Kelj fel!
2Királyok könyve 7,3-5. A kapu előtt pedig volt négy bélpoklos férfi, akik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk [éhen]? Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is inség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.És felkeltek alkonyatkor, hogy a Siriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a Siriabeliek táborának széléhez, ímé már nem volt ott senki.
Nem számít, milyen nehéz helyzetben vagy ma, nem érdekes, milyen mélyre kerültél, 24 órán belül újra visszakerülhetsz a csúcsra!
„Á Copeland testvér, ki van zárva, ez lehetetlen!” – mondhatod.
Ezt gondolták a samariaiak is, a 2 Királyok könyv 7. fejezetében. Országukban éhínség dúlt, az ellenség körbevette őket, elvágva minden utánpótlást. Az anyák saját gyermekeiket ették meg, csakhogy megmeneküljenek az éhhaláltól.
Ám ekkor, épp a legsúlyosabb helyzetben, Elizeus prófétának az Úr azt mondta, hogy 24 órán belül a helyzet gyökeresen megváltozik. Liszt és gabona csak néhány forintba fog kerülni, olyan nagy bőségben lesznek.
Mit használt Isten, hogy megfordítsa a helyzetet? Négy leprást! Akik ahelyett, hogy siránkoztak volna, és várták volna a halált, felkeltek és az ellenség táborába mentek, bízva a megmenekülésben. Mikor azonban odaértek, a tábor teljesen kihalt volt. Az erős vitézeket Isten angyalai annyira megrémítették, hogy hanyatt-homlok elszaladtak, elég élelmet hagyva hátra a samariaiaknak.
Néha bizony hasonlóak vagyunk te meg én, a történetbeli király főembereihez. Probléma központúak ahelyett, hogy Ige-központúak lennénk. Engedjük, hogy a világ hangzavara teljesen körbevegyen minket, és így a győzelmünkről alkotott látásunk meggyengül, és elhalványul.
Mikor ez történik, a hit és erő elillan belőlünk, és az élet gondjai minden oldalról betörnek a gondolatainkba.
Ha úgy érzed, igazak rád is ezek a gondolatok, akkor azt tanácsolom, hogy fejezd be a siránkozást, most azonnal! Ne a problémákra nézz, miközben sajnálod magad. Ez semmit sem változtat a helyzeteden. Ahogy Elizeusnak adott Isten szavakat, Neked is adott! Győzelmet ígért! Azt ígérte, hogy diadalmasan győztessé tesz!
Tehát ne csak ücsörögj, várván a halált. Ne fogadd el a vereséget! Állj rá Isten Igéjére és küzdj az életedért! Légy dühös a sátánra, és űzd ki őt! Légy dühös a betegségre! Légy haragos a szegénységre és kezdj el adakozni! Haragudj meg a kudarcokra és vedd el a győzelmedet!
Kelj fel és vedd el az Úr szabadítását!
Fordította: Orbán Tibor
Kenneth Copeland: Faith to faith c. könyvéből
K. Copeland Ministry által engedélyezett fordítás
Olvasásra javasolt igeszakasz:
2 Királyok könyve 6,24-33, 7,1-20
2Kir 6:24 És lőn ezek után, hogy Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és felment és megszállotta Samariát.
2Kir 6:25 És igen nagy inség lett Samariában, mert addig tartották megszállva a várost, míg egy szamárfej nyolcvan ezüst, és egy véka galambganéj öt ezüst lett.
2Kir 6:26 És mikor az Izráel királya a kőfalon széjjeljára, egy asszony kiálta ő hozzá, mondván: Légy segítséggel, uram király!
2Kir 6:27 A [király] monda: Ha nem segít meg téged az Isten, hogyan segítselek én meg? A szérűről vagy a sajtóról?
2Kir 6:28 És monda néki a király: Mit akarsz? Monda az: Ez az asszony azt mondta nékem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg őt ma, az én fiamat pedig holnap esszük meg.
2Kir 6:29 És megfőztük az én fiamat, és megettük őt. Mikor azután másnap azt mondtam néki: Add ide a te fiadat, hogy azt is együk meg, ő elrejté az ő fiát.
