1 Korinthusi levél
1Korintus 1. Címzés és üdvözlet
1Kor. 1,1 Pál, (kis vagy kicsi) [hivatala szerint] Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola [apostolos: Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki Jézus Krisztus hatalmával szól,és cselekszik] és Sosthenes [jelentése: az erő megtartója] a testvér,
1Kor. 1,2 [írják e levelet] az Isten [kihívott] gyülekezetének, [eklézsiájának] amely Korinthusban [Jelentése:jóllakott] van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek [hivatalos (elhívott) szenteknek ((h)agiosz = akik már kapcsolatba kerültek Istennel)] azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett. Mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét [(onomá) = hatalmát tekintélyét] bárhol [mind az ő helyükön [(toposz = helyzetükben, körülményeikben)], mind a miénken] segítségül hívják
1 Kor. 1,3 Kegyelem [(kharisz) = Isten jótéteménye, amely örömet vált ki] néktek és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
1Kor. 1,4 Hálát adok [szüntelenül] értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, [az Isten ama ajándékáért] amely nektek a Krisztus Jézusban adatott.
1Kor. 1,5 Mert a vele való közösségben [Őbenne] mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben [(logosz): az Igében] és minden ismeretben [(gnószisz): Istenismeretben, tudományban]
1Kor. 1,6 [abban a mértékben] amint a Krisztusról való bizonyságtétel [tanúságtétel] megerősödött [megszilárdult] bennetek
1Kor. 1,7 Azért nincs hiányotok [nem szűkölködtök] semmiféle kegyelmi ajándékban [(khariszma): a kegyelem megnyilvánulása. Győzelmi ajándék, jutalom (a győztes hadvezértől, a Szellem megnyilvánulása] miközben a mi Urunk Jézus
Krisztus megjelenését [kinyilatkozását; lelepleződését] várjátok, [sóvárogva; feszülten]
1Kor. 1,8 aki meg is erősít (szilárdít) titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek [kifogástalanok] legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus [eljövetele] napján
1Kor 1,9 Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe [(koinónia): az Ővele való eggyéválásra]
1Kor. 1,10 [azonban] A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek [buzdítlak] titeket testvéreim, [atyámfiai] hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok. [egyféle beszéd legyen mindnyájatok ajkán] és ne legyenek közöttetek szakadások [hasonlások]. »(szkhiszmá): Szétválás, összekülönbözés, meghasonlás«. hanem [legyetek teljesen egyek; (egybekötöztettek)] ugyanazzal az érzéssel [gondolkodással; értelemmel]. (görögül: núsz: szellemi értelem; a szív /a benső/ értelme). És ugyanazzal a meggyőződéssel [felfogással; és ugyanazon véleménnyel; (ítélettel; szándékkal] igazodjatok egymáshoz [(kátártidzó): Itt: „ugyanabban az értelemben és meggyőződésben teljességre jutva”]
1Kor. 1,11 Mert azt a hírt kaptam [megtudtam] rólatok, testvéreim, [atyámfiai] Kloé [jelentése: fiatal hajtás] embereitől, [háza-népe közül valóktól] hogy viszálykodások [versengések, veszekedések, viták] vannak közöttetek [pártokra szakadtatok]
1Kor. 1,12 Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél [nyilatkozik;] köztetek: Én Pálé vagyok, [Pálhoz tartozom] én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé
1Kor. 1,13 Hát részekre szakítható-e [meg van osztva] Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg [lett kínoszlopra vonva] értetek, vagy Pál nevére meritkeztetek be?
1Kor 1,14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem merítettem be közületek, csak Krispust [göndör] és Gájust [földi]
1Kor. 1,15 nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevembe merítekeztetek be.
1Kor. 1,16 Igaz, bemerítettem még Stefanás [megkoronázott] házanépét [családját] is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is bemerítettem volna.
1Kor. 1,17 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy bemerítsek, hanem hogy az evangéliumot [örömüzenetet] hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel hogy a Krisztus keresztje (kínoszlopa) [(sztaurosz): – egy cölöp vagy oszlop, függőlegesen felállítva] el ne veszítse erejét [tartalom nélkülivé (hasztalanná, üressé) ne legyen].
1Kor. 1,18 Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]
1Kor. 1,19 Mert meg van írva: „Elvesztem [eltörlöm; elpusztítom] a bölcsek bölcsességét, [műveltek tudását] és az értelmesek [okosak; éles eszűek, megfontoltak] értelmét [okosságát;tudását] elvetem.” [megvetem; félretolom; semmivé teszem; eltörlöm]
1Kor. 1,20 Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ [világkorszak (aión)] vitázója? Nem tette-e bolondsággá [balgasággá; oktalansággá; ostobasággá] Isten a világ [kozmosz] bölcsességét? [a világi tudományt]
1Kor. 1,21 Mivel tehát a világ [koszmosz: világegyetem; világmindenség] a saját [maga] bölcsessége [(szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége] útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében. Tetszett Istennek [úgy látta helyesnek (jónak)] hogy az igehirdetés bolondsága [ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés (prédikálás)] által üdvözítse. [(szódzó): bűnbocsánatot szerez, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] a hívőket. [azokat, akik hisznek]
1Kor. 1,22 És miközben a zsidók jelt [csodajeleket] kívánnak, a görögök [hellének, vagyis pogányok] pedig bölcsességet keresnek, [követelnek]
1Kor. 1,23 mi [pedig] a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust hirdetjük, [prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés, [(szkandalon) tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak [nemzeteknek] pedig bolondság, [balgaság; oktalanság]
1Kor. 1,24 de maguknak, az elhívottaknak, [hivatalosoknak] zsidóknak és görögöknek [helléneknek, vagyis pogányoknak] egyaránt, [Krisztus] az Isten ereje [hatalma; hatóereje] és az Isten bölcsessége
1Kor. 1,25 Mert az Isten „bolondsága” [balgasága; ostobasága] bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” [gyöngesége] erősebb az emberek erejénél.
1Kor. 1,26 Mert nézzétek [tekintsétek; lássátok] csak a ti [tőle való] elhivatásotokat, [meghívásotokat] testvéreim; [atyámfiai] nem sokan vannak köztetek, [olyanok] akik emberi megítélés [akik a világ (hústest)] szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők [nemesek]
1Kor. 1,27 Sőt [ellenkezőleg] azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, [balgák; oktalanok; ostobák] hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta [válogatta] ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, [gyöngék] hogy megszégyenítse az erőseket:
1Kor. 1,28 és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, [alacsonyrendűek] sőt lenézettek; és a semmiket, [gyöngéket; megvetetteket; a nemlétezőket] hogy semmikké tegye [megszégyenítse, megsemmisítse; félretehesse] a valamiket [erőseket; a létezőket]
1Kor. 1,29 hogy egyetlen ember [hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt
1 Kor. 1,30 Tőle [belőle] vagytok [származtok] pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, [rendeléséből] és igazságul [megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké] és váltságul: [váltság általi szabadításul]
1 Kor. 1,31 Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.
1 Kor 2. Pál a megfeszített Krisztust hirdeti
1Kor. 2,1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok testvéreim, [atyámfiai] nem úgy érkeztem, [nem azért mentem] mint aki ékesszólás [keresett szavak; magasröptű (fellengző) beszéd] vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten [Krisztus] bizonyságtételét. [misztériumát; szent titkát; tanúságtételét]
1Kor. 2,2 Mert úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek másról, [nem akarok semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról, [még pedig] róla is mint a megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]
1Kor. 2,3 És én erőtlenség, [gyöngeség] »(g: asztheneia): Ebben az igében: a félelem miatti elerőtlenedést jelenti« félelem és nagy rettegés [reszketés; remegés] között [félve és nagyon elfogódottan] jelentem meg nálatok. [voltam köztetek]
1 Kor. 2,4 És az én beszédem és az én prédikálásom [igehirdetésem] nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben [nem a bölcsesség meggyőző (rábeszélő) szavaiból] állott, [nem tudományos szavakkal szólott] hanem Szellemnek és erőnek [hatalomnak; hatóerőnek] »(dünamisz): speciális értelemben: csodatevő erő« megmutatásában: [megnyilvánulásában]
1Kor. 2,5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején [hatalmán] »(dünamisz): – erő – speciális értelemben: csodatevő erő« nyugodjék
1Kor. 2,6 A tökéletesek »az itt szereplő teleioi görög szó jelentése: bevégzett; célba érő; teljességre jutottak; érett korú; nagykorú, férfi; befejezett« között azonban mi is bölcsességet szólunk. [hirdetünk] de nem e világnak, [ennek a világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó fejedelmeinek »(g: arkhóntes): Jelenti a gonosz angyali-szellemi hatalmakat is« [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész, megszűnik, hatástalanná (eredménytelenné) válik, kudarcba fullad, csődöt mond]
1Kor. 2,7 hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett [titokban tartott] bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [előre;az örök korok (a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre. [megdicsőülésünkre]
1Kor. 2,8 Ezt e világ [e világkorszak (aion)] fejedelmei [vezetői; (g: arkhón = uralkodói)] közül senki sem ismerte fel, [egy sem tudta] mert ha felismerték [ha tudták] volna, a dicsőség Urát [soha] nem feszítették volna meg. [nem vonták volna kínoszlopra].
1Kor. 2,9 Hanem hirdetjük, [prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [föl nem fogta; meg se gondolt] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek
1Kor. 2,10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta [kijelentette; feltárta; megjelentette; mégis leleplezte] Isten a [az Ő] Szellem(e) által mert a Szellem mindent megvizsgál, [átlát; kikutat; kifürkész] még Isten mélységeit is. [Isten mélységes titkait, dolgait is] »g: bathosz: Isten mélységei = Isten igazi lényege«
1Kor. 2,11 Mert ki ismerheti [tudhatja; láthatja] meg az emberek közül azt, ami az emberben van? [benső dolgait, lényegét] Egyedül az emberi szellem, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, [titkait; benső, titkos dolgait] csak Isten Szelleme.
1Kor 2,12 Mi [pedig] nem a világ [világrendszer, kozmosz] szellemét kaptuk hanem az Istentől eredő [Istenből való] Szellemet hogy megismerjük [megtudjuk azokat] »g: eidó oida = tudatában legyünk annak« amit az Isten a kegyelemben [kegyelme] ajándékozott nekünk
1Kor. 2,13 Ezeket hirdetjük [prédikáljuk] is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, [nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel] hanem a Szent Szellemtől jött tanítással a szellemi dolgokat a szellemi embereknek [nyújtva] magyarázva
1 Kor. 2,14 Érzéki ember [az itt szereplő pszükh i kosz görög szó jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel; (nem fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki [Balgaságnak tartja; oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára]. meg sem értheti [nem képes megérteni (megismerni)] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg. [kellene megvizsgálni]
1Kor 2,15 Noha a szellemi ember mindent megítél, [alaposan megvizsgál] őt nem ítéli meg senki. [ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik]
1Kor. 2,16 Mert ki ismerte meg [látta át; érte fel] úgy az Úr gondolatát, [értelmét] hogy őt kioktathatná? [taníthatná] Bennünk pedig Krisztus értelme van. [g: núsz: értelem, gondolkozás, megértés; gondolkozásmód, vélekedés; Itt szellemi értelem; a szív értelme. A Krisztus értelmét csak az új teremtés részesei birtokolják, de ez nem egy statikus állapot, hanem dinamikus, azaz állandó újulásra van szüksége] [Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]
1Kor 3. A pártoskodás elvetése
1Kor 3,1 Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez. [g.: szarkikosz: jelentése: hús; húsból való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]
1Kor. 3,2 Tejjel tápláltalak [g. (potidzó): – itallal ellát, öntöz. Inni ad, megitat, átitat] titeket, nem kemény eledellel, [nem szilárd étellel] mert még nem bírtátok [g. (dünamai): képesnek vagy lehetségesnek lenni, hatalmasnak lenni. (Még nem voltak felruházva a Szent Szellem erejével)] volna el. [nem voltatok még elég erősek] Sőt még most sem bírjátok el [még most sem vagytok elég erősek]
1Kor. 3,3 mert még (hús)testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység [féltékenység; vetélkedés; versengés] és viszálykodás [civódás; vita; visszavonás; (g.(dikhosztásziá): meghasonlás, azaz (átvitt értelemben) széthúzás, ami a tétovázó, bizonytalankodó magatartásból fakad, megosztás] van közöttetek, nem (hús)testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?
1 Kor. 3,4 Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem (hús)testiek vagytok-e?
1Kor. 3,5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák [g.(diákonosz): Az a személy, aki mások javán vagy jólétén munkálkodik. Itt: a szellemi javak felszolgálását, megosztását jelenti] csupán, [Annak szolgái, akinek hittetek] akik által hívővé lettetek; [akik hitre vezettek titeket] mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr
1 Kor. 3,6 Én plántáltam [ültettem] Apollós öntözött de az Isten adja vala [folyamatosan] a növekedést.
1Kor 3,7 Nem számít sem az, aki ültet, [plántál] sem az, aki öntöz hanem csak a gyarapodást [növekedést (előmenetelt)] adó Isten.
1Kor. 3,8 Aki ültet, [plántál] és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga [saját] jutalmát kapja [veszi; nyeri] fáradozásához méltóan. [a maga munkája szerint; (mértékében)]
1Kor. 3,9 Mert mi Isten munkatársai vagyunk ti pedig Isten [művelés alatt álló] szántóföldje, Isten épülete [építése; építkezése] vagytok
1Kor. 3,10 Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs [gondos] építőmester, alapot [fundamentumot] vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki [nézze meg; nézzen utána; folyton ügyeljen arra], hogyan [mimódon] épít rá
1Kor. 3,11 Mert más alapot [fundamentumot] senki sem vethet a meglevőn kívül, [a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint ami már megvan] amely a Jézus Krisztus
1 Kor. 3,12 Ha pedig valaki aranyat ezüstöt drágaköveket, (holt)fát szénát, pozdorját [szalmából; gabonaszárból] épít rá erre a fundamentumra; (alapra) [Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy ki mit épít erre az alapra]
1Kor. 3,13 az a nap [(az Úr) napja] fogja világossá [nyilvánvalóvá; szemmel láthatóvá] tenni, [mert kimutatja; felszínre, (nyilvánosságra, világosságra) hozza] mivel tűzben jelenik meg. [érkezik; jelentetik ki; nyilvánul meg; tűz által fog kinyilatkozni (lepleződni); hull le róla a lepel] és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz. [láthatóvá válik majd] és hogy kinek mit ér [milyen] a munkája, azt [maga] a tűz fogja kipróbálni [majd megmutatja; teszi próbára, vizsgálja meg].
1Kor. 3,14 Ha valakinek a munkája, [építménye] amelyet [az alapra] ráépített, megmarad [az olyan], jutalmat fog kapni; [nyerni]
1Kor. 3,15 de ha valakinek a munkája [műve] megég, [elhamvad] kárt vall. [veszteséget fog szenvedni] Ő maga [azonban] megmenekül [megtartatik] ugyan, de [csak] úgy, mint aki tűzön [keresztül] ment át.
1Kor. 3,16 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?
1Kor. 3,17 Ha valaki az Isten templomát megrontja [lerontja; megszeplősíti; megfertőzteti; lerombolja; elpusztítja] azt megrontja [elpusztítja; elveszti; lerombolja; lerontja] Isten, mert [ugyanis] az Isten temploma szent [(hagiosz): a világtól, és annak szennyétől elkülönített], és ez a templom ti vagytok.
1Kor. 3,18 Senki meg ne csalja [ne ámítsa; ne vezesse tévútra; nehogy valaki becsapja] önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja [tartja; véli; hiszi] magát közöttetek [közületek] ebben a világban [e világon; a dolgok ezen rendszerében; ebben a világkorszakban (aionban: létkorszak)] legyen bolonddá, [váljék balgává, oktalanná, ostobává)] hogy [csakugyan] bölccsé lehessen.
1 Kor. 3,19 Mert [hiszen] e világ bölcsessége bolondság [balgaság; oktalanság; ostobaság] az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban [(pánúrgiá): ügyesség, azaz (rossz értelemben) trükkös csalás vagy mesterkéltség (álokoskodás). KJV: (dörzsölt) ravaszság, körmönfontság].
