Kiáltson az életed

Zsolt 14,1 Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék.

Legtöbbünk soha nem álmodná, hogy az Ige rólunk is szólhat. Végül is mi hívők vagyunk. Soha nem mondanánk, hogy nincs Isten!

De gondoljuk csak újra! Valóban igaz, hogy a szánkkal nem mondanánk olyat hogy … De mi van a cselekedeteinkkel?

Vajon mondjuk-e a mi kis bűneinkkel itt-ott, azt gondolván, hogy ez úgysem számít? Vajon beülünk-e egy erkölcstelen mozifilmet megnézni? Vagy egy kis pletyka-parti a pásztorról, testvérről, elfeledvén, hogy Isten épp ellentétes parancsot adott nekünk?

Vajon a cselekedeteinkkel nem azt mondjuk: „nincs Isten”? A Zsolt. 14,1 ezt a fajta viselkedést összekapcsolja a romlással. Akár felismered, akár nem, minél több ehhez hasonlót teszel, a romlottság egyre nő az életedben.

Ne kövesd el azt az ostoba hibát, hogy nyilvánosan megvallod Jézus Uradnak, azután titokban megtagadod Őt a kis akcióiddal újra és újra. Használd a bölcsességet mindenben, amit csak teszel. Hogy a szíved és életed is kiálthassa „az én Istenem uralkodik!”

Fordította: Orbán Tibor
Kenneth Copeland által engedélyezett fordítás

Zsolt 14,1-7
Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék.
Zsolt 14:2 Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
Zsolt 14:3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
Zsolt 14:4 Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévők, akik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?
Zsolt 14:5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
Zsolt 14:6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.
Zsolt 14:7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

Ézs 15:1 Jövendölés Moáb ellen.; Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb; igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb!
Ézs 15:2 Felmennek a templomba, és Dibon a magaslatokra megy sírni, Nebón és Médebán jajgat Moáb, minden fejen kopaszság, minden szakál lenyírva!
Ézs 15:3 Utcáin gyászruhába öltöznek, házfedelein és piacain jajgat minden, [és] könyekben olvad el!
Ézs 15:4 És kiált Hesbon és Eleálé, szavok Jáhácig hallatik; ezért ordítanak Moáb vitézei, [és] lelke reszket.
Ézs 15:5 Szívem kiált Moábért, amelynek végvárai Zoárig, a három éves üszőig nyúltanak; mert Luhith hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását hallatják.

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688