A halhatatlan halála

Védelem Krisztus sebeiben

„…A kinek sebeivel gyógyultatok meg.”
(1 Pét. 2.24)

Olyan sokszor köszöntem már meg az Úrnak, hogy a kereszten szenvedett sebei által én meggyógyulhattam, de ezeket a sebeket soha nem gondoltam igazán végig. Megköszöntem, de nem éreztem át igazán, hogy a mi Megváltónk mit vállalt magára, mennyi szenvedést, gyötrődést – testi és lelki – fájdalmat. És hogy mindezt azért vállalta, hogy minden gyötrelemtől, szenvedéstől, betegségtől, vagyis az ördög minden munkájától szabaddá tegyen engem, és mindazokat, akik ezt hittel elfogadják.

Isten igéjében azonban megláttam azt a minden emberi értelmet felülhaladó szeretetet, amely arra indította, hogy értünk és helyettünk felvállalja azt az iszonyatos szenvedést, amelytől oly rút, nem emberi lett ábrázata, hogy sokan eliszonyodtak Tőle. (Ésa 52,10)

Ám egyszer megláttam a szörnyű sebeket, amiket gonosz kezek ejtettek rajta. Azt a lelki gyötrelmet, amit végig élt már a Gecsemáné kertben. Megláttam hogy a testének minden centiméterét sebek, szörnyű sebek borították, s én – és valamennyien, akik hiszünk az Ő megváltó, helyettesítő áldozatában – ezekben a sebekben nyertünk gyógyulást. Mikor elért a szívemhez ez a „…minden ismeretet felülhaladó szeretetet. (Eféz 3,19) akkor már csak leborulni tudtam az Ő lábai elé, és szívből megköszönni mindazt, amit helyettem és értem megtett, s amiről Ő maga a Szent szellem által (a Zsoltárokban, az Ó- és Újszövetségi írásokban) így tesz bizonyságot:

„Az én szívem reszket bennem és a halál félelmei körülvettek engem. Félelem és rettegés esett énreám és borzadály vett körül engem” (Zsolt 55,5.6) „A halál kötelei vettek körül, a halál tőrei fogtak meg engem.” (Zsolt 18,5.6)
Igen, Ő szomorkodott és rettegett, (Mát. 26.38) vállalva a félelmet, hogy én szabad legyek minden félelemtől, és félelem nélkül szolgálhassam Őt. (Luk 1,74) Gyötrődött, vállalta hogy gyötrődjön, és nyugtalanná váljon az Ő lelke, (Ján. 13.21) és békességem büntetését is Ő viselte (Ésa 53,3-5), hogy az én lelkemnek nyugalma és békessége legyen, és betölthessen azzal a minden emberi értelmet felülhaladó békességgel, amit csak Tőle kaphatok. (Fil 4,7) Szomorkodott, vállalva, hogy a szomorúság Őt sújtsa le, (Zsolt. 69.27) hogy én örökös örömben élhessek Vele, és eltűnjön minden fájdalom és sóhaj. (Ésa 51,11) Szorongattatott, hagyta, hogy gonosz angyalok serege vegye körül, és szorongassa. Engedte, hogy körülvegyék, mint egy ostromlott várost, (Zsolt. 22.17) hogy fogva tartsák, gyötörjék és bántsák. Hogy megkínozzák lelkét is, azért, hogy az én lelkem felszabadult legyen, és a lelkemnek jó dolga legyen. (3Ján.2) A Szent Szellem által Ő maga mondta, hogy az Ő lelke elcsüggedt Benne. (Zsolt 42,7.8) És vállalta ezt is, hogy az én lelkemet már semmi csüggedés el ne érhesse. És adhassa rám dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett. (Ésa 61,3)

Engedte, hogy Őt megkötözzék, és ítéletre adják azért, hogy nekem átadhassa a mennyország kulcsait, és felhatalmazzon arra, hogy amit megkötök a földön, az a mennyben is kötve legyen, és amit megoldok a földön, az a mennyben is oldva legyen. (Mát 16,19; Mát.18,18) Felhatalmazzon arra, hogy én megkötözhessem a hatalmast (Mát 12,29) az erőset (Márk 3,27) hogy megnyissam a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjam, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és minden igát széttépjek (Ésa58,6) az Ő Szent Szellemének vezetésével és hatalmával.