1 Kor. 3,20 És ismét: Ismeri az Úr [Tárva az Úr előtt; Az Úr tudja] a bölcsek gondolatait [fontolgatásait; érveléseit; okoskodásait; (diálogiszmosz): okfejtés, gondolat. Itt: holtpontra jutottak elgondolásaikkal] hogy hiábavalók [(mátájosz): üres, vagyis haszontalan fölösleges, értéktelen]
1Kor. 3,21 Azért senki ne dicsekedjék [kérkedjék; hencegjen] emberekkel, mert minden a tietek
1 Kor. 3,22 Akár Pál (kis vagy kicsi), akár Apollós (Apolló által adott), akár Kéfás (kő; szikla), akár világ [g. koszmosz: világegyetem; világmindenség; a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt)] akár élet [g.(dzóé): Itt: a fizikai, vagy biológiai élet] akár halál, akár jelenvalók (jelenlegi), akár következendők, [eljövendők; bekövetkezendők] minden a tiétek
1 Kor. 3,23 Ti pedig Krisztusé [vagytok] Krisztus pedig Istené.
1Kor 4. Az apostol tisztsége és gondja
1 Kor. 4,1 Úgy tekintsen [számítson; értékeljen] minket [számoljon velünk] az [minden] ember, mint Krisztus szolgáit [parancsvégrehajtóit; alárendeltjeit; szó szerint: más irányítása ALATT EVEZŐ valaki; katonai jellegű szó. A harci gálya evezőse volt, megkülönböztetve a fedélzeten harcoló katonáktól. Nehéz, kemény munkát végző, felettesei parancsára cselekvő személy] és Isten [szent] titkainak sáfárait. [gondnokait; intézőit]
1 Kor. 4,2 Ami pedig egyébiránt a sáfárokban [gondnokokban; intézőkben, aki a megbízó (tulajdonos) javaival felelősen gazdálkodik, akinek megvan a hatalma, arra, hogy a rábízott ügyekben TÖRVÉNYKEZZEN, pénzügyeit rendezze: gondnoka annak, és számot ad róluk a tulajdonosnak] megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek [megbízhatónak] találtassék. [bizonyuljon]
1 Kor. 4,3 Rám nézve pedig igen csekély dolog [A magam részéről a legkevésbé sem törődöm azzal], hogy ti tőletek ítéltessem meg [hogy vizsgálgattok engem, és hogy ti mondjatok rólam ítéletet], vagy emberi ítéletnaptól [vagy más emberi fórum, emberi szokás szerint]; sőt magam sem ítélem meg magamat. [hiszen önmagam fölött sem ítélkezem]
1 Kor. 4,4 Mert semmit sem tudok magamra, (vonatkozólag, ami ellenem szólna) [Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani] de nem ebben vagyok megigazulva; [de ez által még nem igazulok meg]; aki ugyanis engem megítél [(anakrinó): a szó szoros értelmében: alaposan megvizsgál, azaz (közvetve) kivizsgál, kikérdez, megállapít] az Úr az. [Ő az, akinek a vizsgálata alá tartozom]
1 Kor. 4,5 Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [megvilágítja, fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [rejtekeit, rejtelmeit; titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [földeríti; nyilvánvalóvá teszi; kinyilatkoztatja; nyilvánosságra hozza; láthatókká teszi] a szíveknek [bensőknek] tanácsait; [szándékait, akaratát] És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete. [majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]
1 Kor. 4,6 Ezeket (a dolgokat) pedig, atyámfiai, [testvérek] példában [példaképpen] szabtam [alkalmaztam] magamra és Apollósra ti érettetek. hogy rajtunk [a mi példánkon] tanuljátok meg (a szabályt), hogy annakfelette ami írva van. [nem szabad az eszeteket feljebb járatni] nem kell bölcselkedni hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen [nehogy bármelyikőtök felfuvalkodva kérkedjék az egyik tanítóval a másik rovására] »(phüszioó): a görög szöveg szerint: ne töltsön el szellemi gőg benneteket, az Írásoktól eltérő, idegen – vagyis: a nem a kijelentésen alapuló ismeretet közlő – tanítások /vagy tanítók/ miatt. Ne legyetek ellenséges magatartással az egyik miatt a másikkal szemben«
1 Kor. 4,7 Mert kicsoda különböztet meg téged? [Ki ítélhet téged különbnek másoknál] Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
1 Kor. 4,8 Immár beteltetek, [jóllaktatok] immár meggazdagodtatok nálunk nélkül [is] uralkodásra [királyságra] jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra [királyságra] jutottatok volna, [és adja Isten, hogy uralkodjatok] hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk. [(baszileuó): királynak lenni; királyi uralmat gyakorolni]
1 Kor. 4,9 Mert úgy vélem, [látom] hogy az Isten minket, az apostolokat [kiküldötteket; az evangélium nagyköveteit], utolsókul állított [tett szemlére] »g.(eszkhatosz): „Isten minket utolsókként mutatott be, vagy állított elő”«, mintegy halálra szántakul: [halálra ítéltnek, kijelöltnek] mert [színházi] látványossága [csodája] lettünk a világnak [kozmosznak], úgy angyaloknak, mint embereknek
1 Kor. 4,10 Mi bolondok [oktalanok; ostobák balgák, esztelenek] a Krisztusért, ti pedig bölcsek [okosak; értelmesek; eszesek] a Krisztusban mi erőtlenek [g. (asztheneia): Ebben az igében: szellemi erőtlenséget, gyöngeséget jelent] ti pedig erősek [g.(iszkhürosz) erős, szilárd, erőteljes, energikus] ti dicsőségesek [megbecsültek; jó hírben állók; dicsőítettek; g. (endoxosz): itt: tisztaságban ragyogó] mi pedig gyalázatosak [megvetettek; lebecsültek]
1 Kor. 4,11 Mind ez ideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, [verést szenvedünk; arcul veretünk] bujdosunk is [bizonytalan helyeken, (otthontalanul); hajléktalanok, (hazátlanok) vagyunk]
1 Kor. 4,12 Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván [kezünk munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk] ha szidalommal illettetünk, [átkoznak; gyaláznak] jót kívánunk; [áldást mondunk] ha háborúságot szenvedünk, [üldöznek] békességgel tűrjük; [türelemmel elhordozzuk; helytállunk]
1 Kor. 4,13 Ha gyaláztatunk, [becsmérelnek, rágalmaznak; ha szidalmaznak, és mialatt mi másokat bátorítunk, rossz hírünket keltve gonoszul beszélnek, mi jó szóval válaszolunk, és] könyörgünk: [imádkozunk és megvigasztalódunk] szinte [ennek] a világ(egyetemnek) szemetjévé [salakjává] lettünk, mindeneknek söpredékévé [mocskává] egész mostanig. [mind a jelen napig]
1 Kor. 4,14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes [agapé = Isten szeretetével szeretett] gyermekeimet [fiaimat, óva] intelek. [figyelmeztetlek benneteket; a szívetekre helyezem]
1 Kor. 4,15 Mert ha tízezer [számtalan] tanítómesteretek [nevelőtök, mint a gyermeket iskolába kísérő rabszolgátok] lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok [én szültelek (hoztalak létre; nemzettelek) titeket] a Krisztus Jézusban az Evangélium [örömüzenet; jó hír] által
1 Kor. 4,16 Kérlek [buzdítlak] azért titeket, legyetek az én követőim. [utánzóim, akik igyekeznek mindenben lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni, mint én]
1 Kor. 4,17 Azért küldtem [bocsátottam] hozzátok Timóteust [Istent tisztelő, Istennek kedves], ki nékem [nagyon] szeretett [kedves, drága] és hű [megbízható] fiam [gyermekem] az Úrban. Aki eszetekbe juttatja néktek [emlékeztet titeket] az én útjaimat [tanításomat; utasításaimat] a Krisztusban [Krisztus Jézussal kapcsolatos módszereimet, emlékeztetni fog titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban], amint mindenütt, minden [kihívott] gyülekezetben [egyházban; eklézsiában] tanítok [hirdetek]
1 Kor. 4,18 De mintha el se mennék [nem is készülnék] ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak [elbizakodtak; büszkévé, gőgössé lettek] némelyek
1 Kor. 4,19 Pedig elmegyek hamarosan [rövidesen] hozzátok, ha az Úr akarja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. [Akkor majd meggyőződöm (nem is a szavairól) hanem (csodatévő) erejéről; hatalmáról]
1 Kor. 4,20 Mert nem beszédben áll [szavakon alapszik; szóban nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten királysága, uralma] hanem erőben. [hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]
1 Kor. 4,21 Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok, avagy [agapéval, Isteni] szeretettel és szelídségnek szellemével?
1Kor 5. Egy botrányos eset felszámolása
1 Kor. 5,1 Általában hallatszik köztetek paráznaság, [Mindenfelé az a hír járja, (beszélik) hogy paráznaság van (fordul elő) közöttetek] méghozzá olyan paráznaság is, amilyen a pogányok [nemzetek] között sem említtetik, [sem fordul elő] hogy valaki atyjának feleségét elvegye. [hogy tudniillik valaki apjának feleségével él]
1 Kor. 5,2 És ti fel vagytok fuvalkodva, [S ti még kérkedtek] és nem keseredtetek meg inkább, [ahelyett, hogy (sírnátok; szomorkodnátok) bánkódnátok] hogy kivettetnék közületek, [és kizárnátok (eltávolítottátok volna; kirekesztenétek; kiemeltetnétek) magatok közül] aki ezt a dolgot cselekedte. [aki effélét művel]
1 Kor. 5,3 Mert én távol lévén ugyan testben, [szóma: egész valómban] de jelen lévén [(pareimi): ott van, jelen van valahol; jelenlévő személy] szellemben, már elvégeztem, [már ítéletet mondtam a fölött] mintha jelen [közöttetek] volnék, [mint jelenlevő] hogy azt, aki ekként ezt cselekedte, [aki így viselkedett],
1 Kor. 5,4 [Úgy ítéltem, hogy miután] Ti és az én szellemem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, [egyesültünk; egybe fonódott a ti szellemetek és az enyém (szünagó): együttlét; összegyűlni; összegyülekezni] a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával [erejével]
1 Kor. 5,5 Átadjuk [kiszolgáltatjuk] az ilyent a sátánnak [(Szátánász) (ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló), rátámadó] a (hús)testnek veszedelmére, [g.(olethrosz): romlására; megsemmisülésére; pusztulására; vesztére] hogy a szellem megtartassék [megmeneküljön; kiszabaduljon] az Úr Jézusnak ama napján.
1 Kor. 5,6 Nem jó [helyes; szép] a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny [kevés; parányi] kovász az egész tésztát megposhasztja. [megkeleszti; erjedésbe hozza]
1 Kor. 5,7 Tisztítsátok [takarítsátok] el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává aminthogy kovász nélkül valók vagytok; [hiszen mentesek is vagytok a kovásztól; g. (adzümosz): kovásztalan, azaz (átvitt értelemben) nem romlott, nem megrontott] mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, [pászkaáldozatunk] a Krisztus, megáldoztatott [föláldoztatott; megöletett már] érettünk.
1 Kor. 5,8 Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak [álnokságnak] és gonoszságnak [(ponéria): gonoszság (romlottság), azaz (speciális értelemben): rosszindulat] kovászával, hanem tisztaságnak [(eilikrineia): egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség; nyíltszívűség] és igazságnak [(aletheia): valóság, Isten Igéje] kovásztalanságában. [(adzümosz): kovásztalan, azaz (átvitt értelemben) nem romlott, nem megrontott (kenyereivel)]
1 Kor. 5,9 Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal [(pornosz): egy (férfi) prostituált; buja, fajtalan, lányfuttató férfi] ne társalkodjatok. [Ne barátkozzatok (érintkezzetek) romlott emberekkel; ne keveredjetek össze többé egy társaságba a cédákkal; nem szabad kapcsolatot tartani velük]
1 Kor. 5,10 De nem általában [általánosságban írtam, hogy] e világ paráznáival, [kicsapongóival; cédáival] vagy csalóival, [fösvényeivel; nyerészkedőivel; kapzsijaival; haszonlesőivel; telhetetleneivel] vagy ragadozóival, [rablóival; harácsolóival; zsarolóival] vagy bálványimádóival; [ne keveredjetek össze] mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. [szöknötök]
1 Kor. 5,11 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, [ne érintkezzetek; olyannal ne keveredjetek (többé egy társaságba) össze] ha valaki atyafi létére [akit bár testvérnek neveznek] parázna. [kicsapongó; céda; (pornosz): parázna, fajtalankodó férfi, szerető]. vagy csaló, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonleső; telhetetlen; harácsoló] vagy bálványimádó. [g. (eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt értelemben)], vagy szidalmazó, [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; sértegető; becsmérlő; káromkodó] vagy részeges, vagy ragadozó. [rabló; zsaroló; kapzsi] Az ilyennel még együtt se egyetek. [ne is étkezzetek együtt; ne éljetek közösségben velük]
1 Kor. 5,12 Mert mi közöm ahhoz, [nem tartozik rám] hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? [bíráskodjam; ítélgessem] avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet [azok fölött, akik a közösséghez tartoznak]?
1 Kor. 5,13 A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg [(krinó): alapjelentése: elválaszt, megkülönböztet; (ki)válogat, meghatároz]. Vessétek ki [távolítsátok el, emeljétek (irtsátok) ki] azért a gonoszt [(ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] magatok közül.
1Kor 6. A keresztények peres ügyei
1 Kor. 6,1 Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok [(adikosz): igaztalan, hamis, istentelen hitetlenek] előtt törvénykezni, [keresni igazát; pereskedni] és nem a szentek előtt?
1 Kor. 6,2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világot [a görög koszmosz szó jelentése: világegyetem; világmindenség; a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt.)] ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, arra talán méltatlanok [alkalmatlanok] vagytok, hogy a legkisebb [legjelentéktelenebb] dolgokban [legkisebb mindennapi ügyekben; egészen mellékes dolgokban] való ítéletekre?
1 Kor. 6,3 Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat? [angyalok fölött is ítélkezünk majd, akkor mennyivel inkább (a világi ügyeket) a mindennapi (megélhetésre tartozó) élet ügyeiben (dolgok fölött)]
1 Kor. 6,4 Azért ha életszükségre való dolgok felől [a mindennapi (evilági) élet (a megélhetés) dolgai (ügyei) felől] van törvénykezéstek, [kell ítélkezni] akik a gyülekezetben [eklézsiában] legalábbvalók, [akiket a legkevesebbre becsültök (akik jelentéktelenek); akik semmit sem számítanak a gyülekezet (kihívott) eklézsia) előtt] azokat ültessétek le. [olyanokat tegyetek meg (rendeljetek) bírónak]
1 Kor. 6,5 Megszégyenítéstekre mondom: [Azért mondom ezt, (azért szólok) hogy szégyenkezzetek] Hát [úgy állunk, hogy] nincs [nem akad] ti köztetek egy bölcs [értelmes] ember sem, aki ítéletet tehetne [aki igazságot tudna mondani] az ő atyjafiai [testvérei] között? [aki testvérei ügyében döntőbíró lehetne]
1 Kor. 6,6 Hanem atyafi [testvér] atyafival [testvérével] törvénykezik, [pereskedik] még pedig [ráadásul] hitetlenek előtt?
1 Kor. 6,7 Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, [már az is hiba közöttetek; veszteség nálatok; hát bizony teljességgel vereséget jelent nektek; teljes kudarc] hogy törvénykeztek [pereskedtek] egymással. Miért nem szenveditek [viselitek el, miért nem hagyjátok] inkább a bántalmazást? [igazságtalanságot; bosszúságot; sérelmet; méltatlanságot; hogy vétsenek ellenetek] Miért nem tűritek inkább a kárt? [károsodást; hogy kifosszanak; hogy csalást kövessenek el veletek szemben]
1 Kor. 6,8 Sőt ti okoztok [követtek el] bántalmazást [igazságtalanságot; sérelmet; méltatlanságot] és [okoztok] kárt, [fosztotok ki mást; sőt ti követtek el csalást] még pedig [éppen] atyátokfiainak. [testvéreiteknek]
1 Kor. 6,9 Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok [gonoszok; hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [királyságát]. Ne tévelyegjetek; [ne ámítsátok (csaljátok meg; ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint megvásárolható); parázna (buja, fajtalan), lányfuttató férfi; kicsapongók; cédák] se bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt értelemben)]. Se házasságtörők, se pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; puhák; elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott férfiak; (pederaszta, homoszexuális férfi]. Se férfiszeplősítők, [(arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek; férfiakkal paráználkodó (közösülő; háló)]
1 Kor. 6,10 Se lopók, [tolvaj] se telhetetlenek, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonleső] se részegesek, [iszákosak] se szidalmazók. [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódó] se ragadozók [rabló; harácsoló; zsaroló; (arpax): erőszakkal eltulajdonít; a zsákmányt gyors, hirtelen mozdulattal elragadja és elviszi, mint a farkas a zsákmányát] nem örökölhetik [nem részesülnek] Isten országát. [királyságát]
1 Kor. 6,11 [bizony] Ilyenek voltatok pedig némelyek, [közületek régen] de megmosattatok, [Isten megmosott; megtisztultatok] de megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de megigazíttattatok [megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által.
