A negyedik ember
Nabukodonozor király csináltata egy arany állóképet, …felállíttatá azt a Dura mezején, Babilon tartományában…. És a hírnök hangosan kiálta: …Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok az arany állóképet, amelyet Nabukodonozor király állíttatott.
Akárki pedig, aki nem borul le és nem imádja, tüstént bevettetik az égő, tüzes kemencébe. …Elmenének azért ebben az időben káldeabeli férfiak, és vádat emelének a zsidók ellen: szólának pedig és mondák Nabukodonozor királynak: …Vannak zsidó férfiak, akiket a babiloni tartomány gondviselésére rendeltél, Sidrák, Misák és Abednégó: ezek a férfiak nem becsülnek téged, oh király, a te isteneidet nem tisztelik, és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádják. Szóla Nabukodonozor, és monda nékik: Sidrák, Misák és Abednégó! Szántszándékból nem tisztelitek-e az én istenemet és nem imádjátok-e az arany álló-képet, amelyet felállíttattam? Ha tehát készek vagytok: mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát, leboruljatok és imádjátok az állóképet, amelyet én csináltattam. De ha nem imádjátok, tüstént bevettettek az égő, tüzes kemencébe, és kicsoda az az Isten, aki kiszabadítson titeket az én kezeimből? Felelének Sidrák, Misák és Abednégó, és mondának a királynak: oh Nabukodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked. Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, le-gyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádjuk.
Akkor Nabukodonozor eltelék haraggal, és az ő orcájának színe elváltozék Sidrák, Misák és Abednégó ellen, azért szóla, és meghagyá, hogy fűtsék be a kemencét hétszerte inkább, mint szokták vala befűteni. És meghagyá a legerősebb férfiaknak az ő seregében, hogy kötözzék meg Sidrákot, Misákot és Abednégót, és vessék az égő, tüzes kemencébe. Erre ezek a férfiak alsó ruhástul, köntösöstül, palástostul, és egyéb öltönyöstül megkötöztettek, és az égő, tüzes kemencébe vettettek. Amiatt azon-ban, hogy a király parancsolata szigorú volt és a kemence rendkívül izzó vala: azokat a fér-fiakat, akik Sidrákot, Misákot és Abednégót felvitték, megölé a tűznek lángja. Az a három férfiú pedig, Sidrák, Misák és Abednégó, az égő, tüzes kemencébe esék megkötözve.
Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkele, szóla és monda az ő tanácsosainak: nem három férfiút veténk-e a tűz közepébe megkötözve? Felelének és mondának a királynak: bizonyára oh király! Felele és monda: ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé. (Dániel könyve, 3. fejezet)
Olvastuk, hogy Nabukodonozor nagy királyként törvényt hozott. Ő volt az, aki elment Izraelbe, elhozta a zsidókat az országába, és néhány tehetséges fiatalembert az udvarába fogadott. Majd törvényben rendelkezett: az általa felállított képmást kellett fővesztés terhe mellett zeneszerszámokkal dicsérni és leborulni előtte. A három zsidó fiú és Dániel ezt megtagadta.
Miért kötnél kompromisszumot?!
Szeretném megosztani veletek, amit Oral Robertstől hallottam először, s ez a kompromisszum törvénye: ha térdet hajtasz, megégeted magad. Vagy másképpen, ha nem hajtod meg magad, akkor nem égsz meg. Az ördög akar olyan nyomást helyezni Krisztus testére, hogy Isten dicsőítését felejtsék el. Ha megállsz Isten Igéjén, például a gyógyulásoddal kapcsolatban, olyan nyomást akar rád helyezni, hogy a keresztyén világ másik részének az álláspontját fogadd el, vagyis hogy gyógyulás már nincs, illetve nem is biztos ezzel kapcsolatban Isten akarata. A megalkuvás valószínűleg az egyik fő bűn, amit Krisztus teste elkövet. Pál apostol is mondja, ha Isten igazsága vagy, akkor nem követsz el bűnt. Ha Istentől kijelentést kapsz, hogy ki is vagy igazán, mint Isten gyermeke, a kompromisszumnak már nem sok értelme van. Miért kötnél kompromisszumot, ha Isten a te oldaladon áll?
Azok, akik ráébrednek arra, hogy ők Isten igazsága (hogy Isten előtt megigazultak), tudják, hogy a helyzet meg fog fordulni. Be tudok számolni arról, hogy életemben Isten minden szituációt megfordított. Kivétel nélkül. Nem azt mondom, hogy tudom, milyen módon teszi meg, de azt igen, hogy megtette. Pontosan tudom, hogy Isten mit fog tenni: a Biblia azt mondja, hogy Isten mindenből meg fog szabadítani. Sok baja van az igaznak, de valamennyiből megszabadítja az Úr. Miért ne gyógyítana meg? Hiszen gyermeke vagy. Miért ne szabadítana meg? Hiszen Isten igazsága vagy. Éppen annyira a gyermeke vagy, mint Jézus volt. Ugyanúgy meg fog szabadítani, mint ahogy Jézust megszabadította. Jézus mondta: Atyám, mutasd meg nekik, hogy annyira szereted őket, mint ahogy engem szerettél. Ahogy Jézust az Atya megszabadította mindenből, ugyanúgy bizonyos lehetsz abban, hogy téged is megszabadít. S mert megállhatsz Isten előtt, mint igaz ember, miért kötnél kompromisszumot?
