Amit tudnotok kell

Elképzelt beszédem a következő osztálytalálkozóra – valahol az Atlanti Óceán felett.

Engedjétek meg, hogy elmondjam, mi is történt az elmúlt években velem, családommal, és még valami másról is beszéljek. Hol is kezdjem?

A múltkori találkozón, öt évvel ezelőtt, néhányatokról kiderült, hogy vallásos nevelést kaptatok, és tudtatok Jézusról, a Megváltónkról, aki meghalt értünk, hogy kifizesse bűneinkért az árat, örökkévaló fizetséggel. És feltámadt a halálból, értünk, hogy szabad életet élhessünk már itt a Földön. Tudtatok Róla, hallottatok Róla, de nem beszéltetek, némák maradtatok. Persze tudom, nem olyan idők jártak, nem hibáztatalak benneteket.

Már két osztálytársunk meghalt, Szalai rákban, és Káveczky, aki egy elrontott életet nem bírt elviselni, sokat ivott, túl sokat. Én nem akarok hallgatni. El akarom monani nektek, AMIT TUDNOTOK KELL.
Közünk van egymáshoz! Néhányatokkal már első osztály óta ismerjük egymást, másokkal az egyetemet is együtt jártuk. Emlékszel Kuli, a ki-ki meccsre, amikor Lillafüreden fociban csúnyán elvertünk benneteket, vagy Stefi, amikor leeresztetted a biciklikereket, Petya, mennyit beszélgettünk, Kronovitter, aki berugattál a ballagáson almaborral, Dönci, mikor lebicikliztünk Tokajba, vagy az építőtábor Hanságban?Szóval közünk van egymáshoz….

A generációnkat nyugodtan mondhatjuk jelentéktelennek, szürkének, az előttünk lévő nemzedék felforgatta a világot, az utánunk következők pedig már egyre mélyebbre taszítják. Mi csak szemlélői vagyunk, voltunk. Emlékszem, az udvarban az idősebb fiúk, Juszuf, vagy a haverja, aki nem a közelünkben lakott, már nem emlékszem a nevére, bátran bevállalta a balhékat, ki is csapták, sőt azt hiszem börötnbe is került. A kábítószerről mi kisebbek megilletődve hallgattunk, tudtuk, nem szabad senkinek elmondani, mi nem mentünk ilyen mélyre. Éltük a többé-kevésbé kiszámítható életünket. DE NINCS TOVÁBB HALOGATÁS. DÖNTENETEK KELL. KEVÉS AZ IDŐ!

A mindenünnen ránk áradó szenny egyre homályosabbá teszi a szemeket, egyre hidegebbé, könyörtelenebbé a szíveket. Nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk, kivel találkozunk újabb öt év múlva, és mennyire fogunk megváltozni.
Nem vallásról akarok beszélni, Buddháról, Krisnáról, vagy tudomisén táltosokról. Hanem egy Személyről, aki ugyanolyan hús-test ember volt, mint te meg én. Ő 2000 évvel ezelőtt született, egy kemény világban, egy elnyomott, kis nép gyermekeként. Nem palotában született. Egy istállóban, vagy ahogy vallásosan mondják, jászolban. Értünk született meg, mert az emberiségnek, nekünk szükségünk volt egy mindent eltörlő áldozatra. Erre az áldozatra jött s készült egész életében, hogy aztán egy borzalmas mészárlásban megkínozzák, lelkileg, testileg, és megöljék, és ezzel odaadja az életét értünk. Miért? Azért, hogy ne kelljen a pokolba mennünk. Azért, hogy a bűneinkért kifizesse az árat. Azért, hogy megmentsen minket, és egy szebb, örökkévaló életet szerezzen. Neked, és nekem. Vállalta. Egy pillanatig nem volt kétséges, hogy megteszi, mert szeretett minket. A Biblia szerint már akkor szeretett minket, amikor még meg sem születtünk. Már előbb ismert minket, mint ahogy anyánk méhében fogantattunk. Tudd meg, hogy nem egy jelentéktelen generáció szürke tagja vagy. A Mindenható akarja, hogy a barátja legyél. Fontos vagy Számára. A vérét ontotta érted. Hát nem érted?

Őt úgy hívják, hogy Názáreti Jézus, a Krisztus! Arra vár, hogy elfogadd ezt az áldozatot, hogy végre belépjen az életedbe, hogy rendbe tegye, amit elrontottál, hogy azt is rendbetegye, amit senki más nem tudna, és te is azt hiszed, hogy már végérvényesen vége. Nem! A Mindenhatónak semmi sem lehetetlen! Vár téged.
Ha úgy érzed, hogy szükséged van Rá, akkor mondd el Neki. Ő itt van, és figyel.

Úr Jézus Krisztus! Drága Megváltóm! Szükségem van Rád, jöjj az életembe. Egyedül nem megy, kérlek, jöjj. Szabadíts meg ebből a világból, magamtól, és ragadd meg az életem. Köszönöm, hogy meghaltál értem, hogy drága életedet oda adtad értem. Bocsásd meg a bűneimet, köszönöm, hogy ezt megteszed, hogy kegyelmes Isten vagy, és szeretsz engem. Hiszem, hogy feltámadtál a halálból, és most itt vagy velem. Köszönöm, hogy most már soha nem hagysz el, és örökké Veled maradhatok!

Orbán Tibor

Tagged on: ,

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688