Gazdag ajándékcsomag – fentről

avagy: mit tesz Isten, hogy a keskeny úton járjak, s azon maradjak? "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." (Efézusi levél 2,8-9) Elgondolkodtál-e valaha azon, mit jelent a kegyelem? Az a kegyelem, amelyből mi, Isten gyermekei napról napra élünk? Nos, Isten megmutatott nekem néhány dolgot, lehántva így a misztikus burkot erről a fogalomról, s ezáltal közelebb kerültem az Ő szívéhez, gondolataihoz. Azóta még jobban tudok örvendezni Isten jóságának, szeretetének az Ő csodálatos kegyelmében.

Nézzük meg, mi a görög szó jelentése a Görög szómutató szótárban (továbbiakban Gszsz): 5385 Kharisz – "Kegyelem: olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz. Szószerinti jelentése: öröm. Ez arra is utal, hogy valaki igyekszik másoknak örömet okozni. Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné,(Róm.3,24) Elsősorban Isten tette ez, amely a Golgotán lett nyilvánvalóvá Krisztus halálában és annak következményeiben. (2Kor.8,9) A kegyelem a bűnnel áll ellentétben, és mindenek felett való diadaláról beszél a Róm..5,20-21 A kegyelem mélységei elsősorban Pál leveleiben nyertek kifejtést, leleplezést, különösen Krisztus Teste Ekklésiájával (Egyházával) kapcsolatban, ezért nevezi az Írás az üdvtörténet jelenlegi szakaszát a kegyelem üdvháztartásának.(Ef.3,2.) A kegyelem elfogadása az emberből hálát vált ki, (Róm.6,17) és (1Kor.10,30) amit a szentírás szintén ezzel a szóval fejez ki. Sok hívő embernek okozott már gyötrődést: ki lehet-e esni a kegyelemből, el lehet-e veszíteni az üdvösséget? A félreértést olyan igehelyek helytelen értelmezése okozza, mint 1Kor.9,24; Gal.5,4; Zsid. 4,4-6 stb. Ezeken a helyeken a hívő ember munkájának elvesztéséről, a megjutalmazás elmaradásáról van szó. A Görög szótár 1009-1010. oldalán így hangzik a kegyelem meghatározása: Kharisz – „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt; ennek a jóindulatnak aktív megnyilvánulása Jézus Krisztus megváltói műve; a kegyelem Isten szuverén, ajándékozó magatartása, amely az Ő lényegéből fakad, amely a s z e r e t e t , hiszen Isten a Szeretet.” Így is megfogalmazhatjuk: A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben. Isten az Ő kegyelme által végezte el, hogy az ember, aki halott volt a bűn miatt, egyedül a Krisztusba vetett hitből megigazulhat Isten előtt. „Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) és együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék”. (Ef.2,5-9) „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által…” (Róm.3,24) Az ember így békességet nyert Istennel, s ez a békesség megtartja a keskeny úton, és megőrzi a gonosztól. Hiszen Isten vele van, s akkor ki lehet ellene? „Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért. Bizonyára igazért is alig hal meg valaki, ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.” (Róm.5,6-10) Ezentúl a Szent Szellem ereje, a feltámadás ereje működik az életében, így az örök élet (az isteni élet) birtokosa már ebben a földi életben, s ebből következően uralkodhat mindazon, amit Krisztus legyőzött a kereszten: a bűn, a pokol, a halál s annak szerzője a sátán, a betegség, fájdalom, szegénység fölött. És mert Jézus győzött, immár ő is ebben a győzelemben élhet. Kegyelem – nem tehetsz hozzá semmit, Isten adja, függetlenül attól, hogy milyen vagy, mit teszel, illetve annak ellenére adja, vagy épp azért, amilyen vagy! Nemcsak akkor működött az életedben, mielőtt hívő lettél, mielőtt újjászülettél volna – a kegyelem a későbbiekben sem változik. Nem változik, hiszen Isten sem változik. A kegyelem adatik, függetlenül attól, milyen vagy, vagy mit teszel. Körülvesz, mint a levegő. De "belélegezni" nem lehet automatikusan. Nézzük meg ennek útját-módját, kissé leegyszerűsítve. Szeretném persze felhívni a figyelmet arra, hogy nem szabály-gyűjteményről vagy receptkönyvről lesz szó, annak ellenére, hogy Istennek vannak szellemi törvényei, amelyek kivétel nélkül, minden esetben működnek. Az aktuális élethelyzetekben neked kell elkérned a Szent Szellem vezetését! A "belélegzés" első lépése: elfogadás hit által. Ehhez persze elengedhetetlen a megismerés, az ismeret Isten igéjéből. Amit nem ismer az ember, amiről nem tud, abban természetesen hinni sem tud, s így elfogadni sem tudja. Ezután jön létre az emberben a hit, vagyis az Isten igéjén alapuló meggyőződés. Ennek a meggyőződésnek hangot ad, vagyis megvallja, és megcselekszi – s így áll elő a láthatatlanból a láthatóba Isten kegyelme, jelennek meg az Ő áldásai életünkben. Ezeket a lépéseket szeretnénk végigvenni a következőkben. Ám mindenekelőtt szeretném kihangsúlyozni: a kegyelmet nem lehet elveszíteni! Ezért kegyelem! A kegyelmet elfogadni lehet, vagy visszautasítani! Isten mindenkor, minden helyzetben, mindenkinek kegyelmet kínál! Tehát végérvényesen nem tudod elrontani a dolgokat – ha Benne bízol, ha Hozzá fordulsz, légy bármilyen helyzetben, Ő kegyelmével lehajol hozzád, és megsegít, kiszabadít, meggyógyít. Mert Ő jó, mert Isten a SZERETET! Mielőtt azonban megtennénk az első lépést, vizsgáljuk meg, mire is terjed ki Isten kegyelme – mire ad kegyelmet? A "kegyelem-csomag" tartalma: szellemi áldások avagy: van-e valami jó, amit ne Istentől kaptunk volna? Először azonban nézzük meg, mi a kegyelem alapja. A kulcsszó itt a Fiú. Isten Egyszülött Fia, akiben, akire nézve, s aki által teremtetett a mindenség. (Kol.1,16) Aki azt mondta Atyjának: íme itt vagyok, hogy cselekedjem ó Isten a te akaratodat. (Zsid.10,9) És eljött, otthagyva a menny dicsőségét, nem ragaszkodott ahhoz, hogy Ő Istennel egyenlő, hanem emberré lett, s engedelmes volt, megalázva magát a kereszthalálig.