1 Kor. 6,12 Minden szabad [megengedett] nékem, de nem minden használ. [hasznos; előnyös] minden szabad nékem, [csak ne váljak semminek rabszolgájává; (hatalmába semmi ne kerítsen; ne igázzon le)] de én nem adatom [kerüljek] valakinek [senkinek] hatalma alá [de nem fogom hagyni, hogy bármi is hatalma alá vonjon]
1 Kor. 6,13 Az eledelek a hasnak [az étel a gyomorért van] és a has az eledeleknek [a gyomor az ételért] rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. [(katargeó): teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi, szó szerint vagy átvitt értelemben] A test [(szóma):a teljes valótok] azonban nem a paráznaságnak [(porneia) fajtalankodás, házasságtörés; kicsapongás; képletesen: bálványimádás] rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek (szóma: egész valótoknak)
1 Kor. 6,14 Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, [életre keltette] minket is feltámaszt [életre kelt a halálból] az ő hatalma [ereje] által
1 Kor. 6,15 Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek (szóma: egész személyiségetek):a Krisztusnak tagjai [(melosz): – végtag vagy testrész, a test (szóma = személyiség) egy-egy funkciót végző része]? Elszakítva [leválasztva; elvéve] hát a Krisztus tagjait, paráznának [feslett (parázna; céda; szajha) bálványimádó] tagjaivá tegyem? Távol legyen. [Isten mentsen; szó sem lehet róla]
1 Kor. 6,16 Avagy nem tudjátok-é, hogy aki a paráznával [(porné): tisztátalan; céda; szajha képletesen: egy bálványimádó] egyesül, [(kollaó): ragaszkodik; tapad; tart] egy test (szóma) vele? [Az Írásban ugyanis ez áll] Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. [hússá]
1 Kor. 6,17 Aki pedig az Úrral egyesül, [ragaszkodik; tapad; tart] egy szellem Ővele
1 Kor. 6,18 Kerüljétek [Távoztassátok el; Fussatok, meneküljetek] a paráznaságot. [(pornejá): – prostitúció, szajhaság (beleértve a házasságtörést és a vérfertőzést); – képletesen: bálványimádás; Istentől való elesés]. Minden bűn, [(hamartéma): céltévesztés, vétek] melyet az ember cselekszik, [elkövet; tesz] a testen [(szóma): személyiség] kívül van. De aki paráználkodik, [(porneuó):- prostitúciót, szajhaságot művel, azaz (szó szerint) kielégíti törvénytelen (szexuális) vágyát, vagy (képletesen) bálványt imád, paráználkodik, fajtalankodik] a maga teste [(szóma): személyisége] ellen vétkezik. [(hamartanó): – a szó szoros értelmében: eltéveszti a célpontot (átvitt értelemben) hibázik, különösen (erkölcsileg) vétkezik]
1 Kor. 6,19 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma: személyiségetek) [amit Istentől kaptatok] a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] akit Istentől nyertetek; [aki Isten ajándékából a tietek] és nem a magatokéi vagytok
1 Kor. 6,20 Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szóma): személyiségetekben] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)
1 Korinthus 7. fejezet: VÁLASZ AZ APOSTOLNAK FELTETT KÉRDÉSEKRE
1 Kor. 7,1 Amik felől pedig írtatok nékem, [ezt válaszolom] jó [vagyis: az az ideális; nemes dolog; tisztességes, becsületes] a férfiúnak [embernek] asszonyt nem illetni. [ha az ember asszonnyal nem érintkezik]
1 Kor. 7,2 De a paráznaság [kicsapongás (cédaság; fajtalanság) veszélye (elterjedtsége)] miatt [azonban] minden férfiúnak tulajdon [saját] felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon [saját] férje.
1 Kor. 7,3 A feleségének [asszonynak] adja meg a férj [amivel tartozik] a köteles jóakaratot; [teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben] hasonlóképpen a feleség [asszony] is [ugyanazt] a férjének.
1 Kor. 7,4 A feleség nem ura a maga testének (szóma = személyének, egész lényének) hanem a férje; [Az asszony testével (szóma) nem maga rendelkezik, (teljhatalommal) hanem a férje], hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, (szóma) hanem a felesége. [Éppígy a férfi testével (szóma) sem ő rendelkezik, (teljhatalommal) hanem a felesége]
1 Kor. 7,5 Ne fosszátok meg egymást, [Ne tartózkodjatok (vonakodjatok) egymástól] hanemha [legföljebb] közös [megegyezéssel, egyenlő] akaratból bizonyos ideig, [egy időre (időszakra)]. Hogy ráérjetek a [böjtölésre] és [időt szentelhessetek] az imádkozásra azután ismét együvé [egymáshoz] térjetek, [legyetek együtt] hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. [az önmegtartóztatás (önfegyelmetek) hiánya miatt]
1 Kor. 7,6 Ezt pedig kedvezésképpen [engedményként; engedékenységből] mondom, nem parancsolat szerint. [parancsként]
1 Kor. 7,7 Mert szeretném, [akarnám] ha minden ember [férfi] úgy volna, [olyanok volnátok] mint én magam is; de kinek-kinek tulajdon [saját; külön] kegyelmi ajándéka [(khariszma): a kegyelem megnyilvánulása. Győzelmi ajándék, jutalom (a győztes hadvezértől) a Szellem megnyilvánulása: szellemi ajándék] vagyon Istentől, egynek így [ilyet], másnak pedig úgy [olyat]
1 Kor. 7,8 Mondom pedig a nem házasoknak [nőtleneknek; házasságon kívül élőknek] és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, [nemes dolog] ha úgy maradnak, mint én is [vagyok].
1 Kor. 7,9 De ha magukat meg nem tartóztathatják, [de ha nincs önuralmuk] házasodjanak meg [lépjenek házasságra]: mert jobb [dolog megházasodni] házasságban élni, mint [szenvedélytől] égni [lángolni; (püroomai): izzik, lángol, lobog valamilyen érzéstől, szándéktól, stb. (pl. vágytól; haragtól..)]
1 Kor. 7,10 Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [A feleség ne hagyja el férjét]
1 Kor. 7,11 Hogyha pedig elválik is, [Ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [(katallaszszó): nézeteltérést elrendez] férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. [nehogy elhagyja]
1 Kor. 7,12 Egyebeknek [többieknek] pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak [testvérnek] hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, [aki kész vele (együtt)élni] el ne bocsássa azt. [ne küldje (ne hagyja) el]
1 Kor. 7,13 És amely [valamelyik hivő] asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, [és az szívesen marad vele (kész, azaz: jónak látja vele együtt élni)] el ne bocsássa azt. [ne hagyja el férjét]
1 Kor. 7,14 Mert meg van szentelve [(agiadzó): megszenteltetik, szentté lesz a hívővel való közösségben] a hitetlen férj az ő [hívő] feleségében, és meg van szentelve [megszentelődik] a hitetlen asszony az ő [hívő] férjében, [testvérben] mert különben a ti gyermekeitek [fiaitok] tisztátalanok volnának, most pedig [így azonban] szentek [(h)agiosz: olyan személy, aki Istennek, az Ő szolgálatának fenntartott].
1 Kor. 7,15. Ha pedig a hitetlen [házastárs; a nem hívő(fél)] elválik, [válni akar; fogja magát és elmegy] ám váljék el; [menjen el] nem vettetett (rab)szolgaság alá [nincs lekötve (kötelezve; rabszolgasorsra ítélve)] a keresztyén férfiú, [a hívő férj] vagy asszony [hívő (asszony) feleség] az ilyen dolgokban. [esetekben] De békességre hívott minket az Isten. [Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk]
1 Kor. 7,16 Mert mit [honnan] tudod, te asszony, ha [vajon] megmentheted-e a férjedet; [hogy a férfit üdvösségre vezetheted] vagy mit [honnan] tudod, te férfiú, ha [vajon] megmentheted-e a feleségedet? [üdvösségre vezetheted-e az asszonyt]
1 Kor. 7,17 Csak amint kinek-kinek adta az Isten, [mindenki úgy éljen, ahogy az Úr kiosztotta az ö ajándékát néki] amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden [az összes] (kihívott) gyülekezetben [eklézsiában] ekképpen [így] rendelkezem.
1 Kor. 7,18 Körülmetélten hivatott el valaki? Ne fedezze el azt; [ne tüntesse el körülmetéltségét] körülmetéletlenül hivatott el valaki? Ne metélkedjék körül
1 Kor. 7,19 A körülmetélkedés semmi, [hasonlóképpen] a körülmetéletlenség is semmi; hanem [csak az] Isten parancsolatainak [(entolé): végzés] megtartása. [fontos; ér valamit]
1 Kor. 7,20 Kiki amely hivatásban [(klészisz): hivatás; foglalkozás; társadalmi helyzet. Itt: „ki-ki maradjon meg abban a (társadalmi, emberi) helyzetben, amelyre elhivatott (= amelyre Isten rendelte; amelybe Ő helyezte bele)] hívatott el, abban maradjon. [(menó): – marad (egy adott helyen, állapotban, kapcsolatban vagy várakozásban)]
1 Kor. 7,21 Szolgai állapotban [Rabszolgaként] hivattattál el? [kaptad a meghívást] Ne gondolj [törődj] vele, [ne (bánkódj) aggasszon] sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal [maradj meg abban; azt használd ki]
1 Kor. 7,22 Mert az Úrban elhívott (rab)szolga az Úrnak szabadosa; [felszabadítottja; szabadon bocsátottja; megszabadítottja] hasonlóképen, aki szabadságban [szabad emberként] hívatott el, Krisztusnak (rab)szolgája .
1 Kor. 7,23 [Nagy] Áron vétettetek meg, [Nagy váltságdíjat fizetett értetek] ne legyetek [ezért] embereknek (rab)szolgái.
1 Kor. 7,24 Kiki amiben [amilyen állapotban] elhívatott, [amelyben meghívást kapott] atyámfiai, [testvérek] abban [a hivatásban] maradjon meg az Isten előtt.
1 Kor. 7,25 A hajadonok felől [szüzeket illetően] nincs ugyan [külön] parancsolatom [(epitagé): – végzés vagy határozat] az Úrtól, de tanácsot adok [de véleményt azért mondok] úgy, [annak alapján] mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemlő legyek. [hogy aztán hű, megbízható legyek]
1 Kor. 7,26 Úgy ítélem [vélem; azt tartom] azért, hogy jó [hasznos] ez a jelenvaló szükség [küszöbön álló megpróbáltatások (ana(n)gké): kényszerítés, kényszerhelyzet, kényszer; szükségszerűség; szorultság, szorult helyzet, nyomorúság. Itt: „a reánk váró, bekövetkezendő nyomorúság] miatt, [ez az állapot ajánlható] hogy tudniillik jó az embernek úgy [szűzen] maradni [ahogy én vagyok]
1 Kor. 7,27 Feleséghez [asszonyhoz] köttettél? Ne keress elválást (felbontást) [ne törekedj elválni]. Megszabadultál feleségedtől? [fel vagy oldva az asszonytól; (ha feleség nélkül vagy)] Ne keress feleséget [asszonyt].
1 Kor. 7,28 De ha veszel is feleséget, [megházasodsz] nem vétkezel (hibázol); és ha férjhez megy [házasságra lép] is a hajadon, [szűz] nem vétkezik; [(hamartanó): nem téveszti el a célpontot] de az ilyeneknek háborúságuk [gyötrelmük] lesz a (hús)testben [szorongattatásuk lesz a hústól] Én pedig kedveznék néktek. [s én meg akarlak kímélni benneteket]
1 Kor. 7,29 Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, [testvérek] mert az [hátralevő] idő(szak) rövidre van szabva [a rendelkezésünkre álló idő korlátozott] ezentúl [(kairosz): – alkalom, vagyis megállapított vagy megfelelő idő. Itt: az Istentől megszabott tartalommal telített időszak (amely el van határolva a többitől), lejár], azért [a jövőben] akiknek van is feleségük, úgy [olyanok] legyenek, [éljen úgy] mintha nem volna
1 Kor. 7,30 És akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vigadnak, [örülnek; örvendeznek] mintha nem vigadnának; akik vesznek, mintha semmijük sem volna. [a sírók úgy éljenek, mintha nem volna sírni valójuk; az örvendezők, (örülők) mintha nem volna örülni valójuk; akik vásárolnak valamit, mintha nem volna tulajdonuk az; (a vásárlók, mintha semmit meg nem tartanának)]
1 Kor. 7,31 És akik élnek [a világ javaival] e világgal, [felhasználják (igénybeveszik) a világ dolgait; hasznot húznak a világból] mintha nem élnének: [vele; mint akik azt nem kényük-kedvük szerint használnák; (mintha nem vennék igénybe)] mert elmúlik e világnak ábrázatja. [alakja; formája; pompája; külső arculata; megjelenési formája; mert változik e világ színtere]
1 Kor. 7,32 Azt akarnám [szeretném] pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. [hogy gond ne terheljen titeket; mentesek legyetek az aggodalomtól]. Aki házasság nélkül van, [nőtlen; feleség nélküli] arra visel gondot, ami az Úré, [az Úr dolgaival törődik; az Úr dolgaiért szorgoskodik] mimódon kedveskedhessék az Úrnak; [hogyan járjon az Úr kedvében; (hogyan legyen tetszésére az Úrnak)]
1 Kor. 7,33 Aki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, [a megházasodott azonban a világi dolgokkal törődik; (azokról szorgoskodik melyek e világéi) hogy] mimódon kedveskedhessék a feleségének. [hogyan keresse felesége (asszonya) kedvét ezért meg van osztva élete]
1 Kor. 7,34 Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. Aki nem ment férjhez [a nem házas asszony és a szűz (hajadon)], az Úr dolgaira visel gondot, [arra gondol, ami az Úré; szorgalmatos az Úr dolgaiban, és azokról gondoskodik]. Hogy szent [tiszta] legyen mind testében (szóma = egész lényében), mind szellemében; aki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének. [míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében; azokról gondoskodik, azok miatt aggódik, melyek a világéi, mint tessék férjének]
1 Kor. 7,35 Ezt pedig a ti hasznotokra [javatokra; érdeketekben] mondom. Nem hogy tőrt vessek [csapdát állítsak; hurkot vessek] néktek, [nem azért, hogy tőrbe csaljalak] hanem [hogy tisztességesen éljetek, és osztatlan szívvel (akadály nélkül) ragaszkodjatok az Úrhoz; azért, hogy úgy élhessetek az Úr mellett, hogy ne legyetek ide-oda rángatva]. Hogy illendőképen és állhatatosan [osztatlan szívvel] ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul. [hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket; és hogy arra indítsalak benneteket, ami illő, és arra, ami állandó szolgálatkészséget jelent az Úr iránt, figyelemelterelődés nélkül]
1 Kor. 7,36 De ha valaki [mégis azt gondolja hogy igazságtalanul (tisztességtelenül) bánna hajadon lányával] szégyennek tartja az ő hajadon leányára, ha virágzó idejét múlja. [mert eljárt fölötte az idő és mégis hajadon marad] és szükségét látja [és úgy kell történnie], amit akar, azt cselekedje, [tegye] nem vétkezik. Menjenek [adja] férjhez. [de ha valaki úgy gondolja, hogy helytelenül jár el szüzességével [parthenosz: szűz, szüzesség, valakinek a hajadon kora, hajadonsága: érintetlen, tiszta] szemben – ha az túl van már a fiatalkor virágzásán, és így kell történnie – tegye meg, amit akar, nem vétkezik]
1 Kor. 7,37 Aki pedig szilárdan [(hedraiosz): – mozdíthatatlan, rendíthetetlen] áll a szívében [bensejébent]. és a szükség nem kényszeríti [ananké: kényszer (szó szerint vagy átvitt értelemben); KJV: nyomorúság, muszáj, kénytelen, kényszerűség(-ből), szükség(-es), szüksége van valamire, előfeltétele, velejárója valaminek]. Hatalma (exúszia): kiváltság, azaz (szubjektíven) erő, képesség, szabadság, vagy (objektíven) uralom, hatalom] pedig van a tulajdon akarata [kívánsága] fölött, és azt végezte el [úgy döntött] szívében, hogy megtartja hajadon leányát, [a maga szüzességét megőrzi] jól teszi. [Akinek azonban szilárd a meggyőződése, (szívében elvégezte) s minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy döntött, (hatalma lévén akarata szerint cselekedni), hogy megőrzi szüzességét, jól teszi]
1 Kor. 7,38 Azért, aki férjhez adja, (házasságra adja szüzességét) az is jól teszi, de aki nem adja férjhez, [házasságra] még jobban teszi.
