2. Zsoltár
Zsolt 2,1 Miért háborognak [dühösködnek; tombolnak; agyarkodnak; dühöngnek; zúgolódnak; morognak; miért fennhéjázók] a nemzetek [pogányok]? A népek miért kovácsolnak [gondolnak; terveznek] hiú [céltalan; sikertelen; üres; hiábavaló; semmit érő; haszontalan] terveket?
Zsolt 2,2 A föld királyai fölkelnek, [felkerekednek; összegyűlnek; fölállnak] nagyjai [a fejedelmek] összeesküsznek [együtt tanácskoznak; egybegyűlnek] az Úr ellen és Fölkentje [Krisztusa] ellen
Zsolt 2,3 „Törjük össze [szaggassuk le] bilincsüket, tépjük szét [dobjuk le (rázzuk le) magunkról; szakítsuk széjjel] rabláncukat! [köteleiket; igájukat]
Zsolt 2,4 Aki az égben [mennyekben] lakik, az mosolyog [nevet] rajtuk, kineveti [megcsúfolja; kigúnyolja] őket az Úr
Zsolt 2,5 De egyszer majd [izzó] haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk. [Majd szól nékik és megrettenti (megrémíti; megháborítja; szétzavarja) őket gerjedelmében; (búsulásában; bosszúságában)]
Zsolt 2,6 „Én szenteltem fel [választottam rendeltem, helyeztem] Királyomat a Sionon [jelentése: kiszáradt, megperzselt hely] szent hegyemen.” [Én pedig királlyá rendeltettem tőle az ő szent hegyén és parancsát hirdetem]
Zsolt 2,7 Az Úr végzését [dekrétumát; parancsszavát] (ki)hirdetem (bejelentem): Ő így szólt hozzám: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet. [ma nemzettelek (szültelek) téged]
Zsolt 2,8 Kérd tőlem, és örökségül [konkrétan apai örökségként] adom neked a népeket, [pogányokat; nemzeteket] birtokodul [osztályrészedül, elfoglalásra] a föld határait [földkerekséget]
Zsolt 2,9 Vasvesszővel verheted [kormányozd] őket, és mint a cserépedényt összetörheted [széjjelzúzod; megtöröd]
Zsolt 2,10 Nos, királyok, térjetek észre, [legyetek eszesek; okuljatok; tanuljatok értsétek meg] föld urai, [bírái, kik a földet ítélitek] hadd intselek [oktassalak; tanítsalak] benneteket!
Zsolt 2,11 Szolgáljátok az Urat félelemmel [rettegéssel] és örüljetek [ujjongással, az öröm hangos megnyilvánulásával] reszketéssel [reszketve vigadjatok; örvendezzetek neki rettegéssel; ujjongjatok előtte remegve]
Zsolt 2,12 Csókoljátok [ragadjátok meg] a Fiút [fogadjátok el (tanuljátok) a fegyelmet], hogy meg ne haragudjék [nehogy fölgerjedjen ellenetek] és el ne vesszetek [el ne pusztuljatok] az úton. [az igaz (megigazult) útról], mert hamar [hirtelen] felgerjed [fellobban; föllángol] az ő haragja. [felháborodása] Boldogok [szerencsések (Az anyagi jólétet is magában foglalja). A boldogság az Istennel való közösségből fakad] mindazok, a kik ő benne bíznak [akik hozzá menekülnek].
