Rómaiaknak írt levél 1-11. fejezet

Róm 1. Címzés, köszöntés, hálaadás [Az apostol üdvözlete]

Róm 1,1 Pál, Krisztus Jézus szolgája, [rabszolgája] meghívott [elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott [elválasztott; elkülönített, vagyis külön választott a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól] evangéliumának [Örömhírének; győzelmi hírének; a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [prédikálására] Róm. 1,2 Melyet eleve [előre] megígért az ő prófétái által a szentírásokban, Róm 1,3 Fiáról, Jézus Krisztusról (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó), a mi Urunkról. Ő (hús)test szerint Dávid nemzetségéből [magvából] született, Róm. 1,4 Aki megbizonyíttatott [kijelentetett; lett rendelve] hatalmasan [hatalmas erővel] Isten Fiának a szentség Szelleme [Szent Szellem] szerint, a halálból [halottak közül] való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől, Róm. 1,5 Aki által vettük [nyertük; kaptuk] a kegyelmet és az apostolságot [apostoli küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért, [hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon] minden pogányok [nép; nemzet] között, [munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére]1 Róm. 1,6 Kik [e nemzetek] között vagytok ti is, Jézus (Jehosua = Jahve a szabadító, megváltó) Krisztusnak hivatalosai: [elhívottai] Róm. 1,7 Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, [akiket az Isten szeret] hivatalos szenteknek: [akiket ő elhívott és megszentelt] Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Róm. 1,8 Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van; [dicsérettel szólnak; hirdettetik] Róm. 1,9 Mert bizonyságom [tanúm] nékem az Isten, kinek szellem szerint [szellemben] szolgálok az ő Fiának evangéliumában [amit hirdetek], hogy [imáimban] szüntelen [szakadatlanul; megszakítás, megállás nélkül] emlékezem felőletek, [említést teszek rólatok] Róm 1,10 és szüntelenül [mindig; minden időben] azért könyörgök, [kérem imádságaimban] hogy egyszer [végre-valahára] Isten segítségével [akaratából] eljuthassak [ hogy el tudjak menni] már hozzátok, Róm. 1,11 Mert [hiszen] kívánlak [sóvárogva (epedve) vágyom] titeket látni, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek veletek [adjak át nektek] a ti megerősítésetekre [megszilárdításotokra; megalapozásotokra] Róm. 1,12 Azaz, hogy együtt [kölcsönösen] felbuzduljunk [felbátorodjunk; megvigasztalódjunk] ti nálatok egymás hite által, [a kölcsönös hit által, mely tibennetek és énbennem van] a tiétek meg az enyém által. Róm. 1,13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, [testvérek] hogy én gyakran elvégeztem magamban, [már többször szándékoztam] hogy elmegyek hozzátok, de mindez ideig megakadályoztattam, [gátolva voltam] hogy köztetek is nyerjek valami szellemi gyümölcsöt, [legyen munkámnak valami gyümölcse] mint a többi pogányok [egyéb nemzetek] közt is. Róm. 1,14 Mind a görögöknek, [helléneknek, vagyis pogányoknak] mind a barbároknak, [idegeneknek; műveletleneknek] mind a bölcseknek, [tudósoknak] mind a tudatlanoknak [bolondoknak; értelmetleneknek (érzéki, azaz hústestieknek)] köteles vagyok. [tartozom ezzel] Róm. 1,15 Azért ami rajtam áll, [amennyire tőlem függ] kész vagyok [megvan bennem a buzgó készség] néktek is, akik Rómában (jelentése: fenséges, hírnév) vagytok, az evangéliumot [az örömüzenetet] hirdetni. [prédikálni] Róm. 1,16 Mert [ugyanis] nem szégyenlem a  Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [hellénnek; pogánynak] Róm. 1,17 Mert az Istennek igazsága (Isten által ajándékozott megigazulás) jelentetik ki abban [nyilvánul meg; (igazságosságáról hull le az örömüzenetben a lepel)] hitből hitbe, [a hívő a hittel nyer el; s ezt az igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul] miképpen meg van írva: Az igaz [a megigazult vagy megigazított] ember pedig hitből él. [Olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében (csodáiban) tud bizakodni] Róm. 1,18 Mert nyilván van [kijelentetik; megnyilvánul; lelepleződik] az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége [istentelensége (Isten nélkülisége); gonoszsága] és hamissága [igazságtalansága] ellen. Kik az [isteni] igazságot [valóságot, vagyis Isten Igéjét] hamissággal [igazságtalansággal; gonoszsággal; IGE hiányával] feltartóztatják [elnyomják; lefogva tartják; elfojtják, nem engedik érvényesülni; gátolják, akadályozzák] Róm. 1,19 Mert ami az Isten felől tudható [megismerhető] nyilván van ő bennük; [világosan ismerik] mert az Isten megjelentette [nyilvánvalóvá (láthatóvá) tette; kijelentette] nékik: Róm. 1,20 Mert ami Istenben láthatatlan tudniillik az ő örökké való hatalma [ereje ami képessé tesz bármi megtételére] és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból [műveiből; munkái értelmes vizsgálata révén] megértetvén megláttatik; [világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők menthetetlenek. [Nincs hát mentségük]2 Róm. 1,21 Mert bár az Istent megismerték [az Ő létezésének tökéletesen tudatában vannak] mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká  lettek, [belevesztek (üressé váltak) gondolataikban; holtpontra jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz bálványimádókká] és az ő balgatag [érteni nem akaró; oktalan] szívük megsötétedett. [sötétségbe borult, megvakult] Róm. 1,22 Magukat bölcseknek vallván, [kérkedtek] balgatagokká [oktalanná; bolonddá; esztelenné] lettek3 Róm. 1,23 És az örökkévaló [halhatatlan] Istennek dicsőségét [fölségét] felcserélték a mulandó [halandó] embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. [kifaragott ábrázatával; képével]4 Róm 1,24 Ezért Isten szívük vágya [kívánságai] szerint kiszolgáltatta [átadta] őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg [szeplősítsék;becstelenítsék meg] saját testüket. [személyiségüket]5 Róm 1,25 Isten igazságát [Igéjét] hamissággal [hazugsággal] cserélték] fel, [változtatták át] s inkább a teremtmény előtt [a teremtett dolgok előtt] hódoltak, [tisztelték; imádták és szolgálták] mint a Teremtő előtt, aki mindörökké [(világ)korszakok (világ)korszakain át]  áldott. Ámen. Róm 1,26 Ezért szolgáltatta ki [hagyta; adta; engedte át] őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. [tisztátalan indulatoknak] Asszonyaik a természetes szokást [természetes érintkezést] természetellenessel váltották fel. [elváltoztatták]6 Róm 1,27 A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes [ösztönös] életet, [közösülést; érintkezést, bujaságukban] egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. [fertelmeskedett; fajtalankodtak] De meg is kapták tévelygésük megszolgált [méltó; megérdemelt] bérét. [jutalmát, díját elvévén önmagukban] Róm 1,28  [miképpen] Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, [ismeretükben megtartsák] az Isten is romlott eszükre [értelmükre] hagyta [szolgáltatta ki] hát őket. [méltatlan (elvetemült) gondolkozásra; vagy: És ahogy ők nem tartották érdemesnek megőrizni Istent az ismeretükben, úgy Isten pedig kiszolgáltatta őket olyan gondolkodásmódnak, amelyet nem érdemes megőrizni] hogy alávaló [illetlen] tetteket vigyenek végbe. [tegyenek] Róm 1,29 Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, [paráznaság; rossz erkölcs; igazságtalanság; romlottság; csalás] kapzsisággal, [fösvénység] ravaszsággal, [hamissággal] tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel,  [versengéssel; viszálykodással]  ármánykodással, [álnoksággal] rosszindulattal. [gonoszlelkűséggel] Róm 1,30 Megszólók, [Súsárlók; (besúgók; árulkodók; suttogók; pletykálkodók)] rágalmazók [rossz beszédűek] istengyűlölők, [Istent nem tisztelik, nem félik] gyalázkodók [Gátlástalanok; ez  egészen pontosan olyan embert jelent, aki nem ismerve a mértéket vakmerően áthágja az isteni és emberi határokat, túllép az erkölcsi korlátokon gőgtől, kevélységtől indíttatva. A fogalom magában foglalja az erőszakos föllépést és a szabadjára engedett kívánságokat is (paráznaság, bujaság, telhetetlenség). A görög köznyelvben jelentései tehát: gőg, dölyf, kevélység; önhittség, elbizakodottság; kihívó viselkedés, féktelenség; arcátlanság, csúfolódás; istentelenség, Isten elleni lázadás. Kéjvágy, bujaság; vadság; bántalmazás, sértés, meggyalázás; nemi erőszak. Súlyos testi sértés; erőszakosság, vadság; vakmerőség], fennhéjázók, [kevélyek; dölyfösek; gőgösek; felfuvalkodottak] kérkedők, [dicsekedők; hetvenkedők] agyafúrtak, [találékonyak a rosszban; fortélyos gazok; rosszban mesterkedők; bosszúságra ingerlők] szüleik iránt engedetlenek, Róm 1,31 értetlenek, [Balgatagok; ostobák; értelmetlenek] hitszegők, [szövetségtörők; szószegők; megbízhatatlanok] lelketlenek, [szeretetlenek; kíméletlenek; szívtelenek; ragaszkodás nélküliek] könyörtelenek. [engesztelhetetlenek; irgalmatlanok; összeférhetetlenek], Róm 1,32  [kik] Bár fölismerték [sem értették] Isten rendelkezését, [végzését; igazságát; döntését] hogy aki effélét művel, [cselekszik] méltó a halálra, mégis ilyeneket [nemcsak] tesznek, sőt a tetteseknek [akik ilyeneket művelnek] még helyeselnek is. [egyetértenek; oltalmazzák azokat]

Róm 2. ÜDVÖSSÉG A HITBEN

1 Az apostol bizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát. Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért; Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben; Ennek (az Evangéliumnak) lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. „… Aszerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Eféz. 3,8.1-2.7;Kol. 1,25) És: „Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége” (Eféz 3,10) 2 Mert: „nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet” (Csel. 14,17) „hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk… ” (Csel. 17,27-28) Hiszen: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt. 19,2-5) „Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?” (Jób. 12,7-9) 3 Az Úr pedig azt kérdezi: „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcsességét? (1 Kor. 1,20) „Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.” (Péld. 21,30) „Őnála van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13) 4 Azt kérdezi az Úr: „Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21) Az apostol is így szól a pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség” (Csel. 17,29) És az Úr így figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (phüszé = magatokat), mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben. [pusztaságban; sivatagban: vagyis a világban] Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; Képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, amely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. (5 Móz. 4,15-19) „Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok… Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból [leigázás] hozott lapított ezüst és Ofirból (vörös; gazdag, zsíros; a gazdagság földje) való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány” (Jer. 10,2-6.8-9) 5 Vagyis a maguk választotta úton járhattak: „Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni” (Csel. 14,16) És bár: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (Csel. 17,30) Az apostol így figyelmezteti a szenteket: „Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában. Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük. Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére” (Eféz. 4,17-19) A megtérés előtti időről így szól Isten Igéje: „Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére által” (Ef. 2,12-13) Azért: „Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,4-5) 6 De: „… amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen” (Ef. 5,12) „Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Ne vegyetek tehát részt ezekben” (Eféz. 5,6-7)

