Békés-Dallos Újszövetség

Békés Dallos fordítás

 

Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint

 

1. fejezet.

1. Jézus Krisztus nemzetségtáblája. Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Ábrahám fiának Dávidnak volt a fia.

2. Ábrahám fia Izsák volt, Izsák fia Jákob, Jákob fiai pedig Júda és ennek testvérei.

3. Júda fiai Fáresz és Zára Támártól, Fáresz fia Ezron, Ezron fia Árám.

4. Árám fia Amináráb, Amináráb fia Naasszon, Naasszon fia Szálmon.

5. Szálmon fia Booz Ráhábtól, Booz fia Obed Ruttól,

6. Obed fia Jessze, Jessze fia pedig Dávid király.

7. Dávid király fia Salamon volt Uriás feleségétől.

8. Salamon fia Roboám, Roboám fia Ábia, Ábia fia Áza,

9. Áza fia Jozafát, Jozafát fia Jorám, Jorám fia Oziás, Oziás fia Joátám, Joátám fia Ákáz, Ákáz fia Ezekiás,

10. Ezekiás fia Manasszes, Manasszes fia Ámon, Ámon fia Joziás,

11. Joziás fiai pedig Jekoniás és ennek testvérei a babiloni fogság idején.

12. A babiloni fogság után Jekoniás fia Szálátiel volt, Szálátiel fia Zorobábel,

13. Zorobábel fia Ábiud, Ábiud fia Eliákim, Eliákim fia Ázor,

14. Ázor fia Szádok, Szádok fia Ákim, Ákim fia Eliud,

15. Eliud fia Eleázár, Eleázár fia Mátán, Mátán fia

16. Jákob, Jákob fia pedig József, Mária férje, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte.

17. E szerint a nemzedékek összege: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék és a babiloni fogságtól Krisztusig tizennégy nemzedék.

18. Jézus születése. Jézus Krisztusnak ez az eredete: Anyja Mária József jegyese, még egybekelésük előtt méhében fogant a Szentlélektől.

19. Férje, József, igaz ember volt és, mivel nem akarta rossz hírbe hozni, az volt a szándéka, hogy titokban bocsátja el.

20. Miközben ezen gondolkodott, álmában megjelent az Úr angyala és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban

21. Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”

22. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott:

23. "Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül, És Emmanuelnek fogják hívni." Ez azt jelenti: Velünk az Isten

24. József erre fölébredt álmából és úgy cselekedett, amint megparancsolta az Úr angyala.

25. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg a világra nem hozta (elsőszülött) fiát, akit Jézusnak nevezett.

 

2. fejezet

1. A napkeleti bölcsek. Amikor Jézus a judeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és érdeklődtek:

2. „Hol van a zsidók Újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.”

3. Ennek hallatára Heródes király megriadt, és vele egész Jeruzsálem.

4. Összehívta az összes főpapokat és a nép írástudóit és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie.

5. Azok azt válaszolták: „A judeai Betlehemben, mert így jövendölte a próféta:

6. Te Betlehem Júda földje, Éppen nem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között,

Mert belőled származik majd a vezér, Aki népemet, Izraelt kormányozza.”

7. Erre Heródes titkon hivatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag föltűnésének idejét.

8. Majd ezekkel a szavakkal küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok gondosan a gyermek felől. Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.”

9. Azok, miután meghallgatták a királyt, elindultak. S lám a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg végül meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.

10. Amint meglátták a csillagot, igen megörültek.

11. A házba lépve megpillantották a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak neki. Azután fölnyitották kincsesládájukat és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirrhát.

12. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy vissza ne forduljanak Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

13. Menekülés Egyiptomba. Miután eltávoztak, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg

nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket és meg akarja ölni.”

14. Ő felkelt, s még az éjjel fogta a gyermeket és az anyját, és elköltözött Egyiptomba.

15. Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: „Egyiptomból hívtam az én fiamat”.

16. A betlehemi gyermekgyilkosság. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra gerjedt és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően.

17. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt:

18. Kiáltás hangzik Rámában, Hangos sírás és jajgatás: „Rákel siratja fiait És vigasztalódni nem akar, Mert nincsenek többé.”

19. A Szentcsalád hazatérése. Miután Heródes meghalt, az Úr angyala Egyiptomban megjelent Józsefnek álmában és így szólt:

20. „Kelj föl, fogd a gyermeket és annak anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek.”

21. Ő fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment.

22. De amikor meghallotta, hogy Judeában Árkeusz uralkodik atyja, Heródes után, félt odamenni. Miután újabb intést kapott álmában, Galilea vidékére költözött.

23. Odaérve Názáret városában telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták jövendöltek: Názáretinek fogják hívni.

 

3. fejezet.

1. Keresztelő Szent János bűnbánatot hirdet. Abban az időben föllépett Keresztelő János és Judea pusztájában ezt hirdette:

2. „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa”.

3. Ő az , akit Izaiás próféta említ, amikor így szól: „A pusztába kiáltónak ez a szava:

Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!”

4. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípője körül pedig bőrövet; eledele sáska és vadméz volt.

5. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem és az egész Jordán környéke.

6. Megvallották bűneiket és megkeresztelkedtek nála a Jordán folyóban.

7. Amikor látta, hogy számos farizeus és szadduceus jön, hogy megkeresztelkedjék, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető bosszú elől?

8. Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét!

9. Ne gondoljátok, hogy hivatkozhattok arra: Ábrahám a mi atyánk! —Mert mondom nektek: tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak.

10. A fejsze már a fák gyökeréhez ért: kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem.

11. Én a bűnbánat jeléül csak vízzel keresztellek benneteket, de aki utánam jön, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruit hordozzam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.

12. Szórólapáttal kezében kitakarítja szérűjét és csűrbe gyűjti a búzáját, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti.”

13. Jézus megkeresztelkedése. Akkor Jézus Galileából Jánoshoz ment a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék.

14. János azonban igyekezett visszatartani őt: „Nekem van szükségem a te keresztségedre, mondta, és te jössz énhozzám?”

15. Jézus így felelt: „Hagyd el ezt most! Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami méltányos.” Erre odaengedte.

16. Megkeresztelkedése után Jézus azonnal feljött a vízből, mire megnyílt neki az ég és látta, hogy Isten Lelke galamb képében leereszkedik és rászáll.

17. Akkor a mennyből ez a szózat hangzott: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.”

 

4. fejezet

1. Jézus böjtje és megkísértése. Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértse az ördög.

2. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt s végül megéhezett.

3. Ekkor odalépett hozzá a kísértő és így szólt: „Ha Isten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyérré váljanak.”

4. Erre azt felelte: „Írva van: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való.”

5. Az ördög ezután a Szentvárosba, a templomépület párkányára állította.

6. „Ha Isten fia vagy, mondta, vesd le magadat! Írva van: Angyalainak parancsolt felőled.

Tenyerükön fognak hordozni téged, Hogy kőbe ne üssed lábadat.”

7. Jézus így felelt: „Írva van az is: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”

8. Végül egy igen magas hegyre vitte őt az ördög és megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát.

9. „Mindezt neked adom, mondta, ha leborulva imádsz engem.”

10. Jézus elutasította: „Takarodj, sátán! Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!”

11. Akkor otthagyta őt az ördög, angyalok jöttek és szolgáltak neki.

12. Jézus működésének színtere. Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába.

13. Elhagyta Názáret városát és a tómelléki Kafarnaumba, Zabulon és Neftalim vidékére költözött.

14. Így beteljesedett Izaiás próféta szava:

15. „Zabulon földje és Neftalim földje, A tenger menti út a Jordánon túl, A pogányok Galileája,

16. A nép, amely sötétségben ült, Nagy világosságot pillantott meg, És világosság támadt azoknak, Akik a halál árnyékában és országában laknak.”

17. Az első tanítványok. Ettől fogva Jézus tanítani kezdett. „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!”

18. Mikor a galileai tenger mellett járt, látott két testvért, Simont, aki másik nevén Péter, és testvérét, Andrást. Halászok voltak és hálót vetettek a vízbe.

19. Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket.”

20. Ők mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak hozzá.

21. Folytatva útját másik két testvért pillantott meg: Zebedeus fiát, Jakabot, és testvérét, Jánost.  Atyjukkal, Zebedeussal éppen hálóikat foltozták a bárkában. Hívta őket is.

22. Mindjárt otthagyták atyjukat a bárkával és nyomába szegődtek.

23. Jézus tanít és gyógyít. Jézus bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét és meggyógyított a nép között minden betegséget és minden bajt.

24. Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá minden, különféle betegségekben és fájdalmas bajokban szenvedőt, még ördögtől megszállottat, holdkórost meg bénát is, és meggyógyította őket.

25. Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Judeából és a Jordánon túlról.

 

5. fejezet

1. A hegyi beszéd. A tömeg láttára Jézus fölment a hegyre.

2. Ott leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitva ajkát így tanította őket:

3. „Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa.

4. Boldogok a szomorkodók; majd megvigasztalják őket.

5. Boldogok a szelídek: övék lesz a föld.

6. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot: majd kielégítik őket.

7. Boldogok az irgalmasok: majd nekik is irgalmaznak.

8. Boldogok a tisztaszívűek: ők meglátják Istent.

9. Boldogok a békességesek: ők Isten fiai.

10. Boldogok, akiket az igazságért üldöznek: övék a mennyek országa.

11. A tanítványok feladata. Boldogok vagytok, ha miattam szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudozva minden rosszat fognak rátok.

12. Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz a jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is.

13. Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való már egyébre, mint hogy kidobja és széttapossa az ember.

14. Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető.

15. És ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának.

16. Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat.

17. Jézus és az ószövetségi törvény. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, vagy a prófétákat. Nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem, hogy tökéletessé tegyem.

18. Bizony mondom nektek: Míg ég és föld fennáll, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, hanem beteljesedik az egész.

19. Aki tehát csak egyet hagy is el a legkisebb parancsok közül és így tanítja az embereket, az igen kicsi lesz a mennyek országában. Aki viszont megtartja, és tanítja azokat, az nagy lesz, a mennyek országában.

20. Ezért mondom nektek: Ha életszentségtek fölül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.

21. Az ötödik parancs. Hallottátok a régieknek szóló parancsot: Ne ölj! Aki öl állítsák törvényszék elé.

22. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák törvényszék elé, aki haragot tart. Aki felebarátját butának mondja, állítsák a nagytanács elé. Aki pedig istentelennek mondja, jusson a gyehenna tüzére.

23. Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed és ott eszedbe jut, hogy felebarátodnak valami panasza van ellened,

24. hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj, békülj ki előbb felebarátoddal, aztán jöjj vissza és ajánld fel ajándékodat.

25. Békülj ki még idejében, még útközben ellenfeleddel, hogy át ne adjon a bírónak, a bíró a poroszlónak és tömlöcbe ne vessenek.

26. Bizony mondom neked: Ki nem szabadulsz onnan, amíg az utolsó fillért le nem fizetted.

27. A kilencedik parancs. Hallottátok (a régieknek szóló) parancsot: Házasságot ne törj!

28. Én pedig azt mondom nektek: Mindaz, aki bűnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már paráználkodott vele.

29. Ezért, ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és vesd el magadtól.  Inkább egy tagod vesszen oda, semhogy egész tested gyehennára kerüljön.

30. Ha pedig jobb kezed botránkoztat meg, vágd le és vesd el magadtól. Inkább egy tagod vesszen oda, semhogy egész tested gyehennára jusson.

31. Parancs volt az is: Ha valaki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet.

32. Én pedig azt mondom nektek: Mindaz, aki elbocsátja feleségét, kivéve ha nem törvényes felesége, okot ad neki a házasságtörésre, aki pedig elbocsátott nőt vesz el, házasságot tör.

33. A második parancs. Hallottátok azt a régieknek szóló parancsot is: Hamisan ne esküdjél, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet.

34. Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónja, sem a földre, mert az lábainak zsámolya,

35. sem Jeruzsálemre, mert az a nagy királyok városa.

36. Még fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni.

37. Beszédetek legyen: igen, igen; nem nem.  Ami ezt meghaladja, az a gonosztól van.

38. A rossz visszafizetése. Hallottátok a parancsot: Szemet szemért, fogat fogért!

39. Én pedig azt mondom nektek: Ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is.

40. S ha perbe fogva el akarják venni köpenyedet, add oda köntösödet is.

 41. S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira.

42. Adj a kérőnek, és aki kölcsönt akar, vissza ne utasítsd.

43. Ellenségszeretet. Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!

44. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, (tegyetek jót haragosaitokkal) és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért).

45. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki felkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igaznak és bűnösnek.

46. Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is?

47. És ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi többet tesztek? Nem így tesznek a pogányok is?

48. Ti olyan tökéletesek legyetek tehát, mint mennyei Atyátok.

 

6. fejezet

1. Alamizsnálkodás. Ügyeljetek, hogy ne az emberek szemeláttára s az ő kedvükért legyetek jók, különben nem lesz jutalmatok mennyei Atyátoknál.

2. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket.

3. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb, hogy alamizsnád rejtve maradjon.

4. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.

5. A helyes imádság. Mikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szívesen imádkoznak az emberek szemeláttára a zsinagógában és az utcasarkon állva, hogy lássák őket az emberek.

6. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtót és imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.

7. Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok. Azt gondolják ugyanis, hogy sok beszédükért nyernek meghallgatást.

8. Ne utánozzátok őket! Hiszen tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek.

9. Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.

10. Legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is.

11. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

12. bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

13. És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól. (Ámen).

14. Ha megbocsátjátok az embereknek, hogy vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsát.

15. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.

16. Az Istennek tetsző böjt. Mikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók. Keserű képet vágnak ugyanis, hogy lássék rajtuk a böjtölés. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.

17. Te, amikor böjtölsz, illatosítsd be a fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne az embereknek mutasd böjtölésedet,

18. hanem Atyádnak, aki a rejtekben jelen van. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.

19. A földi javak és a mennyei kincs. Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak.

20. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be, és nem lopnak.

21. Ahol a kincsed, ott a szíved is.

22. A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos lesz.

23. De ha szemed rossz, sötét lesz egész tested. Ha tehát a világosság benned sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?

24. Senki két úrnak nem szolgálhat: vagy gyűlöli az egyiket s szereti a másikat, vagy egyikhez ragaszkodik s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

25. Bizalom a gondviselésben. Azt mondom tehát nektek: Ne aggódjatok megélhetéstek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több-e az élet az eledelnél, s a test nem több-e a ruhánál?

26. Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, s csűrökbe sem gyűjtenek: mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti többet azoknál?

27. Ugyan melyiktek nyújthatja meg életkorát csak egy rőfnyivel is, ha aggodalmaskodik?

28. És a ruha miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. Nem fáradoznak, s nem fonnak.

29. Mondom nektek: Még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.

30. Ha pedig Isten így öltözteti a mezei virágot, amely ma virít, de holnap kemencébe kerül, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?

31. Ne nyugtalankodjatok tehát, és ne kérdezzétek: Mit eszünk? vagy: Mit iszunk? vagy: Mibe öltözünk?

32. Mindezt a pogányok keresik. Hiszen tudja mennyei Atyátok, hogy minderre szükségetek van.

33. Ti keressétek elsősorban Isten országát s annak igazságát, és ezeket is mind hozzá kapjátok.

34. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja.

 

7. fejezet

1. Vakmerő itélet. Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek!

2. Amilyen ítélettel itéltek, olyannal fognak megitélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is.

3. Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, és a magad szemében nem veszed észre a gerendát?

4. Vagy hogyan mondhatod felebarátodnak: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – holott tulajdon szemedben gerenda van?

5. Képmutató! Vesd előbb a gerendát ki szemedből, akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy kivehesd a szálkát felebarátod szeméből.

6. Ne vessetek szent dolgot ebeknek, s ne szórjátok gyöngyeiteket sertések elé! Különben lábukkal eltaposhatják azokat, aztán

7. Kérő imádság. Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak.

8. Mindaz, aki kér kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik.

9. Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér?

10. Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót?

11. Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább tud mennyei Atyátok az őt kérőknek!

12. Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.

13. A szűk kapu. A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz — bizony sokan mennek be rajta.

14. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, mely az életre visz, – bizony kevesen találják meg azt.

15. A hamis próféták. Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok.

16. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisekről szőlőt vagy a bogáncsról fügét?

17. Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.

18. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt.

19. Kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem.

20. Tehát gyümölcsükről ismeritek fel őket.

21. Nem mindaz, ki azt mondja nekem: Uram, Uram! — jut be a mennyek országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei Atyám akaratát teljesíti.

22. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?

23. Én akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok tőlem ti gonosztevők!

24. A sziklára épített ház. Mindaz, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette.

25. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és nekicsapott a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára alapozták.

26. Mindaz pedig, aki tanításomat hallgatja, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette.

27. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és nekicsapott a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”

28. A beszéd hatása. Ezzel Jézus befejezte beszédét.

29. A nép álmélkodott tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók (és farizeusok).

 

8. fejezet

1. Jézus meggyógyít egy leprást. Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte.

2. Akkor egy leprás lépett hozzá, leborult előtte és kérlelte: ”Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

3. Jézus kinyújtva kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az tüstént megtisztult leprájától.

4. Akkor Jézus azt mondta neki: „Nézd, ne mondd meg senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld fel az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik.”

5. A kafarnaumi százados. Amikor bement Kafarnaumba, egy százados járult hozzá és elpanaszolta:

6. „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.”

7. Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.”

8. A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Csak szólj, és szolgám meggyógyul.

9. Jómagam bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Azt mondom egyiknek: Menj! – elmegy; és a másiknak: Jöjj ide! – hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! – megteszi.”

10. Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél nem találtam Izraelben!

11. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában,

12. az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

13. A századoshoz pedig így szólt Jézus: „Menj, legyen úgy, amint hitted.” A szolga már abban az órában meggyógyult.

14. Péter házában. Amikor Jézus Péter házába ment, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta.

15. Megérintette kezét, mire elhagyta a láz. Felkelt és szolgált neki.

16. Mikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonoszlelkeket és minden beteget meggyógyított.

17. Így beteljesedett Izaiás próféta jövendölése: „Ő elvette betegségeinket és bajainkat hordozta.”

18. Jézus követésének előfeltételei. Jézus nagy sokaságot látott maga körül, meghagyta tehát, hogy keljenek át a túlsó partra.

19. Akkor egy írástudó lépett hozzá és így szólt: „Mester követlek téged, bárhová mégy.” Jézus figyelmeztette:

20. „A rókának, odúja van, az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa fejét.”

21. Egy másik tanítványa kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek s eltemessem atyámat.”

22. Jézus azonban így felelt: „Kövess engem és hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat.”

23. A vihar lecsillapítása. Bárkába szállt és tanítványai követték.

24. Egyszerre csak heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt.

25. Tanítványai felkeltették és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!”

26. Jézus rájuk szólt: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek!” Aztán felkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy nyugalom keletkezett.

27. Az emberek pedig elámulva mondták: „Ugyan ki ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?”

28. A gádárai megszállottak. Mikor a túlsó partra ért, a gádáraiak vidékére, két ördögtől megszállt ember jött szembe vele. A sírboltokból jöttek elő. Olyan elvadultak voltak, hogy senki sem mert, azon az úton járni.

29. Így kiáltoztak: „Mi bajod velünk Jézus, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?”

30. Nem messze onnan nagy sertéskonda legelészett.

31. Ezért az ördögök megkérték: „Ha kiűzöl minket, küldj a kondába.”

32. „Menjetek”, szólt. Azok ki is mentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredekről a tóba rohant és vízbe veszett.

33. A kanászok elfutottak és a városba érve mindent elmondtak a megszállottakról is.

34. Akkor az egész város kiment Jézus elé és, amint megpillantották, kérték, távozzék el határukról.

 

9. fejezet

1. Jézus meggyógyít egy bénát. Erre ismét bárkába szállt, átkelt a tavon és lakóvárosába érkezett.

2. Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak elébe. Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: „Bízzál fiam! Bocsánatot nyertek bűneid.”

3. Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik.”

4. Jézus gondolataikba látva így szólt: „Miért gondoltok rosszat magatokban?

5. Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyernek bűneid?  – vagy ha azt: kelj föl és járj?

6. Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj haza!”

7. Az fölkelt és hazament.

8. Ennek láttára félelem fogta el a népet, és magasztalni kezdték Istent, hogy embernek ekkora hatalmat adott.

9. Máté meghívása. Jézus tovább folytatva útját, látta, hogy egy Máté nevű ember ül a vámnál. „Kövess engem!” – szólította meg. Az, fölkelt és követte.

10. Mikor későb annak házában asztalhoz ült, sok vámos és bűnös jött, s letelepedtek Jézus és tanítványai közé.

11. Ennek láttára a farizeusok megkérdezték tanítványait: „Miért eszik Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?”

12. Amikor Jézus ezt hallotta, megfelelt nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

13. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit tesz az: irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

14. Jézus tanítványai és a böjt. Akkor odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: ”Hogy lehet az, hogy mi és a farizeusok (gyakran) böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?”

15. Jézus így felelt: „Csak nem búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek.

16. Senki sem tesz ócska ruhára nyers szövetből foltot, mert a ruha ép részét is eltépi, és még nagyobb szakadás támad.

17. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, különben kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik és a tömlők is tönkremennek. Az újbor új tömlőbe való, akkor mindkettő megmarad.”

18. Jairus leánya. Miközben ezt magyarázta, egy elöljáró lépett hozzá és lába elé borulva kérte: „(Uram), leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá kezedet és életre kel.”

19. Erre Jézus fölkelt és tanítványaival együtt elment vele.

20. Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett, hátulról megérintette ruhája szegélyét.

21. Azt gondolta magában: „Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.”

22. Jézus erre megfordult, ránézett és így szólt: „Bízzál leányom, hited meggyógyított.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.

23. Amikor Jézus az elöljáró házába ért és látta a fuvolásokat és a lármás tömeget,

24. rájuk szólt: „Távozzatok! Hiszen nem halt meg a leány, csak alszik.” Azok kinevették.

25. Miután eltávolították a tömeget, bement, megfogta a leány kezét és az életre kelt.

26. Híre járt ennek az egész vidéken.

27. Két vak visszanyeri látását. Amikor Jézus tovább folytatta útját, két vak ment utána. Egyre ezt kiáltották: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!”

28. Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek, hogy tudok valamit tenni veletek?” „Igenis, Uram!” – felelték azok.

29. Akkor megérintette szemüket és így szólt: „Legyen hitetek szerint!”

30. Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, senki meg ne tudja.”

31. Ám azok elmentek és hírét vitték az egész vidéken.

32. Egy ördögtől megszállott meggyógyul. Alighogy azok elmentek, egy ördögtől megszállott némát hoztak eléje.

33. Mihelyt az ördögöt kiűzte, megszólalt a néma. A nép erre csodálkozva mondta: „Soha sem láttak még ilyent Izraelben!”

34. A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”

35. A nagy aratás. Jézus bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét és meggyógyított minden betegséget és minden bajt.

36. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek.

37. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratni való sok, de a munkás kevés.

38. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.”

 

10. fejezet

1. Az apostolok kiválasztása. Összehívta tizenkét tanítványát és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.

2. A tizenkét apostol a következő: az első Simon, másik nevén Péter, továbbá testvére András, Jakab Zebedeus fia és testvére János,

3. Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab Alfeus fia, és Tádé,

4. a buzgó Simon és karióti Júdás, aki később elárulta őt.

5. Az apostolok szétküldése. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus és megparancsolta nekik: „A pogányokhoz ne menjetek és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek.

6. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz.

7. Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa.

8. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.

9. Ne szerezzetek se arany, se ezüst, se rézpénzt övetekbe.

10. Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se botot: megérdemli a munkás az ellátását.

11. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, ki ott az érdemes ember, és maradjatok nála, amíg tovább nem utaztok.

12. Mikor pedig házába léptek, köszöntsétek: (békesség e háznak!)

13. Ha valóban érdemes rá az a ház, szálljon rá békességtek, de ha nem, békességtek szálljon vissza rátok.

14. Ha valaki nem fogad be titeket és szavatokra nem hallgat, menjetek ki a házából, még a városból is, és rázzátok le a port lábatokról.

15. Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.

16. Az üldözések megjövendölése. Úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok.

17. Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak és zsinagógáikban megostoroznak titeket.

18. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.

19. Mikor bíróság elé állítanak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában majd megtudjátok, mit szóljatok.

20. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok lelke szól belőletek.

21. Halálra adja majd testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermek szülei ellen támad és megöleti őket.

22. Miattam mindenki meggyűlöl titeket, de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.

23. Mikor pedig egyik városban üldöznek, meneküljetek a másikba. Bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.

24. Bátorság üldözés idején. Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál.

25. Elégedjék meg a tanítvány, ha olyan lesz, mint a mestere és a szolga, ha olyan, mint ura. Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább a házanépét?

26. Ne féljetek tőlük! Semmi nem marad elrejtve, mi ki ne derülne, sem eltitkolva, mi ki nem tudódnék.

27. Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el fényes nappal és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőről.

28. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket meg a testet is pokolba taszíthatja.

29. Két verebet ugye egy fillérért adnak? De Atyátok nélkül egy sem esik a földre.

30. Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva.

31. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél.

32. Mindazt tehát, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt.

33. De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.

34. Jézussal vagy Jézus ellen. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem, hogy kardot.

35. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert atyjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával.

36. Saját házanépe lesz az ember ellensége.

37. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.

38. Aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem méltó hozzám.

39. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt.

40. Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.

41. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az igaznak jutalmában részesül.

42. Aki pedig csak egy pohár friss vizet ad is inni egynek a legkisebbek közül, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek: nem marad el jutalma.”

 

11. fejezet

1. Amikor Jézus befejezte a tizenkét tanítványának adott utasításait, továbbindult, hogy tanítson és hirdesse az igét az ottani városokban.

2. Keresztelő János követsége. Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, elküldte (két) tanítványát ezzel a kérdéssel:

3. „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

4. Jézus így válaszolt: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok:

5. vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését.

6. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

7. Jézus tanúsága Jánosról. Amikor azok elmentek, Jézus beszélni kezdett a néphez Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok?

8. Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik.

9. Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.

10. Ez az, akiről az Írás mondja: „Nézd, követemet küldöm színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat.”

11. Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő.

12. Keresztelő János napjaitól fogva mindmáig a mennyek országa erőszakot szenved és az erőszakosok ragadják el azt.

13. A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték.

14. Ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie.

15. Akinek füle van, hallja meg.

16. A nép konoksága. Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak:

17. Furulyáztunk, de nem táncoltatok, Siránkoztunk, de nem zokogtatok.

18. Eljött János, nem eszik, és nem iszik, azt mondják rá: ördöge van.

19. Eljött az Emberfia, eszik-iszik, és azt mondják rá: lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja! A bölcsességet azonban művei igazolták.”

20. A megátalkodott városok. Akkor korholni kezdte a városokat, ahol a legtöbb csodát tette, mert nem tértek meg.

21. „Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot.

22. De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.

23. Te meg Kafarnaum! Vajjon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, a mai napig állna.

24. Egyébként mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.”

25. Jézus hálaadása. Abban az időben Jézus így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki.

26. Igen Atyám, így tetszett neked.

27. Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.

28. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket.

29. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s így nyugalmat találtok lelketeknek.

30. Az én igám édes, az én terhem könnyű.”

 

12. fejezet

1. Kalászszedés szombaton. Abban az időben Jézus szombaton vetések között járt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat és eszegették.

2. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni.”

3. Erre így felelt: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett?

4. Hogyan ment be Isten házába és ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem kíséretének nem volt szabad megennie, csak a papoknak.

5. Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétenének?

6. Mondom nektek: a templomnál nagyobb van itt.

7. Ha értenétek mit jelent: irgalmasságot akarok és nem áldozatot, sohasem ítélnétek el az ártatlanokat.

8. Az Emberfia ura a szombatnak is.”

9. Gyógyítás szombaton. Onnan továbbhaladva betért zsinagógájukba.

10. Talált egy félkezére béna embert. Megkérdezték tőle: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” – hogy vádaskodhassanak ellene.

11. Ő így felelt: „Ha valakinek közületek csak egy juha van, és az szombaton gödörbe esik, nem követ el mindent, hogy kihúzza?

12. Pedig mennyivel többet ér az ember a birkánál! Tehát szabad szombaton jót cselekedni.”

13. Azzal az emberhez fordult: „Nyújtsd ki kezedet!” Az kinyújtotta és béna keze éppen olyan egészséges lett, mint a másik.

14. Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek hogyan okozhatnák vesztét.

15. Jézus kerüli a nyilvánosságot. Mikor Jézus ezt meghallotta, eltávozott onnan. Azután is sokan fordultak hozzá és meggyógyította valamennyit.

16. De megtiltotta nekik, hogy nyilvánosságra hozzák.

17. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:

18. „Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben kedvem telik.

Rálehelem lelkemet, és hirdetni fogja az igazságot a népeknek.

19. Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken.

20. A megroppant nádat nem töri el, a füstölgő mécsbelet nem oltja ki, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.

21. Az ő nevében bíznak a nemzetek.”

22. Jézus válaszol a farizeusok vádaskodására. Akkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá, és meggyógyította úgy, hogy az beszélni és látni kezdett.

23. Erre az egész nép elámulva mondta: „Csak nem ő a Dávid fia?”

24. A farizeusok is meghallották ezt és megjegyezték: „Ő csak Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöt.”

25. Jézus, átlátva gondolataikon, így szólt hozzájuk: „Minden meghasonlott ország elpusztul és egyetlen meghasonlott város vagy ház sem állhat fönn.

26. Ha sátán űzi ki a sátánt, akkor meghasonlott önmagában: tehát hogyan állhat fönn az országa?

27. Ha én Belzebubbal űzök ördögöt, fiaitok kinek a segítségével teszik?  Ezért ők lesznek a ti bíráitok.

28. De ha én Isten Lelkével űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok Isten országa.

29. Hogyan törhet be valaki az erős ember házába és rabolhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi őt? Csak azután foszthatja ki házát.

30. Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór.

31. Bűnök a Szentlélek ellen. Azért azt mondom nektek: minden bűn és káromlás bocsánatot nyer, de a Lélek ellen való káromlás nem nyer bocsánatot.

32. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen szól, nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem a jövendőben.

33. Ha jónak mondjátok a fát, tartsátok gyümölcsét is jónak, de ha rossznak mondjátok a fát, tartsátok a gyümölcsét is rossznak, hiszen gyümölcséről ismerhető föl a fa.

34. Viperák fajzata! Hogyan beszélhettek jót, holott gonoszok vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj.

35. A jó ember jó kincséből jót szed elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat szed elő.

36. Mondom nektek: minden fölöslegesen kimondott szóról számot adnak majd az emberek az ítélet napján.

37. Szavaid alapján fognak igaznak ítélni, szavaid alapján fognak elmarasztalni.”

38. Jónás jele. Erre néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.”

39. Ő így felelt: „A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét.

40. Amint ugyanis Jónás próféta három nappal és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel.

41. A ninivei férfiak e nemzedékkel együtt jelennek meg majd az ítéleten és elítélik azt, mert ők megtértek Jónás prédikációjára. De Jónásnál nagyobb van itt.

42. Dél királynője e nemzedékkel együtt jelenik meg az ítéleten és elítéli azt, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt!

43. Visszaesés a bűnbe. Mikor a tisztátalan lélek kiszáll az emberből, puszta helyen bolyong, nyugtot keres, de nem talál.

44. Akkor azt mondja: visszatérek házamba, ahonnét kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, sőt még kisöpörve és földíszítve is.

45. Erre elmegy, hoz magával hét másik lelket, magánál is gonoszabbakat. Bemennek és ott laknak. Annak az embernek a sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt. Így jár ez a gonosz nemzedék is.”

46. Ki tartozik igazán Jézushoz? Miközben még a néphez szólt, anyja és testvérei megálltak kint és beszélni akartak vele.

47. Valaki figyelmeztette: „Anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled.”

48. De ő megkérdezte a hozzá szólót: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?”

49. Aztán kitárta karját tanítványai felé és így szólt: „Ezek az én anyám és testvéreim!

50. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”

 

13. fejezet

1. Példabeszéd a megvetőről. Egy nap Jézus elment hazulról és leült a tó partján.

2. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt a bárkába és leült, a nép pedig a parton maradt.

3. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. Ezzel kezdte: „Kiment a magvető vetni.

4. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az (égi) madarak és fölcsipegették.

5. Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe.

6. Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött, és gyökér híján elszáradt.

7. Némely pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották.

8. A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat.

9. Akinek füle van, hallja meg!”

10. Mire valók a példabeszédek. Akkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték tőle: „Miért szólsz hozzájuk példabeszédekben?”

11. Ő így felelt: „Nektek jutott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem.

12. Akinek ugyanis van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.

13. Azért szólok nekik példabeszédekben, mert szemük van, de nem hallanak és nem értenek.

14. Beteljesedik rajtuk Izaiás próféta jövendölése: Hallani fogtok, de nem érettek, Nézni fogtok, de nem láttok.

15. Megkérgesedett e népnek a szíve: Fülükre nagyot hallanak És behúnyják szemüket,

Hogy szemükkel ne lássanak És ne halljanak fülükkel, Szívükben értelem ne legyen és meg ne térjenek, Hogy meggyógyítsam őket.

16. Boldog a ti szemetek, mert lát, és a ti fületek, mert hall.

17. Bizony mondom nektek, sok próféta és igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem láthatta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallhatta.

18. A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata. Halljátok tehát a magvetőről szóló példabeszédet.

19. Amikor valaki meghallgatja Isten országának igéjét, de meg nem szívleli, eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek. Ez az, akinél a mag az útfélre esett.

20. A köves talajra hullott meg az, aki meghallgatja az igét és szívesen be is fogadja,

21. de nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig tart. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodik.

22. A tövisek közé hullott pedig az, aki meghallgatja az igét, de a világi gondok és a csalóka gazdagság elfojtják az igét, és meddő marad.

23. Végül a jó földbe hullott az, aki az igét meghallgatja, megszívleli és termést is hoz: Egyik százszorosat, másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat.”

24. Példabeszéd a konkolyról. Más példabeszédet is mondott nekik: „Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett a földjébe.

25. Amikor mindenki aludt, jött ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott.

26. Szárba szökött a vetés és kalászt hányt, de fölütötte fejét a konkoly is.

27. Erre a szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, jó magot vetettél szántóföldedbe? Honnan került belé a konkoly?

28. Mire ő azt felelte: Ellenséges ember műve az. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk?

29. Nem, válaszolta, hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek vele együtt a búzát is.

30. Hagyjátok, hadd nőjön föl mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe.”

31. Példabeszéd a mustármagról és a kovászról. Egy másik példabeszédet is mondott: „Hasonlít a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember és szántóföldjébe vet.

32. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél.  Sőt akkora fává nő, hogy az ég madarai rászállnak, és ágai közt fészket raknak.”

33. Ismét más példabeszédet is mondott: „Hasonlít a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkovászosodik.”

34. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek, példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk.

35. Így beteljesedett a próféta jövendölése: „Példabeszédre nyitom ajkamat: Hirdetem, mi rejtve volt a világ teremtésétől fogva.”

36. A konkolyról szóló példabeszéd magyarázata. Akkor elbocsátotta a népet és hazatért. Odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet.”

37. Így magyarázta meg nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia.

38. A szántóföld, ez a világ. A jó mag, az ország fia, a konkoly pedig, a gonosz fia.

39. Az ellenség, aki ezt veti, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.

40. Mint ahogy a konkolyt összeszedik, és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is.

41. Az emberfia elküldi angyalait. Azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevőt,

42. és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

43. Akkor az igazak ragyognak majd, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek füle van, hallja meg.

44. Példabeszéd a kincsről, a gyöngykereskedőről és a hálóról. Hasonlít a mennyek országa a szántóföldön elásott kincshez. Egy ember megtalálja a kincset, de titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet.

45. Hasonlít a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keres.

46. Mikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi azt.

47. Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, mely mindenfajta halat bekerít.

48. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják.

49. Így lesz a világ végén is: mennek az angyalok, kiválasztják a gonoszakat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket.

50. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

51. Megértettétek mindezt?” „Igenis”, felelték.

52. Erre ő így szólt: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő.”

53. Jézus Názáretben. Mikor Jézus e példebeszédeket befejezte, eltávozott onnan.

54. Visszament lakóhelyére és a helybelieket tanította a zsinagógában. Azok meglepődve kérdezgették: „Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatévő ereje?

55. Nem az ács fia ez? Anyja nem Mária? Testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?

56. És nővérei, ugye azok is itt élnek köztünk? Honnan vette hát mindezt?”

57. – és megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és házában.”

58. Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.

