A mélyből kiáltok

A mélyből kiáltok
most Hozzád Uram
hol az árnyékok
nagyra nőnek
tajtékos vad vizek
zúgnak áradnak
elborítani készülnek
lelkem
segítségül hívlak
jöjj szabadítással
erős kinyújtott karral
állíts tágas térre engem
vonj ki a sötét vizekből
mennyei levegőd
áraszd rám
meríts el az élet vizébe
fújj át rajtam égi szellő
és minden szeplőtől
tisztíts meg
várlak úgy várlak
jöjj ne késlekedj
Istenem

Várván vártam az Urat
s Ő hozzám hajolt
meghallgatta kiáltásom
és válaszolt
kivont a pusztulás gödréből
a sáros fertőből
magához emelt
kősziklára állított
megerősítvén lépteimet*
Jézus Te vagy Pásztorom
nem szűkölködöm
csendes vizekhez terelsz
angyalaiddal őrzöl
minden utamon
még a halál árnyékának
völgyében járva
sem félek a gonosztól
mert velem vagy
jóságod és kegyelmed
követnek
minden napon**
ahogy megígérted

(* 40. Zsoltár
** 23. Zsoltár)

(Orbán Anikó)

Tagged on:

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688