Egyedüli reménységed Jézus

Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Apcsel2,26-27)

Isten mondott nekem valamit, ami örökre meghatározta a szolgálatomat. Az egyedüli remény, ami itt a földön, ebben a világban elérhető, az a Jézus Krisztusban való hit.

Ez a fájdalmas igazság most sokkal nyilvánvalóbb a körülöttünk zajló események fényében, mint bármikor. A mi generációnk olyan betegségekkel küzd, amit ember nem képes meggyógyítani. Olyan problémákkal birkózik, amelyeket ember nem tud megoldani. Pillanatnyi sikereinket gyorsan beárnyékolják az újabb, és még nagyobb válságok, és ugyanúgy igaz ez hívőre, mint hitetlenre. Pedig nem így kellene lenni. Hívőket ugyanazok a betegségek ölik meg, amelyek pusztítják a világot. Ugyanazok a problémák gyötrik őket. És sokan remény nélkül élik az életüket, ugyanúgy, mint a nem megtért emberek.

Miért? Azért, mert az ember számára nincs más reménység, mint a Jézus Krisztusban való hite. A hívők többsége azonban nem tudja, hogyan kell hit által élni.

Tele vannak vallásos tradíciókkal, babonákkal, ahelyett, hogy az Igével és hittel lennének tele. És szenvednek. Amikor az ördög eltalálja őket betegséggel, szegénységgel, reménytelenséggel vagy válással, a pusztulás közben csak reménytelenül tűrik azt. Egyszerűen nem tudják, mi mást tehetnének. A Biblia azt mondja: „az én népem pusztul az ismeret hiánya miatt.” Hóseás 4,6

De te már tudod, hogy reménységed Jézusban van. Bízz benne. Mondd el a világnak – az ő reménységük is benne van!

Olvasásra javasolt Ige: Márk 4,35-41
Márk 4:35 Azután monda nékik azon a napon, amint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.
Márk 4:36 Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy amint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
Márk 4:37 Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
Márk 4:38 Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
Márk 4:39 És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
Márk 4:40 És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
Márk 4:41 És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?

Fordította: Orbán Tibor
KCM által engedélyezett fordítás

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688