Halálos szorításban

Egy magányos téli éjszakán

Gyertyát gyújtottam

Hogy megüljem halotti torom

 

Nem kellett sokáig várnom

Imbolygó libegő árnyak

Érkeztek sorra

Fekete arcok meredtek rám 

Hol az a híres anyai ösztön, 

hogy megérezze a bajt,

Hol vagy anyám még ez egyszer?

Hol a sosemvolt apai támasz, védőpajzs 

A felsebző tüskék ellen?

Hol marad barátaim vigaszt adó szava? 

És nálad kétarcú kedvesem 

Menedéket találok-e?

Semmibe hull a kiáltás

Lassan elhal a szó 

Megfakul a fény

Megdermed a szív

 

A közöny-kisértetek pedig

Egyre közelednek

Körülfognak átölelnek

 

(O.A. – megtérés előtt)

Tagged on:

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688