Az igazi alázat
Keresztény bibliai lexikon (részlet):
Olyan magatartás, amellyel az ember meghajol valakinek a hatalma, erkölcsi nagysága előtt, átérezve önmaga kisebbségét. Megkülönböztetendő az »alázatoskodástól«, amelyik nem őszinte magatartás, hanem pillanatnyi érdekből eredő, alázatot mutató képmutatás. Megkülönböztetendő a »szelídség«-től is, amelyik az igazi alázat egyik következménye lehet, de azért említjük itt, mert a g. B ugyanazt a h. szót egyszer »szelídség«-gel, egyszer meg »alázat«-tal fordítja.
Az ÓSZ az alázatot az ember Istennel szembeni illendő, helyzetének megfelelő magatartásnak tartja. Majdnem 300 esetben használja az »alázat«-tal kapcsolatos szócsoportot, amely a »meghajlás« jelentésárnyalata értelmében vonatkozhat ugyan az embernek a másik emberrel szembeni magatartására, maga a szócsoport azonban túlnyomóan az embernek Isten előtti megállását fejezi ki. A prófétáknál többször találkozhatunk olyan esetekkel, amikor valakiről Isten, annak alázata miatt, elfordítja az ítéletet. (Ézs 54,11).
Maga Jézus is az alázat útján járt (Mt 11,29k).
Jak 4,6: »Isten a kevélyeknek elleneáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja«.
Bibliai nevek és fogalmak:
ALÁZAT. Büszkeségtől mentesség; szelídség, szerénység; tudatában lenni saját korlátainknak.
A görög szótár szerint:
G5011 ταπεινός (tapeinosz) lenyomott, azaz megalázott; közönséges (KJV 2Kor 10:1-ben: “aki megjelenésben közönséges vagyok köztetek”), alacsony (társadalmi) rangú, egyszerű (alázatos, szerény)
Máté 11:29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Jak 4:6 De [majd] nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.
G5012 ταπεινοφροσύνη (tapeinophroszüné) az elme (az egész lélek) megalázása, szerénység ; elmebeli (egész lelki) alázatosság, alacsonyság.
Fil 2:3 Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.
Kol 2:18 Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.
Kol 2:23 Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, [mivelhogy] a test hízlalására valók.
G5013 ταπεινόω (tapeinoó) lenyom; megaláz (szívben vagy ilyen helyzetbe hoz) ; lealacsonyít, alacsonnyá tesz, megalázza magát
Máté 18:4 Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.
Luk 18:14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
(A teljes Ige-listát bárhol a szövegre kattintva éred el.)
Egyszerűen lefordítva: az igazi alázat az ENGEDELMESSÉG. Amikor valaki Isten előtt meghajlik, és maga felett Úrnak ismeri el, ez egyúttal azt is jelenti, hogy az Ő Igéjét tekinti az egyedüli mércének, ehhez szabja az életét, ez a mérőzsinór. És nincs más. Sem az emberek véleménye, sem szervezetek hatalmi szava, sem szokások, szabályok, vagy tradíciók. EGYEDÜL AZ IGE. Tehát ha az Ige kijelent valamit, akkor azt nem csűri-csavarja-magyarázza, hanem elfogadja úgy, ahogy az megmondatott.
Ha az Ige azt mondja, hogy Jézus Krisztus a bűneinket felvitte a keresztre, akkor ez „Szentírás”, ez így van. Erre csak megtéréssel és bűnbánattal, a bűnök elhagyásával lehet válaszolni.
De az Ige második fele is igaz: bűneinkkel együtt a betegségeinket is felvitte a fára, mint ahogy minden átkot. Tehát ha minden ellene esküszik, ha ezer tünet is támadja meg, tudja, és elhiszi, hogy ő Jézus sebeiben meggyógyult. Mert minden ember legyen inkább hazug, de Isten igaz. Mert Ő nem ember hogy hazudjon, és nem ember fia, hogy megváltozzon. Ha Jézus a földi életében meggyógyított, megszabadított mindenkit, aki csak hozzá ment, ez ma sincs másként.
Ha az Ige azt mondja: aki nem születik újjá víztől és Szellemtől, az nem láthatja meg Isten országát – elhiszi, és bemerítkezik vízbe és Szent Szellembe, és veszi a Szent Szellem ajándékát. És Isten szerint, nyelveken is imádkozik ezentúl, hogy közbenjárjon a szentekért, és épüljön saját szentséges hitében.
Ha az Ige azt mondja, hogy Jézus Krisztus szegénnyé lett, hogy mi meggazdagodjunk, hogy Ő betölti minden szükségünket, feljebb, mint ahogy kérni vagy elgondolni tudnánk, hogy Ő a mi El Shaddai-unk – akkor ebbe nyugodjon bele az igazán alázatos hívő, és fogadja el az Úrtól az anyagi áldásokat is. Ne legyen ál-alázatos, ál-szerény, hanem dicsőítse meg az Urat szellemében, lelkében és testében is, egész valójában!
Egymást különbnek tartani, egymást felemelni és nem letaglózni, szeretni ellenséget és nem csak barátot, áldani és nem átkozni, a szánkat mindenkor építésre és nem rombolásra használni, életet és nem halált (vagyis MINDENKOR Isten beszédét és nem a világ programját, nem is saját gondolatainkat) beszélni – EZ AZ IGAZI ALÁZAT!
Az igazi alázat tehát nem csúszás-mászás, hanem engedelmesség. Az Igének. Az Ige, Isten szava a legfőbb tekintély az alázatos ember életében. Isten akarata, és nem a sajátja a legfontosabb számára. A gőgös, büszke szív ellentettje az alázatos, engedelmes szellem.
Ha eltértünk az engedelmesség útjáról és saját utainkra tévedtünk, íme egy ima Dáviddal együtt (részlet az 51. Zsoltárból):
Zsolt 51:12 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
Zsolt 51:13 Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
Zsolt 51:14 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
Zsolt 51:15 Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
Zsolt 51:16 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
Zsolt 51:17 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
Zsolt 51:18 Mert nem kívánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
Zsolt 51:19 Isten előtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