 

14. fejezet

1. Keresztelő Szent János lefejezése. Abban az időben Heródes, a negyedes Fejedelem, hallotta Jézus hírét.

2. ”Ez keresztelő János, mondta szolgáinak, föltámadt halottaiból, azért működik benne a csodatévő erő.”

3. Heródes tudniillik annakidején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt börtönbe vetette.

4. János ugyanis figyelmeztette: ”Nem lehet a tiéd.”

5. Erre meg akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották.

6. Heródes születése napján történt, hogy Heródiás leánya táncol a vendégek előtt.

7. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit is kér, megadja neki.

8. Az pedig, előre kitanítva anyjától, így szólt: „Add nekem egy tálon keresztelő János fejét.”

9. A király erre elszomorodott, de az eskü és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda.

10. Lefejeztette tehát Jánost a börtönben.

11. Fejét elhozták egy tálon és odaadták a leánynak, az meg elvitte anyjának.

12. Tanítványai akkor eljöttek, elvitték a testét és eltemették. Aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.

13. Az első kenyérszaporítás. Jézus a hír hallatára elhajózott onnan egy magányos helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett erről és gyalogszerrel utána ment a városokból.

14. Mikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket.

15. Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „Elhagyatott ez a hely és az idő is eljárt. Bocsásd el a népet, hogy a falvakba mehessenek és ennivalót vegyenek maguknak.”

16. Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni.”

17. „Csak öt kenyerünk és két halunk van”, felelték.

18. „Hozzátok ide”, mondta.

19. Meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a népnek.

20. Ettek mindnyájan és jóllaktak. A kenyérmaradékból még tizenkét kosarat szedtek össze.

21. Az asszonyokon és gyermekeken kívül mintegy ötezer férfi evett.

22. Jézus a vízen jár. Ezután, nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet.

23. Miután hazaküldte őket, fölment egy hegyre, hogy egyedül imádkozzék.  Késő estig maradt ott egymagában.

24. A bárkát jó messze a parttól hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.

25. Az éjszaka negyedik őrváltása idején Jézus a vizen járva feléjük közeledett.

26. Amint meglátták a tanítványok, hogy a vizen jár, rémülten kiáltották: „Kísértet!„

-és félelmükben össze-vissza kiabáltak.

27. De Jézus mindjárt megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”

28. Mire Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vizen.” „Jöjj!” – mondta ő.

29. Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vizen.

30. De az erős szél láttára megijedt, s mikor merülni kezdett, így kiáltott: „Uram, ments meg!”

31. Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megragadta és azt mondta neki: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?"

32. Amint beszállt a bárkába, a szél elállt. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte.

33. „Valóban Isten Fia vagy!” – vallották meg.

34. Genezár földjén. Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot.

35. Mihelyt fölismerték őt a helybéliek, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék.

36. Aki csak hozzáért, meggyógyult.

 

15. fejezet

1. Az igazi tisztaság. Akkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből és megkérdezték:

2. „Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományától?  Étkezés előtt ugyanis nem mosnak kezet.”

3. Ő megfelelt nekik: „Hát ti miért hágjátok át Isten parancsát hagyományotok miatt?

4. Isten mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! És: Aki atyját vagy anyját átkozta, halállal lakoljon!

5. Ti pedig azt mondjátok: Aki atyjához vagy anyjához így szól: Legyen Istennek szánt ajándék az, amivel téged kellene segítenem, – annak nem kell atyját, és anyját tisztelnie.

6. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok Isten parancsát.

7. Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izaiás:

8. Ez a nép ajkával tisztel engem, De szíve távol marad tőlem.

9. Hamisan tisztelnek engem, Tanításuk csak emberi parancs.”

10. Akkor magához hívta a népet és így szólt: „Hallhassátok és értsétek meg:

11. Nem az szennyezi be az embert, ami szájába jut, hanem az szennyezi be, ami a száját elhagyja.”

12. Erre odamentek hozzá tanítványai és megjegyezték: „Tudod, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?”

13. Mire ő így felelt: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.

14. Hagyjátok őket! Világtalanok vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik.”

15. Erre Péter így szólt hozzá: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet.”

16. „Még mindig nem értitek ti sem?” – kérdezte.

17. „Nem értitek, hogy mindaz, ami szájba kerül, a gyomorba jut és onnan a félreeső helyre?

18. De ami a szájat elhagyja, a szívből származik, és ez az, ami beszennyezi az embert.

19. A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlás. Ezek szennyezik be az embert.

20. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”

21. A kánaáni asszony. Onnan tovább indulva Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.

22. Ott egy kánaáni asszony jött a környékről és így kiáltozott utána: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” De ő szóra sem méltatta.

23. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Küldd haza, mert kiabál utánunk.

24. Ő így felelt: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.”

25. De az odajött és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!”

26. Ő visszautasította: „Nem helyes, ha elveszik a gyerekek kenyerét, s a kutyáknak dobják.”

27. Az viszont erősítgette: „De bizony Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.”

28. Erre Jézus így szólt: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod.” Még abban az órában meggyógyult a leány.

29. A második kenyérszaporítás. Jézus eltávozott onnan és a galileai tengerhez tartott. Fölment a hegyre és leült.

30. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget és lába elé rakták őket. Meggyógyította valamennyit.

31. Mikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak, és a vakok látnak, elámult és magasztalta Izrael Istenét.

32. Jézus akkor összehívta tanítványait és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.”

33. A tanítványok erre megjegyezték: „Honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?”

34. Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk", felelték.

35. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.

36. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek.

37. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.

38. Az asszonyokon és a gyermekeken kívül mintegy négyezer férfi evett.

39. Aztán elbocsátotta a népet, bárkába szállt és Magadán vidékére ment.

 

 

 

 

16. fejezet

1. Az idők jele. Ott farizeusok és szadduceusok jöttek hozzá, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy égi jelet mutasson nekik.

2. De ő így felelt: „Napszálltakor azt mondjátok: Jó idő ígérkezik, mert vöröslik az ég.

3. Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert a borús ég vöröslik. Az ég színéből tehát tudtok következtetni, az idők jeleit azonban nem ismeritek?

4. A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás (prófétáét)”. Ezzel otthagyta őket és elment.

5. A farizeusok kovásza. A tengeren átjövet a tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal.

6. Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!”

7. Azok így tanakodtak egymásközt: „Nem hoztunk kenyeret.„

8. Jézus észrevette ezt és így szólt: „Kicsinyhitűek, mit tanakodtok egymásközt, hogy nincs kenyeretek?

9. Még mindig nem értitek s nem jut eszetekbe az ötezer ember öt kenyere, és hogy hány kosarat szedtetek tele?

10. Sem a négyezer ember hét kenyere s hogy ott is hány kosárral szedtetek föl?

11. Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről mondtam nektek : Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?”

12. Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.

13. Az Egyház sziklaalapja. Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”

14. Azok így válaszoltak: „Van, aki keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”

15. Jézus tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?”

16. Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia.”

17. Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.

18. Mondom tehát neked: Te Péter vagy. Erre a sziklára építem Egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.

19. Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz.”

20. Azután lelkére kötötte tanítványainak, senkinek se mondják, hogy ő a Messiás.

21. Jézus megjövendöli szenvedését. Ettől fogva Jézus többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, megölik, de harmadnapon föltámad.

22. Péter akkor félrevonta és ezekkel a szavakkal tett neki szemrehányást: „Ments Isten, Uram! Ilyesmi nem történhetik veled!”

23. De ő elfordult és így korholta Pétert: „Takarodj előlem, Sátán! Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol.”

24. Jézus követése. Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.

25. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt.

26. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért?

27. Az Emberfia ugyanis el fog jönni angyalaival Atyja dicsőségében és akkor megfizet mindenkinek tetteihez mérten.

28. Bizony mondom nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az uralmával elérkező Emberfiát.

 

17. fejezet

1. Urunk színelváltozása. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre.

2. Ott színében elváltozott előttük. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény.

3. Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés, amint beszélgettek vele.

4. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó, hogy itt vagyunk! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.”

5. Szavai közben fényes felhő takarta el őket és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!”

6. Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek.

7. De Jézus hozzájuk lépett és megérintette őket: „Keljetek föl, ne féljetek!”

8. Föltekintve senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.

9. Illés eljövetele. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek el ne mondjátok a látomást, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad.”

10. A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?”

11. Ő így felelt: „Illés ugyan eljön és helyreállít mindent.

12. Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl s kényük-kedvük szerint bántak vele.  Így szenved majd az Emberfia is tőlük.”

13. Akkor a tanítványok megértették, hogy keresztelő Jánosról beszélt.

14. A holdkóros fiú. Mikor visszatértek a néphez, egy ember lépett hozzá és ezekkel a szavakkal hullott térdre előtte:

15. „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe.

16. Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.”

17. Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?  Meddig tűrjelek titeket?  Hozzátok ide!”

18. Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle és a gyermek attól az órától fogva egészséges lett.

19. Erre a tanítványok Jézushoz mentek, mikor egyedül volt és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni azt?

20. Ő így felelt: „Mert gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek”: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen.

21. De ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”

22. Jézus ismét megjövendöli szenvedését. Miközben Galileában vándoroltak, Jézus azt mondta nekik: „Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie.

23. Megölik, de harmadnapra föltámad.” Erre igen elszomorodtak.

24. A templomadó. Mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?”

25. „De igen”, felelte. Mikor hazaért, Jézus megelőzte őt kérdésével. „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?

26. „Az idegenektől”, felelte Péter.  Erre Jézus így szólt: „a fiak tehát mentesek.

27. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot s az első rákapó halat húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add oda nekik magamért és érted.”

18. fejezet

1. A tanítványok versengése. Abban az időben a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”

2. Ő odahívott egy gyermeket, közéjük állította és így szólt:

3. „Bizony mondom nektek: Ha meg nem változtok, és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába.

4. Aki tehát kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.

5. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be.

6. A bűnre csábítás. Aki csak egyet is bűnre csábít a bennem hivő kicsinyek közül, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakára, s a tengerbe dobnák.

7. Jaj a világnak a botrányok miatt! Szükséges ugyan, hogy botrányok forduljanak elő, de jaj annak, aki botrányt okoz.

8. Ha kezed vagy lábad bűnre csábít, vágd le és vesd el magadtól. Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, vagy két lábbal az örök tűzre kerülnöd.

9. Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki és vesd el magadtól. Jobb félszemmel bemenned az életre, mint két szemmel a gyehenna tüzére kerülnöd.

10. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.

11. Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.

12. Az eltévedt bárány. Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van s egy elcsatangol közülük, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a hegyen és nem megy, hogy megkeresse az eltévedtet?

13. Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.

14. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.

15. Testvéri feddés. Ha vétkezik ellened testvéred, menj fedd meg őt négyszemközt.  Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet.

16. De ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másikat, hogy két vagy három tanú bizonyítsa az ügyet.

17. Ha azokra sem hallgat, mondd meg az egyházközségnek. Ha pedig a közösségre sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.

18. Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldotok a földön, a mennyben is föloldott lesz.

19. Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól.

20. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

21. A szívtelen szolga. Akkor hozzálépett Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?”

22. Jézus így felelt: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.”

23. „Hasonlít ugyanis a mennyek országa egy királyemberhez, aki számot akart vetni szolgáival.

24. Mikor elkezdte a számvetést, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott.

25. Mivel nem volt miből visszafizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt feleségestül, gyermekestül, vagyonostul, és úgy fizessen.

26. De a szolga leborulva kérlelte: „Légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni.”

27. Az úr megkönyörült a szolgán, elbocsátotta s tartozását is elengedte.

28. Amint a szolga kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte és követelte: Add meg, amivel tartozol.

29. Szolgatársa leborulva kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni.

30. De ő nem engedett, hanem fogta, tömlöcbe vetette, amíg meg nem fizeti tartozását.

31. Szolgatársai a történtek láttára igen elszomorodtak s menten elmondták uruknak mindazt, ami történt.

32. Az úr maga elé idézte őt és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre elengedtem minden tartozásodat.

33. Nem kellett volna neked is megszánnod szolgatársadat, mint ahogy én megszántalak téged?

34. Erre az úr haragjában átadta őt a poroszlóknak, amíg meg nem fizeti minden tartozását.

35. Így tesz mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát felebarátjának.”

 

19. fejezet

1. A házasság fölbonthatatlansága. Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából és Júdea határába ment, a Jordánon túlra.

2. Nagy tömeg kísérte, s ő meggyógyította betegeiket.

3. Akkor odaléptek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Megkérdezték: „Szabad-e a férfinak bármi okból elbocsátania feleségét?”

4. Ő így felelt: "Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket.

5. és azt mondta: a férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik és a kettő testben egy lesz?

6. Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”

7. De azok erősködtek: „Miért parancsolta hát Mózes a válólevéllel történő elbocsátást?”

8. Ő kijelentette: „Mózes keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt.

9. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – kivéve ha törvénytelen élettársa – és mást vesz el, házasságtörést követ el. Aki pedig elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.”

10. Önkéntes szüzesség. Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.”

11. Ő így válaszolt: „Nem mindenki tudja fölfogni ezt, csak akinek Isten megadja.

12. Van, aki anyja méhéből úgy született, hogy képtelen házasságra, van, akit az emberek tettek képtelenné rá, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki föl tudja fogni, fogja föl!”

13. Jézus és a gyermekek. Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét és imádkozzék. De a tanítványok elutasították őket.

14. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket, s ne akadályozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.”

15. Azzal rájuk tette kezét, és tovább indult.

16. A gazdag ifjú. Később odalépett hozzá valaki és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?”

17. „Mit kérdesz engem a jóról? – válaszolta. Egy a jó, (az Isten). Ezért ha el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat.”

18. Ő tovább kérdezte: „Melyeket?” Jézus fölsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál,

19. atyádat és anyádat tiszteld és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

20. Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam (fiatal korom óta). Mit kell még tennem?”

21. Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem!”

22. Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

23. A gazdagság veszélyei. Jézus pedig tanítványaihoz fordult: „Bizony mondom nektek: a gazdag nehezen jut be a mennyek országába.

24. Ismét mondom nektek: könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak Isten országába jutni.”

25. Ennek hallatára a tanítványok megdöbbenve kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?”

26. Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.”

27. Az önkéntes szegénység jutalma. Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?”

28. Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: ti, akik követtetek engem, a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.

29. S mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap és örökségül kapja az örök életet.

30. Példabeszéd a szőlőhegy munkásairól. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.

 

20. fejezet

1. Hasonlít a mennyek országa a gazdaemberhez, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe.

2. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőbe.

3. Mikor három óra tájban kiment, látta, hogy mások is tétlenül ácsorognak a piacon.

4. Így szólt hozzájuk: menjetek ti is szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek.

5. Azok elmentek. Hat és kilenc óra körül újra kiment és ugyanúgy tett.

6. Mikor pedig tizenegy óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?

7. Senki sem fogadott föl minket, felelték. Menjetek ti is szőlőmbe mondta nekik.

8. Estére kelve így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: hívd össze a munkásokat és add ki bérüket az utolsókon kezdve az elsőkig.

9. Jöttek tehát azok, akik tizenegy óra tájban álltak munkába és fejenkint egy dénárt kaptak.

10. Mikor pedig az elsők jöttek, azt hitték, hogy többet fognak kapni, de ők is egy-egy dénárt kaptak.

11. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a szőlősgazda ellen:

12. ezek az utolsók egy óra hosszat dolgoztak csak, mondták, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük.

13. Barátom, felelte egyiküknek, nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem?

14. Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked.

15. Vagy nem tehetem az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?

16. Így lesznek az utolsókból elsők s az elsőkből utolsók.” (Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.)

17. Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Jézus elindult Jeruzsálem felé. Útközben félrevonta tizenkét (tanítványát)

18. s figyelmeztette őket: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és az írástudók kezébe adják az Emberfiát.

19. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és megfeszítsék őt, de harmadnapra föltámad.”

20. Zebedeus fiai. Akkor odajött Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen valamit. „Mit akarsz?” – kérdezte.

21. Ő így felelt: „Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban.”

22. Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom?” „Készek vagyunk”, felelték.

23. Erre így szólt hozzájuk: „Kelyhemből ugyan inni fogtok, de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert azoknak jár, akiknek Atyám készítette.”

24. Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt a két testvérre.

25. Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük.

26. Köztetek azonban ne így legyen,

27. hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen cselédetek.

28. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért.”

29. A jerikói vakok. Mikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg követte.

30. Az útfélen két vak ült. Amikor meghallották, hogy Jézus megy arra, kiáltozni kezdtek: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”

31. A nép csitította őket, hogy hallgassanak.

32. De ők annál jobban kiabáltak: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”

33. Jézus megállt, magához hívta őket és megkérdezte: „Mit tegyek veletek?”

34. „Uram, felelték, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus könyönyörületre indulva megérintette szemüket. Azonnal visszanyerték látásukat és követték őt.

 

21. fejezet

1. Jézus bevonul Jeruzsálembe. Mikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, elküldött két tanítványt

2. ezzel a megbízatással: "Menjetek a szemközti faluba. találtok ott egy megkötött szamarat s vele csikaját. Oldjátok el s vezessétek ide.

3. Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak szüksége van rá, erre mindjárt elengedi.”

4. Így kellett teljesülnie a próféta jövendölésének:

5. „Mondjátok meg Sion leányának: nézd, királyod vonul be hozzád, szerényen, szamárháton, teherhordó állat csikaján.”

6. A tanítványok elmentek és úgy tettek, amint Jézus megparancsolta.

7. Elhozták a szamarat és csikaját, rátették ruhájukat, ő pedig fölült.

8. Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról s az útra szórták.

9. Az előtte járó s utána tóduló tömeg így kiáltozott: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!”

10. Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Kicsoda ez?” – kérdezték.

11. „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép.

12. A templom megtisztítása. Jézus bement (Isten) templomába és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta.

13. „Írva van, kiáltotta: az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.”

14. A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s meggyógyította őket.

15. Amikor a főpapok és az írástudók látták az ott művelt csodákat és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: „Hozsanna Dávid fiának!” – méltatlankodtak és odaszóltak neki: „Hallod, mit kiabálnak?”

16. Jézus így válaszolt: „Hallom. Nem olvastátok sohasem: gyermekek és csecsemők szájával hirdetted dicséretedet?”

17. Ezzel otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott töltötte az éjszakát.

18. A terméketlen fügefa. Reggel, a városba visszatérőben, megéhezett.

19. Látott az út mellett egy fügefát. Odament hozzá, de csak leveleket talált rajta. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa tüstént elszáradt.

20. Ennek láttára a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott el így egyszerre a fügefa?”

21. „Bizony mondom nektek, felelte Jézus, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami a fügefával történt, hanem, ha ennek a hegynek azt mondjátok: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe!  – úgy lesz.

22. Bármit kértek bizalommal imádságtokban, megkapjátok.”

23. Honnan van Jézus hatalma. Ezután bement a templomba és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit.

24. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így.

25. Honnan volt János keresztsége? A mennyből vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki?

26. Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.”

27. Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte ő.

28. Példabeszéd az engedetlen testvérekről. „Mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és így szólt: fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe.

29. Megyek uram, felelte, de nem ment ki.

30. Elment a másikhoz és őt is megkérte. Nem megyek, felelte, később azonban megbánta és kiment.

31. Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát?” „A második”, válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: a vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában.

32. Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen, de nem hittetek neki. A vámosok és az utcanők hittek neki. Ti azonban ennek láttára sem tértetek meg és nem hittetek.”

33. Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról. Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott (messzire).

34. Amikor eljött a szüret, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedjék a termést.

35. Ám a szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.

36. Erre más szolgákat küldött, többet, mint előbb. Azokkal ugyanúgy bántak.

37. Végre fiát küldte hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják.

38. A szőlőmunkások azonban a fiú láttára így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg és mienk lesz az öröksége.

39. Nekiestek tehát, kidobták a szőlőből és megölték.

40. Amikor eljön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőmunkásokkal?”

41. „A gonoszokkal el fog bánni, felelték, és szőlejét más szőlőmunkásoknak adja bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.”

42. Jézus így szólt hozzájuk: „Sohasem olvastátok az Írásban: A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett. Az Úr művelte ezeket, csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.

43. Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát, és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét.

44. Mindaz, aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.”

45. E példabeszédek hallatára a főpapok és farizeusok megértették, hogy róluk volt szó.

46. Az volt a szándékuk, hogy elfogják őt, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.

 

22. fejezet

1. Példabeszéd a királyi menyegzőről. Jézus azután újra példabeszédben szólt hozzájuk:

2. "Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának.

3. Elküldte tehát szolgáit, hogy hívják a meghívottakat a menyegzőre. De azok nem akartak jönni.

4. Erre más szolgákat küldött: mondjátok meg a meghívottaknak: elkészítettem lakomámat, ökreimet és hizlalt állataimat leöltem, minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!

5. De azok nem törődtek vele. Elmentek, ki majorjába, ki meg keresete után.

6. Mások pedig megfogták a szolgákat, megverték, sőt meg is ölték őket.

7. Amint a király ezt meghallotta, haragra lobbant. Kivezényelte hadseregét, a gyilkosokat fölkoncoltatta, városukat pedig fölégettette.

8. Aztán így szólt szolgáihoz: „a menyegzői lakoma kész, de a meghívottak nem voltak méltók rá.

9. Menjetek ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.”

10. A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek rosszakat és jókat, ahogy jöttek, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.

11. Mikor a király bement, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzős ruhában.

12. Barátom, szólította meg, hogyan jöttél ide menyegzős ruha nélkül? Ő hallgatott.

13. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

14. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.

15. Szabad-e adót fizetni a császárnak?” A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnák szaván fogni.

16. Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal. „Mester, mondták neki, tudjuk, hogy igazmondó vagy, Isten útját az igazsághoz híven tanítod és nem mások szerint igazodol, mert nem vezet emberi tekintet.

17. Mondd meg tehát, mi a te véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”

18. Jézus átlátva álnokságukon, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók?

19. Mutassátok az adópénzt!” Azok odanyújtottak egy dénárt.

20. „Kinek a képe és fölirata ez?” – kérdezte Jézus. „A császáré” – felelték.

21. Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené.”

22. Ennek hallatára, annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eltávoztak.

23. A föltámadás kérdése. Aznap még szadduceusok is jöttek hozzá, akik tagadták a föltámadást.

24. A következő kérdést intézték hozzá: „Mester, Mózes így rendelkezett: ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.

25. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel gyermeke nem volt, feleségét testvérére hagyta.

26. Ugyanaz történt a másodikkal és harmadikkal is, egészen a hetedikig.

27. Végül meghalt az asszony is.

28. A föltámadáskor tehát a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiké volt.”

29. Jézus így válaszolt: „Tévedtek. Nem ismeritek sem az Írást, sem az Isten hatalmát.

30. A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, s férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben.

31. A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.

32. Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.

33. Mikor a nép ezt hallotta, elámult tanításán.

34. A főparancs. Mikor a farizeusok értesültek arról, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, ismét köréje gyűltek.

35. Közülük egy törvénytudó, hogy próbára tegye, a következő kérdéssel fordult hozzá:

36. „Mester, melyik a legfőbb parancs a Törvényben?”

37. Jézus így felelt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

38. Ez a legfőbb: az első parancs.

39. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

40. E két parancson függ az egész törvény és a próféták.”

41. Dávid fia. Mivel a farizeusok együtt voltak,

42. Jézus ezt a kérdést vetette föl nekik: „Mit tartotok ti a Messiásról?  Kinek a fia?” „Dávidé" – felelték.

43. Ő tovább kérdezte: „Hogyan hívhatja akkor Dávid a Lélek sugallatára urának őt, hiszen azt mondja:

44. Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet míg lábod alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet.

45. Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?”

46. Senki sem akadt, aki egy szót is tudott volna erre felelni, s attól a naptól fogva senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni őt.

 

23. fejezet

1. Jaj nektek, farizeusok! Akkor Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:

2. „Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítószékében ülnek.

3. Tartsátok és tegyétek meg tehát mindazt, amit mondanak, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ugyan, de nem teszik.

4. Elviselhetetlen nehéz terhet rónak és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta.

5. Minden tettükkel arra törekszenek, hogy föltűnjenek az emberek előtt. Szélesre szabják imaszíjukat és hosszabbra eresztik köntösük bojtjait.

6. Szívesen foglalják el a főhelyeket a lakomákon és az első székeket a zsinagógákban,

7. és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik és rabbinak szólítják őket az emberek.

8. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

9. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.

10. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, a Krisztus.

11. A legnagyobb köztetek legyen a szolgátok.

12. Aki fölmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.

13. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s az oda igyekvőket sem hagyjátok bejutni.

14. (Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Nagyokat imádkozva fölélitek az özvegyek házait. Ezért súlyosabb ítélet vár rátok.)

15. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy csak egy embert is zsidóvá tegyetek, s ha azzá lett, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.

16. Jaj nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára esküszik, az kötelezi.

17. Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany-e vagy a templom, mely megszenteli az aranyat?

18. Továbbá: ha valaki az oltárra esküszik, az nem érvényes, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelezi.

19. Ti vakok! Hát mi több, az ajándék-e, vagy az oltár, mely megszenteli az ajándékot?

20. Aki tehát az oltárra esküszik, esküszik rá és mindarra, ami rajta van.

21. Aki a templomra esküszik, esküszik rá és a benne lakóra.

22. Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és magára a trónon ülőre.

23. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tizedet adtok mentából, ánizsból és köményből, de elhanyagoljátok, ami fontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.

24. Ti vak vezetők! Kiszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek.

25. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohár és a tál külsejét, de belül rablott holmival és szennyel vannak tele.

26. Te vak farizeus! Tisztítsd ki előbb a pohár és a tál belsejét, akkor majd külseje is tiszta lesz.

27. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről ékeseknek látszanak, de belül holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele.

28. Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.

29. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit fölékesítitek

30. és azt mondjátok: ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.

31. Ezzel magatok is megvalljátok, hogy próféták gyilkosainak fiai vagytok.

32. Töltsétek csak be ti is atyáitok mértékét.

33. Kígyók, viperák fajzata! Hogyan is kerülnétek el a kárhoztató ítéletet?

34. Ezért küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Némelyeket közülük megöltök és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógákban és városról városra üldöztök.

35. Így rátok száll minden földön kiontott igaz vér, az igaz Ábel vérétől, Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között.

36. Bizony mondom nektek: mindez eljön erre a nemzedékre.

37. Jaj neked, Jeruzsálem! Jeruzsálem! Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, megkövezed a hozzád küldötteket!  Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit – de ti nem akartátok.

38. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok.

39. Mondom nektek, nem láttok engem mostantól mindaddig, amíg így nem kiáltotok: Áldott, ki az Úr nevében jön!”

 

24. fejezet

1. Jövendölés a világ végéről. Jézus kilépett a templomból és elindult. Csatlakoztak hozzá tanítványai és mutogatták neki a templom épületeit.

2. Ő azonban megjegyezte: „Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek: nem marad itt kő kövön, amit le nem rombolnának.”

3. Mikor az Olajfák hegyén leült, körülfogták tanítványai és kérték: „Mondd meg nekünk, mikor lesz ez? S mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?”

4. Jézus így válaszolt:

5. „Vigyázzatok, senki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben s azt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek.

6. Hallotok majd háborúról és háborús hírekről. Vigyázzatok, ne rémüldözzetek. Ennek mind meg kell történnie, de ez még nem a vég.

7. Akkor a nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad.

8. Éhség, dögvész és földrengés lesz igg is, ott is. De mindez csak a gyötrelmek kezdete.

9. Aztán majd sanyargatnak és megölnek titeket, és miattam gyűlölni fog mindent a nemzet.

10. Sokan el is tántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölni fogják egymást.

11. Számos hamis próféta támad és sokat tévedésbe ejtenek.

12. A gondoszág elhatalmasodásával sok szívben kihül a szeretet,

13. de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.

14. Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetik majd az egész világon bizonyságul minden nemzetnek. Csak akkor jön el a vég.

15. Előképe: Jeruzsálem pusztulása. Amikor majd látjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt gyalázatos pusztulást – aki olvassa, értse meg! -, akkor,

16. aki Júdeában van, fusson a hegyekbe.

17. Aki a háztetőn van, le ne jöjjön, hogy kivigye holmiját házából,

18. és aki a mezőn, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét.

19. Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban!

20. Imádkozzatok, hogy meneküléstek ne télen vagy szombaton legyen.

21. Akkor olyan nagy gyötrelem lesz, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig, és nem is lesz.

22. Ha meg nem rövidülnének azok a napok, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.

23. Akkor, ha valaki azt mondja: nézzétek, itt a Krisztus, vagy amott! – ne higgyétek.

24. Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna.

25. Látjátok, előre megmondtam nektek.

26. Ezért, ha azt mondják: kint van a pusztában – ne menjetek ki; benn van a szobában – ne higgyétek.

27. Mint ahogy a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.

28. Ahol hulla van, oda gyűlnek a keselyűk.

29. Krisztus második eljövetele. Nyomban e gyötrelmes idők után a Nap elhomályosul és a Hold nem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a világmindséget összetartó erők megrendülnek.

30. Akkor majd föltűnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.

31. Szétküldi angyalait hangos harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a szélrózsa minden irányából, az ég egyik végétől a másikig.

32. Hasonlat a fügefáról. Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

33. Amikor mindezt látjátok, tudjátok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban.

34. Bizony mondom nektek: el nem múlik e nemzedék, amíg mindez meg nem történik.

35. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

36. Azt a napot és azt az órát azonban senki sem ismeri, még a mennybéli angyalok sem, csak az Atya egyedül.

37. Virrasszatok! Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, mint Noé napjaiban történt.

38. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába,

39. és nem kaptak észbe, amíg el nem jött a vízözön s el nem sodorta valamennyit.

40. Ugyanígy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

41. Két asszony őröl egy malomban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

42. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el uratok.

43. Vegyétek tudomásul azt is: ha tudná a házigazda, mikor jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, s nem engedné betörni a házba.

44. Azért ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondljátok.

45. A hűséges intéző. Mit gondoltok, ki a hű és okos szolga, akit ura a háznép fölé rendelt, hogy idején enni adjon nekik?

46. Boldog az a szolga, ha ura megérkezésekor ebben a tevékenységben találja.

47. Bizony mondom nektek: egész vagyona fölé rendeli őt.

48. De ha az a szolga gonosz és – ezzel a gondolattal:

49. késlekedik a gazdám – verni kezdi szolgatársait, és korhelyekkel eszik-iszik,

50. megjön az ura azon a napon, amikor nem várja és abban az órában, mikor nem is sejti.

51. Kegyetlenül megbünteti és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

 

25. fejezet

1. Példabeszéd a tíz szűzről. Akkor hasonlít majd a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpával kezükben a vőlegény elé mentek. Öt közülük balga volt, öt pedig okos.

2. A balgák elvitték ugyan lámpásaikat,

3. de olajat nem vittek magukkal.

4. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek korsóikban.

5. Mivel a vőlegény késett, valamennyi elálmosodott és elaludt.

6. Éjfélkor kiáltás hallatszott: jön a vőlegény! Menjetek ki elébe!

7. Erre a szüzek mind fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat.

8. A balgák kérték az okosokat: adjatok egy kis olajat! Lámpásaink kialvóban vannak.

9. Nem adunk, felelték az okosok, különben nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.

10. Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonultak vele a mennyegzőre. Ezzel bezárult az ajtó.

11. Később megérkezett a többi szűz is: Uram, uram, nyiss ki! – kiáltották. De ő így válaszolt:

12. bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.

13. Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.

14. Példabeszéd a talentumokról. Úgy lesz akkor, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készül. Összehívta szolgáit s átadta nekik vagyonát.

15. Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán elutazott.

16. Aki öt talentumot kapott, menten kereskedni kezdett vele és másik ötöt nyert rajta.

17. Ugyanígy, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett.

18. Aki pedig egyet kapott, elment gödröt ásott és elrejtette urának pénzét.

19. Hosszú idő múlva megjött a szolgák ura és számadást tartott velük.

20. Jött, aki öt talentumot kapott, és fölmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta.

21. Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.

22. Jött az is aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem.

23. Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondotta neki ura, mivel kevésbé hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.

24. Végre jött az is, aki csak egy talentumot kapott és így szólt: Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál.

25. Ezért félelmemben menten a földbe ástam talentumodat. Itt van, ami a tiéd.

26. Te haszontalan lusta szolga! – kiáltott rá ura, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam?

27. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazatérve kamatostul kapjam vissza a magamét.

28. Vegyétek csak el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!

29. Mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.

30. Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

31. Az utolsó ítélet. Mikor eljön a dicsőségben az emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján.

32. Elébe gyűlnek az összes nemzetek. Ő pedig elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól.

33. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.

34. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai! Vegyétek birokba a világ kezdetétől nektek készített országot,

35. mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok,

36. mezítelen és fölruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és fölkerestetek.

37. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesnek, hogy tápláltunk volna, vagy szomjasnak, hogy inni adtunk volna?

38. Mikor láttunk vándornak, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna?

39. Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy fölkerestünk volna?

40. A király pedig így felel: Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.  Azután így szól a balján állókhoz:

41. Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült,

42. mert éheztem, de ennem nem adtatok, szomjaztam, de innom nem adtatok,

43. vándor voltam, de be nem fogadtatok, mezítelen, de föl nem ruháztatok, beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek.

44. Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk téged?

45. Ő azonban így felel: Bizony mondom nektek: amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek közül, velem nem tettétek.

46. Ezek örök büntetésre jutnak, az igazak pedig örök életre.”

 

26. fejezet

1. A főtanács határozata. Miután Jézus ezt a tanítását befejezte, így szólt tanítványaihoz:

2. „Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz s az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy keresztre feszítsék.”

3. Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában.

4. Tanácsot tartottak, hogyan foghatnák el s ölhetnék meg Jézust cselvetéssel.

5. Megjegyezték ugyanis: „Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a nép között.”

6. Jézus Betániában. Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, odajött hozzá egy asszony.

7. Alabástromedényben drága illatos olajat hozott, s az asztalhoz telepedett Jézus fejére öntötte.

8. Ennek láttára a tanítványok elégedetlenkedtek. „Mire való ez a pazarlás?” – mondták.

9. „Drágán el lehetett volna adni ezt, árát ki lehetett volna osztani a szegények közt.”

10. Jézus észrevette és így szólt hozzájuk: „Mit bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.

11. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.

12. Ha ő most megkente testemet ezzel az olajjal, a temetésemre tette.

13. Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”

14. Júdás eladja Mesterét. Ezután egy a tizenkettő közül, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz és így szólt:

15. „Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom nektek őt?” Azok harminc ezüstpénzt fizettek neki.

16. Attól fogva csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltathassa őt nekik.

17. A húsvéti vacsora. A kovásztalan kenyér első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?”

18. Ő így felelt: menjetek a városba egy bizonyos emberhez és mondjátok neki: a mester üzeni: közel az időm, nálad tartom tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.

19. A tanítványok úgy tettek, amint Jézus meghagyta nekik s el is készítették a húsvéti vacsorát.

20. Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával).

21. Étkezés közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem.”

22. Erre igen elszomorodtak, és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok, Uram?”

23. Ő így válaszolt: „Aki most velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem.

24. Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”

25. Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok, Mester?” „De te vagy” – felelte.

26. Az eukarisztia alapítása. Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!”

27. Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik:

28. „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára.

29. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”

30. Péter tagadásának megjövendölése. Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.

31. Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem az éjjel. Írva van ugyanis: megverem a pásztort, s elszélednek a nyáj juhai.

32. De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.”

33. Péter erre így fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én meg nem botránkozom soha.”

34. Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” De Péter tovább erősködött:

35. „Ha meg is kell halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkozott a többi tanítvány is.

36. Jézus halálfélelme. Közben Jézus a Getszemáni nevű majorba érkezett velük.

37. „Üljetek le itt, amíg tovább megyek s imádkozom”, mondta tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával.

38. Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. „Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.”

39. Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.”

40. Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Rászólt Péterre: „Így hát egy óra hosszat sem tudtatok virrasztani velem?

41. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.”

42. Másodszor is elvonult és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el (ez a kehely) anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.”

43. Mikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült.

44. Erre otthagyta őket, ismét elment s harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

45. Aztán visszatért tanítványaihoz és így szólt: „Aludjatok csak és nyugodjatok! Itt az óra! Az Emberfia bűnösök kezébe kerül.

46. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.”

47. Jézust elfogják. Még beszélt, mikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.

48. Az áruló jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, mondta, ő az, fogjátok el.”

49. Azzal mindjárt Jézushoz lépett: „Üdvöz légy, Mester!” – szólt és megcsókolta.

50. Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették.

51. Jézus egyik kísérője kardjához kapott, kirántotta és rásújtva a főpap szolgájára, levágta a fülét.

52. Jézus azonban rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.

53. Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném?