Róm 2. ÜDVÖSSÉG A HITBEN

Róm 2,1 [Ezért] Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [amiben] mást elítélsz, [más felett ítélkezel] magadat marasztalod el, [magadra mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [hasonlókat teszel] te is, ítélkező. [miközben ítélkezel]7 Róm. 2,2 Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság [Isten Igéje] szerint van azokon, akik ilyeneket [efféle dolgokat] cselekszenek. Róm 2,3 Azt hiszed [gondolod; arra számítasz] talán, te ember, hogy kibújhatsz [elkerülöd; megmenekülsz] Isten ítélete alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, [művelnek folyamatosan] amikor magad is ugyanazt műveled? [teszed] Róm. 2,4 Avagy megveted [semmibe veszed; lenézed; félreérted, helytelenül gondolkozol] az ő [végtelen; gazdagon ömlő] jóságának, elnézésének és hosszútűrésének [türelmes hosszúvárakozásának] gazdagságát, nem tudván, [nem jut eszedbe; nem fogod fel; nem érted meg] hogy az Istennek jósága [irgalma] téged megtérésre [gondolkozásmódod megváltoztatására; új felismerésre Isten felé visszafordulásra] indít? [ösztönöz; próbál vezetni]8 Róm. 2,5 De te a te keménységed [Konokságod; kőszívűséged, érzéketlenséged; megátalkodottságod; gondolkozásmód megváltoztatást nem akarásod] és meg nem tért [megrögzött; új látásra térni nem akaró] szíved szerint gyűjtesz [halmozol] magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz [igazságos] ítélete kijelentésének [megnyilvánulásának; lelepleződésének] napjára. Róm. 2,6 Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei [tettei] szerint9 Róm. 2,7 azoknak, akik állhatatosan [kitartással] jót cselekedve [jótettekkel; jó munkával] törekszenek [igyekeznek] dicsőségre, megbecsülésre, [tiszteletre; tisztességre] és halhatatlanságra, [romlatlanságra] örök életet ad; [a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját] Róm 2,8  [de fizet majd.] haraggal és megtorlással [búsulással; bosszankodással] annak, aki haszonleső, [viszálykodó; perlekedő Önérdek keresője, hajszolója] s nem hajlik [nem hisz (szándékosan és önfejűen)] az igazságra, [nem engedelmeskedik a valóságnak, az Igének] hanem a gonoszsággal [hazugsággal, istentelenséggel, Igével ellentétesen] tart. [követ; hisz]10 Róm 2,9 Mindenkit, [minden embert] aki gonoszat [rosszat haszontalan; hibás dolgot; bajt] művel, [elkövet; végrehajt] utolér a kín [nyomorúság; aggodalom, baj, keserűség; megpróbáltatás; szorongattatás; zaklatás, üldözés; szükség] és a gyötrelem, [ínség; szorongató veszedelem; szorongás; szorongatás; szükséghelyzet] elsősorban [először] a zsidót, azután a pogányt. [görögöt; hellént] Róm 2,10 [ámde] dicsőség, tisztelet [tisztesség; megbecsülés] és békesség vár [épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás jut majd osztályrészül] mindenkire, aki jót tesz, [A jót folyamatosan munkálja] elsősorban a zsidóra, azután a pogányra. [görögre] Róm. 2,11  Mert [ugyanis] Isten nem személyválogató [részlehajlás; protekció] Róm. 2,12 Akik ugyanis törvény ismerete nélkül [akiket a törvény nem kötelezett] vétkeztek [tévesztették el a célpontot], a törvény nélkül vesznek el [pusztulnak el teljesen], és akik a törvény ismeretében [törvénynek alávetve] vétkeztek, azok a törvény alapján [által] kapják [nyerik] meg majd az ítéletet. [ítéltetnek meg] Róm. 2,13 (Mert nem azok igazak [igazulnak meg] Isten előtt, [szemében] akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, [megigazíttatni] akik a törvényt betöltik [megcselekszik] Róm. 2,14 Mert amikor a pogányok, [nemzetekből valók] akik nem ismerik a törvényt, [nincsen törvényük]  természetes eszük [emberi természetük] szerint [természettől vezérelve; természetszerűleg] cselekszik [megteszik] azt, amit a törvény követel, [a törvény dolgait; Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] akkor ezek a törvény nélküliek [törvény híján] önmaguknak szabnak törvényt. [saját maguknak a törvénye] Róm. 2,15  [Mint akik] Ezzel azt bizonyítják, [igazolják; mutatják meg] hogy a törvény [lényege] cselekedete [teljesítése] be van írva [be van vésve] a szívükbe. Erről [egyetemben bizonyságot tévén] lelkiismeretük és egymást [kölcsönösen] vádló vagy éppen védő [mentegető; felmentő] gondolataik [önítéletük; szívük fontolgatásai] együtt tanúskodnak majd, Róm. 2,16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait [titkait; titkos dolgait] az én evangéliumom [jó hír, amelyet hirdetek] szerint Krisztus Jézus által Róm. 2,17 Ha pedig te zsidónak [vallásos embernek] nevezed magadat [nevet viseled], aki a törvényre hagyatkozol, [támaszkodsz, hamis biztonságot merítve,  s megnyugvást találsz] és [ha te] az Istennel dicsekszel, [büszkélkedsz]. Róm. 2,18 és ismered az ő akaratát, [a törvényben (az Igében) megnyilatkozó isteni akaratot] és meg tudod ítélni, [ki tudod választani; dönteni tudsz] mi a helyes, [mik azok, amelyek különböznek attól] mert megtanultad [oktatást nyertél] a törvényből Róm. 2,19 és meg vagy győződve [elhitetted magaddal] arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók [élők] világossága, [fénye] Róm. 2,20 A balgatagok [tudatlanok; esztelenek; oktalanok] tanítója, [nevelője; oktatója; rendreutasítója] a kiskorúak [gyermekek; kisdedek; tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, bírván [mivel birtokodban van] a törvényben [Isten Igéjében] az ismeret [megismerés; tudás kiformálódása] és igazság [valóság] (külső) formáját. [foglalatát; vázát; az alakba öntött igazságot] Róm. 2,21 ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Aki hirdeted, [prédikálod] hogy ne lopj, [s magad] lopsz? Róm 2,22 Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz? Utálod [aki kifejezed, hogy irtózol] a bálványokat, és templomrablást követsz el? [szentségtörő vagy] Róm. 2,23 Aki a törvénnyel dicsekszel, [kérkedsz; büszkélkedsz] a törvény megszegésével [megrontása által; áthágásával] gyalázod [tiszteletlenséggel illeted; becsülésétől megfosztod] az Istent? Róm. 2,24 Bizony „miattatok káromolják [rossz hírbe hozzák; rágalmazzák] az Isten nevét a pogányok [a nemzetek]  között”, úgy amint meg van írva17 Róm. 2,25 A körülmetélkedés valóban használ, [hasznodra válik] ha megtartod [megteszed; gyakorlod] a törvényt; de ha törvényszegő vagy, [áthágod; megrontod] akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Róm. 2,26 Ha pedig a körülmetéletlen [pogány] megtartja [megőrzi] a törvény rendelkezéseit, [parancsolatait; igazságait] nem tekinti-e  [tulajdonítja-e] Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? Róm. 2,27 Még a származása [természet] szerint körülmetéletlen [ember] is, aki [természeténél fogva] betölti [megtartja; teljesíti] a törvényt, el fog ítélni téged azért, mert az Írás [törvény betűje] és a körülmetélés ellenére törvényszegő [törvényeknek áthágója] vagy. Róm. 2,28 Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen [szemmel láthatóan] az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van [hústesten látható]: Róm. 2,29 Hanem az a zsidó, [az számít zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. [származik; jön]18

7 Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Előbb önmagadat ítéld meg: „Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!” (Mát. 7,1-5) „Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet” (1 Kor. 4,5) Hiszen: „Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,12) Az ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé” (Róm. 14,10) „… hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szóma=személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2 Kor. 5,10) 8 Isten hosszútűrésének oka az, hogy Ő a SZERETET: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek, a néki adott bölcsesség szerint” (2 Pét. 3,9.15) „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim. 2,4) Mert azt mondja az Úr: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23) 9 És hogy milyen cselekedetek alapján fizet az Úr, arról így szól a Szent Szellem: „Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő érti, és aki őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet” (Péld. 24,11) „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szóma=személy) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2 Kor. 5,10) Elihu így szól Istenről Jóbnak: „… Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” (Jób. 34,10-12) Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8) „Mert a (hús)test szerint valók a (hús)test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a (hús)testnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a (hús)test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” De mi „…atyámfiai, nem vagyunk adósok a (hús)testnek, hogy (hús)test szerint éljünk: Mert, ha (hús)test szerint éltek, meghaltok; de ha a (hús)test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek” (Róm. 8,5-7.12-13) A Szellem gondolata élet: „Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utolér közülük valakit, ez a maga vétke miatt éretett utol, de vérét az őrálló kezéből kérem elő. És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te életedet” (Ezék. 33,6-9) 10 És ennek következménye, amikor eljön az Úr Jézus: „Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől, Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,8-10) 17 Így van megírva: Ezékielhez szól az Úr, ezt mondva: „Emberfia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés… mert vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Ezért elszélesztettem őket a népek között, és szétszóródtak az országokba… De amikor a népek közé jutottak, amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondták róluk: Az ÚR népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából!” /Isten országából/ (Ez. 36,17-20) A törvény ismerőinek, akik ismerik, de nem cselekszik, ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendeléseimet! Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velük. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. Leülsz, és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat” (Zsolt. 50,16-21) Hiszen: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8) Isten akarata, hogy: „…féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utjain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből” (5 Móz. 10,12) Ezt pedig akkor tudod megtenni, ha Isten igéjére figyelsz, ezért: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon, és akkor boldogulsz” (Józs. 1,8) „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre (cselekedeteid mutassák), és legyenek fejdíszként a homlokodon (gondolataid csak az Ige szerintiek legyenek). Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” (5Móz. 6,6-9) „Vegyétek azért a ti szívetekre (bensőtökbe) e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre (amit cselekszenek kezeid, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között (szemeid előtt legyenek mindenkor); És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5 Móz. 11,18-21) „Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2) 18 Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus”.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma=személyiségében). És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök (hús)testét a Krisztus körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 3,11; 2,9-11) Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (füszé=éneddel), hogy élj” (5 Móz. 30,6)

Róma 4. Hit által való megigazulás.  Ábrahám  hite.

Róm. 4,1 Mit mondjunk tehát, [mivel ez így van, kérdezzük csak] mit ért el [mit nyert volna hústest szerint; mire jutott] Ábrahám (sokaság atyja), a mi (hús)test szerinti ősatyánk a saját erejéből?33 Róm. 4,2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből [tettei eredményeként] igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, [lenne alapja a dicsekvésre] de nem Isten előtt. [csakhogy nincs erre lehetőség az Istennel szemben] Róm. 4,3 De mit mond az Írás? „Hitt [pedig] Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be [tulajdonította] neki igazságul.” [és ez megigazulására szolgált] Róm. 4,4  [Márpedig] Aki fáradozik, [tetteket visz végbe; munkálkodik; dolgozik] annak a bért [fizetséget] nem kegyelemből [ingyen] számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. [tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként] Róm. 4,5 Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe tetteket;(nem munkálkodik)] hanem hisz abban, aki megigazítja [igazzá (megigazulttá) nyilvánítja] az istentelent (akiben nincs Isten, Isten nélkül élő) annak a hite számít [tulajdoníttatik; szolgál] igazságnak. [megigazulásul] (az Isten kegyelmének végzése szerint) Róm. 4,6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja  [hirdeti] boldognak (áldottnak; szerencsésnek; ez pedig az Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka.) akinek az Isten cselekedetek nélkül [tettektől függetlenül] tulajdonít [számítja be az] igazságot: [megigazulást; akit Isten igazit meg tettek nélkül]34 Róm. 4,7 „Boldogok, [áldottak] akiknek megbocsáttattak [bűneik; hamisságaik; gonoszságaik]  törvényszegéseik, [törvénytiprásait elengedték] és akiknek elfedeztettek bűneik [gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE]35 Róm. 4,8 Boldog [áldott] ember [személy] az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. [vétkeit (céltévesztését) nem rója (nem számítja) fel] Róm. 4,9 Ez a boldogság [áldás] tehát a zsidónak, [csak a körülmetélteknek szól-e (csak őket illeti meg)] vagy a pogánynak [körülmetéletlennek] is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit(e) tulajdoníttaték igazságul. [a hitet számították be Ábrahámnak megigazulásul] Róm. 4,10 Miképpen tulajdoníttaték tehát? [De milyen állapotában fogadta el őt igaznak] Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. Róm. 4,11 Sőt a körülmetélkedés jelét [ismertetőjelét, jegyét; jelképét] is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül  [pecsét (mint védelem vagy megóvás); – a rányomott bélyeg (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként)]  kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el Róm. 4,12 És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik [menetel (lépést tart)] is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait Róm. 4,13 Mert nem a törvény által [közvetítésével] adatott [szólt] az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának] hogy e világnak [kozmosz = világegyetem] örököse [birtokosa] lesz, hanem a hitnek igazsága  által. [hit általi megigazulás alapján] Róm 4,14 Mert ha a törvény alá rendeltek [a törvényből valók; (a törvény alapján állók)] az örökösök, [birtokosok] akkor a hit hiábavaló [üressé, hasztalanná, hatástalanná lett] az ígéret pedig érdektelen [haszontalan; semmis; eltöröltetett; hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad; nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata] Róm. 4,15 Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál, eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt] Róm. 4,16 Azért [adatott kizárólag csak] hitből, hogy [ugyanakkor minden] kegyelemből legyen; hogy erős [bizonyos; szilárd] legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, [akik alá vannak vetve a törvénynek] hanem az Ábrahám hitéből valónak [hitét követőknek] is, aki [Ő] mindnyájunknak atyánk36 Róm. 4,17 (Amint meg van írva, hogy sok nép [nemzet] atyjává tettelek [rendeltelek] téged az előtt, az Isten [színe] előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, [életre kelti] és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja [létre hívja] mint meglevőket. [mint amik vannak, hogy létezzenek] Róm. 4,18 Aki reménység ellenére [túl minden reménységen] reménykedve [reménység alapján elvárással] hitte, hogy sok népnek [nemzetnek] atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: [az ígéret ugyanis így szólt]. Így [ennyi] lészen a te magod Róm. 4,19 És hitében erős [és állhatatos] lévén, [nem ingadozott a hite] nem  gondolt [nem tekintett] az ő már elhalt [életerejét vesztett] testére [szóma = emberi erejére] mintegy százesztendős lévén, sem Sárának (fejedelemasszony) elhalt [elapadt] méhére Róm 4,20 Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, [hihetetlensége által nem vonta kétségbe] hanem erőt merített hitéből, [sőt megerősödött a hitben; (hatalmassá lett hite által)] és magasztalta az Istent, [dicsőséget adván az Istennek] Róm. 4,21 és teljesen bizonyos volt [mindenestől fogva elhitte, meg volt győződve] a felől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. [elég hatalmas ígéretének teljesítésére] Róm. 4,22 Ezért Isten ezt [a hitét] be is számította [tulajdonította] neki igazságul” [megigazulására] Róm. 4,23 De az, hogy beszámította neki igazságul” [tulajdoníttatott ez megigazulás gyanánt] nem egyedül (ő)érte [nemcsak róla] van megírva, Róm 4,24 hanem miattunk [mi érettünk] is. Nekünk is üdvösségünkre van, [azoknak tudniillik, akiknek majd szintúgy beszámítja igazságul] ha hiszünk Abban, aki a halottak közül [a halálból] feltámasztotta [életre keltette] Urunkat, Jézust Róm. 4,25 aki halálra adatott [halált szenvedett; ki lett szolgáltatva] bűneinkért [vétkeinkért, azaz:  félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]37

