Állj ellene
Lassan két éve annak, hogy megtértem, befogadtam az Urat. Valahol olvastam: ha valaki elkötelezi magát Isten mellett, fokozottan érdekessé válik a gonosz számára is. Egy ilyen „támadás” vagy kísértés igaz történetét írom le a saját életemben – tanulságul.
Az, hogy megtértem, nem járt automatikusan azzal, hogy férjem is felismerte volna ennek jelentőségét. Ő nem hisz az Úrban, sok vitánk van erről, amelyeket nem én Kezdeményezek, vagyis jobban zavarja az én hitem, mint engem az ő hitetlensége. Leginkább imádkozom érte. Persze nehéz így, amikor az ember felemás igában van. Sok dolgot nem tehetek meg, például nem járhatok gyülekezetbe sem. Szomorú vagyok, hogy nem egy irányba tart a családunk, hiszen ez gyerekeink számára is fontos lenne.
Ez a sok szenvedés hozott magával egy érdekes dolgot. Megismerkedtem egy keresztény fiatalemberrel. Házas, gyermekei vannak, s az egész család Istent szolgálja. Régóta ismerem őt, bár nem mondhatnám, hogy néhány mondatnál többet váltottunk valaha is. Viszont tudom, mit tesz az Úrért, milyen „jó és hű szolga”. Magam sem tudom, hogy történt, de egyre többet kezdem rá gondolni. Azt vettem észre, hogy már ő tölti ki az egész agyamat. „Mennyivel jobb férj lenne ő a számodra, biztos megbecsülne. Értékelné a hited, még az is lehet, hogy közelebb kerülnél általa Istenhez. Itt a nagyszerű alkalom, hogy levesd a felemás igát! Nála jobb társat nem is találnál!” Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben! Úgy éreztem, megőrülök, ha nem lépek ebben az ügyben!
Már úgy két napja tarthatott a dolog. Hiába próbáltam elterelni a gondolataimat munkával, nem ment, csak rosszabb lett. Fojtogatott az egész. Nem bírtam aludni, imádkoztam éjjel, nem ment el tőlem mégsem. Nappal, ha nem látták, felváltva imádkoztam és sírtam. Elolvastam a Bibliában Dávid és Betsabé történetét, de csak rosszabb lett!
Emlékszem a percre, amikor megtörtént: az Úr mondta, rávezetett, hogy ez a gonosz ármánykodása. Nem egyszerű! Első lépésben úgy tűnt, hogy ez egy jó dolog lenne, közelebb kerülnék Istenhez, szolgálhatnám Őt. Az, hogy gyerekeim vannak? És neki is? Ó, hát majd az Úr elintéz mindent! A gonosz a jó köntösébe bújva jött hozzám, és minden szava
hazugság volt! Aztán adott nekem az Úr valamit. Éppen a neten nézelődtem, amikor rátaláltam egy videóra, amelyben egy pásztor arról beszélt, milyen hatalommal vagyunk felruházva. Igehelyekkel alátámasztotta: nevezzük néven a gonoszt és parancsoljuk meg neki, hogy távozzon! [A fügefa kiszáradása – Jézus így válaszolt nekik: „Higgyetek Istenben! Bizony mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat a tengerbe!- és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az
megtörténik-, annak meg is adatik az. (Márk11:22,23)] Fel vagyunk mi is hatalommal ruházva, hogy a gonoszt kiűzzük, gyógyítsunk: hittel, Isten erejével, Jézus nevében!
Megtettem hát, nevén neveztem, és megparancsoltam Jézus nevében, hogy távozzon. Nem kellett várnom, azonnal megtörtént a változás. Gonosz gondolat nem fér hozzám azóta. Nem tettem rosszat, nem adtam oda magam a gonosznak, nem tudott rávenni, hogy bűnt tegyek. Itt volt, de elment. Azóta gazdagabb lettem néhány dologgal: tudom, hogy nem várhatom Istentől, hogy helyettem cselekedjen. Nekem kell tenni (szólni a hegynek). Az ima fontos, de tett – hitből fakadó tett – nélkül mit sem ér. Tudom, hogy Isten számára fontos vagyok. Rávezet dolgokra, szelíden terel.
„Azokat pedig akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak nem árt nekik, betegekre teszik rá akezüket, és azok meggyógyulnak.” (Márk16:16-18)
Számomra ez a történet két dolgot mutat be:
Isten Igéjét ismerni LÉTFONTOSSÁGÚ, hiszen CSAK így tudunk különbséget tenni jó és gonosz között. Amikor helyzetbe kerülünk – és kerülünk! -, mint a testvérünk is, többnyire pontosan tudhatjuk, Isten Igéje alapján mit kell tennünk. S HA azt tesszük, vagyis Isten Igéjén maradunk annak ellenére, hogy az eszünk mást mond, vagy mások másként látják, megmenekülünk.
Legalább ennyire fontos: van hatalmunk a gonosz és minden munkája felett! Ellene állhatunk az ördögnek, és annak EL KELL FUTNIA tőlünk. Nincs más választása. A kísértés elhagy, és mi elkerülhetjük a gonosz helyzetet, csapdát.
Ám ha mégsem voltunk elég éberek és mégis csapdába esünk, jó hír – van szabadító! Az Úr szeret, és ha felismerjük, hogy csapdába ejtett a madarász, és kiáltunk Hozzá, Ő onnan kiszabadít.
(Zsolt 91:2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
Zsolt 91:3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.)