(Fil.2,6-8) A kegyelem, s az áldásaink alapja az, hogy Ő, Isten Fia, Izrael Szentje, az Isteni Bárány engesztelő áldozatul adta önmagát, kiontotta vérét, hogy nekünk bűnbocsánatunk legyen, hogy megigazultan állhassunk meg Isten előtt. (2 Kor.5,21) Az Ő szent, tiszta és bűntelen testére helyezte a Mindenható a MI bűneinket, átkainkat, betegségeinket, fájdalmainkat, sőt, még a békességünk büntetése is rajta van. (Ésa.53,5) Ott függött ég és föld között egy kínoszlopra szegezve bűntelen, ártatlan, szent és mégis véresre korbácsolt testében Ő, az urak Ura és királyok Királya, a csodálatos tanácsos, az erős Isten, az örökkévalóság atyja, (Ésa.9,6) Ő, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. (Luk.10,22) Azért folyt ki a vére, és szenvedte el a szörnyű kínhalált: hogy te és én az Ő váltságáldozata által örök életet nyerjünk, és szabadok legyünk a bűntől, valamint annak következményeitől, minden átoktól, ami csak sújthatja az embert ebben a földi életben. (Gal.3,13) Rajta volt minden kín, és minden csapás, és az Ő sebeivel mi gyógyultunk meg. (1 Pét.2,24) Ő az, aki eljött e világba, és teljes volt kegyelemmel és igazsággal. (Ján.1,14) A Mindenható az ő Fián keresztül kínálja azóta, így ma is a kegyelmet mindenki számára, Őáltala készített el számunkra minden áldást. Mert Jézus Krisztusban lett igenné és ámenné minden ígéret, ami csak a Bibliában található! (2 Kor.1,20) Miről van itt szó? Nos, a "kegyelem-csomag" tartalma egyszerűen és tömören: minden! „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róm.8,32) Pontosítva: minden szellemi áldás.: "Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki (szellemi) áldással a mennyekben a Krisztusban." ( Ef.1,3-8) Az alap tehát az újjászületés, az egyetlen feltétel pedig: Krisztusban! Őbenne lenni és maradni! A kezdet igazából az, amikor újjászületsz, Szent Szellem keresztséget kapsz – bemerítkezel Szent Szellembe -, és attól kezdve Istennel, vagyis engedelmességben jársz. Hiszen attól kezdve Ő mibennünk, s mi Őbenne vagyunk. S így Krisztussal együtt el vagyunk rejtve az Istenben. (Kol.3,3.) Csodálatos állapot. Csodálatos kegyelmi állapot. Erről szól többek között a Ján.20-21 is: Nemcsak őértük (a tanítványokért) könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem, hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: ….- hogy elhiggye a világ , hogy te küldtél engem.” Visszatérve a „csomag” tartalmára: nézzük meg kicsit részletesebben, mit jelent a minden szellemi áldás, amelyek elfogadása és megélése a hívő, sőt, a győzelmes hívő élet szoros része. Bűnbocsánat – ezzel kezdődik. „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. (Róm.4,25) Aki adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból,…” (Gal.1,4.) „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef.) …és később is, egész életünkben folyamatosan tart: „Hű és igaz (az Isten), hogy megbocsássa minden bűnünket, és megtisztítson minden hamisságból.” (1 Ján.1,9) Örökélet, isteni élet (újjászületés) – a felülről, Istentől, Istenből való születés, mely által beleszületünk a mennyei családba, s előlépünk teremtményből Isten GYERMEKévé. "akik nem testtől, sem a férfiúnak akaratából, hanem Istentől születtek…" (Ján.1,13) Módja: „Szükség néktek újonnan születnetek….víztől és Szellemtől.” (Ján.3,7.5) Üdvösség: (Gszsz.) megváltás, helyreállítás, megszilárdulás, éppé tevés, gyógyulás, egészség, bővölködő élet. „… az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.” (1 Ján.4,14) „Amely (evangélium) által üdvözültök is, ha megtartjátok…” (1 Kor.15,2) Békesség: (Gszsz.) a héber salom megfelelőjeként az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, (jó) egészség; üdv, üdvösség (ld.. előző fogalom! szerző); béke (a háború ellentéteként) „Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek: nem úgy adom, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján.14,27) „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus által,…” (Róm.5,1) „…a Lélek (Szellem-szerző) gondolata pedig élet és békesség.” (Róm.8,6) „De a Léleknek (Szellemnek-szerk.) gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal.5,22) Azt hiszem, a fentiek alapján mindenki számára egyértelmű, hogy nincs semmi jó, vagy áldás az életünkben, ami ne mennyei lenne, amit ne felülről, Istentől kaptunk volna, illetve kapnánk folyamatosan, legyen az a megváltás, bűnbocsánat, örökélet, békesség, üdvösség, illetve amit az üdvösség fogalma takar: egészség, gyógyulás, helyreállítás, megszilárdítás, szabadulás bármilyen igából, szenvedélyből, nehéz helyzetből, legyen az akár anyagi természetű: adósság, fizetésképtelenség, szegénység. Ezt mondja a Zsid. 1,16-17 is: "Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való és a világosságok Atyájától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka." Igazi örömhír, evangélium, az eddigiekből ez világosan kitűnik, hogy az Úr kegyelme, szellemi áldásai kiterjednek az ember teljes lényére: testére, lelkére, szellemére egyaránt. (Lásd 1 Thess. 