33 Jakab apostolon keresztül viszont így szól a Szent Szellem:  „Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?  Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,21-23) És hogy milyen cselekedetek által igazíttatunk meg, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés:  „Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul” (Gal. 3,6) Miért vitte Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „…Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket”(Róm. 4,17) 34 Dávid így prófétál arról, hogy mi a boldogság: „Dávid tanító költeménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR (JHVH = Jahve) nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2) 35 Mert Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR (JHVH = Jahve) az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13) „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19) 36 Ezt tudva: „…Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai” (Gal. 3,7) 37 Ézsaiás így prófétál az Úr Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról: „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Az ÚR (JHVH = Jahve) akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. Személye, (énje) gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket” (Ézs. 53,4-5.10-11) És azért kellett Neki szenvedni és meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24) „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1) „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21) „és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,15) Mert Ő nemcsak meghalt, hanem: „…Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (1Kor. 15,20)

Róma 5. A MEGIGAZULÁS GYÜMÖLCSEI

Róm. 5,1 Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel [vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], a mi Urunk Jézus Krisztus által Róm. 5,2 Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben  ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk] Róm. 5,3  Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [ujjongunk] a háborúságokban [nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [nyomorúság] békességes tűrést nemz, [kitartást (alatta maradást; állhatatosságot) eredményez (munkál)] Róm. 5,4 az állhatatosság [kitartás, örömteli (vagy reményteljes) tűrés pedig] a kipróbáltságot [megvizsgáltságot] a kipróbáltság a reménységet [biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni] Róm. 5,5 A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk Róm. 5,6 Mert amikor még erőtlenek [gyengék] voltunk [A (hús)test miatt,ami engedett a kísértésnek] a rendelt [alkalmatos; meghatározott; kijelölt] időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. [gonoszokért] Róm. 5,7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. [még vállalja; képes; hamarabb elszánja magát; kész lenne meghalni] Róm. 5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt40 Róm. 5,9 Minekutána azért most megigazultunk [megigazított minket] az ő vére által [értünk adott élete árán]. Sokkal inkább megtartatunk [üdvözülünk, azaz bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást kapunk] a harag ellen Őáltala [vagyis: megment (megszabadít) bennünket a haragtól, vére (élete) hatalmával]41 Róm. 5,10 Mert ha, [Istent Fia halála kiengesztelte akkor] mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel [megbékéltetett minket önmagával] az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk [üdvözülünk, vagyis: megment, azaz kiszabadít, vagy megvéd. Életben tart, megóv a haláltól; megtart. Meggyógyít, megőriz, megment, éppé, és egészségessé tesz] az ő élete által minekutána megbékéltünk vele [akkor miután megbékéltettünk, még (mennyivel) inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén] Róm. 5,11 Nemcsak pedig, hanem [ezen felül még] dicsekedünk [ujjongunk] is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük [aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést, vagyis az előző kedvezőtlen kapcsolatot „megmásította”] Róm. 5,12 Annakokáért, miképpen egy ember által jött [lépett] be a világra [világegyetembe] a bűn [a céltévesztés], és a bűn által [a bűnön keresztül] a halál és akképpen a halál minden emberre elhatott, [osztályrésze lett (átterjedt)] mivelhogy mindenek [kiben mindnyájan] vétkeztek [eltévesztették a célpontot]: Róm. 5,13 Mert a törvényig [a törvény előtt is] vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, [nem tulajdoníttatik az embernek] ha nincsen törvény42 Róm. 5,14 Úgyde [mégis] a halál uralkodott [jutott uralomra] Ádámtól [h. 'ádám magában foglalja ÉVÁT is: a kettő együtt teszi ki az ember fogalmát] Mózesig [a vízből kihúzott] azokon is, akik nem az Ádám esetének [elesésének] hasonlatossága szerint vétkeztek, [estek bűnbe] aki ama következendőnek [Eljövendőnek] kiábrázolás [előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa modellje]43 Róm. 5,15 De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset [A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással, a  félre-csúszással, (botlás illetve elhajlással]. Mert ha amaz egynek esete [bukása; (mellélépése)] miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább [bőségesebben] elhatott [kiáradt] sokakra44 Róm. 5,16 És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; [És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember elbukása; elesése] mert az ítélet egyből lett kárhozattá [egyik oldalon az ítélet egy elesés alapján vált kárhoztató (elmarasztaló)  ítéletté] az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. [a kegyelem pedig sokak elbukásából megigazulásra vezet] Róm. 5,17 Mert ha az egynek bűnesete [elbukása; elesése] miatt uralkodott [uralkodóvá lett] a halál az egy [ember] által: sokkal inkább az életben [az élet hatalmával] uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság [megigazulás] ajándékának bővölködésében  részesültek. [kapták és (elfogadták)] Róm. 5,18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete [elesése] által minden emberre elhatott a kárhozat [minden emberre kedvezőtlen ítéletet hozott]: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. [ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet, a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját adó megigazulást] Róm. 5,19 Mert miképpen egy embernek engedetlensége [figyelmetlensége] által sokan bűnösökké [céltévesztők]  lettek: [sok  embert a céltévesztés állapotába döntötte] azonképpen egynek engedelmessége [szófogadása, szolgálatkészsége] által sokan igazakká lesznek [meg is igazultak]45 Róm. 5,20 A törvény pedig bejött [közbejött; azért csúszott be  a kegyelem mellett], hogy a bűn [félre-csúszás, botlás és elhajlás] megnövekedjék. [fokozódjék; bőséges legyen; hogy vele szaporodjék a bukás; hogy megsokasítsa az elesést]. De ahol megnövekedik [elhatalmasodik; megsokasodik] a bűn [céltévesztés] ott [azt messze felülmúlva] a kegyelem sokkal inkább bővölködik [megszaporodott; ott még bőségesebben kiáradt]46 Róm. 5,21 Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [céltévesztés] a halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság [megigazulás] által az örök életre [A természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára].a mi Urunk Jézus Krisztus által47

40 A próféta már így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik. 7,18) 41 És az apostolok újra és újra megvallják, hogy az Úr Jézus az: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (Róm. 4,25; 3,25; 1 Ján. 2,2) 42 Azért nem számítja fel a bűnt Isten, mert: „… ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen” (Róm. 4,15) 43 Mert Ádám saját akaratából követte asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő menyasszonyáért: „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,6) 44 Így folytatódik a kijelentés: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22) 45 Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel: „...Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. …Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25) 46 A törvényadás célja, a céltévesztés felismerése: „Micsoda tehát a törvény? A bűnök (bukások, elesések) okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében” (Gal. 3,19) 47 Az ok, amiért Isten emberré lett: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22) Róma 6. A keresztség [bemerítés] Krisztus életében részesít Róm. 6,1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben [céltévesztésben] hogy a kegyelem annál nagyobb [bőségesebb] legyen? [annál inkább áradjon; gyarapodjon; megsokasodjon Róm. 6,2 Távol legyen: [Semmi esetre sem] akik [egyszer már] meghaltunk a bűnnek [céltévesztésnek], mimódon  élnénk még abban?48 Róm. 6,3 Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?49 Róm. 6,4 Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés  által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk50 Róm. 6,5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]51 Róm. 6,6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett)  test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk  rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]52 Róm. 6,7 Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]53 Róm. 6,8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele54 Róm. 6,9 Tudván [biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus, aki [miután] feltámadt a halálból, [halottak közül] többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik55 Róm. 6,10 Mert hogy meghalt, a bűnnek [céltévesztés miatt] halt meg egyszer hogy pedig él az Istennek él. [ami ugyanis benne meghalt azt a vétek (a cél elvétése) ölte meg egyszer, ami pedig él azt az Isten élteti] Róm. 6,11 Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban56 Róm. 6,12 Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [személyiségetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek  néki az ő kívánságaiban [vágyainak]57 Róm. 6,13 Se ne szánjátok [Ne adjátok át; ne állítsátok] oda a ti tagjaitokat [a test egy-egy funkciót végző részét] hamisságnak [támadó] fegyvereiül a bűnnek [igazságtalanságnak; gonoszságnak szolgálatára]; hanem szánjátok [adjátok] oda [bocsássátok rendelkezésre] magatokat az Istennek, [szolgálatára] mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül [eszközéül szenteljétek] az Istennek58 Róm. 6,14 Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt59 hanem kegyelem [Isten öröme és jótéteménye, felmentése] alatt Róm. 6,15 Mit is tehát? [Mi következik ebből?] Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény [uralma] alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Róm. 6,16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok [adjátok; alárendelitek] magatokat szolgákul [rabszolga gyanánt] az engedelmességre, annak vagytok szolgái, [rabszolgái] akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, [ami a halálba vezet] vagy az engedelmességnek igazságra? [ami megigazulásra vezet]60 Róm. 6,17 De hála az Istennek, [de az Isten kegyelme, jóindulata] hogy jóllehet a bűn [a cél elvétésének] (rab)szolgái voltatok, de szívetek szerint [most már szívből azaz: bensőtökből] engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, [követendő mintájának] amelyre adattatok [rendelve vagytok] Róm. 6,18 Felszabadulván pedig a bűn alól [kötelékéből], az igazságnak [megigazultságnak; igazságosságnak] (rab)szolgáivá lettetek Róm. 6,19 Emberi módon szólok  [fejezem ki magam] a ti (hús)testeteknek erőtlensége [gyarlósága] miatt. [A (hús)test gyönge ugyanis enged a kísértésnek]61 Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak [gonoszságnak; törvénytelenségnek] szolgáiul a hamisságra [törvénytelenségre]: azonképpen szánjátok oda [adjátok] most a ti tagjaitokat [(szóma = személyiség) egy-egy funkciót végző része;] szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. [most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják] Róm. 6,20 Mert mikor a bűn szolgái [rabszolgái] valátok, az igazságtól szabadok valátok. [az igazsággal szemben szabadok voltatok, nem voltatok kötve Isten igazságához.] Róm. 6,21 Micsoda gyümölcsét vettétek [termett ez] azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége halál62 Róm. 6,22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá [rabszolgái] lettetek pedig az Istennek megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet [Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök vagyis: A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája] Róm. 6,23 Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem megnyilvánulása]  pedig örök  élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban.

48 Hiszen: „…aki meghalt, felszabadult a bűn alól” (Róm. 6,7) 49 A bemeritkezés következménye: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból… Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Kol. 2,12; Gal. 3,27) 50 És: „A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben [paraptóma: melléesés; melléfogás, hiba; hibás lépés] és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13) „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben…” (Eféz. 4,22-24) 51 Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14) Mert: „…ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket (szóma = éneteket, személyiségeteket) is az ő ti bennetek lakozó Szelleme által… Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (Róm. 8,11; 2 Tim. 2,11) 52 És nem csak megfeszíttettetek, hanem: „A bemerítésben (báptiszmosz) vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül” (Kol. 2,12) „hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2) 53 Ezért tehát: „… atyámfiai, nem vagyunk adósok a (hús)testnek, hogy (hús)test szerint éljünk” (Róm. 8,12) 54 A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11) „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14) 55 Az Urat Isten feltámasztotta: „Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,24) Ahogyan azt előre megígérte: „Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson” (Csel. 13,34-35) 56 Abban: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg” (1 Pét. 2,24) 57 Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „…megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet (szóma =  énemet), hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27) Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” „Ha ugyan Őt megértettétek, és Őbenne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint.” (Kol. 3,5; Eféz. 4,21-23) Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a (hús)testi vágyaktól, amelyek az élet (pszükhé = énünk, életünk) ellen harcolnak” (1Pt. 2,11) Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133) 58 És mert nagyon fontos, sőt életbevágó a kijelentés, ezért megismétli a Szent Szellem: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket (szómata umón = halandó test, azaz: személyiségeteket) élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket”„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek (biosz = földi életetek) hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek” (Róm. 12,1; 1 Pét. 4,2-3) Mert ha továbbra is: „…test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Szellem által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok” (Róm. 8,13) 59 Azért mert: „… a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés” (Róm. 4,15) 60 Az Úr Jézus – a testté lett Ige – így figyelmeztet: „…Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, (rab)szolgája a bűnnek” (Ján. 8,34) És Péter apostolon keresztül megmagyarázza a Szent Szellem a kijelentést: „…mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett. Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá lett az elsőnél” (2 Pét. 2,19-20) 61 Erre figyelmeztet az Úr Jézus is: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a szellem kész, de a (hús)test erőtelen” (Mát. 26,41) 62 Ugyanis: „Mert amíg (hús)test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt” (Róm. 7,5)

Róm. 7. A megigazultak és a törvény.

