Van egy kifejezés, amit számtalanszor hallottam az elmúlt évek alatt, és minden alkalommal egyre kevésbé szeretem. Nincs kétségem afelől, hogy már te is hallottad.
Leggyakrabban olyankor halljuk, ha valami tragédia történik. Akkor szokták mondani, többnyire elnyújtott, vallásosnak hangzó hangsúllyal, amikor úgy tűnik, a körülmények nem vágnak össze azzal, amit Isten ígért az Ő Igéjében.
A kifejezés pedig: „Nos, testvérem, nem szabad elfelejtened, hogy Isten szuverén.”
Bármilyen szelleminek is hangzik ez a kijelentés, igazából nagyon zavar engem. Nem mintha nem hinném, hogy Isten szuverén. Természetesen az.
Áldott, boldog, szerencsés, bővölködő és irigylésre méltó az az ember, aki nem a gonoszok tanácsa szerint él és jár, követvén tanácsaikat, terveiket és céljaikat.
Sem nem áll passzívan, alávetetten azon az ösvényen, ahol a bűnösök járnak, sem nem ül le, hogy pihenjen és arra a helyre álljon, ahol a gúnyolódók összegyűlnek.
Hanem az ő kívánsága és öröme az Úr törvényében van, és szokása, hogy folyamatosan gondolkozik, kutatja, tanulja nappal és éjjel az Ő törvényét, előírásait, utasításait, tanításait.
Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban. (2Korinthus 2,14)
Hallok embereket arról beszélni, hogy most éppen a völgyben vannak, aztuán meg arról, hogy a hegyen, és aztán újra lekerülnek a völgybe.
Az igazat megvallva nem tudom, hogy miről beszélnek. Nekem 1933 óta van üdvösségem, és én még sohasem voltam máshol, csakis a hegycsúcson! Nem kell lemenned a völgybe.
1Móz 20,17. Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az ő feleségét, és az ő szolgálóit, és szűlének.
2Móz 15,26. És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.
5Móz 7,15. És távol tart az Úr te tőled minden betegséget, és Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, a melyeket ismersz; nem veti azokat te reád, hanem mind azokra, a kik gyűlölnek téged.
Dr. Scofield azt Írja az ő nevét viselő Biblia 6. és 7. oldalain (Lásd a megváltói nevekről szóló lábjegyzeteit.), hogy a Jahve az Istenség megváltói neve és az „Önmagában létező, Önmagát kijelentő” Istenre utal.
Ez a hét megváltói név – írja, „Istennek önmagáról szóló folyamatos és egyre inkább kiteljesedő kijelentésére mutat”. Később így folytatja: „A népéhez fűződő megváltói kapcsolatában Jahve hét összetett néven mutatkozik be, amelyek úgy jelentik ki Őt, mint aki betölti az emberiség minden szükségét.”
Mivel ezek a nevek azt jelentik ki számunkra, hogy Isten megváltói kapcsolatba lépett velünk, mindnyájuknak arra a Golgotára kell mutatniuk, ahol a megváltásunk megtörtént. Az egyes nevek által kijelentett áldásoknak a megváltás során kellett realizálódniuk. A Szentírás erről világosan tanít.
– Ha a jelenlegi gyülekezeti szolgálatokat nézzük, valóban vannak jellegzetesen női szolgálati ágak, de nem így volt ez kétezer évvel ezelőtt. A helyzet Európa kulturális fejlődéséből adódik, ahol több évezredre visszamenően egyértelműen a férfiuralom jellemző.
Még nem olyan régen is komoly gondolkodók azt tartották, hogy mivel a nők agya kisebb, egyúttal fejletlenebb is. Komoly meghökkenést keltett a tudós társadalomban, amikor a huszadik század elején, Magyarországon a nők közül elsőként Dienes Valéria doktori címet szerzett.