5,23: Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek – eredeti szövegben szellemetek, lelketek, testetek ’szerző’ – feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus eljövetelére.) Jó lenne megszabadulni végre attól a nem bibliai képtől, hogy a szellemi áldás valami elvont, csak az ember szellemével törődő, csak arra kiterjedő áldás, jó dolog. Nem. Isten az ember egészéről, teljes lényéről gondoskodott. Az üdvösség pédául kifejezetten földi kategória! A mennyben már nem lesz szükségünk megváltásra, bűnbocsánatra, megtartásra, gyógyulásra, szabadulásra. Itt van rá szükségünk! Kérhetjük hát bátran, és megköszönhetjük, megvallhatjuk, hogy Isten ezeket már eleve elkészítette nekünk az Ő szerelmes Fiában. Erre egyébként maga Isten is felszólít: Előtökbe adom az áldást és az átkot, az életet és a halált. Válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod! V Mózes 30,19. Áldás és élet egymástól elválaszthatatlan fogalom. Az (isteni) élettel együtt jár az áldás. Nem választhatók külön! A fentiek alapján érthetőbb a 2 Kor.11,9-ben sokszor félreértelmezett ige is, ahol Pál apostol így ír: „És ezt mondá nékem (Isten): Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” Pál apostolnak Isten megmutatta, hogy az Ő kegyelme mindenre kiterjed, fölösleges az emberi erő. Amikor Pál „erőtlen” volt, amikor nem támaszkodott a saját erejére, Isten ereje akkor lépett be az életébe, és kihozta minden bajból. Tudjuk jól, hányszor állt a halál szélén, a 2 Kor.11,23-27,30-ban részletezi a megpróbáltatásokat: „… több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által…” és sorolja még hosszan. Isten azonban megőrizte, megsegítette, erejével győzelemre vezette őt. Kegyelme valóban elég volt Pál apostolnak minden helyzetben. Nem szorult rá saját erőforrásaira. "…gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban (betegségről nem esik szó!-szerző) Krisztusért, mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős." Megismerni Istent avagy: tudok-e hinni abban, amit nem ismerek? Hogyan tudjuk Isten áldásait elfogadni? Természetesen kizárólag hit által! A kegyelem hittel való elfogadása előtt azonban – ahogy erre fentebb utaltunk – elengedhetetlen megismerni Istent, az Ő ígéreteit, az Ő személyét. Hiszen már a legelső lépések: a bűnbocsánat átvétele, a megtérés, az újjászületés is csak így lehetséges. (Róm.5,1.) A Krisztusban való hit által megyünk át a halálból az életbe, a sátán hatalmából Isten országába. Ez a továbbiakban sem változik, vagyis kizárólag a Krisztusba, az Ő Igéjébe, ígéreteibe vetett hit az, amely változást hoz az életünkben, bármiről is legyen szó. Emlékszem, a megtérésem, az Úr felé fordulásom egy évig tartott, mert nem ismertem, nem tudtam annak útját. Lehetett volna ez rövidebb idő is, ha ismertem volna az ezzel kapcsolatos igazságokat. Tudatlanságom ellenére azonban az Úr Jézus vezetett, így végül eljutottam Hozzá, s újjászülettem víz és Szent Szellem által – dicsőség ezért Neki! Pál apostol is fontosnak tartja ezt, nem véletlenül: „A mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében: és világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között….” (Ef.1,17-20) Isten megismerése ugyanis elengedhetetlen a győzelmes hívő élethez, ahhoz, hogy az Ő áldásaiban éljünk. A hívő emberben tudatosodnia kell annak, hogy Isten jó, akitől soha, semmiféle rossz, baj, betegség, átok nem származik, hiszen azokat egyszülött Fiára helyezte ott a kereszten. Jézus Krisztus hordozta el betegségeinket, fájdalmainkat, békességünk büntetése is rajta volt. Minden átok, csapás, baj és gonoszság, ami bennünket érne, Őt érte, Ő maga lett átokká és bűnné helyettünk és értünk, hogy mi áldottak és Isten előtt igazak lehessünk. Jézus Krisztus hordozta el büntetésünket, kifizette az árat, és engesztelést szerzett, hogy mi „felmentést” – kegyelmet kapjunk. Csodálatos örömhír! Amikor az Úr azt kéri, hogy ismerjük meg Őt, nem állít minket lehetetlen feladat elé – ez nem is lenne Rá jellemző -, hiszen Jézus Krisztusban teljes valóságában megmutatta magát, és így megismerhető az Isten, mégpedig az Ő Igéje által. Erre még visszatérünk, most nézzük a következő lépést. A hit avagy: lehet-e hit nélkül tetszeni Istennek? A megismerést