Hátát odaadta a verőknek (Ésa 50,6) és hagyta, hogy megostorozzák (Ján 19,1) és véres barázdákat szántsanak az Ő hátán, hosszúra nyújtva barázdáikat (Zsolt 129,3) ezáltal törte össze az én terhes igámat, és hátam vesszejét, az engem nyomorgatónak botját (Ésa.9,4)

Hagyta, hogy az Ő fejére töviskoronát tegyenek, és megcsúfolják és meggyalázzák (Mát 27,29.30) azért, hogy az én fejemre színarany koronát tegyen, (Zsolt 21,4) az én Istenem kenetolaját. (3Móz 21,12) Tűrte, hogy nádszállal verjék fejébe a töviseket, és ezzel súlyosan megsebesítsék az Ő fejét (Mát 27,29.30) azért, hogy az én fejemen semmiféle fájdalom és betegség ne tudjon úrrá lenni. Sőt, hogy fejemnek még egy hajszála se veszhessen el (Luk 21,18) és hogy örök öröm legyen az én fejemen, és eltűnjön életemből a fájdalom és sóhaj (Ésa 35,10)

Oda adta arcát a szaggatóknak (Ésa.50,6), hogy arcul csapdossák (Mát 26,67; Luk.22,63.64) és oda tartotta arcát az Őt verőknek (J.Siralm 3,30) hogy arcát ököllel verjék. (Márk 14,65) Vállalta, hogy oly szörnyen meggyalázzák és megsebesítsék az Ő fejét és arcát, hogy sokan eliszonyodtak Tőle, oly rút, nem emberi lett ábrázata (Ésa 52,10) és nem volt az Ő ábrázata kívánatos (Ésa 53,2) az emberek előtt. Mindezt azért, hogy az én arcom ragyogjon, mint a nap, amikor fénylik az ő erejében. Az én arcom ép és egészséges legyen, és rajta az Ő dicsősége ragyogjon, és arcom mindig örömtől ragyogó legyen. (Ésa 60,5) Hogy arcomon betegség, sérülés, vagy fájdalom úrrá ne lehessen.

Az Úr Jézus hagyta, hogy halálba vigye a gyilkos indulatú beszéd, amelyről a Szent Szellem így tesz bizonyságot, az Ő szenvedéseiről beszélve: Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. Feltátották rám szájukat mint a ragadozó és ordító oroszlán (Zsolt 22,13.14) és kiáltoztak és ordítoztak: Feszíttessék meg! (Mát 27,22; Márk 15,13; Luk 23,21.) Ezért nincsen immár semmi kárhoztatásom, (Róm 8,1) mert az Úr Jézus mindezeket értem és helyettem vállalta és szenvedte el. Ezért én már nem megyek a kárhozatra – nem kerülök ítélet alá – hanem átmentem a halálból az életre (Ján 5,24) Aki ellenem összegyűl, elesik általam, mert meg van írva: Egy ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellenem perbe száll, kárhoztatok, mert igazság által lettem erős, s ezt az igazságot az én Megváltó Istenem szerezte meg nekem. Ő szenvedte el a halált bűneimért, és feltámadott az én megigazulásomért (Ésa 54,14-17; Róm.4,25; Zsid.2,9)

És ment az Úr Jézus a Golgotára, emelvén a keresztfát, amelyre gonosz kezek felfeszítették szent testét (Ján 19,17.18) helyettem és értem – ahogy azt Isten elrendelte, hogy megtörténjen. (Róm.3,25) Eközben úgy hanyatlott el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor, mert térdei tántorogtak (Zsolt 109,23.24) kínjaitól és sok lelki és testi gyötrettetésétől, és ezt is vállalta. Ezért az én lábaim nem tántorodnak meg (Zsolt 66,9) és nem engedi meg az én Istenem, hogy a lábam inogjon, hanem őriz engem (Zsolt 121,3) és bátorsággal járom az én utamat (Péld 3,23) mert megszilárdította az én lépteimet, s ha elesek, sem terülök el, mert támogat engem az én Uram. (Zsolt 37,23.24)

Hagyta a mindenség Ura, hogy kezeit és lábait átlyukasszák, és összeroncsolják benne csontjait. (Zsolt 22,17; J.siralm 3,4) Engedte, hogy durva kezek verjenek hatalmas szegeket kezeibe és lábaiba, és az Ő szent teste függjön ég és föld között azért, hogy az én lábaimat tágas térre állítsa, (Zsolt 31,9) és kiszélesítse lépésemet alattam, s olyanná tette lábamat, mint a szarvasé. (Zsolt 18,34.37) És Ő megszabadított, és megerősített, hogy kezemet nyújtsam a szűkölködőnek (Péld 31,20) és az Úr Jézus nevében betegekre vessem kezemet, hogy azok meggyógyuljanak, megszabaduljanak. (Márk 16,18) Ezért erősek az én kezeim és lábaim, és sem betegség, sem sérülés, sem fájdalom nem vehet erőt rajtuk.