Róm. 7,1 Avagy nem tudjátok-é [nem értitek-e] atyámfiai, [testvéreim] mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény [csak annyi ideig] uralkodik [csak addig van hatalma] az emberen, amíg él? Róm. 7,2 Mert a férjes asszony míg él a férj [férfi; de jelenti az érettkoru embert is, ellentétben a gyermekkel] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony [az asszony szó többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli; de jelenti a nőnemű emberi lényt. És jelenti a gyülekezetben élő, kíváncsiskodó embert; vágyakozó lelket is)] a férj törvénye alól Róm. 7,3 Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy, ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy. Róm. 7,4 Azért atyámfiai, [testvéreim] ti is meghaltatok a törvénynek [törvény számára] a Krisztus teste (szóma = személyisége, lényege, ereje) által hogy legyetek máséi: azé [hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében (szóma)], aki a halálból feltámasztatott, [életre kelt] hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Róm. 7,5 Mert mikor a (hús)testben voltunk, [hústest szerint éltünk] a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, [a törvény (által szított) fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek (hatottak; dolgoztak) tagjainkban] hogy gyümölcsözzenek [gyümölcsöt érleljenek] a halálnak Róm. 7,6 Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk; mentesültünk; feloldoztattunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk  arra nézve, [annak a számára] amely által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében; új voltában] és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában]63 Róm. 7,7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? (céltévesztés-e) Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a [a gonosz] kívánságról sem tudtam volna, [a vágyat (mohó kívánást) sem ismerném] ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd64 Róm. 7,8 De a [tiltó] parancsolat által a bűn alkalmat vett,  [ösztönzést (indíttatást; lökést, ugródeszkát; támaszpontot) kapott] és nemzett [fölébresztett; felszított; felkeltett; kimunkált] bennem minden [gonosz] kívánságot [mohó kívánást és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt]65 mert [ugyanis] törvény nélkül holt a bűn Róm. 7,9 Én pedig éltem régen [egykor a természeti, (fizikai,biológiai) életet] a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével [megérkezésével] felelevenedett [föléledt; életre kelt] a bűn, Róm. 7,10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, [kitűnt] hogy az a parancsolat, mely életre való, [amelynek életet kellett volna adnia] nékem halálomra van [számomra halálhozónak bizonyult; halálba vitt.]66 Róm. 7,11 Mert a bűn alkalmat vévén, [ösztönzést (ugródeszkát; indíttatást) kapott a parancsolattól; (ugyanis a bűn a tilalommal kapta vonzóerejét); kiinduló/tám/pontot talált] ama parancsolat által [és végképp] megcsalt [tévútra vezetett; elcsábított] engem, és megölt általa. Róm. 7,12 Azért ám a törvény [ő magában] szent, és a parancsolat szent és igaz [igazságos] és jó67 Róm. 7,13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék [kitűnjék] a bűn [bűn mivolta], mely a jó által nékem halált szerez, [munkál] hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által. [így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn jellegét] Róm. 7,14 Mert tudjuk, [ugyanis] hogy a törvény szellemi; de én (hús)testi vagyok, a bűn alá rekesztve [eladva rabszolgának a bűn alá]68 Róm. 7,15 Mert [hiszen] amit cselekszem [teszek], nem ismerem: [nem szeretem; (magam sem értem] mert [gyakorlatilag] nem azt művelem, [hajtom végre] amit akarok, hanem [a rosszat] amit gyűlölök, azt cselekszem. [teszem meg]69 Róm. 7,16 Ha pedig azt cselekszem, [teszem; művelem] amit nem akarok, megegyezem  [helyeslem; egyetértek] a törvénnyel, [elismerem róla] hogy jó. Róm. 7,17 Most azért [valójában] már nem [is] én cselekszem [teszem; művelem] azt, hanem a bennem lakozó [otthonra lelt] bűn. Róm. 7,18 Mert tudom, [ugyanis] hogy nem lakik én bennem, azaz a (hús)testemben [húsomban; semmi] jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. [készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes] Róm. 7,19 Mert nem a jót cselekszem, [Hiszen nem azt teszem] melyet akarok; hanem a gonoszt [rosszat; károst, ártalmast] cselekszem [azt hajtom végre; gyakorlom] melyet nem akarok70 Róm. 7,20 Ha pedig én azt cselekszem, [teszem; művelem] amit nem akarok, nem [is] én művelem [munkálom (viszem véghez; cselekszem; teszem)] már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Róm. 7,21 Megtalálom azért magamban, [magamra nézve tehát azt találom törvénynek] ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn (rossz, káros, ártalmas) megvan bennem. [hozzám van ragadva] [mert bár a jót szeretném tenni, mégis a rossz (gonosz, káros, ártalmas) áll (fekszik) közel hozzám (van kezem ügyében); a rosszra vagyok készen] Róm. 7,22 Mert gyönyörködöm [gyönyörűségemet (örömömet) lelem] az Isten törvényében a belső ember szerint Róm. 7,23 De látok [érzek; észlelek] egy másik [ellenkező] törvényt az én tagjaimban [(szóma = személyiség egy-egy funkciót végző része;] mely ellenkezik [küzd (hadakozik; harcol; hadban áll)] az elmém [értelmem] törvényével, és engem rabul [foglyul] ád a bűn [céltévesztés] törvényének, mely van az én tagjaimban. [a bűn (céltévesztés) törvényébe zárva) fogolyként vezet]71 Róm. 7,24 Óh én nyomorult [szegény; szerencsétlen] ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halál-testből? [halálra ítélt testből (szóma thanatosz = halott személyiségből), ebből a testből, amely alá van vetve a halálnak; ki szabadít meg engem ebből a holttestből? (körülírással: ebből a testből, amely szellemi halálomat okozza)] Róm. 7,25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én [magam] az elmémmel [eszemmel] az Isten törvényének, de (hús)testemmel a bűn törvényének szolgálok. [Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor értelmem indít, Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor húsom indít, a bűn törvényének vagyok rabszolgája]

63 Pál apostol megvallása, követésül minden igehirdető számára: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,5-6) De ez a szolgálat:  „…nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm. 9,16) 64 Az apostol levonja a következtetést: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn ismerete [felismerése] a törvény által vagyon” (Róm. 3,20) 65 A kívánság pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak. 1,15) 66 Mert: „A törvény …nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által” (Gal. 3,12) 67 Az apostol megvallása a törvényről: „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,8-11) 68 Hogy Isten kegyelme kiáradhasson kivétel nélkül minden emberre: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,22) 69 És hogy miért, arról Dávid így prófétál: „Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám” (Zsolt. 51,7) 70 Ha pedig ez így van: „Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn” (Róm. 7,17) 71 Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket: „Mert a (hús)test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a (hús)test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17) Hiszen: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1) Ezért mondja az apostol, hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól, a melyek a (phüszé = személyetek, életetek); ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11)

Róm 8. Megszentelődés Krisztusban  [A megigazult hívők élete]

Róm. 8,1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk [elmarasztaló ítéletük;  mert nincsen helye velük szemben, de nem is érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet.] azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, [élnek] kik nem (hús)test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Róm. 8,2 Mert a Jézus Krisztusban való élet [A természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől Róm. 8,3 Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen  vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés miatt]. Kárhoztatá a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [hogy elítélje a (hús)testben levő bűnt (céltévesztést]72 Róm. 8,4 Hogy a törvénynek igazsága [igazzá-tétel eredménye] beteljesüljön bennünk [rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk, [élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem] Róm. 8,5 Mert a (hús)test szerint  valók [élők (a húshoz igazodók)] a (hús)test dolgaira gondolnak. [a hús dolgain jár az eszük; a hústest dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai]73 a Szellem szerint valók  pedig a Szellem dolgaira. [de a Szellemhez igazodók a Szellem dolgaival törődnek (a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik)]74 Róm. 8,6 Mert a (hús)testnek gondolata [kívánsága; törekvése; okossága; bölcsessége; a hústest gondolatvilága; észjárása] halál [halálra visz; (vezet)]; a Szellem gondolata [vágyódása; törekvése; okossága; bölcsessége; gondolatvilága; észjárása] pedig élet és békesség. [mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent]75 Róm. 8,7 Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van; (mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)] Róm. 8,8 Akik pedig (hús) testben vannak, [hústest szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [Istennek nem tetszhetnek; nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek]76 Róm. 8,9 Ti azonban nem (hús)test, [húsban] hanem Szellem szerint [Szellemben] éltek, ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé]77 Róm. 8,10 Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma = személyiség) holt [halandó] a bűn miatt, [céltévesztés következtében] a szellem azonban élet (dzóé = örökélet, vagyis természetfeletti élet) az igazságért [de a szellem (örök)életet ad megigazultság által]78 Róm. 8,11 De ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta [életre keltette] Jézust a halálból, [halottak közül]  ugyanaz, aki feltámasztotta [életre keltette] Krisztus Jézust a halálból, [halottak közül]79 megeleveníti [életre kelti] a ti halandó testeiteket (szóma = személyiségeteket) is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által80 Róm. 8,12 Annakokáért atyámfiai, [testvérek] nem vagyunk adósok [lekötelezve] a (hús)testnek, hogy a (hús)test [kívánságai] szerint éljünk [a földi életben]81 Róm. 8,13 Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]82 Róm. 8,14 Mert [mindazok ugyanis] akiket Isten Szelleme vezérel, [indít] azok [mind]  Istennek fiai83 Róm. 8,15 Mert nem kaptatok szolgaság [rabszolgaság] szellemét ismét a félelemre [hogy félelemben éljetek; (újra féljetek, rettegjetek)] hanem a fiúságnak [Szellemét kaptátok [nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abbá [az-az szerelmes] Atyám! [vagyis: Édesapám! Apu: aminek következményeként: megváltozott a családi helyzetetek, egy másik család tagjai lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és kiváltságok birtokosai lettetek]84 Róm. 8,16 Ez a Szellem bizonyságot [tanúságot] tesz [együtt tanúskodik] a mi szellemünkkel együtt, [szellemünkben] hogy Isten [született] gyermekei vagyunk85 Róm. 8,17 Ha pedig gyermekek, örökösök  is; örökösei Istennek, örököstársai  pedig Krisztusnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. Róm. 8,18 Mert azt tartom, [állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk, ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni) rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az életnek) szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]86 Róm. 8,19 Mert a teremtett világ [az egész természet] sóvárogva [epedő sóvársággal, feszülten] várja az Isten fiainak  megjelenését [megnyilvánulását; kijelentését; kinyilatkozását;vagyis a teremtmények feszült vágyakozása várja Isten fiainak megnyilvánulását]87 Róm. 8,20 Mert a teremtett világ  hiábavalóság [mulandóság, üresség, haszontalanság, sikertelenség] alá vettetett [minden teremtmény ugyanis mulandóságnak van alávetve] nem önként, [nem önszántából; nem, mert akarja] hanem azért, [az által] aki az alá vetette88 Róm. 8,21 Azzal a [nekünk adott] reménységgel [hittel és bizalommal] hogy maga a teremtett világ  is megszabadul [hogy a teremtett világot is fel fogja szabadítani] a romlandóság rab(szolga)ságától [a mulandóság szolgai állapotából] az Isten fiai dicsőségének szabadságára [és átjut az Isten fiainak dicsőséges szabadságába]89 Róm. 8,22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ [az egész teremtmény] együtt [egyetemben] fohászkodik [sóhajtozik, nyög, nyöszörög.] és vajúdik [szülés fájdalmaiban kínlódik] mind idáig [mostanáig]90 Róm. 8,23 Sőt Nemcsak  ez [a világ] hanem maguk a Szellem zsengéjének birtokosai [mint a Szellem teljességéből az első részlet], mi magunk is [akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét]  fohászkodunk [sóhajtozunk, nyögünk] magunkban [bensőnkben]. várván a fiúságot [egy fiú helyére helyezést, vagyis hogy méltóvá tétessünk az apa teljes jogaiba, kiváltságaiba, és méltóságaiba való belépésre] a mi testünknek megváltását [a holttestünkből (szomató apolütrószisz) való, váltság általi megszabadítást]91 Róm. 8,24 Mert  reménységben tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli, ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk]92 a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? [Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény] Róm. 8,25 Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással [állhatatosan, örömteli (vagy reményteljes) tűréssel,és  kitartással] békességes tűréssel [türelemmel] várjuk93 Róm. 8,26 Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van [siet] a mi erőtlenségünknek [szellemi gyengeségünkben]. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; [hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk] de maga a Szellem esedezik [jár közben] miérettünk kimondhatatlan [összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel] fohászkodásokkal [szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal]94 Róm. 8,27 [S Ő]  Aki pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi; kutatja]95 tudja, mi [mit kíván; mire irányul] a Szellem gondolata [elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése; akarata] szerint [Istenhez igazodva] esedezik [jár közben; könyörög; emel szót] a szentekért Róm. 8,28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden  javukra van [válik; szolgál, összedolgozik; együttmunkál, minden összejátszik (minden körülmény, esemény] mint akik az ő végzése szerint hivatalosak [akik az ő végzése értelmében (elhatározása szerint) arra hivatottak,(elhívottak) hogy szentek legyenek] Róm. 8,29 Mert akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta]. hogy azok az ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek [Fiának képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék amelyet az ő Fia, akivel együttformált]. hogy ő legyen az elsőszülött [legelőször előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya.] sok atyafi [testvér] között96 Róm. 8,30 Akiket pedig eleve [előre] elrendelt, [elválasztott; különválasztott] azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; [megigazulttá tette] akiket pedig megigazított, [megigazulttá tett] azokat meg is dicsőítette97 Róm. 8,31 Mit mondunk azért ezekre? [Mire következtethetünk ebből] Ha az Isten velünk, [értünk; mellettünk van] kicsoda [lehet; tehet] ellenünk?98 Róm. 8,32 Aki az ő tulajdon [saját] Fiának nem kedvezett, [nem kímélte] hanem őt mindnyájunkért odaadta [áldozatul kiszolgáltatta] mimódon ne ajándékozna vele [miért ne adna ingyen; kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk? Róm. 8,33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; [Isten, aki a megigazulást adta?]99 Róm. 8,34 Kicsoda az, aki kárhoztat? [ki ítél el] (Talán) Krisztus [Jézus], az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, [életre is kelt] aki az Isten jobbján van, aki esedezik is [közbenjár] érettünk100 Róm. 8,35 Kicsoda szakaszt [választ] el minket a Krisztus szerelmétől? [isten szerinti szeretetétől (agapéjától)] nyomorúság [nyomorgatás; háborúság; nyomás, szorítás; szorult helyzet (lelki-szellemi értelemben is), elnyomás] vagy szorongattatás [szükség; szorongató keserűség, szükséghelyzet, szorult helyzet; kín, gyötrelem, ínség] vagy üldözés, vagy éhség, [éhínség] vagy mezítelenség, vagy veszedelem, [életveszély] vagy fegyver-é? [kard; átvitt értelemben: háború; erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom] Róm. 8,36 A mint megvan írva, hogy: Teéretted gyilkoltatunk [öldököltetünk] minden napon; [Minket minden nap miattad visznek (juttatnak) halálba] olybá tekintenek [annyira becsülnek] mint vágó juhokat. [és olyanok vagyunk, mint a leölésre szánt juhok]101 Róm. 8,37 De mindezekben [mindezekkel szemben]  győzteseknél is többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett102 Róm. 8,38 Mert meg vagyok győződve, [Biztos vagyok ugyanis benne] hogy sem halál [a természeti (biológiai, fizikai) halál; vagyis a hústest halála]. Sem élet [a természeti (biológiai) vagyis a hústestben való élet]. sem angyalok [Uralkodó szellemi lények; hírvivők (közvetve) pásztorok] sem fejedelemségek [kormányzatok; részint földi, részint mennyei „angyali hatalmasságok”]. sem hatalmasságok [erősségek; erők; angyali hatalmak. A mennyei hatalmak a csillagokat irányító erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek]. sem jelenvalók [jelen időben történő, beálló; a jelenlevő dolgok] sem következendők [eljövendők, ami még körül fog venni] Róm. 8,39 Sem magasság, sem mélység, [sem magasságban sem mélységben lakók] sem semmi más teremtmény [sem a kosmos időbeli, sem a kosmos (= világűr) térbeli jelenségei (a csillagok világára utal)] nem szakaszthat el [nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani] minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon [megjelent; megbizonyított] a mi Urunk Jézus Krisztusban103

