Csodálatos kegyelem – vers
Csodálatos kegyelem, mely tettekre nem néz csupán egyet kér: higgy – és megnyílik a Menny! Higgy abban, Aki ég és föld Ura, mégis meghalt érted a golgotai kereszten, ám…
Vers – Ferency László olvasónk írta
Az igazság diadala Véget ért a sötét korszak Asztalt bont a társaság, először a hazugság Majd a halál, ki üvöltve bár, de félre áll. Hiába már minden erő, minden varázslás…
Cápák
Bízhatok az óceán sima tükrében ha sejtelmes mélyére nem láthatok? Bízhatok a szerencsémben ha oly sokszor kikacagott? Bízhatok a szerelemben ha már rútul cserben hagyott? Hihetek az őszinte szónak ha…
Tartozik-követel
Valamiért minden percben minden pillananatban megfizet valaki ki azért mert gyémánt-lázadó életet nem válthat meg anya a sok szenny-örömet csak igaz bánattal lehet megfizetni ki azért mert a halál minden…
Fagyból-hóból-jégből gyúrtak
Februári csikorgásban hóban fagyban szélfúvásban megszülettem s most itt vagyok ha megvertek sose sírtam bánatom volt – nem mutattam csak a gyűlölet szikrázott Hej élet élet be gyöngy…
Halálos szorításban
Egy magányos téli éjszakán Gyertyát gyújtottam Hogy megüljem halotti torom Nem kellett sokáig várnom Imbolygó libegő árnyak Érkeztek sorra Fekete arcok meredtek rám Hol az a híres anyai ösztön, …
Két sínpár
Két sínpár metszi egymást
és fut tovább a végtelenbe
Udvariasság
VALAMIT MONDANI AKARTAM
MÉG UTOLJÁRA
ÖNMAGAMNAK
A világ karácsonyfája alá
Kis karácsony, nagy karácsony
Ez a nap a szeretet ünnepe,
hallgassanak hát el a fegyverek,
És az Ige testté lett
Vidám táncot járnak a hópelyhek,
egyik kalapra, másik bajuszra száll,
hogy szikrázó fehérbe öltözzön
ez a felhő-árnyékolt sötét világ,
miközben nehéz harcot vív
itt benn
az értelem és a szív.
Elhagytak – elhagytam,
pofon ütöttek,
pofont arattak,
sebzett lelkemben
fájdalom sikoly:
mikor lesz vége már,
ó Uram, mikor?
Összesimulva
Nem tudnálak nem szeretni
mert téged adott nekem az Úr
örökéletre szóló útitársul
hogy egyre közelebb jussunk
Hozzá egészen az örökkévalóságig
Ez a szeretet soha nem múlik el
meg nem szűnő
hol szelíd hol sürgető
Szerelemmel óv és tűr
ez a szerelem mindent elvisel
Kéz a kézben
a hit szép harcát vívjuk
könnyezve vetőmagot szórunk
örvendezve aratunk
a földön idelenn
Kéz a kézben
Rúgtak-haraptak-csíptek
mázos mosolyba csomagolva
kiöklöztek-űztek
a csillagtalan éjszakába
hol a remény cserepekre
tört összetiporva
lelkem sebesülten vergődik
szárnyaszegett-haldokló madár
a súlyos ütések kínjai
megannyi tüske a koronán
fájdalom borítja elmémet
sötét felhőként telepszik rám
a keserű magány érzése
Van még tovább?