Diagnózis: szarkóma

"Ennyi ideje nincs! Ha mégis így döntene, más orvost kell választania!" – jelentette ki határozottan az Országos Onkológiai Intézet főorvosa, akinek éppen azt mondtam el, hogy egyelőre nem szándékozom befeküdni az osztályára – három hónap várakozási időt kértem, mert Isten erre indított. A történet persze nem ekkor kezdődött.

A 80-as évek végén, még megtérésem előtt hirtelen egy duzzanat képződött a fülem alatt, s az orvos úgy gondolta, fültőmirigy gyulladásról van szó. A daganat később hol nagyobb, hol kisebb lett, de nem múlt el. Időközben megtértem az élő Istenhez és újjászülettem az Ő Szent Szelleme által, s az életem teljesen megváltozott – magasabb rendű célt és értelmet kapott, beteltem addig soha nem ismert békességgel és örömmel. viraghobanS ezzel az örömmel és az Ő Igéjéből nyert bizonyossággal hirdettem szűkebb és tágabb környezetemnek az Úr Jézus Krisztus kegyelmét, szeretetét, hogy Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, nem változott meg: ma is szabadító, ma is gyógyító Isten. 

A daganat ez idő alatt szakaszosan ugyan, de egyre nőtt. Az orvosnak gyanús lett a dolog, elküldött hát cytológiai vizsgálatra, s annak eredménye: szarkóma, mely azonnali műtétet igényelt. Ez az agresszív rákfajta ugyanis néhány hónap alatt végzi el pusztító munkáját, ezért reagált kissé keményen az orvos, amikor éppen ennyi várakozási időt kértem. Ekkor beszéltem neki arról, hogy megtértem, és Isten szólt hozzám: Ő meggyógyít engem – nem tudom hogyan és mikor, de az bizonyos, hogy meggyógyít. S még egyben voltam biztos: hogy MOST ne feküdjek be a műtétre!

A főorvos erre megszelídülve csak annyit mondott: "Az más! Természetesen akkor jelentkezzen, amikor jónak látja. Tiszteletben tartom, ha valaki személyes kapcsolatban van a Teremtővel." – tette még hozzá. Akkor tudtam meg, hogy az – egyébként világhírű – doktor is hisz Jézus Krisztusban, és műtéteihez Tőle kér erőt és bölcsességet.

Eltelt három hónap, mialatt testvérek imádkoztak, virrasztottak és böjtöltek értem – Isten pedig körülvett, s újra és újra ugyanazt mondta: Ő az én gyógyítóm, bízzak Benne! A negyedév elteltével sürgető késztetést éreztem, hogy itt az idő, feküdjek be a kórházba. A közel három órás operáció minden komplikációtól mentesen, sikeresen lezajlott, s a helyreállás, regenerálódás folyamata is szokatlanul gyorsan ment végbe.

Az orvos kérdéseiből ugyan az derült ki, ő nem olyan optimista mint én, hiába nyugtattam: "Higgye el tanár úr, meggyógyultam!" A legrosszabbra is fel volt készülve, annak ellenére, hogy – mint később elmondta – műtét közben derült ki, az eltelt idő alatt a daganat jellege és állaga egyaránt megváltozott. Nagy várakozással néztünk hát a szövettani vizsgálat elé, melynek eredménye: negatív! Az orvos azonban nemcsak ezt közölte, hanem röviden és tömören még hozzáfűzte, miközben arca ragyogott az örömtől: "ez csoda!"

Tudom, hogy valóban csoda történt. Ha nem találkozom Jézus Krisztussal, Üdvözítőmmel és Megváltómmal, aki meghalt a bűneimért, és azért, hogy az Ő sebeiben én meggyógyuljak – ma valószínűleg nem élek. De találkoztam, s azóta számtalan csoda részese voltam, és bizonyos vagyok benne, hogy leszek is. Nem csupán hiszem, de meg is tapasztaltam, hogy neki gondja van arra, hogy az Ő Igéje beteljesüljön. (Jer.1,12.)

Úgy az én életemben, mint a tiédben, testvérem! Mert Isten nem személyválogató – csak higgy, és meglátod az Isten dicsőségét! Döntsd el, hogy elfogadod Isten szeretetét, bízzál Benne – és amilyen bizonyos az, hogy megbocsátattak a bűneid, olyan bizonyos, hogy meg fogsz gyógyulni, helyreáll a házasságod, lehullanak a szenvedélyek láncai, a szegénység eltűnik, és megsemmisül a félelem az életedben.

Fogadd el Isten szeretetét, merd rábízni, az Ő Igéje szerint kormányozni az életed – s megtapasztalod az Ő természetfölötti kegyelmét és erejét. Kívánom, hogy így legyen. A kötet írójának, összeállítójának (Orbánné Anikónak) személyes bizonysága, a rovat indító cikke. (O.A.)

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688