Tételezzük föl, hogy egy megbízható, szavatartó testvér odajönne hozzám, és azt mondaná: Isten azt mondta nekem, hogy a hó végén adjak neked egy millió dollárt. Ha a hó vége előtt el is veszíteném minden pénzemet az utolsó fillérig, miért kellene kompromisszumot kötnöm, amikor tudom, hogy a hó végén megkapom a megígért egy millió dollárt? Miért kötnék kompromisszumot, még akkor is, amikor az éppen aktuális körülmények nem kedvezőek? Ha valaki azt mondaná nekem: ó hiszen teljesen eladósodtál, add föl, nincs esélyed, add meg magad – azt mondanám: eszemben sincs, mert hű az, aki nekem az ígéretet tette, és meg fogja fordítani a dolgokat, mert ő szavatartó. Meg van írva, hogy sok baja van az igaznak. De legyetek bátrak, és olvassátok tovább Isten igéjét, mert abban az is meg van írva, hogy mindenből megszabadítja az Úr! Ha nem köt kompromisszumot. A bővített, Amplified Bibliában azzal a szóval, hogy Isten igazsága vagyunk, mindig együtt van a kompromisszumok nélküli kifejezés is. Szükséges eljutni oda, amikor megalkuvás nélküli igazsága vagyunk Istennek.
Visszatérve a történetünkhöz: Nabukodonozor azt mondta, ha nem hajtjátok meg magatokat, megégetlek benneteket. Három zsidó fiú visszautasította a kompromisszumot, nem kerestek semmiféle kibúvót, pedig egy valódi kemencével néztek farkasszemet. Nabukodonozor maga elé citálta őket, és megkérdezte: igaz, hogy nem tisztelitek, és nem hajtjátok meg magatokat az előtt a képmás előtt, amit felállíttattam? Itt az idő, ha halljátok a zeneszerszámokat, a lantot, citerát (Dán 3,13.), hajoljatok meg az arany képmás előtt. Ha nem teszitek, abban az órában bedobatlak benneteket a tüzes kemencébe, és hol van a ti Istenetek, aki megszabadíthatna titeket?
Az ördög nem becsületes játékos
Kiváló példa ez arra, az ördög hogyan kísérti, hogyan hívja ki Isten gyermekeit ma is. Készülj föl rá, ha elhatározod, hogy megállsz Isten igéjén, az ördög meg fog kísérteni, megpróbál ettől eltéríteni. Az ördög nem játszik becsületes módon. Nyomást akar gyakorolni rád, hogy hátat fordíts, hogy abbahagyd. Az elmúlt időszakban megtanultam: az ördög természete, hogy megalkuvást keres és köt, bár nem szereti ezt elismerni. Bizonyos esetekben ugyanis nincs más választása, vissza kell vonulnia. Emlékeztek, Isten azt mondta: legyen világosság, és lőn világosság.
Isten igéjében benne van: álljatok ellene az ördögnek, és az elfut tőletek. Ezt is Isten igéje garantálja. Ha ellene állunk, neki el kell futnia, mert ez Isten szava. Istennek ugyanaz a világteremtő szava, amivel az univerzumot megteremtette, lett kibocsátva az ördögnek is. Azt mondta neki: ha az én gyermekem ellened áll, neked el kell futnod, érted?! Azaz másképp úgy is mondhatnám: legyen világosság – ördög szaladj el. Ezért a sátánnak kompromisszumot kell kötnie, amikor nyomás kerül rá. Úgy tudsz nyomást gyakorolni és ellene állni a sátánnak, ha azt mondod: meg van írva, meg van írva, meg van írva…! Isten igéjében levő igazságokkal nyomást helyezhetsz az ördögre, és Isten igéjében benne van, hogy akkor el kell futnia. Nincs más választása: el kell távoznia!
