Ha választanod kellene élet és halál között, mit tennél? A válasz nyilvánvalónak tűnik, de a valóságban egyáltalán nem az.
Tudod, a halált választani nem szükségszerűen azt jelenti, hogy a legközelebbi szikláról a mélybe veted magad. A válasz sokkal összetettebb.
A Biblia azt mondja, a halál a testi gondolkozással egyenlő. Azaz a látható világba nyakig belegabalyodni. A Biblia beszél az életről is:
Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. (Filippi 2,13)
Az első számú indok, ami miatt az emberek kudarcot vallanak a gyógyulásuk elfogadásában, hogy nem hiszik el, hogy Isten akarata az, hogy egészségesek legyenek. Sokan azt mondják: lehet, hogy a betegséggel Istennek bizonyos tervei vannak. Nem, neki ilyen tervei nincsenek!
Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által. (Róm 10:17)
Két évvel később visszamentem ugyanabba a gyülekezetbe, Oklahomába. Észrevettem, hogy az a fiatal hölgy, aki nem volt hajlandó hinni, ott van. Most is négy hétig tartott az összejövetel sorozat. A hölgy a Bibliájával és egy jegyzetfüzettel minden alkalmon ott ült, és jegyzetelt, amint tanítottam mindennap reggel, és este.
Két hétig a fiatal hölgy ült, figyelt és jegyzetelt. A második hét péntekjén az első sorba ült le. Az egyik ültető a kezével a kezei alá nyúlt, segített lábra állni, és segített a mankóira támaszkodni. Ő lett az első a gyógyulásra várók sorában.
pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. (Márk 9:23)
Emlékszem, 1956-ban egy nagy, teljes evangéliumi gyülekezetben prédikáltam Oklahomában. Láttam egy hölgyet, aki minden összejövetelen ott volt. Nem tudtam, hogy a gyülekezetnek tagja-e. Azt láttam, hogy mankókra támaszkodik. A testét előre tudta lendíteni a mankók között, úgy hogy elég súlyt helyezett a lábaira, hogy előre mozgassa a mankókat. Jó 10 percbe telt, amíg 8-10 métert meg tudott tenni.
1958 májusában Fort Worth-ben (Texas) tartottam egy összejövetelt, és a végén a könyves asztalhoz igyekeztem. Ekkor két hölgyet pillantottam meg, ahogy közeledtek hozzám. Nem tűntek ismerősnek, ezért folytattam az utamat. Ám az egyikük kitárta a karjait és átölelt.
Meglepődve kissé visszahőköltem, de ő azt kérdezte: ” nem ismersz meg, ugye?”
Valóban nem ismertem meg. Mikor elmondta, ki is ő valójában, én öleltem át, és együtt hallelujáztunk! Ő volt az a 82 éves evangélista, akinek néhány hónappal azelőtt szolgáltam, aki ágyhoz kötött volt, és az orvosok már lemondtak róla. S aki most olyan fiatal és csinos volt.
iam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Példabeszéd 4,20-21
Ha visszagondolok 1957 szeptemberére, eszembe jut egy 82 éves evangélista hölgy, aki már két éve súlyos gyomorrákban szenvedett. Az orvosok nem értették, hogyan élhet még. Mikor felnyitották a testét, láttak jó néhány rosszindulatú daganatot, és nem csináltak semmit, csak visszavarrták a sebet. Azt mondták, itt már semmit sem lehet tenni.
Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életök ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testöknek egészség. (Példabeszéd 4,20-22)
Az új Strong konkordancia szerint a Példabeszéd 4,22-ben szereplő héber egészség szó valójában gyógyszert jelent. Más szavakkal ez az Ige így hangzik: „… ezek (Isten Igéje) élet azoknak, akik megtalálják azt, és gyógyszer egész testüknek.
Zsolt 35,27 mindazok, akik gyönyörködnek az én igazságomban, és örömük van az én megigazításomban, kiáltsanak örömért, és legyenek boldogok, és szüntelenül mondják: legyen az Úr felemelve, aki gyönyörködik az Ő szolgáinak Isten áldásaiban bővölködő (prosperáló) életében. (Amplified Bible)
Ha a hagyományos vallás azt tanította neked, hogy Isten szegénynek, és elesettnek akar látni, jó hírem van számodra. A Biblia azt mondja: Isten örül a te bővölködésednek. Isten azt akarja, hogy prosperálj!
Könyörületesség. Erre van leginkább szükségük az embereknek ezen a világon. Kell valaki, aki Isten könyörületességével kinyúl feléjük.
A könyörületesség mély sóvárgás, vágy arra, hogy az emberek szükségeit betöltse. Sokkal erősebb érzés, mint az együttérzés, amely tehetetlenül ül, és sajnálkozik rajtuk. A könyörületesség tenni is akar valamit értük.
Az Egyház az évek során mindenféle bonyolult tervet dolgozott ötlött ki, hogyan is evangelizálja a világot. Összejöttünk, gyűléseket tartottunk, stratégiákat ötlöttünk ki, terveket szőttünk, sőt még pénzt is gyűjtöttünk. erre De csak ritkán gondoltunk arra tervre, amit Jézus maga adott nekünk.
A legtöbb hívő nem is tudja, hogy Jézus már ideadta nekünk azt a kulcsot, amivel megnyerhetjük a világot.
A Biblia királyoknak és papoknak (Jel.1,6), továbbá a világ legyőzőjének (1Ján 5,4.) nevez bennünket. Sokunk számára ezek a kijelentések még valóságossá kell hogy váljanak. Egyelőre még tanuljuk, hogy kik is vagyunk valójában.
Az 1Krónika 14. fejezetét elolvasva láthatod, hogy Dávidnak ugyanez volt a problémája. Még tinédzserként lett Sámuel próféta által felkent király. Évek óta tudta, hogy eljön a nap, amikor Izrael fölött fog uralkodni, de valahogy ez nem akart megtörténni. Ám nézd csak meg, mit ír a 2. vers:. “És Dávid megértette, hogy az Úr királlyá kente őt
Előkészület. Ha éppen szellemi csatába indulsz, ez az a szó, amit nem szabad elfelejtened. A legtöbb hívő nem fordít erre kellő gondot. Nem készítik fel magukat előre. Játszadoznak, amíg az ördög első csapása el nem éri őket. Akkor riadnak fel, és próbálnak harcolni Isten Igéjével… de rendszerint veszítenek.