54. De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?”

55. A csapathoz pedig abban az órában e szavakkal fordult Jézus: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el.

56. Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták őt és elfutottak.

57. Jézus a főtanács előtt. Akik elfogták Jézust, Kajafás főpaphoz hurcolták. Ott gyülekeztek az írástudók és a nép vénei.

58. Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét.

59. A főpapok az egész főtanáccsal együtt hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék.

60. De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végre két (hamis tanú) jött s így szólt:

61. „Ez azt állította: le tudom rontani Isten templomát és három nap alatt fölépítem azt.”

62. A főpap erre fölkelt és megkérdezte: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” Jézus hallgatott.

63. A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítelek az élő Istenre: mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten fia?”

64. „Én vagyok”, felelte Jézus. „Mondom azonban nektek: látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.” A főpap erre megszaggatta ruháját:

65. „Káromkodott!” – kiáltotta. Mi szükségünk van még tanúkra?

66. Most magatok is hallhattátok a káromkodást. Mi a véleményetek?" Azok így kiáltottak: „Méltó a halálra!”

67. Erre arcul köpdösték, és ököllel ütötték, mások pedig arcul verték és azt mondták:

68. „Találd ki, Messiás: ki ütött rád?”

69. Péter tagadása. Miközben Péter kinn ült az udvaron, odalépett hozzá egy cselédlány és megjegyezte: „Te is a galileai Jézussal voltál.”

70. De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.”

71. Mikor aztán kifelé készült a kapun, meglátta őt egy másik cselédlány és szólt az ott lévőknek:

72. „Ez is a Názáreti Jézussal volt.” Megint tagadta, most már esküvel: "”Nem ismerem azt az embert.”

73. Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták:  „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen kiejtésed is elárul.”

74. Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Akkor mindjárt megszólalt a kakas.

75. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment és keserves sírásra fakadt.

 

27. fejezet

1. Jézust Pilátushoz viszik. Mikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsára ültek össze és elhatározták, hogy halálra adják Jézust.

2. Megkötözve elvezették és kiszolgáltatták (Poncius) Pilátus helytartónak.

3. Júdás öngyilkossága. Mikor júdás, az áruló, látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek:

4. „Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. A te dolgod.”

5. Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, aztán elment és fölakasztotta magát.

6. A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.”

7. Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek temetkezési helyéül.

8. Ezért hívják azt a telket ma is (Hakeldámának, vagyis) vérmezőnek.

9. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: "Fogták a harminc ezüstpénzt,

a fölbecsültnek árát, kit Izrael fiai becsültek ennyire,

10. és a fazekas telkéért adták oda. Így parancsolta meg nekem az Úr."

11. Jézus Pilátus előtt. Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte Jézus.

12. A főpapok és vének vádaskodására azonban semmit sem felelt.

13. Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De ő egyetlen szavukra sem felelt.

14. Ez igen meglepte a helytartót.

15. Szokásban volt, hogy az ünnep napján a helytartó szabadon bocsásson egy rabot a nép kívánsága szerint.

16. Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták.

17. Pilátus megkérdezte az egybegyűlteket: „Mit akartok, kit bocsássak el, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”

18. Tudta ugyanis, hogy irigységből állították eléje.

19. Miközben ott ült ítélőszékén, felesége ezt az üzenetet küldte neki: „Semmi dolgod se legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat szenvedtem miatta.”

20. A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig ítéltessék el.

21. A helytartó tehát megkérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást”, kiáltották.

22. Pilátus tovább kérdezte: „Mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mindnyájan azt kiáltották: „Keresztre vele!” „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte.

23. Azok még hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!”

24. Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt még nagyobb zavargás támad. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép előtt: „Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában, szólt. A ti dolgotok.”

25. Erre az egész nép így kiáltott: „Vére rajtunk és fiainkon!”

26. Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék.

27. Jézust tövissel megkoronázzák. Ezután a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra és köréje gyűjtötték az egész csapatot.

28. Levetkőztették és bíborszínű köpenyt vetettek rá.

29. Majd tövisből koronát fontak, fejére tették és nádszálat adtak jobb kezébe. Aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták:

30. „Üdvöz légy, zsidók királya!” Közben leköpdösték és fejét náddal verték.

31. Jézust keresztre feszítik. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék.

32. Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet.

33. Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve.

34. Ott epével kevert bort adtak neki inni.

35. De mikor megízlelte nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették, és sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a próféta jövendölt: „Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.”)

36. Aztán leheveredtek és őrizték őt.

37. Feje fölé tették az elitélésének okát jelző táblát: „Ez Jézus, a zsidók királya.”

38. Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.

39. Az arra járók káromolták őt, és fejüket csóválva mondogatták:

40. „Te, aki lerontod, és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!”

41. Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is:

42. „Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki.

43. Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok.”

44. Ugyanígy szidalmazták őt a vele együtt megfeszített rablók is.

45. Jézus halála. A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön.

46. Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni?” –  Vagyis: – „én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?”

47. Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.”

48. Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki.

49. A többiek pedig hozzáfűzték „hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.”

50. Erre Jézus ismét hangosan felkiáltott és kilehelte a lelkét.

51. Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,

52. a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt.

53. Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek.

54. A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek hallatára igen megijedtek: „Ez valóban az Isten Fia volt”, mondták.

55. Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték.

56. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.

57. Jézust sírba helyezik. Mikor már estére járt az idő, jött egy József nevű arimateai gazdag ember, aki maga is Jézus tanítványa volt.

58. Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki (a testet).

59. József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta

60. és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített és elment.

61. Mária Magdolna és a másik Mária azonban ottmaradtak és leültek a sírral szemben.

62. A sír őrsége. Másnap, a készület napja után, egybegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál

63. és figyelmeztették: „Uram, emlékezünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: harmadnapra föltámadok.

64. Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, hogy tanítványai oda ne menjenek és el ne lopják őt s azt mondják a népnek: föltámadt halottaiból. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.”

65. „Van őrségtek, válaszolta Pilátus, menjetek, őrizzétek ti, ahogy tudjátok.”

66. Azok elmentek és őrséget állítottak a sírhoz, miután lepecsételték a követ.

 

28. fejezet

1. Az asszonyok a sírnál. Szombat múltán, a hét első napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt.

2. Akkor nagy földindulás támadt. Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült.

3. Tekintete olyan volt, mint a villám és ruhája, mint a hó.

4. Az őrök tőle való félelmükben halálra rémültek.

5. Az angyal így szólt az asszonyokhoz: „Ne féljetek! Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt, amint megmondta.

6. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott (az Úr). Most siessetek és vigyétek hírül tanítványainak:

7. föltámadt halottaiból, és előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok. Ezzel mindent elmondtam.”

8. Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve gyorsan elhagyták a sírt és siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak.

9. Egyszerre csak Jézus jött szembe velük és így köszöntötte őket: "Üdv nektek!" Odafutottak és leborulva előtte átkarolták lábait. Jézus így szólt:

10. „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába: ott majd viszontlátnak.”

11. Az őrök megvesztegetése. Míg ők úton voltak, az őrök közül néhány a városba ment és jelentette a főpapoknak mindazt, ami történt.

12. Ezek a vénekkel egybegyűlve tanácsot tartottak. Aztán sok pénzt adtak a katonáknak és meghagyták nekik:

13. „Mondjátok: éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek tanítványai és ellopták.

14. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk és kimentünk titeket.”

15. Azok elfogadták a pénzt és úgy tettek, amint kioktatták őket. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.

16. Az apostolok küldetése. A tizenegy tanítvány elment Galileába arra a helyre, ahova Jézus rendelte őket.

17. Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan előzőleg kételkedtek. Jézus hozzájuk lépett és így szólt:

18. „Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön.

19. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében,

20. és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme én veletek vagyok a világ végéig.”

 

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint

 

1. fejezet

1. Keresztelő János bűnbánatot hirdet. Kezdődik Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma.

2. Izajás próféta megírta: „Íme, elküldöm előtted követemet, hogy előkészítse utadat.

3. A pusztában kiáltónak ez a szava: készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!”

4. János a pusztában keresztelt és bűnbocsánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára.

5. Kivonult hozzá egész Júdea és Jeruzsálem minden lakója és bűneiket megvallva megkeresztelkedtek nála, a Jordán folyóban.

6. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípője körül pedig bőrövet; sáskával és vadmézzel élt.

7. Ezt hirdette: „utánam jön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak, és megoldjam saruszíját.

8. Én vízzel keresztellek titeket, ő azonban Szentlélekkel fog megkeresztelni.”

9. Jézus megkeresztelése. Abban az időben eljött Jézus a galileai Názáretből és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban.

10. Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég és a Lélek galamb képében rászáll (és rajta marad).

11. A mennyből pedig ez a szózat hangzott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”

12. Jézus megkísértése. Ezután a Lélek kivitte őt a pusztába.

13. Negyven nap (és negyven éjjel) maradt a pusztában; közben megkísértette a sátán. Vadállatok között élt, de angyalok szolgáltak neki.

14. Az első tanítványok. János fogságba jutása után Jézus Galileába ment, és hirdetni kezdte Isten (országának) evangéliumát.

15. Ezt hangoztatta: „Az idő betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jó hírében.”

16. Amikor Jézus a galileai tenger mellett járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, hálót vetnek a vízbe.

17. Jézus felszólította őket: „Jöjjetek utánam! És emberhalászokká teszlek titeket.”

18. Ők mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak hozzá.

19. Kissé tovább haladva megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost, amint hálóikat foltozgatták bárkájukban. Mindjárt hívta őket is.

20. Azok otthagyták a bárkában atyjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt és nyomába szegődtek.

21. Jézus meggyógyít egy ördögtől megszállt embert. Bementek Kafarnaumba. Ott szombatonként megjelent a zsinagógában és tanított.

22. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók.

23. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott:

24. „El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?

25. Tudom ki vagy: Isten szentje.” De Jézus ráparancsolt: „Hallgass és takarodj ki belőle.”

26. A tisztátalan lélek erre ide-oda rángatta és nagy kiabálás közt kiment belőle.

27. Mindnyájan nagyon elcsodálkoztak. „Mi ez? –kérdezték egymástól. Akkora erejű új tanítás, hogy még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, s engedelmeskednek neki!”

28. Híre hamarosan elterjedt mindenfelé Galilea egész vidékén.

29. Péter házában. A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment.

30. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is neki az érdekében, ő odament hozzá és kézen fogva felemelte.

31. Erre elmúlt a láza és szolgálni kezdett neki.

32. Napnyugta után, amikor már beesteledett, mindenféle beteget és ördögtől megszállottat vittek hozzá.

33. Az egész város ott tolongott az ajtó előtt.

34. Sok, mindenféle betegségben szenvedőt gyógyított meg és számos ördögöt űzött ki, de nem hagyta szóhoz jutni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.

35. Kafarnaum környékén. Hajnal felé, amikor még sötét volt, fölkelt és kiment egy magányos helyre, hogy ott imádkozzék.

36. Simon és társai utána mentek.

37. Amikor megtalálták, így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres.”

38. De ő megjegyezte: „Tovább kell mennünk a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, hiszen azért jöttem.”

39. S bejárta egész Galileát, hirdette az igét a zsinagógákban és ördögöket űzött.

40. Jézus meggyógyít egy leprást. Akkor egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte és kérlelte: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

41. Könyörületre indulva feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!”

42. Erre azonnal elhagyta a lepra és megtisztult.

43. De mindjárt ezzel a szigorú meghagyással küldte el:

44. „Nézd, ne szólj senkinek semmit! Menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld fel tisztulásodért az áldozatot, amit Mózes

rendelt bizonyságul nekik.”

45. Ő azonban alighogy kiment, nagy hangon híresztelni és terjeszteni kezdte a történteket, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba. Inkább távoli, magányos helyeken tartózkodott. Az emberek mégis mindenfelől tódultak hozzá.

 

2. fejezet

1. Jézus meggyógyít egy bénát. Néhány nap mulva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt meghallották, hogy otthon van,

2. olyan sokan gyűltek össze, hogy az ajtó előtti téren sem fértek el.

3. Miközben hirdette nekik az igét, egy bénát hoztak oda. Négyen vitték.

4. A tömeg miatt azonban nem tudtak eléje jutni. Ezért kibontották fölötte a háztetőt s a nyíláson bocsátották le a hordágyat, amelyen a béna feküdt.

5. Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.”

6. Néhány ott ülő írástudó erre azt gondolta magában:

7. „Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik! Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?”

8. Jézus lelkében mindjárt átlátta gondolataikat és így szólt hozzájuk: „Mit tűnődtök ezen?

9. Mi könnyebb, ha azt mondom a bénának: bocsánatot nyernek bűneid? – vagy, ha azt: kelj föl fogd az ágyadat és járj?

10. Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult:

11. „Mondom neked, kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!”

12. Az fölkelt, gyorsan fogta az ágyát és mindnyájuk szeme láttára kiment. Erre valamennyien, szinte magukon kívül, dicsőíteni kezdték Istent, aztán hozzáfűzték: „Ilyent még sohasem láttunk.”

13. Lévi meghívása. Később megint kiment a tóhoz. Az egész sokaság utána tódult, ő pedig tanította őket.

14. Amint a vám mellett elhaladt, látta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia.  „Kövess engem!” – szólította meg. Az fölkelt, és követte.

15. Mikor később Jézus Lévi házában asztalhoz telepedett vele, és tanítványaival együtt sok vámos és bűnös is letelepedett. Sokan követték ugyanis őt.

16. Ekkor a farizeusok közül való írástudók látva, hogy a bűnösökkel és vámosokkal eszik, megkérdezték tanítványait: „Miért eszik-iszik (mesteretek) vámosokkal és bűnösökkel?”

17. Ennek hallatára Jézus azt mondta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

18. Jézus tanitványai, és a böjt. János tanítványai és a farizeusok akkor éppen böjtöltek. Hozzá fordultak és megkérdezték tőle: „Miért böjtölnek János meg a farizeusok tanítványai, s miért nem böjtölnek a te tanítványaid?”

19. Jézus így felelt: „Csak nem böjtölhet a násznép, míg vele a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek.

20. Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek.

21. Senki sem varr ócska ruhára nyers szövetből foltot, különben az új a réginek ép részét is eltépi, és még nagyobb szakadás támad.

22. Senki sem tölt új bort, régi tömlőkbe, különben a bor kiszakítja a tömlőket, és így a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor, új tömlőbe való.”

23. Kalászszedés szombaton. Egyik szombaton vetések között járt (az Úr). Útközben tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat.

24. A farizeusok erre megkérdezték tőle: „Miért tesznek ezek szombaton olyant, ami tilos?”

25. Mire ő így felelt: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor társaival együtt nélkülözött és éhezett?

26. Hogyan ment be Abjatár főpap idejében az Isten házába és ette meg a kitett kenyereket, amiket csak a papoknak volt szabad megenniük? S hogyan adott társainak is belőle?”

27. Aztán hozzáfűzte: „A szombat van az emberért, nem pedig az ember a szombatért.

28. Az Emberfia ura a szombatnak is.”

 

3. fejezet

1. Gyógyítás szombaton. Ezután ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember.

2. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádaskodhassanak ellene.

3. Ő felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!”

4. Aztán megkérdezte tőlük: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Azok hallgattak.

5. Ő szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

6. Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogyan okozhatnák vesztét.

7. A nép Jézushoz fordul segítségért. Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából.

8. De Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából és a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, mi mindent tett.

9. Ő meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt.

10. Sok embert meggyógyított ugyanis, úgyhogy akinek valami baja volt, odatolakodott hozzá, hogy legalább érinthesse.

11. A tisztátalan lelkek pedig, amint meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!”

12. Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne mondják el, hogy kicsoda.

13. Az apostolok kiválasztása. Ezután fölment a hegyre és magához hívta, akiket kiválasztott. Azok csatlakoztak hozzá.

14. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hogy igehirdetésre küldje őket.

15. Hatalmat is adott nekik (a betegek gyógyítására és) az ördögűzésre.

16. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta,

17. Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanergesznek, vagyis mennydörgés fiainak hívott,

18. továbbá Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a buzgó Simont

19. és karióti Júdást, aki később elárulta őt.

20. Jézus válaszol a farizeusok vádaskodására. Mihelyt hazaértek, ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük.

21. Amikor övéi ezt meghallották, elindultak, hogy erővel magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy elvesztette az eszét.

22. Az írástudók azonban, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: „Belzebul szállta meg. Az ördögök fejedelmével űz ördögöt.”

23. Ekkor összehívta őket, és ezt a hasonlatot mondta nekik: „Hogyan űzheti ki sátán a sátánt?

24. Ha egy ország meghasonlik, az az ország nem állhat fönn.

25. Ha egy család meghasonlik, az a család sem maradhat meg.

26. Ha tehát a sátán önmaga ellen támad és így meghasonlik, nem maradhat meg, hanem elpusztul.

27. Senki sem törhet be, az erős ember házába, és nem rabolhatja el holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi őt. Csak azután foszthatja ki a házat.

28. Bizony mondom nektek: minden bűn és káromlás, amit az emberek elkövetnek, bocsánatot nyer.

29. De aki a Szentlelket káromolja, az sohasem nyer bocsánatot, hanem örök vétek terheli.”

30. Ezt állították ugyanis róla: „Tisztátalan lélek szállta meg.”

31. Ki tartozik igazán Jézushoz. Amikor anyja és testvérei odaértek, kint maradtak és hívatták őt.

32. A körülötte ülő tömegből figyelmeztették: „Anyád és testvéreid kint állnak és keresnek.”

33. Ő azonban így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?”

34. Majd végignézve a körülötte ülőkön csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim,

35. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”

 

4. fejezet

1. Példabeszéd a magvetőről. Más alkalommal is a tó partján tanított. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért bárkába szállt és leült, kinn a tavon. A tömeg pedig kint maradt a tó partján.

2. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket.

3. "Halljátok csak! – kezdte tanítását. Kiment a magvető vetni.

4. Amint vetett, némely szem az útfélre esett.  Odaszálltak a madarak és fölcsipegették.

5. Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe.

6. Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött és gyökér híján elszáradt.  Némely pedig tövisek közé hullott.

7. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották és nem hozott termést.

8. A többi pedig jó földbe hullott, kikelt, felnőtt és hamincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.

9. Akinek füle van, hallja meg” – fejezte be szavait.

10. A példabeszéd magyarázata. Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszéd értelme.

11. Így válaszolt nekik: „Előttetek föltárom Isten országának titkát a kívülállóknak azonban minden csak példabeszédekben szól:

12.  Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek és bocsánatot ne nyerjenek.”

13. Aztán így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni?

14. A magvető az Igét veti.

15. Az útfélre esők azok, akiknek szívébe hull ugyan az Ige, amint meghallgatták, azonnal ott terem a sátán és kiveszi a szívükből

16. Hasonlítanak ezekhez a köves talajra hullottak: meghallgatják az Igét, és örömmel be is fogadják,

17. de az nem ver bennük gyökeret, mert állhatatlanok. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodnak.

18. Mások meg, amelyek tövisek közé hullanak, azok, akik meghallgatják az igét,

19. de a világi gondok, a csalóka gazdagság és egyéb vágyak szívükbe lopódzva elfojtják az igét, úgy, hogy az, meddő marad.

20. Végül a jó földbe hullottak azok, akik meghallgatják az igét, befogadják és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”

21. A példabeszédek célja. Azután így szólt: „Talán azért gyújtanak világosságot, hogy véka alá vagy ágy alá rejtsék, nem pedig azért, hogy tartóra tegyék?

22. Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy kitudódjék.

23. Akinek füle van, hallja meg!”

24. Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek, akik ezt hallottátok.

25. Akinek ugyanis van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”

26. Példabeszéd a vetés növekedéséről. Így beszélt tovább: „Úgy van az Isten országával, mint azzal az emberrel, aki magot vet földjébe.

27. Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik, és szárba szökken, maga sem tudja hogyan.

28. A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, végül telt szemet a kalászban.

29. Amikor beérett a termés, tüstént nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”

30. Példabeszéd a mustármagról. Majd ismét így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük?

31. Olyan az, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe kisebb minden más vetőmagnál.

32. De miután elvetették, felnő, nagyobb lesz minden veteménynél és akkora ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai.”

33. Több ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, amennyire csak föl tudták fogni.

34. Példabeszéd nélkül nem tanított, de amikor egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

35. A vihar lecsendesítése. Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Evezzünk át a túlsó partra.”

36. Erre azok otthagyták a tömeget és magukkal vitték őt, úgy ahogy a bárkában volt. Több bárka kísérte őket.

37. Ekkor hatalmas vihar támadt. A hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy az már majdnem megtelt.

38. De ő a bárka farában egy vánkoson aludt. Fölkeltették és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?”

39. Erre fölkelt, parancsolt a szélnek s rászólt a vízre: „Csöndesedjél, némulj el!” Mire a szél elállt és nagy csend lett.

40. Aztán hozzájuk fordult: „Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?”

41. Azokat nagy félelem fogta el és kérdezgették egymástól: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”

 

5. fejezet

1. A gerázai megszállott. Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére.

2. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje.

3. A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani.

4. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele.

5. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát.

6. Amint messziről meglátta Jézust, oldafutott, földre vetette magát előtte,

7. és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!”

8. Ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből.”

9. Erre aztán megkérdezte tőle: „Mi a neved?” „Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk”,

10. és nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.

11. Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban.

12. „Küldj minket a sertésekbe”- kérték tőle.

13. Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek belőle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt.

14. A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt.

15. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve, ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek.

16. A szemtanúk elmondták nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel.

17. Ezután kérlelték, távozzék el a határukból.

18. Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen.

19. Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a tieidhez, és mondd el nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.”

20. Az el is ment és Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta.

21. Jairus leánya. Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyűlt köréje. Ő ott maradt a tó partján.

22. Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte:

23. „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.”

24. El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte.

25. Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett.

26. Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett.

27. Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját.

28. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.”

29. Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából.

30. Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: „Ki érintette a ruhámat?”

31. Tanítványai megjegyezték: „Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?”

32. De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az.

33. Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent.

34. „Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.”

35. Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?”

36. A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: "Ne félj, csak higgy!"

37. Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.

38. Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált.

39. Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mlt sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.”

40. Azok kinevették. Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt.

41. Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: „Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!”

42. A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól.

43. De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.

 

6. fejezet

1. Jézus Názáretben. Eltávozva onnét lakóhelyére érkezett. Tanítványai kísérték.

2. A következő szombaton elkezdett tanítani a zsinagógában. Nagy hallgatósága csodálkozott (tanításán). „Honnan vette mindezt?” – kérdezték. „Ki adott neki ekkora bölcsességet? Hogyan történnek ilyen csodák általa?

3. Nem az ács ez, a Mária fia? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És ugye nővérei is itt élnek köztünk?” Szóval megbotránkoztak benne.

4. Jézus erre megjegyezte: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában.”

5. Nem is tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét.

6. Ő maga is csodálkozott hitetlenségükön.

7. Az apostolok szétküldése. Ezután bejárta a környék falvait és tanított. Majd magához hívta a tizenkettőt, és hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek fölött, kettesével szétküldte őket.

8. Megparancsolta nekik, hogy ne vigyenek az útra semmi mást, csak egy vándorbotot; se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben.

9. Sarut viselhetnek, de ne legyen két ruhájuk.

10. Aztán így szólt hozzájuk: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok onnan.

11. De ha valahol nem fogadnak be titeket és szavatokra nem hallgatnak, menjetek el onnan és – vádképpen ellenük – a port is rázzátok le lábatokról.”

12. Azok útra kelve bűnbánatot hirdettek, sok ördögöt űztek ki

13. és olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg.

14. Keresztelő János lefejezése. Heródes király is hallott róla, mert messze terjedt a híre. „Keresztelő János támadt föl halottaiból, ezért működik benne a csodatévő erő”, mondta.

15. Némelyek viszont így vélekedtek: „Ő Illés.” Mások pedig: „Próféta ő, olyan, mint a többi próféta.” Ennek hallatára Heródes továbbra is azt állította: „Ő János, akinek fejét vétettem.

16. Az támadt föl (halottaiból).”

17. Heródes tudniillik annak idején elfogatta Jánost és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett.

18. János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.”

19. Heródiás ezért áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.

20. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember s ezért védelmébe vette.  Valahányszor beszélt vele, nagy zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta.

21. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes születésnapján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőinek.

22. Közben Heródiás leánya bement és táncolt nekik. Nagyon megtetszett Heródesnek és vendégeinek. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, megadom neked.”

23. Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még országom felét is.”

24. Az kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – felelte.

25. Erre visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy tüstént add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.”

26. A király nagyon elszomorodott emiatt, de tekintettel a vendégek előtt tett esküjére, nem akarta azt érvényteleníteni.

27. Azonnal küldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el a fejet.

28. Az elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.

29. Amikor ezt tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték a testét, és egy sírboltba temették.

30. Az apostolok visszatérése. Az apostolok visszatértek Jézushoz és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak.

31. Erre így szólt: „Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit.” Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy enni sem maradt idejük.

32. Egy magányos helyre eveztek hát, hogy egyedül legyenek.

33. De távozóban sokan látták őket, és megértve szándékukat, gyalog odasiettek a városokból és megelőzték őket.

34. Az első kenyérszaporítás. Amikor kiszállt, ott látta a nagy tömeget. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani.

35. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt.

36. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, s ennivalót vegyenek maguknak.”

37. Ő azonban így válaszolt: „Adjatok ti nekik enni.” Azok megjegyezték: „Talán menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy el tudjuk látni őket?”

38. Erre ő megkérdezte: „Hány kenyeretek van?  Menjetek, nézzetek csak körül.” Körülnéztek és jelentették: „Öt, és két halunk.”

39. Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportonkint telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre.

40. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban.

41. Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük közt.

42. Mindnyájan ettek és jól is laktak.

43. A kenyérmaradékból és a halakból pedig tizenkét kosarat szedtek tele.

44. A kenyérből ötezer férfi evett.

45. Jézus a vízen jár. Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.

46. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék.

47. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton.

48. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik őrváltása idején a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket.

49. Amint meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet, és elkezdtek kiáltozni, mert mindnyájan látták őt és megrémültek.

50. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.”

51. Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól,

52. mert nem okultak a kenyérszaporításból, s szívük még érzéketlen volt.

53. Genezáret földjén. Átérve a túlsó partra, Genezáret földjére jutottak, s ott kikötöttek.

54. Mihelyt kiléptek a bárkából, azonnal fölismerték őt az emberek.

55. Bejárták az egész környéket és ágyastul oda hordták a betegeket, ahol tudomásuk szerint tartózkodott.

56. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak hozzáért, meggyógyult.

 

7. fejezet

1. Az igazi tisztaság. Egyszer farizeusok és néhány Jeruzsálemből jött írástudó gyűlt köréje.

2. Észrevették, hogy némely tanítványa tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel étkezik.

3. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek anélkül, hogy az ősök hagyományához híven, előbb jól meg ne mosnák a kezüket.

4. A piacról hozott ételt sem eszik meg, amíg meg nem hintették vízzel. Sok mást is megtartanak még hagyományuk szerint, mint például a poharak, korsók, rézedények (és ágyak) megmosását. –

5. Erre megkérdezték tőle a farizeusok és az írástudók: „Miért nem tartják meg tanítványaid az ősök hagyományát? Miért étkeznek tisztátalan kézzel?”

6. Mire ő így felelt: „Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol marad tőlem.

7. Hamisan tisztelnek engem, tanításuk csak emberi parancs.

8. Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz, mint például korsók s poharak mosogatásához meg sok más hasonló dologhoz ragaszkodtok.”

9. Aztán így folytatta: „Isten parancsát ügyesen kijátsszátok, hogy megtartsátok hagyományaitokat.

10. Mózes ugyanis azt mondta: tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját, vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék.

11. A ti tanítástok pedig ez: aki atyjához, vagy anyjához így szól: korbán, vagyis Istennek szánt ajándék az, amivel segítenem kellene téged,

12. annak nem engeditek meg, hogy atyját vagy anyját továbbra is segítse.

13. Az általatok tanított hagyománnyal tehát kijátsszátok Isten parancsát, s még sok más ehhez hasonlót tesztek.”

14. Akkor ismét magához hívta a tömeget és azt mondta nekik: "Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg:

15. nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberből távozik.

16. Akinek füle van, hallja meg.”

17. Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle a példabeszéd értelmét.

18. Ő így felelt: „Ti is oktalanok vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről jut a szájba, nem szennyezheti be az embert,

19. mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának jelentett ki minden ételt.

20. „Ami azonban az embertől ered, folytatta, az teszi tisztátalanná az embert.

21. A szívből származik ugyanis minden rossz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság,

22. házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, hamisság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, léhaság.

23. Mindez a gonoszság belülről ered és tisztátalanná teszi az embert.”

24. A kánaáni asszony. Onnan tovább indulva Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Betért egy házba, de nem akarta, hogy felismerjék. Mégsem tudott rejtve maradni.

25. Mihelyt hallott róla egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, odajött és a lábához borult.

26. Az asszony szírföníciai származású pogány nő volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából az ördögöt.

27. De ő elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek. Nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét és a kutyáknak dobják.”

28. Az viszont csak erősítgette: „De bizony, Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.”

29. Erre ő így szólt: „Mivel ezt mondtad, menj, az ördög elhagyta leányodat.”

30. Haza is ment és a gyermeket az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög.

31. Egy süketnéma meggyógyítása. Ismét eltávozott Tírusz vidékéről és Szidonon át a Galileai-tengerhez érkezett, Dekapolisz területére.

32. Ott egy süketnémát vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét.

33. Félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a nyelvét,

34. aztán föltekintve az égre, fohászkodott és így szólt: „Effeta, vagyis nyílj meg.”

35. Tüstént meg is nyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt.

36. Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették,

37. s a csodálkozástól magukon kívül, annál lelkesebben hangoztatták: „Mindent jól tett: a süketeknek visszaadta a hallást, a némáknak a beszédet.”

 

8. fejezet

1. A második kenyérszaporítás. Abban az időben ismét nagy tömeg vette körül. Mivel nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk:

2. „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniük.

3. Ha étlen küldöm haza őket, kidőlnek az úton, mert néhányan messziről jöttek.”

4. Tanítványai erre megjegyezték: „Honnan veszünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind ellássuk ezeket?”

5. Ő megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét”, felelték.

6. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a népnek.

7. Volt néhány apróbb haluk is. Azokat is megáldotta és szétosztotta.

8. Miután ettek és jóllaktak, hétkosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze.

9. Mintegy négyezren voltak (akik ettek). Azután hazaküldte őket

10. és tanítványaival bárkába szállva Dalmanuta vidékére ment.

11. Égi jel. Ott farizeusok jöttek hozzá és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék.

12. Ő lelke mélyéből fölsóhajtva így szólt: „Minek kér jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.”

13. Ezzel otthagyta őket, ismét bárkába szállt és átkelt a túlsó partra.

14. A farizeusok kovásza. A tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. Csak egyetlenegy kenyér volt a bárkában.

15. Jézus lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától.”

16. Azok egymás közt arról beszéltek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret.

17. Jézus észrevette és így szólt: „Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek és nem fogtátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek?

18. Szemetekkel nem láttok, fületekkel nem hallotok? Nem emlékeztek arra,

19. hogy mikor öt kenyeret törtem ötezer embernek hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?” „Tizenkettőt”, válaszolták.

20. „És amikor hét kenyeret törtem négyezer embernek, hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?” „Hetet”, válaszolták.

21. Erre hozzáfűzte: „Hát még mindig nem értitek?”

22. A betszaidai vak meggyógyítása. Közben Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá és kérték, hogy érintse meg.

23. Ő a vakot kézen fogva kivezette a faluból. Ott nyállal megnedvesítette a szemét, rátette a kezét és megkérdezte: „Látsz valamit?”

24. Az fölnézett és így szólt: „Látom az embereket, de úgy látom, mintha fák járkálnának.”

25. Erre ismét a szemére tette kezét, mire az tisztán kezdett látni és úgy meggyógyult, hogy távolról is élesen látott mindent.

26. Aztán hazaküldte, de meghagyta neki: „Ne beszélj róla a faluban.”

27. Péter vallomása. Jézus elindult tanítványaival a Fülöp Cézáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte tanítványait: "Kinek tartanak engem az emberek?"

28. Azok így válaszoltak: „Van, aki keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek van aki valamelyik prófétának.”

29. Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Mire Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás.”

30. Akkor lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.

31. Jézus megjövendöli szenvedését. Ettől fogva arra kezdte oktatni őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad.

32. Egész nyíltan beszélt minderről. Péter ekkor félrehívta és szemrehányást tett neki.

33. De ő hátrafordult, tanítványaira nézett és így korholta Pétert: „Takarodj előlem, sátán! Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodol.”

34. Jézus követése. Ezután magához hívta tanítványaival együtt a népet és így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.

35. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt.

36. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved?

37. Mit is adhatna az ember lelkéért cserébe?

38. Aki szégyell engem és az én szavaimat e hűtlen, bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent Angyalokkal.”

 

9. fejezet

1. Aztán így folytatta: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát.”

2. Urunk színeváltozása. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük.

3. Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő nem tudná fehérebbé tenni.

4. Egyszerre csak megjelent nekik Illés és Mózes, amint Jézussal beszélgettek.

5. Péter erre így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet.”

6. Nem is tudta, mit mondjon, annyira meg voltak ijedve.

7. Egyszerre felhő támadt, amely elborította őket, a felhőből pedig szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”

8. Mire körülnéztek, senki mást nem láttak, csak Jézust, egymagát.

9. Illés eljövetele. A hegyről lejövet Jézus meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak a látomásról, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad.

10. Meg is tartották ezt az utasítást, de egymás közt azon tanakodtak, hogy mit jelent az: halálából föltámad.

11. Ezért megkérdezték tőle: „Miért mondják (a farizeusok és) az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?”

12. Ő így felelt: „Illés ugyan eljön előbb és helyreállít mindent, de hogyan írhatták meg az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie?

13. Én azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, amint az Írás mondja róla.”

14. A néma lélektől megszállt. Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és hogy írástudók vitatkoznak velük.

15. Amint észrevették őt az emberek, mindnyájan meglepődtek, és eléje siettek, hogy üdvözöljék.

16. Megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?”

17. Valaki a tömegből így felelt: „Mester, elhoztam hozzád fiamat, akiben néma lélek lakik.

18. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja, aztán habzik a szája, csikorgatja a fogát és megmerevedik. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”

19. „Hitetlen nemzedék, válaszolta, meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!”

20. Odavitték. Mihelyt meglátta őt a lélek, elkezdte ide-oda rángatni a fiút. Az a földre esett és tajtékozva fetrengett.

21. Jézus megkérdezte az apát: „Mióta szenved ebben a bajban?” „Gyermekkora óta, válaszolta.

22. Sokszor tűzbe meg vízbe taszította, hogy megölje. Ha van lehetőséged rá, szánj meg minket és segíts rajtunk.”

23. Jézus így felelt: „Ami a lehetőséget illeti, minden módjában áll annak, aki hisz.”

24. Erre a fiú apja (könnyek között) fölkiáltott: „Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!”

25. Amikor Jézus látta, hogy a tömeg egyre nagyobb lesz, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te süket és néma lélek, parancsolom neked, takarodj ki belőle, és soha vissza ne térj belé.”

26. Erre hangos kiabálással és heves rángatások közt kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott, úgyhogy többen megjegyezték: „Meghalt.”

27. Jézus azonban kézen fogva fölemelte, s az fölállt.

28. Amikor hazatért és egyedül maradt, tanítványai megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”

29. Mire ő így felelt: „Ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”

30. Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését. Útjukat folytatva, keresztül vándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki is megtudja, mert tanítványait akarta oktatni.

31. Így szólt hozzájuk: „Az Emberfia emberek kezére kerül és megölik, de halála után harmadnapra föltámad.”

32. Azok nem értették meg ezeket a szavakat, de nem merték faggatni.

33. A tanítványok versengése. Kafarnaumba érkeztek. Hazatérve megkérdezte őket: „Miről beszéltetek útközben?”

34. Azok hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki nagyobb közülük.

35. Ő leült, magához hívta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája.”

36. Aztán odahívott egy gyermeket, közéjük állította, majd az ölébe vette s így szólt hozzájuk:

37. „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig befogad engem, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött.”

38. Ekkor János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űzött, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem csatlakozott hozzánk.”

39. Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem.

40. Aki nincs ellenünk, velünk van.

41. Bizony mondom nektek: nem marad jutalom nélkül az, aki egy pohár vizet ad inni nektek, mivel Krisztuséi vagytok.

42. A bűnre csábítás. Aki csak egyet is bűnre csábít a (bennem) hívő kicsinyek közül, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakára és a tengerbe dobnák.