Amikor Isten azt mondta, hogy legyen világosság, az nem hezitált, hogy mit tegyen: lett. Amikor Jézus parancsolt a viharos szeleknek és vizeknek, hogy legyen csendesség, a vihar nem szólt vissza, hogy jó, majd egy órán belül! Amikor Jézus szólt Péternek, hogy az első halat fogja ki és a szájában levő pénzt adja oda templomadóként, a hal nem szólt vissza, hogy szólj légy szíves a madaraknak! Nem volt választásuk. Amikor Kérith patakja mellett Illést kellett táplálniuk a hollóknak, azok nem mondták: elegem van, a múlt héten is ezt csináltam, miért nem szólsz a rigóknak?! Nem volt választásuk. Amikor Isten szólt a szamárnak, hogy prédikáljon, akkor azt tette, nem volt más választása. Amikor Isten szólt egy ember kérésére a holdnak és napnak, hogy álljanak meg, azok megálltak, nem volt választásuk. Ugyanígy szólt Isten az ördögnek is: ördög, amikor az én gyermekem az élő Isten igéjét szólja ellened, és ellened áll, nincs más választásod, el kell szaladnod! Amikor Isten gyermeke Isten igéjével jön ellened, ugyanazzal az Élő igével, ami által Jézus Krisztus is feltámadt a halálból, ugyanazzal a Szóval, ami megteremtette a világmindenséget, amikor valaki hittel mondja ki és nyomást helyez rád ezekkel az igékkel, azt akarom, hogy tudd: egyedüli választásod az, hogy elrohansz! Nincs más választásod, el kell futnod!
Ha azt mondod, ó már fáradt vagyok, hogy Isten Igéjén álljak, meddig kell még ezt tennem? Addig, amíg győzöl. És mikor fogsz győzni? Amikor már nem kell állni. Elfeledkezünk arról, hogy amikor Isten megfordítja a helyzetet, az ördög által ránk tett nyomást az ördögre helyezi. Jóbról azt írja az Ige, hogy az Úr megfordította a helyzetét, nem azt írja, hogy szabaddá tette, hanem: megfordította az ő fogságát. Vagyis azt a nyomást, amit az ellenség bocsátott rá, Isten megfordította és ráhelyezte az ellenségre, miközben ő szabaddá lett. Nagyon rossz érzés, amikor állandóan kárhoztató gondolatok jönnek, és nem tudsz mit tenni. S amikor másra is akarsz gondolni, nehezen megy, mert az ördög állandóan azt mondja: veszíteni fogsz, veszíteni fogsz, veszíteni fogsz…! Amit ilyenkor tenni tudsz, hogy párnát teszel a füledre, bekapcsolod a tv-t, beülsz a kocsiba és elrohansz valamerre, már a Bibliádat sem tudod olvasni, mert az agyad nem áll rá. Nem jó érzés. Amikor mégy hazafelé, nagyon rosszul érzed magad. Rossz dolog nyomás alatt lenni. Nem szeretem.
De hála legyen Istennek, megtanultam, hogy mit kell ilyenkor tennem: meg kell állnom Isten Igéjén. Hála Istennek, azt is megértettem, hogy Isten az én oldalamon áll. Hála Neki, megtaláltam ezt az igét: nem engedi, hogy feljebb kísértsen az ördög, mint ahogy azt elszenvedhetem. Isten menekülési utat fog adni, és elkezdi megfordítani a helyzetet. Mennyire más így figyelni a szituációt, és így elkezdeni nyomást helyezni az ördögre Isten igéjével, és megvallani, mondani egészen addig, míg az ördög teljesen összezavarodik, és kétségbeesésében megfutamodik.
Ez a három zsidó fiú elhatározta, hogy nem fognak térdet hajtani. Az ok, amiért ezt nem tették meg, hogy ismerték az ő Istenüket. Tudták, hogyan munkálkodik, ismerték szabadító erejét és hatalmát. Nézzük csak meg, hogyan is alakult a helyzet ezután. A király akart még adni nekik egy lehetőséget. Azt mondta: fiúk, amikor meghalljátok a zeneszót, hajtsátok meg magatokat az arany képmás előtt, és rendben lesz minden. Ha nem teszitek, megégtek. Még azt is megkérdezte, hol van vajon a ti Istenetek, aki képes lenne megszabadítani benneteket ebből a helyzetből? Szeretném tudni a nevét. Azt is mondhatta volna Nabukodonozor: leigáztam Izraelt, és nem láttam a ti Isteneteket. Egyáltalán: nincs alakja, formája a ti Isteneteknek, nincs keze, lába, nincs ereje. Egyáltalán mi a neve, ki ő, és hol van? Nabukodonozorról tudjuk, hogy az egyik legbüszkébb ember volt a világtörténelemben, úgy viselkedett, mintha ő lenne isten. Egy olyan várost és erődöt épített, amely egyedülálló volt és talán a legszebb, amit valaha is építettek. A tróntermét körülvevő széles fal tetején egymás mellett elfért nyolc szekér. Nabukodonozor volt az ismert világ legnagyobb hódítója. Nem volt még egy király, akinek ilyen hatalma lett volna, és ugyanakkor ennyire nagy nyomást helyezett volna Isten gyermekeire. Senki sem állhatott meg előtte. De a három zsidó gyerek felrúgott minden ésszerű magyarázatot, és nem voltak hajlandók meghajtani térdeiket ezelőtt az úgymond mindenható király előtt.
Ha azt mondod, Isten az oka a betegségednek – a sátán dicséred!