72 Ezt a problémát Isten úgy oldotta meg, hogy: „Mert azt (Krisztust), aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,21) És: „Az Ige (hús)testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn. 1,14) Azért, hogy az embert kiszabadítsa az ördög hatalmából: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse (működésképtelenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15) 73 És hogy a hústestet milyen ügyek és vágyak kötik le, arról így szól Isten Igéje: „… e világnak gondja és a gazdagság csábítása…” (Mát. 13,22) leköti, a vágyai pedig, amelyek cselekedeteit irányítják, ezek: „…házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás; bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Gal. 5,19-21) 74 A szellemi emberben pedig megteremnek a Szellem gyümölcsei – és ezekről lehet őket felismerni – melyek ezek: „… szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.  Nem az ilyenek ellen van a törvény” (Gal. 5,22-23) 75 Az embernek kell eldöntenie, hogy melyi utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az a (hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8) 76 Hát::„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6) 77 Az Úr Jézus kijelentése: „A Szellem az, aki életre kelt, a (hús)test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, Szellem és élet” (Ján. 6,63) „És aki az ő parancsolatait (beszédeit) megtartja, az Őbenne marad, és Ő is abban; és ezt, hogy Ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,24) 78 Azért: „Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [a céltévesztés] a halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság [megigazulás] által az örök életre [A természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára].a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,21) Ezért tehát: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok” (2Kor. 13,5) 79 Mert: „… Őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt” (Csel. 2,24) 80 Feltéve, hogy: „… eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is” (Róm. 6,5) Ezékielnek szól az Úr, hogy prófétáljon, és így jelenti ki a feltámadást:  „Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor Szellem szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt” (Ez. 37,10) 81 Vagyis, nem kell úgy és olyan életkörülmények szerint élnünk, mint a hitetlen embereknek, mert: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás” (Kol. 3,5) 82 A hústest kívánságairól így beszél Isten Igéje: „A (hús)testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Gal. 5,19-21) És hogy ezt hogyan kell tenni,arra az apostol mutat példát: „…megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet (szóma = én), hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27) Hát ti se: Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó (mulandó) testetekben (szóma = személyiségetekben) hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12.13) 83 Mert azt mondja az Írás: „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek” (Ján. 1,12-13) Így valósult meg a prófécia, amelyről Pál apostol is bizonyságot tesz: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a tenger fövenye, amely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai!” (Hós. 1,10) „Hóseás szerint is ezt mondja: Azt a népet, amely nem az én népem, hívom az én népemnek, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek; és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: Nem az én népem vagytok ti, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni” (Róm. 9,25) Isten több prófétán keresztül kijelentette, hogy: „Az én tulajdonommá lesznek – mondja a Seregek Ura – azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt” (Mal. 3,17) És Pál apostol kifejti, a prófécia megvalósulását: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben (szóma = személyiség)” „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által” (1 Kor. 6,19-20; Gal. 3,26-29; 4,6-7) 84 Mert Isten: „Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint” (Eféz. 1,5) És: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4,4-5) „Mert akiket eleve ismert, [öröktől fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta] hogy azok az ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek, [Fiának képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia)] hogy ő legyen az elsőszülött sok atyafi [testvér] között. Akiket pedig eleve [előre] elrendelt, [elválasztott; különválasztott] azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; [megigazulttá tette] akiket pedig megigazított, [megigazulttá tett] azokat meg is dicsőítette” (Róm. 8,29-30) Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,26-27) Így kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7) Ha befogadtuk Őt, mert: „Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,12-13) Kaptuk pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil. 2,15) És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10) És: „Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 3,13) 85 A kijelentés így folytatódik: „És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10) Tehát: „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” (Gal. 4,6) 86 Hiszen: „… a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2 Kor. 4,17) Mert bár már most: „… Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1Jn. 3,2) Ez pedig akkor lesz: „Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben” (Kol. 3,4) „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, tükrözzük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre” (2Kor. 3,18) „aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi nyomorúságos testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil. 3,21) „Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,10) 87 Azt várják, hogy visszaálljon az eredeti –  a teremtéskori, vagyis paradicsomi – állapot, és: „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr” „… mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen” (Ésa. 65,25; 11,9-10) 88 A prédikátoron keresztül hangzik a kijelentés az élet értelmetlenségéről: „Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt” (Préd. 1,3-9) Dávidon keresztül pedig folytatódik: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk” (Zsolt. 90,10) 89 Péter apostol megvallása: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13) Isten ígérete: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe” (Ézs. 65,17) János apostol látomása: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé” (Jel. 21,1) 90 A prófétán keresztül jelenti ki Isten, hogy az ember céltévesztése (gonoszsága) mit jelent az egész teremtett világ számára: „Meddig gyászol még a föld, meddig marad száraz a mező füve? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul állat és madár… ” (Jer. 12,4) 91 Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halálnak testéből)? (szómából = holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25) „Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!  Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4) „Mert e romlandó testnek (phthartosz): mulandóság állapotában lévőnek) romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba” (1Kor. 15,53) „Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (lealacsonyított, megalázott) testünket (szóma), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21) „Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor. 1,22). „Aki záloga [foglalója; (előlege)] a mi örökségünknek s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének dicséretére”(Eféz. 1,14) 92 De mi: „… nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2 Kor. 4,18) Ezért: „Mi… akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját…” „és az üdvösség sisakját” (1Thessz. 5,8; Ef. 6,17) „Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint” (Tit. 3,7) 93 És hogy mire várunk, arról így szól a Szent Szellem: „arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra” (1 Pét. 1,4) A türelmes várakozás jutalma pedig: „tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24) Már Dávidon keresztül is azt tanácsolja a Szent Szellem: „Légy csendben, és várj az Úrra…” (Zsolt. 37,7) 94 Az apostol intése: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18) Ézsaiás prófétán keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mi a nyelveken szólás oka és eredménye: „Dicsőítsék az Urat, hirdessék dicséretét a szigeteken! Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most, mint a szülő nő zihálva nyögök, lihegek és fúvok! Letarolom a hegyeket és halmokat, úgyhogy egész növényzetük elszárad. A folyókon gázlókat készítek, és a mocsarakat kiszárítom. Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává” (Ésa. 42,12-16) 95 A próféták mind a szívek vizsgálójáról prófétálnak, kijelentve azt is, hogy ki Ő: „… az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket” (Zsolt. 7,10) Ő a: „… Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója…” (Jer. 11,20) Aki az Úr Jézus Krisztus: „… Ezt mondja az Isten Fia, …én vagyok a vesék és szívek vizsgálója” (Jel. 2,18.23) És Ő Jahve: „Én, az Úr (Jehova) vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom…” (Jer. 17,10) 96 Az idők kezdete előtt már úgy döntött Isten, hogy Jézus Krisztusban újjászül mindeneket: „Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint, Őbenne, akiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik” (Eféz. 1,5.11) Mert az Úr Jézusban jött el maga az Isten: „Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg”„Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19) És Ő az:  „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, (szóma = holttest) hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21) „És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is” (1 Kor. 15,49) „Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Ef. 3,11) És az eleve kiválasztásra itt adja meg a választ Isten: „Aki eleve el volt ugyan rendelve (ki volt választva), a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek” (1 Pét. 1,20) 97 Azért: „… hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre… Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is” (Róm. 9,23-24) 98 Megvallhatom, ha az ellenség támad: „Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van” (Zsolt. 56,10) Ha emberek akarnak ártani nekem: „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre” (Zsolt. 118,6-7) Hiszen: „…Ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsid. 13,5-6) Hiába szövik terveiket: „Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sikerül, mert velünk az Isten!” (Ézs. 8,10) Ha csüggednék Isten újra és újra megerősíti ígéretét: Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek, és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Keresed őket, és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak. Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!” (Ézs. 41,10-13) 99 A Szent Szellem már előre kijelenti a vádló (a sátán) bukását: „Közel van, aki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elő! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! Íme, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Íme, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg őket” (Ésa. 50,8-9) De nem is vádolhatja már a szenteket, mert János apostolon keresztül jön a kijelentés: „Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig” (Jel. 12,10-11) 100 Hiszen: „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3) „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid. 7,25) „Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24) 101 Beteljesült a Dávid által mondott prófécia: „Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé” (Zsolt. 44,12) „Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek” (Zsolt. 44,23) És az apostol megvallása: „Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek” (1Kor. 4,9) „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben (szóma = személyiségünkben) hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. (szarx = húsunkban)” (2Kor. 4,8-12) „Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (1Kor. 15,31) 102 A mi győzelmünk Istentől van: „De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57) És mindazok győztesek, akik víztől és Szellemtől újonnan születtek:  „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5) Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn. 16,33) 103 Nincs semmi és senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23)