43. Ha kezed bűnre csábít, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a pokolba jutnod, a kiolthatatlan tűzre

44. (ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik).

45. Ha lábad csábít bűnre, vágd le. Jobb sántán bemenned az örök életre, mint két lábbal a pokolba kerülnöd

46. (a kiolthatatlan tűzre, ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik).

47. Ha szemed csábít bűnre, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd,

48. ahol a féreg el nem pusztul, és a tűz, ki nem alszik.

49. Mindenkit tűzzel sóznak majd be.

50. A só hasznos. De ha a só elveszti ízét, ugyan mivel ízesítitek meg? Legyen só bennetek.”

 

10. fejezet

1. A házasság felbonthatatlansága. Útra kelve a Jordán túlsó partján Júdea vidékére tartott. Ismét nagy tömeg gyűlt köréje. Szokott módján tanította őket.

2. Akkor a farizeusok ezzel a kérdéssel léptek hozzá: „Szabad-e a férfinak elbocsátania feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni.

3. Ő azonban megkérdezte: „Mózes mit parancsolt nektek?”

4. „Mózes megengedte a válólevéllel történő elbocsátást”, válaszolták.

5. Jézus erre kijelentette: „Mózes keményszívűségtek miatt adta ezt az engedményt.

6. Kezdetben, a teremtéskor Isten férfinak és nőnek teremtette őket.

7. Az ember ezért elhagyta atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik s a kettő egy test lesz.

8. Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test.

9. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”

10. Otthon tanítványai ismét érdeklődtek e dolog felől.

11. Ő megmagyarázta nekik: „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene.

12. Ha pedig a nő hagyja el férjét és máshoz megy, szintén házasságtörést követ el.”

13. Jézus és a gyermekek. Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye a kezét. De a tanítványok elutasították őket.

14. Amikor Jézus ezt látta, megneheztelt rájuk és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, és ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa.

15. Bizony mondom nektek, aki az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda.”

16. Azután ölébe vette őket, és rájuk téve kezét megáldotta őket.

17. A gazdag ifjú. Amikor kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és térdre borulva megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?”

18. „Miért mondasz engem jónak? – válaszolta Jézus.  Senki sem jó, csak egyedül az Isten.

19. Ismered a parancsokat: ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ne csalj, atyádat és anyádat tiszteld.”

20. Erre ő kijelentette: „Mester, ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.”

21. Jézus rátekintett, megszerette őt és így szólt hozzá: „Valami még hiányzik neked: menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj,

és a keresztet magadra véve kövess engem.”

22. E szavak hallatára elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

23. A gazdagság veszélyei. Jézus erre körülnézett, majd ezekkel a szavakkal fordult tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!”

24. A tanítványok megütköztek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, bizony nehéz a vagyonban bízóknak bejutni Isten országába.

25. Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak az Isten országába jutni.”

26. Azok még jobban megrökönyödtek, és azt kérdezték egymástól: „Hát akkor ki üdvözülhet?”

27. Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek, mert Istennek minden lehetséges.”

28. Az önkéntes szegénység jutalma. Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged.”

29. Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, testvéreit, nővéreit, anyját, atyját, gyermekeit, vagy földjét értem és az evangéliumért,

30. hogy százannyit ne kapna: már most ezen a világon – bár üldözések közt – otthont, testvért, nővért, anyát, gyermeket és földet, a másvilágon pedig az örök életet.

31. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”

32. Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Éppen útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus előttük ment.  Ez aggodalommal töltötte el őket és csak félve követték.  Ekkor ismét magához hívta a tizenkettőt és megmondta nekik, hogy mi vár rá:

33. „Most fölmegyünk Jeruzsálembe.  Ott az Emberfiát a főpapok és az írástudók (és a vének) kezére adják.

34. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, akik kigúnyolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra föltámad.”

35. Zebedeus fiai. Akkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai. „Mester, kérték, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.”

36. „Mit akartok tőlem?” – kérdezte.

37. Azok megmondták: „Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dicsőségedben.”

38. Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, melyből én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel, mellyel én megkeresztelkedem?”

39. „Készek vagyunk” – felelték.  Jézus erre így szólt hozzájuk: „Abból a kehelyből ugyan, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni,

40. de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert ez azoknak jár, akiknek készült.”

41. Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt Jakabra és Jánosra.

42. Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük.

43. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok,

44. és aki első akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje.

45. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és váltságul odaadja életét sokakért.”

46. A jerikói vak. Közben Jerikóba érkeztek. Jerikót tanítványai és nagy tömeg kíséretében hagyta el. Útjuk mentén egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia üldögélt.

47. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus jön arra, kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

48. Sokan csitították, hogy hallgasson el. Ő azonban annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”

49. Jézus erre megállt: „Hívjátok ide”, mondta. Azok odaszóltak a vaknak: „Bátorság, kelj föl, téged hív.”

50. Erre ledobta köpenyét, felugrott és odasietett Jézushoz.

51. Jézus megkérdezte tőle: „Mit tegyek veled?” „Mester, kérte a vak, azt, hogy lássak.”

52. Jézus így szólt hozzá: „Menj, hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az útján.

 

11. fejezet

1. Jézus bevonul Jeruzsálembe. Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagénál és Betániánál, az Olajfák hegyénél, elküldött két tanítványt

2. ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide.

3. Ha valaki megkérdezi, mit csináltok, feleljétek, hogy az Úrnak szüksége van rá; erre mindjárt ide küldi.”

4. Azok elmentek és ott találták a szamarat kinn az utcán egy ajtóhoz kötve.

5. Mindjárt el is oldották. Néhány ott álló megkérdezte tőlük: „Miért oldjátok el ezt a szamarat?”

6. Ők úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta. Erre elengedték őket.

7. A szamarat Jézushoz vezették, rátették ruhájukat, s aztán ráültették Jézust.

8. Sokan ruhájukat terítették az útra, mások meg a réten tört lombos ágakat.

9. Az előtte járók és az utána jövők így kiáltoztak:

10. „Hozsanna! Áldott, ki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak, elérkező országa! Hozsanna a magasságban!”

11. Így vonult Jeruzsálembe, a templomba. Ott jól körülnézett, aztán a tizenkettővel kiment Betániába, mivel már esteledett.

12. A fügefa megátkozása. Amikor másnap eljöttek Betániából, megéhezett.

13. Látott messziről egy zöldellő fügefát és elindult feléje, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem volt fügeérés ideje.

14. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé.” Tanítványai hallották ezt.

15. A templom megtisztítása. Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Bement a templomba és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta

16. és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyenek a templom területén.

17. Aztán megmagyarázta: „Nem azt mondja az Írás: az én házam minden nép számára az imádság háza?  Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.”

18. Mikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, hogyan tegyék el őt láb alól. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért.

19. Mikor beesteledett, elhagyták a várost.

20. Az elszáradt fügefa. Reggel, amikor a fügefa mellett vitt el útjuk, látták, hogy az tövestül elszáradt.

21. Péter ekkor föleszmélt: „Mester, mondta, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.”

22. Jézus így válaszolt: „Legyen hitetek Istenben.

23. Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe, s nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, úgy is lesz.

24. Mondom ezért nektek, bármit kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy is lesz.

25. Mikor pedig imádkozni készültök, bocsássátok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket.

26. (Ha ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.)”

27. Honnan van Jézus hatalma? Ismét beértek Jeruzsálembe. Miközben a templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók

28. meg a nép vénei, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy így cselekedjél?”

29. Jézus ezt válaszolta: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem így.

30. A mennyből vagy az emberektől volt János keresztsége? Válaszoljatok.”

31. Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki?

32. Azt mondjuk talán: az emberektől?” Féltek azonban a néptől, mert mindnyájan azt tartották, hogy János valóban próféta.

33. Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.

 

12. fejezet

1. Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról. Ezután példabeszédekben így kezdett hozzájuk szólni: „Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott messzire.

2. Amikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedje tőlük a szőlő terméséből neki járó részt.

3. Azok nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették.

4. Küldött egy másik szolgát, azt fejbe verték és gyalázattal halmozták el.

5. Küldött egy harmadikat is, azt megölték. Küldött aztán még többet azok közül néhányat elvertek, másokat pedig megöltek.

6. Ezután már csak egyetlen kedves fia maradt.  Őt küldte utoljára hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják.

7. A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg, és mienk lesz az öröksége.

8. Nekiestek tehát, megölték és kidobták a szőlőből.

9. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura? Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe.

10. Nem olvastátok az Írást: A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett.

11. Az Úr művelte ezeket, csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.”

12. Erre el akarták fogni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát és eltávoztak.

13. Szabad-e adót fizetni a császárnak? Később néhány farizeust és Heródes-pártit küldtek hozzá, hogy szaván fogják.

14. Azok odamentek hozzá és így szóltak: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy és nem másokhoz igazodol, mert nem vezet emberi tekintet, hanem Isten útját az igazsághoz híven

tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?”

15. Átlátva kétszínűségükön, így szólt: „Mit kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam.”

16. Amikor hoztak neki egyet, megkérdezte: „Kinek a képe és fölirata ez?” „A császáré” – felelték.

17. Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” Azok igen elcsodálkoztak rajta.

18. A föltámadás kérdése. Utána szadduceusok jöttek hozzá, akik tagadják a föltámadást, és a következő kérdést intézték hozzá:

19. „Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.

20. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.

21. Feleségét elvette a második, de az is utód nélkül halt meg. Ugyanígy járt a harmadik is,

22. sőt mind a hét (elvette őt), de egyik sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.

23. A föltámadáskor majd, ha ugyan föltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Hiszen felesége volt mind a hétnek.”

24. Jézus így válaszolt: „Azért tévedtek ugye, mert nem ismeritek sem az Írást, sem Isten hatalmát?

25. A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben.

26. A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, mit mondott neki az Isten: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?

27. Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ezért alapos tévedésben vagytok.”

28. A főparancs. Egy írástudó is hallgatta a vitatkozást. Amikor látta, hogy milyen találóan felelt meg nekik, odalépett hozzá és megkérdezte tőle: „Melyik az összes parancsok között a legelső?”

29. Jézus azt felelte: „Az első így szól: halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr.

30. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. (Ez az első parancs.)

31. A második így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen.”

32. Az írástudó erre így válaszolt: „Jól van, Mester, helyesen mondtad: ő az Egyetlen (Isten), rajta kívül nincsen más.

33. Őt teljes szívből, (teljes lélekből), teljes elméből és minden erőből szeretni, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat többet ér minden égő és más áldozatnál.”

34. Okos feleletének hallatára Jézus megdicsérte: „Nem vagy messze Isten országától.” Ezután senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni.

35. Dávid fia. Amikor Jézus a templomban tanított, megkérdezte: „Hogyan állíthatják az írástudók, hogy a Messiás Dávid fia?

36. Hiszen Dávid maga mondja a Szentlélek sugallatára: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet, míg lábad alá zsámolyul alázom Valamennyi ellenségedet.

37. Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?” A nagy néptömeg örömest hallgatta őt.

38. Óvakodjatok a képmutatástól. Máskor így tanította Őket: „Óvakodjatok az írástudóktól! Szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket,

39. szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon.

40. Fölélik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.”

41. A szegény asszony két fillérje. Később leült a templom kincstárával szemben és figyelte, hogyan dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be.

42. Jött egy szegény özvegyasszony is és két fillért dobott be, ami egy krajcárt ér.

43. Odahívta tanítványait és így szólt: „Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott a perselybe, mint a többiek.

44. Azok ugyanis mindnyájan fölöslegükből adtak, ez azonban azt a keveset is odaadta, amire szüksége volt: egész megélhetését.”

 

13. fejezet

1. Jövendölés a világ végéről. Amikor kilépett a templomból, egyik tanítványa megjegyezte: „Mester, nézd csak, mekkora kövek és micsoda épület!”

2. Jézus így válaszolt: „Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

3. Mikor az Olajfák hegyén, a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön is megkérdezte: „Mondd csak, mikor lesz mindez?

4. S mi lesz a jele annak, hogy mindez beteljesül?”

5. Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen titeket.

6. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: én vagyok. És sok embert megtévesztenek.

7. Amikor pedig háborúról és háborús hírekről hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég.

8. Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Földrengés lesz itt is, ott is, meg éhínség, de ez csak a gyötrelmek kezdete.

9. Vigyázzatok magatokra! Bíróság elé fognak állítani és a zsinagógákban megostoroznak titeket. Miattam helytartók és királyok elé is hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük.

10. Előbb azonban minden népnek hirdetni kell az evangéliumot.

11. Amikor tehát odavezetnek és kiszolgáltatnak nekik, ne töprengjetek előre azon, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, amit Isten sugall nektek abban az órában. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem a Szentlélek.

12. Akkor halálra adja majd testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és megölik őket.

13. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.

14. Előképe: Jeruzsálem pusztulása. Amikor majd látjátok, hogy a gyalázatos pusztulás ott dúl, ahol nem volna szabad – aki olvassa értse meg! -, akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe.

15. Aki a háztetőn van, le ne jöjjön a házba és be ne menjen, hogy elvigyen valamit hazulról,

16. és aki a mezőn van, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét.

17. Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban!

18. Imádkozzatok, hogy ez ne télen történjék.

19. Olyan keserves idők jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten teremtette világon mindmáig és nem is lesznek.

20. Ha az Úr meg nem rövidítené azokat a napokat, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidülnek azok a napok.

21. Akkor, ha valaki azt mondja: nézd, itt a Krisztus, vagy amott! – ne higgyétek.

22. Föllépnek ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták jeleket és csodákat művelnek, hogy még a választottakat is tévedésbe ejtsék, ha lehetséges volna.

23. Vigyázzatok, előre megmondtam mindent.

24. Krisztus második eljövetele. A gyötrelem után következő időkben a Nap elhomályosul és a Hold sem áraszt világosságot,

25. a csillagok lehullanak az égről és a világmindenséget összetartó erők, megrendülnek.

26. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal, és dicsőséggel.

27. Szétküldi angyalait és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából a föld szélétől az ég határáig.

28. Hasonlat a fügefáról. Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

29. A történtek láttára tudjátok meg ti is, közel van már, az ajtóban.

30. Bizony mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik.

31. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

32. Ámde azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya.

33. Virrasszatok. Vigyázzatok, virrasszatok (és imádkozzatok), mert nem tudjátok, mikor jön el ez az idő.

34. Éppen úgy, mint amikor az idegenbe készülő ember elhagyja házát és vezetését szolgáira bízza, mindegyikre a maga dolgát, a kapusnak pedig meghagyja, hogy virrasszon.

35. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszóra-e vagy reggel.

36. Ha váratlanul érkeznék, alva ne találjon titeket.

37. Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: virrasszatok!”

 

14. fejezet

1. A főtanács határozata. Két nappal a húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe előtt, a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt cselvetéssel.

2. „Ne az ünnepnapon, mondták, mert esetleg zavargás támadhat a nép között.”

3. Jézus Betániában. Amikor Betániában a leprás Simon házában tartózkodott és éppen asztalnál ült, odalépett hozzá egy asszony. Alabástromedényben valódi drága illatos nárduszolajat hozott, és feltörve az alabástromedényt, tartalmát a fejére öntötte.

4. Néhányan bosszankodni kezdtek: „Mire való ez a pazarlás az illatszerrel?

5. Háromszáz dénárnál többért el lehetett volna adni, és árát ki lehetett volna osztani a szegények között” – támadtak rá.

6. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett velem.

7. Szegények mindig lesznek veletek és tehettek velük jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig veletek.

8. Ez azt tette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.

9. Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”

10. Júdás eladja Mesterét. Ezután karióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt.

11. Azok ennek hallatára igen megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki érte. Kereste tehát a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa nekik.

12. A húsvéti vacsora. Az első kovásztalan napon, amikor le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai megkérdezték: „Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?”

13. Ő elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: „Menjetek a városba. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel.

14. Menjetek utána, és ahova bemegy, ott mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát?

15. Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet. Ott készítsétek el.”

16. A tanítványok elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.

17. Amikor beesteledett, odajött a tizenkettővel.

18. Asztalhoz ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem.”

19. Erre elszomorodtak, és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok?”

20. De ő így válaszolt: „Egy tizenkettőtök közül, aki velem a tálba nyúl.

21. Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”

22. Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.”

23. Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak belőle.

24. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok.

25. Bizony mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában.”

26. Péter tagadásának megjövendölése. Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.

27. Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja: megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.

28. De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.”

29. Péter azonban fogadkozni kezdett: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én ugyan nem.”

30. Mire Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.”

31. De Péter tovább fogadkozott: „Ha meg is kellene halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkoztak a többiek is.

32. Jézus halálfélelme. Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. „Üljetek le itt, amíg én imádkozom” – mondta tanítványainak.

33. Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett.

34. „Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok.”

35. Kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra.

36. „Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.”

37. Akkor visszament, de alva találta őket.  Erre rászólt Péterre: „Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem?

38. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.”

39. Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

40. Visszatérve megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Nem is tudták mit válaszoljanak neki.

41. Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk: „Aludjatok csak és nyugodjatok!

42. Elég volt! Itt az óra!  Az Emberfia most bűnösök kezére kerül. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!”

43. Jézust elfogják. Még beszélt, amikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapok, az írástudók és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.

44. Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizettel”.

45. Amikor odaért, mindjárt Jézushoz lépett. „(Üdvözlégy,) Mester!”, szólt és megcsókolta.

46. Erre kezet emeltek Jézusra és foglyul ejtették.

47. A körülállók közül egy kirántotta kardját, rásújtott a főpap szolgájára és levágta fülét.

48. Ezután Jézus így szólt hozzájuk: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok.

49. Naphosszat együtt voltam ve!etek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Az Írásnak azonban be kell teljesednie.”

50. Erre (a tanítványok) valamennyien elhagyták őt és elfutottak.

51. Egy ifjú azonban követte. Csupasz testén nem volt egyéb egy lepelnél.

52. Mikor el akarták fogni, otthagyta a leplet és meztelenül elfutott.

53. Jézus a főtanács előtt. Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók.

54. Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Ott leült a szolgák közé és a tűznél melegedett.

55. A főpapok az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.

56. Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg.

57. Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene:

58. „Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt, másikat építek, amely nem emberi kéz műve.”

59. De ebben sem egyezett meg tanúságuk.

60. Akkor a főpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?”

61. Ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?”

62. „Én vagyok”, felelte Jézus. „Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.”

63. A főpap erre megszaggatta ruháját: „Mi szükségünk van még tanúkra?  – kérdezte.

64. Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok egyhangúan méltónak ítélték a halálra.

65. Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel ütötték: ”Találd el, ki volt az!” – gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték.

66. Péter tagadása. Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a főpap egyik cselédlánya.

67. Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: „Te is a názáreti Jézussal voltál”, jegyezte meg.

68. Ő azonban tagadta: „Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz." Amikor kiment az előcsarnokba, megszólalt a kakas.

69. A cselédlány azonban észrevette őt és újból odaszólt a körülállókhoz: "Ez is közéjük tartozik.” ő megint tagadta.

70. Röviddel ezután az ottlévők megjegyezték: „De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.”

71. Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.”

72. Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Erre sírva fakadt.

 

15. fejezet

1. Jézus Pilátus előtt. Kora reggel a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész főtanács, döntést hozott. Megkötözve elvezették Jézust és kiszolgáltatták Pilátusnak.

2. Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte.

3. A főpapok ekkor mindenféle vádat hoztak föl ellene.

4. Pilátus erre újra megkérdezte: „Nem válaszolsz semmit? Hallod, mi mindennel vádolnak.”

5. De Jézus nem válaszolt többé. Ez meglepte Pilátust.

6. Szokásban volt, hogy az ünnep napján szabadon bocsássa azt a foglyot, akit kértek.

7. Volt a börtönben más lázadókkal együtt egy Barabás nevű. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el.

8. A nép ekkor eléje vonult és kérte a kegyet, amit máskor is meg szokott adni.

9. Pilátus megkérdezte tőlük: „akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?”

10. Észrevette ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki neki.

11. A főpapok azonban fölizgatták a népet, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje.

12. Pilátus ismét megkérdezte: „Mit tegyek tehát azzal, akit a zsidók királyának hívtok?”

13. Azok újra kiabálni kezdtek: „Keresztre vele!”

14. „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Azok még erősebben kiáltoztak: „Keresztre vele!”

15. Pilátus a nép kedvére akart tenni, ezért szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.

16. Jézust tövissel megkoronázzák. A katonák a helytartóság belső udvarába vezették őt és összehívták az egész csapatot.

17. Aztán bíborszínű ruhát adtak rá és tövisből font koronát tettek fejére.

18. Majd így köszöntötték: „Üdvöz légy, zsidók királya!”

19. Közben náddal a fejét verték, leköpdösték és térdet hajtva hódoltak előtte.

20. Jézust keresztre feszítik. Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék.

21. Kényszerítettek egy arra menőt, cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki éppen a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.

22. Majd kivezették arra a helyre, melynek Golgota, azaz Koponyahely a neve.

23. Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el.

24. Azután keresztre feszítették és megosztoztak ruháin sorsvetéssel döntve el, kire mi jusson.

25. A harmadik óra volt, amikor megfeszítették.

26. Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: „A zsidók királya.”

27. Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, másikat baljára.

28. Így beteljesedett az Írás szava: „És gonosztevőként bántak vele.”

29. A járókelők káromolták Őt és fejüket csóválva mondogatták: „Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát,

30. szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!”

31. Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. "Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani.

32. A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk", mondogatták egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt voltak megfeszítve.

33. Jézus halála. A hatodik órában sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott.

34. Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni?  vagyis: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

35. Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.”

36. Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa” – mondta.

37. Ekkor Jézus hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét.

38. Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig.

39. Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.”

40. Messziről több asszony figyelte a történteket. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, a fiatalabb Jakab és József anyja, meg Szalómé,

41. akik már Galileában is kísérték őt és gondját viselték. Rajtuk kívül még sok más asszony is volt ott, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe.

42. Jézust sírba helyezik. Mikor már estére járt az idő – készület napja vagyis szombat előtti nap volt -,

43. jött arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta Isten országát. Bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.

44. Pilátus meglepődött, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost és megkérdezte, hogy csakugyan meghalt-e már.

45. Amikor a százados útján meggyőződött róla, odaadta a testet Józsefnek.

46. Az halotti leplet vásárolt, majd levette őt a keresztről és begöngyölte a lepelbe. Azután sziklába vájt sírboltba helyezte, és követ gördített a sír bejárata elé.

47. Mária Magdolna és Mária, József anyja megfigyelte, hogy hová temették el.

 

16. fejezet

1. Asszonyok a sírnál. Szombat elmúltával Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalómé illatszereket vásároltak és elmentek, hogy megkenjék (Jézust).

2. Kora reggel értek a sírhoz, amikor a nap éppen fölkelt. A hét első napja volt.

3. Így tanakodtak egymás közt: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratától?”

4. De amikor odanéztek, látták, hogy a követ már elhengerítették, pedig igen nagy volt.

5. Erre bementek a sírboltba és észrevették, hogy ott jobb felől egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek.

6. De az bátorította őket: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Föltámadt, nincs itt. Nézzétek, itt a hely, ahová temették.

7. Most pedig siessetek, vigyétek hírül tanítványainak, és Péternek: előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok, amint megmondta nektek.”

8. Azok kijöttek a sírból és futásnak, eredtek, mert nagy ijedség és rémület fogta el őket.  Félelmükben senkinek sem szóltak a dologról.

9. Jézus megjelenik övéinek. Miután a hét első napjának reggelén föltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki.

10. Ő menten hírül vitte azt a gyászoló és síró tanítványoknak.

11. Mikor azok meghallották, hogy él, s hogy ő látta, nem hitték el neki.

12. Ezután idegen alakban megjelent kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek.

13. Ezek visszatértek és közölték a hírt, de nekik sem hittek.

14. Végül a tizenegynek jelent meg, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, mertazoknak, akik őt föltámadása után látták, nem hittek.

15. Az apostolok küldetése. Azután így szólt hozzájuk „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.

16. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik.

17. A hívőket ezek a jelek fogják kísérni: Az én nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek,

18. kígyókat vesznek majd a kezükbe, és ha valami halálos mérget isznak, nem árt meg nekik, betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.”

19. Jézus mennybemenetele. Az Úr Jézus, miután szavait befejezte, fölment a mennybe és az Isten jobbján foglalt helyet.

20. Azok pedig szétszéledtek és mindenütt hirdették az igét. Az Úr együttműködött velük és tanításukat csodákkal kísérte és hitelesítette.

 

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint

 

1. fejezet 

1. Már sokan vállalkoztak arra, hogy rendszeresen elbeszéljék a köztünk végbement eseményeket úgy,

2. amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és hirdetői voltak az igének.

3. Jónak láttam magam is, hogy -miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam-

4. sorjában leírjam neked, kedves Teofil. Győződjél meg magad a tanítás megbízhatóságáról, amelyre oktattak.

5. János születésének hírül adása. Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Abia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, Erzsébetnek hívták.

6. Mindketten igazak voltak Isten előtt és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai szerint.

7. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mindketten éltesebb korúak voltak.

8. Mikor egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt,

9. rá esett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen és bemutassa a tömjénáldozatot.

10. A tömjénáldozat órájában kívül nagy tömeg imádkozott.

11. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent neki az Úr angyala.

12. Láttára Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg.

13. Az angyal azonban így szólt: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra tatlált: feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni.

14. Örömödre és vigazságodra lesz ő és sokan örülnek majd születésének.

15. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhében betelik szentlélekkel.

16. Izrael fiai közül sokat térít meg Istenükhöz, az Úrhoz.

17. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak okosságára vezesse és az Úr iránt kézségessé tegye a népet.”

18. Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok és feleségem is éltesebb korú.”

19. Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked az örömhírt.

20. De mivel nem hittél szavamnak, ami majd valóra válik annak idején, megnémulsz és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.”

21. A nép várta Zakariást és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban.

22. Amikor kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt.

23. Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament.

24. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta.

25. „Így tett velem az Úr, mondta, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”

26. Jézus születésének hírül adása. Hat hónap múlva elküldte Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz.

27. A szűz egy Dávid családjából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták.

28. Az (angyal) bement hozzá és így köszöntötte: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. (Áldottabb vagy te minden asszonynál.)”

29. E szavak hallatán zavarba jött és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén.

30. Az angyal így folytatta:

31. „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz.

32. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.

33. Uralkodni fog Jákob házában midörökké, és királyságának nem lesz vége.”

34. Mária erre megkérdezte az angyalt: „Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek?”

35. Az angyal ezt válaszolta: „A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent Isten Fia lesz.

36. Rokonod Erzsébet is fiat fogant öregségében s már hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek.

37. Istennél semmi sem lehetetlen.”

38. Mária erre így szólt: „Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.” Az angyal akkor eltávozott.

39. Mária látogatása Erzsébnél. Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett.

40. Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet.

41. Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat és Erzsébetet elöntötte a Szentlélek.

42. Hangos szóval felkiáltott: „Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse!

43. Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám?

44. Amint felhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben.

45. Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.”

46. Erre Mária így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat,

47. és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben.

48. Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgálólányát: lám, ezentúl boldognak hirdet, minden nemzedék.

49. Mily nagy dolgokat művelt velem ő, a hatalmas és szent!

50. Irgalma az istenfélőkre száll nemzedékről nemzedékre.

51. Nagyszerű dolgokat művel karja erejével: szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket.

52. Uralkodókat taszít le a trónjukról, de felemeli az alázatosokat.

53. Éhezőket tölt be minden jóval, de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat.

54. Fölkarolja szolgáját, Izraelt, s amint megigérte atyáinknak,

55. Nem feledi irgalmasságát Ábrahám és utódai iránt mindörökre.”

56. Mária mintegy három hónapig maradt nála, aztán visszatért otthonába.

57. János születése. Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült.

58. Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki.

59. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni.

60. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.”

61. Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.”

62. Érdeklődkek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni.

63. Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek.

64. Neki pedig megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta Istent.

65. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat és Júdeában, az egész hegyvidéken, erről az eseményről beszéltek.

66. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr volt vele,”

67. Atyja, Zakariás pedig eltelt Szentlélekkel és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka:

68. „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét.

69. Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának Dávidnak házában.

70. Amint meghirdette szentjei által, prófétái ajkával ősidőktől fogva:

71. megszabadított ellenségeinktől s mindazoktól, akik gyűlölnek minket,

72. irgalmas volt atyáinkhoz és megemlékezett szent szövetségéről,

73. s az esküről, ami Ábrahám atyánknak esküdött: megadja azt nekünk,

74. hogy ellenségeinktől megszabadulva félelem nélkül szolgáljuk őt,

75. szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján.

76. Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája eszel: az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját,

77. s az üdvösség ismeretére tanítsad népét, mely a bűnösök bocsánatában van,

78. Istenünk mélységes irgalmából, mellyel meglátogatott minket a magasságból Fölkelő,

79. hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylődőknek, és lépteinket a békesség útjára vezesse.”

80. A gyermek pedig növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.

 

2. fejezet

1. Jézus születése. Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget.

2. Ez az első népszámlálás Quirinusznak, Szíria helytartójának idejében történt.

3. Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát.

4. József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a judeai Betlehembe,

5. hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt.

6. Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja.

7. Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

8. Pásztorok a jászolnál. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban, és éjszaka őrizték a nyájukat.

9. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket.

10. Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek:

11. Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr.

12. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve."

13. Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek:

14. "Dicsőség a magasságban Istennek, És békesség a földön a jóakaratú embereknek.”

15. Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk.”

16. Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.

17. Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről.

18. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.

19. Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk.

20. A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit úgy láttak és hallottak, ahogy az angyal előre elmondta nekik.

21. Jézus bemutatása a templomban. Nyolc nap multán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki. Így nevezte őt az angyal, mielőtt fogantatott.

22. Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak.

23. Így parancsolja ugyanis az Úr törvénye: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve.” Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is:

24. „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”

25. Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vígaszát és a Szentlélek lakott benne.

26. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét.

27. A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele,

28. karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent:

29. „Bocsásd el most szolgádat, Uram, Szavaid szerint békességben,

30. Hiszen már látták szemeim az üdvösséget,

31. Melyet minden nép számára rendeltél:

32. Világosságul a pogányok megvilágítására És dicsőségére népednek, Izraelnek.”

33. Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott.

34. Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: „Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek –

35. s a te lelkedet is tőr járja át – hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.”

36. Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Ászer törzséből.  Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegy lett.

37. Már nyolcvannégy éves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek.

38. Ő is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.

39. Jézus Názáretben. Elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.

40. A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne.

41. A tizenkét éves Jézus a templomban. Szülei évről-évre elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

42. Amikor tizenkét esztendős lett, szintén fölmentek (Jeruzsálembe) az ünnepi szokás szerint.

43. Az ünnepnapok elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül hogy szülei észrevették volna.

44. Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Már egynapi járásra voltak, mikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között.

45. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe és ott keresték.

46. Három nap múlva ráakadtak a templomban. Ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezte őket. Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein.

47. Mikor megpillantották, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk.”

48. „Miért kerestetek? – kérdezte. Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?”

49. De ők nem értették, hogy mit akart ezzel mondani.

50. Akkor hazatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik. Anyja szívébe véste ezeket a dolgokat.

51. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.

 

3. fejezet

1. Keresztelő szent János föllépése. Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében történt. Poncius Pilátus volt Judea helytartója, Heródes Galileának, testvére, Fülöp, Itureának

és Trakonitisz tartománynak, Lizániász pedig Abilinának volt negyedes fejedelme.

2. Annás és Kaifás voltak a főpapok. Akkor elhangzott az Úr szava Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.

3. Bejárta a Jordán egész vidékét és bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára, amint Izaiás beszédeinek könyvében olvassuk:

4. „A pusztában kiáltónak ez a szava: Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!

Töltsenek föl minden völgyet,

5. Minden hegyet és halmot hordjanak le, Ami egyenetlen, legyen egyenessé,

Ami göröngyös, legyen sima úttá, S meglátja majd minden ember az Isten üdvösségét.”

6. A Keresztelő bűnbánatot hirdet. Így beszélt a tömeghez, amely kivonult hozzá, hogy megkeresztelkedjék: „Viperák fajzata! Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető megtorlás elől?

7. Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét. Ne emlegessétek magatokban: Abrahám a mi atyánk! – mert mondom nektek: tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Abrahámnak.

8. A fejsze már a fák gyökeréhez ért. Kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem.”

9. A nép megkérdezte: „Mit tegyünk tehát?” Mire ő így felelt: „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek egy sincs, és akinek ennivalója van, tegyen hasonlóképen.”

10. Jöttek vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek. „Mester, mi mit tegyünk?” – kérdezték.

11. „Ne követeljetek többet, mint amennyi jogos”, válaszolta.

12. Katonák is fordultak hozzá: „Hát mi mit tegyünk?” „Senkit se bántsatok és meg ne zsaroljatok, felelte, s elégedjetek meg zsoldotokkal.”

13. A Keresztelő tanusága Jézusról. A nép nagyon nyugtalan volt. Mindnyájan azt gondolták, hogy talán János a Messiás.

14. (János) azonban kijelentette: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saru szíját megoldjam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket.

15. Szórólapáttal kezében kitakarítja szérűjét, és csűrbe gyüjti búzáját, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti.”

16. Aztán még sok más tanítással hirdette a népnek az üdvösséget.

17. Heródest, a negyedes fejedelmet is megfeddte Heródiásért, testvérének feleségéért és minden más elkövetett gonoszságáért.

18. Heródes azonban mindezt azzal tetézte, hogy börtönbe vetette Jánost.

19. Jézus megkeresztelkedése. Mikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott,

20. megnyílt az ég és galambhoz hasonló testi alakban leszállt rá a Szentlélek. A mennyből ez a szózat hangzott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”

21. Jézus nemzetségtáblája. Jézus mintegy harminc esztendős volt, mikor föllépett. József fiának tartották, akinek ősei: Héli,

22. Mátát, Lévi, Melki, Janne, József,

23. Matatiás, Ámosz, Heszli, Nagge,

24. Mahát, Matatiás, Szemei, József, Júda,

25. Joanna, Résza, Zorobábel, Szalátiel, Néri,

26. Melki, Addi, Kószán, Elmádám, Hér,

27. Jézus, Eliezer, Jórim, Mátát, Lévi,

28. Simeon, Júda, József, Jóna, Eliákim,

29. Melea, Menna, Matáta, Nátán, Dávid,

30. Jessze, Obed, Booz, Szálmon, Náásszon,

31. Aminádáb, Admin, Árni, Ezron, Fáresz, Júda,

32. Jákob, Izsák, Ábrahám, Táre, Nákor,

33. Szárug, Ragau, Fáleg, Héber, Szálé,

34. Kainán, Árfáxád, Szem, Noé, Lámek,

35. Matuszále, Hénok, Járed, Malaléel, Kainán,

36. Hénosz, Szet és Ádám, aki Istentől származik.

 

4. fejezet

1. Jézus megkísértése. Jézus Szentlélekkel eltelve visszatért a Jordántól.

2. A Lélek a pusztába vitte negyven napra. Ott megkísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de mihelyt elmúltak, megéhezett.

3. Az ördög akkor így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!”

4. Jézus azt felelte: „Írva van: nem csak kenyérrel él az ember, (hanem Istennek minden igéjével).”

5. Ezután fölvitte őt (az ördög egy magas hegyre). Egy szempillantás alatt megmutatta neki a világ minden országát.

6. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, mondta, mert én kaptam meg és annak adom, akinek akarom.

7. Ha imádsz engem, minden a tiéd lesz.”

8. Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!”

9. Végül Jeruzsálembe vitte őt és a templomépület párkányára állította: „Ha Isten Fia vagy, mondta, vesd le magadat!

10. Írva van: Angyalainak parancsolt felőled, hogy oltalmazzanak.

11. Tenyerükön fognak hordozni téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.”

12. De Jézus így válaszolt: „Az is írva van: ne kísértsd uradat, Istenedet.”

13. Mikor ezek a kísértések mind véget értek, egy időre elhagyta őt az ördög.

14. A názáreti zsinagógában. Jézus a Lélek erejével eltelve visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken.

15. Tanított az ottani zsinagógákban és mindenki elismeréssel beszélt róla.

16. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába és olvasásra jelentkezett.

17. Izajás könyvét adták neki. Kinyitotta a könyvet és éppen arra a helyre talált, ahol ez van írva:

18. „Az Úr lelke rajtam: ő kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,

ő küldött engem, hogy (meggyógyítsam a megtört szívűeket), szabadulást hirdessek a raboknak, és a vakoknak megvilágosodást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat,

19. hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, (és bosszújának napját).”

