A kereszténységet vallásnak szokták nevezni, de a legtöbb keresztény, aki vesztes életet él, pontosan azért lesz vesztes, mert nem a helyes dolgokban hisz, és nem a helyes dolgokat vallja meg. Valójában az ellenség szavait szólja. És ezek a szavak fogságban tartják. A Példabeszédek 6:1-2 azt mondja, hogy „…a szádnak beszédei által estél tőrbe.”
A hit szavai győztessé tesznek. A félelem szavai vesztessé.
Szeretnék egy dolgot beégetni a szellemedbe, hogy ezután soha többé ne kételkedj Isten jelenlétében! Ti fiak és lányok vagytok, a Mindenható Isten fiai és lányai. Kezdd el magad helyesen látni, és ne engedd ebből kibeszélni magad!
Hogyan tudjuk meg Isten mesteri tervét az életünkre? Nem terv nélkül jöttünk be ebbe a világba. Isten tervében nem az van, hogy mindenki prédikátor lesz. Akkor ki lenne a hallgató? Persze szükség van Isten szeretetével szolgálni, de szükség van orvosokra is, jogászokra, és még a leglehetetlenebb foglalkozásokban is az Úr gyermekeire. Az adóhatóságnál is ismerek hívőt, aki segít nekünk néha. Nem mindenki prédikátor, de Istennek van terve a te életedre is, neked is van helyed valahol. Ha teljes idejű szolgálónak hív el az Úr, akkor van valami a bensődben, amitől nem tudsz megszabadulni. Ken egész fiatal gyerekként tudta, hogy ő prédikálásra lett elhívva.
Isten rendkívül ellene van az aggodalmaskodásnak. Jézus prédikált ellene. Pál prédikált ellene. Az egész Biblia prédikál ellene, mert az aggodalmaskodást a sátán találta ki, hogy általa stresszt, feszültséget és halált idézzen elő.
Mégis sokan úgy gondoljuk, hogy szabadon aggodalmaskodhatunk, ha akarunk. De ez nem így van! Az aggodalmaskodás bűn.
Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel. (fekszik a gonosz elnyomása alatt.) 1 János 5,18-19.
János ezzel kezdi a 18-ban: ha valaki Istentől született, nem vétkezik. Majd pedig: de tudjuk, hogy Istentől vagyunk. Tudnod kell, hogy Istentől vagy.
– Amikor tíz évvel ezelőtt összeházasodtunk, semmink nem volt a három gyereken kívül – emlékezik K. Sándor. – Összekerülésünk nagyon zivataros volt, mert ugye három gyerekkel, két különböző családból… Az ilyen állapotokból a reményvesztettség szokott kikerekedni, bennünk viszont hatalmas remény volt arra, hogy ez a házasság jó lesz, és jól fognak történni a dolgok. Albérletben indult az életünk. Semmire nem volt szükségünk, csak a három gyerekre, még gyerektartást sem kértünk az előző társainktól.
Isten hűséges, tele van együtt érző szeretettel. Az ő irgalma új minden reggel. Hívőként te ezt már betéve tudod. De csak tudni nem elég.
Ahhoz hogy számodra ebből jó is származzék, emlékezned is kell rá, újra és újra, hogy újra lángot kapjon a reményed és felgerjedjen a hited.
Olyan dologról fogok beszélni, ahol sokan elrontják. Ez pedig a hosszútűrés vagy kitartás. Járni Isten Igéjében, Isten Igéjével, hitben élni – ha így teszel, úgy tűnik néha, hogy minden ellened dolgozik. Csak a körülötted levő természetes világot látod, és nehéz elképzelni, hogy van egy szellemi valóság is.
Ekkor lép be a HIT. Hit által látjuk meg, mi történik a felszín alatt, s aki hitben jár, annak Isten Igéjét kell elfogadnia.
Karácsony napján történt. Los Angelesből San Franciscóba utaztunk, hogy az ünnepeket férjem szüleinél töltsük el. Péntek este indultunk, ez évben ugyanis szombatra esett Szenteste, és vasárnapra Karácsony első napja. S hogy hétfőn már dolgozni tudjunk, vasárnap vissza kellett indulni, hiszen Los Angeles 600 km-re volt. Általában 8 órára van szükség ehhez a távolsághoz. A gyerekekkel együtt azonban mintegy 14 órás kemény próba állt előttünk.
Szeretet, öröm, békesség, békességes tűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség – ezek a Szellem gyümölcsei, ahogy a Biblia nevezi őket. Rendkívül hatékony erők. Magának Istennek a jellemvonásait hordozzák. Amikor a Szent Szellem a bensődben lakozást vesz, akkor Ő ezeket elhozza magával úgy, hogy karakterednek is részévé válnak.
Egy tudományos felmérés részeként kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet. Néhány válasz:
„Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet.”
Rebeka – 8 éves
Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:
Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, uram.
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?