1 Kor. 7,39 Az asszonyt törvény köti, [le van kötve; össze van kapcsolva] míg férje él, de ha férje meghal, [elaluszik, elhunyt,] [felszabadul] szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy [de csak] az Úrban1
Kor. 7,40 De boldogabb, ha úgy [ilyen állapotban] marad, az én véleményem szerint; [ez a tanácsom; az én értelmem szerint] pedig hiszem, [úgy vélem] hogy bennem is Istennek Szelleme van. [én is az Isten Szelleme birtokában vagyok].
1Korinthus 8. fejezet: AZ ÁLDOZATI HÚS FOGYASZTÁSA
1 Kor. 8,1 A bálványáldozatok [a bálványnak áldozott állatból a piacon eladott hús] felől pedig tudjuk (biztosak vagyunk), hogy mindnyájunknak van ismeretünk. [mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk] Az ismeret [(gnószisz: nem a kijelentésen alapuló ismeret, tudás] felfuvalkodottá tesz [(phüszioó): – felfúj, azaz (képletesen) büszkévé (gőgössé) tesz. Szellemi gőg tölti el „üres léggömb” lesz], a [agapé: Isten szerinti] szeretet pedig épít [(oikodomeó): felépít (átvitt értelemben) megerősít. A szellemi építés épülésére tesz valamit valakinek]
1 Kor. 8,2 Ha pedig valaki azt hiszi, [gondolja; véli] hogy (tökéletesen) tud (teljesen ismer) valamit, [aki tetszeleg tudásában] még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. [még nem értette meg, még nem ismerte fel, hogyan kell neki tudnia (mi a helyes ismeret)]
1 Kor. 8,3 Hanem ha valaki [aki azonban] az Istent szereti [(agapaó): Jelentése így adható vissza: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben], ismeri azt az Isten [azt az Isten is (már megismerte) a magáénak tudja; az ilyen ember Istentől megajándékoztatott volt értelemmel (vagyis: ismeretet nyert)]
1 Kor. 8,4 Tehát a bálványáldozati hús evése felől [Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását (megevését) illeti] tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy.
1 Kor. 8,5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek [Igaz, beszélnek istenekről] akár az égben, akár a földön, [az égen és földön] aminthogy van sok isten és sok úr; [mivel sok istenük és uruk van]
1 Kor. 8,6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [akiből] van [ered; származik] a mindenség, mi is Őbenne; [s akiért (és aki végett) mi is vagyunk] és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, [akin keresztül támadott a mindenség] mi [magunk] is [rajta keresztül] Őáltala
1 Kor. 8,7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret [(gnószisz): megismert tudás]. Sőt némelyek a bálványáldozathoz szokott [a bálvány felől való] lelkiismeretük [(szüneidészisz): szellemi ismeret -, együttészlelés] miatt mind mai napig úgy eszik [fogyasztják] a húst [mint bálványáldozatot (mint áldozati eledelt)], és az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtlen, [(asztheneia): szellemi ismeretben és erőben instabil, téves] megfertőztetik. [beszennyeződik; tisztátalanná lesz]
1 Kor. 8,8 Pedig az eledel nem tesz minket kedvessé Isten előtt. [Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon], mert ha eszünk is, azzal nem nyerünk [nem lesz előnyünk; akkor sincs érdemünk]; ha nem eszünk azzal sem veszítünk. [nem lesz belőle hátrányunk; nem leszünk alacsonyabb rendűek; (rosszabbak)]
1 Kor. 8,9 De meglássátok, [Arra azonban ügyeljetek; (vigyázzatok)] hogy ez a ti szabadságtok [kiváltságotok; feljogosult voltotok] valamiképpen botránkozásukra ne legyen [(proszkomma): megtorpanás; hibás lépés; megütközés, fennakadás, valamibe való beleütközés; gát, akadály; botláskővé ne váljon] az erőtleneknek [a gyengéknek]
1 Kor. 8,10 Mert ha valaki meglát téged akinek ismereted van, [ki értelemmel megékesíttettél] hogy a bálványtemplomnál vendégeskedsz. [Ha tehát valaki a bálványok helyén letelepedni látja azt, akiben megvan a tudás] annak lelkiismerete, mivelhogy erőtlen, [téves; gyönge] nem arra indíttatik-e, [felbátorodik arra] hogy megegye a bálványáldozatot? [vajon a lelkiismerete, miután erőtlen, nem abban az irányban szerez-e „épülést”, hogy a bálványáldozati húst megeheti?]
1 Kor. 8,11 És a te ismereted [tudományod] miatt elkárhozik [elvész] a te erőtlen [gyönge] atyádfia, [Így tudásoddal (ismereted miatt) tönkreteszed (veszedelembe taszítod) aggályos testvéredet] akiért Krisztus meghalt.
1 Kor. 8,12 Így aztán, mikor az atyafiak [testvérek] ellen vétkeztek, és az ő erőtlen [gyönge; aggályos] lelkiismeretüket megsértitek [megsebesítitek; azoknak a lelkiismeretét, mely a Krisztussal szemben erőtlen], a Krisztus ellen vétkeztek
1 Kor. 8,13 Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg [ha az evés tőrbe csalja] az én atyámfiát, [testvéremet] inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát [testvéremet] meg ne botránkoztassam.[tőrbe ne ejtsem].
1Kor 9. APOSTOLSÁGOM PECSÉTJE TI VAGYTOK AZ ÚRBAN
1 Kor. 9,1 Nem vagyok-e apostol? [(aposztolosz): kiküldött, akit felruháztak hatalommal feladata elvégzésére. Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik] Nem vagyok-e szabad? Nem láttam-e Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám [eredménye] vagytok-é ti az Úrban?
1 Kor. 9,2 Ha egyebeknek [másoknak] nem vagyok apostola, de bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak [küldetésem] pecsétje [(szfrágisz); hitelesítés megerősítés] ti vagytok az Úrban
1 Kor. 9,3 Ez az én védelmem [feleletem; védekezésem; (apológia) Itt: az én védekező válaszom azoknak, akik ítélkeznek fölöttem] azok ellenében, [azokkal szemben; (Ezzel igazolom magam azok előtt)] akik vádolnak engem. [akik (engem bírálgatnak; vizsgálgatnak; vallatnak) felelősségre (kérdőre;) vonnak]
1 Kor. 9,4 Nincsen-e arra jogunk, [szabadságunk (felhatalmazásunk)] hogy együnk és igyunk?
1 Kor. 9,5 Nincsen-e arra jogunk, [szabadságunk; felhatalmazásunk] hogy keresztyén feleségünket [testvérnőt, mint feleséget] magunkkal vigyük [hordozzuk], mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás [Péter apostol Jézustól kapott neve arámul Kéfa, jelentése: kő, szikla]
1 Kor. 9,6 Avagy csak nekem és Barnabásnak [a megnyugtatás, vigasztalás; prófécia fia] nincs-e jogunk, [szabadságunk; felhatalmazásunk] hogy ne dolgozzunk? [mentesülni a kétkezi munkától?(hogy ne végezzünk világi munkát?)]
1 Kor. 9,7 Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha [bármikor is] a maga [saját] zsoldján? [költségén] Kicsoda plántál [ültet] szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? [terméséből] Vagy kicsoda legeltet [terelget] nyájat, és nem eszik [issza; élvezi] a nyájnak tejéből?
1 Kor. 9,8 Vajon emberi módon [megfontolásból; okoskodással] beszélem-e [mondom; szólom] ezeket? Vagy nem ezeket mondja-é [így nyilatkozik] a törvény is?
1 Kor. 9,9 Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel [be] a nyomtató [(aloaó): – kitapossa a gabonát. KJV: csépel, a mag (szem) különválasztása a héjától] ökörnek száját. [ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára; (phimoó): – elhallgattat (elnémít) szájkosarat rak fel] Avagy [talán] az ökrökre van-e az Istennek gondja? [Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten]
1 Kor. 9,10 Avagy nem [inkább] érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, [szántóvetőnek] (elváró) reménység alatt kell szántania, és aki csépel, abban a(z) (elváró) reménységben teszi, hogy részesül a termésben
1 Kor. 9,11 Ha mi néktek [köztetek] a szellemieket [javakat] vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti (hús)testi [anyagi; földi] javaitokat aratjuk? [hogy aztán a hús világához tartozókat (hústestieket «hústest számára valókat») aratjuk abból, ami a tiétek]
1 Kor. 9,12 Ha egyebek [mások] élnek nálatok e joggal [kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással], mért nem inkább mi? [nekünk nincs több jogunk hozzá?] De mi nem éltünk e jogunkkal [szabadsággal; felhatalmazássa; nem használtuk ezt a jogot]; hanem mindent eltűrünk, [elviselünk] hogy valami akadályt ne gördítsünk [gátat ne vessünk] a Krisztus Evangéliuma [örömüzenete; a jó (győzelmi) hír] elé
1 Kor. 9,13 Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, [akik a templomban (szentélyben) szolgálnak] a szent helyből [templomból (szenthelyből származó eledellel)] élnek, [a szentélyből valókat eszik] és akik az oltár [áldozati hely] körül forgolódnak, [szolgálnak; serénykednek] az oltárral együtt veszik el részüket? [az oltárra vitt adományokból részesednek]
1 Kor. 9,14 Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot [örömüzenet; jó hír] hirdetik, [prédikálják] az evangéliumból [örömüzenetből; jó hírből] éljenek
1 Kor. 9,15 De én ezek közül eggyel sem éltem. [Én azonban mindebből egyet sem vettem igénybe] Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így [cselekedjenek] történjék [ezután], mert jobb nékem [mert hasznosabb volna] meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye [félremagyarázza] az én dicsekedésemet. [minthogy valaki üres dicsekvéssel vádoljon]
1 Kor. 9,16 Mert ha az evangéliumot [örömüzenetet; jó hírt] hirdetem, [prédikálom; evangelizálok] nem dicsekedhetem, [nem dicsekvés az nekem] mert szükség [kötelesség] kényszerít engem. [mivel kényszer alatt vagyok, kényszer nehezedik rám] Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot [örömüzenetet; jó hírt] nem hirdetem. [prédikálom]
1 Kor. 9,17 Mert ha [szabad] akaratom szerint [jó kedvvel] önként [önszántamból; készségesen] teszem [művelem; cselekszem] ezt, jutalmam van; [bért kapok] ha pedig akaratom nélkül, [nem önszántamból; kényszerűségből; kénytelen-kelletlen;, akaratom ellenére] sáfársággal bízattam meg. [csak megbízott intéző, tiszttartó vagyok]
1 Kor. 9,18 Micsoda tehát az én jutalmam? [mi is a bérem?]. Az, hogy amikor prédikálom [hirdetem] az evangéliumot, [örömüzenetet; jó hírt] ingyenessé [viszonzás nélkülivé] teszem a Krisztus evangéliumát, [örömüzenetét] hogy ne éljek vissza a jogaimmal [anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó szabadságommal; és nem kell igénybe vennem az örömüzenettel együtt járó jogomat] az evangélium hirdetésénél
1 Kor. 9,19 Mert én, noha mindenkivel szemben [mindenkitől] szabad [független] vagyok, magamat mindenkinek (rab)szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem
1 Kor. 9,20 És a zsidóknak zsidóvá lettem, [A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó] hogy zsidókat nyerjek meg. A törvény [uralma] alatt valóknak [élőknek] törvény [uralma] alatt valóvá lettem, [A törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem – noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve (nem élek a törvény «uralma» alatt)] hogy a törvény alatt valókat [élőket, azokat, akik a törvény alárendeltjei] megnyerjem (meggyőzzem)
1 Kor. 9,21 A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, [Azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a törvényen kívül áll] noha nem vagyok Isten törvénye nélkül. [pedig nem állok Isten törvényén kívül] hanem Krisztus törvényében való, [hanem Krisztus törvényének vagyok alárendelve]. Hogy törvény nélkül valókat [törvény alá nem rendelteket] nyerjek meg.
1 Kor. 9,22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, [A gyöngék közt gyönge lettem] hogy az erőtleneket [gyöngéket] megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak [megmentsek; üdvözítsek] némelyeket. [egyeseket]
1 Kor. 9,23 Ezt pedig az evangéliumért mívelem, [mindent megteszek az örömüzenetért (jó hírért)] hogy részestárs legyek abban. [hogy nekem is részem legyen benne; hogy az azzal való közösséget élvezhessem]
1 Kor. 9,24 Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak [küzdenek], mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi [nyeri] el a jutalmat? [győzelmi (verseny) díjat] Úgy fussatok, (versenyt) hogy elvegyétek. [elnyerjétek; (katalambanó): – buzgón (mohón) megfog, vagyis megragad, hatalmába kerít, birtokol stb. (szó szerint vagy átvitt értelemben). KJV: felfog, elér (megszerez), megvalósít, megért, (meg) talál, megszerez, hozzájut, észlel (érzékel), elvesz]
1 Kor. 9,25 Mindaz pedig aki pályafutásban [küzdésben] tusakodik [versenyben vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai): az igyekezetet gátló akadályok leküzdése; – küzd, szó szerint (díjért versenyez), átvitt értelemben (ellenféllel harcol, versenyez), vagy birtokos esetben (törekedik, hogy valamit elérjen). KJV: harcol, buzgón fáradozik, igyekszik. Itt: „aki versenyen indul, – vagy vesz részt], mindenben [minden (módon, -képpen), mindig (állandóan)] magatűrtető; [(egkrateuomai): uralkodik magán; megtartóztatja magát; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai megfékezésében); tudja türtőztetni magát] azok ugyan, hogy romlandó [hervadó; (phthartosz): mulandó] koszorút [koronát] nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó, örök; halhatatlan]
1 Kor. 9,26 Én azért úgy futok, mint [aki] nem bizonytalanra [céltalanul; nem csak vaktában]. úgy viaskodom, [öklözök; harcolok; vívok] mint aki nem levegőt vagdos; [az ökölvívásban ütéseimet úgy irányítom, hogy nem a levegőt csapkodom; (nem mintha a levegőt verném)] (Az itt szereplő görög szó (deró), amelynek jelentései: Bőrrel dolgozik, vagy azzal kapcsolatos tevékenységet végez. Átvitt értelemben: lenyúzza a bőrt valakiről, elpáholja, ütlegeli. Gyötör, megver, megvesszőz, nyúz, megnyúz; ököllel sújt, öklöz (a durva bántalmazás szava)
1 Kor. 9,27 Hanem megsanyargatom [megzabolázom; állon ütöm; megöklözöm; alávetem] testemet (szóma: egész lényemet ) és szolgává teszem; [és rabságba (rabszolgaságba) vetem (kényszerítem) leigázom] hogy míg másoknak prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat versenybe hívok] magam valami módon méltatlanná ne legyek. [váljak; (magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre; magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát)]
1Kor 10. INTŐ PÉLDÁK AZ ÓSZÖVETSÉGBŐL
1 Kor. 10,1 Nem akarom [szeretném] pedig, hogy ne tudjátok, [ha elkerülné figyelmeteket] atyámfiai, [testvérek; nem akarlak titeket tudatlanságban hagyni a felől] hogy a mi (ős)atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek [keltek; vonultak] által
1 Kor. 10,2 És mindnyájan Mózesre [vízből kihúzott, kimentett] keresztelkedtek meg [Mózesbe merítkeztek be] a felhőben és a tengerben; [a felhő és a tenger által]
1 Kor. 10,3 És mindnyájan egy [ugyanazt a] szellemi eledelt [ételt] ettek
1 Kor. 10,4 És mindnyájan egy [ugyanazt a] szellemi italt ittak, mert ittak a szellemi kősziklából, amely követi [kíséri] vala őket, [velük ment] e kőszikla pedig a Krisztus volt
1 Kor. 10,5 De azoknak többségét nem kedvelé [(eudokeó): meg van elégedve, kedvét (örömét) leli valamiben, vagy valakiben. Itt nem lelte örömét bennük] az Isten, mert elhullának [odavesztek; elpusztultak (katasztrónnümi): Holttesteik szőnyegként terültek el] a pusztában
1 Kor. 10,6 Ezek pedig [intő] példáink (tüposz): mintázó („típus”), azaz egy modell (utánzáshoz) vagy példa (figyelmeztetésre). KJV: forma, figura, alak, magatartás, lenyomat, minta. Modell; terv (= előre felvázolt, megrajzolt forma); A görög tüpos szó olyan formát jelent (pl. pecsétnél), melybe a kialakítandó nyersanyagot betöltik, hogy az fölvegye a tüpos formáját. Ez volt az antitüpos; előképként] lőnek, [számunkra] hogy mi ne kívánjunk [(epithümétész): – sóvárgó. KJV: vágyódik (epekedik) valami után. Itt: gonosz, káros kívánságok rabjai] gonosz (rossz értéktelen, káros, ártalmas) dolgokat, [hogy mi ne legyünk olyanok, akik ártalmas dolgokat kívánnak] amiképpen azok kívántak [ráállítja a szívét, azaz szívesen (örömest) vágyódik valami után, megkíván]
1 Kor. 10,7 Se bálványimádók [tisztelők] ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani [(paidzó): játszadozni; szórakozni; zenélni; táncolni; kultikus táncot lejteni a szerelem papnőivel; enyelegni, szerelmi játékot folytatni; tréfálkozni, gyerekeskedni]
1 Kor. 10,8 Se pedig ne paráználkodjunk [(porneuó): törvénytelen nemi kapcsolatot folytat. Itt képletesen: eltávolodik attól a szellemi egységtől, amit a házasság szimbolizál; hitehagyást, hűtlenséget követ el] mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek [elhullottak; elpusztultak; meghaltak] egy [egyetlen] napon huszonháromezren
1 Kor. 10,9 Se a Krisztust ne kísértsük, [(ekpeiradzó): próbára tesz] amint közülük kísértették [(peiradzó): – tesztel (objektíven), azaz megkísérel, alaposan megvizsgál, próbára tesz valamivel, hogy a lényeg nyilvánvalóvá legyen; megpróbál rávenni valamire] némelyek, és elveszének [elpusztultak] a kígyók miatt
1 Kor. 10,10 Se pedig ne zúgolódjatok ((go/n/ggüdzó): morog. Félhangosan, fogai között mormolja elégedetlenségét, morogva beszél, zúgolódik), miképpen ő közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító [keze] által. [ezért lesújtott rájuk (elveszítette őket) a pusztító angyal]
1 Kor. 10,11 Mindezek pedig példaképpen [(tüposz): előre mutató értelemben: példa, (minta)kép; példa (figyelmeztetésre).. Előre felvázolt, megrajzolt forma); előkép.] estek rajtuk; [történt velük] megírattak pedig a mi tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi)] akikhez az időknek [világkorszakok (aionok)] vége elérkezett. [akik a végső (utolsó) időkben élünk]