Róma 9. A ZSIDÓ NÉP ÉS AZ EVANGÉLIUM

Róm. 9,1 Igazságot [valóságot] szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot [tanúskodik mellettem] a Szent Szellem által, Róm. 9,2 Hogy nagy az én szomorúságom [keserűségem; bánatom] és szüntelen való [állandó; folytonos; szakadatlan] az én szívemnek  fájdalma; [gyötrelme; kínja] Róm. 9,3 Mert kívánnám, [óhajtanám] hogy én magam átok [alatt] legyek [Én magam kívánnék, ha lehetne, átokká lenni], elszakasztva [átkozottként távol] a Krisztustól az én atyámfiaiért, [testvéreimért; népemből valókért] akik rokonaim (hús)test szerint Róm. 9,4 Akik izraeliták akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek [a végrendelet az egyoldalú szerződés: hagyatkozás] meg a törvényadás és az istentisztelet(i) [szent szolgálat] és az ígéretek [üzenet, hirdetés, értesítés; biztatás] Róm. 9,5 Akiké az (ős)atyák, és akik közül való [származik] (hús)test szerint a Krisztus aki mindeneknek felette örökké [a világkorszakokba (aionokba) nyúlóan] áldandó [imádni való] Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen104 Róm. 9,6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult [kudarcot vallott; megdőlt; megbukott; erejét vesztette] legyen  az Isten beszéde (logosza)105 Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók106 Róm. 9,7 Sem nem mindnyájan fiak, [Ábrahám gyermekei] kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod Róm. 9,8 Azaz, nem a (hús)testnek fiai az Istennek fiai; [nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei] hanem az ígéret fiait [gyermekeit] tekinti [nevezi] magul107 Róm. 9,9 Mert ígéretnek beszéde [logosza] ez: Ez időtájban [a maga idején; a megállapított vagy a megfelelő időben] eljövök, és Sárának (jelentése: hercegnő) fia lesz Róm. 9,10 Nemcsak pedig [Nemcsak Sárával történt ilyesmi], hanem Rebekával (a lebilincselő; hízelgő) is, ki egytől fogant  méhében  Izsáktól, a mi atyánktól Róm. 9,11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt [rosszat; hitványat] nem cselekedtek, [tehettek]  hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése [szabad választása, amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ] megmaradjon, [érvényesüljön] nem cselekedetekből, hanem az elhívótól, Róm. 9,12 Megmondatott néki, [Rebeka ezt a kinyilatkoztatást kapta] hogy: A nagyobbik [az idősebb] szolgál [rabszolgája lesz] a kisebbiknek [fiatalabbnak] Róm. 9,13 Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem [kevésbé szerettem, Jákób mögé helyeztem. Vagy: Jákóbot kiválasztottam, Ézsaut elvetettem]108 Róm. 9,14 Mit mondunk tehát: Vajon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? [vajon hamisság van-e az Istennél?] Távol legyen! Róm. 9,15 Mert Mózesnek (a vízből kihúzott, kimentett) ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek [irgalmazok; megszánom] annak, akinek kegyelmezek [irgalmazok; megszánok]109 Róm. 9,16 Annakokáért tehát nem azé [a választás], aki akarja [aki erőlködik], sem nem azé [a jövő], aki fut [törtet], hanem a könyörülő Istené [Eszerint nem azon múlik a dolog, aki óhajtja, vagy törekszik, hanem Istentől, aki irgalmaz]110 Róm. 9,17 Mert azt mondja az írás a fáraónak (meztelenség), hogy: Azért támasztottalak [állítottalak elő] téged [éppen arra rendeltelek (azért hagytam, hogy megmaradj)], hogy megmutassam [feltárjam azt, ami benn, belül van, a valódi lényeget] benned [rajtad] az én hatalmamat, [erőmet] és hogy [így] hirdessék az én nevemet az egész földön Róm. 9,18 Annakokáért (következésképpen) akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít [megátalkodni (konokká válni) hagyja, és így alkalmatlanná válik Isten igéjének befogadására] Róm. 9,19 Mondod azért nékem: Miért fedd [von mégis] hát engem? [felelősségre? (miért hibáztat; feddődik; büntet; haragszik; vádol) még mindig?] Hiszen az ő akaratának [szándékának] kicsoda állhat ellen? Róm. 9,20 Sőt, inkább kicsoda vagy te, óh ember, hogy vitába [perbe] szállsz [feleselsz] az Istennel? Avagy mondja-é [megkérdi-e] a készítmény [az anyag; az alkotás; edény; gyuradék; agyagkészítmény] a készítőnek: [megmunkálójának; alkotójának; formálójának; gyúrójának] Miért csináltál [formáltál; alkottál]  engem így? [ilyennek]111 Róm. 9,21 Avagy nincs-e a fazekasnak hatalma az agyagon, [sáron] hogy ugyanazon gyuradékból [hogy ugyanannak az agyagtömbnek egy részéből] némely [az egyik] edényt tisztességre, [díszesre; ékességre; tisztes célra; megbecsült, értékes edénynek] némelyt [a másikat] pedig becstelenségre [közönségesre; éktelenségre; gyalázatra; dicstelenre; tisztességtelenre; nem becsült célra] formáljon? [készítsen]112 Róm. 9,22 Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni, és hatalmát megismertetni [megláttatni; tudatni] kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte [elhordozta] a harag edényeit, melyek pusztulásra [veszedelemre; elveszésre] készíttettek [megértek; Szó szerint: le kell szerelni, azaz megszüntetni a régit és azután felszerelni, újat adni] Róm. 9,23 És hogy megismertesse [megjelentse; megláttassa] az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, [eszközein] melyeket eleve [előre] a dicsőségre alkotott [amelyeket, (vagy: akiket) dicsőségének edényeiül – hordozóiul – készített el (jó)előre] mit szólhatsz ellene? Róm. 9,24 Amire el is hívott minket [ilyen edényekül hívott el minket is] nemcsak a zsidók, hanem a pogányok [nemzetek] közül is Róm. 9,25 Amint Hóseásnál (Jehova az üdvösség).is mondja: Népemnek nevezem, [hívom] amely nem volt az én népem [azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni] és szeretettnek [kedveltnek] azt, ami nem volt szeretett. [amelyet nem szeretek, szeretett (agapé) népemnek; és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak]113 Róm. 9,26 És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni Róm. 9,27 Ézsaiás (’Jahve szabadulás’ Jahve segít) pedig ezt kiáltja [fennszóval hirdeti] Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, [homokja; akkor is csak] a maradék üdvözül115 Róm. 9,28 Mert az Úr gyorsan beteljesíti  szavát (logoszát), és teljes mértékben valóra váltja [és sietve megcselekszi az igét (logoszt)] a földön [miközben befejezéshez juttatja és megrövidíti a történést] Róm. 9,29 És amint Ézsaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk [hasonlóan jártunk volna; olyanná tétettünk] volna, mint Sodoma (égő tájék), és Gomorához (elmerülés; elsüllyedés) volnánk hasonlók116 Róm. 9,30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, [nemzetek] akik a megigazulásra nem törekedtek [az igazságot nem követték], a megigazulást elnyerték [az igazságot megragadták; birtokul kapták], még pedig a hitből való megigazulást117 Róm. 9,31 Izráel [a zsidó nép] ellenben, mely az igazság [megigazulás] törvényét követte, [amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra; a megigazulás törvényére] nem jutott el az igazság [megigazulás] törvényére [a törvény szerinti megigazulásra; nem érkezett el a törvényhez]118 Róm. 9,32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték [akarták ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [a tettekből] volna. Mert beleütköztek [Megbotlottak; hibás lépést tettek; fennakadtak; gát, akadály] a beleütközés [botlás] kövébe119 Róm. 9,33 Amint meg van írva: Ímé beleütközés [megütközés; botlás] kövét és megbotránkozás [botrány; KELEPCE; bűnre csábítás; eltántorítás; megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba (kiszáradt, megperzselt hely); és aki hisz Őbenne, [magát rábízza] nem szégyenül meg [nem fog csalódni]120

104 Az Úr Jézusban maga a Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20) 105 Hiszen: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”„Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit” „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”. „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja”. „mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott” (4 Móz. 23,19; 1Sám. 15,29; 5 Móz. 32,4; Zsolt. 33,9; 2 Tim. 2,13) 106 És: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az. és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28-29). 107 Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1 Móz. 12,7) És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:  „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16) Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28) 108 És hogy miért, arról a prófétákon keresztül szól az Úr: „… Ézsau (a szőrös, bozontos; nyers, durva) testvére volt Jákóbnak (aki a másik helyére lép) – így szól az ÚR -, mégis Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem (kevésbé szerettem); hegyeit (bálványáldozó helyeit) pusztává tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam” (Malak. 1,2-3) 109 Mózesnek azt mondta az Úr: „És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek” (2 Móz. 33,19) Dávid megvallása arról, hogy kiken könyörül az Úr: „Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged” (Zsolt. 145,8-10)Az apostolon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy mit jelent a Mózesnek adott kijelentés, és mi a teremtmény dolga: „De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök (hamartia: céltévesztettek), és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,6.9) Mert: „… azt, a ki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem (azt én nem küldöm el)”(Ján. 6,37) 110 Hiszen: „… a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember (hústest) sem” (Gal. 2,16) 111 Már a prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész, annál, aki húzza? Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van!” (Ésa. 10,15) De: „Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél? – és anyjának: Miért vajúdtál velem?!”„Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!”„… ki mondhatja néki: Mit cselekszel?” (Ésa. 45,9-10; 29,16; Jób. 9,12) Csak meg lehet vallani, hogy: „Uram (JHVH), atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian” (Ézs. 64,7) 112 És hogy ez hogyan történik, erről így tesz bizonyságot Isten igéje: „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas”(2 Tim. 2,19-21) 113 Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22) Péter apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.  Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10) És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! – ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós. 1,10) 115 Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22) És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32) Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2) 116 Ézsaiás így szólt Izráel népéhez: „Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak igéjét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!” (Ésa. 1,9-10) Sodoma és Gomora pedig így járt: „És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is” (1 Móz. 19,24-25)) János apostol lát két prófétát, akik hirdetik Isten igéjét Jeruzsálemben, aminek szellem szerinti nevét is megmondja: „És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. És az ő holttesteik feküsznek ama nagyvárosnak utcáin, amely szellem szerint Sodomának és Égyiptomnak (lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság) hivatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett” (Jel. 11,7-8) 117 Mert: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22) Hiszen: „A hitből való igazság …így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza) Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza) Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” Mert: „tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy (hús)test sem. (Róm. 10,6-10; Gal. 2,16) Erről szól a prófécia is: „Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt” (5 Móz. 30,11-15) 118 Az apostol bizonyságtétele a testi Izráelről: „Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának. Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.”„Micsoda tehát? Amit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek” (Róm. 10,2-4; 11,7) „Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk [rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk, [élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem] (Róm. 8,4) 119 Maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája: „Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek Sionba, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében, amire rendeltettek is” (1 Pét. 2,6-8) A próféták is erről prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR (Jahve): Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16) És hogy ki lesz a botránkozás sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16) 120 Dávid is tudta ezt, ezért – példát hagyva nekünk – így imádkozik „Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt. 25,2-3)

Róma 10. KRISZTUS A TÖRVÉNY VÉGE

Róm. 10,1 Atyámfiai, [Testvérek] szívem szerint kívánom [óhajtom] és Istentől könyörgöm [imádkozom érte] az Izráel üdvösségét Róm. 10,2 Mert bizonyságot teszek felőlük, [tanúskodom mellettük] hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés [felismerés] szerint. [de ez a nem ismerők buzgósága] Róm. 10,3 Mert az Isten igazságát [az Istentől eredő megigazulást] nem  ismervén, [nem ismerték el; nem értették] és az ő tulajdon igazságukat [a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni, [elismertetni] az Isten igazságának [az Istentől eredő megigazulásnak] nem engedelmeskedtek [nem vetik (rendelik) alá magukat] Róm. 10,4 Mert a törvény  vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]121 Róm. 10,5 Mert Mózes a törvényből való [eredő] igazságról [megigazulásról] azt írja, hogy aki azokat cselekszi, [megtartja; betölti; teljesíti; megteszi] él azok által Róm. 10,6 A hitből való [eredő; származó; fakadó] igazság [megigazulás] pedig így szól: Ne mondd [Ne kérdezd] a te szívedben: [bensődben] Kicsoda megy föl a mennybe? Azaz, [azért tudniillik] hogy Krisztust aláhozza; [lehozza] Róm. 10,7 Avagy: Kicsoda száll [megy] le a [feneketlen] mélységbe? [alvilágba]122 Azaz, hogy Krisztust a halálból [holtak országából, halottaiból; halottak közül, akikből hiányzik az élet] felhozza [visszahívja]123 Róm. 10,8 De mit mond? [tehát az Írás] Közel hozzád a beszéd [Ige; szó; (rhéma): kijelentés] a szádban [ajkadon] és a szívedben (a bensődben) van124 azaz [tudniillik] a hit beszéde, [igéje; szava] amelyet mi hirdetünk [prédikálunk]125 Róm. 10,9 Mert ha a te száddal (meg)vallást teszel [elismered] az Úr Jézusról [vagyis: Úrnak vallod Jézust]126 és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta [életre keltette] Őt a halálból, [halottak közül]127 üdvözülsz [bűnbocsánatot. Megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatást nyersz] Róm. 10,10 Mert szívvel hiszünk az igazságra [hogy megigazuljunk], szájjal teszünk pedig vallást az  üdvösségre [hogy üdvözüljünk, vagyis hogy megszabaduljunk, megmeneküljünk]128 Róm. 10,11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül129 Róm. 10,12 Mert nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg görög [pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják130 Róm. 10,13 Mert minden [mindenki], aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. [üdvözül, vagyis: bűnbocsánatot. Megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást nyer]131 Róm. 10,14 Mimódon [hogyan] hívják azért segítségül  azt, akiben nem hisznek? [amíg nem hisznek benne] Mimódon hisznek [S hogyan higgyenek] pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló [igehirdető; tanító; hírnök] nélkül? Róm. 10,15 Mimódon prédikálnak pedig, [hirdetnék (tanítanák) az Igét] ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek [ékesek; gyönyörűségesek] a békesség [az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] hirdetőknek lábai, akik jókat [jó hírt; evangéliumot] hirdetnek!132 Róm. 10,16 De nem mindenek [mindnyájan] engedelmeskedtek az evangéliumnak [hallgattak az örömüzenetre]. Mert Ézsaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek [igehirdetésünknek]?133 Róm. 10,17 Azért [tehát] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által] „Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van” Róm. 10,18 De mondom: [kérdezem] Avagy [vajon] nem hallották-e? Sőt [kétségen kívül] inkább az egész földre elhatott az ő hangjuk, [szózatuk; kiáltásuk] és a lakóföld véghatáráig [lakott földkerekség végére] az ő beszédük (rémájuk: kijelentésük). [Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk] Róm. 10,19 De mondom: Avagy nem ismerte-e [nem értette meg? Nem ismerte fel az Istent] Izráel? Először Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, [Féltékenységre ingerellek benneteket azok ellen, akik nem népem] értelmetlen néppel haragítalak meg titeket. [haragra gerjesztelek az értelmetlen (tudatlan, goromba; értetlen; esztelen; oktalan; ostoba) nép ellen (nemzetség által)134 Róm. 10,20 Ézsaiás pedig bátorságosan [nyíltan; merészen] ezt mondja: Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek; nyilvánvaló lettem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek. [megjelentem (kinyilvánítottam; «láthatóvá tettem» magam) azoknak, akik nem tudakozódtak (kutattak; nem is kérdezősködtek) utánam]135 Róm. 10,21 Az Izraelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet [kitártam karjaimat] az engedetlenkedő [hitetlen] és ellenmondó [ellenszegülő; feleselő; vitatkozó, visszautasító; ellenem harcoló] néphez [népség felé]136

