Segítséged az Úr
Harmadikos lehettem, amikor mintegy belső sugallatra, szinte egyik pillanatról a másikra jöttem rá, hogy a segedelmem nem a templomba járásból, hanem az őszinte imából fakad. Ettől a perctől kezdve problémáim és gondjaim forgatagában mindig az Úrhoz, az egy Igaz Istenhez kiáltottam, hogy segítsen…
Mára megértem a 23. életévemet, láttam sok tragédiát, láttam emberek életét tönkremenni, és tudom… látnom kellett, hogy megértsem… létünk igazi forrása, csakis Isten lehet, életünk célja a szeretet kell legyen, mert aki ezt követi, soha el nem téved.
Bizonyos pillanatokban, helyzetekben különös álmaim vannak, melyek gyakran egy következő eseményt jeleznek… és megtörtént, hogy olyan dolgokat tanultam meg egy éjszaka alatt, amit normál ésszel nem lehet megmagyarázni…
És én is láttam az előttem leírt egyenruhás sereget harcolni… sötét sokfejű szörnyekkel, hatalmas csata volt, amelyet \”kivülállóként\” egy térrel és idővel nem leírható helyen vívtak… egy olyan helyen amit nem tudok leírni…
Két gondolattal tértem \”vissza\” erről a helyről, és olvasva a leírtakat, mindannyiunk igazabb életéért ajánlom figyelmetekbe:
1. Segedelmetek az Úr, az egy Igaz Isten, aki Őt keresi, az az Életet keresi, és aki megtalálja az az Életet találja meg. Bízzatok az Úrban, kiáltsatok az Úrhoz, és vigyétek el, valljátok meg bűneiteket az Úrnak… mert sosem késő. A szabadítás közel…
2. Szeressétek egymást, felebarátaitokat, mert a szeretetnél hatalmasabb erő nem létezik… erről ismerhetők meg Isten gyermekei.
Különös és furcsa borzongással ébredtem… lassan de tagolva megismétlődött e két gondolat a fejembe, majd mély megnyugvás és szeretet kerített hatalmában… és éreztem senkit nem tudok gyűlölni… a gyűlölet egyszerűen eltűnt…
