Az új ember

János evangélium 1.12. (De) Valakik (akárki, minden) pedig be(el)fogadák Őt (szívesen fogadták), hatalmat (felhatalmazást, erőt, előjogot, jogot) adott azoknak (arra), hogy Isten fiaivá (gyermekeivé) legyenek (váljanak), azoknak, akik az Ő nevében hisznek (ragaszkodnak hozzá, bíznak benne és számítanak rá) – [Ésa. 56:5],
1.13. Akik nem vérből (vértől [szósz:vérek]), sem a (hús)testnek akaratjából (a hús ösztönzésére, vágyából, tetszéséből), sem férfiúnak (ember, természetes apa) indulatjából (akaratából), hanem Istentől születtek (Ők Istentől születtek!) .

Nos, megszülettünk Istentől, és itt vagyunk mi, Isten gyermekei ezen a földön. Éljünk hát a kiváltságunkkal, hogy ez a világ jobb legyen! Hogy meglássa Krisztust!

Hiszen az Úrnak lelke [van] rajtunk, mivelhogy felkent minket, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessük, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsuk, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessünk és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássuk a lesujtottakat,
Hogy hirdessük az Úrnak kedves esztendejét. (Luk 4:18-19.)

Tagged on: ,

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688