121 Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29) 122 Mélységbe (ábüszszosz): – aljzat nélküli, feneketlen, azaz (speciális értelemben) (a pokol) mélysége, az „Abüsszosz”: KJV: mély, (feneketlen) árok, szakadék. Egyidejűleg-elmerült. A lemerült káoszra utal. (Ugyanez a görög szó szerepel az 1 Mózes 1fejezet 2-es versében) 123 És Péter apostol folytatja a kijelentést: „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott (hús)test szerint, de megeleveníttetett Szellem szerint. Így ment el a börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Noé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc élet menekült meg a vízen át” „Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint (hús)testben, de éljenek Isten szerint szellemben” (1 Pét. 3,18-20; 4,6) 124 A törvény így prófétál a Krisztusba vetett hitről, és annak megvallásáról: „Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5 Móz. 30,11-14) Mert azt hirdetjük, hogy: Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,1-3) 125 A hit beszéde pedig Isten Igéje: „Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd [evangélium], amely néktek hirdettetett” (1 Pét. 1,24-25) Dávid is erről prófétál, kijelentve azt is, hogy ez által lehet csak újonnan születni: „Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád bizonyságait. Uram, a szavad (logosz) örökké megmarad, szilárd, mint az ég dicsősége” (Zsolt 119,88-89) 126 Az Úr Jézus ígérete: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt” (Mát. 10,32) 127 Azért mert: „… Őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt” (Csel. 2,24) „Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11) De: „…tudtotokra adom néktek, hogy… senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által” (1Kor. 12,3) 128 Dávid minden üldözés közepette is így beszél: „Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék” (Zsolt. 116,10) És ez nem változott az Újszövetségben sem, ahogy erről Pál apostol megvallást tesz: „Mivelhogy pedig a hitnek mibennünk is ugyanaz a Szelleme van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk” (2 Kor. 4,13) 129 mert azt ígéri az Úr: „Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16) És Dáviddal együtt vallhatjuk meg, hogy: „Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis Őbenne bízom én” „Nem félek a rossz hírtől, erős a szívem, bízik az Úrban. Rendületlen a szívem, nem fél, végül megvetéssel nézek ellenségeimre” (Zsolt. 27,3; Zsolt. 112,7-8) 130 Mert Istennek igazsága jelent meg az Úr Jézusban: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is” (Róm. 3,22.29) „Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15) „Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté (szóma = személyiséggé; egésszé) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13) „Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11) „Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Eféz. 2,14) 131 Már a próféták azt hirdették, hogy: „… mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32) Ezt a próféciát idézi Péter apostol a Szent Szellem kitöltése után:  „És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül” (Csel. 2,21) És hogy ki az az Úr, akinek a nevét segítségül kell hívni, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „…akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” (1 Kor. 1,2) 132 A próféták már előre hirdették: „Mily szépek a hegyeken az örömhírt hozónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7) „Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől kiirtatott” (Náh. 1,15) Így szól az Úr, jelezve, hogy Ő jön el először hirdetni az örömhírt: „Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek” (Ésa. 41,27) és hogy ki az, aki ezeket mondja a próféciákban, azt az Újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem:  „Azt az igét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (Ő mindeneknek Ura). A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele” (Csel. 10,36.38) És utána így szól a parancs: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ézs. 40,9-11) 133 Ézsaiás így prófétál az Úr Jézusról: „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?” (Ésa. 53,1) János apostol pedig idézi a próféciát: „Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” (Jn. 12,37-38) Az apostol figyelmeztet, hogy ne csak hallgassuk az Úr üzenetét, hanem hittel fogadjuk: „Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsid. 4,2) 134 Mózesen keresztül így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21) Pál apostolon keresztül világítja meg a Szent Szellem a kijelentést: „Annakokáért mondom: [Kérdem tehát] Avagy azért botlottak-e meg, hogy [végleg] elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán [elesésük, hibás lépésük által] lett az üdvösség a pogányoké, [jutott el az üdvösség a nemzetekhez] hogy ők felingereltessenek. [hogy ezeket kövessék]. (Róm 11,11) 135 Így hangzott a prófécia: „Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! – mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet” (Ézs. 65,1) 136 Már a prófétán keresztül így szólt az Úr:  „Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép (Laosz = néptömeg) felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után” (Ézs. 65,2)

Róma 11. AZ ELVETÉS ÉS ELHÍVÁS.

Róm. 11,1 Mondom tehát: Avagy elvetette-e [csak nem taszította el] Isten az ő népét? Távol legyen [Szó sincs róla]137 mert én is izraelita [Izrael fiai közül való] vagyok, az Ábrahám magvából, [véréből; utódai közül; ivadékából] Benjámin (a jószerencse fia) nemzetségéből [törzséből] való138 Róm. 11,2 Nem vetette [taszította] el Isten az ő népét, melyet eleve [öröktől fogva magáénak] ismert. [előre kiválasztott] Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről?  (Jehova az Isten, erősségem az Úr) [hogy Illés történetével mit akar mondani az Írás?] amint könyörög Istenhez Izráel ellen, [panaszkodott Izraelre Istennél] mondván: Róm. 11,3 Uram, a te prófétáidat [akik előtted állnak, akik jelenlétedben élnek, és Tőled vesznek Igéket] megölték, [meggyilkolták] és a te oltáraidat lerombolták; [feldúlták; felforgatták; lerontották] és csak én maradtam meg egyedül, és engem is halálra keresnek. [de nekem is életemre törnek]139 Róm. 11,4 De mit mond néki az isteni felelet [kijelentés; válasz; döntés]?140 Meghagytam [félretettem, tartalékoltam] magamnak hétezer embert [gondoskodtam a megmaradásukról azoknak], akik nem hajtottak térdet a Baálnak (a bálványimádás szimbóluma) [előtt] Róm. 11,5 Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való választás  szerint. [ugyanígy a kegyelem kiválasztásához ragaszkodva, a mai időben is hagyott maradékot Isten] Róm. 11,6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: [nem tettek alapján] különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet142 Róm. 11,7 Micsoda tehát? [Hogyan állunk hát] Amit Izráel keres, [amire törekedett] azt nem nyerte meg: [nem érte el] a választottak [a megmaradók] ellenben megnyerték [elérték, megszerezték, hozzájutottak] a többiek pedig megkeményíttettek [megátalkodtak; megvakultak; megkövesedtek; megkérgesedtek] Róm. 11,8 Amint meg van írva: Az Isten kábultság [bódultság; érzéketlenség; mély álom]143 szellemét adta nékik; [mindmáig érteni nem tudó szellemet] szemeket hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig. Róm. 11,9 Dávid is ezt mondja: Legyen [változzék] az ő asztaluk tőrré [hurokká] hálóvá [csapdává; kelepcévé; pusztítássá] botránkozássá [megbotlássá; botláskővé; eltántorítássá; megütközéssé, vagy felháborodás tárgyává] és megtorlássá [elégtétellé] [Az asztali közösségük. – vesztükre legyen, azaz, sorsuk romlás legyen] Róm. 11,10 Sötétüljenek meg [homályosodjanak el]  az ő szemeik [látomásaik] hogy ne lássanak és az ő hátukat mindenkorra [minden időn át folyamatosan] görbítsd meg [nyomorítsd görbére; a hátukat mindenkorra görbítsd meg teherhordásra, hogy szemeik csak a földre legyenek szegezve]145 Róm. 11,11 Annakokáért mondom: [Kérdem tehát] Avagy azért botlottak-e [tévedtek] meg [vallottak kudarcot, szenvedtek vereséget az üdvösség tekintetében], hogy [végleg] elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán [elesésük, hibás lépésük által] lett az üdvösség a pogányoké, [jutott el az üdvösség a nemzetekhez] hogy ők felingereltessenek146 [vetélkedésre (féltékenységre) Irigységre ösztönöz, hogy ezeket kövessék] Róm. 11,12 Ha pedig az ő esetük [elesésük; vétkük; hibás lépésük; romlásuk; félre-csúszásuk] világnak [univerzumnak] gazdagsága [nyeresége; kincs, szerencse, boldogság], és az ő veszteségük [mulasztásuk; vereségük; kudarcuk; lemaradásuk] pogányok [nemzetekből valóknak] gazdagsága, [nyeresége] mennyivel inkább az ő teljességük? [maradéktalan beteljesedésük; befejezettségük] Róm. 11,13 Mert néktek mondom a pogányoknak, [nemzetekbelieknek] amennyiben hát én pogányok [nemzetekbeliek] apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, [nagyra tartom] Róm. 11,14 Ha ugyan felingerelhetném [valamiképpen követésre indíthatnám; versengésre serkenthetném] az én atyámfiait, [azokat, akik saját hústestem és vérem] és megtarthatnék [üdvösségre vezethetnék] közülük némelyeket. Róm. 11,15 Mert ha az ő  elvettetésük [elutasításuk; eldobásuk; veszteségük] a világnak megbékélése [megbékülést (kicserélést) hozott, vagyis (az isteni) jóindulat helyreáll(ít)ását hozta] micsoda lesz a felvételük [beengedésük, elfogadásuk, visszavételük] ha nem élet a halálból? [mi mást hozna visszafogadtatásuk, mint halottak közül feltámadó életet]147 Róm. 11,16 Ha pedig a zsenge [minden termés első érett gyümölcse; az áldozat kezdete] szent148 akkor a tészta is; [Ha szent a búza zsengéje szent lesz a belőle készült kenyér is] és ha a gyökér szent, az ágak [hajtás, sarj] is azok149 Róm. 11,17 Ha pedig  némely [egyes] ágak kitörettek [lemetszettek] te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé [vagyis a vadhajtást oltották be a nemes gyökérbe], és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának. [éltető nedvéből részesültél]150 Róm. 11,18 Ne kevélykedjél [kérkedj; dicsekedj; ujjongj] az ágak ellenében: [rovására; az ágakkal szemben] ha pedig kevélykedel, [ha mégis kérkednél, (dicsekszel; ujjongsz miattuk) tudd meg] nem te hordozod [tartod; viseled el, cipeled, tartod fenn] a gyökeret, hanem a gyökér téged. Róm. 11,19 Azt mondod azért: Kitörettek [Letörettek; lerontattak] az ágak, hogy én oltassam be [a helyükbe]. Róm. 11,20 Úgy van; hitetlenségük [hűtlenségük, engedetlenségük] miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; [téged pedig a hit tart egyenesen] fel ne fuvalkodjál [Ne légy hát fennhéjázó (elbizakodott, gőgös)] hanem félj [tisztelettel légy]151 Róm. 11,21 Mert ha az Isten a természet szerint való [természetes] ágaknak nem kedvezett [kegyelmezett; kímélte] majd néked sem kedvez. [kegyelmez; téged sem fog kímélni]152 Róm. 11,22 Tekintsd [Értsd] meg azért az Istennek kegyességét  [jóságát; kegyelmességét; jóvoltát], és keménységét [szigorát]: azok iránt, akik elestek, keménységét [szigorát]; irántad pedig a kegyességét, [jóságát; kegyelmességét; jóvoltát] ha megmaradsz a kegyességben [kegyelemben]; különben te is kivágatsz [téged is lemetszenek]153 Róm. 11,23 Sőt azok is, ha meg nem maradnak [nem tartanak ki] a hitetlenségben [tagadásban, engedetlenségben] beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. [mert Istennek van hatalma (képes arra) hogy újra beoltsa őket]154 Róm. 11,24 Mert ha te a természet szerint való [természetednek megfelelő] vadolajfából kivágattál, és természet ellenére [a természet rendjén felülemelkedve] beoltattál a szelíd olajfába155 mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók [a természetes ágak] az ő saját [természetüknek megfelelő] olajfájukba. [akik természet szerint is oda tartoznak] Róm. 11,25 Mert nem akarom, hogy ne tudjátok  [hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat, hanem akarom, hogy értsétek meg] atyámfiai [testvéreim] ezt a titkot, hogy magatokat el ne hitessétek, [nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok; és ne bízzátok el magatokat] hogy a megkeményedés [megátalkodottság; a vakság; konokság; érzéketlenné válás] Izraelre nézve csak  részben történt. [Izráelnek csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig] ameddig a pogányok [nemzetekből kiválók] teljessége bemegyen. [teljes számban meg nem térnek] Róm. 11,26 És így az egész Izráel [háza(népe)] megtartatik, [üdvözül] amint meg van írva: Eljön Sionból (a harcos vagy a diadalmas Egyház) a Szabadító [(rüomai): a Megmentő ] és elfordítja [eltörli; elveszi; eltávolítja] Jákobtól [aki a másik helyére lép] a gonoszságukat. [bűneit; az istentelenséget, a hitetlenséget, és elvetemültséget; (az istentelen gyakorlatokat)]156 Róm. 11,27 És ez nékik az én szövetségem, [és akkor én ilyen szövetséget kötök velük] midőn eltörlöm [elveszem; megbocsátom; kiküszöbölöm; megszüntetem] az ő bűneiket (céltévesztésüket)157 Róm. 11,28 Az evangéliumra; nézve [az örömüzenetnek megfelelően most] ugyan ellenségek tiérettetek [hozzátok] de a (isteni ki)választásra nézve [kiválasztás szerint] szerelmetesek [kedveltek; drágák] az (ős)atyákért158 Róm. 11,29 Mert megbánhatatlanok [visszavonhatatlanok] az Istennek ajándékai [(isteni) jutalom, azaz szabadítás (a veszélyből vagy a szenvedésből, vagy egy szenvedélyből) vagyis a Szellem megnyilvánulása] és az ő elhívása159 Róm. 11,30 Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek [nem hittetek] az Istennek, [nem hallgattatok Isten szavára] most pedig irgalmasságot [könyörületet] nyertetek az ő engedetlenségük [hitetlenségük] miatt160 Róm. 11,31 Azonképpen ők is most engedetlenkedtek, [hitetlenek lettek] hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek; [hogy egykor majd kegyelmet nyerjenek az Istennek veletek tett kegyelme által] Róm. 11,32 Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy  mindeneken [mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön. [Irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]161 Róm. 11,33 Óh Isten gazdagságának bölcsességének és tudományának [tudásának; ismeretének] mélysége! [legmélye, szélsőséges és túl nem szárnyalható állapota; rejtélye] Mely igen kikutathatatlanok [kifürkészhetetlenek; megfoghatatlanok] az ő ítéletei [szándékai; döntései] s kinyomozhatatlanok [megvizsgálhatatlanok; megmérhetetlenek; túl van azon, ami kideríthető; kikutathatatlan tevékenységének módja és eszköze], az ő útjai! [útvonala, tevékenysége; lábnyoma nem követhető]162 Róm. 11,34 Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? [szándékát; elgondolását; elhatározását] vagy kicsoda volt néki tanácsosa? [tanácsot ki adott neki]163 Róm. 11,35 Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? [Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle]164 Róm. 11,36 Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [a dicsőség Neki jár a (világ)korszakokban] Ámen165

