Ha szeretsz, nem vagy unalmas!

Ha szeretsz, akkor nem vagy unalmas! – hallottam a közelmúltban, és arra gondoltam, milyen más lenne a világ, ha több lenne benne a szeretet! Akkor nem ilyen kopott, szürke, félelmet gerjesztő – színes, izgalmas világ lenne az, mintegy rózsaszín szemüvegen keresztül nézve. Csak épp ez lenne a valóság. Nem félnénk a jövőtől, mert a szeretetben biztonság van. Nem unnánk meg a társunkat, feleségeinket vagy férjeinket, sem barátainkat, mert minden nap izgalommal ébrednénk: mintha csak a karácsony közeledne. Hiszen a szeretet mindig ad. Mennyivel emberibb életet élhetnénk egy szeretet-világban! 

A napokban olvastam egy érdekes cikket: Amerikában egy nagy, 3000 ápolót foglalkoztató intézmény felkérte a Gallup Intézetet, hogy megfelelő szakemberek kiválasztását megkönnyítendő, találjon választ: mitől kiváló egy ápolónő? A vizsgálathoz tartozott, hogy ugyanazon betegnek két nővér adjon be injekciót: egy kiváló és egy átlagos. A módszer és az eszközök ugyanazok voltak, ennek ellenére a pácienseknek csak a kiváló ápolónő által beadott injekció nem fájt. A vizsgálódás eredménye meglepő: az átlagos szakember szakmailag megfelelően, ám kívülállóként, míg a kiváló szakember empátiával szúrta meg a pácienst, mintegy együtt szenvedve, együtt érezve vele, és ez szinte kioltotta a fájdalmat, de legalábbis nagymértékben enyhítette! Lám, mire képes a szeretet!

És Isten, aki MAGA a SZERETET (Ő nem szeret, hanem a belső lényege a szeretet!) így szeret minket, embereket:      1Kor 13,1-13
Még egy mindent felülmúló utat mutatok nektek. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, de szeretetem nincs, zengő érccé vagy pengő cimbalommá lettem.  
S ha bennem van a prófétálás [ajándéka] s a titkokat ismerem mind, úgyhogy teljes ismeretem van és ha teljes a hitem úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, de szeretetem nincs, semmi vagyok.  
És ha felétetem minden vagyonomat, s ha odaadom testemet, hogy megégessenek, szeretetem azonban nincs, nincs hasznom belőle.  
A szeretet hosszan tűr, jóságos a szeretet, nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fújja fel magát,  
nem illetlenkedik, nem keresi a magáét, nem keseredik el, nem rója fel a gonoszt, nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal,  
mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindenben állhatatos.  
A szeretet soha alább nem hagy. A prófétálások elvesztik hatásukat, a nyelvek megszűnnek, az ismeret hatását veszti,  
hiszen csak egy részt ismerünk, csak részleges a prófétálásunk. 
Mikor pedig eljön a teljes, a részleges feleslegessé válik.  
Mikor kiskorú voltam, úgy beszéltem, mint kiskorú, olyan törekvéseim voltak mint egy kiskorúnak, úgy számítottam mint egy kiskorú. De amikor férfivá lettem, félretettem a kiskorúság dolgait.  
Most ugyanis tükrön át, képes beszédben látunk, akkor színről-színre. Most részt (töredékesen) ismerek, akkor úgy ismerek rá a dolgokra, mint ahogy én rám ismert az [Isten.]  
így hát megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, közülük azonban legnagyobb a szeretet.  

 

-k-ó

Tagged on:

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688