Az igaz ember
Az igaz ember (dikaiosz) azt jelenti: igaz; megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánított. Aki Isten rendelésével egyezik, „jogrendjéhez” igazodik; azokra utal, akik Isten végső ítélete előtt megálltak, nem elmarasztaló ítéletben lett részük.
Ide kapcsolódik: Igazsága Istennek (dikaioszüné): szó szerinti jelentése: igazságosság. (Isten által ajándékozott).
Hit által való megigazulás: ez azt jelenti, hogy az ember önmagában, emberi cselekedetei alapján nem állhat meg Isten előtt, akkor sem, ha ezek a cselekedetek a törvény külsőséges „megtartását” tükrözik. Az ember bűne vele együtt született létformája, az egyes vétkek ennek csak a tünetei: ez alól csak Isten mentheti fel – kegyelméből.
Így a szó annak a bűnösnek az állapotát jelenti, akit a legfőbb bíró egyfelől felmentett bűnei és ezek következményei alól, másfelől „szabadlábra helyezésével” megajándékozta annak a lehetőségével, hogy tiszta lappal vágjon neki egy új életnek, amelyben megtagadja mindazt, ami előző, Istennel ellenséges és Isten ellen lázadó életének lényegi tartalma volt.
Meg kell különböztetni az igazság (aletheia) szótól mivel a két fogalom különbözik egymástól.
Néhány ige a megigazultsággal kapcsolatban, az „igaz” szó mindenütt a megigazultat jelenti:
Már az Ószövetségben is voltak igaz emberek, akik megigazultak hit által, például Ábrahám és Ábel, hogy csak két Ósz-i szentet említsünk:
Jak 2:23 És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.
Zsid 11:4 Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert afelől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.
A törvény (és annak cselekedetei) valamint a hit viszonya [egyértelmű, hogy csak hit által lehetséges Isten előtt igaznak lenni, mégpedig a Krisztusban való hit által]:
Róm 10:4 Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
Róm 4:5 Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.
Róm 4:6 Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
Gal 3:11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.
Fil 3:9 És találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján:
Zsid 10:38 Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
A megigazultak (Istentől) áldott emberek. Ennek egy rövid „receptje”:
Máté 5:6 Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Máté 5:10 Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
Máté 6:33 Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
S miután megigazultunk a Krisztusban való hit által, mi a teendőnk?
Róm 6:13 Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.
Róm 10:10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
Ef 4:24 És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
Ef 6:14 Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
A megigazultságnak látványos eredménye is van:
Fil 1:11 Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus [teremt] az Isten dicsőségére és magasztalására.
Ef 5:9 (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
A megigazult ember, az új ember néhány „kiváltsága”:
Jak 5:16 Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.
1Pét 3:12 Mert az Úr szemei az igazakon [vannak], és az ő fülei azoknak könyörgésein…
