Látva a láthatatlant

Rendületlen szívvel

„Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön, a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz. Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönad, dolgait pedig igazán végzi. Mivelhogy soha nem ingadozik: örök emlékezetben lesz az igaz. Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz. Osztogat, adakozik a szegényeknek, igazsága megmarad mindvégig, az ő szarva felemeltetik dicsőséggel. Látja ezt a gonosz és dühöng, fogait csikorgatja és eleped. A gonoszok kívánsága semmivé lesz.” 112. Zsoltár

Annak az ószövetségi korban élő embernek a jellemzőit olvashatjuk itt, aki féli az Urat, vagyis hódolatteljes tisztelettel van iránta, és Igéje feltétlen elsőbbséget élvez az életében. Mennyivel inkább valóság mindez az Újszövetségben, azoknak az életében, akik Krisztusban újjászülettek, akiket a Bárány vére megigazulttá, Isten előtt igazzá tett!

Ragaszkodva az Igéhez

Sok biztatás mellett azt mondja a zsoltáros a hívő emberről: „Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz.” Sokáig úgy gondoltam, ez az ige arról beszél, hogy az Úrban bízó ember nem fél, akármilyen rossz hírt is kap, és nem rendül meg annak hallatán. Persze, hiszen az Istent szeretőknek minden a javukra van – véltem -, tehát bármi is adódik, Isten majd kimenti belőle, és helyreállítja.
Ez részben így is van: mindnyájunk életében jöhetnek és jönnek is nehézségek, próbák, kísértések, amikor meg kell állni a hitben. Adódnak nehéz helyzetek, amikből csak az Úrba kapaszkodva, az Igéhez ragaszkodva lehet győztesen kikerülni. S az Ő szabadításra, gyógyításra, helyreállásra, bővölködésre vonatkozó ígéreteiben való megalkuvás, kételkedés nélküli, rendíthetetlen hittel jutunk el a győzelemre.

Ám itt mégis többről van szó: rossz hírt sohasem kell várnunk. A betegségről vagy halálos kórról, csapásokról, balesetről, tönkremenésről szóló híradás elkerül bennünket, ez nem a mi részünk. A 91. Zsoltár 5-13-ban ezt a következőképpen olvassuk: „Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal, a dögvésztől, amely a homályban jár, a döghaláltól, amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezren, jobb kezed felől tízezren, de hozzád nem is közelít. …Mert azt mondtad: az Úr a te oltalmad,…nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek minden utadban, kézen hordoznak, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.”

Ha figyelmesen olvassuk ezeket a verseket, látjuk, az Úr bátorítja azokat, akik Benne bíznak, és szavának hisznek. Nem kevesebbet mond ugyanis, mint hogy azért nem félünk semmi rossz hírtől, mert ilyen nincs! Pontosabban fogalmazva: előbb-utóbb nem lesz, ahogy egy folyamat részeként, a keresztyén ember hitben fejlődik, és előre jut áldásból áldásba, győzelemről győzelemre.

Látva a láthatatlant

Mit jelent ez? Természetesen nem azt, hogy struccmadárként homokba dugjuk a fejünket, és nem veszünk a rossz hírekről tudomást. Többnyire ez amúgy is lehetetlen volna. Inkább azt jelenti, hogy Mózeshez hasonlóan erős szívűek vagyunk, mint akik látjuk a láthatatlant. (Zsidó levél 11,27) Ki kell tartanunk mindaddig, amíg Isten ígérete meg nem valósul az életünkben. (Görög Szómutató szótár: Erős szívű = kitart szilárdan, rendíthetetlenül.) Az újjászületett, Istenből, az Ő Szent Szelleméből született emberek, az Isten-fiak ugyanis látják a láthatatlant. Látják Isten országát, a menny királyságát, Igéje alapján az Ő ígéreteit megvalósulni, mégpedig hit által. S ez a hit előszólítja azokat, amelyek nincsenek, mint meglévőket. (Róma levél 4,17) Az Ige fel is szólít arra, hogy ne a láthatókra nézzünk, mert azok ideig valók, változnak és elmúlnak. Inkább a láthatatlanokra figyeljünk, mert azok változhatatlanok és örökkévalók. Azok tehát, akik az Övéi, akik a menny polgárai, csak jó híreket várnak – és joggal! S nemcsak várnak, de visznek is.