Az Úr Jézus szemei elbágyadtak (Zsolt 69,4) és szeme világa is elhagyta (Zsolt 38,11) és szemei elsenyvedtek (Zsolt 88,10) a szörnyű kíntól, így szabadította meg szemeimet a könnyhullatástól (Zsolt 116,8) hogy eltöröljön Isten minden könnyet az én szemeimről (Jel 7,17) És betöltötte a törvényt, amely kimondja, hogy: Szemet szemért! (2Móz 21,24) És adta az Ő szemét az enyémért, hogy az enyém már soha el ne sötétüljön, hanem lássak messzire és világosan. (Márk 8,25)

És az Úr Jézus vállalta azt a minden képzeletet felülmúló szenvedést, amelytől nyelve az ínyéhez tapadt (Zsolt 22,14) hogy az enyém ép és egészséges legyen, hogy az én nyelvem alatt mindig magasztalás legyen, (Zsolt 66,17) és hirdesse minden napon az Ő igazságát és dicsőségét. (Zsolt 35,28) Az én szám teljen meg minden napon az Ő dicséretével (Zsolt 71,8) és szájam beszélje az Ő igazságát, és minden napon az Ő szabadítását (Zsolt 71,15.24), hogy a szám megtelhessen nevetéssel és nyelvem vigadozással, és örvendezve mondhassam, hogy: Hatalmasan cselekedett velem az Úr! (Zsolt 126,2.3)

Az Úr Jézus vállalta azt a szenvedést, amitől torka kiszáradt (Zsolt 69,4) hogy az én torkomtól eltávolítson minden betegséget és fájdalmat, hogy Isten dicsőítése legyen az én torkomban. (Zsolt 149,6)

Vállalta hogy az Ő belső részei megháborodjanak és szétolvadjanak benne (Jer.Siralm 1,20; Zsolt.22,15), hogy nekem minden belső szervem ép és egészséges legyen, és az Ő terve szerint tökéletesen és hibátlanul működjön.

És a gyűlölői így gúnyolták: Szabadítsd meg magadat és szállj le a keresztről, (Márk 15,30) de Ő engem akart megszabadítani, ezért nem szállt le a keresztről, hanem hagyta, hogy csontjai széthulljanak – amikor már izmai és a csontjait összetartó izületek, inak szétszakadtak – annyira, hogy így szólt: Megszámlálhatnám minden csontomat. (Zsolt 22,15.18) Ezt a szenvedést is elvállalta, hogy amikor meghallom a szabadításáról szóló jó hírt, az én csontjaim megerősödjenek (Péld 15,30) és hogy a csontjaimat összetartó, és befedő minden izület, ín és izom tökéletes épségben legyen, és tartsa szilárdan az én csontjaimat, amelyeket Ő ruházott fel bőrrel és hússal, és Ő fedezett be inakkal. (Jób 10,11) És az Úr Jézus élete látható legyen az én testemben, (2 Kor. 4.10) mert én az Ő testének tagja vagyok, testéből és csontjaiból való, (2Kor 4,10; Eféz.5,30) ezért sem csapás, sem baleset még csak nem is közelíthet hozzám. (Zsolt 91,7) Fájdalomnak, betegségnek nincs joga a csontjaimat összetartó inakhoz, izületeimhez, izmaimhoz és csontjaimhoz, mert az Úr Jézus már eltávolította ezeket tőlem azáltal, hogy magára vette és elhordozta azokat.

És az Ő dereka megtelt gyulladással és testében semmi épség nem maradt, (Zsolt 38,8) mert az én bűneimet – sőt az egész világ bűnét – magára vállalta. (1Ján 2,2) Ezek súlyos teherként borították el, ereje felett (Zsolt 38,5) azért, hogy megmentsen és megszabadítson engem, hogy én ne legyek fáradt, sem tántorgó, és még derekam öve se oldódjék meg. (Ésa 5,27) Sőt felövezhessem derekamat igazlelkűséggel, (Eféz 6,14) ezért semmilyen gyulladásnak, fájdalomnak nincs joga és helye az én derekamban.