Sátán szereti a dicséretet, ő nagyon büszke. Szereti, amikor őt imádják. Szomorú, de ha azt mondod, lehet hogy Isten miatt vagy ebben a szituációban, vagy Isten az oka annak, hogy beteg vagy – akkor a sátánt dicséred. Ezt ő nagyon szereti. Ha egy keresztyén gyógyíthatatlan betegségben szenved, és belenyugszik abba, hogy meg kell halnia, akkor a sátán büszkén feszít, és fogadja alattvalói imádását, dicséretét. Ám a legnagyobb büszkeségre az adott okot neki, amikor Jézus ott volt a keresztre feszítve, és azt mondta: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” – akkor a pokol örömujjongásban törhetett ki és rendkívül büszke volt. És a pokol minden teremtménye örült, mert azt látták, hogy Isten Fia, Jézus hibázott, és nem tudta végrehajtani az emberiség megváltásának tervét, s mivel azt gondolták, hogy legyőzték Isten Fiát, úgy látták, Isten is le van győzve.
A sátán már elképzelte, hogyan fogja elfoglalni Isten helyét. Lám, gondolta, Jézus hibázott, és Isten hátat fordított neki. Amikor Jézus azt mondta, hogy „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”, akkor a sátán a saját királyi székén büszkeséggel telt meg, fogadta a gratulációkat, üdvözléseket az alvilág teremtményeitől. Mert azt hitte, legyőzte Jézust, akit Isten küldött a földre. A pokol teremtményei előtt ő volt a bajnok, aki legyőzte Isten Fiát ott a kereszten. Amikor Jézust ott látták, visszaemlékeztek, hogy három és fél évig semmit nem tudtak vele kezdeni, nem tudtak neki ártani, állandóan kudarcot vallottak. A démonok nem maradhattak nyugodtan, mert Jézus mindegyikőjüket kiűzte. Nem tudták az embereket vakságban és süketségben tartani, mert Jézus minden szemet, és minden fület megnyitott, sőt, feltámasztotta őket a halálból.. Akiket sátán megkötözött, Jézus felszabadította, egész tömegeket. Nem tudták Jézust megkövezni, mert egyszerűen átsétált közöttük. Képtelenek voltak az embereket a betegség igájában tartani, mert Jézus mindenkit meggyógyított. S a poklot három és fél évig állandó megaláztatás érte. Jézus ez idő alatt teljesen szétrombolta az ördög minden munkáját a földön.
Egy napon azonban Jézus eldobta a fegyvereit, és ott állt védtelenül, hagyta, hogy elfogják. Engedte, hogy megalázzák, megkínozzák és megfeszítsék, és Jézus azt mondta a kereszten, hogy „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” … Az egész pokol nagyon örült az eseménynek, bár nem értettek semmit, hiszen három és fél évig hozzá sem érhettek. Amikor meg akarták kövezni Názáretben, átsétált közöttük. Amikor a vallási vezetők el akarták fogni, meg sem érinthették. Jézus minden helyzetet ellenőrzése alatt tartott 3,5 évig. De egy napon meg lehetett kötözni, és azt tehettek vele, amit akartak. Megkorbácsolták, megkínozták, úgy látták Jézust, ahogy még soha: megalázva, meggyötörve. Korábban meg sem tudták érinteni, most pedig ott volt megkötözve, megkínozva, ruhái szétszórva, teste felsértve, töviskoronával a fején – nem értették, mi történik. De azt látták, hogy amit a sátán akart, az megvalósult.
Bevégeztetett: az ár ki lett fizetve!
Jézus fogságban volt, s a pokol beindult: elkezdték az embereket felgerjeszteni, hogy feszítsék meg. A vallásos embereket arra ösztönözték, hogy bedühödve már mást nem is tudtak kiabálni, csak azt: feszítsétek meg, feszítsétek meg! Addig feszítsétek meg, amíg gyenge. Odavitték a kereszthez és megfeszítették, még egy lándzsát is az oldalába döftek. S a pokol úgy vélte: győztek. A mi bajnokunk, a sátán megsemmisítő vereséget mért Isten Fiára – gondolták. A pokol örült, ujjongott. Levették Jézust a keresztről, és betették egy sírüregbe. A pokol azt gondolta, az emberiség megváltása kudarcot vallott. Nem is sejtették, mit jelentett, amikor Jézus azt mondta: bevégeztetett! Ő kifizette az árat az emberiség bukásáért.
Az ördögnek akkor – biztos vagyok benne – nagy felmagasztalása kezdődött. Már terveket szőtt: íme, teljes uralmat vehet a földön, mehet a mennybe, hogy ledöntse Istent a trónjáról, mert Isten Fiát is legyőzte – így hitte. Tudjuk, hogy a sátán nagyon tévedett, és azt is tudjuk – Pál apostol mondja –, ha tudta volna ezt az ördög, akkor nem feszítette volna meg a dicsőség Urát, a mi Urunk Jézus Krisztust. De nem tudta. Csak azt látta, hogy Isten Fia le van győzve, teste a sírban, szelleme a pokol mélyén van. És legalább három napos ünneplés zajlott a pokolban.
