124. Zsoltár
Az Úr az Ő népének a védelmezője
Dávidé
Ha nem az Úr volt velünk, aki a mi oldalunkon volt, most mondja Izrael, ha nem az Úr volt velünk, amikor az emberek felkeltek ellenünk, amikor a haragjuk feltámadt ellenünk, mikor a vizek elborítottak volna minket és elsöpörtek volna minket és az áradat átszaladt volna rajtunk amikor a büszke, fennhéjázó, lenéző vizek átfutottak volna rajtunk. Áldott az Úr, aki nem adott minket a fogaik prédájául. Olyanok vagyunk, mint a madár, amelyik megszabadult a madarász csapdájából. A csapda széttört, és mi megszabadultunk. A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette a mennyet és a földet.
Három metaforát ír le az ostromolt író:
Az emberek bestiaként elnyelték volna őt
Megdagadt, felfuvalkodott, öntelt vizek áradata
És a madarász
De a természet teremtője ellenőrzi a természetet is. És a zsoltárosnak Ő a segítője.