20. Azután összetekerte az Írást, visszaadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött.

21. Akkor megszólalt: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.”

22. Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a magasztos igéken, amik ajkáról elhangzottak. „Nem József fia ez?” – kérdezgették egymástól.

23. Ő azonban így folytatta: "Bizonyára ezt a közmondást fogjátok nekem szegezni: orvos, gyógyítsd önmagadat! Tedd idehaza is azt, amit hallomásunk szerint Kafarnaumban tettél.

24. Bizony mondom nektek, folytatta, sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában.

25. Igaz, amit mondok nektek: sok özvegy élt Izraelben Illés napjaiban, amikor három évre és hat hónapra bezárult az ég, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön.

26. Azok közül egyhez sem volt küldetése Illésnek, csak egy özvegyasszonyhoz a Szidon-földi Száreptába.

27. Leprás is sok élt Izraelben Elizeus próféta idejében. De azok közül sem tisztult meg más, csak a szíriai Naamán.”

28. Ennek hallatára mindnyájan haragra gerjedtek a zsinagógában.

29. Fölugráltak és kiűzték a városból. Fölvitték a hegy tetejére, ahol a városuk épült, hogy onnan letaszítsák.

30. Ő azonban áthaladt közöttük és elment.

31. Jézus meggyógyít egy ördögtől megszállt embert. Lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába és szombatonként ott tanított.

32. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.

33. Talált a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt embert, aki így kiáltozott: „El innen!

34. Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?  Tudom, ki vagy: az Isten szentje.”

35. Jézus ráparancsolt: „Hallgass és takarodj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre földre sújtotta őt, és kiment belőle, anélkül hogy ártott volna neki.

36. Csodálkozás fogta el mindnyájukat. „Mi ez?  – kérdezték egymástól. Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszálltakból?”

37. Híre egyszerre elterjedt az egész környéken.

38. Péter házában. Elhagyva a zsinagógát Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki érdekében.

39. Ő föléje hajolt, parancsolt a láznak és az elhagyta. Mindjárt föl is kelt és szolgálni kezdett nekik.

40. Napnyugta után odavitték hozzá különböző bajban szenvedő betegeiket. Mindegyikükre rátette kezét és meggyógyította őket.

41. Sokból ördögök mentek ki hangos kiáltozással: „Te vagy az Isten Fia.” Rájuk parancsolt, hogy hallgassanak. Azok ugyanis tudták, hogy ő a Messiás.

42. Kafarnaum környékén. Mikor megvirradt, kiment egy puszta helyre. A nép addig kereste, míg meg nem találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük.

43. De ő így felelt nekik: „a többi városban is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát. Ez a küldetésem.”

44. Aztán hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.

 

5. fejezet

1. A csodálatos halfogás. Mikor egyszer Genezáret tavának partján állt, odasereglett hozzá a nép, hogy Isten igéjét hallgassa.

2. Látta, hogy a tó szélén két bárka vesztegel.  A halászok kiszálltak és hálóikat mosogatták.

3. Beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Aztán leült és a bárkából tanította a sokaságot.

4. Mikor befejezte tanítását, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót.”

5. „Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk.  A te szavadra azonban kivetem a hálót.”

6. Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett.

7. Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek, s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy majdnem elmerültek.

8. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”

9. A sikeres halfogás miatt ugyanis félelem szállta meg őt és a többi vele lévőt,

10. köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. De Jézus bátorította Simont: „Ne félj! Ezentúl, emberhalász leszel.”

11. Azok szárazra vonták a bárkákat és, elhagyva mindenüket, nyomába szegődtek.

12. Jézus meggyógyít egy leprást. Mikor később egy városban tartózkodott, talált ott egy leprával borított férfit. Mihelyt meglátta Jézust, arcra borult előtte és kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

13. Ő feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre azonnal elhagyta őt a lepra.

14. Meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon. „Menj inkább, mondta, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.”

15. Híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy tömegben tódult hozzá, hogy hallgassa és betegségeiből gyógyulást nyerjen.

16. Ő azonban inkább magányos helyekre vonult vissza, hogy imádkozzék.

17. Jézus meggyógyít egy bénát. Amikor egyik nap tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek.  Az Úr ereje akkor arra indította, hogy gyógyítson.

18. Néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni, hogy eléje tegyék.

19. Mivel a tömeg miatt nem találtak helyet, ahol bevihették volna, fölmentek a tetőre és a cserepeken át lebocsátották ágyastul a középre, Jézus elé.

20. Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.”

21. Erre az írástudók és farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?”

22. De Jézus gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban?

23. Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyertek bűneid?  – vagy, ha azt: kelj föl és járj?

24. Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd meg az ágyadat és menj haza.”

25. Az szemük láttára tüstént fölkelt, fogta ágyát, amin feküdt, és Istent magasztalva hazament.

26. Erre valamennyien szinte magukon kívül dicsőíteni kezdték Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma!”

27. Lévi meghívása. Ezután kiment. Odakinn látott egy Lévi nevű vámost a vámnál. „Kövess engem!” – szólította meg.

28. Az, fölkelt és mindenét elhagyva csatlakozott hozzá.

29. Lévi otthon nagy lakomát adott tiszteletére. Sok vámos és más ember telepedett asztalhoz vele.

30. A farizeusok és írástudók zúgolódtak emiatt. „Miért esztek-isztok vámosokkal és bűnösökkel?” – kérdezték tanítványaitól.

31. Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

32. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.”

33. Jézus tanítványai és a böjt. Akkor szemére vetették: „János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, a farizeusok tanítványai is, de a tieid csak esznek-isznak.”

34. Jézus így felelt: „Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele a vőlegény?

35. Eljön majd a nap, amikor elviszik a vőlegényt: attól a naptól fogva majd böjtölnek.”

36. Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye, különben az újat is elszakítja és az ócskához sem illik az új folt.

37. Senki sem tölti, az új bort régi tömlőkbe, különben az új bor kiszakítja a tömlőket, kifolyik, és a tömlők is tönkremennek.

38. Az új bor új tömlőbe való (akkor mindkettő megmarad).

39. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat. Azt mondja: jobb az ó.”

 

6. fejezet

1. Kalászszedés szombaton. Egy (másodelső) szombaton vetések közt járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat és kezükkel elmorzsolva eszegették.

2. Néhány farizeus erre szemükre vetette: „Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?”

3. Jézus felelt meg nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor társaival együtt éhezett?

4. Hogyan ment be Isten házába, evett és adott társainak is a kitett kenyerekből, pedig azokból csak a papok ehettek?”

5. Aztán hozzáfűzte: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”

6. Gyógyítás szombaton. Egy másik szombaton bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy jobb kezére béna ember.

7. Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy okot találjanak a vádaskodásra.

8. Ő azonban ismerte gondolataikat. Felszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj föl és állj ide a középre!” Az fölkelt és odaállt.

9. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni?”

10. Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezed!” Megtette, és egészséges lett a keze.

11. Erre esztelen harag szállta meg őket és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.

12. A tizenkettő kiválasztása. Azokban a napokban fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.

13. Másnap magához hívta tanítványait és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett:

14. Simont, akit Pétemek hívott, és testvérét Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,

15. Mátét és Tamást, Jakabot Alfeus fiát és a buzgó Simont,

16. Júdást Jakab testvérét, és karióti Júdást, aki később elárulta őt.

17. A hegyi beszéd. Azután lement velük és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről.

18. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek.

19. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

20. Akkor tekintetét tanítványaira emelte és így szólt:  „Boldogok vagytok ti szegények! Tiétek az Isten országa.

21. Boldogok, akik most éheztek! Majd bővelkedni fogtok. Boldogok, akik most sírtok! Sírástok nevetésre fordul.

22. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek az emberek, ha kiközösítenek és szidalmaznak titeket, ha rossz hírbe hoznak az Emberfiáért!

23. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok: jutalmatok nagy lesz a mennyben. Atyáik éppen így bántak a prófétákkal.

24. De jaj nektek, gazdagok! Már megkaptátok vigasztokat.

25. Jaj nektek, akik jóllaktatok! Majd éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek! Keseregni és sírni fogtok.

26. Jaj, ha az emberek hízelegnek nektek! Atyáik éppen így tettek a hamis prófétákkal.

27. Ellenségszeretet. Nektek, hallgatóimnak, azonban azt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal,

28. áldjátok átkozóitokat és imádkozzatok rágalmazóitokért.

 29. Ha megütik arcod jobb felét, fordítsd oda a balt is. Ha elveszik a köpenyedet, add oda a köntösödet is.

30. Ha kérnek tőled, adj, és ha elveszik, ami a tiéd, ne követeld vissza.

31. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak.

32. Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.

33. És ha csak jótevőitekkel tesztek jót, micsoda jutalmat érdemeltek? Ezt a bűnösök is megteszik.

34. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől visszafizetést reméltek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

35. Szeressétek inkább ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, anélkül hogy valamit is visszavárnátok. Akkor nagy lesz jutalmatok s a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.

36. Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas.

37. Vakmerő ítélet. Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek. El ne ítéljetek senkit, hogy titeket se ítéljenek el.  Bocsássatok meg és nektek is megbocsátanak.

38. Adjatok és adnak majd nektek is: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek is.”

39. Hasonlatot is mondott nekik: „Vezethet-e vak, világtalant? Nem esik-e mindkettő gödörbe?

40. Nem különb a tanítvány mesterénél, mert ha eléri tökéletességét, olyan lesz, mint a mestere.

41. Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát?

42. Hogyan mondhatod felebarátodnak: testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – holott tulajdon szemedben nem látod meg a gerendát. Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak aztán törődjél azzal, hogy kivedd a szálkát felebarátod szeméből.

43. Nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt teremne, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hozna.

44. Minden fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisről nem szednek fügét, és csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt.

45. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ellenben rossz kincséből rosszat hoz elő, hiszen a szív bőségéből szól a száj.

46. A sziklára épített ház. Mit mondjátok nekem: Uram, Uram!  – és nem teszitek, amit mondok.

47. Megmondom nektek, kihez hasonlít, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat és tettekre is váltja.

48. Hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, árja rázúdult a házra, de nem tudta összedönteni, mert jó alapra épült.

49. Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül a puszta földre építette. Mikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt és romhalmazzá vált.”

 

7. fejezet

1. A kafarnaumi százados. Miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba.

2. Ott betegen feküdt egy századosnak egyik kedvelt szolgája, és már halálán volt.

3. Amikor a százados hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el és mentse meg szolgáját.

4. Azok elmentek Jézushoz és nagyon kérlelték: „Megérdemli, hogy megtedd neki,

5. mert szereti népünket és a zsinagógát is ő építette.”

6. Jézus elment velük. Mikor már nem voltak messze a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj.

7. Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is tartottam magamat érdemesnek arra, hogy hozzád menjek.  Szólj csak egy szót, és meggyógyul szolgám.

8. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: menj! – elmegy; és a másiknak: jöjj ide! – hozzám jön; és szolgámnak: tedd ezt! – megteszi.”

9. Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult és így szólt a kisérő néphez: „(Bizony) mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!”

10. A követek hazaérve egészségben találták a szolgát.

11. A naimi ifjú. Ezután egy Naim nevű városba ment. Tanítványai és nagy néptömeg ment vele.

12. Mikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép kísérte.

13. Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így szólt hozzá: „Ne sírj!”

14. Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!”

15. Erre a halott felült és beszélni kezdett.  Jézus visszaadta őt anyjának.

16. Félelem szállta meg mindnyájukat és áldani kezdték Istent: „Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét!”

17. Híre elterjedt egész Júdeában és környékén mindenfelé.

18. Keresztelő János követsége. Jánost minderről értesítették tanítványai. Akkor magához hívatta két tanítványát

19. és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

20. A férfiak hozzá érkezve így szóltak: „Keresztelő János küldött és kérdezteti: te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

21. Abban az órában sokakat gyógyított meg betegségből, nyavalyából és a gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza szeme világát.

22. Ezt válaszolta tehát nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak süketek hallanak, halottak föltámadnak a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését.

23. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

24. Jézus tanúsága Jánosról. Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a néphez Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok?

25. Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, a királyi palotában lakik.

26. Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.

27. Róla mondja ugyanis az Írás: Nézd, követemet küldöm színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat.

28. Mondom nektek: asszonyok szülöttei között nincs nagyobb (próféta) mint (Keresztelő) János. De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő.”

29. Mindenki, aki hallgatta őt, még a vámosok is elismerték Isten szándékának helyességét, mert fölvették János keresztségét.

30. Csak a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála és ezzel meghiúsították magukban az Isten szándékát.

31. A nép vezetőinek konoksága. (Az Úr így folytatta:) „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlítanak?

32. Hasonlítanak a piacon tanyázó gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymáshoz:

Furulyáztunk, de nem táncoltatok, siránkoztunk, de nem zokogtatok.

33. Eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s azt mondjátok rá: ördöge van.

34. Eljött az Emberfia, eszik, iszik, s azt mondjátok rá: lám a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!

35. A bölcsességet azonban igaznak ismerte el minden fia.”

36. A bűnös asszony. Meghívta őt egy farizeus, hogy étkezzék nála. El is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett.

37. Élt abban a városban egy bűnös asszony.  Amikor megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, alabástromedényben illatos olajat hozott,

38. sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel megtörölte. Aztán megkente az illatos olajjal.

39. Ennek láttára a vendéglátó farizeus azt gondolta magában: "Ha próféta volna, (bizonyosan) tudná, ki és miféle ez, aki őt érinti: hiszen ez egy bűnös asszony."

40. Jézus akkor hozzáfordult: „Simon, valami mondanivalóm van.” „Beszélj, Mester” – felelte az.

41. „Két adósa volt egy hitelezőnek, kezdte, egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.

42. Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt jobban szeretni?”

43. „Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. „Helyesen ítéltél”, Válaszolta.

44. Aztán az asszonyra mutatva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Házadba jöttem, de lábamra vizet nem öntöttél. Ez viszont könnyeivel öntözte és hajával törölte meg lábamat.

45. Csókot nem adtál, ez meg, amióta bejött, szüntelen csókolgatja nlábamat.

46. Olajjal nem kented meg fejemet, ez meg illatszerrel kente meg lábamat.

47. Azért azt mondom neked: bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbé szeret.”

48. Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.”

49. Erre az asztaltársak összesúgtak: „Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”

50. Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult: „Hited megszabadított téged. Menj békével.”

 

8. fejezet

1. Asszonyok Jézus kíséretében. Ezután bejárta a városokat és falvakat, prédikált és hirdette Isten országának evangéliumát.

2. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akit gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, melléknevén Magdolna, akiből hét ördög ment ki,

3. Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

4. Példabeszéd a magvetőről. Amikor egyszer a városokból kivonult nagy tömeg köréje gyűlt, ezt a példabeszédet mondta nekik:

5. „Kiment a magvető magot vetni.  Amint vetett, némely szem az útfélre esett, eltaposták, és az égi madarak fölcsipegették.

6. Némely meg köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.

7. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek a magokkal együtt felnőttek és elnyomták azokat.

8. A többi jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott.” E szavak után így kiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!”

9. A példabeszéd magyarázata. Akkor megkérdezték tanítványai, mi a példabeszéd értelme.

10. Így válaszolt: „Nektek jutott, hogy megértsétek Isten országának titkait, a többieknek csak példabeszédekben: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek.

11. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje.

12. Az útfélre esők azok, akik hallgatják, de aztán jön az ördög és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek és így ne is üdvözüljenek.

13. A köves talajra hullottak azok, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak.

14. A tövisek közé esők azok, akik meghallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei közepette elhalnak és termést nem hoznak.

15. A jó földbe esők végül azok, akik jó és erényes szívvel meghallgatják és meg is tartják az igét és termést is hoznak állhatatosságban.

16. A példabeszéd célja. Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje vagy ágy alá rejtse, hanem hogy tartóra tegye, s aki csak belép, lássa világát.

17. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna: titkon sem történik semmi, ami ki ne tudódnék, és nyilvánvalóvá ne lenne.

18. Ügyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok. Akinek ugyanis van, annak még adnak; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amit magáénak gondol.”

19. Ki tartozik igazán Jézushoz? Akkor odajött anyja és testvérei, de a tömeg miatt nem juthattak hozzá.

20. Jelentették neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak.”

21. Ő azonban így válaszolt: „Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és teljesítik.”

22. A vihar lecsendesítése. Egyik nap bárkába szállt tanítványaival. „Menjünk át a tó túlsó partjára”, mondta nekik. Elindultak.

23. Miközben hajóztak, ő elaludt. Hirtelen heves szélvihar csapott le a tóra, a hullámok már-már elborították őket, s életveszélyben forogtak.

24. Kiabálásukkal fölébresztették: „Mester, Mester, elveszünk!” Jézus fölkelt, parancsolt a szélnek és a háborgó víznek. Minden elcsöndesedett és elnyugodott.

25. Akkor hozzájuk fordult: „Hol a ti hitetek?” Azok félelemmel és ámulattal eltelve mondogatták egymásnak: „Kicsoda ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol és azok engedelmeskednek neki?”

26. A gerázai megszállott. Átértek a gerázaiak földjére, mely Galileával átellenben fekszik.

27. Amint kilépett a szárazra, a város felől egy ördögtől megszállt férfi jött elébe.  Már régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem sírboltokban.

28. Jézus láttára földre vetette magát és így kiáltott: „Mi bajod van velem Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!”

29. Ráparancsolt ugyanis a tisztátalan lélekre, hogy menjen ki abból az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megbilincselték, de eltépte a kötelékeket. Az ördög a pusztába hajszolta.

30. Jézus tehát megkérdezte: „Mi a neved?” „Légió” – felelte. Sok ördög tartotta ugyanis megszállva.

31. Azok kérték, hogy ne küldje őket a pokolba.

32. Nagy sertéskonda túrta a földet ott a hegyoldalban. Kérték, engedje meg, hogy azokba menjenek.

33. Megengedte nekik. Az ördögök erre kimentek az emberből és megszállták a sertéseket, mire a konda a meredekről a tóba rohant és belefúlt.

34. A történtek láttára a kondások elfutottak és hírül vitték a városba meg a tanyákra.

35. Az emberek kisereglettek, hogy lássák mi történt. Jézushoz érve ott találták az ördögöktől megszabadított embert: felöltözve, ép ésszel ült Jézus lábainál. Erre félelem fogta el őket.

36. A szemtanúk elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállt.

37. Geráza vidékének lakossága ekkor kérte, hogy távozzék el, olyan nagy félelem fogta el őket. Bárkába szállt tehát, hogy visszatérjen.

38. A férfi, akiből az ördögök kimentek, kérte, hogy vele mehessen. De Jézus elbocsátotta.

39. „Térj haza, mondta neki, és beszéld el, milyen nagy dolgot művelt veled az Isten.” Ő el is ment és hirdette az egész városban, milyen nagy dolgot művelt vele Jézus.

40. Jairus leánya. Mikor Jézus visszaérkezett, a tömeg örömmel fogadta. Vártak rá mindnyájan.

41. Akkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje, és Jézus lába elé borulva kérte, hogy menjen vele házába,

42. mert egyetlen, tizenkét éves leánya halálán volt.  Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg.

43. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérzésben szenvedett.  Minden vagyonát orvosokra költötte, de egyik sem tudta meggyógyítani.

44. Hátulról hozzálépett és megérintette ruhája szegélyét. Abban a pillanatban elállt a vérzése.

45. „Ki érintett meg?” – kérdezte Jézus. Mindenki tagadta. Péter és társai magjegyezték: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös (és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?)”

46. De Jézus megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.”

47. Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve előjött, leborult előtte és az egész nép láttára megvallotta, miért érintette meg őt és hogyan gyógyult meg abban a pillanatban.

48. „Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével.”

49. Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert!”

50. Jézus azonban ennek hallatára is bátorította: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.”

51. Mikor a házhoz ért, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá a leány apját és anyját.

52. Sírt és jajgatott ott mindenki.  „Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), Csak alszik.”

53. Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt.

54. De ő megfogta kezét és rákiáltott: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lelke és rögtön fölkelt.

55. Meghagyta, hogy adjanak neki enni.

56. Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól.  De megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.

 

9. fejezet

1. Az apostolok szétküldése. Összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására.

2. Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket.

3. Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen.

4. Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok.

5. De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük.”

6. Azok útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket.

7. Heródes nyugtalansága. Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: „János támadt föl halottaiból.”

8. Mások pedig: „Illés jelent meg.” Ismét mások: „a régi próféták közül támadt föl valamelyik.”

9. Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok?” És látni akarta őt.

10. A csodálatos kenyérszaporítás. Az apostolok visszatértek és elbeszéltek neki mindent, amit csak tettek. Akkor elvonult velük (egy magányos helyre) Betszaida városa mellé, hogy egyedül legyenek.

11. De a nép megtudta és utána ment. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a gyógyulásra szorulókat.

12. A nap már lenyugvóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet, figyelmeztették, hogy elmehessenek a környékbeli falvakba és tanyákra, megszálljanak, és ennivalót keressenek, mert itt elhagyott helyen vagyunk.”

13. Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni.” „Csak öt kenyerünk és két halunk van, felelték, el kellene mennünk, hogy élelmet vegyünk ennyi népnek.”

14. Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket csoportonként ötvenével.”

15. Úgy is tettek.  Letelepedtek mindnyájan.

16. Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.

17. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze.

18. Péter vallomása. Mikor egyszer egyedül imádkozott és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?”

19. Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül.” Ő tovább kérdezte: "Hát ti kinek tartotok engem?”

20. (Simon) Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.”

21. Erre ő szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senkinek el ne mondják.

22. Jézus megjövendöli szenvedését. Aztán hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad.”

23. Jézus követése. Máskor így szólt a néphez: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem.

24. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt.

25. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved.

26. Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsőségében.

27. Igaz, amit mondok nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten országát.”

28. Urunk színeváltozása. E szavai után mintegy nyolc nappal kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment velük a hegyre imádkozni.

29. Imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott.

30. Egyszerre csak két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés.

31. Megdicsőülten jelentek meg és haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie.

32. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, megpillantották dicsőségét és a mellette álló két férfit.

33. Ezek már távozóban voltak, amikor Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk, három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.”

34. Nem tudta ugyanis mit mondjon. Szavai közben felhő támadt és elborította őket. Nagyon féltek, amikor a felhőbe jutottak.

35. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt.

36. Ők azokban a napokban hallgattak és senkinek sem szóltak arról, amit láttak.

37. Az ördögtől megszállt fiú. Mikor másnap lementek a hegyről, nagy tömeg jött eléjük.

38. Akkor egy férfi így kiáltott a nép közül: „Mester, kérlek, tekints fiamra, hiszen egyetlen gyermekem!

39. Időnként gonosz lélek szállja meg, és hirtelen fölkiált. Az földre sújtja, habozni kezd a szája.

40. Csak nehezen hagyja el, miután agyonkínozta.

41. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozd ide a fiút.”

42. Miközben odament, az ördög ide-oda rángatta és a földhöz vágta. Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta atyjának. Mindnyájan elámultak Isten nagyságán.

43. Jézus ismét megjövendöli szenvedését. Még mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így szólt tanítványaihoz:

44. „Véssétek jól szívetekbe e szavakat: az Emberfiának emberek kezére kell kerülnie.”

45. De azok nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt előttük, és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték őt megkérdezni arról, amit mondott.

46. A tanítványok versengése. Felvetődött köztük a kérdés, ki nagyobb közöttük.

47. Mivel Jézus ismerte szívük érzéseit, odahívott egy gyermeket, magához vonta

48. és így szólt hozzájuk: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.”

49. János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged mivelünk.”

50. Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van.”

51. A barátságtalan szamaritánusok. Mikor közel voltak már műve beteljesedésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.

52. Követeket küldött maga előtt. Azok útközben betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.

53. De nem fogadták be, mert zarándokúton volt Jeruzsálem felé.

54. Ennek láttára tanítványai, Jakab és János fölháborodtak: „Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket?”

55. De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket. („Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek.

56. Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem hogy megmentsen.”) Ezután más faluba mentek.

57. Jézus követésének feltételei. Útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhova mégy.”

58. Jézus azonban figyelmeztette: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét.”

59. Egy másikat fölszólított: „Kövess engem.” „Uram, felelte az, engedd meg, hadd temessem el előbb atyámat.”

60. „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat, mondta neki, te pedig menj, hirdesd Isten országát.”

61. Egy harmadik megszólította: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthoniaktól.”

62. Jézus így válaszolt: „Senki, aki kezét az eke szarvára téve hátratekint, nem alkalmas Isten országára.”

 

10. fejezet

1. A hetvenkét tanítvány szétküldése. Ezután az Úr más hetvenkét tanítványt választott ki és kettenkint maga előtt küldte őket azokba a városokba és falvakba, ahová készült.

2. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.

3. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

4. Ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben senkit se köszöntsetek.

5. Ha betértek egy házba, először is azt mondjátok: békesség e háznak!

6. Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok.

7. Maradjatok ugyanabban a házban és egyétek-igyátok, amijük van. Megérdemli a munkás a maga bérét. Ne járjatok házról házra.

8. Ha betértek egy városba és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek.

9. Gyógyítsátok meg az ottani betegeket és hirdessétek: közel van hozzátok Isten országa.

10. Ha pedig betértek egy városba és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára és mondjátok:

11. még a port is lerázzuk rátok, amely várostokban ránk tapadt, de tudjátok meg: közel van Isten országa.

12. Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, amint annak a városnak.

13. A megátalkodott városok. Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot.

14. Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek.

15. És te Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel?  A pokolba süllyedsz.

16. Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”

17. A tanítványok visszatérése. A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza: „Uram, mondták, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk.”

18. Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből.

19. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hatalmat adtam nektek minden ellenséges erő fölött: semmi sem fog ártani nektek.

20. Mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyben.”

21. Jézus hálaadása. Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől,

és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked.

22. Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.”

23. Aztán külön a tanítványokhoz fordult és így szólt: „Boldog a szem, mely látja, amit ti láttok.

24. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

25. Az irgalmas szamaritánus. Akkor odalépett egy törvénytudó és próbára akarta tenni. „Mester, mondta, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?”

26. Ő megkérdezte: „Mit szab meg a törvény? Hogyan olvasod?”

27. Az így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat.”

28. „Helyesen feleltél, dicsérte meg, tégy így, és élni fogsz.”

29. Ő azonban igazolni akarta magát és tovább kérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?”

30. Erre Jézus vette át a szót: „Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezére került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták.

31. Egy pap jött lefelé az úton, észrevette, de továbbment.

32. Később egy levita jött arra, meglátta, de ő is elment mellette.

33. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Mikor megpillantotta, megesett rajta a szíve.

34. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Aztán föltette teherhordó állatára, szállására vitte és gondját viselte.

35. Másnap reggel elővett két dénárt és a gazdának adta e szavakkal: viseld gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek.

36. Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?”

37. „Aki irgalmasságot cselekedett vele” – felelte az. Jézus így szólt hozzá: „Menj és tégy hasonlóképpen.”

38. Mária és Márta. Útjuk közben betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony házába fogadta őt.

39. Ennek nővére, Mária, leült az Úr lábához és hallgatta szavait.

40. Márta ellenben sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram, méltatlankodott, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen.”

41. Az Úr azonban így felelt: „Márta, Márta! Sok mindennel törődöl, sok minden nyugtalanít.

42. Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.”

 

11. fejezet

1. Az Úr imádsága. Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Mikor befejezte, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.”

2. Erre így szólt hozzájuk: „Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.

3. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

4. Bocsásd meg vétkeinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe.”

5. Az állhatatos imádság. Aztán így folytatta: „Valamelyikteknek van egy barátja. Elmegy hozzá éjfélkor és azt mondja neki: barátom, adj kölcsön három kenyeret. Útról érkezett egy barátom és nincs mit elébe tegyek.

6. De az kiszól: ne zavarj!

7. Az ajtó már be van zárva, gyermekeim itt vannak a hálószobában. Nem kelhetek föl, hogy adjak neked.

8. (De az nem hagyja abba a kopogtatást.) Mondom nektek: ha azért, mert barátja, nem is kelne föl, hogy kielégítse, alkalmatlankodása miatt mégis fölkel és odaadja, amire szüksége van.”

9. Az imádság meghallgatása. „Mondom tehát nektek: kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak.

10. Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál és a zörgetőnek ajtó nyílik.

11. Ha pedig valakitől közületek kenyeret kér fia, talán követ ad neki? S ha halat kér, talán kígyót ad hal helyett?

12. Vagy ha tojást kér, talán skorpiót ad neki?

13. Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”

14. Jézus válaszol a farizeusok vádaskodására. Egy alkalommal kiűzött egy néma ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt, mire a nép csodálkozott.

15. De néhányan megjegyezték: „Belzebulnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”

16. Mások próbára akarták tenni és égi jelet követeltek tőle.

17. Ő azonban átlátva gondolataikon így szólt hozzájuk: "Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul és ház házra omlik.

18. Ha tehát a sátán önmagában meghasonlanék, hogyan állhatna fönn országa?

19. Azt mondjátok, hogy Belzebullal űzök ördögöt? Ha én Belzebullal űzök ördögöt, fiaitok kinek a segítségével teszik?

20. Ezért ők lesznek a ti bíráitok.  De ha én Isten ujjával űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa.

21. Amíg az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van a vagyona.

22. De ha egy erősebb megtámadja és legyőzi, elveszi fegyverét, amelyben bízott és a zsákmányt elosztja.

23. Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór.”

24. Visszaesés a bűnbe. „Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, puszta helyen jár és nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.

25. Amikor odaér, kisöpörve és földíszítve találja.

26. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, magánál gonoszabbakat.  Bemennek és ott laknak. Annak az embernek sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt.”

27. Mária dicsérete. Még beszélt, amikor egy asszony így kiáltott a nép közül: „Boldog a méh, mely téged hordozott és az emlő, melyet szoptál.”

28. Ő azonban hozzáfűzte: „Boldogabb, aki hallgatja és megőrzi Isten igéjét.”

29. Jónás jele. Amikor egyszer a nép köréje tódult, beszélni kezdett: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét.

30. Amint ugyanis Jónás próféta jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jel e nemzedék számára.

31. Dél királynője megjelenik majd az ítéleten e nemzedék férfiaival és elítéli azokat, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt.

32. A ninivei férfiak megjelennek az ítéleten e nemzedékkel és elítélik azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikációjára. De Jónásnál nagyobb van itt.

33. A belső világosság. Senki sem gyújt világot azért, hogy elrejtse, vagy véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy aki csak belép, lássa fényét.

34. Tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos lesz, de ha hibás, tested is sötét lesz.

35. Vigyázz, hogy a világosság benned sötétség ne legyen!

36. Ha tested egészen világos és nincs benne semmi sötét, olyan világos lesz az egész, mintha a villám fénye világítaná meg.”

37. Jaj nektek, farizeusok! Alighogy befejezte beszédét. egy farizeus meghívta, hogy étkezzék nála. El is ment és asztalhoz ült.

38. Mikor a farizeus látta, hogy étkezés előtt nem mosdott meg, megütközött.

39. Az Úr azonban így szólt hozzá: „Ti farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül teli vagytok rablással és gonoszsággal.

40. Esztelenek! Nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is alkotta?

41. Adjátok inkább alamizsnának, ami benne van. Akkor tiszták lesztek egészen.

42. De jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, az nem szabad elhagyni.

43. Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket nyilvános tereken.

44. Jaj nektek!  Olyanok vagytok, mint a letaposott sírok: járnak fölöttük az emberek, anélkül hogy tudnák.”

45. Jaj nektek, törvénytudók! Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: "Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.”

46. De ő így válaszolt: „Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen nehéz terhet rótok az emberekre, de magatok egy ujjal sem érintitek a terhet.

47. Jaj nektek! Síremlékeket építetek a prófétáknak atyáitok viszont megölték őket.

48. Ezzel magatok is megvalljátok hogy egyetértetek atyáitok tetteivel. Azok megölték őket ti pedig emléket állítotok nekik.

49. Azért mondja Isten bölcsessége: prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk: némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak.

50. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről melyet a világ kezdetétől,

51. Ábel vérétől az oltár és a templom között megölt Zakariás véréig kiontottak. Igenis mondom nektek, számot fog adni ez a nemzedék.

52. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát, magatok nem mentek be, az odaigyekvőket pedig visszatartjátok.”

53. Mikor abbahagyta, az írástudók és farizeusok nagy fölháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni.

54. Azon fondorkodtak, hogy szavaiból ellessenek valamit, (amivel vádolhassák).

 

12. fejezet

1. Ne féljetek az üldözéstől! Közben olyan nagy tömeg gyűlt köréje, hogy csaknem összetaposták egymást. De Ő csak tanítványaihoz szólt: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.

2. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék.

3. Amit sötétben mondtatok, elmondják majd fényes nappal, és amit szobában fülbe súgtatok, hirdetni fogják a háztetőről.

4. Mondom nektek, barátaimnak: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi egyebet sem tudnak tenni.

5. Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, aki miután elvette az életet, elég hatalmas ahhoz, hogy a pokolba taszítson. Igenis, mondom nektek: Tőle féljetek!

6. Öt verebet ugye két fillérért adnak. De Isten egyről sem feledkezik meg közülük.

7. Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. Ne féljetek tehát!  Sokkal többet értek ti a verebeknél.”

8. Mondom nektek: „Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt.

9. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt.

10. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen káromkodik, nem nyer bocsánatot.

11. Mikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne legyen rá gondotok, hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok.

12. A Szentlélek abban az órában megtanítja nektek, mit kell mondanotok.”

13. Őrizkedjetek a kapzsiságtól! Akkor odaszólt hozzá valaki a nép közül: „Mester, szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget.”

14. De ő elutasította: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek?

15. Vigyázzatok, fordult a többiekhez, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”

16. Aztán ezt a példabeszédet fűzte hozzá: "Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje.

17. Így okoskodott: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termést.

18. Tudom már, mit teszek: Lebontom csűreimet, és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm a termést és minden vagyonomat,

19. aztán elégedetten mondom: Ember, van elég vagyonod, sok évre eltart.  Nyugodjál meg végre, egyél-igyál, élvezd az életet.

20. De Isten így szól hozzá: Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?

21. Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék.”

22. Bízzatok a gondviselésben! Aztán így szólt tanítványaihoz: „Ezért mondom nektek: Ne aggódjatok megélhetéstek miatt, hogy mit egyetek, sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek.

23. Az élet több az eledelnél és a test több a ruhánál.

24. Nézzétek a hollókat, nem vetnek, nem aratnak, nincs éléskamrájuk, sem csűrük, Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál!

25. Ugyan melyiktek toldhatja meg életkorát csak egy arasznyival is, ha aggodalmaskodik?

26. Ha tehát ilyen kicsiségre is képtelenek vagytok, mit aggódtok a többi miatt?

27. Nézzétek a liliomokat, mint növekednek! Nem szőnek, nem is fonnak. Mégis azt mondom nektek, még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.

28. Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn zöldell, de holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek.

29. Ne kérdezzétek tehát, mit egyetek, vagy mit igyatok. Ne nyugtalankodjatok!

30. Mindezt a pogányok keresik. Tudja a ti Atyátok, hogy ezekre szükségtek van.

31. Keressétek (először) inkább az ő országát (és annak igazságát) és ezeket (mind) megkapjátok.

32. Gyűjtsetek mennyei kincset! Ne félj te kisded nyáj! Úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.

33. Adjátok el amitek van és osszátok ki alamizsnaként. Készítsetek magatoknak ki nem merülő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj hozzá nem fér, és a moly meg nem rágja.

34. Ahol a kincsed, ott a szíved is.

35. Az éber szolgák. Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya a kezetekben.

36. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják vissza a menyegzőről, hogy mihelyt megjön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki.

37. Boldogok azok a szolgák, kiket uruk érkezése ébren talál! Bizony mondom nektek: felövezi magát, asztalához ülteti és gondosan kiszolgálja őket.

38. Ha pedig a második, vagy a harmadik őrváltáskor jön: Boldogok azok (a szolgák), ha így találja őket.

39. Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, melyik órában jön a tolvaj, (bizonyára virrasztana) és nem engedné betörni házába.

40. Ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok.”

41. Péter erre megkérdezte: „Uram, nekünk mondod ezt a példabeszédet vagy mindenkinek?”

42. Az Úr így felelt: „Mit gondoltok, ki a hű és okos kulcsár, akit ura a háznép fölé rendelt, hogy kiadja búzarészüket kellő időben?

43. Boldog az a szolga, ha visszatérő ura ebben a tevékenységben találja.

44. Igazán mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt.

45. De ha az a szolga ezzel a gondolattal: Késlekedik még uram, verni kezdi a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik és részegeskedik,

46. megjön az ura azon a napon, amikor nem várja, s abban az órában, amikor nem is sejti. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát

47. és mégsem áll készen és nem tesz akarata szerint, sok verést kap.

