Szenvedés

Kaptam egy emailt, amelynek tartalma, úgy érzem, sokakat foglalkoztat. Nem nyilvános fórumon zajlott a gyors levélváltás, de a téma iránti érdeklődésre tekintettel most elétek tárom.

A kérdés:
Sajnos ritkán szánok rá időt (biztos nem lenne igaz, ha azt írnám, sosincs időm) csak úgy szörfölgetni a neten, de ma meglátogattalak! A Valentin napról olvastam az írást, és találtam valamit, amit én máshogy gondolok, de "beszélgessünk" róla :)!

Az idézet: "ISTEN SZERETET. Ő nem szeret, hanem MAGA A SZERETET. Éppen ezért Ő nem képes arra, hogy ne szeressen, hogy bántson, fájdalmat okozzon. Nem képes mindezekkel (betegséggel, szenvedéssel, csapással) „tanítani", vagy „szentségre vezetni", de még büntetni sem azokat, akiket szeret – minket, embereket. Ő mindezekből ki akar menteni!"

Ezzel, illetve a kiemelt résszel nem értek egyet, szerintem Isten eszköztárában benne vannak ezek a dolgok is, amit szeretettel persze, de akár használhat is felénk. Nem csak Jóbra gondolva…a magam bőrén, életén is tapasztalom. De nincs vele gondom, hiszen én épp ugyanígy teszek a saját gyerekeimmel. Én pedig Isten gyermeke vagyok. Szeret, de ha a szép szóból nem értek, kénytelen más eszközöket használni – pont azért, mert annyira szeret, hogy nem akar elveszíteni! Jóbbal kapcsolatban is azt mondta a gonosznak: bármit megtehetsz vele, csak az életét nem veheted el! Nagyon szerette Jóbot, sok szenvedést megengedett az életében, és végül sokszorosan megáldotta!

Szóval… nekem ez jutott eszembe az idézett részből, de kíváncsi vagyok, te mit gondolsz!

Szeretettel:
M.M.

A válasz:
Köszönöm őszinte leveledet, tudom, hogy sokan így gondolják. Én azért nem, mert a Biblia számomra egészen mást mond – pontosabban kissé árnyaltabb a kép. (A göröggel bővített Biblia olvasást azért szeretem, mert nagyobb világosságot ad.)

Az én véleményem, hogy Jézus felvitte a testében az ÖSSZES ÁTKOT, ami csak sújthatja az embert (betegséget, csapást, és még a számunkra egyelőre ismeretlen veszélyeket, járványokat, stb. is). Ezeket az Atya Reá helyezte, hogy mi az áldások örökösei legyünk. Megszerezte számunkra az áldott, így a csapásoktól, szenvedésektől mentes életet, isteni gyógyulást, és egészséget, és ezért a vérével fizette ki az árat. Ha ezt tették (az Atya és Jézus), akkor miért "fegyelmeznének" ezekkel minket? Ráadásul tudjuk, hogy a menny eszköztárából mindez teljességgel hiányzik. Az Úr pedig nem kér kölcsön az ördögtől.

És itt jön a következő lényeges pont, ami számomra a gondok, bajok, rossz dolgok közepette egy sziklaszilárd kapaszkodót ad (mert ezek jönnek, egyszerűen azért, mert hústestben élek, és azon keresztül támadható vagyok, és nem járok mindig szellemben – sajnos -, vagy egyszerűen azért, mert megtámad az ellenség): ISTEN JÓ – AZ ÖRDÖG ROSSZ. Istentől CSAK JÓ származik, ami rossz, az MINDEN ESETBEN az ördögtől jön. És mindig mi adunk felhatalmazást! Ha mindig, kivétel nélkül MINDIG az Úrban lennénk, szellemben járnánk, és SOHA nem követnénk a saját akaratunkat, vágyainkat, ha soha nem hoznánk egyetlen rossz döntést sem, és folyamatosan Isten akaratában lennénk, (ja és mindig HITBEN élnénk), meggyőződésem, hogy nem kerülnénk bajba.

Nézzük meg Jézus életét: soha nem volt beteg, nem érte semmi rossz, vagy baj, vagy csapás. (Kivéve a folyamatos ördögi kísértéseket, majd a kereszthalált.) Isten gyermekének ez az öröksége! Belőlünk ered, hogy kellő éberség hiányában csapdába lépünk, és rossz döntéseink, vagy (akár akaratlan) engedetlenségünk ránk szabadítja a gonoszt. Akár gonosz emberek, akár baj, vagy betegség formájában.
Péld 11:5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen
Péld 19:16 Aki megtartja a parancsolatot, megtartja ő magát; aki nem vigyáz útaira, meghal.
Péld 1:31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

Az Ósz-ben még nem volt meg a teljes kijelentés, az ördögről és pusztító munkájáról egyértelműen és nyíltan Jézus és az apostolok tanítottak teljes körűen, tehát az Úsz újjászületett emberei számára nyílt meg ez az igazság. Jóbról pl. figyelmesen, az eredeti fordítást (vagy több magyar fordítást) olvasva megértjük, hogy Jób nem volt hit által megigazult ember, Isten oltalma tehát nem lehetett olyan fokú, mint az újjászületett hívő életében. Ő egy vallásos, a törvényt megtartó és tisztelő ember volt, aki azonban nem ismerte Istent, hiszen félelemből áldozott a gyermekeiért, hogy megengesztelje Istent, ha azok vétkeztek, el ne vesszenek (a bálványisteneknek is ezzel a gondolkozással áldoztak, és áldoznak ma is). Természetesen így az ördögnek hatalma volt fölötte. De Isten olyan kegyelmes volt, hogy elpusztítani nem tudta.