követi a hit. A hit az egyik kulcsfogalom a keresztyén szótárban. Ezt a fogalmat azonban néha misztikus homály burkolja, sokszor használjuk, de nem mindig világos a jelentése. Elmondom, mit értettem meg most. Ahogy az előbb erről már szó volt, a hit kialakulásához, létrejöttéhez szükséges a megismerés. Nélküle nincs hit. Szükséges persze tudnunk, hogy az ismeret szeretet nélkül felfuvalkodottá tesz, és nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor hitről beszélünk, természetesen mindig a szeretet által munkálkodó hitről van szó- amely, ne feledjük, kitöltetett a szívünkbe a Szent Szellem által. – Erre azonban most nem térünk ki részletesen. Egyet azért érdemes megemlíteni: minden áldást azért kap az ember, hogy azt tovább adja, tehát hogy mások számára áldás legyen, miközben persze ő maga is áldottá válik. Nagyon röviden ezt jelenti a szeretet által munkálkodó hit – ez azonban egy másik írás témája lehetne. A hit tehát meggyőződés Isten igéje alapján. Vagy megfordítva a szavak sorrendjét: a hit Isten igéjéből való, Isten igéjén alapuló meggyőződés. Mindenki ismeri a klasszikussá vált igét: „A hit …a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid.11,1/b) Hogyan alakul ki valakiben a – nem látott dolgokról való – meggyőződés, a bizonyosság? Kizárólag Isten igéje által. Hit keletkezik a szívünkben, amikor hallgatjuk, olvassuk Isten igéjét, amikor tanulmányozzuk, vagy elmélkedünk rajta. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által – mondja a Biblia.(Róm.10,17) Ugyanakkor „a hit a reménylett dolgok valósága” (Zsid.11,1/a ) is, vagyis amit remélsz és vársz (GSZSZ: elváró reménység) – Isten Igéje alapján – az már akkor valóság, amikor még nem látod, amikor még „csak” hiszel benne. S a hit által valóban előáll, „tárgyiasul” a láthatatlanból ebbe a földi létbe a hit tárgya, Isten ígérete, amit neked tett Ő, Aki a holtakat megeleveníti, s azokat, amelyek nincsenek előszólítja, mint meglévőket. (Róm.4,17) Hiszen ezt is kéri, így írja a Biblia: ne a láthatók szerint járjunk, látásban, mert azok ideig valók, hanem a láthatatlanok szerint, azaz hit által, mert azok örökkévalók. (2 Korinthusi levél 5,7) Mi keresztyének – krisztusi emberek, Krisztus követői – nem a meghátrálás emberei vagyunk, hanem a hitéi, hogy éljünk. (Zsidó levél 10,39) Vagyis nem a csüggedés, a visszafordulás, az elkeseredés, a félelem, az aggódás emberei vagyunk, hanem az erő, szeretet, józan értelem (2 Tim.1,7/b), önuralom, kitartás, állhatatosság, türelem, öröm emberei vagyunk. Hiszen ezek a bennünk lakozást vett Szent Szellem gyümölcsei. S ez azért lehetséges, mert mennyei Atyánk gyermekeiként újjászülettünk az Ő kegyelméből, Jézus Krisztus által a Szent Szellemtől, s Ő maga termi meg ezeket a gyümölcsöket bennünk.. Természetfölötti tulajdonságok ezek, az Ő tulajdonságai, de mert kitöltetett a Szent Szellem a szívünkbe, ezzel együtt az Úr természetének részeseivé is lettünk. (2 Pét.1,4) Nem magunktól van ez, nem saját jócselekedeteink, vagy érdemeink következménye vagy jutalma, hanem Istentől, kegyelemből. Ahhoz azonban, hogy ez kibontakozhasson, növekedhessen bennünk, hogy egyre jobban elváltozzunk az Úr képére és hasonlatosságára, az Ő dicsőségére (2 Kor.3,18), szükséges még valami. Az elme megújulása avagy: járhatok-e a keskeny úton a világ kínálta döntések szerint? Mégpedig az elme megújulása. Úgy gondolom, senki számára nem kétséges, hogy mennyire fontos hallgatni Isten Igéjét. Ugyanennyire fontos azonban olvasni is, mert ez az egyetlen útja az elme megújulásának. Pál apostol hangsúlyozza, hogy az elme megújulása azért szükséges, sőt létfontosságú a hívő számára, mert ezáltal tud különbséget tenni jó és rossz között, és csakis így tud járni Isten akaratában. (Róm.12,2): „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (Ef.4,23): Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint.” Isten igéje képes egyedül lerontani azokat a gondolatokat, erősségeket és magaslatokat az elmében, amelyek Isten ismerete ellen emeltettek. (2 Kor.10,5/a.) Ilyenek lehetnek a berögződött automatizmusok, gondolatpályák – amelyek egy döntéshozatalnál óemberi, test szerinti, a világ szerinti programot indítanak be, vallásos, vagy/és hitetlen gondolatokat. (Meghökkentő talán, de ebben nagy szerepet játszik, hogy valaki Isten igéjét engedi-e be a gondolataiba s így a szívébe, vagy világi magvetést: újságot, rádió, és tv-műsorokat olvas, hallgat. Hiszen veti a magot, az Igét Isten Fia, és az ördög is a konkolyt, a maga beszédét. És mindkettő kihajt…) Ám Isten Igéje azt is kijelenti, van arra isteni módszer, hogy ezeket lerontván, foglyul ejtsünk minden gondolatot (figyelemre méltó, hogy a gondolatainkat foglyul lehet ejteni, vagyis mi szabhatjuk meg azok irányát…!), hogy engedelmeskedjenek a Krisztusnak! (Kor.10,5/b) Hogyan? Az értelem megváltozása, megújulása által, amelyet Isten Igéje táplál. Így tudunk egyre inkább Isten szerint, az Ő akarata szerint gondolkodni, dönteni