2Kir 6:30 Mikor pedig hallotta a király az asszonynak beszédét, megszaggatá az ő ruháit, amint a kőfalon járt, és meglátta a nép, hogy ímé alól zsákruha van az ő testén.
2Kir 6:31 És monda: Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha Elizeusnak, a Sáfát fiának feje ma rajta marad!
2Kir 6:32 Elizeus pedig ott ült az ő házában, és együtt ültek vele a vének. És elküldött [a király] egy férfiat maga előtt. Mielőtt azonban hozzá jutott volna a követ, monda [Elizeus] a véneknek: Látjátok-é, hogy az a gyilkos hogyan küld ide, hogy a fejemet vétesse? Vigyázzatok, hogy mikor ide ér a követ, zárjátok be az ajtót és szorítsátok meg őt az ajtóban: Ímé az ő ura lábainak dobogása követi őt.
2Kir 6:33 És mikor még így beszélne velök, már a követ leérkezett hozzá [és nyomában a király], és monda: Ímé ilyen veszedelem származott az Úrtól; várjak-é még tovább az Úrra?
2 Királyok 7,1-20.
2Kir 7:1 És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában.
2Kir 7:2 És felelvén egy főember, akinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda [Elizeus]: Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.
2Kir 7:3 A kapu előtt pedig volt négy bélpoklos férfi, akik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk [éhen]?
2Kir 7:4 Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is inség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.
2Kir 7:5 És felkeltek alkonyatkor, hogy a Siriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a Siriabeliek táborának széléhez, ímé már nem volt ott senki.
2Kir 7:6 Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a Siriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Ímé az Izráel királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok királyit és az Égyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jöjjenek.
2Kir 7:7 És felkelvén elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, amint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életöket megmenthessék.
2Kir 7:8 Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez értek, bemenvén egy sátorba, evének és ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat; és megtérvén más sátorba menének be, és [abból] [is] hozának és elmenvén, elrejték.
2Kir 7:9 És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondás napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el, és mondjuk meg a király házának.
2Kir 7:10 És elmenének, és kiáltának a város kapuján állónak, és elbeszélék nékik, mondván: Odamentünk volt a Siriabeliek táborába, és ímé már nem volt ott senki; emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, amint voltak.
2Kir 7:11 Kiáltának azért a kapunállók, és hírré tevék ott benn a király házában.
2Kir 7:12 És felkele éjszaka a király, és monda az ő szolgáinak: Megmondom néktek, mit csinálnak velünk a Siriabeliek. Tudják, hogy éhen vagyunk, és [csak] azért mentek ki a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mondván: Mikor kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen, és bemegyünk a városba.
2Kir 7:13 Akkor felele egy az ő szolgái közül, és monda: Ki kell választani a megmaradt lovak közül, amelyek a városban megmaradtak, ötöt, – ímé épen olyanok ezek, mint Izráelnek egész sokasága, amely megmaradt; ímé épen olyanok ezek, mint Izráel egész sokasága, amely elpusztult, – és küldjük ki, hadd lássuk meg.
2Kir 7:14 És vevének két szekeret lovakkal, és kiküldé a király a siriaiak táborába, mondván: Menjetek el és nézzétek meg.
2Kir 7:15 És mikor utánuk mentek egész a Jordánig, ímé az egész út rakva volt ruhákkal és edényekkel, amelyeket a siriaiak a sietségben elhánytak. És mikor visszajöttek a követek, és elmondák ezt a királynak:
2Kir 7:16 Kiment a nép, és kirabolta a Siriabeliek táborát, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vettek, az Úrnak beszéde szerint.
2Kir 7:17 A király pedig azt a főembert, akinek kezére [szokott] támaszkodni, oda rendelte a kapuhoz. És a nép eltapodá őt a kapuban, és meghala, amint az Isten embere megmondotta, aki megjövendölte ezt, mikor a király lement hozzá.
2Kir 7:18 Úgy történt, amint az Isten embere a királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sikluson és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson adnak holnap ilyenkor Samaria kapujában.
2Kir 7:19 És ezt felelte volt a főember az Isten emberének, mondván: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? és ő azt mondotta rá: Ímé te szemeiddel meg fogod látni; de nem eszel belőle.
2Kir 7:20 És teljesen így történt vele, mert eltapodá őt a nép a kapuban és meghalt.