De három nap után valami történt, amit az ördög nem tervezett. Jézus feltámasztatott! A menny megelégíttetett, mert Jézus Krisztus vére kifizette az árat, és Isten elfogadta a vért engesztelő áldozatul, s a menny örült. Isten terve szerint az emberiség megváltása megtörtént, és másnap, mikor még tartott az ünnepség a pokolban, Jézus megkereste a sátánt, és első dolga volt, hogy levegye fejéről azt a koronát, amit még Ádám kapott, letépje a fegyvereit, amiben a sátán bízott, elvette a halál kulcsait tőle, s lefegyverezte a hatalmasságokat, az egész gyülevész hadat, és bátran mutogatta, diadalt vévén felettük.
Bizonyos vagyok benne, hogy a pokolban az ünneplés befejeződött. Egy pillanat alatt vereséget szenvedtek, Jézus megrázta a poklot, és a sátánt lefegyverezte, hatalom nélkül hagyta. Nincs hatalom, nincs jogosultság, nincs erő, az erejét lerombolta, megalázta. Az ünnepség ott abbamaradt, de a Paradicsomban akkor kezdődött, ahol Dávid és az Ószövetségi szentek voltak, még, mint foglyok. És Jézus prédikált nekik. Majd Jézus előtt megnyílt a menny kapuja, és az egész menny kiáltotta: a dicsőség Királya érkezik! Jézus megállt a Mindenható Isten trónja előtt, bemutatta a vérét, és Isten azt mondta: te vagy az én szeretett Fiam s én a te Atyád. Majd vette a teljes örömöt, és felkente vele Jézust. Az igazságosságot Jézus kezébe tette, és azt mondta, hogy a te trónod, ó Isten örökkévaló.
Az Atya leült, és az összes hatalmat, és az egész univerzumot Jézus kezébe tette. Jézus azonnal lejött a földre, megjelent a tanítványainak, s az első, amit mondott nekik, ez volt: minden hatalom nékem adatott mennyen és földön. Minden hatalom, minden erő a mennyben és a földön hozzám tartozik. Minden hatalom, amit az ördög meg akart szerezni, mostantól Jézushoz tartozik. Nemcsak az a hatalom, amit sátán elvett Ádámtól, és Ő visszaszerzett, de a menny hatalma is néki adatott. Majd azt mondta a tanítványoknak: ezért menjetek az én nevemben és gyógyítsátok a betegeket, űzzétek a démonokat! Majd Jézus felment és leült az Atya jobbján a trónra.
A hatalom nekünk adatott
A történet tehát röviden: az Atya leült és az összes hatalmat átadta Jézusnak az univerzum fölött, Jézus leült, és átadta mindezt az egyháznak, a tanítványoknak – nekünk. Mivel ez a hatalom már nekünk adatott, nincs szükségünk kompromisszumra. Mi ülünk a kormánynál, miért adnád fel? A hatalom nekünk adatott, miért ne állnánk meg Isten Igéjén? Nem érdekes, hogy milyen helyzeten mégy keresztül, az az érdekes, milyen hatalmad és milyen jogosultságod van! Nem érdekes, mióta vagy már küzdelemben, ha kijelentésed van arról, hogy Jézus Krisztusban milyen hatalmad van, ezt a kijelentést senki, soha el nem tudja venni tőled – kész leszel örökké megállni. Nálunk van az erő. Pál apostol azt mondta: tudom, kinek hittem. Ő képes – erről teljes bizonyosságom van.
Ma mindazok, akik kompromisszumot kötnek, nem tudják, hogy a mi Urunk mire képes. Még azt sem tudják, mi az akarata? Ezért kötnek kompromisszumot. Ha valami nyomás jön, akkor összeesnek és feladják. Ha tudod, hogy milyen a mi Istenünk, akkor azt is tudod, Ő képes és meg is akar szabadítani! És azt is tudd meg, hogy soha nem hagy fogságban és megszabadít téged! Ha nem hajtod meg magad, nem kötsz kompromisszumot, akkor nem is égsz meg. Ha meghajtod magad, megalkuszol – megégsz. Ha föladod, veszítesz!
Isten egyszer azt mondta nekem: fiam, szeretném, ha minden alkalommal, amikor a nehéz helyzetben vagy, jusson eszedbe, mennyire közel van a szabadulásod. Emlékezz, hogy amikor a legnagyobb a nyomás, amikor úgy érzed, soha ilyen erős nem volt, és már azt hiszed vége – és a nyomás még erősebb lesz… Ha úgy érzed, hogy belül már összeroppansz, és már nem bírod tovább… ha azt mondod, hagyjanak békén, elegem van… ha mindenki azt mondja: miért nem adod föl, felejtsd el már ezt az egészet… Emlékezz rá, ha ilyenfajta nyomás alatt leszel, amely minden eddigi tapasztalatodnál rosszabb – de Isten Igéjén állsz! – azt mondom neked, ez az az idő, hogy örvendezz, mert ez a legbiztosabb jele annak, hogy az ördög az utolsó, legjobb lövedékeit mostanra tartogatta, és már nincs több neki. Ha ez elfogy, már nem marad semmije. Nem kell kompromisszumot kötnünk!
