Szavak. Használd őket jól, és hegyeket mozdítasz el. Használd a szavakat rosszul, és egész életed lángba borul.
„De Copeland testvér – mondhatod – nehezen tudom elhinni, hogy a nagy katasztrófákat néhány egyszerű szó okozhatja. Egyáltalán nem látom az összefüggést a kettő között!”
Nézd meg újra az igét, melyet a Jakab levelében olvasol: „csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!” Használtál már valaha vékonyka gyújtóst, amit aztán a fahasábok alá tettél?
Ha úgy gondolkozol, mint a világ, végül úgy fogsz cselekedni, mint a világ. Szabadjára engedett gondolatok féktelen cselekedeteket szülnek. Tehát tartsd a gondolataidat szigorú ellenőrzés alatt! Törekedj rá, érd el, hogy engedelmeskedjenek az Igének.
A Máté 7. fejezetében Jézus figyelemreméltó üzenetet ad nekünk a keresztény életről. Az említett két ige két hasonló kijelentést tartalmaz a tanítás elején és a végén. Mind a két versben Jézus kijelenti a gyümölcs fontosságát, mint egy szolgálat, vagy gyülekezet, de a keresztyén ember szellemi érettségének a mérőzsinórjaként is. A nyitó és záró ige között az Úr egy nagyon lényeges igazságot bont ki.
Témánk: legyőzni a vádlást és az önmagunkban való kételkedést. Ez a két legkeményebb szellem a pokolban. Megmutatom, hogyan lehet megbénítani a hatásukat. Olyan emberről van szó, aki kételkedik magában, képességeiben, hogy Isten mire is hívta el őt – összeségében megkérdőjelezi saját magát ez az ember. Különböztessük meg azt, hogy Isten felé kérdezek, és azt, hogy saját magamat kérdőjelezem meg. Sokáig azt gondoltam, hogy rossz dolog Istennek kérdést feltenni, pedig nem az. A Biblia inkább azt mondja, kerüljük valaminek a megkérdőjelezését
Amikor még frissen megtért keresztény voltam, szinte lehetetlen volt számomra, hogy bárkivel is békességben éljek! Amikor kinyitottam a számat, majdnem mindig valami ostobaságot sikerült mondanom. Rendszeresen sértegettem azokat, akik közel álltak hozzám. Mondhatnám, durvább voltam velük, mint bárki mással.
Szeresd ellenségeidet,… fordítsd oda a másik orcádat…a legtöbb ember számára ez igen szánalmas, és gyenge módja annak, ahogy egy nehéz helyzetben az ellenfeleinkkel szemben viselkedjünk, azokkal, akik folyamatosan ártani akarnak neked.
Néhányan nehéznek találják, hogy elhiggyék Isten ígéreteit, mert a természetes világban annyi ellenpéldát láttak. Találkoztak hűséges tizedfizetőkkel, akik tönkrementek, olyan keresztény betegekkel, akik nem tudták megragadni a gyógyulásukat.
Pontosabban fogalmazva: úgy gondolják, hogy látták ezeket a dolgokat. De tudod, van egy csaló ebben a világban, aki munkálkodik.
Isten visszaadja azt a helyet, amit mint feleségnek készített. Év elején, miután imádkoztam, hogy nyíljanak meg ajtók, és azóta sok lehetőség adódott nekem, az Úr azt mondta : Ő túlcsorduló módon jön. Ez történik velem most. Ő azt akarja, hogy kijelentéseket kapj, és ajtókat akar nyitni neked. Azt akarja, hogy az Ő akarata nyilvánvaló legyen a számodra, és ígéretei megvalósuljanak az életedben.
Nabukodonozor király csináltata egy arany állóképet, …felállíttatá azt a Dura mezején, Babilon tartományában…. És a hírnök hangosan kiálta: …Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek…
A könyv 1983-ban jelent meg a Rhéma Bibliaiskolában. Témája: hogyan szerezhető meg a valóságos hit? Emberek ezrei imádkoznak azért, hogy valóságos hitük legyen, miközben a hit Isten igéjének hallása által keletkezik. Kenneth E. Hagin rámutat arra, hogy mivel a természetes világban élünk, ezért arra vagyunk hajlamosak, hogy inkább érzékeinkre támaszkodjunk, mint Isten igéjének igazságaira. K. E. Hagin hozzáteszi még, hogy a valóságos hit – az Ábrahám típusú hit – nem a fizikai valóságon alapul, hanem Isten igéjén.
Nem érdekel, hány rossz döntést hoztál tegnap, mennyi hibát követtél el, azt szeretném, ha ma, most azonnal felismernéd azt a tényt, hogy te igaz vagy. Nem azért, mert valamit is jól csináltál volna, vagy jót tettél volna, hanem mert Jézusba vetett hited által Isten igazságát befogadtad.
Egy nap, ahogy a parkban sétálgattam imádkozva, ezt kérdeztem az Úrtól: Uram, mi az akaratod, mit mondjak a te népednek? Pillanatnyi késlekedés nélkül a következő szavakat hallottam, szinte visszhangoztak a szellememben és az elmémben:
„Mondd meg nekik, hogy nagyon szeretem őket!”
Ezek a szavak annyira tele voltak szeretettel és odaadással, hogy nehéz ezt kifejezni. Ezután napokig csak az 1 Ján 4,16-ra tudtam gondolni: „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét.„