Nem valami önszuggesztió, hamis optimizmus, vagy éppen a kellemes körülményekből fakadó jó érzés diktálja ezt. A Bibliát ismerve nagyon jól tudjuk, hogy szerető mennyei Atyánktól, a világosságok Atyjától száll alá minden jó ajándék, és tökéletes adomány. Az Ő szeretete megvéd minden gonosztól. Elküldte egyszülött Fiát, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen, és akit azon túl Isten hatalma őrzi hit által az üdvösségre.

Kiszorulnak a rossz hírek

Az Úr minden napon jót végzett felőlünk, és csupa jó dolgot készített számunkra. Amiket szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek. Nekünk azonban kijelentette Szent Szelleme által. (1 Korinthus levél 2,9-10/a) Ahogy az Igéből megtudjuk, az Ő gondolatai felőlünk békesség és nem háborúság, hogy kívánatos véget adjon nekünk. (Jeremiás könyve 29,11.) Nem kér mást, csak hogy higgyünk Neki, higgyünk Benne, ragaszkodjunk Hozzá – és meglátjuk az Ő dicsőségét. (János evangélium 11,40)

Reggel már azzal a gondolattal, izgatott várakozással kelhetünk, hogy „mennyei Atyám vajon milyen jó dolgokat készített mára nekem?” Tudjuk, hogy az igazak kívánsága teljesül, így nem rossz híreket, hanem azokat a nagyszerű, hatalmas dolgokat, csodákat, jeleket várhatjuk, amelyek az élő Istentől származnak. Aki az örök Vagyok, nemcsak a múlt és a jövő, de a most Istene is. Aki természetfölötti módon bizonyítja jelenlétét az életünkben, ha Rá merjük bízni magunkat, és merünk feltétel nélkül az Ő Igéjére támaszkodni. Ha kitartóan, hűségesen az Ige szerint élünk, akkor is, amikor a látható, természetes világban még nem látjuk az Úr ígéreteit. De ha ellene állunk az ördögnek, vagyis megállunk hitben – látni fogjuk. Jézus azért jött, hogy lerontsa az ördög minden munkáját az életünkben, és betöltse azt kegyelmének dicsőséges gazdagságával. Gyógyulás, szabadulás van a „szárnyai alatt”, bűnbocsánat, örök élet, és áldásainak teljessége – minden nap. Csak rajtunk múlik, hogy mit választunk.

Nap, mint nap ebben az isteni jelenlétben élve, előbb-utóbb kiszorulnak a rossz hírek. S kiszorul a félelem is. Krisztussal együtt, mint az Ő Teste, felültettünk a mennyei trónra, ezért valóban nem kell félnünk, míglen ellenségeinkre lenézünk. Inkább uralkodunk az életben, mint a királyok, hiszen hatalmat kaptunk, hogy kígyókon és skorpiókon tapossunk, s az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nekünk. Sőt, mi „ártunk” neki, amikor az Úr Jézus munkatársaiként az ördög munkáját lerontjuk úgy a saját, mint mások életében, kiragadjuk a bárányokat az oroszlán szájából, és átvisszük őket a sötétség hatalmából Isten országába.

Az Egyház részeként győztesek vagyunk, a pokol kapui sem vehetnek rajtunk diadalmat. Drága áron, a Bárány vérén megszerzett győzelemben járhatunk. Győzelemben a bűn, a halál, a sátán és serege fölött – mindenkor. Isten Szent Szelleme a pecsét erre, Aki által újjászülettünk, s bár ebben a világban élünk, de már nem e világból, hanem a Mennyből valók vagyunk. (János evangélium 17,16.) S hiába kering ordító oroszlánként körülöttünk e világ fejedelme, már nincs fölöttünk semmi hatalma.

Ezek alapján érthető, hogy a hívő miért nem fél semmi rossz hírtől, s miért „rendületlen az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz”!

(O.A.)

Tagged on: ,

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688