Kőszikla vagy homokvár?
Napra nap, éjre éj jő, völgybe le, hegyre föl, szédítő menetelés az életed, csak rovod a köröket. Észrevétlen háló fon be, lelked tőrben vergődik, megvakítva, megkötözve, erőd vesztve hajtod, egyre…
A szerelem éneke
Ki vagy Te?
Kiről kamaszkorom álmaiban
ábrándoztam,
az elsöprő érzésnek
alakot formáltam
képzeletemben,
miközben oly közel voltál
mégis elérhetetlen,
árnykép után bolyongtam,
lázasan kutattam
sok hosszú éven át.
A lélek sötét éjszakája
Messze tűnt Istenem
elárult szerelmem
megtaposva
földre dobva
halálos sebtől vérzik
mezítelen-védtelen szívem.
Bár volna erőm
Sámsonként kiáltani
Uram
csak még ez egyszer segíts!
Hírek
Híreket hallani:
mindenütt éhínség, földrengések, háborúk,
a gonoszság rákfekélyként terjed a világon,
nyomában félelem jár, rettegés és pánik.
Ám Jézus mondta:
amikor ez történik,
nehogy megrémülj,
emeld föl a fejed,
rám nézz egyedül –
elközelgett teljes megváltásod!
Testté lett szeretet
Bőrbe kötve vágyakozva
Megragadni Mennyei kezed
Olykor üres levegőt kaszálsz
A világ vakon zajong ostobán
De Te örökké itt vagy már
Szemedből Szeretete őriz
Kezed közel simogató
Együtt szárnyalunk hozzá
Tékozló fiú
Istenem,
kicsoda az ember
hogy megemlékezel róla,
kicsoda az embernek fia
hogy gondját viseled
s még élteted?
Dávid imája és próféciája
Eféz. 2,1 [Vele (az Úr Jézussal) együtt] Titeket is megelevenített [életre keltett; feltámasztott], akik [megölötten] holtak valátok a ti vétkeitek [hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek] és bűneitek [céltévesztésetek] miatt, [következtében]*
*Dávid így imádkozik és prófétál az Úr Jézusról, aki elhozta az üdvösséget, és az örök életet: „Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, akit megerősítettél magadnak. (Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél). Hogy el ne térjünk tőled (És mi nem pártolunk el tőled; Többé nem hagyunk el téged).
Eleveníts meg minket (Tarts életben bennünket) és imádjuk (áldjuk, és segítségül hívjuk) a te nevedet. Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket (újíts meg bennünket); világoltasd (ragyogtasd ránk) a te orcádat (jelenlétedet), hogy megszabaduljunk (és megmenekülünk. (szódzó) bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást nyerünk)! (Zsolt. 80,18-20)
Hiszen: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat (csodáidat). Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat (hatalmadat) e nemzetségnek (nemzedéknek), és minden következendőnek a te nagy tetteidet. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat (fölér) a (magas) égig, mert nagyságos (hatalmas) dolgokat cselekedtél (vittél véghez); kicsoda hasonló te hozzád (ki olyan, mint te), oh Isten?!
Aki sok bajt (kakosz: rosszat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat) és nyomorúságot (thlipszisz: nyomást, szorítást, szorongattatást, megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást) láttattál (mutat, megmutat, rámutat, kimutat) velünk, de ismét (újra) megelevenítesz (újra életet adsz; életre hívsz), és a föld (feneketlen) mélységéből (abüsszosz: a pokol feneketlen mélységéből) ismét felhozol (kiemelsz) minket” (Zsolt. 71,17-20)
Csodálatos ígéret az Ószövetségben, amely előremutat Jézus Krisztusra, aki elhozta számunkra az üdvösséget (2.bekezdésben – érdemes ezen elmélkedni, ez maga az evangélium!) és az örökéletet. Ragadjuk hát meg a mi üdvösségünk szarvát, Jézus Krisztust!
Békességetek legyen énbennem!
Ezeket a dolgokat mondtam neked, így tehát énbennem (tökéletes) békességed és bizalmad lehet. Ebben a világban nyomorúság, próbák, nehéz helyzetek, csalódottságod van, de legyél jókedvű, örvendezz (vegyél bátorságot, légy bizonyos, csüggedés és ijedtség nélküli!) mert legyőztem a világot (megfosztottam a világot a hatalmától, erejétől hogy bántson téged, és legyőztem azt érted) [Amplified Bible]
Tenyerembe véstelek
Nemrégiben fedeztem fel, vagy inkább: döbbentem rá újra, hogy a hatalmas, élő Isten, az Örökkévaló Jahve, aki Jézus Krisztusban jött el hozzánk, emberekhez – önmagát egy szerető édesanyához hasonlítja! Ráadásul azt állítja, hogy előfordulhat (sajnos), hogy egy anya elhagyja a gyermekét, de az soha-soha-soha örökké nem fordulhat elő, hogy Ő elhagyna minket! Ennyire szeret… Az üzenet élő, lüktető: beavat minket tervébe, amelyet számunkra készített, ha Belé kapaszkodunk.
Miért félsz…?
Ézs 51:12 Én, én vagyok megvigasztalótok (paraklétosz: szószóló, védő, pártfogó, közvetítő, közbenjáró, segítő. A segítségül hívott (védőügyvéd) ! Ki vagy te, hogy félsz (rettegsz) halandó embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű (elszárad mint a széna)?!
Légy tele örömmel!
Hogyan „készül” az érett karakter, jellem, személyiség? Íme egy „recept”, hogy bátorodjunk, és MINDENBEN tartsunk ki, maradjunk a teher alatt, és ne adjuk fel, hanem bízzunk Őbenne, üdvösségünk Istenében, aki megszabadít, meggyógyít, kihoz MINDEN bajból! S ennek már előre örvendezhetünk!
Az új ember
(De) Valakik (akárki, minden) pedig be(el)fogadák Őt (szívesen fogadták), hatalmat (felhatalmazást, erőt, előjogot, jogot) adott azoknak