1 Kor. 10,12 Azért aki azt hiszi, [gondolja; úgy véli] hogy áll, meglássa, [vigyázzon; ügyeljen] hogy el ne essék.
1 Kor. 10,13 Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés [(peiraszmosz): megpróbáltatás; Ez a megvizsgáltságot eredményező folyamat, amely kemény próbára teszi a testi, a lelki és a szellemi erőinket. Próbára tesz valamivel, hogy a lényeg nyilvánvalóvá legyen] esett rajtatok: [Eddig emberi erőt meghaladó kísértés (megpróbáltatás) még nem ért titeket)] de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb [erőtökön felül] kísértetni, [megpróbálni] mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést [szabadulás lehetőségét, kivezető utat] is megadja majd, [el fogja készíteni] hogy elszenvedhessétek. [hogy képesek legyetek elviselni; hogy kitartóan tudjátok tűrni]
1 Kor. 10,14 Azért szerelmeseim, [kedveseim; szeretteim] kerüljétek [távoztassátok el; fussatok; meneküljetek] a bálványimádást(ól). [a bálványok tiszteletétől]
1 Kor. 10,15 Mint okosokhoz szólok, [úgy szólok hozzátok, mint bölcsekhez; úgy beszélek veletek, mint akikről tudom, hogy eszeteket használjátok] ítéljétek meg ti, amit mondok.
1 Kor. 10,16 A hálaadásnak pohara, [kelyhe] amelyet megáldunk, [megszentelünk] nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? [nemde a Krisztus vérében való részesülés?] A kenyér, amelyet megszegünk, [megtörünk] nem a Krisztus testével [(szóma):= személyiségével; Lényével] való közösségünk-e? [nemde a Krisztus testében ((szóma):= személyiségében; lényében) való részesedés?]
1 Kor. 10,17 Mert egy a kenyér [(artosz): kenyérlepény; vékony, lapos lepényféleség volt, ami hamar megkeményedett és így törhető volt], egy test [egy kenyér, és egy test (szóma): személyiség] vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk [(metekhó): – részesedik, vagy részesül; hozzátartozik, részese valaminek]
1 Kor. 10,18 Tekintsétek meg [nézzétek csak] a (hús)test szerint való Izraelt! Akik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-e közösségben az oltárral? [akik az áldozatból (áldozatok húsából) esznek, nemde az oltár részesei?]
1 Kor. 10,19 Mit mondok tehát? [mit akarok ezzel mondani] Hogy a bálvány [bálványkép] valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? [Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit?]
1 Kor. 10,20 Sőt, hogy amit a pogányok [nemzetek] áldoznak, ördögöknek [démonoknak] áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel [démonokkal] legyetek közösségben. [Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek a gonosz szellemekkel, hogy az ördögök társai legyetek)]
1 Kor. 10,21 Nem ihatjátok az Úr poharát [kelyhét is] és az ördögök [démonok] poharát; [kelyhét is] nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök [démonok] asztalának részesei
1 Kor. 10,22 Vagy haragra ingereljük az Urat? [talán féltékenységre akarjuk ingerelni az Urat] avagy erősebbek vagyunk-e nálánál?
1 Kor. 10,23 Minden szabad [megengedett] nékem, de nem minden használ; minden szabad [megengedett] nékem, de nem minden épít. [szolgál javunkra (épülésre)]
1 Kor. 10,24 Senki ne keresse, ami az övé, [a maga javát; a maga érdekét; előnyét] hanem kiki azt, [hanem csak] ami a másé [a másikét]
1 Kor. 10,25 Mindent, amit a mészárszékben [húspiacon; húscsarnokban] árulnak, [eladásra kerül; vásároltok] megehettek, [anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle] semmit sem tudakozódván [ne kérdezgessetek semmit] a lelkiismeret miatt. [anélkül, hogy a lelkiismeretért kutatgatni kezdenétek]
1 Kor. 10,26 Mert az Úré a föld és annak teljessége. [minden gazdagsága; és minden, ami azt betölti]
1 Kor. 10,27 Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül, és el akartok menni, mindent, amit elétek hoznak, [raknak; tálalnak; tesznek] megegyetek, [mindent megehettek] semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. [ne kérdezgessetek semmit, ne kutatgassatok lelkiismereti okokból)]
1 Kor. 10,28 De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, [ez bálványoknak szentelt áldozat] ne egyétek meg [ne egyetek belőle]; azért, aki megjelentette, [egyrészt a figyelmeztető miatt, amiatt, aki szóvá tette)] és [másrészt] a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége. [gazdagsága]
1 Kor. 10,29 De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. [figyelmeztetőét] Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete? [Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete]
1 Kor. 10,31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, [tesztek] mindent az Isten dicsőségére műveljetek. [tegyetek]
1 Kor. 10,32 Meg ne botránkoztassátok [(aproszkoposz): – cselekvő igealakban: ártalmatlan, azaz nem vezet bűnbe] se a zsidókat, se a görögöket, [pogányt; helléneket] se az Isten gyülekezetét. [kihívott gyülekezetét; eklézsiáját; Megütközésre ne adjatok okot]
1 Kor. 10,33 Miképpen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, [kedveskedem] nem keresvén a magam hasznát, [ami nekem hasznos] hanem a sokaságét, [ami másoknak van javára] hogy megtartassanak. [üdvözüljenek]
1 Kor.11. ASSZONYOK AZ ISTENTISZTELETEN
1 Kor. 11,1 Legyetek az én követőim, [utánzóim] mint én is a Krisztusé. [utánzója (követője) vagyok]
1 Kor. 11,2 Dicsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, [mivel emlékeztek minden tanításomra] és amiképpen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok. [s rendelkezéseim szerint jártok el; s amit rátok bíztam, úgy tartjátok meg, ahogy átadtam néktek]
1 Kor. 11,3 Akarom pedig, [Szeretném azonban] hogy tudjátok, [ha megértenétek; tudatában legyetek] hogy minden férfiúnak [(ánér): – férfi (a szó szoros értelmében: a férfi, mint egyed). de jelenti az érettkoru embert is], feje [(kephalé): – fej (mint a legkönnyebben megragadható testrész), szó szerint vagy átvitt értelemben. Valaminek az eredete, forrása; fő; vezető. Itt a közvetlen függőség jelképe] a Krisztus [Felkent]; az asszonynak [(güné): nőnemű emberi lény. A latin Vulgata a mulier szót használja, amelynek jelentése: nő, asszony: mint az emberi nem gyengébbik fele, többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli] feje pedig a férfiú; [a nőnek feje azonban a férj] a Krisztusnak feje pedig az Isten
1 Kor. 11,4 Minden férfiú, aki befedett fővel [a fején tart (visel) valamit] imádkozik, avagy prófétál, [Írást magyaráz] megcsúfolja [szégyent hoz; megrútítja; megszégyeníti] az ő fejét. [a Fejét]
1 Kor. 11,5 Minden asszony pedig, a ki befedetlen (mezítelen) [(katakalüptosz): letakaratlan, fedetlen, lepel] fővel [fátyol nélkül] imádkozik, vagy prófétál, [Írást magyaráz; (prophéteuó):Isten kijelentését meghirdeti] megcsúfolja [szintén szégyent hoz a fejére; megrútítja; szégyenbe hozza] az ő fejét. Mert egy és ugyanaz, [ugyanolyan] mintha megnyíratott [megberetváltatott] volna
1 Kor. 11,6 Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiratkozzék is meg, [vágassa le a haját] ha pedig éktelen [szégyenletes] dolog asszonynak megnyiratkozni, [haját levágatni] vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. [kopaszra nyiratkozni; akkor leplezze is el magát]
1 Kor. 11,7 Mert a férfiúnak [(ánér): érettkoru ember] nem kell [köteles; tartozik] befednie az ő fejét, [lepellel] mivel ő az Istennek képe. [(eikón): Képmás, hasonmás; külső alak, megjelenés] és dicsősége. [(doxa): fény, ragyogás; az, ami meglátszik]. De az asszony [(güné): A latin Vulgata a mulier szót használja, amelynek jelentése: nő, asszony: mint az emberi nem gyengébbik fele, többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli. Átvitt értelemben: férfira alkalmazva: asszony] a férfiú dicsősége. [(doxa): fény, ragyogás; az, ami meglátszik]
1 Kor. 11,8 Mert nem a férfiú van [lett ugyanis] az asszonyból, [nőből] hanem az asszony [nő] a férfiúból
1 Kor. 11,9 Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, [nőért] hanem az asszony [nő] a férfiúért.
1 Kor. 11,10 Ezért kell [kötelessége] az asszonynak hatalmi jelt [annak jelét, hogy hatalom alatt áll; (méltóságának »az alárendeltségének« a fennhatóság jelét)] viselni a fején az angyalok miatt.
1 Kor. 11,11 Mindazáltal sem férfiú nincs asszony [nő] nélkül, sem asszony [nő] férfiú nélkül az Úrban
1 Kor. 11,12 Mert amiképpen az asszony a férfiúból van, [lett; származott] azonképpen a férfiú is az asszony által, [a nőn keresztül születik] az egész [mindkettő] pedig az Istentől
1 Kor. 11,13 Magatokban ítéljétek meg [döntsétek el tehát]: illendő [helyes] dolog-e asszonynak [nőnek] fedetlen [(katakalüptosz): letakaratlan, fedetlen, lepel nélküli] fővel [fátyol nélkül] imádni [imádkozni] az Istent? [Istenhez]
1 Kor. 11,14 Avagy maga a természet [(füszisz): veleszületett természet, alkat vagy szokás] is nem arra tanít-e titeket, hogy ha a férfiú nagy [hosszú] hajat visel, [növeszt] csúfsága az néki? [szégyenére (gyalázatára) válik; nincs tisztességére; megbecstelenítő]
1 Kor. 11,15 Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség [dicsőség] az néki; mert a haj fátyol [(peribolaion): Ami körülveszi az embert; burok; takaró; köpeny] gyanánt [fejdísz helyett] adatott néki. [Ha viszont az asszony (nő) növeszti meg a haját, díszére (dicsőségére) van, mert [hosszú] haját fátyol gyanánt kapta]
1 Kor. 11,16 Ha pedig valakinek tetszik versengeni, [akadékoskodni, ebben a dologban tovább akarna vitatkozni, tudja meg] nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten [kihívott] gyülekezeteinek. [ha azonban valaki valamely más szokásért látszik vitatkozni: nincsen nekünk más, és az Isten gyülekezeteinek sincs]
1 Kor. 11,17 Ezt pedig tudtotokra adván, [Amikor a következőkre rátérek, és amikor ezt a rendelkezést adom] nem dicsérlek [tapsolok], hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe [mivel összejöveteletek nem javatokra, hanem a károtokra szolgál].
1 Kor. 11,18 Mert először is, [azt hallom] mikor egybegyűltök [közösségbe gyűltök] a [kihívott] gyülekezetben, [az eklézsiában] hallom, hogy szakadások [hasadások; meghasonlások, összekülönbözés; megosztás; szétválás; visszavonás; hitszakadás] vannak [mutatkoznak] köztetek; és valami részben hiszem is
1 Kor. 11,19 Mert szükség, [kell is] hogy szakadások [(haireszisz): viszály, pártoskodás, meghasonlás, széthúzás; megosztottság] is legyenek köztetek, [körötökben] hogy a kipróbáltak [állhatatosak, megbízhatóak; hiteles] nyilvánvalókká legyenek [megismertessenek; láthatók; kitűnjenek] ti köztetek. [mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek]
1 Kor. 11,20 Mikor tehát egybegyűltök [összejöttök] egyazon [ugyanarra a] helyre, nincs úrvacsorájával való élés: [az már nem az Úr vacsorájának elköltése]
1 Kor. 11,21 Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő [eszi meg előbb] az evésnél; [hogy elfogyassza] és némely [s az egyik] éhezik, [éhen marad] némely [a másik] pedig dőzsöl. [ittas; részeg; lerészegedik]
1 Kor. 11,22 Hát nincsenek-e házaitok [otthonotok] az evésre és ivásra? [hogy ott egyetek és igyatok]. Avagy az Isten [kihívott] gyülekezetét [egyházát; eklézsiáját] vetitek-e meg, [lenézitek] és azokat szégyenítitek-e [utáljátok-e] meg, akiknek nincsen? [szegényeket; akiknek nincsen mit enniük; semmijük nincsen] Mit mondjak néktek? Dicsérjelek-e titeket ebben? [e dologban] Nem dicsérlek
1 Kor. 11,23 Mert én az Úrtól vettem, [kaptam] amit néktek előtökbe [át] is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, [elárulásának éjszakáján] melyen elárultaték [át is adták], vette [fogta] a kenyeret
1 Kor. 11,24 És hálákat adván, [(eukhariszteó): hálaadó imádságot mond] megtörte [megszegte] és ezt mondotta: [így szólt] Vegyétek, egyétek! Ez az én testem [(szóma) = lényem, erőm, énem], mely ti érettetek [helyettetek] megtöretik; [adatik] ezt cselekedjétek [tegyétek] az én emlékezetemre. [rólam való megemlékezésül]
1 Kor. 11,25 Hasonlatosképpen a pohárt [kelyhet] is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván [és így szólt]: E pohár [kehely] amaz újtestamentum [újszövetség (diathéké): – a szó szoros értelmében: rendelkezés, azaz (speciális értelemben) szerződés (különösen végakarat). KJV: szövetség, végrendelet; végakarat, amit hivatalos írásban (végrendeletben) rögzítettek] az én vérem által; ezt cselekedjétek, [tegyétek] valamennyiszer isszátok [isztok belőle] az én emlékezetemre. [énrólam való megemlékezésül tegyétek ezt]
1 Kor. 11,26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, [kelyhet] az Úrnak halálát hirdessétek, [(katangelló): – kihirdet, közhírré tesz. KJV: kijelent, kinyilvánít, kihirdet, prédikál, (meg-) mutat, beszél valamiről, tanít] amíg eljövend. [amíg meg nem jelenik]
1 Kor. 11,27 Azért aki méltatlanul [(anaxiósz): méltatlan; alkalmatlan; nem megfelelő; illetéktelen; érdemtelen] eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, [kelyhét] vétkezik [(enokhosz): – ki van téve valaminek (körülménynek, büntetésnek vagy gyanúsításnak). Valamibe belekeveredett, belebonyolódott; aki benne van valamiben; rabja valaminek; Valaminek áldozatául esett] az Úr teste [(szóma) = személye] és vére ellen
1 Kor. 11,28 Próbálja [vizsgálja] meg azért az ember [mindenki] (ön)magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, [kehelyből]
1 Kor. 11,29 Mert aki méltatlanul [(anaxiósz): méltatlan; alkalmatlan; nem megfelelő; illetéktelen; érdemtelen] eszik és iszik [anélkül hogy megkülönböztetné az (Úr) testét], ítéletet [(kríma): egy tett következményeként beállt állapotra utal: az ítélet hatása, eredménye] eszik és iszik magának [saját ítéletét eszi és issza]. Mivelhogy nem becsüli meg [(diakrinó): habozik; kételkedik; tétovázik, meginog. Itt nem helyesen ítélve meg a testet] az Úrnak testét (szóma = egész valóját, személyét).