48. Aki pedig nem ismeri, de büntetésre méltót tesz, kevesebb verést kap.  Mindattól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és akire többet bíztak, attól még többet fognak számon kérni.

49. Jézussal vagy Jézus ellen. Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna!

50. Keresztséggel kell megkeresztelkednem: mennyire várom, hogy beteljesedjék!

51. Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: Nem azt, hanem ellenkezést.

52. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen.

53. Szembeszáll az atya fiával és a fiú az atyjával, az anya a lányával és a leány anyjával, az anyós menyével és a meny anyósával.”

54. Az idők jele. Aztán így szólt a néphez: „Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt azt mondjátok: Zápor jön, s úgy is lesz.

55. Ha déli szél fúj, azt mondjátok: Hőség lesz, s megjön az is.

56. Képmutatók! A föld és az ég jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt?

57. Miért nem ítélitek meg magatok, mi a valóság?

58. Mikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mész, igyekezzél még az úton békességben megszabadulni tőle, hogy a bíróhoz ne hurcoljon, a bíró át ne adjon a poroszlónak, és a poroszló tömlöcbe ne vessen.

59. Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg az utolsó fillért is le nem fizetted.”

 

 

13. fejezet

1. Intés a bűnbánatra. Akkor néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek áldozat bemutatása közben vérét ontotta Pilátus.

2. Ô ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, hogy így jártak?

3. Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.

4. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloéban rádőlt a torony és megölte őket, vétkesebbek voltak a többi Jeruzsálemben élő embernél?

5. Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.”

6. A terméketlen fügefa. Azután példabeszédet mondott nekik: „Valakinek fügefa volt a szőlejében. Elment és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.

7. Erre így szólt vincellérjéhez: Három esztendeje már, hogy ide járok, és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek is foglalja el a földet?

8. Uram, felelte az, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, talán így hoz majd gyümölcsöt.

9. Ha nem, jövőre kivághatod.”

10. Egy nyomorék asszony meggyógyítása. Szombatonként az egyik zsinagógában tanított.

11. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott fölegyenesedni.

12. Mikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette kezét,

13. az rögtön fölegyenesedett és áldotta Istent.

14. Erre a zsinagóga elöljárója méltatlankodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, e szavakkal fordult a néphez: „Hat nap van munkára rendelve, azokon keressetek gyógyulást, ne pedig szombaton.”

15. „Képmutatók, fordult hozzá az Úr, nem oldja el mindegyiktek ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, hogy itatni vigye?

16. Ábrahám leányát viszont, akit immáron tizennyolc éve megkötve tart a sátán, nem kellett föloldani kötelékétől szombaton?”

17. E szavakra ellenfelei mind megszégyenültek. A nép pedig örült mindannak, amit ilyen csodálatos módon tett.

18. Példabeszéd a mustármagról és a kovászról. Aztán így szólt: "Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam?

19. Hasonlít a mustármaghoz, amelyet fog az ember és kertjébe vet. Az felnő és akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai.”

20. Majd tovább folytatta: ”Mihez hasonlítsam az Isten országát?

21. Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkovászosodik.”

22. A szűk kapu. Útban Jeruzsálem felé tanított a városokban és a falvakban, ahol csak keresztül ment.

23. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így felelt:

24. „Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.

25. Mikor fölkel a családatya és bezárja az ajtót, ti akkor kinnmaradtok és zörgetni kezditek az ajtót: Uram, nyisd ki! Erre ő azt feleli: Nem tudom, honnan vagytok.

26. Mire ti bizonykodni kezdtek: Hiszen előtted ettünk és ittunk! A mi utcánkon tanítottál!”

27. De ő megismétli: „Nemtudom honnét vagytok! Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők!

28. Sírás lesz ott és fogak csikorgatása, amikor látjátok majd Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétákat Isten országában, magatokat pedig kitaszítva onnan.

29. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában.

30. Vannak tehát utolsók, akik elsők lesznek és elsők, akik utolsók lesznek.”

31. Jézus és Heródes. Még abban az órában jött néhány farizeus és figyelmeztette őt: "Menj, távozzál innét. Heródes meg akar ölni.”

32. De ő így felelt: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Nézd, ördögöt űzök és betegeket gyógyítok ma és holnap. Csak harmadnap leszek készen.

33. De ma, holnap és holnapután még tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.

34. Jaj neked, Jeruzsálem! Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat és megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk gyűjti szárnyai alá csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok.

35. Mondom nektek, nem láttok engem mindaddig, amíg így nem kiáltoztok: Áldott, ki az Úr nevében jön!”

 

14. fejezet

1. Egy vízkóros meggyógyítása. (Jézus) szombaton egyik előkelő farizeus házába ment, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók szemmel tartották.

2. Volt ott egy vízkóros ember.

3. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: "Szabad szombaton gyógyítani vagy nem szabad?”

4. Azok hallgattak. Erre ő menten meggyógyította és elbocsátotta.

5. Aztán e szavakkal fordult hozzájuk: „Ha közületek valakinek fia vagy ökre gödörbe esik, nem húzza ki szombaton is?”

6. Azok nem tudtak mit felelni.

7. Példabeszéd a főhelyekről. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket.

8. „Mikor lakodalomba hívnak, mondta, ne ülj az első helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad előkelőbb ember is.

9. Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: Adj helyet ennek. Akkor szégyenszemre az utolsó helyet kellene elfoglalnod.

10. Ha meghívnak, menj inkább, telepedjél le az utolsó helyre. Akkor odajön majd, aki téged meghívott és azt mondja: Barátom, jöjj följebb! Így becsületed lesz az egész asztaltársaság előtt.

11. Mindazt ugyanis, aki fölmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

12. Az igazi vendégbarátság. Akkor a házigazdához fordult: „Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, mondta, ne hívd meg barátaidat és testvéreidet, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat. Különben meghívnak és ők is visszaadják neked.

13. Amikor lakomát adsz, hívd meg inkább a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat.

14. Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked! De majd visszafizetik az igazak föltámadásakor.”

15. Példabeszéd az ünnepi lakomáról. Ennek hallatára az asztaltársak egyike fölsóhajtott: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában!”

16. Erre ő így válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott.

17. Mikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját és azt üzente a meghívottaknak: Jöjjetek, (minden) el van már készítve.

18. De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: Földet vettem, el kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki.

19. Egy másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki.

20. Ismét másik: Most nősültem, nem mehetek.

21. A szolga hazatért s jelentette mindezt urának. Erre a házigazda haragjában meghagyta szolgájának: Menj ki azonnal a város tereire és utcáira és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat.

22. A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely.

23. Az úr akkor ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országútra és a sövények mentére, kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam.

24. Mondom nektek: senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”

25. Jézus követése kereszthordozás. Nagy tömeg kísérte. Hozzájuk fordult és így szólt:

26. „Aki hozzám jön, és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom.

27. Aki nem hordozza keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet tanítványom.

28. Aki tornyot akar építeni közületek, nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket, hogy van-e amiből elkészítse?

29. Ha ugyanis alapot vetett és nem tudja befejezni, aki csak látja, kigúnyolja:

30. Ez az ember építeni kezdett, de nem tudta befejezni.

31. Micsoda király az, aki háborúba indul más király ellen, és le nem ül előbb, hogy megfontolja: tízezerrel képes-e ellenségének húszezrével szembeszállni?

32. Különben mikor az még messze van, követséget küld hozzá, és békét kér.

33. Így mindaz közületek, aki le nem mond arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom.

34. A só hasznos. De ha a só ízét veszti, ugyan mivel fűszerezik?

35. Sem a földre, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek füle van, hallja meg.”

 

15. fejezet

1. Az elveszett bárány. Mindenféle vámos és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák.

2. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt: „Ez bűnösökkel társalog és velük eszik”, mondták.

3. Erre a következő példabeszédet mondta nekik:

4. „Ha valakinek közületek száz juha van és elveszt egyet, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja?

5. Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik:

6. Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.

7. Mondom nektek: Éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérô bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.

8. Az elveszett drahma. Ha pedig egy asszonynak tíz drahmája van és elveszt egy drahmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki házát s keresi szorgalmasan, amíg meg nem találja?

9. Ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, megtaláltam elveszett drahmámat.

10. Mondom nektek: Éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérô bűnösnek.”

11. A tékozló fiú. Aztán tovább folytatta: „Egy embernek két fia volt.

12. A fiatalabb így szólt atyjához: Atyám, add ki az örökség nekem járó részét.

13. Az elosztotta köztük vagyonát. Néhány nap múlva a fiatalabb összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát.

14. Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség ütött ki azon a vidéken, és szűkölködni kezdett.

15. Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket.

16. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senki sem adott neki belőle.

17. Akkor magába szállva így bánkódott: Hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek!

18. Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és te ellened!

19. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.

20. Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta.

21. Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és te ellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.

22. De atyja megparancsolta a szolgáknak: Vegyétek elő hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára.

23. Vezessétek elő a hízlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk,

24. hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

25. Idősebb fia kinn volt a mezőn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot.

26. Hívta az egyik szolgát és megkérdezte mi történt.

27. Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hízlalt borjút, mert egészségben visszakerült.

28. Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Kijött tehát atyja és kérlelni kezdte.

29. De az szemére vetette atyjának: Nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna.

30. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nőkre tékozolta, megjött, leöletted a hízlalt borjút.

31. Fiam, válaszolta ő, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd.

32. Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült.”

 

16. fejezet

1. A hűtlen intéző. Aztán tanítványaihoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát.

2. Magához hivatta tehát, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a vagyonkezelésről. Nem maradhatsz tovább intézőm.

3. Az intéző így gondolkodott: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek.

4. Tudom már, mit tegyek, hogy befogadjanak házukba az emberek, mikor elmozdít az intézőségből.

5. Egyenkint magához hivatta ura minden adósát. Az elsőtől megkérdezte: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal, felelte az.

6. Vedd elő adósleveledet, mondta neki, ülj le hamar és írj ötvenet.

7. Aztán egy másiktól kérdezte: Hát te mennyivel tartozol? Száz mérő búzával, volt a válasz. Vedd elő adósleveledet, mondta neki és írj nyolcvanat.

8. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, mert okosan cselekedett. Bizony a világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál.

9. Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy ami-kor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba. Aki kicsiben hű, az hű a nagyban is;

10. aki pedig hűtlen a kicsiben, a nagyban is hűtlen.

11. Ha tehát a hamis mammonban hűek nem voltatok, ki bízza rátok azt, ami igazi érték?

12. S ha a máséban hűek nem voltatok, ki fogja odaadni nektek azt, ami a tiétek?

13. Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, s a másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

14. A farizeusok képmutatása.. Hallották mindezt a kapzsi farizeusok és kicsúfolták.

15. Ô azonban kijelentette: „Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami az emberek előtt kiváló, Isten előtt utálatos.

16. A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Attól kezdve Isten országának örömhíre terjed, és senki se jut be abba erőfeszítés nélkül.

17. Ég és föld könnyebben múlnak el, mint hogy egy pont is elvesszen a törvényből.

18. Mindaz, aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.

19. A dúsgazdag és a koldus Lázár. Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott mindennap.

20. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele.

21. Szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákból is, (de senki sem adott neki). Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit.

22. Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték.  Meghalt a gazdag is és eltemették.

23. Mikor a pokolban, kínjai között, föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és az ölében Lázárt.

24. Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban.

25. Fiam, felelte Ábrahám, jusson eszedbe, hogy neked jó dolgod volt az életben, Lázárnak pedig rossz. Ô tehát most itt vigasztalódik, te meg gyötrődöl.

26. Különben is köztünk és köztetek áthághatatlan mélység tátong, úgy hogy aki innen át akarna menni hozzátok, ne tudjon, sem az aki odaát van, ide át ne jöhessen.

27. Akkor legalább arra kérlek, atyám, kiáltotta újra, küldd el őt atyai házamba.

28. Van még öt testvérem, világosítsa fel őket, hogy ne jussanak ők is e gyötrelem helyére.

29. Ábrahám megjegyezte: Van Mózesük és prófétájuk, hallgassanak rájuk.

30. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám. De ha a holtak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.

31. Ô azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni.”

 

17. fejezet

1. Intelmek a tanítványokhoz. Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő, de jaj a botránkoztatónak!

2. Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára, s a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül.

3. Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki.

4. Ha napjában hétszer vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád, és azt mondja: Sajnálom, – bocsáss meg neki.”

5. Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.”

6. Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: Szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedni fog nektek.

7. Hasonlat a szolgáról. Melyiktek mondja béresének, vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezőről: Gyere ide tüstént, és ülj le!

8. Nem azt mondja-e inkább: Készíts vacsorát! Gyürkőzz neki és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz-ihatsz magad is.

9. Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolnám).

10. Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.”

11. A tíz leprás. Amint Jeruzsálem felé tartott, átment Szamaria és Galilea határvidékén.

12. Mikor betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje.

13. Megálltak és már messziről kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.”

14. Rájuk tekintett és így szólt: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.”

15. Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult.

16. Hangos szóval áldotta Istent és lába elé borulva hálálkodott. Ez szamaritánus volt.

17. Jézus megkérdezte: „Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi kilenc?

18. Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?”

19. Azzal hozzáfordult: „Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged.”

20. Isten országának eljövetele. A farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon.

21. Nem lehet azt mondani: Nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van.”

22. Aztán tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni.

23. Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott! Oda ne menjetek, és ne kövessétek.

24. Mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig villan, úgy jön el az Emberfia is azon a napon.

25. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie e nemzedéktől.

26. Mint ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:

27. Ettek-ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és elpusztította valamennyit.

28. Ugyanígy történt Lót napjaiban is: Ettek-ittak, adtak-vettek, ültettek és építettek.

29. De azon a napon, mikor Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénkő esett az égből és elpusztította valamennyit.

30. Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik.

31. Aki azon a napon a háztetőn van, és holmija a házban, le ne jöjjön, hogy elvigye. Aki a mezőn van, ne térjen vissza.

32. Gondoljatok Lót feleségére!

33. Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre.

34. Mondom nektek: Azon az éjjelen ketten lesznek egy ágyban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

35. Két asszony együtt fog őrölni, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

36. Ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.”

37. „Hol, Uram?” – kérdezték. „Ahol hulla van, felelte, oda gyűlnek a sasok.”

 

18. fejezet

1. Példabeszéd az igazságtalan bíróról. Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.

2. „Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott.

3. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben.

4. Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: Noha Istent nem félem, embertől nem tartok,

5. mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot teszek neki, hogy végül is nekem ne jőjjön és meg ne verjen.”

6. Aztán hozzáfűzte az Úr: „Hallottátok mit mondott az igazságtalan bíró.

7. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni?

8. Mondom nektek: Hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?”

9. A farizeus és a vámos. Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte:

10. „Két ember fölment a templopmba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos.

11. A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: Hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is.

12. Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van.

13. A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, hanem mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz.

14. Mondom nektek: Ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

15. Jézus és a gyermekek. Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították őket.

16. Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten országa.

17. Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda.”

18. A gazdag ifjú. Egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?”

19. „Miért mondasz engem jónak?” – mondta Jézus. „Senki sem jó, csak egyedül Isten.

20. Ismered a parancsokat: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld”.

21. Ő kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.”

22. Ennek hallatára Jézus így felelt: „Valami még hiányzik neked. Add el amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem.”

23. E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

24. A gazdagság veszélyei. Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!

25. Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.”

26. Hallgatói erre megkérdezték: „Akkor hát ki üdvözülhet?”

27. Ő kijelentette: „Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges.”

28. Az önkéntes szegénység jutalma. Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged.”

29. Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért,

30. a nélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet.”

31. Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe, s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek.

32. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik.

33. Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad.”

34. Ők azonban mitsem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani.

35. A jerikói vak. Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen.

36. Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik.

37. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

38. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

39. Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: "Dávid fia, könyörülj rajtam!”

40. Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte:

41. „Mit akarsz tőlem?” „Uram, kérte, hogy lássak.”

42. Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.”

43. Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent.

 

19. fejezet

1. Zakeus, a vámos. Azután Jerikóhoz érkeztek és bevonultak.

2. Volt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje.

3. Szívesen látta volna Jézust szemtől-szembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt.

4. Előre futott tehát és fölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie.

5. Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.”

6. Ő sietve leszállt és boldogan fogadta.

7. Mindazok, akik ezt látták, zúgolódni kezdtek, hogy bűnös embernél száll meg.

8. Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette.”

9. Jézus erre kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia.

10. Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.”

11. Példabeszéd a mínákról. Mivel közel voltak már Jeruzsálemhez és azt hitték, hogy hamarosan megvalósul Isten országa, még egy példabeszédet mondott hallgatóinak.

12. „Egy előkelő ember, kezdte, idegen országba ment, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, de aztán visszatérjen.

13. Előhívta tíz szolgáját és átadott nekik tíz mínát: Kereskedjetek vele, mondta, amíg visszatérek.

14. Polgártársai azonban gyűlölték őt. Követséget küldtek hát utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk.

15. Amikor elnyerte a királyi méltóságot, mégis hazatért. Hivatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.

16. Előlépett az első és így szólt: Uram, mínád tíz mínát hozott.

17. Jól van, te derék szolga, mondta neki, mivel kevésben hű voltál, tíz város kormányzását bízom rád.

18. Jött a második, és így szólt: Uram, mínád öt mínát hozott.

19. Ennek azt mondta: Te öt várost kormányozzál.

20. Jött a harmadik és kijelentette: Uram, itt a mínád. Elrejtettem zsebkendőmbe.

21. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél és learatod, amit nem vetettél.

22. Magad szájából ítéllek meg, te haszontalan szolga, kiáltott rá. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem és learatom, amit nem vetettem.

23. Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza?

24. Aztán a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a mínát és adjátok annak, akinek tíz mínája van.

25. Azok megjegyezték: Uram, hiszen már tíz mínája van.

26. Mondom nektek: mindannak, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. –

27. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára.”

28. E szavak után tovább folytatta útját Jeruzsálem felé.

29. Jézus bevonul Jeruzsálembe. Mikor Betfage és Betánia közelében az Olajfák hegyéhez ért, elküldött két tanítványt ezzel a megbízással:

30. „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide.

31. Ha valaki megkérezi: Miért oldjátok el? – feleljétek: az Úrnak szüksége van rá.”

32. A küldöttek elmentek és mindent úgy találtak, ahogy mondta.

33. Mikor eloldották a szamarat, gazdája megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?”

34. „Az Úrnak szüksége van rá”, felelték.

35. Elvezették a szamarat Jézushoz, rátették ruhájukat és fölültették Jézust.

36. Vonulása közben leterítették ruháikat az útra.

37. Közel jártak már az Olajfák hegyének lejtőjéhez, amikor a nagy sereg tanítvány örömében áldani kezdte Istent azért a sok csodatettért, amelynek tanúja volt.

38. Nagy szóval kiáltották: „Áldott legyen a király, Ki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, Dicsőség a magasságban!”

39. A tömegből néhány farizeus így szólt hozzá: „Mester, tiltsd meg ezt tanítványaidnak.”

40. „Mondom nektek, felelte, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”

41. Jaj neked, Jeruzsálem! Mikor közelebb érve megpillantotta a várost, sírva fakadt.

42. Aztán így szólt: „Bárcsak fölismernéd te is legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! De sajnos, el van rejtve szemed elől!

43. Jönnek majd napok, amikor sáncokkal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol.

44. Elpusztítanak téged és gyermekeidet, akik benned laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted föl meglátogatásod idejét.”

45. A templom megtisztítása. Aztán bement a templomba és kiűzte azokat, akik ott kereskedtek.

46. „Írva van, kiáltotta: Az én házam imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.”

47. Ott tanított minden nap a templomban.

48. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői életére törtek, de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép feszült figyelemmel hallgatta.

 

20. fejezet

1. Honnan van Jézus hatalma? Mikor egy nap a templomban tanította a népet és az evangéliumot hirdette, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók és a nép vénei

2. és megkérdezték: „Mondd meg, miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?”

3. „Én is kérdezek tőletek valamit, válaszolta.

4. Mondjátok meg: János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől?”

5. Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki?

6. Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, az egész nép megkövez, mert meg vannak győződve, hogy János próféta.”

7. Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják honnan volt.

8. Erre Jézus így felelt: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így.”

9. Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról. Azután a következő példabeszédet mondotta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett. Bérbe adta szőlőmunkásoknak és hosszabb időre elutazott.

10. Mikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy szolgáltassák be a szőlő termését. Ám a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették.

11. Küldött egy másik szolgát, azt is megverték és szitkozódva, üres kézzel elkergették.

12. Küldött egy harmadikat, de azt is véresre verték és kidobták.

13. Akkor a szőlő ura így tanakodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik.

14. A szőlőmunkások azonban a fiú láttára biztatták egymást: itt az örökös! Öljük meg, és miénk lesz az öröksége.

15. Kidobták a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz erre a szőlő ura?

16. Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat, és a szőlőt másoknak adja bérbe.” Ennek hallatára kifakadtak: „Isten mentsen ettől!”

17. Ő azonban végignézett rajtuk és így szólt: „Mit jelent akkor az Írás: A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett?

18. Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.”

19. Az írástudóknak és a főpapoknak az volt a szándékuk, hogy még abban az órában elfogják őt, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet.

20. Szabad-e adót fizetni a császárnak? Szemmel tartották ezért, és cselvetőket küldtek hozzá. Ezek jó szándékúaknak tettették magukat, hogy szaván foghassák, és aztán kiszolgáltassák a helytartónak.

21. „Mester, mondták neki, tudjuk, igazmondó vagy és helyesen tanítasz. Az emberek személyére sem vagy tekintettel, hanem Isten útját az igazság szellemében tanítod.

22. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”

23. Ő átlátva cselvetésükön így szólt: „(Mit kísértetek engem?) Mutassatok egy dénárt.

24. Kié ez a kép és a fölírás?” „A császáré”, felelték.

25. Erre kijelentette: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”

26. Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt mondott, és feleletén meglepődve elhallgattak.

27. A föltámadás kérdése. Akkor néhány szadduceus jött hozzá. Ezek azt tartják, hogy nincs föltámadás.

28. A következő kérdést intézték hozzá: „Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, de gyermeket nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.

29. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.

30. (Feleségét) elvette a második, (de az is utód nélkül halt meg),

31. aztán elvette a harmadik és ugyanígy mind a hét.  Meghaltak, anélkül hogy utódot hagytak volna hátra.

32. Utolsónak meghalt az asszony is.

33. A föltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.”

34. Jézus így válaszolt: „a világ fiai nősülnek és férjhez mennek,

35. de akik méltók lesznek arra, hogy eljussanak a jövendő világba és a halálból való föltámadásra, nem nősülnek és nem mennek férjhez.

36. Hiszen meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és mivel a föltámadás fiai, az Isten fiai.

37. A halottak föltámadásáról Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi.

38. Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”

39. Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen feleltél.”

40. Ezután nem mertek több kérdést intézni hozzá.

41. Dávid fia. Akkor ő kérdezte meg: "Hogyan állíthatják, hogy a Messiás Dávid fia?

42. Hiszen Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: így szól az Úr az én Uramhoz:

jobbom felől foglalj helyet

43. míg lábod alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet.

44. Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet az ő fia?”

45. Óvakodjatok az írástudóktól. Az egész nép hallatára így szólt tanítványaihoz:

46. „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és

a főhelyeket a lakomákon.

47. Föleszik az özvegyek házát, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.”

 

21. fejezet

1. A szegény asszony két fillérje. Aztán föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok alamizsnájukat a templom perselyébe.

2. Észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be.

3. Erre megjegyezte: „Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki a többiek közül.

4. A többiek ugyanis abból adtak alamizsnát Istennek, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”

5. Jövendölés a világ végéről. Amikor néhányan megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, így szólt:

6. „Jönnek napok, amikor mindabból, amit itt láttok, kő kövön nem marad, mit le nem rombolnának.”

7. Azok megkérdezték: „Mester, mikor lesz mindez? S mi lesz a jele annak, hogy ez beteljesül?”

8. Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy valaki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: én vagyok, és: eljött az idő. Ne menjetek utánuk!

9. Amikor háborúról és lázadásról hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek előbb mind meg kell történnie, de ezzel még nem lesz itt a vég.”

10. Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad.

11. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek föl az égen.

12. De mindezek előtt kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé is hurcolnak miattam.

13. Mindez alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyetek.

14. Véssétek szívetekbe: ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek.

15. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, amelynek egy ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.

16. Elárulnak szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, sőt lesznek, akiket meg is ölnek.

17. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket.

18. De egy hajszál sem vész el fejetekről.

19. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

20. Előképe: Jeruzsálem pusztulása. Mikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása.

21. Akkor, aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban van, költözzék ki és aki vidéken van, vissza ne térjen.

22. A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond.

23. Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz e földön és az ítélet haragja e népen.

24. Lesznek, akik kardélen hullnak el, másokat rabságba hurcolnak a pogány népek közé. Jeruzsálemet pedig a pogányok fogják tiporni, amíg be nem teljesedik az idejük.

25. Krisztus második eljövetele. Jelek lesznek a Napban, Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és háborgása miatt.

26. Az emberek megdermednek annak szorongó várásában, ami az egész világra következik.

27. A világmindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal, és dicsőséggel.

28. Amikor mindez beteljesül, tekintsetek föl és emeljétek föl fejeteket! Elérkezett a megváltástok.”

29. Hasonlat a fügefáról. Hasonlatot is mondott nekik: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat.

30. Amikor látjátok, hogy már kihajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár.

31. E történtek láttára tudjátok meg, hogy közel van Isten országa.

32. Bizony mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik.

33. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

34. Virrasszatok! Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között, hogy ne váratlanul lepjen meg titeket az a nap.

35. Mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik a föld színén laknak.

36. Virrasszatok tehát szüntelenül, és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami bekövetkezik és hogy megálljatok az Emberfia előtt.”

37. Napközben a templomban tanított, éjszakára azonban kiment az Olajfák hegyére és ott tartózkodott.

38. Kora reggel az egész nép a templomba tódult, hogy hallgassák.

 

22. fejezet

1. A főtanács határozata. Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét.

2. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg őt. Féltek ugyanis a néptől.

3. Júdás eladja Mesterét. Akkor a sátán megszállta karióti Júdást, egyiket a tizenkettő közül.

4. Elment, hogy tárgyaljon a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan szolgáltathatná ki nekik.

5. Azok örömmel fogadták és megígérték, hogy pénzt adnak neki.

6. Ő beleegyezett, és csak a kedvező alkalmat kereste, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.

7. A húsvéti vacsora. Eljött a kovásztalan kenyér napja, amikor meg szokták ölni a húsvéti bárányt.

8. Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: „Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk.”

9. „Hol készítsük el?” – kérdezték.

10. „Menjetek a városba, felelte, találkoztok ott egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová belép,

11. és mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát?

12. Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet, Ott készítsétek el."

13. Ők elmentek és úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.

14. Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét apostolával.

15. Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek.

16. Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában.”

17. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek és osszátok el magatok közt.

18. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg el nem jön Isten országa.”

19. Az eukarisztia alapítása. Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre.”

20. Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amit értetek ontok.

21. De nézzétek, az áruló keze velem van az asztalon.

22. Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja.”

23. Erre kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt megteszi.

24. A tanítványok vetélkedése. Versengés is támadt köztük, hogy melyikük nagyobb.

25. Ő azonban így szólt hozzájuk: „Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön, s akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőiknek hívatják magukat.

26. Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga.

27. Ki nagyobb: aki asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? Ugye, az asztalnál ülő? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint a szolga.

28. Ti viszont kitartotok velem megpróbáltatásaimban.

29. Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta,

30. hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét.”

31. Imádság Péterért. (Az Úr így folytatta:) „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.

32. Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet.”

33. „Uram, tört ki az, készen vagyok, hogy börtönbe, sőt halálba menjek veled.”

34. Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogod tagadni, hogy ismersz.”

35. Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Mikor erszény, tarisznya és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben” – felelték.

36. „Most azonban, folytatta, akinek erszénye van, vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs, adja el köntösét és vegyen kardot.

37. Mondom nektek: meg kell valósulnia annak, amit az Írás mond: és a gonosztevők közé számították. Sorsom ugyanis beteljesedik.”

38. "Uram, kiáltották, nézd, itt van két kard.” Ő csak annyit mondott: „Elég.”

39. Jézus halálfélelme. Ezután kiment és szokása szerint az Olajfák hegyére tartott. Tanítványai követték.

40. Mikor odaért, így szólt hozzájuk: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”

41. Aztán mintegy kőhajításnyira tovább ment és térdre borulva így imádkozott:

42. „Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.”

43. Akkor megjelent egy angyal a mennyből és megerősítette.

44. Majd halálfélelem vett erőt rajta és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.

45. Aztán abbahagyta imádságát és tanítványaihoz ment, de a szomorúságtól kimerülten, alva találta őket.

46. „Mit alusztok? – szólt rájuk, keljetek föl és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”

47. Jézust elfogják. Még beszélt, amikor megjelent egy csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett és megcsókolta.

48. Jézus erre megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”

49. Mikor tanítványai látták, hogy mi készül, így kiáltottak: „Uram, vágjunk közéjük karddal?”

50. Egyikük máris rásújtott a főpap szolgájára és levágta jobb fülét.

51. „Hagyjátok abba” – szólt rájuk Jézus.  Aztán megérintette a fülét és meggyógyította.

52. Az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség elöljáróinak és a véneknek pedig ezt mondta Jézus: „Mint valami rabló ellen úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal!

53. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok: a sötétség hatalmáé.”

54. Péter tagadása. Akkor elfogták, és a főpap házába kísérték. Péter messziről követte.

55. Ott az udvar közepén tüzet raktak és körülülték. Péter is közéjük ült.

56. Egy cselédlány meglátta, hogy ott ül a tűznél, szemügyre vette és megjegyezte: „Ez is vele volt.”

57. De ő tagadta: „Asszony, nem ismerem őt”

58. Röviddel ezután meglátta őt egy másik: „Te is közéjük tartozol” – szólt rá. „Ember, tagadta Péter, nem tartozom közéjük.”

59. Alig telt el egy óra, ismét bizonygatta valaki: „De bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.”

60. „Ember, tagadta Péter újra, nem tudom, mit beszélsz.” Még beszélt máris megszólalt a kakas.

61. Az Úr erre megfordult és rátekintett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett, hogy mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem.”

62. Kiment és keserves sírásra fakadt.

63. Jézus a főtanács előtt. Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták.

64. Szemét bekötötték, (arcul ütötték) és így gúnyolták: „Találd el, ki ütött meg?”

65. Aztán mindenféle szidalommal illették.

66. Amint megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok és az írástudók, és gyülekezetük elé állították őt. „Ha te vagy a Messiás, szólították föl, mondd meg nekünk”.

67. Ő azonban így felelt: „Ha állítom, nem hiszitek el.

68. Ha kérdezlek titeket, nem feleltek (és nem engedtek szabadon).

69. Mostantól fogva azonban az Emberfia a mindenható Isten jobbján fog ülni.”

70. Erre egyhangúan közbevágtak: „tehát te vagy az Isten fia?”

71. „Jól mondjátok: én vagyok” – felelte.  „Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen magunk hallottuk, saját szájából.”

 

23. fejezet

1. Jézus Pilátus előtt. Akkor fölkerekedett az egész gyülekezet és Pilátushoz kísérte őt.

2. Ott vádolni kezdték.  „Megállapítottuk, mondták, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és Messiás-királynak mondja magát.”

3. Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte ő.

4. Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Semmi vétket sem találok ebben az emberben.”

5. De azok erősködtek: „Tanításával fölizgatja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve idáig.”

6. Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e.

7. Amikor megtudta, hogy Heródes országából való, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott.

8. Jézus Heródes előtt. Jézus láttára Heródes igen megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert sokat hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára.

9. Hosszasan faggatta, de ő feleletre sem méltatta.

10. Odajöttek a főpapok és az írástudók is, és szüntelenül vádolták.

11. Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz.

12. Aznap Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előbb ugyanis haragban voltak.

13. Jézus és Barabás. Pilátus ismét összehívta a főtanács tagjait és a népet,

14. és így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam őt, de az ellene fölhozott vádak közül egyben sem találtam vétkesnek.

15. Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzám. Láthatjátok tehát, hogy semmit sem tett, amiért halálbüntetést érdemelne.

16. Megfenyítem tehát, és szabadon bocsátom.”

17. Az ünnep napján, szabadon kellett bocsátania egy (foglyot).

18. Akkor az egész tömeg kiáltozni kezdett: „Pusztuljon ez! Bocsásd szabadon Barabást.”

19. Azt a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe.

20. Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.

21. De azok egyre kiáltoztak: „Keresztre, keresztre vele!”

22. Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat tett? Semmi vétket sem találok benne, amiért halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát, és szabadon bocsátom.”

23. De azok nem tágítottak és hangos kiáltozással követelték, hogy feszítse keresztre. Lármájuk egyre erősödött.

24. Pilátus erre úgy döntött, hogy eleget tesz követelésüknek.

25. Szabadon bocsátotta azt, aki lázadás, fölkelés és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

26. A keresztút. Miközben elvezették, megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.

27. Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta.

28. Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt.

29. Jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: boldogok a magtalanok és az asszonyok, akik nem szültek, és nem szoptattak!

30. Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a domboknak: takarjatok el!

31. Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?”

32. Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt is.

33. Jézust keresztre feszítik. Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették.  Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról.

34. Jézus akkor fölkiáltott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin.

35. A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. „Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten kiválasztottja.”

36. A katonák is elébe állva gúnyolták, és ecettel kínálták.

37. „Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat.”

38. Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: „Ez a zsidók királya.”

39. Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.”

40. A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: "Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded?

41. Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett.”

42. Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.”

43. Erre ő így felelt: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.”

44. Jézus halála. A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott.

45. A Nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt.

46. Jézus akkor hangosan fölkiáltott: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét.

47. A történtek láttára a százados Istent magasztalva mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.”

48. Az egész tömeg, amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a történteknek, mellét verve ment haza.

49. Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték el, távolabb állva szemlélték mindezt.

50. Jézust sírba helyezik. Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz ember, aki Arimateából, Júdea egy városából származott, és maga is várta Isten országát.

51. Ez nem értett egyet határozatukkal és eljárásukkal.

52. Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.

53. Aztán levette a keresztről lepelbe takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek.

54. Készület napja volt és már égtek a szombati fények.

55. Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák a sírt, s hogy hogyan temetik el testét.

56. Hazatértükben illatszereket és illatos olajat vásároltak. A szombatot azonban a törvény szerint nyugalomban töltötték.

 

24. fejezet

1. Az asszonyok a sírnál. A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is.

2. A követ a sírtól elhengerítve találták.

3. Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.

4. Még magukhoz sem tértek meglepetésükből, amikor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük.

5. Félelmükben földre szegezték tekintetüket, de azok megszólították őket: „Mit keresitek az élőt a holtak közt?

6. Nincs itt, föltámadt.  Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt:

7. az Emberfiának, mondta, bűnös emberek kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad.”

8. Akkor eszükbe jutottak ezek a szavak.

9. Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek.

10. Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és még mások hozták ezt a hírt az apostoloknak.

11. De azok bolond beszédnek tartották szavaikat és nem hittek nekik.

12. Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a látványon és hazament.

13. Az emmauszi tanítványok. Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől, hatvan stádiumnyira fekszik.

14. Közben beszélgettek mindarról, ami történt.

15. Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszercsak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk.

16. De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék.

17. Megszólította őket: "Miről társalogtok itt az úton?" Erre szomorúan megálltak.

18. Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?”

19. „Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete,” – felelték – „aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt.

20. Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték, és keresztre feszítették.

21. Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt.

22. Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket.

23. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él.

24. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt, magát azonban nem látták.”

25. Erre ő így szólt: „Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek!

26. Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”

27. Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól.

28. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni.

29. De azok marasztalták: „Maradj velünk, kérték, mert esteledik, és már lemenőben van a Nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon.

30. Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik.

31. Erre megnyílt szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük.

32. „Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?”

33. Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat.

34. Azok ezzel fogadták őket: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.”

35. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.

36. Jézus megjelenik az apostoloknak. Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)”

37. Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak.

38. De ő így szólt hozzájuk: „Miért vagytok megzavarodva? S miért támad kétely szívetekben?

39. Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok!  A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem.”

40. E szavakra megmutatta nekik kezét és lábát.

41. De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: „Van itt valami ennivalótok?”

42. Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet).

43. Fogta, szemük láttára evett belőle (és a maradékot odaadta nekik).

44. Búcsúbeszéd. Aztán így szólt hozzájuk: „Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam.”

45. Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat.

