Összesimulva
Nem tudnálak nem szeretni
mert téged adott nekem az Úr
örökéletre szóló útitársul
hogy egyre közelebb jussunk Hozzá
egészen az örökkévalóságig
Ez a szeretet soha nem múlik el
meg nem szűnő
hol szelíd hol sürgető
Szerelemmel óv és tűr
ez a szerelem mindent elvisel
Kéz a kézben
a hit szép harcát vívjuk
könnyezve vetőmagot szórunk
örvendezve aratunk
a földön idelenn
Szerelmünk kezdetén
azt mondtam neked
Isten országában az élet
egyetlen perce sem
unalmas s te meglepődtél
Pedig valóra vált
a közös úton
ahogy évet évre magunk
mögött hagytunk
kalandok sora várt
Nevetést és szúró könnyeket
sok bánattól-fájdalomtól
nehéz csomagot
cipeltünk roskadón
de kapaszkodva Istenbe
A hit útján vállat vállnak vetve
összesimulva egymást támogatva
együtt egymásnak megbocsátva
néha sután megbotolva
de mindig a keskeny-meredek ösvényen
így lépkedtünk egyre feljebb
hol a könnyek felszáradnak
a terhek könnyűvé válnak
és csak egyetlen édes iga nyomja a vállat
míg a Fény mind melegebben ölel
Olykor egy nap ezer évnek tűnt
erős-ravasznak az ellenség
mohón éhes szájában de sokan végezték
halálos csapdát font lassan körénk
hogy elnyeljen észrevétlenül
Ám ekkor sem voltunk egyedül
amikor a napot súlyos felhő takarta
és vihar tört-zúzott maga
alá gyűrve mi útjába akadt
a Kőszikla meg nem rendült
nem mosta el a pusztító ár
állt fenségesen szilárdan
vakító fényű világítótorony
a sötét tajtékos éjszakában
mutatva a menekülés útját
Isten – és mi ketten
látjuk hatalmas csodáit
ahogy előttünk a tenger szétválik
és száraz lábbal járjuk egész a túlpartig
a simogató fövenyt
Kéz a kézben együtt Jézussal
az Ő véres keresztáldozata
hozta el a boldogságot számunkra
hogy győztesen érjünk majd a célba
Hűsége kísér és nem hagy el soha.
(Orbán Anikó)
