Öröm és szenvedés
Á. Szabó Ádám:
„Nagyon tetszik az oldalatok, ahogy már írtam is (rá) ezt. És hatalmas áldás számomra a bővített biblia mellékletes része. Még nem volt fordítás, ami ekkora hatással lett volna rám. A görög szószedet is szuper. Nap, mint nap táplálkozom belőle. Van azonban egy rész, amit Isten korábban megmutatott nekem, és ezt osztanám meg veletek. Az első Korinthusi levélben:
1 Kor. 9,24 Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak [küzdenek], mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi [nyeri] el a jutalmat? [győzelmi (verseny) díjat] Úgy fussatok, (versenyt) hogy elvegyétek. [elnyerjétek; (katalambanó): – buzgón (mohón) megfog, vagyis megragad, hatalmába kerít, birtokol stb. (szó szerint vagy átvitt értelemben). KJV: felfog, elér (megszerez), megvalósít, megért, (meg) talál, megszerez, hozzájut, észlel (érzékel), elvesz]*
*És arra is figyelmeztet az apostol, hogy mit kell ezért tennünk: Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő ÖRÖM HELYETT – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet (kínoszlopot), és az Isten trónjának a jobbjára ült; (Zsid. 12,1-2)
A NAGYBETŰS rész, az angol fordításokban, illetve már egy-két magyarban is ennek pont az ellenkezője. És úgy látom, hogy az a helyes (és jobb) a tradicionális magyar fordításokkal szemben, mivel éppen az az öröm hajtotta Krisztust, Megváltó Urunkat a szenvedések elviselésére, hogy majd minket maga mellett tudhat a Mennyben, és nem hiábavaló a halála. Két fordítás gyorsan:
Zsid 12:2 \”Közben le ne vegyük szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője. Ő elszenvedte a kereszten a halált. De mivel arra az ÖRÖRMRE GONDOLT, ami rá várt, nem törődött a szégyennel, amit a kereszten való kivégzés jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán.\” Illetve: \”Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte lévő ÖRÖMÉRT keresztet szenvedett, nem tekintvén a gyalázatot, és az Isten királyiszékének jobbjára ült.\”
Ezt legközelebb (csak pár verset kell visszamenni) a Zsidókhoz írt levél gyönyörű 11. fejezetében támasztja alá Pál, amikor Mózesről beszél:
Zsid 11:26 \”Azt gondolta, hogy a Krisztusért szenvedni többet ér, mint Egyiptom összes kincse. Mert Mózes hit által arra a jutalomra tekintett, amit Istentől várt.\” Illetve: \”Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván a Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.\”
A szövegkörnyezet itt Mózesnél, meg az ismert párhuzam Mózes és Jézus között egyértelműen arra mutat, hogy a jutalomra, az Istenre, jóra (felfelé és nem lefelé) való tekintés (benne való megkapaszkodás, hozzá való ragaszkodás) segítette át a szenvedésen mindkettőjüket. Ahogy a szenvedésről adott válaszodban is szépen kifejted, ez a helyes magatartás nekünk is hasonló helyzetekben. És Pál is így gondolva példaként állította elénk Jézust (12. fejezet 1-2).
Szóval bennem ez van, de kíváncsi vagyok, hogy ti hogy látjátok.”
Válasz:
„Az írásodhoz (amelynek lényegével teljesen egyetértek), csak annyit fűznék hozzá, az Igéből kiderül – ahogy hangsúlyozod is –, hogy különbség van Krisztus szenvedése (amely egyszeri áldozat volt), a Krisztusért való szenvedés, és a bűn, a saját butaságunk, engedetlenségünk, stb. miatti szenvedés között.
Azért tartom fontosnak ezt külön kiemelni, mert sokan nem látják, vagy nem tartják fontosnak a különbséget. Pedig az. Ha Krisztusért szenvedünk, Isten dicsősége nyugszik meg rajtunk. ( 1 Pét.4,14) Ha a saját hibánk miatt, akkor Jézus mint Szabadító, Gyógyító jelenik meg, hogy helyreállítson, meggyógyítson, megszabadítson – hogy letörje az igát, és szabadságban élhessünk újra. Ez azért kétféle helyzet, kétféle állapot, más eredménnyel. Nem összekeverhető.
Utóbbi esetben az ember hatalmazza fel az ördögöt, hogy romboljon, de az Úr szeretete hatalmas! Ilyenkor is megtérve és hit által valóban, ugyanazzal a magatartással, vagyis Jézusba kapaszkodva, az Igét kitartóan, állhatatosan megvallva és megcselekedve átjutunk a ‘halál árnyékának völgyén’, és végül – meggyőződésem, mert az Ige MINDIG igaz – örvendezhetünk a szabadításunk Istenében! (Az Úr pedig együtt örül velünk.)”
Orb-a