1 Kor. 11,30 Ezért van tiköztetek sok erőtlen [(aszthenész): – erőtlen, gyenge, beteges, tehetetlen. Itt: testileg erőtlen, beteg] és beteg, [(arrósztosz): – gyenge, beteg, erőtlen. Nincs jól, gyengélkedik] és alusznak [(koimaó): (el)alszik; elhuny, meghal; nyugszik, megszűnik valamitől; Itt: meghal] sokan. [ezért halnak meg számosan]
1 Kor. 11,31 Mert ha mi ítélnők [megítélnénk; . [(diakrinó): választ; elválaszt; elkülönít, kiválaszt; kiemel, megkülönböztet; megítél: helyrehozza a helytelent] magunkat, nem ítéltetnénk el. [nem vonnánk magunkra ítéletet]
1 Kor. 11,32 De mikor ítéltetünk [(krinó): alapjelentése: elválaszt, megkülönböztet; (ki)válogat, elkülönít, kiválaszt; kiemel, meghatároz valamit; helyrehozza a helytelent, próbára tesz], az Úrtól taníttatunk. [(paideuó): nevel, tanít, oktat; fegyelmez, utat mutat; útbaigazít; helyreigazít], hogy [ezzel] a világgal [(koszmosz) világegyetem; világmindenség; a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt)] együtt el ne kárhoztassunk. [(katakrinó): a görög fogalom mondanivalója: kárt hozó valami (nehogy a kárt hozó, vagyis a sátán hatalma alatt maradjunk)]
1 Kor. 11,33 Azért atyámfiai, [testvéreim] mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok.
1 Kor. 11,34 Ha pedig valaki éhezik, [éhes] otthon egyék, nehogy ítéletre [(krima) ítélet; egy tett következményeként beállt állapotra utal: az ítélet hatása, eredménye] gyűljetek egybe. [jöjjetek össze] A többire nézve, majd ha hozzátok megyek, rendelkezem. [A többit majd megérkezésem után rendezem el]
1Kor 12. A SZENT SZELLEM AJÁNDÉKAI
1 Kor. 12,1 A szellemi ajándékokra [(pneumatikosz): szó szerinti jelentése: a Szellem természetére, (a Szellem természetének megfelelőkre)] nézve pedig nem akarom, [nem szeretném] atyámfiai, [testvérek] hogy tudatlanok [tájékozatlan] legyetek (maradjatok). [nem akarom testvéreim, hogy hiányozzék az értelmetek a felől, hogy kik a szellemiek]
1 Kor. 12,2 Tudjátok, [emlékeztek] hogy [amikor] pogányok voltatok, [még a nemzetekhez tartoztatok] vitetvén, amint vitettetek, [kényszernek engedve mentetek;] a néma bálványokhoz. [(agó): vezet; visz; űz; A mondat értelme szerint jobb fordítás: hogyan sodródtatok a néma bálványokhoz, amelyek vonzottak titeket; (ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket) a néma bálványok elé; «úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett»]
1 Kor. 12,3 Azért tudtotokra [értésetekre] adom néktek, hogy senki, aki Istennek Szelleme által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; [nem mond átkot Jézusra; az egy sem mondja: Átkozott legyen Jézus] és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által. [De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak ha Szent Szellemben beszél]
1 Kor. 12,4 A kegyelmi ajándékokban [(kariszma):a kegyelem megnyilvánulása. Győzelmi ajándék, jutalom (a győztes hadvezértől) a Szellem megnyilvánulásában] pedig különbség [változatosság] van, de ugyanaz a Szellem
1 Kor. 12,5 A szolgálatokban [(diakónia): mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenységben] is különbség [változatosság] van, [A szolgálatok is különfélék] de ugyanaz az Úr
1 Kor. 12,6 És különbség van a cselekedetekben [(energéma):erőkifejtés, erő-megnyilvánulás; működés] is, [az isteni erő megnyilvánulásaiban is] de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt [(energeó): – aktívan, hatékonyan eredményesen tevékenykedik, érezteti hatását] mindenkiben. [aki mindenkiben mindent kimunkál (véghezvisz)]
1 Kor. 12,7 Mindenkinek azonban haszonra [épülésre] adatik a Szellemnek kijelentése. [A Szellem (látható) megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele]
1 Kor. 12,8 Némelyiknek ugyanis bölcsességnek [(szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége] beszéde adatik [kapja] a Szellem által. másiknak pedig tudománynak [ismeret; (istenismeret); tudás] beszéde [(logosz): – valami kimondott (a gondolatot is beleértve); Isten szava, amelyben benne van a kimondott dolog is; Ige] ugyanazon Szellem szerint. [a Szellem mértékéhez képest]
1 Kor. 12,9 Egynek hit [(pisztisz): bizalom; hűség; meggyőző erő; Itt: egy különleges hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében (csodáiban) tud bizakodni; az a hit, amely hegyeket mozdít meg] ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítások [(iama): a megromlott egészség helyreállítása] ajándékai [(khariszma)a Szellem megnyilvánulása] azon egy Szellem által
1 Kor. 12,10 Némelyiknek [hatalmas] csodatévő erőknek munkái [dünamisz): isteni erővel tett csoda; Isten erejének megnyilvánulása; a csodák cselekvéséhez szükséges erő]. Némelyiknek meg prófétálás [(prophéteia): szó szerinti jelentése: Előtte (előre) állítás; a próféta megnyilatkozása: prófétai szó, igehirdetés]. Némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; [megkülönböztetése (vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül)] másiknak nyelvek nemei. [gené glósszón): a nyelvek fajtái; (nemei); különféle nyelvek] másnak pedig nyelvek magyarázása; [vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását (értelmezését; tolmácsolását; fordítását) kapta]
1 Kor. 12,11 De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, [de mindezek ugyanannak az egy Szellemnek munkájából származnak; (energeó): megmutatja magát, működésben van; tevékenykedik, hat, érezteti hatását; erőt fejt ki] osztogatván mindenkinek külön, amint akarja. [tetszése szerint, amint elhatározza]
1 Kor. 12,12 Mert amiképpen a test [(szóma): személyiség] egy és sok tagja [(melosz): egy- egy funkciót végző része] van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is. [mert úgy van a Krisztussal is, mint a testtel, amely egy, azonban tagja sok van: a test valamennyi tagja (funkciót végző része), noha sok, mégis egy testet (személyt) alkot]
1 Kor. 12,13 Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [pogányok; hellének] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át]
1 Kor. 12,14 Mert a test [(szóma = személy)] sem egy tag [egyetlen tagból áll [(melosz): egy- egy funkciót végző része van], hanem sok. [hanem sokból]
1 Kor. 12,15 Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből [szóma = személyből] való; [tehát nem tartozom a testhez] avagy nem a testből való-e azért? [azért a testhez tartozik]
1 Kor. 12,16 És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből [szóma] való; [tehát nem vagyok a test része] avagy nem a testből való-e azért? [azért a test része]
1 Kor. 12,17 Ha az egész test [csupa] szem, [volna] hol [maradna] a hallás? Ha [meg] az egész [csupa] hallás, hol [volna] a szaglás?
1 Kor. 12,18 Most pedig az Isten elhelyezte [elrendezte] a tagokat [(melosz): egy- egy funkciót végző részét], a testben [(szóma) = személyben] egyenként mindegyiket, [Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben] amint akarta. [tetszése szerint]
1 Kor. 12,19 Ha pedig az egész egy tag (melosz) volna, hol volna a test (szóma = az egész személy)?
1 Kor. 12,20 Így azonban sok tag (melosz) van ugyan, de egy test [(szóma = személy)]
1 Kor. 12,21 Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.
1 Kor. 12,22 Sőt sokkal inkább, amelyek a test (szóma) legerőtlenebb [leggyöngébb, legtehetetlenebb] tagjainak látszanak, azok igen [kényszerítően] szükségesek:
1 Kor. 12,23 És amelyeket a test (szóma) tisztességtelenebb [(atimosz): – 1) nem megbecsült / tisztelt, megvetett, megvetéssel sújtott, lenézett; 2) tiszteletet nem érdemlő, nem tekintélyes; kevéssé becses; becstelen] tagjainak [(melosz) részeinek] tartunk [vélünk, gondolunk], Azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk. [és amelyeket a test kevésbé értékes részeinek gondolunk, azokat nagyobb megbecsüléssel vesszük körül] és amelyek éktelenek [(aszkhémón): – illetlen, szemérmetlen, hitvány, tisztességtelen] bennünk [(hémón): közülünk], azok nagyobb ékességben [megbecsülésben; tisztességben; illendőségben] részesülnek;
1 Kor. 12,24 Amelyek pedig ékesek [a jól-formázott; tisztességes, tiszteletre méltó tagoknak] bennünk [közülünk], azoknak nincs erre szükségük. [nem szorulnak arra «az illendő részeinknek pedig ilyesmire nincs szükségük»], De az Isten (úgy) szerkeszté egybe [alkotta így; szervezte; úgy állította (kapcsolta) össze] a testet [(szóma)], az alábbvalónak [az alacsonyabb rendűnek; ami hiányosabb; a híjával lévőknek] nagyobb [bővebb; több] tisztességet [megbecsülést] adván,
1 Kor. 12,25 Hogy ne legyen [támadjon] hasonlás [(szkhiszma): szétválás; összekülönbözés; meghasonlás; amely egy tett következményeként beállt állapotra utal, „hitszakadás” tanbeli vagy hatalmi kérdések miatt] a testben[szóma], hanem ugyanarról [kölcsönösen] gondoskodjanak [törődjenek; szorgoskodjanak] egymásért [egymásról] a tagok.[melosz = a test különböző funkciót végző részei]
1 Kor. 12,26 És akár szenved [(paszkhó): kibír (= történik vele valami); megtapasztal; valamilyen helyzetbe kerül; elszenved, eltűr, elvisel; ÉRZELEM vagy érzések töltik el, amelyek ha kellemetlenek, fájdalmasak vagy rosszak: szenved] egy [az egyik] tag [melosz=valamilyen funkciót ellátó rész]. Vele együtt szenvednek [(szümpaszkhó): részvéttel van valaki iránt; együtt ÉREZ valakivel; együtt szenved; közös vagy ugyanolyan jellegű fájdalmat él át (speciális értelemben, üldöztetést] a tagok mind. [valamennyi együtt szenved vele; minden tag egyetembe bánkódik] akár tisztességgel [(doxadzó: megbecsülésben részesül] illettetik [tiszteletben van része; (dicsőségben részesül)] egy [az egyik] tag, vele együtt örülnek [örvendeznek; (szünkhairó): – részt vesz a boldogságban, együtt örülnek] a tagok mind
1 Kor. 12,27 Ti pedig a Krisztus teste [szóma = teljes lénye] vagytok, és tagjai rész szerint [melosz = egy-egy funkciót végző tagja vagyunk, egyenként]
1 Kor. 12,28 És pedig némelyeket rendelt [a különböző tagokat elhelyezte] az Isten az anyaszentegyházban [kihívott gyülekezetben; eklézsiában] először apostolokul, [(aposztolosz): Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik]. Másodszor prófétákul [(prophéteuó): Isten kijelentését meghirdeti; megjövendöl]. Harmadszor tanítókul; [(didaszkalosz): másokat oktat, átadja a tudást, mester] azután csodatévő erőket, [(dünamisz): – erő – speciális értelemben: csodatevő erő (általában közvetve: maga a csoda); – képesség, ami képessé tesz bármi megtételére. Erő-megnyilvánulás] aztán gyógyításoknak ajándékait, [gyógyító erőt (iama):- gyógyulás (a hatás); a megromlott egészség helyreállítása]. Gyámolokat, [(antilé(m)pszisz): támogatás; segítség; segítségnyújtás; segítő szolgálat, pártfogolás] kormányokat, [vezetőket; hatalmasságokat; kormányzó képességeket; (kübernészisz): irányító; egy hajó útjának ellenőrzése, irányítása, átvitt értelemben is] nyelvek [(glószsza): beszéd; nyelv (amit beszélnek); idegen, titokzatos, érthetetlen beszéd] nemeit. [(genosz): – fajta, különféle; itt: különféle nyelveken való szólás]
1 Kor. 12,29 Avagy mindnyájan apostolok-e? [kiküldött, követ] Vagy mindnyájan próféták-e? Avagy mindnyájan tanítók-e? [mesterek]. Vagy mindnyájan csodatévő erők-e? [Valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal); Mindenkiben van csodatevő erő?]
1 Kor. 12,30 Avagy mindnyájuknak vannak-e gyógyításra való ajándékai [Valamennyien rendelkeznek gyógyító erővel]? Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-e? [Mindnyájan értelmezik (meg tudják magyarázni) a beszédeket]
1 Kor. 12,31 Igyekezzetek pedig [törekedjetek] a hasznosabb [jobb; fontosabb; a nagyobb kegyelmi] ajándékokra. És ezen felül [mindezek felett] még egy kiváltképpen való [legkiválóbb; mindennél magasabb rendű] utat mutatok néktek.