és cselekedni. Belesímulni egyre jobban az Ő akaratába. Együtt gondolkodni, együtt cselekedni Vele. Micsoda kiváltság! Ez azonban csak egyetlen módon lehetséges: Isten Igéje által. Persze, nem kell azért megijedni, az a „kezdő” hívő, frissen megtért, újjászületett szellemi „csecsemő” sem vész el, akinek természetszerűleg nem is lehet még megújulva az értelme. Isten az Ő végtelen kegyelméből gondoskodik a kicsinyekről, sőt azokról is, akik lemaradtak. A Szent Szellem vezetése így is megvalósulhat az életükben – amennyiben engedelmeskednek az Ő hangjának. Ám azzal számolni kell, hogy valószínűleg hosszasabb, illetve nehezebb így döntésre jutni egy-egy kritikus, vagy kérdéses helyzetben. És több a kátyú, kacskaringósabb az út. Hosszú távon, a győzelmes keresztyén élethez azonban mindenképpen szükséges az értelem megújulása, mely a Krisztusban való felnőtté válás folyamatának alapvető, kikerülhetetlen része. Visszatérve eredeti témánkhoz: ha valaki valóban meggyőződik arról – az ige mélyére leásva, tanulmányozva, azon elmélkedve -, hogy Isten akarata minden egyes emberre , így őreá nézve is, az éppen fennálló helyzetben a megváltás, gyógyulás, szabadulás, békesség, helyreállás, nemcsak a szükségei betöltése, de az anyagi bővölködés, az isteni élet, vagyis minden területen a bővölködő élet – akkor ezt már soha többé nem veszítheti el! Ez nem lesz soha „fej-hit”, halott hit, vagy hiedelem, illetve olyan megvallás, amely automatikusan jön ki a szájból, de nincs mögötte meggyőződés, nincs mögötte a szív – ez hit lesz, kőkemény meggyőződés, amely Isten igéjén alapul! Ezért ha a láthatóban minden összeesküszik is ellened, te Isten igéjébe kapaszkodsz, vagyis hitben jársz majd, és nem látásban, s így tiéd lesz a győzelem, mely előhozza az ige valóságát a láthatatlanból a láthatóba, a mennyből ebbe a földi létbe. Az a hívő ember tehát, aki a Bibliát csak hébe-hóba veszi elő, csak ritkán forgatja, esetlegesen, nem mindennapi táplálkozásra, és nem áldoz időt és fáradtságot arra, hogy az éppen aktuális, őt érdeklő kérdések tanulmányozásával (akár segédeszközök, mint Görög szómutató szótár, Konkordancia, különféle fordítások, stb. segítségével), elmélyüljön az Igében – nagyon nagy hibát követ el, és saját maga ellen véti a legnagyobbat. Megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy Isten minden szellemi áldása megjelenjen az életében! Vagyis megfosztja magát azoktól a jó dolgoktól, amiket Isten neki adni akar, amit az Ő kedves és jó akarata szerint már eleve elkészített szeretett gyermeke, vagyis az ő számára. Sőt, Istent is megfosztja a dicsőségtől, hiszen Istent nem a sír és nem a halál – mondhatni: a betegség, a nyomorúság, a szürke hétköznapi keresztyénség – dicsőíti, hanem aki él, az dicsőíti Őt (Ésa.38,18-19), vagyis akiben jelen van a túláradó, bővölködő isteni élet, isteni hit, öröm, békesség, üdvösség (azaz megváltás, helyreállás, egészség, stb., amelyekről részletesen írtunk a „kegyelem-csomag”-ban). Hiszen a hívő élet nem fejeződik be a bűnbocsánat, az örök élet átvételével – inkább azzal kezdődik. Sőt, csak így kezdődhet. De azután folytatódnia kell! Jézus Krisztus keresztáldozata és feltámadása által, számunkra már ebben a földi életben megvan a lehetősége annak, hogy győzelemben járjunk, Isten dicsőségére, és az Ő országának épülésére. Itt, a földi életben van meg a lehetősége, hogy ellene álljunk az ördögnek, és az elfusson tőlünk, s annak is, hogy a bennünk élő Krisztus lerontsa az ördög minden munkáját – bennünk, s általunk. (Pontosabban, igazán csak itt van meg, hiszen a mennyben már nem kell harcolni, ott nem lesz sötétség, betegség, baj és szomorúság, nem lesz átok, és nincs ott az ördög, és egyetlen angyala sem.) Ez győzelmi hír, jóhír! Nem kell tehát szerénykedni, vagy álszerénykedni, ezt szégyenkezve, suba alatt tartani. A lámpát sem az ágy alá tesszük, hanem az ablakba, hogy világítson. Hiszen egy győzelmi hír vivői vagyunk! Hogy Immánuel – Jézus Krisztusban velünk az Isten! (Mát.1,23) Természetesen ez megint csak természetfölötti módon megy végbe, a kegyelem által. S itt újra visszakanyarodunk a kegyelemhez. Megvallás avagy: néma gyermeknek… Hogy Isten akarata és terve szerint megvalósuljon és kiteljesedjen életünkben a kegyelem, vagyis minden áldás, még egy nagyon fontos dologról, mondhatni Isten által adott „eszközről” ejtsünk néhány szót, ha röviden is: s ez a megvallás. Jól ismerjük ezt az igét: „szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk megvallást az üdvösségre.” (Róm.10,10) S ne feledjük, az üdvösség szó mi mindent rejt magában! Itt persze – mint ahogy a keresztyén életben soha, semmikor – nem egy programról, automatizmusról van szó, hanem a meggyőződés kifejezéséről. Nem üres szavakról, hanem amiről meggyőződtél, amiben hiszel, arról teszel vallást, persze minden esetben Isten igéje alapján. Akár egy beszélgetésben, akár egy bizonyságtevésben, akár imádságban. Akár az ördög felé jelented ki – mert ha ellene állunk, neki el kell futnia (Jak.4,7) -, akár Istent emlékezteted az Ő igéjére – nem mintha feledékeny lenne, hanem mert ezt kéri:… ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! (Ésa.62,6) Arról van itt szó, a Biblia arról beszél, hogy nekünk, keresztyén embereknek nem vallásunk van, hanem megvallásunk, s hogy a mi megvallásunk főpapja Jézus Krisztus.