Minden lehetséges

Örökké hálás leszek Atyám
hogy megszabadítottál,
pusztulás gödréből kivontál,
s átvittél Országodba.

Örökké hálás leszek Istenem
mert olyan nagy szereteted,
hogy Jézust, Egyszülöttedet
értem kínos halálba adtad.

Göröngyös ösvényen botorkálok
egy kiszáradt vízmosásban
torkom lüktet
lábam sebesre tört
útitársaim vadállatok
és magasban köröző keselyűk

ELTÉVEDTEM
Merre vagy
kereslek hívlak
neved kiáltom tudom
a sötét veremből
magam nem szabadulhatok
veszélyben életem
a Seol kötelei rettentenek
a halál tőrei fogtak meg engem
egyedül Te vagy segítségem
ISTENEM!

A mélyből kiáltok
most Hozzád Uram
hol az árnyékok
nagyra nőnek
tajtékos vad vizek
zúgnak áradnak
elborítani készülnek
lelkem
segítségül hívlak
jöjj szabadítással
erős kinyújtott karral
állíts tágas térre engem
vonj ki a sötét vizekből
mennyei levegőd
áraszd rám
meríts el az élet vizébe

Égbolton sziporkázó
csöppnyi pont
a szelek szárnyán
suhanó gépmadár,
mely kitartóan szeli át
a földgolyót
s gyomrában téged hoz.

Ám maga a mindenség Ura
tartja alatta
örökkévaló karjait,
útjára vigyáznak
hatalmas erejű angyalai,
nagy kincset őriznek:
Isten gyermekét – téged.
Így szeret Isten.

Támadhat tűzvész vagy szökőár,
tombolhat hóvihar vagy hurrikán,
térdre borulva,
népe segítségül hívja Istenét,
a mindenség Urát,
az élet Fejedelmét,
Aki a természet
és teremtett lények
fölött egyaránt
uralkodik.

Ő nem változott,

Napra nap, éjre éj jő, völgybe le, hegyre föl, szédítő menetelés az életed, csak rovod a köröket. Észrevétlen háló fon be, lelked tőrben vergődik, megvakítva, megkötözve, erőd vesztve hajtod, egyre…

Messze tűnt Istenem
elárult szerelmem
megtaposva
földre dobva
halálos sebtől vérzik
mezítelen-védtelen szívem.
Bár volna erőm
Sámsonként kiáltani
Uram
csak még ez egyszer segíts!

Híreket hallani:
mindenütt éhínség, földrengések, háborúk,
a gonoszság rákfekélyként terjed a világon,
nyomában félelem jár, rettegés és pánik.
Ám Jézus mondta:
amikor ez történik,
nehogy megrémülj,
emeld föl a fejed,
rám nézz egyedül –
elközelgett teljes megváltásod!

Istenem,
kicsoda az ember
hogy megemlékezel róla,
kicsoda az embernek fia
hogy gondját viseled
s még élteted?