A magyarországi újjászületett hivők egy részénél komoly gondot okoz a bővölködéssel kapcsolatos igazságok elfogadása. Sokan megcsömörlöttek, és sok hívőnél gondot okoz a vetés és aratás törvénye. Úgy gondolják, hogy Isten becsapta őket, amikor adnak, és mégsem kapnak vissza. Azt látjuk azonban az Igéből, hogy van testi vetés és szellemi vetés. Nem mindegy, hogy testből vagy szellemből vetünk. Ha szellemből vetünk anyagiakat, akkor szellemből aratjuk Isten áldásait. Ha testből vetjük az anyagiakat, akkor testi aratásunk lesz, azaz csak e világ „áldásait”, hamis értékeit fogjuk aratni. Ezét nagyon fontos megnéznünk, Isten Igéje mit mond, hogyan is kell vetnünk, hogyan kell az anyagiakhoz hozzáállnunk, tizedet fizetnünk, adakoznunk.
Védelem Krisztus sebeiben „…A kinek sebeivel gyógyultatok meg.” (1 Pét. 2.24) Olyan sokszor köszöntem már meg az Úrnak, hogy a kereszten szenvedett sebei által én meggyógyulhattam, de ezeket a sebeket…
„Ennyi ideje nincs! Ha mégis így döntene, más orvost kell választania!” – jelentette ki határozottan az Országos Onkológiai Intézet főorvosa, akinek éppen azt mondtam el, hogy egyelőre nem szándékozom befeküdni az osztályára – három hónap várakozási időt kértem, mert Isten erre indított.
avagy: mit tesz Isten, hogy a keskeny úton járjak, s azon maradjak?
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Efézusi levél 2,8-9)
Elgondolkodtál-e valaha azon, mit jelent a kegyelem? Az a kegyelem, amelyből mi, Isten gyermekei napról napra élünk? Nos, Isten megmutatott nekem néhány dolgot, lehántva így a misztikus burkot erről a fogalomról, s ezáltal közelebb kerültem az Ő szívéhez, gondolataihoz. Azóta még jobban tudok örvendezni Isten jóságának, szeretetének az Ő csodálatos kegyelmében.
Nézzük meg, mi a görög szó jelentése a Görög szómutató szótárban (továbbiakban Gszsz):
5385 Kharisz – „Kegyelem: olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz. Szószerinti jelentése: öröm. Ez arra is utal, hogy valaki igyekszik másoknak örömet okozni. Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét
Ebben a nagy karácsonyi nyüzsgésben, rohanásban sokan gondolnak vágyakozva a közelgő ünnepekre úgy, mint a nyugalom idejére. – Nagyon várom már a karácsonyt, ami számunkra most elsősorban a pihenést jelenti…
Hirtelen fölébredt. Sötét volt a szobában, csak az utcai lámpák fénye derengett halványan a függönyön keresztül. Az ébresztő óra éjjel két órát mutatott. Görcsös fájdalom ébresztette fel. „ A legjobbkor jött meg! Nehéz napom lesz, jó lenne pihenni…”- gondolta elkeseredetten. Kiment a konyhába, és ivott egy pohár vizet, majd megpróbált elaludni, de az egyre erősödő fájdalom nem engedte.
Ekkor az Úrhoz fordult. Röviden imádkozott – ahogy már máskor is tette, s a heves fájdalom rendszerint meg is szűnt -, megköszönte, hogy az Úr sebeiben meggyógyult, hogy Jézus Krisztus, aki a fájdalmak férfia volt, s a betegségek ismerője, az ő betegségeit is elhordozta, és fájdalmait viselte,
G élete nagy kérdése előtt áll: gazember legyen, esetleg kisstílű csirkefogó, vagy maradjon átlagember. A gonosz és Jézus harcolnak érte, a döntés G kezében. Vajon G kit fog választani?
G sokáig töprengett a konyhaasztal mellett. A felesége már fél nyolckor elment a szokásos taposómalomba, a gyerek pedig az imént húzta be óvatosan a bejárati ajtót. Nem akarta az apját bőszíteni, ezért csendesen próbált lelépni. Ahogy a gyerek elment, már asztalon volt a legújabb üveg whisky. G nem volt alkoholista, de a nehéz döntések előtt mindig lehúzott néhány pohárkával. Azért arra büszke volt, hogy csak minőségi italt ivott, annak nem volt olyan pocsék szaga.
Most mit csináljak?! – kérdezte hangosan, bár már senki nem volt otthon.
Elzárta a zuhanycsapot. Kinyúlt a törülközőért, s eközben mély, tompa fájdalom sugárzott a karján át. Szinte ösztönösen tapogatta meg magát: „Úristen, itt mintha egy daganat lenne…!” – futott át a kétségbeesett gondolat az agyán, amikor a sajgó területhez ért. Emlékezett, hogy néhány napja, vagy talán hete…? – hirtelen nem is jutott eszébe az izgalomtól – megütötte a mellét, de akkor nem tulajdonított jelentőséget a dolognak.
– Hogy mondod? Bocsássak meg azoknak a gyilkosoknak, akik a fiamat halálra rugdosták a munkatáborba vezető úton?! És a többieknek, akik rokonaimat és szeretett szüleimet kínozták és mészárolták le?!– nézett rám öreg barátném hitetlenkedve. Békebeli bútorokkal berendezett nappalijában ültünk, ő velem szemben kényelmes, megszokott foteljában, onnan bámult rám a megdöbbenéstől kerekre tágult szemekkel. – Soha nem tudnék nekik megbocsátani! Soha! Soha! – rázta hevesen ősz kontyos fejét, miközben könnyek szántották végig ráncos arcát.
Vidám táncot járnak a hópelyhek,
egyik kalapra, másik bajuszra száll,
hogy szikrázó fehérbe öltözzön
ez a felhő-árnyékolt sötét világ,
miközben nehéz harcot vív
itt benn
az értelem és a szív.
Elhagytak – elhagytam,
pofon ütöttek,
pofont arattak,
sebzett lelkemben
fájdalom sikoly:
mikor lesz vége már,
ó Uram, mikor?