1 Kor. 13. A SZERETET DICSÉRETE.
1 Kor. 13,1 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs énbennem [a szeretet nincs birtokomban] olyanná lettem [váltam], mint a zengő érc [réz; mint a visszhangzó gongütés] vagy pengő cimbalom [vagy a megzendülő cintányér]
1 Kor. 13,2 És ha jövendőt tudok is mondani [és ha prófétálni is tudok, mert bennem van a prófétálás ajándéka is]. És minden titkot és minden tudományt [bölcsességet] ismerek is (tudok; felfogom, úgyhogy teljes ismeretem van) [s ha minden titkot tudnék, ha látnám az ismeret egész területét]; és ha egész [teljes] hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről [helyezhetnék át] szeretet pedig nincs énbennem, semmi vagyok. [mit sem érek]
1 Kor. 13,3 És ha [egész] vagyonomat mind felétetem [szétosztom] is [a nélkülözők közt; a szegények táplálására]. És ha testemet [szóma = a földi élet megjelenési formája, a személyiség lényege, ereje, teljes lénye] tűzre adom [hogy meg(el)égessenek, tűzhalálra, tűz martalékául szánom (úgy hogy égjek)] is [égőáldozatul, hogy dicsekedhessem], szeretet pedig nincs énbennem, semmi hasznom abból. [mit sem használ nekem]
Kor. 13,4 A (az Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]
1 Kor. 13,5 Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a maga hasznát [a maga érdekeit; javát], nem gerjed [lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [nem számítja fel; nem tartja számon] a gonoszt [rosszat; sérelmet; nem gondol rosszra]
1 Kor. 13,6 Nem örül [örvendezik] a hamisságnak [gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [örvendezik] az igazsággal; [örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli]
1 Kor. 13,7 Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]
1 Kor. 13,8 A szeretet soha el nem fogy [nem szűnik meg soha (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül ki)]. De legyenek bár jövendőmondások [prófétálások], eltöröltetnek [véget érnek; hatályukat vesztik]; vagy akár nyelvek, megszűnnek [elhallgatnak] vagy akár ismeret, eltöröltetik. [a tudomány (tudás) elenyészik; hatálytalanná válik; semmivé lesz]
1 Kor. 13,9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret [tudásunk csak töredékes, amit ismerünk csak részlet], rész szerint [töredékes] a prófétálás [amit jövendölünk, amit prófétálunk, csak részleges]:
1 Kor. 13,10 De mikor eljő [elérkezik] a teljesség [a tökéletes; a befejezettség; a végcélba jutás], a rész szerint valók eltöröltetnek. [ami töredékes véget ér (elenyészik; elmúlik; a részleges feleslegessé válik)]
1 Kor. 13,11 Mikor gyermek [kiskorú; éretlen, értelmetlen, tapasztalatlan; együgyű, gyenge] voltam, úgy szóltam [beszéltem], mint gyermek [kiskorú]. Úgy gondolkodtam [éreztem], mint gyermek olyan törekvéseim voltak; úgy járt az eszem, (úgy okoskodtam) mint kiskorú], úgy értettem [úgy ítéltem; számítottam; vélekedtem], mint [a] gyermek [mint kiskorú]: minekutána pedig férfiúvá lettem [De amikor elértem a férfikort], elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. [a gyerek szokásait; (abbahagytam azokat a dolgokat, amik gyermeknek valók); félretettem azt, ami a kiskorúhoz illett]
1 Kor. 13,12 Mert most (ma még ugyanis) tükör által [Itt: a teljes mondat: „tükörből látunk… és a kép rejtélyes, vagy: tükörből kapunk sejtelmes (rejtélyes, talányos, megfejtésre váró) képet] homályosan [Itt a mondat: tükörből nézünk (mindent) és a kép nem tiszta, vagy nem fejthető meg jól, homályos marad.] látunk. [képes beszédben, talányokban]. Akkor pedig [attól fogva] színről-színre [Itt: színről-szinre = szemközt, úgy hogy a két személy vagy a személy és a látnivaló egymással szemben áll) látni]. most rész szerint van bennem az ismeret [most még csak töredékes a tudásom; (most részt és töredékesen ismerek)], akkor pedig úgy ismerek [Itt: jól megismer, azután megért] majd (a dolgokra rá vagyis tökéletesen), amint én is megismertettem. [ahogy én is ismert vagyok, ahogy énrám ismert az Isten]
1 Kor. 13,13 Most azért [így hát, addig] megmarad a hit, (elváró) remény, szeretet [az agapé = Isten szerinti szeretet], e három; ezek között pedig [de közülük] legnagyobb a szeretet [az agapé = Isten szerinti szeretet]
1 Kor 14. AZ ISTENTISZTELET RENDJE
1 Kor. 14,1 Kövessétek [gyakoroljátok] a szeretetet [törekedjetek a(z) Isten szerinti szeretetre (agapéra)], kívánjátok [keressétek buzgón; fáradozzatok, törjétek magatokat] a szellemi ajándékokat [a Szellem megnyilvánulásait], leginkább pedig [különösen azt], hogy prófétáljatok. [de mindennél inkább hogy Isten kijelentését meghirdessétek; Írást tudjatok magyarázni]
1 Kor. 14,2 Mert aki nyelveken [elragadtatás nyelvén] szól, nem embereknek szól [beszél], hanem az Istennek; mert senki sem érti, hiszen a Szellem által szól [beszél; mond] titkokat. [titokzatos dolgokat, azaz hittitkokat]
1 Kor. 14,3 Aki pedig prófétál [Írást magyaráz, hogy Isten kijelentését meghirdesse] embereknek beszél épülésre, intésre [bátorításra; buzdításra] és vigasztalásra
1 Kor. 14,4 Aki nyelveken [az elragadtatás nyelvén] szól, önmagát építi [csak a maga szellemi épülését szolgálja]; de aki prófétál [Írást magyaráz, Isten kijelentését hirdeti meg], a (kihívott) gyülekezetet [eklézsiát építi]
1 Kor. 14,5 Szeretném [akarnám] ugyan, ha mindnyájan szólnátok [beszélnétek] nyelveken [az elragadtatás nyelvén], de még inkább [még jobban], hogy prófétálnátok. [Írást tudnátok magyarázni] Mert nagyobb a próféta [az Írás magyarázó; aki Isten kijelentését meghirdeti], mint a nyelveken szóló, kivévén, ha [szavait] megmagyarázza [értelmezi is] hogy a [kihívott] gyülekezet [eklézsia] épüljön [megerősödjön].
1 Kor. 14,6 Ha már most, atyámfiai [testvérek], hozzátok megyek, és nyelveken szólok [és az elragadtatás nyelvén beszélnék], mit használok néktek [mi hasznotokra volnék], ha vagy kijelentésben [kinyilatkoztatásban; Isten kijelentésével egy adott helyzettel kapcsolatban], vagy ismeretben, [hitismeretben] vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok? [ha nem a kinyilatkoztatás, a tudás szavait intézném hozzátok, nem prófétálnék vagy tanítanék; (vagyis: ha nem szólok nektek még leleplezéssel, ismerettel, prófétálással vagy tanítással)]
1 Kor. 14,7 Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár citera, [hárfa; lant] nem adnak megkülönböztethető hangokat, [különböző hangot] mimódon ismerjük meg, amit fuvoláznak vagy citeráznak? [honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a hárfán, mert dallam és ritmus nélkül, csupán monoton hangokat adva, a hangszerek hangja gyümölcstelen].
1 Kor. 14,8 Mert ha a trombita [harsona; kürt] bizonytalan zengést tészen [hangot ad], kicsoda készül a harcra? [ki indul csatába]
1 Kor. 14,9 Azonképpen ti is [Így van ez veletek is], ha érthető nyelven nem beszéltek [amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan (nem hallattok érthető szavakat; világos beszédet nem mondotok)], Mimódon értik meg, amit szóltok [hogyan értsék meg az emberek, amit mondotok (beszéltek)]? Csak a levegőbe fogtok beszélni. [olyanok lesztek, mint aki levegőbe beszél]
1 Kor. 14,10 Példa mutatja, oly sokféle szólás [nyelv] van [ezen] a világon, és azok közül egy sem érthetetlen. [értelmetlen; hang nélküli]
1 Kor. 14,11 Hogyha azért nem tudom [ismerem] a szónak [hangnak] értelmét [jelentését, a nyelvet], a beszélőnek [a szóló számára] idegen [barbár, azaz: érthetetlen, és értelmetlen nyelvű, beszédű] leszek [maradok], és a beszélő [és az aki szól] is idegen [barbár, azaz: érthetetlen, és értelmetlen nyelvű, beszédű marad] előttem. [az én számomra]
1 Kor. 14,12 Azonképpen [ezért] ti is, minthogy szellemi ajándékokat kívántok [rajongtok a Szellem megnyilvánulásáért] a [kihívott] gyülekezet [eklézsia] építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok. [gazdagodjatok, igyekezzetek, hogy abban bővelkedjetek, ami a kihívott gyülekezet épülésére szolgál]
1 Kor. 14,13 Azért aki nyelveken [elragadtatás nyelvén] szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza. [értelmezhessen is]
1 Kor. 14,14 Mert ha nyelvvel könyörgök [mert ha nyelveken (elragadtatásban) imádkozom], a szellemem könyörög [imádkozik], de [az] értelmem gyümölcstelen (terméketlen, meddő, haszontalan, eredménytelen). [de tudatom nem, kapcsolódik bele; (az értelmemet nem használom); a görög szöveg szerint: az értelmi funkcióm gyümölcstelen, tulajdonképpen: inaktív marad]
1 Kor. 14,15 Hogy van hát [mi következik ebből]? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek [dicséretet] a szellemmel, de [dicséretet] énekelek az értelemmel is. [hangszert pengetek Szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva is]
1 Kor. 14,16 Mert ha szellemmel mondasz áldást [Ha ugyanis csak szellemben dicsőíted az Istent], az ott lévő avatatlan miképpen fog [hogyan mondhat] a te hálaadásodra [áldó imádra] Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz [mondasz]?
1 Kor. 14,17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást [te szép hálaimát mondasz], de más [a másik] nem épül abból. [rajta]
1 Kor. 14,18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább [jobban] tudok nyelveken szólni; [többet szólok elragadtatás nyelvén]
1 Kor. 14,19 De a [kihívott] gyülekezetben [eklézsiában] inkább akarok öt [érthető] szót [logoszt = Igét] szólani [mondani] értelemmel [érthetőlég; értelmesen; értelemtől vezetve], hogy egyebeket [másokat] is tanítsak [oktassak], hogynem mint [mintsem] tízezer szót [logoszt = Igét] nyelveken. [az elragadtatás nyelvén]
1 Kor. 14,20 Atyámfiai [testvérek], ne legyetek [kis] gyermekek értelemben [a megértésben; a gondolkozásban; eszetek jártatásában]; hanem a gonoszságban [rosszban; gonoszság terén] legyetek gyermekek [maradjatok kiskorúak; kisdedek, naivak, ártatlanok], értelemben [a megértésben] pedig érettek legyetek. [gondolkodásotokban azonban legyetek felnőttek (nagykorúak, férfiak); s az értelemre nézve tökéletesek (bevégzettek; végcélba jutottak) legyetek)]
1 Kor. 14,21 A törvényben meg van írva: Idegen [másféle] nyelveken és idegen [másféle] ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám [de még úgy sem bocsátanak be fülükbe engem], azt mondja az Úr
1 Kor. 14,22 A nyelvek [a nyelveken szólás] tehát jelül vannak [csodajel]* nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás [az Írás magyarázás, Isten kijelentésének meghirdetése jele] pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
1 Kor. 14,23 Azért ha az egész [kihívott] gyülekezet [eklézsia] egybegyűl [összejön egy helyen] és mindnyájan nyelveken szólnak [s mindenki az elragadtatás nyelvén szól], bemenvén az idegenek [avatatlanok; tudatlanok] vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök [hogy elment az eszetek]
1 Kor. 14,24 De ha mindnyájan prófétálnak [Írást magyaráznak; Isten kijelentését hirdetik (jövendölik) meg] és bemegy [belép] egy hitetlen, vagy avatatlan [be nem avatott (Szent Szellembe még be nem merített)]. Az mindenektől megfeddetik [megcáfolják, megdorgálják, meggyőzik, elmondják a hibáit, megszidják, megróják]. Mindenektől megítéltetik, [annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja]
1 Kor. 14,25 És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek [rejtett gondolatai (dolgai) felszínre kerülnek (láthatókká lesznek)]; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén [és megvallva], hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek. [Valóban köztetek az Isten]
1 Kor. 14,26 Hogy van hát atyámfiai [Mi következik ebből,
mit kell hát tenni; mi hát a helyes, testvéreim]? Mikor egybegyűltök [összejöttök], mindeniteknek [kinek-kinek] van zsoltára [dicsőítő éneke], tanítása [az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga], nyelve, kijelentése [kinyilatkoztatása; leleplezése], magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. [épülésre szolgáljanak]
1 Kor. 14,27 Ha valaki nyelveken [elragadtatás nyelvén] szól, kettő vagy legfeljebb három legyen [szóljon], mégpedig egymás után [sorjában]; és egy [valaki] magyarázza meg [értelmezze]:
1 Kor. 14,28 Ha pedig nincs [nem akadna] magyarázó [aki értelmez; tolmácsol], hallgasson [maradjon csendben] a [kihívott] gyülekezetben; hanem [ön]magának szóljon és az Istennek.
1 Kor. 14,29 A próféták [Írás magyarázók (Isten kijelentését meghirdetők) közül is] pedig ketten vagy hárman beszéljenek [szóljanak]; és a többiek ítéljék meg. [a többi pedig bírálja felül, azaz: nyilvánítsák a véleményüket]
1 Kor. 14,30 De ha egy másik ott ülő [jelenlevő] vesz [kap] kijelentést [kinyilatkoztatást; leleplezést], az első hallgasson. [az előbbi hallgasson el]
1 Kor. 14,31 Mert egyenként [egymás után] mindnyájan prófétálhattok [magyarázhatjátok az Írást; Isten kijelentését meghirdethetitek], hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen; [felbuzduljon; bátorítást kapjon; mindnyájan buzdítást nyerjenek]
1 Kor. 14,32 És a prófétaszellemek [prófétaság szelleme] engednek [alárendeli, aláveti magát; engedelmeskedik] a prófétáknak;
1 Kor. 14,33 Mert az Isten nem a visszavonásnak [zűrzavarnak; felfordulásnak; rendetlenség, zavargás nyugtalanság; felkavarás; összevisszaság; ellentmondásosság; forrongás], hanem a békességnek [hanem annak az állapotbak Istene, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]. Miként a szentek minden [kihívott] gyülekezetében [eklézsiájában].
1 Kor. 14,34 A ti asszonyaitok hallgassanak [csendben legyenek, ne szóljanak közbe; ne fecsegjenek] a [kihívott] gyülekezetekben [eklézsiákban], mert nincsen megengedve [nem szabad] nékik, hogy szóljanak [közbeszóljanak; fecsegjenek, csevegjenek; belebeszéljenek, kérdezősködjenek]; hanem engedelmesek [alávetettségben] legyenek, amint a törvény is mondja
1Kor. 14,35 Hogyha pedig tanulni [tudni; megérteni; megismerni] akarnak valamit, kérdezzék [érdeklődje] meg otthon [minden egyes házban] az ő [saját] férjüket [a felnőtt férfi (ellentétben a gyermekkel)]. Mert éktelen [illetlen; rút; szégyenletes; csúf] dolog asszonynak [szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli] szólni [közbeszólni; beszélnie] a [kihívott] gyülekezetben. [eklézsiában]
1 Kor. 14,36 Avagy titőletek származott-e [eredt; indult ki; terjedt el] az Isten beszéde [(logosza) Igéje], avagy csak [egyedül] hozzátok jutott [érkezett] el?
1 Kor. 14,37 Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy szellemi ajándék részese [vagy Szellemtől megragadott ember], vegye eszébe [tudja (értse) meg; ismerjen rá], hogy amiket néktek írok, az Úr rendeletei [akarata; (parancsolatai)] azok
1 Kor. 14,38 Aki pedig tudatlan [értetlen], legyen tudatlan. [maradjon továbbra is tudatlanságban. És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el; Egy régi kézirat szerint az ilyet ne ismerjétek el]
1 Kor. 14,39 Azért atyámfiai [testvérek] törekedjetek prófétálásra [erőfeszítést tegyetek arra, hogy prófétáljatok, akarjátok a prófétálás (vagyis: hogy Isten kijelentése meghirdetésének) birtokába jussatok], és a nyelveken szólást se tiltsátok. [s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást]
1 Kor. 14,40 Mindenek ékesen és jó renddel legyenek. [De minden illő módon (tisztességesen) és rendben menjen végbe (történjék)]
1 Kor 15. FELTÁMADÁS
1 Kor. 15,1 Eszetekbe juttatom [és figyelmetekbe ajánlom; meg akarom ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai [testvérek], az evangéliumot, melyet hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem], melyet be is vettetek [el is fogadtatok], melyben állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben meg is maradtatok); melyet be is vettetek és követtek]
1 Kor. 15,2 Amely által üdvözültök is [elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok [megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel [(logosz): IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan] lettetek hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hivőkké]
1 Kor. 15,3 Mert azt adtam előtökbe [erre tanítottalak] főképpen [elsősorban azt hagytam rátok], amit én is úgy vettem [amit magam is kaptam; (melyet én is tanultam)], hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért [(hamartia): céltévesztésünkért] az írások szerint
1 Kor. 15,4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott [életre kelt] a harmadik napon az írások szerint
1 Kor. 15,5 És hogy megjelent Kéfásnak [Péternek]; azután a tizenkettőnek
1 Kor. 15,6 Azután megjelent [láthatóvá lett; megmutatta magát] több mint ötszáz atyafinak [testvérnek] egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek [megmaradtak], némelyek azonban el is aludtak; [meghaltak; elhunytak; elszenderültek]
1 Kor. 15,7 Azután megjelent Jakabnak [jelentése: mást kiszorító]; azután mind az [összes] apostoloknak
1 Kor. 15,8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek [egy elvetéltnek; koraszülöttnek; mint félresikerültnek], nékem is megjelent
1 Kor. 15,9 Mert én [ugyanis] a legkisebb [legjelentéktelenebb] vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó [érdemes arra], hogy apostolnak neveztessem [hívjanak], mert háborgattam [üldöztem] az Isten anyaszentegyházát. [eklézsiáját; kihívott gyülekezetét]
1 Kor. 15,10 De Isten kegyelme által [kegyelméből] vagyok [az], ami vagyok. És az ő hozzám való [rám (belém) árasztott; nekem juttatott] kegyelme nem lőn hiábavaló [nem maradt bennem hatástalan; (nem volt sikertelen); nem lett eredménytelen, (tartalom nélküli, üres; semmit érő; céltalan)]; sőt többet munkálkodtam [keményebben dolgoztam; fáradoztam], mint azok mindnyájan [mindegyiküknél] de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme
1 Kor. 15,11 Akár én azért, akár azok, így prédikálunk [ugyanazt hirdetjük], és így lettetek ti hívőkké.
1 Kor. 15,12 Ha azért Krisztusról hirdettetik [prédikáljuk], hogy a halottak közül feltámadott [életre kelt; (hogy a halottak közül való feltámadása megtörtént)], mimódon mondják [hogyan állíthatják] némelyek [egyesek] köztetek [közületek], hogy nincs halottak feltámadása?