46. Majd így folytatta: „Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia.

47. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek.

48. Ti tanúi vagytok ezeknek.

49. Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát.  Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket.”

50. Jézus mennybemenetele. Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket.

51. Áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe.

52. Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.

53. Állandóan a templomban tartózkodtak, dicsérték és magasztalták Istent. (Amen.)

 

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint

 

1. fejezet

1. Az isteni Ige Kezdetben volt az Ige, És az Ige Istennél volt,

2. És Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél.

3. Minden Ő általa lett, És nélküle semmi sem lett, Ami lett.

4. Benne élet volt, És az élet volt az emberek világossága.

5. A világosság a sötétségben világít, De a sötétség nem fogta föl.

6. A világ világossága Megjelent egy ember, Akit Isten Küldött. János volt a neve.

7. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, Tanúságot a világosságról, Hogy mindenki higgyen általa.

8. Nem ő volt a világosság, Csak tanúságot kellett tennie a világosságról.

9. Az igazi világosság, Mely minden embert megvilágosít, a világba jött.

10. A világban volt, a világ ő általa lett, Mégsem ismerte őt fel a világ.

11. Tulajdonába jött, De övéi nem fogadták be.

12. Mindannak azonban, aki befogadta, Hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen, Annak, aki hisz őbenne.

13. Aki nem vérből, Sem a test ösztönéből, Sem a férfi akaratából, Hanem istentől született.

14. Az Ige megtestesülése Az Ige testté lett, És közöttünk lakott. Láttuk dicsőségét, Az Atya egyszülöttének dicsőségét, Akit kegyelem és igazság tölt be.

15. János tanúságot tesz róla és nyiltan megvallja: „Őróla mondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, Mert előbb volt, mint én.”

16. Mindnyájan az ő teljességéből merítünk, Kegyelmet kegyelemre halmozva.

17. A törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem ,és az igazság Jézus Krisztussal valósult meg.

18. Istent sosem látta senki. Az egyszülött Isten, Aki az Atya keblén nyugszik, Ő nyilatkoztatta ki.

19. Keresztelő szent János első tanúsága. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből ezzel a kérdéssel: „Ki vagy te?”

20. Tagadás nélkül nyiltan megvallotta: „Én nem vagyok a messiás.”

21. „Hát akkor? Talán Illés vagy?” – kérdezték. „Nem vagyok”, felelt. „A Próféta vagy?” „Nem.”, felelte ismét.

22. Erre tovább faggatták: „Hát akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek. Mit mondasz magadról?”

23. Így felelt: „Én a pusztába kiáltónak a szava vagyok. Egyengessétek az Úr útját, amint Izaiás próféta mondta.”

24. Mivel a küldötte a farizeusok közül valók voltak, tovább kérdezték:

25. „Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a messiás, sem Illés, sem a Próféta?”

26. János megint felelt nekik: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek,

27. Aki utánam jön (és nagyobb nálam). Arra sem vagyok méltó, hogy a saruszíját megoldjam.”

28. Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

29. Keresztelő szent János második tanúsága. Másnap látta, hogy Jézus közeledik feléje.  Megszólalt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűnét.

30. Ő az, akiről mondtam: utánam jön egy férfiú, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.

31. Én nem ismertem. De azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem Izraelben.”

32. János aztán így folytatta tanúságát: „Láttam a Lelket, amint galamb képében leszállt az égből és rajta maradt.

33. Én nem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, megmondta: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az aki Szentlélekkel keresztel.

34. Én láttam és tanúskodom róla: Ő az Isten Fia.”

35. János és András meghívása. Másnap megint ott állt János két tanítványával.

36. Mikor látta, hogy Jézus közeledik így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!”

37. Mihelyt a két tanítvány a szavakat hallotta, követte Jézust.

38. Jézus megfordult és látta, hogy követik. Megkérdezte őket:

39. „Mit akartok?” Azok így feleltek: „Rabbi — vagyis Mester — hol lakol?” „Jöjjetek, nézzétek meg,” válaszolta. Erre azok elmentek és megnézték, hol lakik. Aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül történt.

40. Péter meghívása. A kettő közül egyik, aki János szavára követte őt, András volt, Simon Péter testvére.

41. Mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki: „Megtaláltuk a Messiást”, vagyis a Fölkentet, és elvitte Jézushoz.

42. Jézus rátekintett és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, Péter – vagyis Szikla – lesz a neved.”

43. Fülöp és Nátánel meghívása. Másnap, mikor Galileába akart menni, találkozott Fülöppel. „Kövess engem”, mondta neki Jézus.

44. Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából.

45. Fülöp találkozott Nátánáellel és közölte vele: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes törvényében és a prófétáknál szó van: a názáreti Jézust, József fiát.”

46. „Jöhet valami jó Názáretből?”- kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg,” felelte Fülöp.

47. Mikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!”

48. „Honnan ismersz engem?” kérdezte Nátánáel. Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.”

49. Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten fia! Te vagy Izrael királya!”

50. Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt, nagyobb dolgokat fogsz látni ennél.”

51. Aztán tovább folytatta: „Bizony, bizony mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég és Isten angyalai, föl-alá szállnak az Emberfia előtt.”

 

2. fejezet

1. A kánai menyegző. Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában. Jézus anyja is részt vett.

2. Jézus is hivatalos volt tanítványaival együtt a menyegzőre.

3. Mikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs már boruk.”

4. Jézus hozzá fordult: „Asszony, a mi dolgunk ez? Még nem jött el az én órám.”

5. Anyja akkor figyelmeztette a szolgákat: „Tegyétek, amit mond.”

6. Állt ott hat nagy korsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodásra. Mindegyik, két, vagy három mérős volt.

7. Jézus megparancsolta nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel.” Színig töltötték.

8. Akkor azt mondta nekik: „Most mertítsetek, és vigyétek oda a násznagynak.” Vittek neki.

9. A násznagy megízlelte a borrá vált vizet. Nem tudta honnan való, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették.

10. A násznagy hivatta a vőlegényt, és a szemére vetette: „Minden ember először a jó bort adja, és csak miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mindeddig tartogattad a jó bort.”

11. Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek benne.

12. Ezután lement Kafarnaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival. Néhány napig ott maradtak.

13. A templom megtisztítása. Közel volt a zsidók húsvétja. Jézus felment Jeruzsálembe.

14. A templomban kereskedőket talált, akik ökröket, juhokat és galambokat árusítottak, és pénzváltókat, akik ott telepedtek le.

15. Kötelekből ostort font, és mindnyájukat kiűzte a templomból, a juhokkal és ökrökkel együtt, a pénzváltóknak pénzét szétszórta és asztalaikat fölforgatta.

16. A galambárusokhoz pedig így szólt: „Vigyétek el innen ezeket! Ne tegyétek atyám házát vásárcsarnokká!”

17. Tanítványainak akkor eszükbe jutott az Írás szava: „Buzgóság emészt el házadért.”

18. Erre a zsidók szót emeltek és megkérdezték: „Milyen csodajellel bizonyítod, hogy jogod van ehhez?”

19. Jézus így felelt: „Bontsátok le a templomot, és én harmadnapra felépítem azt.”

20. A zsidók megütköztek ezen: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt akarod felépíteni?”

21. Ő azonban a saját testének a templomára gondolt.

22. Mikor aztán föltámadt holtából, tanítványai visszaemlékeztek erre a mondására és hittek az Írásnak meg Jézus szavainak.

23. Húsvét ünnepén, amikor még Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták az általa művelt csodákat.

24. De Jézus nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat.

25. Nem szorult rá, hogy felvilágosítsa bárki az emberről, mert tudta ő, hogy mi lakik az emberben.

 

3. fejezet

1. Jézus és Nikodémusz. Volt a farizeusok közt egy Nikodémusz nevű zsidó tanácsos.

2. Éjjnek idején felkereste Jézust. „Rabbi, szólt hozzá, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tud ilyen csodákat művelni, mint te, ha Isten nincs vele.”

3. Jézus erre kijelentette neki: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten országát.”

4. „Hogyan születhetik valaki, mikor már öreg.” – Vágott szavába Nikodémusz. „Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?”

5. Jézus megmagyarázta: „Bizony, bizony mondom neked: Aki nem születik vízből és (Szent) lélekből, nem mehet be Isten országába.

6. Ami testből születik, az test, de ami lélekből születik, az lélek.

7. Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: Újra kell születnetek.

8. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy. Ez áll mindarra, aki lélektől született.”

9. „Hogyan lehetséges ez?”— kérdezte Nikodémusz.

10. Jézus így felelt: „Te Izrael tanítója vagy és nem érted?

11. Bizony, bizony mondom neked, arról beszélünk, amit tudunk,

12. arról tanuskodunk, amit láttunk, de tanuságunkat nem fogadjátok el.

13. Ha földieket mondok, és nem hisztek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha mennyeiekről szólok?  Senki sem emelkedett fel a mennybe, csak az, aki alászállott a mennyből: az Emberfia, (aki a mennyben van).

14. Amint Mózes felállította a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is,

15. Hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.

16. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.

17. Isten nem azért küldte fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.

18. Aki hisz benne, azt nem ítéli el, de aki nem hisz, azt már elítélte, mert nem hitt Isten egyszülött fiában.

19. Az ítélet ez: „A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszt cselekedtek.

20. Mindaz, aki gonoszt cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy világosságra, hogy nyilvánosságra ne jussanak cselekedetei.

21. De aki az igazságot teszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jusson: cselekedeteit Istenben művelte.”

22. Jézus és Keresztelő szent János. Jézus ezután tanítványaival Judea földjére ment. Ott tartózkodott velük és keresztelt.

23. János is keresztelt Enonban, Szalim közelében, ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek.

24. János akkor még nem volt börtönben.

25. Vita támadt János tanítványai és egy zsidó közt a tisztulási szertartásról, ezért Jánoshoz mentek.

26. „Mester, mondták neki, aki nálad volt a Jordánon túl, akiről tanuságot tettél, most szintén keresztel és mindenki hozzá tódul.”

27. János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta.

28. Ti magatok vagytok tanuim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Messiás, hanem csak előfutárja.

29. Az a vőlegény, akié a menyasszony, a vőlegény barátja csak ott álla vőlegény mellett, hallgatja szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes.

30. Nekinövekednie kell, nekem kissebbednem.

31. Aki felülről jön, mindenkit felülmúl. Aki a földről való, az földies és földiekről beszél. Aki a mennyből jön, felülmúl mindenkit.

32. Ő arról tanúskodik, amit látott és hallott, tanúságát azonban senki nem fogadja el.

33. De aki elfogadja tanúságát, megerősíti, hogy Isten igazmondó.

34. Akit Isten küldött, Isten igéit beszéli, mert Isten nem adja szűken a Lelket.

35. Az Atya szereti a Fiút, és mindent a kezébe adott. Aki a Fiúban hisz, az örökké él.

36. De aki nem hisz a Fiúnak, nem látja meg életét, hanem Isten haragja száll rá.”

 

4. fejezet

1. Jézus Jákob kútjánál. A farizeusok úgy értesültek, hogy Jézus több tanítványt szerez, és többet keresztel, mint János.

2. Valójában Jézusmaga nem keresztelt, hanem csak a tanítványai.

3. Mikor az Úr ezt megtudta, elhagyta Judeát és ismét Galileába tartott.

4. Keresztül kellett mennie Szamarián.

5. Útközben Szamaria egyik városába, Szikarba érkezett, közel ahhoz a földhöz, melyet Jákob fiának, Józsefnek adott.

6. Ott volt Jákob kútja. Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz. Ez a hatodik órában történt.

7. Beszélgetés a szamariai asszonnyal. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézusmegkérte: „Adj innom.”

8. Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

9. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamariaiakkal.

10. Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát és azt, aki mondja neked: Adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked.”

11. „Uram, szólt az asszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet?

12. Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, melyből ő maga is ivott, meg fiai és állatai is?”

13. Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik.

14. De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz melyet én adok, örök életre szökő vízforrás lesz benne.”

15. „Uram, kérte az asszony, add nekem ezt a vizet, hogy ne kelljen idejárnom meríteni.”

16. „Menj, szólt Jézus, Hívd el férjedet és jöjj ide.”

17. „Nincs férjem”, felelte az asszony. Jézus ráhagyta: „Jól mondtad: Nincs férjem.

18. Öt férjed volt, s akid most van, az se ma férjed. Ezt helyesen mondtad.”

19. „Uram,” – ismerte be az asszony, – „látom, próféta vagy.”

20. Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, Ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell Őt.”

21. Jézus így válaszolt: „Hidd el nekem asszony, eljön az óra, mikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.

22. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van.

23. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván.

24. Lélek az Isten: lélekben és igazságban kell őt imádni.”

25. Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás —vagyis a Fölkent. Mikor eljön, tudtunkra ad majd mindent.”

26. Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

27. A tanítványok visszatérése. Közben visszatértek tanítványai.  Meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget, de egyikük sem kérdezte: „Most akarsz tőle?” vagy: „Mit beszélsz vele?”

28. Az asszony pedig otthagyta korsóját, a városba sietett és elhíresztelte az embereknek:

29. „Jöjjetek, van itt egy ember, aki mindent elmondott, amit tettem. Talán ő a Messiás?”

30. Erre kimentek a városból és odasereglettek hozzá.

31. Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél.”

32. De ő visszautasította: „Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok.”

33. A tanítványok erre kérdezgetni kezdték egymást: „Talán hozott valaki ennivalót neki?”

34. Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét.

35. Ugye azt mondjátok: Még négy hónap és eljön az aratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek fel a szemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra.

36. Az arató már most megkapja bérét és egybegyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető az aratóval.

37. Igaza van a közmondásnak: Egyik vet, a másik arat.

38. Én aratni küldtelek titeket azt, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, ti pedig azok munkájába álltatok be.

39. Jézus és a szamariaiak. Abból a városból sok szamariai hitt benne, mert az asszony egyre bizonygatta: „Mindent megmondott, amit tettem.”

40. A szamariaiak tehát odaérve hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.

41. Tanítására még többen hittek benne.

42. Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te beszédedre hiszünk, mert magunk hallottuk és meggyőződtünk róla: Ez valóban a világüdvözítője.”

43. Jézus Galileában. Két nap múlva folytatta útját Galileába.

44. Jézus ugyan maga volt rá tanu, hogy prófétának nincs becsülete a saját hazájában,

45. Mégis mikor Galileába érkezett, a galileaiak szívesen fogadták, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen. Az ünnepen ugyanis ők is ott voltak.

46. Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kafarnaumban egy királyiképviselő, akinek betegen feküdt a fia.

47. Mikor meghallotta, hogy Jézus Judeából Galileába érkezett, felkereste őt és kérte, hogy jöjjön, gyógyítsa meg fiát. Már halálán volt.

48. Jézus így szólt: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”

49. „Uram, kérte ismét a királyi tisztviselő, Jöjj el, míg meg nem hal gyermekem.”

50. „Menj csak, felelte Jézus, fiad él.” Hitt az ember Jézusszavainak és hazament.

51. Még út közben eléje jöttek szolgái és jelentették, hogy fia életben van.

52. Tudakozódott tőlük, melyik órában lett jobban. „Tegnap a hetedik órában hagyta el a láz”, válaszolták.

53. Az apa rájött, hogy éppen abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre egészházával együtt hívő lett.

54. Ez volt Jézus második csodája. Akkor művelte, amikor Judeából Galileába ment.

 

5. fejezet

1. Gyógyítás a beteszda fürdőnél. Később ünnepük volt a zsidóknak és Jézus felment Jeruzsálembe.

2. Van Jeruzsálemben a Juhkapunál egy fürdő, Melynek héber neve Beteszda. Öt oszlopcsarnok áll mellette.

3. Ott igen sok beteg, vak, sánta és béna feküdt, s a víz mozdulására várt.

4. Az Úr angyala időnként leszállt a tóra és felkavarta a vizet. Aki ezután elsőnek lépett a felkavart vízbe, meggyógyult, bármilyen betegségben sínylődött is.

5. Feküdt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje volt beteg.

6. Mikor ezt Jézus ott fekve látta és megtudta, hogy már oly hosszú ideje szenved, megkérdezte: „Meg akarsz gyógyulni?”

7. „Uram, felelte a beteg, nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, mikor felkavarodik a víz. Mire odaérek már más lép be előttem.”

8. Jézus erre így szólt: „Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!” Az ember azonnal meggyógyult, fogta ágyát és járni kezdett.

9. Aznap éppen szombat volt.

10. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van, tilos vinned az ágyat.”

11. De az mentegetőzött: „Aki meggyógyított engem, az mondta: Fogd az ágyadat és járj!”

12. Azok megkérdezték: „Ki az, aki azt mondta neked: Fogd az ágyadat és járj?”

13. A meggyógyult azonban nem tudta ki volt, Mert Jézus a helyszínen összegyűlt néptömeg miatt eltávozott.

14. Később Jézus a templomban találkozott vele és megszólította: „Látod, meggyógyultál. Ne vétkezzél többet, hogy rosszabbul ne járj.”

15. Erre elment az ember és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.

16. Jézus egylényegű az Atyával. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton művelte.

17. Jézus megmagyarázta nekik: "Atyám szüntelenül munkálkodik, ezért én is munkálkodom."

18. A zsidók erre már életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is atyjának mondta és ezzel egyenlővé tette magát Istennel.

19. Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony mondom nektek: A Fiú önmagától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis ő tesz, azt a Fiú ugyanúgy cselekszi.

20. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.

21. Amint az Atya halottakat támaszt fel és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti, akit akar.

22. Az Atya nem ítél senkit, az ítéletet teljesen a Fiúra bízta,

23. Hogy mindenki tisztelje a Fiút, amint tisztelik az Atyát. Aki a Fiút nem tiszteli, nem tiszteli az Atyát, aki őt küldte.

24. Bizony, bizony mondom nektek, aki igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van, és nem kerül ítéletre, hanem már árment a halálból az életre.

25. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra és már itt is van, mikor a holtak meghallják Isten Fiának szavát, és akik hallgatnak rá, élni fognak.

26. Amint az Atyának élete van önmagában, úgy adta a Fiúnak is hogy élete legyen önmagában,

27. és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az emberfia.

28. Ne csodálkozzatok ezen. Eljön az óra, mikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát.

29. Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszt cselekedtek, az ítélet feltámadására.

30. Nem tehetek önmagamtól semmit. Amint hallom, úgy ítélek. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem küldött.

31. Az Atya tanúsága Jézusról. Ha én tanúskodom önmagamról, tanúságom nem érvényes,

32. Más tanúskodik rólam, és én tudom, hogy igaz az a tanúság, amit rólam tesz.

33. Ti Jánosnál tudakozódtatok, és ő tanúságot tett az igazságról.

34. De nekem nincs szükségem emberi tanúskodásra, csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek.

35. Égő és világító fény volt ő, ti azonban csak ideig óráig akartatok fénysugarában gyönyörködni.

36. Olyan tanúságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyek végbevitelét rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak rólam, hogy az Atya küldött engem.

37. Tehát maga az Atya, aki küldött, tanúskodik rólam. Ti viszont se szavát nem hallottátok, se színét nem láttátok,

38. És igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek annak, akit küldött.

39. Vizsgáljátok az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy bennük találtok örök életet. Éppen azok tanúskodnak rólam.

40. Ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

41. A hitetlenség gyökere. Dicsőítést nem fogadok el az emberektől.

42. Ismerlek titeket: nincs bennetek Isten szeretete.

43. Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el, ha más a saját nevében jön, azt elfogadjátok.

44. Hogyan lehetnétek hívők, mikor egymás dicsőítését elfogadjátok, de nem keresitek az egy Istentől származó dicsőséget?

45. Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben reménykedtek.

46. Ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt.

47. Ha az ő írásának nem hisztek, hogyan hinnétek az én szavamnak?”

 

6. fejezet

1. Csodálatos kenyérszaporítás. Ezután Jézus átkelt a galileai tengeren, Tibériás taván.

2. Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken művelt csodákat.

3. Jézus felment egy hegyre, s ott leült tanítványaival.

4. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.

5. Mikor Jézus körültekintett és látta a nagy sokaságot, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?”

6. Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit akar tenni.

7. Fülöp így felelt: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak valami kevés is jusson mindegyiknek.”

8. Egyik tanítványa, András Simon Péter testvére közbeszólt:

9. „Van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal. De mi az ennyinek?”

10. „Telepítsétek le az embereket!”—szólt Jézus. Azon a helyen sok fű volt. Letelepedtek. A férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak.

11. Jézus akkor fogta a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy adott a halakból is, amennyit csak akartak.

12. Miután jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a maradékot, hogy el ne vesszen.”

13. Össze is szedték és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, mely az étkezők után maradt.

14. Mikor az emberek látták, hogy Jézus csodát művelt, beszélni kezdtek róla egymás közt: „Bizonyosan ez a Próféta, akinek el kell jönnie.”

15. Mikor Jézus észrevette, hogy jönni készülnek, és erőszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult a hegyre egészen egyedül.

16. Jézus a vizen jár. Mikor beesteledett, tanítványai lementek a tóra.

17. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett, de Jézus még mindig nem volt velük.

18. Erős szél fújt és a tó háborgott.

19. Mintegy huszonöt-harminc stádiumnyira eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vizen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek.

20. De ő bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek.”

21. Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.

22. Az eukarisztikus beszéd. Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival, Tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el.

23. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették.

24. Mikor tehát a nép látta, hogy Jézus és tanítványai már nincsenek ott, beszálltak a bárkákba és Kafarnaumba eveztek, hogy megkeressék Jézust.

25. Mikor megtalálták a tó túlsó partján, megkérdezték: „Mester, mikor jöttél ide?”

26. Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodát láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.

27. Ne fáradozzatok veszendő eledelért, Hanem azért, amely az örök életre megmarad, amelyet az Emberfia ad majd nektek: mellette tanúskodik az Atyaisten.”

28. Azok megkérdezték: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”

29. „Istennek tetsző dolog az, felelte Jézus, hogy higgyetek az ő küldöttjében.”

30. De ők tovább kérdezték: „hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked? Mit teszel?

31. Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Kenyeret adott enni nekik.”

32. Jézus így felelt: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret.

33. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből és életet ad a világnak.”

34. „Uram, kiáltották, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”

35. Jézus az élet kenyere. Jézus erre így szólt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.

36. Megmondtam nektek: Láttok engem, és mégsem hisztek.

37. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám tartozik; aki tehát hozzám jön, azt nem dobom ki.

38. Nem azért szálltam le a mennyből, Hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.

39. Annak, aki küldött engem ,az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.

40. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút, és hisz benne, örökké éljen. Én feltámasztom az utolsó napon.”

41. Ám a zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert azt mondotta: „Én vagyok a mennyből alászállott (élő) kenyér.”

42. Így érveltek: „Nem Jézus ez, a József fia? Atyját, anyját jól ismerjük. Hogyan mondhatja hát: A mennyből szálltam alá?”

43. Jézus rájuk szólt: „Ne zúgolódjatok!

44. Senki sem tud hozzám jönni, ha az Atya, aki küldött engem, nem vonzza.

45. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindaz, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.

46. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát.

47. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz (bennem), annak örök élete van.

48. Jézus az élet kenyere az Eukarisztiában. Én vagyok az élet kenyere.

49. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak.

50. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.

51. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él.  A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért.

52. Vita támadt erre a zsidók közt: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?”—mondták.

53. Jézus megerősítette: "Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Ember fia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.

54. Aki eszi az én testem és issza az én vérem, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon.

55. Az én testem az valóban étel s az én vérem valóban ital.

56. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne.

57. Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él.

58. Itt a mennyből alászállott kenyér, ez nem olyan, mint a manna, melyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.”

59. Így tanított a kafarnaumi zsinagógában.

60. Az Eukarisztia és a hitetlenkedők. Ennek hallatára tanítványai közül többen megjegyezték: „Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?”

61. Jézus tudta, hogy tanítványai zúgolódtak a miatt, hozzájuk fordult tehát: „Ez megbotránkoztat titeket?

62. Hát, ha majd látjátok, hogy az Emberfia felmegy oda, ahol azelőtt volt?

63. A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak köztetek, akik nem hisznek.”

64. – Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja őt elárulni.

65. – „Ezért mondtam nektek, folytatta, senki sem jöhet hozzám, ha Atyám meg nem adja neki.”

66. Ettől fogva több tanítványa visszahúzódott tőle és már nem járt vele.

67. Jézus akkor megkérdezte a tizenkettőt: „Csak nem akartok ti is elmenni?”

68. Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak.

69. Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

70. Jézus erre megjegyezte: „Nem tizenkettőt választottam? S egy közületek mégis ördög.”

71. Ezt Júdásra értette, a karióti Simon fiára. Ő árulta el ugyanis, egy a tizenkettő közül.

 

7. fejezet

1. Jézus a sátoros ünnepre készül. Ezután Jézus bejárta Galileát. Nem akart Judeába menni, mert a zsidók életére törtek.

2. Közel volt a zsidók sátoros ünnepe.

3. Testvérei biztatták: „Menj csak el innen Judeába, hogy tanítványaid is lássák cselekedeteidet.

4. Senki sem cselekszik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, lépj a nyilvánosság elé.”

5. —Testvérei sem hittek ugyanis benne.

6. — Jézus így felelt: „Az én időm még nem jött el, nektek az idő mindig megfelelő.

7. Titeket nem gyűlöl a világ, de engem gyűlöl, mert én bizonyítom, hogy cselekedetei gonoszak.

8. Menjetek csak fel az ünnepre, én most nem megyek fel erre az ünnepre, mivel időm még nem telt be.”

9. Így szólt és Galileában maradt.

10. Miután testvérei elzarándokoltak az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem titokban.

11. A zsidók keresték az ünnepen.

12. „Hol van ő?” —kérdezgették, s a nép között állandó szóbeszéd tárgya volt. Némelyek azt mondták: „Jó ember.” Mások: „Ellenkezőleg, félrevezeti a népet.”

13. De a zsidóktól való félelmében senki sem beszélt nyíltan róla.

14. Jézus a sátoros ünnepen. Az ünnep javarészén már túl voltak, amikor Jézus felment a templomba és tanítani kezdett.

15. A zsidók meglepődve kérdezték: „Hogyan érthet ez az írásokhoz, hiszen nem is tanult?”

16. Jézus megfelelt nekik: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött.

17. Aki kész megtenni az ő akaratát, felismeri majd, hogy tanításom Istentől való-e, vagy csak magamtól beszélek.

18. Aki magától beszél, saját dicsőségét keresi. De aki annak dicsőségét keresi, aki őt küldte, az igazmondó és nincs benne hamisság.

19. Úgy Mózes adta nektek a törvényt? Mégsem tartja meg senki közületek a törvényt. Miért törtök életemre?”

20. „Ördögöd van! — kiáltott közbe a nép, ugyan ki tör életedre?”

21. Jézus folytatta: „Egyetlen dolgot tettem és mindnyájan megütköztök rajta.

22. A körülmetélést Mózes rendelte el, — nem mintha Mózestől származnék, hanem az atyáktól — és ti szombaton is körülmetéltek.

23. Ha tehát valaki szombaton is körülmetélkedhetik, hogy Mózes törvényén csorba ne essék, miért haragusztok rám, ha az egész embert meggyógyítom szombaton?

24. Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan!”

25. Néhány jeruzsálemi megjegyezte: „Nem ez az, akinek életére törnek?

26. Nézzétek, nyíltan beszél, és nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg az elöljárók, hogy ő a Messiás?

27. De hiszen erről tudjuk, honnan jött. A Messiásról azonban, ha majd eljön, senki sem fogja tudni honnan való.”

28. Erre tanítás közben a templomban Jézus így kiáltott: „Ismertek engem, azt is tudjátok, honnan vagyok. Pedig én nem jöttem magamtól, Hanem az igaz küldött engem.

29. Ti nem ismeritek őt. Én ismerem, hiszen tőle vagyok és ő küldött.”

30. Erre meg akarták ragadni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.

31. A nép közül sokan hittek benne. „Ha eljön a Messiás, tud-e több csodát művelni ennél?”— mondták.

32. A farizeusoknak tudomására jutott, hogy ez a szóbeszéd jár a nép között. A főpapok és farizeusok szolgákat küldtek tehát, hogy elfogják őt.

33. Jézus így szólt: „Csak rövid ideig vagyok még veletek, aztán ahhoz megyek, aki küldött.

34. Keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.”

35. A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Hová akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a pogányok közt élő, telepesek közé megy, hogy tanítsa őket?

36. Mit jelent, amit mond: Keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”

37. Az ünnep utolsó napján. Az utolsó napon, az ünnep nagy napján, ott állt Jézus és hangos szóval hirdette:

38. „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak szívéből, az Írás szerint, élő víz forrásai fakadnak.”

39. Ezt a Lélekről mondta, melyben a benne hívőknek kellett részesülniük. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert Jézus még nem dicsőült meg.

40. E szavak hallatára néhányan a nép közül felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta!” Mások meg: „Ez a Messiás!”

41. De voltak, akik megjegyezték: „Hát Galileából jön a Messiás?

42. Nem azt mondja az Írás: A Messiás Dávid családjából, és Betlehem városából jön, ahonnan Dávid származott?”

43. Erre szakadás támadt miatta a nép között.

44. Voltak, akik meg akarták őt ragadni, de senki sem tudott kezet emelni rá.

45. A szolgák is visszatértek a főpapokhoz és farizeusokhoz. Azok megkérdezték: „Miért nem hoztátok el Őt?”

46. A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!”

47. „Talán titeket is félrevezetett? — kérdezték a farizeusok.

48. Hitt-e benne valaki a tanácstagok vagy a farizeusok közül?

49. Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvényből!”

50. Egy közülük, Nikodémusz, aki egy alkalommal (éjjnek idején) felkereste, így szólt:

51. „Elítél-e törvényünk valakit, anélkül, hogy kihallgatták volna, és meggyőződtek volna arról, hogy mit tett?”

52. De az ok leintették: „Talán csak nem vagy te is galileai? Nézd meg (az Írásban) és meglátod, hogy Galileából nem támad próféta.”

53. Ezután mindannyiuk hazatért.

 

8. fejezet

1. A házasságtörő asszony. Jézus kiment az Olajfák hegyére.

2. Kora reggel ismét megjelent a templomban. A nép mind köréje sereglett, ő pedig leült és tanította őket.

3. Az írástudók és farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda, és elébe állították.

4. „Mester, mondták, ezt az asszonyt éppen most érték házasságtörésen.

5. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyent meg kell kövezni. Te mit mondasz?”

6. Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Jézus lehajolt és ujjával írni kezdett a földön.

7. További faggatásukra felegyenesedett és így szólt hozzájuk: „Aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ!”

8. Aztán újra lehajolt és tovább írt a földön.

9. Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak, kezdve az idősebbeken, úgy hogy Jézus egyedül maradt az előtte álló asszonnyal.

10. Jézus akkor felegyenesedett: „Asszony, szólt hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki nem ítélt el téged?”

11. „Senki, Uram!” – felelte az. Mire Jézus így szólt: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

12. Jézus a világ világossága. Máskor így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

13. Erre a Farizeusok megjegyezték: „Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságod tehát nem érvényes.”

14. Jézus megfelelt nekik: „Még ha magamról teszek is tanúságot, érvényes az én tanúságom, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek.

15. Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem és hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.

16. Ha pedig ítélek, ítéletem érvényes, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem: az Atya.

17. Márpedig a ti törvényetek is azt állítja, hogy két ember tanúsága érvényes.

18. Én teszek tanúságot önmagamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki küldött engem: az Atya.”

19. Erre megkérdezték tőle: „Hol a te atyád?” „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat, felelte Jézus, ha engemet ismernétek, Atyámat is ismernétek.”

20. Így beszélt Jézus a kincstárnál, mikor a templomban tanított. De senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

21. A hitetlenség büntetése. Máskor meg így beszélt Jézus: „Én elmegyek. Ti kerestek majd engem, de meghaltok bűneitekben.

22. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók megjegyezték: „Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?”

23. De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én felülről vagyok; ti e világból vagytok, én nem vagyok ebből a világból.

24. Azért mondtam nektek: Meghaltok bűneitekben. Ha nem hiszitek ugyanis, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.”

25. Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” „Minek is beszélek egyáltalán nektek?” — válaszolta Jézus.

26. „Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélnem. De aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.”

27. Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik.

28. Jézus tovább folytatta: „Amikor majd felmagasztaljátok az Emberfiát, akkor meggyőződtök róla, hogy én vagyok, és hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire Atyám tanított.

29. Aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, Mert én mindenkor azt teszem, ami neki kedves.”

30. E szavaira sokan hittek benne.

31. Ábrahám fiai. Jézus akkor a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok,

32. Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”

33. Ők tiltakoztak: „Ábrahám fiai vagyunk, és soha nem szolgáltunk senkinek.  Hogyan mondhatod te: Szabadok lesztek?”

34. Bizony, bizony mondom nektek, felelte Jézus, mindaz, aki bűnt cselekszik szolgája a bűnnek.

35. A szolga nem marad mindig a házban, de a Fiú mindig ott marad.

36. Ha tehát a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek.

37. Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, mégis életemre törtök, mert beszédem nem fog rajtatok.

38. Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyáitoktól hallottatok.”

39. Azok közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám.” Jézus azonban szavukon fogta őket: „Ha Ábrahám fiai vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett.

40. De ti életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot mondom nektek. Ábrahám ezt nem tette. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek.”

41. De azok így gőgösködtek: „Mi nem vagyunk törvénytelen fiak, csak egy atyánk van: Isten.”

42.  Jézus ismét szavukon fogta őket: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem is, mert én Istentől való vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, ő küldött engem.

43. Miért nem értitek beszédemet? Azért, mert nem tudjátok meghallgatni szavaimat.

44. A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság benne. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél. Hazug ő, és a hazugság atyja.

45. Nekem viszont, aki igazat beszélek, nem hisztek. Ki vádolhat közületek bűnről engem?

46. Ha igazat mondok (nektek), miért nem hisztek nekem?

47. Aki Istentől van, hallgat Isten igéire. Ti azért nem hallgattok rá, mert nem vagytok Istentől.”

48. Jézus előbb volt, mint Ábrahám. Erre a zsidók nekitámadtak: „Ugye joggal mondjuk, hogy, szamaritánus vagy és ördögöd van.”

49. Jézus tiltakozott: „Nincs ördögöm. Én tisztelem Atyámat, ti viszont gyalázattal illettek engem.

50. De én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ítéletet mond.

51. Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.”

52. A zsidók közbevágtak: „Most látjuk, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.

53. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Minek képzeled magadat?”

54. Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném magamat, dicsőségem semmit sem érne.  Atyám az, aki dicsőít engem. Ti azt állítjátok, hogy ő a ti Istenetek, de nem ismeritek őt.

55. Én ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló: hazug lennék. Én azonban ismerem őt, és szavát megtartom.

56. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy láthatja napomat.

57. Látta és örvendezett.” A zsidók erre felháborodtak: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?”

58. Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.”

59. Azok köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt, s kiment a templomból.

 

9. fejezet

1. A vakon szülött meggyógyítása. Egyszer útközben látott egy vakon szülött embert.

2. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez, vagy a szülei, hogy vakon született?”

3. „Sem ez nem vétkezett,” – felelte Jézus, – „sem a szülei, hanem, hanem inkább Isten művének kell megnyilvánulnia rajta.

4. Nekünk addig kell véghezvinnünk annak műveit, aki küldött engem, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik.

5. Amíg ebben a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.”

6. E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente, és így szólt hozzá:

7. „Menj, mosakodjál meg Siloe tavában.” Ennek jelentése: „Küldött.” Az ember elment, megmosdott és ép szemmel tért vissza.

8. A szomszédok, és akik azelőtt koldulni látták, kérdezgették egymást: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek állították: „Ez az.”

9. Mások azonban tagadták: „Nem az, hanem csak hasonló hozzá.”

10. De ő kijelentette: „Én vagyok az.” Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?”

11. Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, bekente vele szememet és azt mondta: Menj Siloe tavához és mosakodjál meg. Én elmentem, megmosdottam és most látok.”

12. Azok megkérdezték: „Hol van ő?” „Nem tudom,” felelte.

13. A csoda kivizsgálása. Erre elvitték a farizeusokhoz az imént még vakot.

14. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta szemét, szombat volt.

15. A farizeusok is megkérdezték, hogyan nyerte vissza szeme világát. Nekik is elmondta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam és most látok.”

16. Egyik-másik farizeus megjegyezte: „Nem Istentől való ez az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot. „Mások viszont ellene vetették: „hogyan tud bűnös ember ilyen csodákat művelni?” És szakadás támadt köztük.

17. Ismét faggatni kezdték a vakot: „Te mit mondasz róla, mivel visszaadta a szemed világát?” „Hogy próféta,” felelte az.

