Egy fiatal leány nagyon elégedetlen volt otthonával. Mindig körülményeire panaszkodott és emiatt állandóan bosszús és rosszkedvű volt. Egy napon találkozott barátnőjével, aki csodálkozva látta, hogy folyton rosszkedvű barátnője vidám, derűs…
Nem értem – eddig gyógyítottam, most hogyan kérheted tőlem, hogy embereket rontsak meg és tegyek tönkre? Te Isten vagy, hogyan kérheted ezt?!
– Nem Isten, hanem én, az ördög álltam a gyógyításaid mögött!
– Micsoda?! Téged nem hívtalak, soha nem akartam veled beszélni!
– Ez nem számít – a markomban vagy. Két választásod van: vagy megteszed, amit kértem, vagy meghalsz a fiaddal együtt…
A generációnkat nyugodtan mondhatjuk jelentéktelennek, szürkének, az előttünk lévő nemzedék felforgatta a világot, az utánunk következők pedig már egyre mélyebbre taszítják. Mi csak szemlélői vagyunk, voltunk. Emlékszem, az udvarban az idősebb fiúk, Juszuf, vagy a haverja, aki nem a közelünkben lakott, már nem emlékszem a nevére, bátran bevállalta a balhékat, ki is csapták, sőt azt hiszem börötnbe is került. A kábítószerről mi kisebbek megilletődve hallgattunk, tudtuk, nem szabad senkinek elmondani, mi nem mentünk ilyen mélyre. Éltük a többé-kevésbé kiszámítható életünket. DE NINCS TOVÁBB HALOGATÁS. DÖNTENETEK KELL. KEVÉS AZ IDŐ!
A Biblia szerint „szívből hiszünk az igazságra, és szájjal teszünk vallást az üdvösségre”. Tehát ha szívből mondtad, és hiszed is, amit mondtál, akkor – azt mondja Isten Igéje -, átkerültél a sötétség, az ördög hatalmából Isten országába. A státuszod megváltozott, ezután már nem csupán Isten teremtménye, hanem szeretett gyermeke lettél (János evangélium első fejezete), egy megigazult ember, aki nem önnön jócselekedetei, vagy becsületessége miatt, hanem Jézus kiontott vérén át mehet bármikor a kegyelem királyi trónja elé