(Zsid.4,14) Azért adott Isten beszédkészséget az embernek, s nekünk, keresztyéneknek SZÓT a szánkba – persze ha ismerjük Isten igéjét! – hogy LEGYEN! Hogy megtörténjen! Hiszen Isten igéje – bármilyen helyzetben, és bárkinek mondjuk is – nem tér vissza üresen, hanem megcselekszi azt, amire elküldetett.(Ésa.55,11) Ezért kell áldanunk még az ellenségeinket is. (Róm.12,14 és Mát.5,44) Úgy gondolom, ahogy a hit bármilyen lépésénél, ebben is engedelmeskednünk kell, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e ezzel, vagy sem. (Amennyiben nem, legjobb ha utánanézünk, és hagyjuk magunkat meggyőzni a témáról Isten igéjéből!) Sok esetben a megvallás az a hit-cselekedet, amit megtehetsz egy várakozási időszakban, vagy nehéz próbák között. Kinyilvánítod, hogy Isten igéje akkor is igaz, amikor a láthatóban ez nem látszik, vagy épp az ellenkezőjét tapasztalod. Ez esetben (is) Isten igéjének megvallása hatalmas fegyver a szádban. Az a fegyver (Ef.6,17/b), amely által legyőzheted a magasságbeli fejedelmet, hatalmasságot. S amely által elmozdulnak életedből a hegyek.. (Mrk 11,23) Hősies cselekedet avagy: hogyan lehet az oroszlánok száját bedugni? A megvalláson kívül hitünk konkrét cselekedetekben is meg kell hogy nyilvánuljon. Tudjuk, hogy a hit cselekedetek nélkül halott (Jak2,17). Szükségesek tehát azok a hősies cselekedetek (2 Pét.1,5: a jó cselekedet a Gszsz.szerint hősies cselekedetetként is értelmezhető, szerző.megj.), vagyis a hit cselekedetei is ahhoz, hogy Isten áldásai megvalósulhassanak az életünkben. A megvallásról, mint hit-cselekedetről már beszéltünk. Nézzük meg, hit által milyen hőstetteket is vittek véghez eleink: „…országokat győztek le, az oroszlánok száját betömték, megoltották a tűznek erejét, felerősödtek betegségekből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait…” Az engedelmesség a legfőbb hit cselekedet. Ábrahámról – hit atyánkról – írja a Biblia, hogy hite a cselekedetein keresztül mutatkozott meg, azáltal vált teljessé. Az ő tette nem kevésbé volt hősies, mint az előbb felsoroltak. „Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit. És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.” (Jak.2,21-23) A hívő ember életében igazán akkor mutatkozik meg „élesen”, hogy komolyan gondolja-e Isten igéjét, vagy sem, amikor cselekednie kell, és bizony ezek szintén hősies tettek mindegyikünknél. Miután egy adott helyzetben döntöttünk, hogy melyik úton járunk, azt követi a cselekedet. Egy példával illusztrálva: valaki nagyobb jövedelemhez jut, amelynek minden fillérjére szüksége van, mert kifizetetlen számlák sorakoznak a fiókban. El kell döntenie, hogy Isten akarata szerint befizeti-e a tizedet, vagy sem, és utána meg kell cselekednie! Világos, hogy akár fizeti, akár nem, mindenképpen cselekszik. Vagy hitből, vagy hitetlenségből. „S amit vet az ember, azt aratja is…” Érdemes tehát minden esetben szellem szerint, vagyis Isten Igéje szerint vetni, azzal a hittel, hogy Istené a következő lépés – és Ő nem szokott lépéshátrányba kerülni. *** Foglaljuk tehát össze még egyszer nagyon röviden: Isten Jézus Krisztusban adja a kegyelmét – ezt követi a megismerés (az igéből) – válasz rá a hit (Isten igéje alapján való meggyőződés) – ennek megvallása által az elfogadás – ezzel együtt a hit cselekedete – s valóra válik életünkben a kegyelem, előáll a láthatatlanból a láthatóba Isten minden áldása. *** Akadályok avagy: meddig jutsz? A kőfalat átugrani csak Istennel lehet. A kegyelem elfogadásának lehetnek akadályai, amelyekre, ha nagyon röviden is, érdemes kitérni. Első számú akadály a bűn, s az általa megkeményedett, "megkövéredett" szív. „Az ördög a bűnben leledzik”, tehát a bűn által a hívő hatalmat ad neki az életében. Legalább ennyire fontos gátja az elfogadásnak a meg nem bocsátás – emiatt fogságba kerülhet a keresztyén ember, ráadásul az imameghallgatás elmarad. Mindkét pont nagyon lényeges! Isten gyermekét csak saját maga győzheti le – egyébként nincs olyan hatalom, amely erőt vehetne rajta: legyőzhetetlen! Isten ruházta, hatalmazta föl azzal az erővel, amely által uralkodunk, mint a királyok, s uralmat vehetünk minden élethelyzet, minden gonosz szellem, sőt, magán a sátán fölött is. A bűn és a meg nem bocsátás által nyílhat rés az ördög számára, „aki a bűnben leledzik”, illetve hiúsulhat meg az ima, és marad el Isten válasza. Ezt a két dolgot nem engedheti meg – vagy inkább nem engedheti be a szívébe – a hívő! Az első esetben feltétlenül meg kell térnie. A második esetben el kell döntenie, hogy szabad akaratából megbocsát, s ezt Isten megtámogatja, s a szívében is létrejön a