Kéz a kézben


Rúgtak-haraptak-csíptek

mázos mosolyba csomagolva

kiöklöztek-űztek

a csillagtalan éjszakába

hol  a remény cserepekre

tört összetiporva 

 

lelkem sebesülten vergődik

szárnyaszegett-haldokló madár

a súlyos ütések kínjai

megannyi tüske a koronán


fájdalom borítja elmémet

sötét felhőként telepszik rám

a keserű magány érzése

van még tovább?

 

Felnézek a tintaszínű égre

a felhők hirtelen oszlanak

egy hatalmas kéz sodorja őket

és gyengéden megsimogat


Már nem vagyok egyedül

velem van a testté lett Szeretet

maga a Teremtő

Aki mindent újjá tett


fájdalmaimat Ő hordozta

egykor egy véres kereszten

minden sebet begyógyítva

gyötrelmeimet viselte


Újra látom Őt a Megmentőt

a drága vért mely elfedez

a pusztító gyűlölőtől

felszárnyalhat a lelkem


Kezem egy átszögezett

Szent tenyérbe simul

a vihar tomboló ereje

távoli messzeségből zúg


S már nem látok mást

csak a sugárzó dicsőséget

mely a Királyt 

palástként takarja be 


Szemei perzselő tűz lángja

felszárítja könnyeim

hangja sok vizek zúgása

hozzám szelíden érkezik

a fájdalom és sóhaj

Benne semmivé válik


Meggyógyított a Szeretet.     

 

(A verset írta: O. K. Anikó)                         

Tagged on:

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688