Alázat

Keresztény bibliai lexikon (részlet): Olyan magatartás, amellyel az ember meghajol valakinek a hatalma, erkölcsi nagysága előtt, átérezve önmaga kisebbségét. Megkülönböztetendő az »alázatoskodástól«, amelyik nem őszinte magatartás, hanem pillanatnyi érdekből eredő, alázatot mutató képmutatás. Megkülönböztetendő a »szelídség«-től is, amelyik az igazi alázat egyik következménye lehet, de azért említjük itt, mert a g. B ugyanazt a h. szót egyszer »szelídség«-gel, egyszer meg »alázat«-tal fordítja.

Az ÓSZ az alázatot az ember Istennel szembeni illendő, helyzetének megfelelő magatartásnak tartja. Majdnem 300 esetben használja az »alázat«-tal kapcsolatos szócsoportot, amely a »meghajlás« jelentésárnyalata értelmében vonatkozhat ugyan az embernek a másik emberrel szembeni magatartására, maga a szócsoport azonban túlnyomóan az embernek Isten előtti megállását fejezi ki. A prófétáknál többször találkozhatunk olyan esetekkel, amikor valakin Isten, annak alázata miatt, nem hajtja végre büntető ítéletét (Ézs 54,11).

Maga Jézus is az alázat útján járt (Mt 11,29k). Jak 4,6: »Isten a kevélyeknek elleneáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja«. Bibliai nevek és fogalmak: ALÁZAT. Büszkeségtől mentesség; szelídség, szerénység; tudatában lenni saját korlátainknak. A görög szótár szerint: G5011 ταπεινός (tapeinosz) lenyomott, azaz megalázott KJV: közönséges (KJV 2Kor 10:1-ben: “aki megjelenésben közönséges vagyok köztetek”), lehangolt, alázatos, alacsony (társadalmi) rangú, egyszerű (alázatos, szerény) Máté 11:29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.

Luk 1:52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. Róm 12:16 Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban. 2Kor 7:6 De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével. 2Kor 10:1 Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok; Jak 1:9 Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az ő nagyságával; Jak 4:6 De [majd] nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.

1Pét 5:5 Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád. G5012 ταπεινοφροσύνη (tapeinophroszüné) az elme (az egész lélek) megalázása, szerénység KJV: elmebeli (egész lelki) alázatosság, (elmebeli (egész lelki)) alacsonyság. Apcs 20:19 Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek; Ef 4:2 Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Fil 2:3 Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.

Kol 2:18 Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. Kol 2:23 Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, [mivelhogy] a test hízlalására valók. Kol 3:12 Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; 1Pét 5:5 Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád. G5013 ταπεινόω (tapeinoó) lenyom; megaláz (szívben vagy ilyen helyzetbe hoz) KJV: lealacsonyít, alacsonnyá tesz, megaláz (-za magát)

Máté 18:4 Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. Máté 23:12 Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. Luk 3:5 Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak símákká lesznek; Luk 14:11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. Luk 18:14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

2Kor 11:7 Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangéliumát? 2Kor 12:21 Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok azok közül, akik ezelőtt vétkeztek és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, amit elkövettek. Fil 2:8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Fil 4:12 Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. Jak 4:10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket. 1Pét 5:6 Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.

Egyszerűen lefordítva: az igazi alázat az ENGEDELMESSÉG. Amikor valaki Isten előtt meghajlik, és maga felett Úrnak ismeri el, ez egyúttal azt is jelenti, hogy az Ő Igéjét tekinti az egyedüli mércének, ehhez szabja az életét, ez a mérőzsinór. És nincs más. Sem az emberek véleménye, sem szervezetek hatalmi szava, sem szokások, szabályok, vagy tradíciók. EGYEDÜL AZ IGE. Tehát ha az Ige kijelent valamit, akkor azt nem csűri-csavarja-magyarázza, hanem elfogadja úgy, ahogy az megmondatott. Ha az Ige azt mondja, hogy Jézus Krisztus a bűneinket felvitte a keresztre, akkor ez „Szentírás”, ez így van. Erre csak megtéréssel és bűnbánattal, a bűnök elhagyásával lehet válaszolni.

De az Ige második fele is igaz: bűneinkkel együtt a betegségeinket is felvitte a fára, mint ahogy minden átkot. Tehát ha minden ellene esküszik, ha ezer tünet is támadja meg, tudja, és elhiszi, hogy ő Jézus sebeiben meggyógyult. Mert minden ember legyen inkább hazug, de Isten igaz. Mert Ő nem ember hogy hazudjon, és nem ember fia, hogy megváltozzon. Ha Jézus a földi életében meggyógyított, megszabadított mindenkit, aki csak hozzá ment, ez ma sincs másként. Ha az Ige azt mondja: aki nem születik újjá víztől és Szellemtől, az nem láthatja meg Isten országát – elhiszi, és bemerítkezik vízbe és Szent Szellembe, és veszi a Szent Szellem ajándékát. És Isten szerint, nyelveken is imádkozik ezentúl, hogy közbenjárjon a szentekért, és épüljön saját szentséges hitében.

Ha az Ige azt mondja, hogy Jézus Krisztus szegénnyé lett, hogy mi meggazdagodjunk, hogy Ő betölti minden szükségünket, feljebb, mint ahogy kérni vagy elgondolni tudnánk, hogy Ő a mi El Shaddai-unk – akkor ebbe nyugodjon bele az igazán alázatos hívő, és fogadja el az Úrtól az anyagi áldásokat is. Ne legyen ál-alázatos, ál-szerény, hanem dicsőítse meg az Urat szellemében, lelkében és testében is, egész valójában! Egymást különbnek tartani, egymást felemelni és nem letaglózni, szeretni ellenséget és nem csak barátot, áldani és nem átkozni, a szánkat mindenkor építésre és nem rombolásra használni, életet és nem halált (vagyis MINDENKOR Isten beszédét és nem a világ programját, nem is saját gondolatainkat) beszélni – EZ AZ IGAZI ALÁZAT!

Az igazi alázat tehát nem csúszás-mászás, hanem engedelmesség. Az Igének. Az Ige, Isten szava a legfőbb tekintély az alázatos ember életében. Isten akarata, és nem a sajátja a legfontosabb számára. A gőgös, büszke szív ellentettje az alázatos, engedelmes szellem. Ha eltértünk az engedelmesség útjáról és saját utainkra tévedtünk, íme egy ima Dáviddal együtt (részlet az 51. Zsoltárból):

Zsolt 51:12 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Zsolt 51:13 Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem. Zsolt 51:14 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem. Zsolt 51:15 Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád. Zsolt 51:16 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat. Zsolt 51:17 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet. Zsolt 51:18 Mert nem kívánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Zsolt 51:19 Isten előtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!

Tagged on: ,

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688