Fagyból-hóból-jégből gyúrtak
Februári csikorgásban
hóban fagyban szélfúvásban
megszülettem s most itt vagyok
ha megvertek sose sírtam
bánatom volt – nem mutattam
csak a gyűlölet szikrázott
Hej élet élet be gyöngy élet!
Kemény télben megedződtem
hideg acél minden sejtem
jéggé dermed ki hozzám ér!
Tudom hogy kell „sosem félni”
szeretve is megbántani
fehér hollót vagy feketét
ez aztán az élet!
Még sikerült elkerülnöm
kegyes Fortuna istennőm
élet-halált adó bugyrát
se nem élek se nem halok
fagyból hóból jégből vagyok
míg el nem olvadok végleg
Ha megunom magamat…
Sötét éjszakában félek
csillagot napfényben nézek
egyre keresem a párját
leroskadok út porába
fütyülve a szép világra
kis csillagom marad árván
én innen kilépek!
(O.A. – megtérés előtt)