1 Kor. 15,13 Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. [nem kelt életre]
1 Kor. 15,14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott [nem kelt életre], akkor hiábavaló [üres; semmit érő; haszontalan; alaptalan] a mi prédikálásunk [nincs értelme a mi igehirdetésünknek], de hiábavaló a ti hitetek is. [s nincs értelme a ti hiteteknek sem]
1 Kor. 15,15 Sőt [ráadásul még] az Isten hamis bizonyságtevőinek [tanúinak] is találtatunk [bizonyulunk], mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk [mert Istenről azt tanúsítjuk], hogy feltámasztotta [életre keltette] a Krisztust; akit nem támasztott fel [nem keltett életre], ha csakugyan [egyáltalán] nem támadnak fel [kelnek életre] a halottak
1 Kor. 15,16 Mert ha a halottak fel nem támadnak [nem kelnek életre], a Krisztus sem támadott fel. [feltámadása; életre keltése sem történt meg]
1 Kor. 15,17 Ha pedig a Krisztus fel nem támadott [nem kelt életre; feltámadása nem történt meg], hiábavaló [semmit sem ér; haszontalan; fölösleges, üres, értéktelen] a ti hitetek; [mert] még [mindig] bűneitekben [céltévesztésben] vagytok.
1 Kor. 15,18 Akik a Krisztusban elaludtak [haltak meg; hunytak el; elszenderültek] azok is elvesztek tehát.
1 Kor. 15,19 Ha csak ebben az életben (élet időben, létezésben) reménykedünk [elváróan] a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak [szánalomra méltóbbak] vagyunk.
1 Kor. 15,20 Ámde Krisztus feltámadott [életre kelt] a halottak közül [halottaiból elsőként], zsengéjük lőn [lett] azoknak, akik elaludtak [mint az elhunytak (elszenderültek) első zsengéje]
1 Kor. 15,21 Miután ugyanis ember által van a halál [mivel egy ember idézte elő a halált; vagyis: miután ugyanis emberen át jött a halál a világra] szintén ember által van a halottak feltámadása is [a halottak is egy ember révén támadnak fel]
1 Kor. 15,22 Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. [mindenki életre is kel; vagyis: emberen át jött a halottak feltámadása is)]
1 Kor. 15,23 Mindenki pedig a maga rendje szerint [mindenki, amikor sorra kerül]. Első zsenge[ként támadt fel] a Krisztus; azután [attól kezdve; ezt követően majd; közvetlenül azonnal, mindnyájan] akik a Krisztuséi [akik Krisztushoz tartoznak], az ő eljövetelekor. [megjelenésekor]
1 Kor. 15,24 Aztán [következik; jön] a vég [végcél] mikor átadja az országot [uralmat; királyságot] az Istennek és Atyának; amikor [miután; majd] eltöröl [megsemmisít; félretesz] minden birodalmat [felsőbbséget; fejedelemséget; kormányzatot] és minden hatalmat [hatalmasságot; fennhatóságot; vezetőséget] és erőt
1 Kor. 15,25 Mert addig kell néki [királyként] uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti
1 Kor. 15,26 Mint utolsó ellenség töröltetik el [teljesen működésképtelenné teszi] a halál [utolsó ellenségként teszi félre, szünteti meg majd a halált]
1 Kor. 15,27 Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten] Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül [annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [aki a mindenséget alá rendelte]
1 Kor. 15,28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]
1 Kor. 15,29 Különben mit cselekszenek azok, akik a halottakért meritkeznek be. [mi értelme van annak], [Ha] a halottak teljességgel [egyáltalán] nem támadnak fel [(holttestek, tetemek) nem kelnek életre]? Miért is meritkeznek be a halottakért? [ha nem volna feltámadás, miért merítkeznének be egyesek a halottakért]
1 Kor. 15,30 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat [miért vállalunk veszedelmet mi is] minden pillanatban? [percben; /órában/]
1 Kor. 15,31 Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. [naponként halálos veszélyben forgok, ami olyan igaz testvérek, mint az, hogy dicsekvésem vagytok a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban]
1 Kor. 15,32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak [nem kelnek életre? Akkor] Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
1 Kor. 15,33 Ne tévelyegjetek [ne hagyjátok magatokat félrevezetni]. Jó erkölcsöt [jellemet] megrontanak [megfertőzik, csábítással romlásba viszik a] gonosz [rossz, romlott, züllött] társaságok. [a gonosz beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas kapcsolat]
1 Kor. 15,34 Serkenjetek fel igazán [legyetek valóban józanok az igazságnak (megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánítottnak) megfelelően] és ne vétkezzetek (ne tévesszétek el a célpontot); mert némelyek nem ismerik Istent [nincs Isten-ismeretük]; megszégyenítésetekre mondom. [a ti pirulástokra mondom ezt]
1 Kor. 15,35 De mondhatná valaki: Mimódon [De – kérdezhetné valaki – hogyan] támadnak fel [kelnek életre] a halottak? És minémű [milyen] testtel [(szóma) = személyként] jönnek ki ? [jelennek meg]
1 Kor. 15,36 Balgatag [ostoba, esztelen, buta, értetlen]! Amit te [el]vetsz, nem elevenedik meg [nem kel életre; nem éled fel; nem hajt csírát], hanemha megrothadánd. [hacsak előbb meg nem hal; el nem pusztul]
1 Kor. 15,37 És abban, amit elvetsz [még nem növény az csak azután fejlődik], nem azt a testet [(szóma); lényt] veted el, amely majd kikél, hanem a puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
1 Kor. 15,38 Az Isten pedig [tetszése szerint olyan] testet ád annak, amint akarta [amilyet elhatározott], és pedig mindenféle magnak [a neki megfelelő testet] az ő saját [tulajdon] testét
1 Kor. 15,39 Nem minden (hús)test azon egy [egyforma; ugyanaz a] (hús)test, hanem más az emberek teste, más a barmoknak [állatoknak] (hús)teste, más a halaké, más a madaraké.
1 Kor. 15,40 És vannak mennyei testek [(epúraniosz szóma): égieken túl levő] és [vannak] földi testek [(epigeiosz szóma): földön élő]; de más a mennyeiek [az égieken túl levők)] dicsősége, [(epúraniosz doxa): fény, ragyogás; fényessége; ékessége; az, ami meglátszik] más a földieké. [de másként ragyog az égi, másként a földi].
1 Kor. 15,41 Más a napnak dicsősége [ragyogása; fényessége] és más a holdnak dicsősége [fényessége] és más a csillagok dicsősége [tündöklése; fényessége]; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. [mert egyik csillag, fényességben különbözik a másik csillagtól]
1 Kor. 15,42 Éppen így [ilyen a] a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban [mulandóság állapotában], feltámasztatik [életre kel] romolhatatlanságban; [nem mulandóban, halhatatlanságban]
1 Kor. 15,43 Elvettetik gyalázatosságban [dicstelenségben; szégyenben; megvetés; polgárjogoktól való megfosztottságban], feltámasztatik [életre kel] dicsőségben [tekintélyben, fényességben]; elvettetik erőtlenségben [gyöngeségben; tartósság-, állóképesség hiányában], feltámasztatik [életre kel] erőben. [ható)erőben, hatalomban; hatalomból fakadó erő, tekintély]
1 Kor. 15,44 Elvettetik érzéki [földi, fizikai] test [(pszükhikosz szóma): lény, személyiség], feltámasztatik [életre kel] szellemi test [(pneumatikósz szóma): a személyiség új, mennyei életformája]. Van érzéki [földi, fizikai] test, és van szellemi test is.
1 Kor. 15,45 Így is van megírva: Lőn [teremtetett] az első ember, Ádám [jelentése: (vörös) földből való], élő lélekké [élőlénnyé]; az utolsó Ádám megelevenítő [éltető] Szellemmé.
1 Kor. 15,46 De nem a szellemi az első, hanem az érzéki [földi; fizikai], azután a szellemi.
1 Kor. 15,47 Az első ember földből való [porból formált], földi [és a porból alkották]; a második ember, az Úr, mennyből [égből] való. [mennyei]
1 Kor. 15,48 Amilyen [volt] ama földi [a földből, porból való (alkotott)], olyanok [lettek] a földiek [porból valók (alkotottak)] is; és amilyen ama mennyei [égi; a mennyből való], olyanok [lesznek] a mennyeiek [égiek] is
1 Kor. 15,49 És amiképpen hordtuk [viseltük; hordoztuk] a földinek [porból alkotottnak] ábrázatát [képét; képmását, úgy], hordani [viselni; hordozni] fogjuk a mennyeinek ábrázatát [képét; képmását] is
1 Kor. 15,50 Azt pedig állítom [és még hozzáfűzöm] atyámfiai [testvéreim], hogy (hús)test és vér nem örökölheti Isten országát [mert hús és vér az Isten királyságát nem kaphatja (nyerheti) örökrészül], sem a romlandóság [rothadó, pusztulás, múlandóság] nem örökli [nem nyeri örökrészül] a romolhatatlanságot [halhatatlanságot]*
1 Kor. 15,51 Ímé titkot mondok néktek [közlök veletek]. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el [nem halunk meg] de mindnyájan elváltozunk [átváltozunk; mássá leszünk]
1 Kor. 15,52 Nagy hirtelen [osztatlan időben], egy szempillantásban [egy szempillantás alatt], az utolsó trombitaszóra [a végső harsonaszóra]; mert trombita fog szólni [amikor az megszólal, mert meg fog szólalni a harsona], és a halottak [(nekrosz): holttestek] feltámadnak [életre kelnek] romolhatatlanságban [romlatlanságra; rothadatlanul], és mi [pedig] elváltozunk. [mássá leszünk]
1 Kor. 15,53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot [rothadatlan természetet] öltsön [öltözzön magára] magára, és e halandó test [emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra képes] halhatatlanságot öltsön [öltözzön] magára. [a romlandónak fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot]
1 Kor. 15,54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál [felbomlás, az élet ellentéte, megszűnése] diadalra [a győzelemben örökre]. »Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött; (Elnyelte a halált a diadal végleg)
1 Kor. 15,55 Halál! hol a te fullánkod [győzelmed; diadalod]? Pokol [koporsó; halál]! hol a te diadalmad? [fullánkod; tövised]
1 Kor. 15,56 A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [(hamartia): a céltévesztés]; a bűn [céltévesztés] (ható)ereje [hatalma] pedig a törvény
1 Kor. 15,57 De hála az Istennek, aki a diadalmat [győzelmet] adja [megadta] nékünk [mert ő győzelemre segít minket] a mi Urunk Jézus Krisztus által
1 Kor. 15,58 Azért szerelmes [szeretett] atyámfiai [testvéreim] erősen álljatok, mozdíthatatlanul [legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók], buzgólkodván az Úrnak dolgában [munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok [fáradozásotok] nem hiábavaló az Úrban.
1Kor 16. AZ ADAKOZÁSRÓL – BEFEJEZÉS
1 Kor. 16,1 Ami a szentek számára [javára, részére] való alamizsnát [rendezett adomány gyűjtést] illeti, amiképpen Galácia [kihívott] gyülekezeteinek [eklézsiáinak] rendeltem [meghagytam], ti is azonképpen cselekedjetek. [úgy járjatok el]
1 Kor. 16,2 A hétnek első napján [az első szombaton] mindenitek tegye félre [és gyűjtse össze] magánál (otthon) [és rakja össze], amit [hétközben] sikerül összegyűjtenie [ami tőle telik; ami neki tetszik], hogy ne akkor történjék [legyen] a gyűjtés, amikor odamegyek. [ha majd megérkezem]
1 Kor. 16,3 Mikor pedig megérkezem, akiket javasoltok [alkalmasnak találtok; akiket kipróbáltaknak fogtok látni] leveleitek által, azokat küldöm el [ajánlólevéllel], hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti [kedves] ajándékotokat [szeretetadományotokat].
1 Kor. 16,4 Ha pedig méltó [érdemes] lesz [a gyűjtés arra; (vagyis ha megéri)], hogy én is elmenjek [elutazzam], velem együtt jönnek.
1 Kor. 16,5 Elmegyek pedig hozzátok, amikor Macedóniába átmegyek: mert Macedónián általmegyek, [Hozzátok pedig akkor megyek, ha már bejártam Macedóniát, mert Macedónián keresztül utazom]
1 Kor. 16,6 Nálatok azonban [ha lehetne] talán megmaradok [elidőzöm, ha úgy esik], vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el, [indítsatok útnak; ti is adjatok nekem kíséretet] ahová megyek. [bármerre is megyek majd]
1 Kor. 16,7 Mert nem akarlak [nem szeretnélek] titeket épen csak átmenet [átutazás] közben látni [meglátogatni], de remélem, hogy valami ideig nálatok maradok [egy kis időt nálatok tölthetek], ha az Úr (meg)engedi.
1 Kor. 16,8 Efézusban pedig pünkösdig maradok.
1 Kor. 16,9 Mert nagy [és tágas; hathatós és munkában gazdag] kapu [ajtó] nyílott meg előttem és hasznos [kitűnő], az ellenség [ellenkező; ellenszegülő] is sok
1 Kor. 16,10 Hogyha pedig megérkezik [oda jut] Timótheus [jelentése: Istent tisztelő Istennek kedves], meglássátok [legyen gondotok rá], hogy bátorságos [félelem nélküli] maradása legyen [zavartalanul tartózkodhasson] nálatok; mert az Úrnak dolgát cselekszi [végzi ő is], mint én is
1 Kor. 16,11 Senki [se nézze le tehát] azért őt meg ne vesse [ne becsülje le; nehogy valaki őt lekicsinyelje] hanem bocsássátok [kísérjétek] el [indítsátok útnak] őt békességgel [biztonságban; háborítatlanul], hogy hozzám jöhessen [eljusson]; mert várom őt az atyafiakkal [testvérekkel] együtt
1 Kor. 16,12 Ami pedig Apollós atyafit [testvért] illeti, igen [nagyon; ismételten] kértem őt, hogy menjen el hozzátok az atyafiakkal [testvérekkel] együtt: de semmiképpen sem volt kedve, [akar most útra kelni, semmiképpen sem akarta az Isten] hogy most elmenjen; de majd elmegy, mihelyt jó alkalmatossága lészen. [mihelyt ideje engedi, azonnal megy]
1 Kor. 16,13 Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]
1 Kor. 16,14 Minden dolgotok [(agapé): Isten szerinti] szeretetben menjen végbe! [Minden, amit tesztek, szeretetben történjék)]
1 Kor. 16,15 Intelek [kérlek; buzdítalak] pedig titeket, atyámfiai [testvérek], hiszen tudjátok [ismeritek], hogy Stefanásnak (jelentése: megkoronázott; megkoszorúzott). [és Fortunatusnak (jelentése: jól menő; szerencsés) és Akaikusnak (jelentése: Akhájához tartozó, gyászoló)] házanépe Akhája (jelentése: gyászhely, gyász, fájdalom, szorongás; baj) [kezdete, első termése] zsengéje [a hitben], és ők a szenteknek való [diakóniai] szolgálatra adták [szánták; szentelték; rendelték] magukat.
1 Kor. 16,16 Hogy ti is engedelmeskedjetek [Álljatok rendelkezésére; megbecsüljétek; alájuk rendeljétek (vessétek) magatokat] az ilyeneknek, és mindenkinek, aki velük szolgál [munkálkodik] és fárad.
1 Kor. 16,17 Örvendezek [örülök] pedig a Stefanás, Fortunátus és Akhaikus eljövetelének [megérkezésének; jelenlétének; ittlétének]; mert a bennetek való fogyatkozást ezek betöltötték. [mert a ti hiányotokat ők pótolták távollétetekben]
1 Kor. 16,18 Mert megnyugtatták [felüdítették; megörvendeztették; megújították] az én szellememet és a tiéteket is. Megbecsüljétek azért az ilyeneket. [Tartsátok tehát az ilyeneket tiszteletben, részesítsétek elismerésben]
1 Kor. 16,19 Köszöntenek [üdvözölnek az Úrban] titeket Ázsia [kihívott] gyülekezetei [eklézsiái]; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Priscilla, a házuknál levő [kihívott] gyülekezettel [együtt] egybe. [kiknél szállva is vagyok]
1 Kor. 16,20 Köszöntenek [üdvözölnek] titeket az atyafiak [testvérek] mindnyájan. Köszöntsétek [üdvözöljétek] egymást szent [megszentelt, tiszta] csókkal (a szeretet csókja, a testvéri szeretet kifejezése; a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső jele)
1 Kor. 16,21 A köszöntés(t) a saját kezemmel [írtam], a Páléval. [Ez a sajátkezű üdvözletem: Pál]
1 Kor. 16,22 Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott Maran atha [Ha valakinek nem kedves az Úr, legyen átok! Maran Atha = Ó urunk jöjj!]
1 Kor. 16,23 Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] veletek!
1 Kor. 16,24 Az én [(agapé): Isten szerinti] szeretetem [együtt van] mindnyájatokkal a Jézus Krisztusban [az Úrban]! Ámen.
