Ha választanod kellene élet és halál között, mit tennél? A válasz nyilvánvalónak tűnik, de a valóságban egyáltalán nem az.
Tudod, a halált választani nem szükségszerűen azt jelenti, hogy a legközelebbi szikláról a mélybe veted magad. A válasz sokkal összetettebb.
A Biblia azt mondja, a halál a testi gondolkozással egyenlő. Azaz a látható világba nyakig belegabalyodni. A Biblia beszél az életről is:
Isten és Jézus azt mondja, hogy keressük Őt. A fenti Igében a próféta azt mondja, hogy keressük Istent. Ismerek egy rabbit, aki újjászületett keresztény lett, tőle hallottam: az Urat keresni, azt jelenti – kutatni. A hétköznapi életben keresni azt jelenti: ide nyúlunk, oda nyúlunk, de a héber szó azt jelenti: kutatni. Kutasd az Urat, és találni fogsz.
Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. (Filippi 2,13)
Az első számú indok, ami miatt az emberek kudarcot vallanak a gyógyulásuk elfogadásában, hogy nem hiszik el, hogy Isten akarata az, hogy egészségesek legyenek. Sokan azt mondják: lehet, hogy a betegséggel Istennek bizonyos tervei vannak. Nem, neki ilyen tervei nincsenek!
Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által. (Róm 10:17)
Két évvel később visszamentem ugyanabba a gyülekezetbe, Oklahomába. Észrevettem, hogy az a fiatal hölgy, aki nem volt hajlandó hinni, ott van. Most is négy hétig tartott az összejövetel sorozat. A hölgy a Bibliájával és egy jegyzetfüzettel minden alkalmon ott ült, és jegyzetelt, amint tanítottam mindennap reggel, és este.
Két hétig a fiatal hölgy ült, figyelt és jegyzetelt. A második hét péntekjén az első sorba ült le. Az egyik ültető a kezével a kezei alá nyúlt, segített lábra állni, és segített a mankóira támaszkodni. Ő lett az első a gyógyulásra várók sorában.
Dicsekedik lelkem az Úrban, és dicsőítem Őt; mert megkerestem az Urat és Ő meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. (Zsolt.34,3.5)
Magasztallak Téged Istenem, mert felemelted az üdvösség szarvát nékünk, a Te gyermekeidnek, és ellenségeinktől megszabadítottál, hogy félelem nélkül szolgáljunk Neked.(Luk.1,69.74)
NEM FÉLEK
A HALÁLTÓL
Áldalak Úr Jézus Krisztus, mert megszabadítottál a halálfélelemtől, mert kijelentetted, hogy Te vagy a feltámadás és az élet, és mert hiszek Te benned, soha örökké meg nem halok. (Ján.11,25.26) Dicsőítelek, hogy testté lettél azért, hogy halálod által megszabadíts minket, akik a haláltól való félelem miatt teljes életünkben rabok voltunk. Magasztallak, mert működésképtelenné tetted azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt. (Zsid.2,14)
pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. (Márk 9:23)
Emlékszem, 1956-ban egy nagy, teljes evangéliumi gyülekezetben prédikáltam Oklahomában. Láttam egy hölgyet, aki minden összejövetelen ott volt. Nem tudtam, hogy a gyülekezetnek tagja-e. Azt láttam, hogy mankókra támaszkodik. A testét előre tudta lendíteni a mankók között, úgy hogy elég súlyt helyezett a lábaira, hogy előre mozgassa a mankókat. Jó 10 percbe telt, amíg 8-10 métert meg tudott tenni.
Sokan azt hiszik, hogy a szellemi erősség valami rossz szokás, vagy éppen nikotin-, kávé-, drog- illetve egyéb más függőség. Ám tudjuk, hogy a szellemi erősség több mint az említettek. Úgy is lehet valami erősség, hogy észre sem veszed, hogy ott van. Mi is a jelentése az erősségnek? Habitusból, hozzáállásból eredő viselkedés vagy gondolkodásmód, ami Isten gyermekét testivé teszi, és testi is marad általa. Bármi, ami az életedben testivé tesz, és az ok, ami miatt hosszú távon testi maradsz, az bizony erősség. S mivel nem készítünk naponta leltárt, ezért gyakran testiek maradunk hosszú időre.
Az első rész összefoglalása: Előzőleg arról beszéltem, hogy a hiteddel kapcsolatos kompromisszumkötés nem más, mint hogy megelégszel kevesebbel. A hit nem alku tárgya, nem tudsz Istennel alkut kötni a hiteddel kapcsolatban, hogy valahol „félúton”találkozz Istennel. A hitet illetően csak Isten útja létezik, semmilyen más út nincs. Nem tudod Istent befolyásolni, hogy eltérjen az elvárásaitól, csak azért, mert megsajnál sok panaszkodásod miatt. Isten nem könnyít a szabályokon. A hit nem alku tárgya. Az Istennel való együttműködésben a te dolgod, hogy vesd az Úrra a terhedet, gondjaidat, az Övé meg hogy átvegye ezeket. Ettől kezdve már nincs gondod, már Istennél van minden gond, az már nem a tiéd. Azért fontos ez, mert a gondok okozzák, hogy kompromisszumot köss. Sokan megalkusznak a hitükkel kapcsolatban, megvallásaikban, cselekedeteikben, s végül elhagyják a hitüket, ha nem tudják, mit csináljanak egy adott helyzetben, nyomások alatt. Pedig egyszerű: a mi feladatunk, hogy az Úrra vessük a gondokat.
1958 májusában Fort Worth-ben (Texas) tartottam egy összejövetelt, és a végén a könyves asztalhoz igyekeztem. Ekkor két hölgyet pillantottam meg, ahogy közeledtek hozzám. Nem tűntek ismerősnek, ezért folytattam az utamat. Ám az egyikük kitárta a karjait és átölelt.
Meglepődve kissé visszahőköltem, de ő azt kérdezte: ” nem ismersz meg, ugye?”
Valóban nem ismertem meg. Mikor elmondta, ki is ő valójában, én öleltem át, és együtt hallelujáztunk! Ő volt az a 82 éves evangélista, akinek néhány hónappal azelőtt szolgáltam, aki ágyhoz kötött volt, és az orvosok már lemondtak róla. S aki most olyan fiatal és csinos volt.
Szeretet
Róma 12. ISTENNEK TETSZŐ ÉLET
Róm. 12,1 Kérlek [buzdítalak, bátorítalak] azért titeket atyámfiai [testvéreim] az Istennek irgalmasságára, [az Isten könyörülete által] hogy szánjátok oda [mutassátok be; adjátok, állítsátok oda] a ti testeiteket [(szómata): teljes lényeteket, személyiségeteket] élő, szent és Istennek kedves [tetsző; elfogadható] áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket166 [Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek (hódolatotok, »ésszerű, igeszerű« istentiszteletetek] »s így a ti szolgálatotok okos legyen«
Róm 1,1 Pál, Krisztus Jézus szolgája, [rabszolgája] meghívott [elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott [elválasztott; elkülönített, vagyis külön választott a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól] evangéliumának [Örömhírének; győzelmi hírének; a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [prédikálására]
Róm. 1,2 Melyet eleve [előre] megígért az ő prófétái által a szentírásokban,
Róm 1,3 Fiáról, Jézus Krisztusról (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó), a mi Urunkról. Ő (hús)test szerint Dávid nemzetségéből [magvából] született,