Olyan szörnyű szenvedéseket élt át, amelyek következtében szíve olyan lett, mint a viasz (Zsolt 22,13) és megtört Benne és beteg lett. (Zsolt 69,21.22) Az Ő szíve sebesíttetett meg (Zsolt 109,22) (Ján 19,34) így gyógyította meg az én szívemet, (Zsolt 147,3) hogy az én szívem megelevenedjen (Zsolt 69,33) és az Ő isteni élete ritmusára verjen, és én az Ő szent igéjével vallhassam, hogy szívem erős, Benne bizakodó. (Zsolt 112,7)

És a legnagyobb gyötrelem közepette így kiáltott fel : Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet? (Mát. 27.46) Őt, Isten Fiát bűneink elszakították Istentől, szörnyű sötétség borult rá, (Zsolt 88,7) s megízlelte a szellemi halált, az Isten nélküli állapotot is. A Benne lévő világosság – az ÉLET – oltódott ki (Ezék.32,7) azért, hogy nekem örök életem legyen (1 Ján. 5.11) és mindig az Ő jelenlétében, az Ő dicsőségének fényében élhessek.

Utolsó szavaként pedig kijelentette: „…Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátotta szellemét.” (Ján. 19.30) Így végeztetett el, hogy én vehessem az Ő Szent Szellemét, azt az örökkévaló Szellemet, amely újjászül, megszentel, (1 Kor. 6.11) és vezérel minden utamon. (Róm. 8.14) Kifizette az adósságomat, nem aranyon vagy ezüstön, hanem szeplőtelen, drága vérén váltva ki a sátán fogságából, és átvitt az Ő országába. (Kol.1,13) Hiszen dárdával döfték át oldalát és szívét, (Ján 19,34) hogy az Ő szent vérének (1 Pét. 1.19) utolsó cseppje is kihullva, eltörölje az én bűneimet, megtisztítson, megóvjon minden gonosztól, (Jel. 1.5) és utat nyisson számomra a szentélybe való bemenetelre. (Zsid. 10.19)

Ima

Istenem, a Te Felkented ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá, (Zsolt 89,39.46) megsanyargattad az Ő erejét, és megrövidítetted az Ő napjait (Zsolt 102,24) hogy hosszú élettel elégíthess meg engem, és megmutasd rajtam minden helyzetben a Te szabadításodat. (Zsolt 91,16) S hogy én jó vénségben, öregen, és betelve az élettel (1Móz 25,8) tegyem le sátoromat, a hústestemet, (2Pét 1,14) és elköltözzek, amikor az én elköltözésem ideje beáll (2Tim 4,6) hogy mindenkor a Krisztussal legyek. (Fil 1,23)

Magasztallak Istenem, amiért Jézus Krisztus testének megáldozása által egyszer s mindenkorra megszenteltél, (Zsid 10,10) hogy amint Ő van, én is úgy legyek e világban. (1Ján 4,17) Áldalak Úr Jézus, hogy egyetlen egy áldozatoddal örökre tökéletessé tettél (Zsid 10,14) és megváltottál a törvény átkától is, mert meg van írva, hogy: Krisztus váltott meg a törvény átkától, átokká lévén érettem. (Gal 3,13) Ezért vallhatom meg, hogy azoknak a betegségeknek nincs már sem joga, sem köze testemhez, amelyek a törvény könyvében megírattak. El kell távoznia tőlem minden járványos betegségnek, minden gyulladásnak, láznak, kiszáradásnak, rosszindulatú betegségnek. (5Móz. 28.)

Szüntelen áldalak Úr Jézus, mert elvetted az én erőtlenségemet (Mát 8,17) hogy erős legyek, (1Kor 16,13) ezért dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak Téged. (Zsolt 35,18) Áldalak Úr Jézus, mert Te hordoztad az én betegségeimet (Mát 8,17) hogy én jó egészségben legyek. (2Kor 13,11) Légy áldott örökké Uram, amiért vállaltad, hogy megsebesíttessél az én bűneimért, hogy én a Te sebeiddel meggyógyuljak. (1Pét 2,24) És én örvendezek Benned drága Uram, Benned, az én szabadító Istenemben, (Habakuk 3,18) és magasztalom a Te csodálatos nevedet Úr Jézus Krisztus, és imádlak Téged szüntelen.
Ámen!

(dr. Gyenisné Mária)

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688