Tudjuk, hogy a mi Istenünk képes megszabadítani minket! És meg is akar szabadítani. Ha ismered Őt, nem hajolsz meg, mert tudod, hogy Isten a te oldaladon áll. Ha tudod, hogy egyetlen ellened készült fegyver sem lehet jó szerencsés! Miért hajolnál meg, ha tudod, hogy nagyobb az, aki benned van, mint az, aki a világban van! Ha tudod, hogy mindenre van erőd Krisztusban, aki megerősít téged! Ha tudod, hogy semmi sem választhat el Krisztus szerelmétől. És miért ne dicsérnéd az Urat, ha tudod, hogy a hited az, amely legyőzte a világot?! Nincs rá szükség, hogy meghajolj, hogy kompromisszumot köss!
A három zsidó fiú úgy döntött, hogy nem hajolnak meg. Tudjuk, hogy a mi Istenünk képes megszabadítani minket.– mondták. Nabukodonozor király azt mondta, fiúk, senki sem beszélt velem még ilyen szemtelenül és vakmerően, de adok még egy lehetőséget. Igazából nem azt akarom, hogy megégjetek és elpusztuljatok, hanem azt, hogy hajoljatok meg az én akaratom előtt. Ha nem, akkor viszont meghaltok. S mit válaszoltak a fiúk erre? Ha így is lenne… Nem dugták össze a fejüket, s mondták egymás között: látjuk, hogy a király komolyan gondolja, lehet, hogy ez esetben mégis meg kellene hajolnunk. Nem. Azt mondták: ha így is lenne… Ez azt jelentette: ha így is lenne, Isten akkor is gondot visel rólunk. Ki a nagyobb? Isten, vagy te, Nabukodonozor?
Ha az ördög legközelebb azt mondja: meg fogom állítani a vállalkozásod pénzügyeit, mi a válaszod? Ha így is lenne, ha így is van… Ha legközelebb azt mondja: elkapod az influenzát, erre te mondhatod: ha így is lenne… (Ne rohanj oda valakihez és panaszkodj, hogy az ördög azt mondta nekem … – mondd: ha így is lenne…) Akkor vagyunk bűnösök, ha beengedjük ezeket. Íme Isten példát adott, s azt mondta: álljunk meg! Pál apostol azt mondta: megharcolta a hit nemes harcát, futását bevégezte. Azt szeretném, ha ezt én is elmondhatnám, és szeretném, ha az Úr azt mondaná, jól van hű és igaz szolgám, nem végeztél félmunkát, nagyon jó pályát futottál Jerry. És nem azt, milyen szégyen fiam, hogy veszítettél. Azt szeretném hallani, hogy jól van, jó és hű szolgám!
Nabukodonozor azt mondta: ki az az Isten, aki képes benneteket ebből a helyzetből megszabadítani? Sidrák, Misák és Abednégó pedig azt mondták (16. vers), nem szükséges, hogy bármit is feleljünk erre, ó király. Láthatod, nincs szükséged arra, hogy megalkudj. A három fiú azt mondta, van Istenünk, aki minket megszabadítson, nem szükséges erre válaszolnunk. Mert Ő ki tud minket szabadítani a te kezedből, sőt a tüzes kemencéből is. Amikor a három fiú azt mondta ennek a hatalmas, úgymond mindenható uralkodónak, hogy nem szükséges erre válaszolnunk – még soha senki nem beszélt így vele.
Kelj fel, és lepd meg az ördögöt! Az ördögöt sokkolja, amikor az az ember, aki vallásos agymosáson esett át, és eddig rugdosni és megalázni, gyötörni tudta, Isten Igéje által megerősödik, feláll, és azt mondja: elég, ne tovább, ördög! Az ördög – aki eddig azt hitte, hogy ez az ember megkötözhető és azt tehet vele, amit akar, megdöbben -, amikor azt hallja tőle: most vége van a terveidnek, most kijelentem, hogy nem működhetsz tovább az életemben! – Legközelebb, ha az ördög akar valamit tenni, nyisd ki a szádat, és vágd képen Isten Igéjével.
Isten képes – és meg is akarja tenni
A három zsidó fiú tehát azt válaszolta: a mi Istenünk ki tud minket szabadítani a te kezedből, sőt a tüzes kemencéből – és Ő akarja is. Ez az a kijelentés, ami az egyház számára nagyon szükséges: Isten képes és meg is akarja tenni! Isten képes, és akarja is! Sokszor hallottam testvérektől: igen, Isten képes megtenni, de nem tudjuk, akarja-e? Ha ezt gondolod, akkor ez nagy tehertétel a számodra. Ez esetben meg is égsz. A három fiú azt mondta, a mi Istenünk képes minket kiszabadítani a kezedből, és Ő ki is akar szabadítani – de ha mégsem történne meg, tudd meg ó király, hogy mi akkor sem szolgáljuk isteneidet, és nem hajtjuk meg térdeinket az arany képmásod előtt.
Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a fiúk az énjükből beszélnek, nagyképűen. Sokan, akik tudják, hogy kik Krisztusban, megkapják ugyanezt a kritikát. S akik kompromisszumot kötnek, haragszanak azokra, akik nem. S mondják: Isten nem szereti ezt a nagyképű, felfuvalkodott hozzáállást. De ez engem nem érdekel. Egy pásztor haragudott rám, mert fiatalabb voltam, mint ő. És mondta: ismerlek, a pokolba fogsz menni! Te egy lakatos voltál, és csak három hónapja tértél meg, és azt akarod megtenni, amit én 16 éve próbálok?! Miért akarod ezt? Én azt válaszoltam: a problémád az, hogy te ismered ugyan a Bibliát, én viszont cselekszem a Bibliát. Hála Istennek, ő is megtért és nagyon erős gyülekezete van Észak-Texasban.
A történethez visszatérve: ekkor Nabukodonozor tele lett haraggal, és az arca eltorzult. Fűtsétek be hétszer erősebben a kemencét, mint bármikor! – adta ki az utasítást. Hallottam ezt már prédikálni, sajnálkozva hangzott el: „Ó Istenem, nem látod, hogy ez a három fiú milyen nagy bajba jutott, és mi is hétszerte nehezebb szituációba, a tüzes kemencébe kerülünk, nem látod, ó Isten?” Ha elolvasod a történetet, láthatod, nem arról szól, hogy hétszerte nehezebb a szituáció-e vagy sem, hanem az utána következők a fontosak. Azt is prédikálták: „Isten megpróbálta Sidrákot, Misákot és Abednégót megölni. Ő vitte bele őket abba a helyzetbe, amibe kerültek.” Nem! Olvasd el: Nabukodonozor fűttette be a kemencét! Nem Isten! Hangsúlyozom: Nabukodonozor és nem Isten!
Oral Roberts mondta egyszer: Istennek semmi köze a kemencéhez, és semmi olyan megpróbáltatáshoz, amely gonosz az életedben! Ő mindent elkövet hogy kigyere onnan! Ez az igazság. Nabukodonozor azt parancsolta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint bármikor szokták tenni, és megparancsolta a hadserege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg őket. Figyeljétek meg, a legerősebb vitézeinek parancsolta meg! A sátán is a legerősebb fegyvereit veti be ellened, amikor ellene állsz. Reménykedik ugyan abban, hogy Isten nem jelenik meg, de nem akar semmit a véletlenre bízni, ezért mindig a legerősebb fegyvereit vonultatja fel. Nabukodonozor sem intézte el azzal, hogy az átlagembereinek szólt, nagyon biztosra akart menni, hogy ezeket a fiúkat megbüntesse, ezért a legerősebb vitézeit mozgósította. Ha nem kötsz kompromisszumot, és a sátán nagy erővel támad rád, ne izgulj, mert Isten meg fog jelenni.
Megkötözték hát a fiúkat, és úgy ahogy voltak, nadrágostól, alsóruhástól, és süvegestől bedobták őket az izzó kemencébe. S mert a király szigorú parancsára roppantul befűtöttek, azok a férfiak, akik a legerősebb vitézek voltak, akik megkötözték és odavitték a három fiút, azonnal megégtek az izzó lángoktól, azok pedig az izzó kemencébe estek. De azok a lángok, amelyek megölték a vitézeket, a három zsidó fiút még csak nem is érintették, akik ismerték az ő Istenüket. Vajon miért nem égtek meg a fiúk, akik pedig odavitték őket azok igen? Mert Isten, aki képes volt megszabadítani őket, már munkában volt.
Ki a negyedik ember?
Nabukodonozor király megdöbbent, sietve fölkelt és ezt kérdezte udvari embereitől: nemde három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? Valóban így van, ó király – válaszolták. A király viszont így szólt: én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. – Arról beszéltek, hogy nem történt tévedés, három embert dobtak be, és Nabukodonozor megdöbbenve figyelte, és hangosan tudakolta, ki az a negyedik ember? Hogy került oda a negyedik ember? Nabukodonozor azt mondta: négy embert látok, akik teljesen szabadon járnak, és semmi sérülés nincs rajtuk. És a negyedik férfi alakja olyan, mintha Isten fia lenne. Ki az a negyedik ember ott?
Sem megkötözve nem voltak, sem meg nem égtek – nem kötöttek kompromisszumot, és a negyedik ember feltűnt. Isten igéjét tekintették elsődlegesnek, és nem fordultak el tőle, hiszen ismerték ezt: „ha az én beszédemre hajtjátok a füleiteket, és nem tértek el ettől, sem jobbra sem balra, akkor az ellenség egy úton jön ellenetek, s én megvédelek benneteket, és hét úton fognak elszaladni előletek.” Azt mondták: nincs más Istenünk, és nem vagyunk hajlandók szolgálni más istent, csak a teremtő, mindenható Istent. És Ő velünk szövetséget kötött, és mi megtartjuk ezt a szövetséget. És mivel nem hajoltak meg, és nem kötöttek kompromisszumot, Jézus, a negyedik ember feltűnt, s ők nem égtek meg, még a hajuk szála sem görbült meg, és szabadok lettek. S a pokol elveszítette az erejét.
