Keresztény vagy pogány ünnep?

                        

A mindenszentek (és halottak – szerk.) napja ősi keresztény ünnep vagy pogány ünnep?

Lényegét tekintve egy ősi pogány ünnep továbbéléséről van szó, amelyet az addigi keresztény hitgyakorlattal alapvetően szemben álló vallási újításként terjesztettek el. Az ősi keresztény gyakorlat ugyanis épp az volt, hogy a Biblia kijelentéseivel ellentétes ünnepeket nem fogadtak el. Épp ezért nem találunk semmiféle utalást a legkorábbi századokból a mindenszentek napjára vonatkozóan, mivel ilyen ünnep egyszerűen nem létezett.

Hivatalos állami ünnep november elseje, a katolikus ünnepként ismert mindenszentek napja, amelyen mindmáig a római egyház emlékezik meg az általa tisztelt valamennyi halott szentről. Az indítványt beterjesztő Sasvári Szilárd fideszes képviselő indoklása szerint a „mindenszentek napja ősi keresztény ünnep”.

Az ünnep kialakulására, történetére vonatkozó tények a mondottaknak épp az ellenkezőjét bizonyítják. Lényegét tekintve ugyanis itt egy ősi pogány ünnep továbbéléséről van szó, amelyet az addigi keresztény hitgyakorlattal alapvetően szemben álló vallási újításként terjesztettek el. Az ősi keresztény gyakorlat ugyanis épp az volt, hogy a Biblia kijelentéseivel ellentétes ünnepeket nem fogadtak el. Épp ezért nem találunk semmiféle utalást a legkorábbi századokból a mindenszentek napjára vonatkozóan, mivel ilyen ünnep egyszerűen nem létezett.

Csak több mint fél évezreddel az első apostolok után, a hetedik századtól jelennek meg az első adatok arra vonatkozóan, hogy egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére. A legkorábbi ilyen tudósítás a Würzburg grófja által az egyházi ünnepekkel kapcsolatban készíttetett összeírásban található. Azt, hogy az ünnep még ekkor is csupán a formálódás állapotában volt, jól mutatja, hogy időpontját tavaszra helyezték, a húsvét utáni első vasárnapra…

…A mindenszentekhez szorosan kapcsolódik a következő napon, november 2-án ünnepelt halottak napja, s a kettő együtt alkot egységet. A katolikus felfogás szerint a mindenszentek a mennybe került tökéletes szentek ünnepe, míg a halottak napja az úgynevezett tisztítótűzben, purgatóriumban szenvedő hívek ünnepe. Érdemes talán újólag utalni arra, hogy amiként a szentek kultusza, éppúgy a purgatóriummal kapcsolatos tanítások sem összeegyeztethetők a bibliai kijelentésekkel.

Épp ezért minden bibliai alapokon álló keresztény megújulási mozgalom már a 12. századtól következetesen elutasította mindkettőt. A valdensek éppúgy, mint az angol Wyclif és követői, a lollardok, majd a cseh husziták és az egész Európát megrázó reformáció különböző irányzatai. Ezt követően pedig minden későbbi neoprotestáns irányzat, beleértve napjaink pünkösdi-karizmatikus mozgalmát is.

Miként a mindenszentek, ugyanúgy a halottak napja is csak hosszú századokkal az apostolok kora után jelenik meg egyházi ünnepként, s kezdetben még szintén nem novemberben, hanem – például a 7. századi Spanyolországban – sajátos időzítéssel pontosan pünkösdhétfőn tartották. A november 2-i ünnepnap széles körű elterjesztése a cluny-i bencés kolostor apátjának, Odilónak a nevéhez fűződik. A 998-tól kifejtett ebbéli erőfeszítéseit nagyban segítette, hogy Cluny egy egész Nyugat-Európára kiterjedő kolostorhálózat irányítójaként működött, s az alárendelt kolostorok sokasága köteles volt követni a tőle kapott utasításokat. Miután ily módon sikerült Európa-szerte meghonosítani ezt az újabb ünnepnapot, végül az egész római egyházban bevezetésre került.


Az eddig elmondottak is jelzik, hogy a két halotti ünnep egyike sem származott sem a Biblia szövegéből, sem az apostolok hagyományaiból. Valójában mindkét ünnep Európa erős pogány tradícióinak látványos továbbélése. Ha forrásvidéküket szeretnénk némiképp pontosítani, a kelták szokásait érdemes megvizsgálnunk. Ennek során meglepve láthatjuk, hogy amit a kelták ünnepeltek ezekben a napokban több mint kétezer esztendővel ezelőtt a brit szigeteken, a Szajna és a Loire völgyében vagy a Kárpát-medencében, ugyanazt, sőt nemegyszer ugyanúgy napjainkban is – sőt már évszázadok óta – megünneplik az ott élő angolok, franciák vagy épp magyarok.

Jelen esetben ez a kelta Samhain, a november elsején megtartott halottak napja, a két fő kelta ünnep egyike. Ilyenkor szokás volt a mágikus tűzgyújtás is, melynek eredményeként az egyes vidékek, domboldalak, hegyek megteltek kisebb-nagyobb tüzekkel, lángokkal, sokban hasonlítva napjaink november eleji magyar temetőinek képéhez, melyek messzire világítanak a halottak napja alkalmából meggyújtott gyertyák és mécsesek ezreinek fényétől.


(Kulcsár Árpád történész)

Tagged on:

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688