A sok évszázados gondolkodás beszivárgott a gyülekezetekbe is. Amikor a gyülekezet vezetéshez hatalom is kapcsolódott, kezdték kiszorítani a nőket a szolgálatokból. Ez a közgondolkodásra is jellemző nálunk. Míg Franciaországban a parlamenti képviselők között a nők aránya közel ötven százalékos, nálunk elenyésző.
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. (Filippi 4: 13)
Engedelmességben jársz azon az úton, amit Isten készített neked. Nagy lendülettel haladsz előre, Isten áldásai kísérik minden lépésedet. És akkor hirtelen, bumm! – falba ütközöl. Egy betegség, anyagi gond, szellemi kudarc vagy családi probléma, mindegy, milyen formában, de a fal megállít.
A kérdés csak az, mit teszel, amikor falba ütközöl? Kísértést érzel, hogy feladd, és visszafordulj? Ne tedd! Isten képessé tesz arra, hogy áttörj a falon, és tovább haladj.
Nem mondom, hogy könnyű. Igazság szerint nagyon nehéz. De túl kell jutnod a nehéz időkön, ha áttörést akarsz.
1. fejezet 1. Történet Ahasvéros idejéből. Ahasvéros Indiától Etiópiáig 127 tartomány uralkodója volt. 2. Amikor Susán városában, királyi trónján ült, 3. az összes vezetõ emberének és tisztségviselõjének – uralkodásának harmadik…
Ha még nem történt meg az életedben a régen várt szabadulás, és úgy érzed, hogy az Úr elfeledkezett rólad, elhagyott téged, máshol jár az esze, nem figyel rád – ne félj, csak higgy, és bízz az Úrban, mert hűséges, és minden bajodból meg akar szabadítani.
József története nagyon bíztató: életében többször lenullázódott, többször került olyan helyzetbe, amikor, ha mi lettünk volna a helyében, úgy éreztük volna, hogy nincs tovább, hogy hiába bíztunk az Úrban, hiába küzdöttünk, hiába kaptunk látást, kijelentést, itt vagyok a rabszolgasorban, a veremben – hol van az Úr? Hol van az Úr, Illés Istene? De az Úr veled van.
1966. július 15-én, este 7 óra körül egy prédikátor megkérdezte tőlem: „Elveszed ezt az asszonyt feleségül?” Akkor, abban a pillanatban egy egy-asszonyos férfivá váltam. Elköteleztem magam a feleségemhez. Nem azt mondtam: „Megpróbálom.” Ez nem lett volna helyes válasz. Azt mondtam: „Igen, megteszem.” Elköteleztem magam akkor és ott – amikor kimondtam azokat a szavakat, a dolog végérvényesen eldőlt.
Ezért a házasságtörés nem kérdés az életemben – és soha nem is volt, még csak kísértést sem jelent. Ez eldőlt 40 évvel ezelőtt, és nem nézek másik asszony után. Ehhez meg kellene törnöm a feleségemmel kötött szövetségemet. Meg kellene szegnem, amire elköteleztem magam. Ezt egyszerűen nem fogom megtenni.
Amikor a bővölködésről prédikálok, mindig meglep, ha valaki odajön hozzám, és azt mondja: „Nincs szükségem nagy bővölködésre. Egyszerű ember vagyok, egyszerű élettel. Csupán arra kérem Istent, hogy töltse be a szükségeimet.”
Azt gondolják, hogy ez alázatosság, pedig nem az. Ez önzés! Nem ébrednek a tudatára, de tulajdonképpen azt mondják: „Csak az a fontos, hogy a saját szükségeim be legyenek töltve. Nem szándékozom segíteni más emberek szükségeinek a betöltésében.”
Kérhetnének Istentől egy millió dollárt is, amelyből megtartanának egy bizonyos részt, amely elég lenne a szükségeik betöltésére, a többit viszont szétosztanák. Ez viszont még csak eszükbe sem jut, mert ami a pénzt illeti, ők agymosást kaptak egy olyan világtól, amely azt mondja, hogy ha egyszer megkaptad, akkor azt meg is kell tartanod.