18. A zsidók ezért egyáltalán nem akarták elhinni, hogy vak volt és hogy visszanyerte látását. Oda hívták tehát, a vak szüleit és azokat kezdték faggatni:

19. „A ti fiatok ez? Erről mondjátok, hogy vakon született? Hogyan lehet, hogy most lát?”

20. Szülei így feleltek: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született.

21. De hogyan nyerte vissza látását, azt nem tudjuk. Azt sem tudjuk, ki adta vissza szeme világát. Őt, magát kérdezzétek, megvan a kora. Beszéljen ő magáról.”

22. Szülei azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak meri vallani, kizárják a zsinagógából.

23. Ezért mondták a szülei: „Megvan a kora, őt kérdezzétek.”

24. Még egyszer hívták tehát, a vakon született embert és figyelmeztették: „Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.”

25. Az így felelt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: Vak voltam, most pedig látok.”

26. Erre megint faggatni kezdték: „mit csinált veled? Hogy adta vissza látásodat?”

27. „Már elmondtam nektek, felelte az, de nem hallgattak rá. Miért akarjátok még egyszer hallani? Talán tanítványai akartok lenni ti is?”

28. Erre megátkozták, és azt mondták: „Te vagy az ő tanítványa.

29. Mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnan jön, nem tudjuk.”

30. Az ember azonban megjegyezte: „Éppen az a különös, hogy nem tudjátok, honnan van, és mégis visszaadta a szemem világát.

31. Tudjuk viszont, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket. De ha valaki istenfélő és Isten akaratát teljesíti, azt meghallgatja.

32. Mióta a világ fennáll, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna a vakon szülött látását.

33. Ha ő nem volna Istentől való, nem tehetett volna semmit.”

34. Azok elhallgattatták: „Bűnben születtél mindenestül, és te akarsz oktatni minket?” Azzal kidobták.

35. A vakon szülött hitvallása. Jézus meghallotta, hogy kidobták. Mikor találkozott vele, megszólította: „Hiszel az Emberfiában?”

36. „Ki az, Uram? – kérdezte. Hinni akarok benne.”

37. „Előtted áll, felelte Jézus, ő az, aki veled beszél.”

38. „Hiszek, Uram!” – kiáltotta és leborult előtte.

39. Jézus megjegyezte: „Azért jöttem a világra, hogy ítéletet tartsak; Akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, elvakuljanak.”

40. Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?”

41. Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.”

 

10. fejezet

1. Jézus a jó pásztor. „Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, az tolvaj, és rabló.

2. Aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.

3. Annak kinyit az őr és a juhok megismerik hangját. Nevükön szólítja juhait és kivezeti őket.

4. Miután kieresztette saját (juhait), megindul előttük, és a juhok követik őt, mert ismerik hangját.

5. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak előle, mert az idegen hangját nem ismerik.”

6. Jézus ezt a példabeszédet mondta nekik, de ők nem értették, hogy mit akar vele mondani.

7. Jézus tovább folytatta: „Bizony, bizony mondom nektek: A juhok számára én vagyok az ajtó.

8. Mindannyian, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok.

9. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-bejár, és legelőre talál.

10. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.

11. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

12. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, otthagyja a juhokat és elfut, mikor látja, hogy jön a farkas. A farkas elragadja és szétkergeti őket.

13. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.

14. Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem,

15. mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért.

16. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra: egy akol lesz és egy pásztor.

17. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem.

18. Senki sem veszi el tőlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a feladatot kaptam Atyámtól.

19. E beszéd miatt szakadás támadt a zsidók között.

20. Sokan közülük azt mondták: „Ördöge van és megháborodott. Mit hallgatjátok?”

21. Mások viszont megjegyezték: „Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy talán képes arra az ördög, hogy vakok látását visszaadja?”

22. Negyedszer Jeruzsálemben

23. A templomszentelés ünnepén. A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben.

24. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon tornácában.

25. Körülvették őt a zsidók és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyiltan,”

26. Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek. Cselekedeteim, melyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam.

27. De ti nem hiszitek, mert nem vagytok juhaim közül valók.

28. Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem.

29. Én örök életet adok nekik: Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből.

30. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből.

31. Én és az Atya egy vagyunk.”

32. A zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék.

33. Jézus szemükre vetette: „Sok jótettet cselekedtem nektek Atyám erejéből, e cselekedetek közül melyikért akartok megkövezni?”

34. A zsidók visszavágtak: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mert ember létedre Istenné teszed magadat.”

35. Jézus megkérdezte tőlük: „Nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?

36. Ha már azokat is isteneknek mondja az Írás, akikhez Isten igéje szólt, és az Írás nem veszíti érvényét,

37. Hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: káromkodol, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?

38. Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem.

39. De ha azokat cselekszem, és nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.”

40. Ismét el akarták fogni, de ő kiszabadult kezeik közül.

41. Jézus Pereában. Elment ismét a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.

42. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan semmi csodát sem művelt, de mindaz, amit őróla mondott igaz volt.”

43. És sokan hittek benne.

 

11. fejezet

1. Lázár halála. Betániában, Máriának és nővérének, Mártának falujában volt egy Lázár nevű beteg.

2. Mária kente meg az Urat illatos olajjal és törölte meg lábát a hajával.

3. Testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: ”Uram, akit szeretsz, beteg.”

4. Ennek hallatára Jézus így szólt: „A betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia.”

5. Jézus szerette Mártát, nővérét (Máriát) és Lázárt.

6. Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még helyben maradt, de aztán így szólt tanítványaihoz:

7. „Menjünk ismét Judeába.”

8. „Mester, féltették tanítványai, most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét oda mégy?”

9. Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában lát.

10. De aki éjjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.”

11. Így szólt, majd folytatta: „Lázár, a mi barátunk elaludt. Megyek, hogy felkeltsem álmából.”

12. „Uram, mondták a tanítványok, ha elaludt, meggyógyul.”

13. Jézus a haláláról beszélt, ők azonban azt gondolták, hogy alvásról beszél.

14. Erre Jézus nyiltan megmondta nekik:

15. „Lázár meghalt, de én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk most hozzá.”

16. Tamás, melléknevén Didimusz, buzdította a többi tanítványt: "Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”

17. Jézus Máriánál és Mártánál. Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt.

18. Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira.

19. Így sok zsidó jött Máriához és Mártához, hogy vígasztalják őket testvérük miatt.

20. Jézus jöttének hallatára Márta azonnal eléje ment, Mária azonban otthon maradt.

21. „Uram, szólt Márta Jézushoz, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem,

22. De tudom, hogy most is, bármit kérsz az Istentől, megadja neked.”

23. Jézus megnyugtatta: „Testvéred fel fog támadni.”

24. Márta megjegyezte: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor az utolsó napon.”

25. Jézus így szólt hozzá: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog.

26. Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem. Hiszed ezt?”

27. „Igen, Uram, felelte, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az (élő) Isten fia, aki a világra jön.”

28. E szavakkal elment, hívta nővérét, Máriát és csendben közölte vele: „Itt a mester, hív téged.”

29. Ennek hallatára az rögtön felkelt és hozzá sietett.

30. Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott.

31. Mikor a zsidók, akik a házban maradtak vele és vígasztalták, látták, hogy Mária gyorsan felkel és kimegy, utána mentek. A sírhoz megy, gondolták, hogy ott sírjon.

32. Mikor Mária Jézus közelébe ért és meglátta őt, e szavakkal borult a lábához: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”

33. Amint Jézus látta, hogy sír és a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült.

34. „Hová tettétek őt?” – kérdezte. „Jöjj, Uram, felelték, nézd meg.”

35. Jézus könnyekre fakadt.

36. „Nézzétek, mondták a zsidók, mennyire szerette őt.”

37. Némelyek azonban megjegyezték: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meg ne haljon?”

38. Lázár feltámasztása. Jézus még mindig mélyen megindulva a sírhoz ment. Az egy kővel elzárt barlang volt.

39. „Vegyétek el a követ”, szólt Jézus. Márta, az elhunyt nővére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.”

40. Jézus így felelt: „Nem mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?”

41. Elvették a követ. Jézus égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

42. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldtél engem.”

43. E szavak után hangos szóval kiáltott: „Lázár, jöjj ki!”

44. A halott (azonnal) kijött. Lába és keze pólyával volt körültekerve, arca pedig kendővel bekötve. Jézus így szólt: „Oldjátok fel őt, hogy járni tudjon.”

45. A főtanács határozata Jézus ellen. Sok zsidó jött akkor Máriához és Mártához. Látták, amit Jézus tett és hittek benne.

46. Némelyek azonban a farizeusokhoz mentek és hírül vitték nekik, amit Jézus cselekedett.

47. A főpapok és farizeusok erre összehívták a főtanácsot és tanakodni kezdtek: „Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát művel.

48. Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak és elpusztítják szentélyünket és népünket.”

49. Egyikük, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, közbeszólt:

50. „Ti nem értetek semmit.  Nem látjátok át: jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem, hogy az egész nép elpusztuljon.”

51. Ezt azonban nem magától mondotta, hanem mint főpap abban az évben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért.

52. De nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt fiait összegyűjtse.

53. Attól a naptól fogva határozott szándékuk volt, hogy megölik őt.

54. Jézus Efraimban. Jézus ezért már nem járt nyilvánosan a zsidók között, hanem visszavonult a sivatag szélén fekvő Efraim nevű városba. Ott tartózkodott tanítványaival együtt.

55. Közel volt a zsidók húsvétja. Arról a vidékről már húsvét előtt sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy megszenteljék magukat.

56. Keresték Jézust és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, nem jön el az ünnepre?”

57. A főpapok és a farizeusok ugyanis elrendelték, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse fel, hogy elfoghassák.

 

12. fejezet

1. A betániai vacsora. Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Ott lakott Lázár, akit Jézus feltámasztott holtából.

2. Vacsorát rendeztek tiszteletére. Márta szolgált, Lázár meg együtt ült vele az asztalnál.

3. Mária pedig vett egy valódi nárduszból készült drága olajat. Megkente vele Jézus lábát és hajával megtörölte. A ház betelt az olaj illatával.

4. Egyik tanítványa, karióti Júdás, aki elárulta. Méltatlankodott ezért:

5. „Miért nem adták el inkább ezt az illatszert háromszáz dénárért; miért nem osztották ki a szegények közt?”

6. Ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és elsikkasztotta a bevételt.

7. Jézus rászólt: „Hagyd békén, hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi.

8. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.”

9. Határozat Lázár ellen. A zsidók közül sokan megtudták, hogy ő ott van. Odajöttek, de nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott holtából.

10. Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik,

11. Mivel miatta sok zsidó ment oda és hitt Jézusban.

12. Bevonulás Jeruzsálembe. Másnap nagy tömeg vonult fel az ünnepre. Hallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. Pálmaágakat fogtak és kivonultak eléje.

13. Így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott, ki az Úr nevében jön, Izrael királya!”

14. Akadt ott egy szamár, Jézus ráült. Erről mondja az Írás:

15. „Ne félj, Sion leánya! Nézd csak, királyod jön Szamárcsikó hátán.”

16. Tanítványai eleinte nem értették, de mikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy meg volt írva róla, úgy amint végbement.

17. A nép, amely ott volt, mikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta holtából, tanúságot tett róla.

18. Azért vonult elébe a tömeg, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.

19. A farizeusok viszont egymás szemére vetették: „Látjátok, hogy semmire sem mentek. Az egész világ utána fut!”

20. Jézus és a pogányok. Azok közt, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány pogány is.

21. Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.”

22. Fülöp Andráshoz ment és megbeszélte vele. Aztán András és Fülöp megmondták Jézusnak.

23. Jézus így válaszolt: „Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia.

24. Bizony, bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz.

25. Aki szereti életét, elveszíti azt; aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre.

26. Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.

27. Szózat az égből. Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám?

28. De hiszen éppen azért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg nevedet. „Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és továbbra is megdicsőítem.”

29. Az ott álló nép ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Némelyek azonban azt mondták: „Angyal beszélt vele.”

30. Jézus felvilágosította őket: „Nem értem hallatszott ez a szózat, hanem tiértetek.

31. Ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét.

32. Én pedig, ha felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.”

33. E szavakkal akarta jelezni, milyen halállal hal meg.

34. A nép ellene vetette: „Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogyan mondhatod tehát, hogy az Emberfiát fel kell magasztalni? Kicsoda ez az Emberfia?”

35. Jézus így válaszolt nekik: „Már csak rövid ideig van nálatok a világosság.  Járjatok a világosságban, amig a tiétek, különben elborít titeket a sötétség. Aki a sötétségben jár nem tudja hová megy.

36. Amig veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” E szavak után Jézus elment és nem mutatkozott előttük.

37. A zsidók hitetlensége. Jóllehet ennyi csodát művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne.

38. Így teljesedett be Izaiás próféta jövendölése: „Uram, ki hitte igehirdető szavunkat, És az Úr ereje ki előtt nyilvánult meg?”

39. Nem tudtak hinni, Izaiás ugyanis ezt is megjövendölte:

40. „Szemüket elvakította És megkérgesítette szívüket, Hogy szemükkel ne lássanak, Szívükben értelem ne legyen, és meg ne térjenek, Hogy meggyógyítsam őket.”

41. Így szólt Izaiás, aki látta dicsőségét és jövendölt róla.

42. A tanácstagok közül mégis sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából.

43. Többre tartották ugyanis az emberek megbecsülését, mint Isten dicsőségét.

44. Jézus isteni küldetése. Jézus hangos szóval hirdette: „Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem.

45. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.

46. Én világosságul jöttem erre a világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben.

47. Én nem ítélem el azt, aki hallgatja tanításomat, de nem tartja meg, hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem e világot, hanem hogy megmentsem a világot.

48. Van bírája annak, aki megvet engem, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon.

49. Én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg, mit mondjak, és mit hirdessek.

50. És én tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, Úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.”

 

13. fejezet

1. A lábmosás. Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket szeretett és a világban

hagyott, szeretetének legnagyobb jelét.

2. A vacsora alkalmával történt. Az ördög már szívébe karióti Júdásnak, Simon fiának, hogy árulja el őt.

3. Jézus tudta, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött és Istenhez megy,

4. Mégis felkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, fogott egy kendőt és maga elé kötötte.

5. Aztán vizet öntött egy mosdótálba és mosni kezdte tanítványainak lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte.

6. Mikor Simon Péterhez ért, Péter tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?”

7. Jézus így felelt: ”Most nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”

8. De Péter még jobban tiltakozott: „Az én lábamat meg nem mosod soha!” „Ha meg nem moslak, felelte Jézus, nem vagy közösségben velem.”

9. „Uram, kiáltott Péter, akkor ne csak lábamat, hanem kezemet és fejemet is.”

10. Jézus így szólt: „Aki megfürdött, annak csak lábát kell megmosni, akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”

11. Tudta ugyanis, ki árulja el, ezért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.”

12. A lábmosás tanulsága. Miután megmosta lábukat, felvette felsőruháját és újra leült.

13. Aztán így szólt: „Megértettétek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek: az vagyok.

14. Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát.

15. Példát adtam nektek: Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

16. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél.

17. Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így tesztek.

18. Nem mindnyájatokról mondom ezt: ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az Írásnak: „Ki megosztotta kenyerem, Sarkát emelte ellenem.”

19. Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy rólam van szó.

20. Bizony, bizony mondon nektek: Aki befogadja, akit küldök, engem fogad be, aki engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”

21. Az áruló távozik. E szavak után Jézus mélyen megrendült lelkében, és kijelentette: „Bizony, bizony mondom nektek: Közületek egy elárul engem.”

22. A tanítványok erre összenéztek, mert nem tudták, hogy melyikükről mondja.

23. Tanítványai közül egyik, akit szeretett Jézus, ott nyugodott Jézus keblén

24. Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél?”

25. Az Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?”

26. Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom. „Ezzel bemártotta a falatot és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta.

27. A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott: „Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz!”

28. Az asztaltársak közül senki nem értette, miért mondta ezt neki.

29. Mivel Júdásnál volt a pénz, némelyik azt gondolta, hogy Jézus megbízta: „Vedd meg az ünnepre, ami szükséges,” vagy pedig, hogy adjon valamit a szegényeknek.

30. Miután átvette a falatot, azonnal kiment.  Éjszaka volt.

31. Az új parancsolat. Miután kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és benne megdicsőült az Isten.

32. Ha benne megdicsőült az Isten, Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti.

33. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek.  Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.

34. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is.

35. Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

36. Péter tagadásának megjövendölése. Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” „Ahová én megyek, felelte Jézus, oda most nem jöhetsz velem, de később majd követni fogsz.”

37. Péter fogadkozott: „Miért nem mehetek most veled? Életemet adom érted.”

38. Jézus így válaszolt: „Életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

 

14. fejezet

1. Jézus megígéri a mennyei hazát. "Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek.

2. Atyám házában sok hely van, ha nem úgy volna, hiszen azért megyek, hogy helyet készítsek nektek.

3. Ha aztán elmentem és helyet készítettem már, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

4. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová megyek."

5. "Uram, jegyezte meg Tamás, nem tudjuk hová mész, hogyan ismerhetnénk az utat?"

6. Jézus így szólt: "Én vagyok az út, az igazság és élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam.

7. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva azonban ismeritek és látjátok őt."

8. "Uram, szólt közbe Fülöp, mutasd meg nekünk az Atyát! Ez elég nekünk."

9. Jézus így válaszolt: "Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz engem Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?

10. Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem? A tanítást, amit hirdetek nektek, nem magamtól mondom, és a tetteket

is Atyám cselekszi, aki bennem van.

11. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább tetteimért higgyetek.

12. Jézus megigéri a Szentlelket. Bizony, bizony mondom nektek: Aki bennem hisz, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amiket én magam cselekszem, sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál, mert én az Atyához megyek.

13. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban.

14. Ha pedig tőlem kértek valamit nevemben, azt is meg fogom tenni.

15. Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat.

16. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vígasztalót ad nektek: az igazság lelkét, aki mindörökké veletek marad.

17. A világ nem kaphatja meg őt, mert nem látja és nem ismeri; de ti ismeritek, mert bennetek marad.

18. Egyesülés Jézussal. Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok.

19. Rövid idő még, és a világ nem lát engem többé. De ti láttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok.

20. Azon a napon megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek.

21. Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja.  Szeretni fogom őt én is és kinyilatkoztatom magamat neki."

22. Júdás, nem a karióti, it közbeszólt: "Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat és nem a világnak?"

23. Jézus tovább folytatta: " aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.

24. Aki nem szeret engem, tanításomat nem tartja meg. A tanítás, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki kűldött engem.

25. Krisztus békéje. Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek voltam.

26. A Vígasztaló pedig, akit az Atya nevemben kűld, megtanít majd mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

27. Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne szorongjon!

28. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de megint visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.

29. Előre megmondtam, mielőtt megtörtént volna, hogy amikor megtörténik, higgyetek.

30. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme:

31. Rajtam ugyan nincs hatalma, csak hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint meghagyta nekem az

Atya. — Keljetek fel, menjünk innét!"

 

15. fejezet

1. Jézus az igazi szőlőtő. "Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves.

2. A szőlővesszőket, amelyek bennem gyümölcsöt nem hoznak, a gyümölcsözőket viszont megtisztítja, hogy még többet teremjenek.

3. Ti már tiszták vagytok a tőlem kapott tanítás hatására.

4. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlővesszőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.

5. Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek.

6. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.

7. Ha bennem maradtok és tanításom tibennetek, kérjetek, bármit akartok: megkapjátok.

8. Az dicsőíti meg Atyámat, ha sok gyümölcsöt hoztok és így tanítványaim lesztek.

9. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.

10. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait és szeretetében maradok.

11. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen tibennetek és örömötök ezzel teljes legyen.

12. A szeretet parancsa. Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket.

13. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki életét adja barátaiért.

14. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.

15. Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam.

16. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt.  Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.

17. Ez az én parancsom: Szeressétek egymást!

18. A világ gyűlölete. Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: Engem előbb gyűlölt nálatok.

19. Ha a világból volnátok, a világ, mint övéit, szeretne titeket. De mivel nem vagytok ebből a világból valók, — Hiszen kiválasztottalak titeket a világból — gyűlöl titeket a világ.

20. Emlékezzetek vissza a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják.

21. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.

22. Ha nem jöttem volna, és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük, így azonban nincs mentségük bűneikre.

23. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.

24. Ha nem vittem volna végbe köztük olyan tetteket, amiket senki más nem cselekedett, nem volnának vétkesek. Most azonban látták ezeket és mégis gyűlölnek engem is, meg Atyámat is.

25. De teljesednie kell a jövendölésnek, amely törvényükben olvasható: Ok nélkül gyűlöltek engem.

26. Mikor eljön a Vígasztaló, akit az Atyától küldök nektek, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő tanuságot tesz rólam.

27. Ti is tegyetek tanuságot rólam, hiszen kezdettől velem vagytok.

 

16. fejezet

1. Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok.

2. Ki fognak zárni titeket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, mikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek.

3. Így tesznek veletek, mert nem ismerik sem az Atyát sem engem.

4. Azért mondtam ezeket, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem mondtam ezeket, hiszen veletek voltam.

5. A vígasztaló Szentlélek. Most elmegyek ahhoz, aki kűldött engem. De senki közületek nem kérdi tőlem: Hová mégy?

6. Hanem mivel ezeket mondtam, szomorúság tölti el szíveteket.

7. De én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert, ha nem megyek el, a Vígasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm hozzátok.

8. Amikor eljön, vádlón bizonyítja majd a világnak a bűnt, az igazságot és az itéletet.

9. A bűnt: mert nem hittek bennem.

10. Az igazságot: mert az Atyához megyek és már nem láttok engem.

11. Az itéletet: mert a világ fejedelmét már elitélték.

12. Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erősek hozzá.

13. De amikor eljön ő az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.

14. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit kijelent nektek.

15. Minden, ami Atyámé, enyém. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit kijelent nektek.

16. A viszontlátás vígasztaló reménye. Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek)."

17. A tanítványok közül néhányan így tanakodtak: "Mit akar ezzel mondani: Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem? És: az Atyához megyek?"

18. Megjegyezték tehát: "Mit akar ezzel mondani: Rövid idő? Nem értjük, mit beszél."

19. Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, ezért így szólt: " Arról tanakodtok, hogy azt mondtam: Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem.

20. Bizony, bizony mondom nektek: Ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.

21. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az órája, de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékezik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra.

22. Ti is, most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek.

23. Azon a napon nem lesz már kérdeznivalótok tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megadja nektek.

24. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben.  Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.

25. A búcsúbeszéd befejezése. Ezeket képletesen mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem képletesen szólok, hanem nyiltan beszélek az Atyáról.

26. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom majd nektek, hogy én kérem az Atyát értetek.

27. Az Atya ugyanis szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem.

28. Az Atyától jöttem és a világba léptem. Most elhagyom a világot és az Atyához megyek."

29. A tanítványok erre megjegyezték: "Most nyiltan beszélsz, és nyoma sincs a képletes beszédnek.

30. Most elismerjük, hogy mindent tudsz és nincs szükséged, hogy valaki is kérdezzen téged. Ezért elhisszük, hogy Istentől jöttél."

31. Jézus Így felelt: "Most hisztek?

32. Eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, kiki a maga útján és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

33. Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban üldüzést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot."

 

 

17. fejezet

1. Jézus önmagáért imádkozik. E szavak után Jézus égre emelte szemét és így imádkozott: "Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.

2. Hatalmat adtál neki minden ember felett, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon.

3. Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.

4. Én megdicsőítettelek téged a földön. A művet, amelynek elvégzését rámbíztad, véghezvittem.

5. Most dicsőíts meg engem te, Atyám, magadnál, azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.

6. Imádkozik az apostolokért. Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak és nekem adtad őket.

7. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál tőled van. A tanítást, amit nekem adtál, átadtam nekik.

8. Ők elfogadták és így valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.

9. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál.

10. Tieid ők, — hiszen mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, — és én megdicsőültem bennük.

11. Én már nem vagyok e világban, de ők a világban vannak. Én hozzád megyek. Szent Atyám tartsd meg őket nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.

12. Amig velük voltam, én tartottam meg őket nevedben, amelyet nekem adtál. Megőriztem őket; senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás.

13. Most hozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világon, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat.

14. A világ gyűlölte őket, mert nem e világból valók, ahogy én sem vagyok e világból.

15. Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.

16. Hiszen nem e világból valók ők, amint én sem vagyok e világból.

17. Szenteld meg őket az igazságban: a te igéd igazság.

18. Amint te küldtél engem a világba, úgy küldöm én a világba őket.

19. Értük szentelem magam, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.

20. Imádkozik az Egyházért. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem.

21. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

22. Én átadtam nekik a dicsőséget, amit nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk:

23. én őbennük, te énbennem, hogy így tökéletesen egyek legyenek ők is.  Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szereted őket, amint engem szerettél.

24. Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amit te adtál nekem, hiszen te szerettél engem a világ teremtése előtt.

25. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged. Én ismerlek téged, és így ők is megismerték, hogy te küldtél engem.

26. Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük."

 

18. fejezet

1. Jézust elfogják. Miután Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival a Kédron patakon túlra.  Volt ott egy kert.

2. Bement oda tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta, ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival.

3. Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat. Kiment velük lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel felszerelve.

4. Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment tehát és megszólította őket: "Kit kerestek?"

5. "A názáreti Jézust", mondták azok. "Én vagyok", felelte Jézus. Júdás, aki elárulta, ott állt köztük.

6. Amint tehát azt mondta: Én vagyok, meghátráltak és a földre estek.

7. Ő újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust", ismételték azok.

8. "Mondtam már nektek, hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket."

9. Így teljesedett be, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál."

10. Simon Péternél azonban volt kard, kirántotta, rásujtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét. A szolgának Malkus volt a neve.

11. Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyébe kardodat!  Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?"

12. Jézus Annas és Kaifás előtt. A tiszt csapata élén és a zsidó őrség elfogta Jézust és megkötözte.

13. Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Kaifás volt a főpap abban az évben.

14. Ő adta a zsidóknak a tanácsot: "Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért."

15. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel az a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába.

16. Péter pedig kint maradt az ajtónál. A másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert.

17. Az ajtónálló szolgáló közben megjegyezte: "Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?"

18. "Nem vagyok", felelte. A szolgák és a poroszlók a parázsló tűz körül álltak és melegedtek, mert hideg volt Péter is közéjük állt és melegedett.

19. A föpap tanítványai és tanításai felől kérdezte Jézust.

20. Jézus így felelt: "Én nyiltan beszéltem az emberek előtt. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahová minden zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem?

21. Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam."

22. E szavakra az egyik ott álló poroszló arcul ütötte Jézust. "Így felelsz a főpapnak?" — förmedt rá.

23. Jézus csak ennyit mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?"

24. Annás akkor megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.

25. Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: "Nem vagy te is ennek a tanítványai közül?"

26. "Nem vagyok", tagadta. Erre a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "Hiszen ott láttalak vele a kertben."

27. De Péter ismét tagadta. Erre mindjárt megszólalt a kakas.

28. Jézust kiszolgáltatják Pilátusnak. Kaifástól a helytartóságra vezették Jézust. Kora reggel volt. Azok nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanokká ne legyenek,

hanem hogy megehessék a húsvéti bárányt.

29. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: "Milyen vádat emeltek az ember ellen?"

30. Azok így feleltek: "Ha nem volna gonosztevő, nem szolgáltattuk volna ki neked."

31. Pilátus szabatkozott: "Tartsátok meg és itélkezzetek róla törvényetek szerint." A zsidók azonban nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk."

32. Így teljesedett be, amit Jézus mondott, mikor halálának módját megjövendölte.

33. Jézus első kihallgatása. Pilátus akkor visszament a helytartóságra, hivatta Jézust és megkérdezte tőle:

34. "Te vagy a zsidók királya?" Jézus így felelt: "Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?"

35. "Hát zsidó vagyok én? — tört ki Pilátus. "Saját nemzeted és a főpapok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?"

36. Jézus így felelt: "Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek. Az én országom azonban nem innen való."

37. Pilátus közbeszólt: "Tehát király vagy?"  Jézus ráhagyta: "Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanuságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra."

38. Pilátus vállat vont: "Mi az igazság?" E szavak után ismét kiment a zsidókhoz és kijelentette: "Én semmi vétket nem találok benne.

39. Az a szokás nálatok, hogy húsvétkor szabadon engedjek valakit, akarjátok-e, hogy elbocsássam a zsidók királyát?"

40. De azok újra kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.

 

19. fejezet

1. Jézus megostorozása. Erre Pilátus lefogatta és megostoroztatta Jézust.

2. A katonák tövisekből koronát fontak, fejére tették és bíborszínű köpenyt adtak rá.

3. Aztán eléje járultak és így gúnyolódtak: "Üdvözlégy, zsidók királya", és arcul ütötték.

4. Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg végre, hogy semmi vétket sem találok benne."

5. Jézus akkor töviskoronával és bíborköpenyben kijött eléjük, Pilátus rámutatott: "Íme az ember!"

6. Láttára a főpapok és a szolgák nagy kiáltozásba törtek ki "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vegyétek át és ti feszítsétek keresztre. Én semmi vétket sem találok benne."

7. De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát."

8. E szavak hallatára Pilátus még jobban megijedt.

9. Jézus második kihallgatása. Visszament a helytartóságra és újra megkérdezte Jézust: "Honnan való vagy te?" De Jézus nem felelt.

10. Pilátus erre figyelmeztette: "Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy keresztre feszítselek, és hatalmam van arra, hogy elbocsássalak téged?"

11. Jézus csak ennyit mondott: "Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha onnan felülről nem kaptad volna. Annak, aki engem kiszolgáltatott neked, nagyobb a bűne."

12. Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. A zsidók azonban fenyegetőzve kiáltották: "Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, elleneszegül a császárnak."

13. Az itélet. E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Bírói székébe ült a köves udvaron, melyet héberül Gabbatának neveznek.

14. Húsvét készületi napja volt, a hatodik óra táján. Így szólt a zsidókhoz: "Nézzétek itt a királyotok."

15. Azok tovább kiáltoztak: " El vele, el vele!  Keresztre vele!" Pilátus megkérdezte: "Királyotokat feszítsem keresztre?" De a főpapok tiltakoztak: "Nincs királyunk, csak császárunk."

16. Erre aztán kiszolgáltatta őt, hogy keresztre feszítsék. Azok átvették Jézust és elvezették.

17. Jézust keresztre feszítik. Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett koponyhelyre, melynek héber neve Golgota.

18. Ott keresztre feszítették őt és vele két másikat kétfelől, középen pedig Jézust.

19. Pilátus táblát is készíttetett és a kereszt fölé erősíttette.

20. Az volt ráírva: "Názáreti Jézus a zsidók királya." Sok zsidó olvasta azt a táblát, mert az a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Héberül, görögül és latinul volt írva.

21. Ezért a zsidó főpapok kérték Pilátust: "Ne azt írd: a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok."

22. Pilátus elutasította őket: "Amit írtam, megírtam."

23. Elosztják Jézus ruháit. Jézus keresztre feszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét.  Ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt. Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szőve.

24. Megbeszélték egymás közt: "Ne hasítsuk el, vessünk rá sorsot, kié legyen." Így teljesedett be az írás: "Elosztották ruháimat maguk között, és sorsot vetettek köntösöm fölött." A katonák így is tettek.

25. Jézus végső rendelkezése. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna.

26. Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, ő a te fiad!"

27. Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, ő a te anyád." Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.

28. Jézus halála. Jézus tudta, hogy minden beteljesedett már. Ezért, hogy az Írás valóra váljék, így szólt: "Szomjazom!"

29. Volt ott egy ecettel telt edény. Izsópra tűztek egy ecettel itatott szivacsot, és szájához emelték.

30. Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: "Beteljesedett!" Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét.

31. Jézus oldalát megnyitják. Készület napja volt. A zsidók kérték tehát Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vétesse le őket a keresztről, hogy ne maradjanak szombaton a kereszten. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt.

32. Jöttek a katonák és eltörték a lábszárát az egyiknek, aztán a másiknak is, akit vele együtt feszítettek meg.

33. Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el lábszárát,

34. hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből azonnal vér és víz folyt ki.

35. Aki ezt látta, tanuja lett, és tanusága igaz. Ő tudja hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.

36. Mindez ugyanis azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontot ne törjetek benne."

37. És más helyen: "Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak."

38. Jézust sírba helyezik. Arimateai József tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte.

39. Mire az elment és levette Jézus testét. Odajött Nikodémus is, aki annakidején éjszaka ment Jézushoz, és hozott mintegy száz font mirrha- és áloékeveréket.

40. Fogták Jézus testét és a főszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál.

41. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig új sírbolt, amelybe még senkit sem temettek.

42. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust.

20. fejezet

1. Péter és János a sírnál. A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól.

2. Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették."

3. Erre Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettő.

4. A másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.

5. Behajolt és meglátta a gyolcsokat, de nem ment be.

6. Nem sokkal utána odaért Simon Péter is, bement a sírba,

7. és ő is látta a gyolcsokat, meg a kendőt, mellyel fejét takarták be. Ez nem a gyolcs között volt, hanem külön összehajtva más helyen.

8. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt.

9. Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, amely szerint fel kellett támadnia holtából.

10. A tanítványok aztán hazamentek.

11. Jézus megjelenik Mária Magdolnának. Mária ott állt a sír mellett és sírt. Amint így sírdogált, egyszercsak lehajolt és betekintett a sírba.

12. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste feküdt, két fehérruhás angyal ül, az egyik fejnél, a másik lábnál.

13. Azok megszólították: "Asszony, miért sírsz?" "Elvitték Uramat és nem tudom, hová tették."

14. Ezekkel a szavakkal hátrafordult, és meglátta, hogy ott áll Jézus, de nem tudta, hogy Jézus az.

15. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem."

16. Jézus erre nevén szólította: "Mária!" Az megfordult és csak ennyit mondott: "Rabboni" — vagyis Mester.

17. Jézus így szólt: "Engedj el! Még nem mentem fel Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez."

18. Mária Magdolna elment és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat és ezt mondta nekem."

19. Jézus megjelenik az apostoloknak. Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek!"

20. E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm fogta el a tanítványokat.

21. "Békesség nektek!" — ismételte. "Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."

22. E szavak után rájuk lehelt és folytatta: "Vegyétek a Szentlelket.

23. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyert, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad."

24. Jézus megjelenik Tamásnak. Tamás, melléknevén Didimusz egy a tizenkettő közül, nem volt velük, mikor eljött Jézus.

25. A tanítványok azonban megmondták neki: "Láttuk az Urat."  De ő kételkedett: "Ha csak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjammal a szegek helyét nem érintem, kezemet pedig oldalába nem teszem, nem hiszem."

26. Nyolc nap mulva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is velük. Eljött Jézus zárt ajtón keresztül és közéjük lépett e szavakkal: "Békesség nektek!"

27. Aztán Tamáshoz fordult: "Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyujtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő."

28. Tamás felkiáltott: "Én Uram, én Istenem!"

29. Jézus csak ennyit mondott: "Azért hiszel (Tamás), mert látsz engem? Boldog, aki nem lát és mégis hisz."

30. Jézus még sok más csodát művelt tanítványai szemeláttára, de azokat nem írtam meg ebben a könyvben.

31. Ezeket viszont azért írtam, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.

 

21. fejezet

1. Jézus Tibériás tavánál. Ezután ismét megjelent Jézus tanítványainak, ezúttal Tibériás tavánál. Megjelenése így történt:

2. Együtt volt Simon Péter, Tamás, a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két tanítvány.

3. Simon Péter így szólt: "Megyek halászni." "Mi is megyünk veled", mondták azok.  Kimentek és beszálltak a bárkába. De azon az éjszakán semmit sem fogtak.

4. Mikor megvirradt, Jézus kint állt a parton, de a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az.

5. Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincsen", felelték.

6. Ekkor azt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok." Kivetették és alig bírták behúzni a nagy tömeg hal miatt.

7. Erre a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!"  Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, felvette köntösét — mert neki volt vetkőzve — és a tóba vetette magát.

8. A többi tanítvány követte a bárkával. A halakkal telt hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.

9. Mikor partra szálltak, parázsló tüzet pillantottak meg, rajta halat és mellette kenyeret.

10. Jézus szólt nekik: "Hozzatok a most fogott halakból." Erre Simon Péter visszament és partra vonta a hálót.  Százötvenhárom nagy hal töltötte meg.

11. Noha ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.

12. Jézus hívta őket: "Jöjjetek ide, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" — hiszen tudták, hogy az Úr az.

13. Akkor Jézus fogta a kenyeret és adott nekik, ugyanúgy halat is.

14. Ez volt a harmadik eset, hogy Jézus holtából való feltámadása után megjelent a tanítványoknak.

15. A f