137 Már Dávid így prófétál Isten népéről: „Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek” (Zsolt. 94,14-15) Még ha eltérnek is az Úrtól, az Úr hűséges marad az ígéretéhez: „De mindamellett is, ha az ő ellenségeik földén lesznek is, akkor sem vetem meg őket, és nem útálom meg őket annyira, hogy mindenestől elveszítsem őket, felbontván velük való szövetségemet, mert én, az Úr, az ő Istenük vagyok. Sőt megemlékezem érettük az elődökkel kötött szövetségről, akiket kihoztam Egyiptom földéről, a pogány népek láttára, hogy Istenük legyek nékik. Én vagyok az Úr” (Jer. 33,24-26) „Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentumait: én is megutálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr!” (Jer. 31,37) 138 Az apostol saját magát állítja be, mint példát arra, hogy mit jelent az, hogy Isten nem vetette el a zsidó népet: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil. 3,5-8) 139 Az Úr kérdésére így válaszol a menekülő Illés: „… Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek” (1 Kir. 19,10.14) 141 Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22) A próféciát megismétli az apostol, de a menekülés útjáról is szól. Az a „maradék”, akik elfogadják Isten üdvözítő kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül” (Róm. 9,27) Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által” (Róm. 3,24.30) És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr, ismét szólva a menekülés útjáról is: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül. mert a Sion (a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet; a harcos vagy a diadalmas Egyház) hegyén és Jeruzsálemben (a béke megalapozása; Krisztusban) lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32) Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2) 142 Mert: „Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele” (Róm. 4,4) 143 És ennek addig kellett tartania, amíg eljön a Szent Szellem, mert amikor az Úr Jézus testben járt közöttük: „… még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn. 7,3 145 Prófécia az Úr Jézus elvetéséről, és annak következményeiről: „A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed” (Zsolt. 69,21-30) Őt feszítették kínoszlopra a golgotán és ebből a Zsoltárból idéz az Evangélium: „És mikor eljutának arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz koponya helyének neveznek, Méreggel megelegyített ecetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén. Hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. És leülvén, ott őrzik vala őt. És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA” (Mát. 27,33-37) 146 Mózesen keresztül így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21) És a prófécia beteljesedett. Antiókiában hirdetik a Krisztust, és egész sokaság figyel az Igére, de: „Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk”(Csel. 13,45-46) 147 Az Úr Jézus a tékozló fiú példázatával szemlélteti a pogányokból megtértek, és a zsidók magatartását, és Istenhez térését, azt mondva a pogányokból megtértekre: „… mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott” (Luk. 15,24-32) És ezt kérdezve a zsidóktól: „Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók” (Mt. 20,15-16) 148 Ezt az áldozatot az Úr Jézus mutatta be, Aki meghalt, és feltámadott; akiről így tesz bizonyságot az apostol: „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor” (1 Kor. 15,22-23) Máriához angyalt küld Isten, Aki bejelenti az Úr Jézus születését: „…A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának (Luk. 1,35) És akik Tőle születtek, szintén szentek: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18) 149 Ézsaiás így prófétál a gyökérről, és az abból kihajtó hajtásról: „Vesszőszál hajt ki Isai (Jahve van, létezik) törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről” (Ézs. 11,1) Pál apostol idézi a próféciát, amely beteljesedett a Krisztusban: „Ézsaiás… így szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek”(Róm. 15,12) A feltámadott Úr szava: „Én, Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag” (Jel. 22,16) 150 Az „olajfáról” így prófétál Jeremiás: „Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az ÚR. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját, letördelte ágait. A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek magokban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak. Az ÚR tudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta nekem. Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy terveket szőttek ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!” (Jer. 11,16-19) És Ézsaiás folytatja:  „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!” (Ésa. 53,7-8) János apostolon keresztül pedig az „olajfa” nevét is kijelenti a Szent Szellem:  „Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! És ránézvén Jézusra, amint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!” (Ján. 1,29.36) Őáltala hirdetett Isten békességet zsidóknak és pogányoknak: „Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt (kínoszlop) által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,16-18) 151 Mert nékünk szól a figyelmeztetés: „Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék” (1 Kor. 10,11-12) 152 Ézsaiás így prófétál a nagy – utolsó – aratás előtti időről: „Mert aratás előtt, virágzás után, ha fürtté érnek a szőlőszemek, akkor levágja a vesszőket metszőkéssel, lemetszi róla a vadhajtásokat is” (Ésa. 18,5) És hogy mik a vadhajtások azt Úr Jézus jelenti ki: „Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik” (Ján. 15,6) 153 Mert az Úr azt akarja, hogy ha elestél, állj fel: „Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm. 2,4) Mégpedig az Úr Jézushoz, aki azt mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket, és a tűzre vetik, és megégnek” (Ján. 15,1-2.4.6) Az apostol így inti a mindenkori hívőket: „Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2 Pét. 3,17-18) 154 Ha megtérnek az Úr Jézushoz, beoltatnak a Krisztusba: „De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel” (2 Kor. 3,14-16) 155 Prófétai szó az olajfáról: Ézsaiás így prófétál az olajfáról, aki a Krisztus: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR (JEHOVA) őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!” (Ésa. 53,6-8) 156 Ézsaiás így prófétál erről: „És félik napnyugattól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, amelyet az Úr szele hajt. És eljő Sionnak a megváltó (rüomai = megszabadító, Megmentő), és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr. És én ővelük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mindörökké!” (Ésa. 59,19-21) „Ez által nyer engesztelést Jákób bűne, és ez lesz vétke eltávolításának a gyümölcse: Olyanná teszi az oltár minden kövét, mint az összetört mészkövek: nem lesznek többé szent fák, sem tömjénező oltárok!” (Ézs. 27.9) „Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító.(szótér=üdvözítő)! Izráelt megszabadítja az ÚR örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé. Ezt mondja az ÚR (Jehova), aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az ÚR, nincs más! (Ésa. 45,15.17-18) 157 Jeremiás így prófétál erről: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer. 31,31-34) Az apostol pedig idézi  a próféciát: „Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök. Nem azon szövetség szerint, amelyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velük, mondja az Úr. Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük, és ők lesznek nekem népem. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem. Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; ami pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez” (Zsid. 8,8-13) Az Úr Jézus is hivatkozik a próféciára, kijelentve annak értelmét is: „Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő” (Ján. 6,45) Aki pedig az Úr Jézushoz jön, arról azt mondja az Ige: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az Antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is. Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában. De bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne” (1 Ján. 2,20.22-24.27) És aki Őbenne marad, arról így szól az Írás: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét” (2Kor. 5,17-19) Ez vonatkozik Izráelre is: „Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm. 10,12-13) 158 Az Úr szava a zsidókhoz: „Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait. De megfizet azoknak személy szerint, akik őt gyűlölik, elvesztvén őket; nem késlekedik az ellen, aki gyűlöli őt, megfizet annak személy szerint” (5 Móz. 7,7-10) „Íme, az Úré, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: („… aki a Krisztus” Gal. 3,16) titeket választott ki ő utánuk minden nép közül, amint e mai napon is látszik. Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé keménynyakúak! Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,14-17) „Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé! Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyulladjon az én haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt” (Jer. 4,3-4) Az apostolon keresztül nyitja meg Igéjét az Úr: „Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől: Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,2-3) Így teljesül be az ígéret: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj” (5 Móz. 30,6) „Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van (Róm. 2,28-29) 159 És ha – kérdezi az apostol: „De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége [engedetlensége] nem teszi-e hiábavalóvá [hatálytalanná] az Istennek hűségét? Nem lehet pedig, hogy meghiúsult [kudarcot vallott; megdőlt; megbukott; erejét vesztette] legyen az Isten beszéde (logosza). Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók” (Róm. 3,3; Róm. 9,6) Mert: „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja” (2 Tim. 2,13) Így szól az Úr az Ő népéhez, mely a Krisztus népe: „Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad” (Ézs. 54,10) 160 Az engedetlen Izráelről pedig így szól az Ige: „Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert az ÚR szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem! Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle! Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyították” (Ésa. 1,2-6) 161 Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9) Mert: „… az Írás mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény, nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29) 162 Így szól az Úr: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utjaitok nem az én utjaim – így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utjaim a ti utjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézs. 55,8-9) Ő az: „Aki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csodákat, amiknek száma nincsen” (Jób. 5,9) Jóbtól ezt kérdezik barátai: „Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél” (Jób. 11,7-9) Dávid így imádkozik: „Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg” (Zsolt. 92,6-7) „Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt” (Zsolt. 139,6) A prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!” (Ésa. 40,28) Az apostol így imádkozik a szentekért, egyben azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy hogyan lehet Istent, és az Ő bölcsességét megismerni. Az Úr: „… adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Szelleme által. Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben.  A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig” (Eféz. 3,16-19) „…hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse elrejtve”(Kol. 2,2-3) Mert: „Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják” (Péld. 25,2) Ez Isten gyermekeinek dolga, hiszen az Úr Jézus Krisztus: „…tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának…” (Jel. 1,6) 163 Ézsaiáson keresztül így szól a Szent Szellem: „Kicsoda igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?” (Ésa. 40,13-14) És folytatja Jóbon keresztül: „Ki kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, Igazságtalanságot cselekedtél?” (Jób. 36,23) Csak az értheti az Úr szándékát, akaratát, aki Krisztusban van, és telve van a Krisztus beszédével, igéjével: „Érzéki ember [érzéki, vagyis pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják)] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel; (nem fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki [Balgaságnak tartja; oktalanság (ostobaság) az számára] meg sem értheti [nem képes megérteni (megismerni)] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg. [kellene megvizsgálni]. Noha a szellemi ember mindent megítél, [megvizsgál] őt nem ítéli meg senki. [ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik]. Mert ki ismerte meg [látta át; érte fel] úgy az Úr gondolatát, [értelmét] hogy őt kioktathatná? [taníthatná] Bennünk pedig Krisztus értelme van [Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]”(1 Kor. 2,14-16) 164 Maga az Úr azt kérdezi: „Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? Ami az ég alatt van, mind enyém!”(Jób. 41,11) 165 Az apostol vallástétele: „… nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala” (1 Kor. 8,6) „Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn. 1,3) „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,16-17) „…akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,1-3) „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket!” (Mal. 2,10) Az apostol megvallja a prófétai szót: „Egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben” (Eféz. 4,6)

• ← Egy ébredés – John D. Shriver
• Rómaiaknak írt levél 12-16. fejezet →