– Amikor tíz évvel ezelőtt összeházasodtunk, semmink nem volt a három gyereken kívül – emlékezik K. Sándor. – Összekerülésünk nagyon zivataros volt, mert ugye három gyerekkel, két különböző családból… Az ilyen állapotokból a reményvesztettség szokott kikerekedni, bennünk viszont hatalmas remény volt arra, hogy ez a házasság jó lesz, és jól fognak történni a dolgok. Albérletben indult az életünk. Semmire nem volt szükségünk, csak a három gyerekre, még gyerektartást sem kértünk az előző társainktól.
A 42 éves, törékeny, halk szavú asszony megjárta a halál árnyékának völgyét. Közeli ismerősei közül is néhányan már lemondtak róla. Ám Isten nem így tett. Nagy küzdelmek árán, de M. Anna kijött a mélységből, a halál árnyékából. Mégpedig megújulva, Isten szeretetének tanújaként. Valljon most életéről, gyógyulásáról ő maga.
„Megengedi, hogy imádkozzak magáért?” – Kérdezte kedvesen a fehér hajú, csöppnyi asszony, s a visszatérő kérdésre általában igennel válaszoltak. A kórteremben, ahol egy ismerőst látogattunk meg, jó néhányan feküdtek. P-né S. Erzsébet betegtől betegig lépegetve, fáradhatatlanul ismételte, hogyan gyógyította meg őt Jézus Krisztus, bíztatva a szenvedőket, hogy Isten nem személyválogató, ahogyan őt talpra állította, ezt mindenkivel meg akarja tenni. Majd imádkozott értük.
„Nevezettet heveny szívmegbetegedése alkalmából több alkalommal a klinikai halál állapotából élesztettük újra…” Ez a nem mindennapos mondat R. Laci bácsi kardiológiai leletén olvasható, amelyet a Károlyi Sándor kórház adott ki 1998-ban.
Három éve ismerem JÉZUS KRISZTUST, három gyermekem van, és tizenhét éve vagyunk házasok a férjemmel. Tizennégy éven keresztül borzalmas volt a házasságunk, a párom elhagyott, más nőkkel élt együtt, játék termekbe hordta a pénzt, a válás szélén voltunk. Az unokatestvérem azt mondta: csak ISTEN tudja megmenteni a házasságunkat,
Az alábbi csoda-történet ékes bizonyítéka annak, hogy az anyák imája hogyan hatol fel a kegyelem királyi trónjához! Sőt, szövetségi ígéretünk alapján az Úr gondot visel szeretteinkről, egész háznépünkről is
Harmadikos lehettem, amikor mintegy belső sugallatra, szinte egyik pillanatról a másikra jöttem rá, hogy a segedelmem nem a templomba járásból, hanem az őszinte imából fakad. Ettől a perctől kezdve problémáim és gondjaim forgatagában mindig az Úrhoz, az egy Igaz Istenhez kiáltottam, hogy segítsen…
Lassan két éve annak, hogy megtértem, befogadtam az Urat. Valahol olvastam: ha valaki elkötelezi magát Isten mellett, fokozottan érdekessé válik a gonosz számára is. Egy ilyen „támadás” vagy kísértés igaz történetét írom le a saját életemben – tanulságul.
Depresszióban szenvedtem és pánikbetegségben, másfél évig szedtem a gyógyszereket, de a végén már azok sem használtak. Kevés hiányzott hozzá, hogy megőrüljek.
Zsuzsanna olvasónk küldte: Szomszéd nénink kórházba került, és mi fogadtuk be öreg kutyusát. Eleinte jól érezte magát nálunk, de azután egyre apatikusabb lett, végül már nem evett-ivott, és ki sem…
Hétfõn az iskolaorvos szívzörejt hallott 12 éves kisfiamnál és másnap a háziorvosunknál kellett jelentkeznem vele. Este megvallottam, hogy a fiam Jézus sebeiben meggyógyult
Kenneth Copeland: Lépd át a hitvonalat c. tanításával kapcsolatban szeretnék egy bizonyságot elmondani: Ezt az áldott tanítást már régebben is megkaptam, és mint most, már akkor is nagyon szíven ütött.…