Másfelől Jób a végén azt mondja: Jób 42:5-6 Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged. Ezért hibáztatom [magam] és bánkódom a porban és hamuban!

Vagyis véleményem szerint Jób itt találkozott életében először az Úrral, addig csak hallott felőle. Ekkor kapott kijelentést Róla, mondhatni: megtért. Ezután persze az Úr túlcsorduló módon helyreállította őt.

Isten szeretete tehát olyan hatalmas, hogy amikor a saját butaságunk, mohóságunk, lázadásunk, figyelmetlenségünk vagy engedetlenségünk miatt bajba kerülünk, Ő akkor sem mond le rólunk, nem haragszik, épp ellenkezőleg: ott áll mellettünk, és nyújtja kezét, hogy kapaszkodjunk bele, hogy ki tudjon húzni a veremből, és megtisztogasson, lábra állítson, és helyre állítson! Ő fantasztikus! És mert Ő a csodák, a lehetetlent is lehetségessé tevő Istene, az Őt szeretőknek még ezt is, a bajt is a javára fordítja, megfordítja a rossz dolgokat, és áldást hoz ki belőle. Mint ahogy Jézus életében a legnagyobb átkot, a kereszthalált fordította a legnagyobb áldássá – ráadásul mindannyiunk életében! Óriási!

Fontos még, hogy a vetés-aratás törvénye szerint (Mrk4-ben) az ördögnek van néhány eszköze, hogy az Igét meg(el)fojtsa az emberben. Az Ige az élet. Azonban ez élet gazdagsága és nyomorúságai által (és bizony a betegség, csapás, stb is ide tartozik) az ördög meg akar fosztani az Igétől, az élettől. A szenvedés tehát éppen Istentől eltávolít(hat). Persze rajtunk múlik, hogyan reagálunk az ilyen helyzetben, a döntés a mi kezünkben van, hogy Isten igéje mellett kitartunk-e. De sokan, nagyon sokan elbuknak, megkeményednek ezek hatására, akár végzetesen.

Az Úr tökéletes eszköze az Ige, azon keresztül akarja a gyermekeit nevelni, vezetni, érett krisztusi emberré tenni, de előfordul, hogy testvéreken, álmon (de bármi máson keresztül is -ld. Bálám szamara-) figyelmeztet, tanácsol. És ha nem hallgatunk a 'szép szóra', akkor átkerülünk az ellenség térfelére, ez pedig többnyire nem kívánatos eredménnyel jár. Ilyenkor meg kell fordulni, megfogni az Úr kezét, és Ő ki fog hozni, bármibe is kerültünk!

Tovább lehetne boncolgatni ezt a sokat vitatott témát, amely szerintem a keresztények életében kritikus pont. Ugyanis ha Isten kezéből fogadom a fent részletezett rossz dolgokat, a szenvedést, nem fogok ellene harcolni (nem is lenne tanácsos, hiszen akkor Istennel "húznék ujjat", az Ő akaratának állnék ellene, nem?), tehát nem fogok ellene állni az ördögnek, és az nem fut el tőlem.

Isten kegyelme persze hatalmas, ezért az esetek többségében kikerül az ember ezekből a gondokból, de jóval később, mint Isten szeretné (ld Izrael 40 éves pusztai útját, amely jóval rövidebb és hatékonyabb lehetett volna). Vagy ha mégis benne marad, ez Istent nem dicsőíti, ráadásul lehet, hogy tudat alatt megharagszik az Úrra, vagy a világ megoldásaihoz folyamodik s így még kevesebb esélye lesz. Végső soron tehát az ördög dörzsölheti a markát.

Lehetséges, hogy szokatlan véleménynek tűnik, de szilárd meggyőződésem ez, amely az eltelt 15 év alatt csak erősödött. Természetesen mindezt érdemes átgondolni, az Ige tükrében megvizsgálni. A weblapunkon is van egy írás ebben a témában a Bónusz oldalon, megvilágítja ezt a kérdést is – a jó és a rossz út kérdését, és világos tanácsokat, útmutatást ad, hogyan maradjunk meg a jó úton, az áldásban.

Szeretettel
Anikó

Szívesen fogadjuk ezzel kapcsolatban hozzászólásaitokat, véleményeteket!

Tagged on: ,

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688