Engedjétek meg, hogy mondjak valamit erről a negyedik emberről. Ki ez a negyedik ember? Megmondom, ki az: Az I.Mózesben a nő magva, II.Mózesben a húsvéti bárány, III.Mózesben a főpap, IV.Mózesben este a tűzoszlop, és nappal a felhő, V.Mózesben maga a próféta, Józsuéban az üdvösség kapitánya, a Bírákban ő a bíró és a törvényadó, Ruthban ő a szabadító, I. és II.Sámuelben a próféta, I. és II.Krónikákban és Királyokban ő az uralkodó király, Ezsdrásban a hűséges írástudó, Nehémiásban ő az újjáépítő, az emberi életek ledöntött falainak újjáépítője, Eszterben ő a mi Mordehájunk, Jóbban az örökké élő megszabadítónk.
A Zsoltárokban ő a mi pásztorunk, a Példabeszédekben és Prédikátorokban a bölcsességünk, az Énekek énekében ő a mi szerelmünk és vőlegényünk, Ézsaiásban a béke fejedelme, Jeremiásban az igazságos szőlőtő, Jeremiás siralmaiban a síró próféta, Ezékielben a csodálatos négyarcú ember, Dánielben a negyedik ember az élet tüzes kemencéjében.
Ki a negyedik ember? Megmondom ki az: Hóseásban a hűséges férj, Joelben a Szent Szellembe bemerítő és a tűz, Ámósban a teherhordó, Abdiásban a hatalmas, aki megment, Jónásban a mi nagy külföldi misszionáriusunk, Mikeásban az üzenetközvetítő, akinek csodálatos lábai vannak, Náhumban Isten választottja, Habakukban Isten evangelistája, Sofóniásban a mi megmentőnk, Aggeusban Isten örökségének a helyreállítója, Zakariásban Dávid házának forrása, mely a bűntől megtisztít, Malakiásban az igazságosság napja, mely felkel, és gyógyulás van az ő szárnyai alatt.
Ki a negyedik ember? Megmondom ki az: A Mátéban ő a Messiás, Márkban a csodákat cselekvő, Lukácsban az ember fia, Jánosban az Isten Fia, az Apostolok cselekedeteiben a Szent Szellem, Rómában a megigazítónk, I. és II. Korinthusban a megszentelőnk, Galatában a megszabadítónk a törvény átkától, Efezusban ő a megkereshetetlen gazdagság Krisztusa, Filippiben ő Isten, aki betölti minden szükségünket, Kolosséban ő az Istenség testének a teljessége. Az I. és II. Thessalonikában ő a mi hamarosan eljövő királyunk, I. és II.Timóteus-ban ő a közbenjárónk Isten és ember között, Titusban a hűséges pásztor, Filemonban a szeretett barátunk, testvérünk. A Zsidókban ő az örökkévaló szövetség vére, Jakabban a nagy Gyógyító, I. és II. Péterben a Főpásztor, I., II. és III. Jánosban a Szeretet, Júdásban ő, Jézus az Úr, aki tízezer szentjével eljön. A Jelenésekben a királyok Királya és az urak Ura! Halleluja!
Ki a negyedik ember? Ki az a negyedik ember, aki megjelenik a tüzes kemencédben, ha nem kötsz kompromisszumot?! Megmondom ki az: Ő Ábel áldozata, Noé szivárványa, Ábrahám kosa, Izsák forrásai, Jákób botja és megáldója, Mózes pálcája, Józsuénál az, aki megállította a napot és holdat, Illésnek a palástja, Elizeusnak a pálcája, Gedeonnak a gyapjúja, Sámuelnek olaj, Dávidnak a lantja, Ezékiásnak a nap, Dánielnek a látomása, Ámosnak a terhe, Malakiásnak az igazságosság napja.
Ki a negyedik ember? Megmondom ki az: ő Péter árnyéka, István jelei és csodái, Pál zsebkendője, János gyöngyfehér városa, az árváknak atyja, az özvegyek férje, az utazóknak éjjel világossága és hajnalcsillaga, ő az, aki a halál árnyékának völgyében veled jár, ő Sáron rózsája, és a méz a sziklán. Ő Isten dicsőségének világossága, pontos képe Isten személyének, ő a kincs, a nagy értékű gyöngy, ő a szikla a földben, ő a kupa, mely túlcsordul, ő a pálca és bot, ami megvigasztal.
Ki a negyedik ember? Megmondom ki az: Ő a Názáreti Jézus, az élő Isten Fia! Hallelujah!
