Egész életemben azt hallottam, hogy Isten azért váltott meg minket, hogy amikor Hozzá költözünk, az örökkévalóságot azzal tölthessük, hogy szeretjük és dicsérjük Őt. De ez nem így van.
Nagyon jól hangzik, de csak emberi elképzelés. Isten nem önző. Éppen ellenkezőleg! Ő a legfőbb adakozó. Ő az, aki a legjobban szeret. Soha nem az vezeti, hogy valamit kapjon cserébe.
Akkor miért váltott meg minket? Isten Igéje szerint azért, hogy a következendő időkben megmutathassa nekünk az Ő kegyelmének túláradó gazdagságát.
Attól a naptól fogva, amelyen újjászülettél, egészen addig, amikor majd kilépsz az örökkévalóságba, Isten gondoskodott rólad a Krisztus Jézusban. Már megáldott mindennel, amire csak szükséged lehet. Isten szemében ez már a tiéd!
Gyakran kérdezik tőlem az emberek: hogyan tanulmányozzák a Bibliát? Bár sok javaslatom van, mégis egyet mondok mindenütt: keresztényként kövesd azt a módszert, hogy végigmész az Újszövetségen; olvasd, illetve tanulmányozd főképpen az apostoli leveleket. (Arra buzdítalak, hogy a legtöbb időt az apostoli levelekkel töltsd, mert ezek neked, a hívőnek íródtak. Tanulmányozd az Ószövetséget is, de ne azzal töltsd a legtöbb időt. A legtöbb időt az Újszövetséggel töltsd. Miért? Mert mi nem az Ószövetség, hanem az Újszövetség alatt élünk.)
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti józan szolgálatotok. (Róma 12,1.)
Neked kell tenned valamit a testeddel. Mert ha te nem teszel vele semmit, akkor soha nem fog történni vele semmi. Te, a belső ember, új teremtéssé lettél a Krisztusban. Örök életet kaptál.
Hanem alávetem a testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. (1Korinthus 9,27.)
Keresztényként meg kell tanulnod megengedni az új, belső emberednek, hogy uralkodjon a külső emberen. A külső ember nem lett újjá. A test nem született újjá. A test továbbra is azt akarja majd tenni ezután is, amit eddig – azt, ami nem helyes.
Ez az a szövetség, melyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat. Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. Zsidó 10,16. 17.
Amikor Isten rád tekint, nem vesz tudomást a múltadról – akkor neked miért kellene emlékezned rá? Ez akadályozhatja a hitedet.
Emberekkel beszélgetvén, sokszor hallottam ezt: Hagin testvér, mielőtt üdvözültem, én igencsak szörnyű életet éltem. Amint elmondták, nem hiszik, hogy az Úr értük is tenne valamit, például, hogy meggyógyítaná őket vagy válaszolna az imáikra, mivel olyan bűnös életet éltek azelőtt. Ezek az emberek egyáltalán nem értik az újjá-születést és azt, hogy új teremtéssé lettek.
A test megfegyelmezése. A legtöbb hívőt ez a kifejezés frusztrációra és kudarcra emlékezteti. Tudják, hogy fontos, hiszen Isten Igéje világosan tanítja. De nem tudják, pontosan mit is kellene tenniük.
Egyesek feladták, megvonták a vállukat, mondván ez úgyis lehetetlen. Mások makacsul küzdenek, hogy megfegyelmezzék a testüket – és egyik harcot a másik után veszítik el.
Pedig nem kellene ennek így lennie! Igazából nem is engedhetjük meg, hogy így legyen. Túl nagy árat kellene fizetnünk ezért.
Mint most született csecsemők, az Ige tiszta, hamisítatlan teje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (1Péter 2,2.)
Amikor a bűnös Jézushoz jön, a bűnei eltöröltetnek – semmivé lesznek. Nemcsak a bűnei töröltetnek el, hanem mindaz, ami azelőtt volt szellemi értelemben, Isten szemében eltöröltetik.
A bűnei nem léteznek többé. Új emberré lesz Krisztus Jézusban. Isten nem veszi tekintetbe az életében azt, ami az újjászületése előtt történt!
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Apcsel2,26-27)
Isten mondott nekem valamit, ami örökre meghatározta a szolgálatomat. Az egyedüli remény, ami itt a földön, ebben a világban elérhető, az a Jézus Krisztusban való hit.
Még ezekben a zaklatott és nyugtalanító gazdasági időkben is, Isten valami jó hírt adott, hogy megosszam veled . A pénzügyi kihívások egyáltalán nem újak, mégis a Biblia tele van szó szerint hatalmas történetekkel arról, hogy Isten népe hogyan tapasztalta meg az Ő bőséges áldását, és természetfeletti gondoskodását a nagy válságok pillanataiban.
És ez Isten szava ma hozzád most is, barátom. Te is prosperálhatsz még a válság kellős közepén is!
Azért ha valaki Krisztusban van; új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. (2Korinthus 5,17)
Ez az igerész az egyik legkedvesebb Igém. Már akkor megragadtam az értelmét, amikor tinédzserként ágyhoz voltam kötve. Amikor pedig gyógyultan keltem föl a betegágyamból, mindenkinek elmondtam, akivel csak találkoztam: Én egy új teremtés vagyok.
Elmélkedj ezen a versen, mert ha nem érted meg az újjászületés igazságát, akadályozni fogja a hitedet és visszatarthat azoknak az áldásoknak az átvételétől, amiket Isten szán neked.
A Te Igéd megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűt. (Zsoltárok 119,130.)
Tinédzserkoromra ágyhoz kötött beteg lettem. Az orvostudomány akkori állása szerint halálra ítélt. Egész addigi életemben hallottam prédikációkat az újjászületésről, ismertem Isten akaratát az üdvösséggel kapcsolatban.
Így, amikor betegágyamon az Úrhoz jöttem, semmi kétség nem volt bennem afelől, hogy Ő meghallgat engem. E tekintetben megvolt a megfelelő megértésem. Ezért nem kételkedtem, nem is hitetlenkedtem az üdvösségemmel kapcsolatban. Elfogadtam az üdvösséget és tudtam, hogy üdvösséget nyertem.
„Most meg mi bajod? Úgy csinálsz, mintha nem is emlékeznél, pedig te voltál a bandavezér!” – mondta végül.
„Pajtás, az a srác, akivel te ott voltál aznap este, meghalt!” – válaszoltam én.
„De te nem haltál meg! Tudom, hogy majdnem meghaltál, de nem vagy halott! Itt ülsz!”
„Na igen – mondtam -, de most csak azt a házat látod, amiben élek: a testemet. Az a belső ember, aki megengedte a testnek, hogy feltörje a zárat, már nem él. Ez a belső ember most már egy új teremtés lett a Krisztus Jézusban.”
