Amikor megtudtuk, hogy Attila beteg, még férjes asszony voltam két gyermekkel. A férjem nem akarta mindezt felvállalni, ezért kilépett az életünkből. Én ott maradtam a két gyermekkel lakás nélkül, pénz nélkül. Még ekkor nem ismertem Istent. Attila fiam ekkor még nagyon rossz állapotban volt, és ott volt a kisebbik fiam Csaba is, akikről gondoskodnom kellett, de elhelyezkedni nem tudtam, hiszen a beteg gyermekemet nem tudtam óvodába járatni.
Egy testvérünk életében valami történt, felmerült egy olyan probléma, amin nagyon csodálkozott, sehogy sem értette a történteket, és megkérdezte az Urat, hogy mi ennek az oka?
ELÕSZÖR, Jézus Krisztus az emberek lelkének, értelmének és testének hatalmas szerelmese. A Biblia azt mondja, hogy Jézus már az elõtt szeretett minket, mielõtt mi szerettük Õt. (Ef. 1:4) Saját életét, vérét ontotta ki azért, hogy bebizonyítsa, hogy Õ a mi lelkünk nagy szerelmese. (János 3:16-17). Hogy bebizonyítsa szerelmét a testünk iránt, felvette magára a mi betegségeinket és fájdalmainkat (Máté 8:17).
23 perc a pokolban – videó
Skóciai ébredés – videó
Jézus visszajön – készen állsz? Videó
Látomásban egy testvérünk a következőt látta: fákat látott, sok fát. Egy részük vakító fényben fürdött, és csodálatos, érett, látványos gyümölcsökkel volt tele. Ezeknek a fáknak látta a gyökerét is, amely a vízbe ért. Messzebb árnyékban levő fákat látott, és rajtuk éretlen, zöld gyümölcsöket. Még távolabb pedig már teljes homályban,
Úgy éreztem, mintka valami komoly betegségem lenne, pedig nem volt az. Pont akkor, olyan filmet néztem a tévében, amit nem kellett volna. Egy nőnek rákos daganata volt, és haldoklott. Nekem is nagy fájdalmaim voltak, lelki és testi szinten is.
Egyik éjjel álmomban egy hídon kellett átmennem, s a távolban kimondhatatlanul gyönyörű táj várt. Tudtam a bensőmben, hogy valami szép és nagyon jó vár a híd túloldalán. Ez egy ívelt híd volt, és alatta nagy szakadék tátongott, s benne valószinűleg tűz égett, de csak a fénye látszott. A szakadékból furcsa, félelmetes hangok hallatszottak.
Hányan látták Jézust?
A generációnkat nyugodtan mondhatjuk jelentéktelennek, szürkének, az előttünk lévő nemzedék felforgatta a világot, az utánunk következők pedig már egyre mélyebbre taszítják. Mi csak szemlélői vagyunk, voltunk. Emlékszem, az udvarban az idősebb fiúk, Juszuf, vagy a haverja, aki nem a közelünkben lakott, már nem emlékszem a nevére, bátran bevállalta a balhékat, ki is csapták, sőt azt hiszem börötnbe is került. A kábítószerről mi kisebbek megilletődve hallgattunk, tudtuk, nem szabad senkinek elmondani, mi nem mentünk ilyen mélyre. Éltük a többé-kevésbé kiszámítható életünket. DE NINCS TOVÁBB HALOGATÁS. DÖNTENETEK KELL. KEVÉS AZ IDŐ!
2005 decemberében tértem meg. A feleségem már egy évvel korábban ezt megtette – láttam, hogy az életében munkálkodik az Úr, és azt mondtam magamban: biztos van Isten, mert ha ő megváltozott, akkor azt senki más nem tehette, csak Isten.