megbocsátó érzület. Következő nagyon fontos akadály a tudatlanság. Ezen egyfelől az ige nem ismerését illetve rosszul ismerését értem, másfelől pedig a nem igén alapuló, akár torzulásig rossz Isten-képet. (Lásd például a szenvedés-teológiát: a betegségbe való beletörődést, szegénységre, szűkölködésre tanítást, a bővölködés elhallgatását.) Nem kevésbé veszélyesek az ún. démon-központú prédikációk, vagy írások, amelyek a sötét oldalt hangsúlyozzák, s ezáltal a félelem nő fel a hívő életében. Ebben az esetben a megoldás az ige olvasása, hallgatása, azon való elmélkedés, meggyőződésre, hitre jutás, és a Krisztus-centrikus, vagyis Igén alapuló, helyes tanítások – hitre, s így a győzelmes keresztyén életre való nevelés. A hitetlenség is nagyon fontos gátját képezi a kegyelem beáradásának, mert ekkor a nem Isten igéjén alapuló tanítások, beidegződések (pl. álszerénység, vagy hamis alázatosság, ami igazából farizeusi magatartás), programok miatt történik meg az áldás(ok) elutasítása. A megoldást most is az Ige olvasása, hallgatása, azon való elmélkedés jelenti, s annak alapján meggyőződésre, hitre jutás. Hitetlenség az is, amikor nehéz helyzetben nem ragaszkodik valaki az igéhez, hanem visszafordul a világ megoldásaihoz, ez esetben vallásosságról beszélhetünk. Itt megoldásként csak egyet lehet javasolni: minden helyzetben ragaszkodni kell Isten Igéjéhez, mert Isten gondot visel arra, hogy az Ő Igéje beteljesüljön. (Jeremiás próféta 1,12) Az engedetlenség a következő akadály: ismeri valaki az Igét, de nem cselekszik annak alapján. A „gyógymód” hasonló, mint előző esetben: venni kell a bátorságot, és Isten Igéje alapján kell cselekedni, a Szent Szellem vezetése szerint. Utolsóként említem a helytelen, rossz megvallást, amely pedig szinte a legsűrűbben előforduló probléma. Legtöbbször nem is gondolja a keresztyén ember, hogy beszédével dönti romba az életét, vagy a beszéde hiúsítja meg imáját. Feltétlenül meg kell szabadulni a nem igei beszédtől! Ez nem azt jelenti, hogy hazudjunk, hanem azt kell megvallani, ahogyan Isten látja az adott helyzetet. Betegség esetén például nem kell azt letagadni, de hittel meg kell vallani, hogy Krisztus sebeivel teljes gyógyulásunk van! Hiszen ez a valóság, nem? A Biblia nagyon sok helyen ír erről, néhány igét már idéztünk a megvallások témakörénél, itt nem térünk ki bővebben rá. Elutasítás vagy elfogadás? Avagy: mit tesz Isten, ha letérek a keskeny útról? – El a furkósbot elmélettel! Ahogy láttuk, a hamis Isten-kép komoly akadály lehet a hit előtt. Sok keresztyénben olyan képzet él, hogy ha hibázik, rossz döntést hoz, vagy akarva-akaratlanul bűnbe kerül, Isten azonnal „fejbekólintja” valamilyen betegséggel, szegénységgel, csapással, vagy egyéb rossz dologgal, hogy „észhez” térjen. Súlyos tévedés! Isten szeretetét vonja kétségbe, kérdőjelezi meg ez a vélekedés. Hiszen a szeretet nem illeti gonosszal a felebarátját sem, nemhogy kedves gyermekét. Istentől semmi rossz, gonosz dolog nem érkezik – soha! A mi Atyánknak nincs szüksége a sötétség erőire, hogy tanítson, irányban tartson. Nem kéri kölcsön az ördögtől annak eszközeit – néhány influenza vírust, allergiát, rákot, vagy szűkölködést és egyéb gonoszságot -, hogy gyermekeit fegyelmezni és vezetni tudja. Nála a Mennyben ugyanis ezek nincsenek! Ő egészen másként szeret velünk bánni. Hiszen mindent megtett, hogy megmaradjunk a keskeny ösvényen: ehhez adta Jézus Krisztus a vérét, a Nevét, az Igéjét és Szent Szellemét. Ha bármelyikünk letéved az útról, az Úr kifogyhatatlan az ötletekből, megtalálja a módját, hogyan figyelmeztessen, intsen: testvéreken, igehirdetésen, a Biblián keresztül vagy akár álomban, látásban, és egy sor egyéb módon, Isten kifogyhatatlan az ötletekből. Ha azonban megkeményítjük magunkat, és nem vagyunk hajlandók rá figyelni, akkor – nos, akkor learatjuk a vetésünk gyümölcsét. „aki testnek vet, testből arat veszedelmet.” Ha hatalmat adunk neki, az ördög azonnal ott van, hogy „öljön, lopjon és pusztítson.” Atyánk azonban annyira szeret, hogy nem mond le rólunk, annak az egyetlen báránynak is utánamegy, odahagyva a többi 99-et, és kimenti a szakadékból. Tekintetével követ, szól hozzánk, hív, vezetget, hogy térjünk vissza a biztonságos, oltalmat adó atyai házba. Ha kell, hetekig, hónapokig, akár évekig teszi ezt finoman, meg nem szűnő szeretettel. Ő nem fárad bele. S abban a pillanatban, amikor azt mondjuk: bocsáss meg Atyám… – Ő átölel, hímzett ruhába öltöztet, gyűrűt húz az ujjunkra és levágatja a hízott tulkot. Azonnal visszafogad és helyreállít. És vége a rémálomnak. De ne tévedjünk. Az nem Istentől volt. Isten a szeretet avagy: hogyan győzhetsz végleg a félelem felett? Előbb vagy utóbb mindenkiben fölmerül a kérdés: miért adja Isten az Ő csodálatos kegyelmét? „Kicsoda az ember, hogy gondját viseled?” (Zsoltár 8,5) S a válasz nagyon egyszerű – bár emberi értelemmel alig fölfogható: mert szeret! MERT Ő MAGA A SZERETET! Az 1 Ján.4,16-19 ezt így fejti ki: „És mi megismertük, és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne. Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. A szeretetben nincsen félelem, sőt, a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük őt, mert ő előbb szeretett minket!” A jobb érthetőség kedvéért nézzünk meg két fordítást. Csia Lajos: „Minálunk megismerésbe és hitbe ment át a szeretet, melyet Isten bennünk tart. Az Isten szeretet, aki tehát a szeretetben marad, az Istenben marad, Isten is őbenne. Nálunk a szeretet abban lett bevégzetté, hogy az ítélet napján bizalommal szólhatunk majd, mert amilyen az ő helyzete, olyan a mi helyzetünk is ebben a világban. Félelem nincs a szeretetben, ellenkezőleg, a bevégzett szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelemnek büntetés jellege van, és aki fél, nem lett bevégzetté a szeretetben. Mi azért szeretünk, mert előzőleg ő szeretett bennünket.” Vida Sándor: „és mi megismertük és elhittük a szeretetet, amellyel az Isten minket szeret. Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, az Istenben marad, és az Isten is őbenne, ebben jutott végcélba a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk legyen az ítélet napján, mivel amint Ő van, mi is úgy vagyunk e világban. Félelem nincs a szeretetben hanem a végcélba ért szeretet kihajtja a félelmet, hiszen a félelem fenyítéstől tart, aki pedig fél, nem jutott végcélba a szeretetben. Mi szeretjük Őt, hiszen Ő előbb szeretett minket.” Ezek az igék, azon túl, hogy testvér-szeretetre buzdítanak, Isten szeretetét hangsúlyozzák. S még egy nagy dolgot: hogy ebben beteljesedve, meggyökerezve, hogyan lehet megszabadulni egyszer s mindenkorra a félelemtől. Azzal kezdődik, hogy megismertük és elhittük, hogy Isten szeretet. Tehát amikor Isten ismeretére eljutunk, az Isten szeretetének teljes ismeretére, s amikor megbizonyosodsz arról, hogy Isten valóban szeretet, azaz Tőle csak jó és tökéletes ajándék érkezik, hogy ő a világosság Atyja, akinél a változásnak árnyéka sincsen – akkor ez a szeretet kiűzi a félelmet, mégpedig az Istentől való félelmet. Tisztában kell lenned azzal, hogy Isten odaadta érted egyszülött Fiát, hogy igazzá válhass előtte, és helyreálljon a kapcsolatod Vele. A Fiú szent és tiszta vére megsemmisít minden bűnt az életedben, és tisztára mos téged, s általa van meneteled mindenkor a kegyelem királyi trónjához. Istennel élhetsz, az Ő jelenlétében minden pillanatban – csak rajtad múlik, hogy akarod-e? Meg kell győződnöd a Bibliában arról, hogy Isten gonosszal nem illet téged, nem tanít, nem vezet, nem fenyít, és nem próbál téged soha semmilyen csapással, betegséggel, bajjal, még kellemetlenséggel sem. Nem büntet, sőt mi több: nem is ítél. Egyszer megtette – az Ő Fia hordozta el a MI ítéletünket. Mégpedig halálos ítéletünket. Soha többé nem büntet és nem kárhoztat téged. Ehelyett szent Igéje, Szelleme által támogat, vezet, szól, figyelmeztet, mutatja az utat. Minden helyzetből, legyen az próba vagy kísértés, vagy gonosz csapda, amely megfogott, megadja a kimenekülés útját és a szabadulás eszközeit, sőt az erőt is megadja ehhez. Amikor rájössz arra, hogy Isten VALÓBAN maga a szeretet, többé már nem félsz tőle. Tudod, hogy Ő akkor is melletted áll, amikor te éppen zöldebbnek látszó rétek felé kacsintgatsz, pedig ott mérgezett a fű, és élesre van állítva a csapda. Nyújtja a kezét, és ölbe vesz, hogy kimentsen a veszedelem elől. Mert szeret. Megbízol benne, rábízod magad egészen – és szereted Őt. Meg tudod tenni, mert Ő előbb szeretett – a megáldozott Isteni Bárány, Jézus feltámadása és mennybe távozása után ez a szeretet, Isten szeretete kitöltetett a szívedbe Szent Szelleme által, amikor újjászülettél Krisztusban. Cselekedeteidet többé nem a félelem irányítja, hanem a szeretet. Többé nem az Istentől való félelem, a büntetéstől való rettegés szabja meg a tetteidet, hanem az Istenfélelem, az Iránta való hódolat, tisztelet. Nagy különbség! De nemcsak Tőle nem félsz többé. Ez a szeretet elvégez még egy csodálatos, hatalmas dolgot az életedben: szabaddá tesz téged minden mástól való félelemtől is – az Ő megismerése és az által, hogy meggyőződésre, hitre jutsz az Ő szeretetét illetően, és beteljesedsz vele! Semmiféle teremtménytől vagy helyzettől, bizonytalanságtól vagy a jövőtől többé nem kell rettegned, mert jól tudod, hogy nagyobb Az, aki benned van Szent Szelleme által, és Ő soha el nem hagy, hanem szárnyai alá rejt, és megvéd minden gonosztól, minden bajtól. Mert szeret. S ekkor már te is el tudod mondani szívedből Pál apostollal együtt: „Mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Rómaiaknak írt levél 8,37-39) Ismerd meg Isten végtelen szeretetét és mélyülj el benne, teljesedj be vele, bújj el benne, engedd hogy körülfogjon, beburkoljon, s áldásai reád áradjanak. Ne félj Tőle, mert szeret téged. Nemcsak szeret, hanem Ő MAGA – személyének, létezésének a lényege – a SZERETET. Ámen! (O.A.)

Tagged on:

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688