Gyermekeink gyógyulása
ÁLDÁS GYERMEKEINKNEK – Aaron története
Tavaszi esők áztatták Torontót, amitől buja zöld lett azon a reggelen, ahogy felébresztettem 12 éves fiamat, Aaront, hogy iskolába menjen. „Ideje reggelizni” – mondtam. Amikor felült az ágyban, elállt a lélegzetem. Szeme köröskörül csupa hólyag volt. Felállt a nyakamon a szőr, ahogy eszembe jutottak a hólyagok, amelyek egykor az én testemet borították. „Biztos nem övsömör!”– gondoltam, ahogy Aaron erőlködve kinyitotta a szemeit. Iskola helyett orvoshoz vittem, aki mintát vett a folyadékból, amely megtöltötte a hólyagokat, és elküldte a laborba. „Iskolába kell ma mennem” – vitatkozott Aaron, amikor kijöttünk az orvosi rendelőből. „Vizsgázunk, és nem hagyhatom ki.” Elvittem az iskolába, de a tanárnő ránézett, és nem engedte, hogy a többi gyerekkel egy terembe üljön. „Vizsgázhat, ha egyedül ül egy szobában” – egyezett ki. A vizsga letétele után hazavittem. Mostanra már igen nagy fájdalmat okoztak a hólyagok, és alig tudta kinyitni a szemeit. Aznap este Anita és én egyesítettük hitünket, ahogy kezünket rátettük, és kértük Istent, hogy gyógyítsa meg. Másnap reggel az orvos telefonált. „Megvannak az eredmények” – mondta. „A hólyagokat fertőzés okozza. Hozzák vissza a fiút a rendelőbe.” Anitával nevettünk az orvos arckifejezésén, amikor pár órával később megvizsgálta Aaront. Egyetlen hólyag sem maradt. Szeme tiszta, ragyogó és derűs volt. „Arra készültem, hogy antibiotikumot adok neki” – magyarázta az orvos, ahogy értetlen kifejezéssel Aaron szemébe nézett. „Mit csináltak?” „Imádkoztunk” – mondtuk Anitával egyszerre. A Példabeszédek 20:7 azt ígéri, hogy amikor az igazak tökéletességben járnak, gyermekeik áldottak ő utánuk. Anitával bebizonyítottuk, hogy ez az ígéret igaz. Az igazságosságban állva, amely a Jézusba vetett hit által a miénk, kiléptünk Isten Igéjének tökéletességén, és újra és újra megkaptuk a gyógyulás áldását. Ami még jobb, megláttuk ugyanazt az áldást gyermekeink életében. Nem csoda, hogy ma, amikor kinyitjuk a Bibliánkat, és látjuk Isten gyógyulással kapcsolatos ígéreteit, mindig hálásak vagyunk. És minden alkalommal, amikor belenézünk Aaron nevető szemébe, hálát adunk a mi ígéretmegtartó Istenünknek.
A BETEGSÉGNEK NINCS ESÉLYE – Matthew története
A nyüzsgő sürgősségi osztály tele olt sérült emberekkel. Egy fiatal fiú törött lábbal ült egy tolószékben röntgenre várva. Egy idős asszony, göndörödő ősz hajfürtökkel, küszködve vette a levegőt a sarokban. Egy munkabakancsba öltözött férfi hitetlenkedve bámult a keze köré csavart véráztatta pólóra. Anita mellettem ült, sápadt és nyúzott volt a kimerültségtől. Második gyermekünkkel volt terhes, és már napok óta virrasztott a kétéves Matthew mellett, akinek magas láza volt. Végtelennek tűnő várakozás után bevezettek bennünket vizsgálatra. A fiatal ügyeletes orvos úgy vélte, az eredeti diagnózis helyes volt: Matthewnak fülfertőzése volt. Már éppen haza akarta küldeni, amikor Anita közbeszólt: „Ne, kérem …valami komoly baj van. A kisfiam rosszul van.” Én csendben várakoztam. Nem tudtam, mi baja volt a fiunknak, de egyetértettem Anitával. Túlságosan rosszul volt ahhoz, hogy hazamenjen. „Uram, adj bölcsességet az orvosnak!” Egy idősebb úr, aki a sürgősségi osztály másik oldalán ment, hirtelen megállt. Mint egy radar, amely önvezérlő szerkezetre talál, elfordította fejét, és Matthewra nézett. „Megvizsgálhatom a fiukat?” – kérdezte. Pár pillanat múlva megfordult, és erélyesen rászólt a kezelő orvosra: „Ez a fiú most fel van véve!” Azonnal megértettük, hogy ő volt a gyermekgyógyászati osztály főorvosa. „Mi baja van, doktor úr?” – kérdeztem. „Még nem tudom” – ismerte be. „De súlyos.”
A diagnózis
Az ápolónők sietve felvitték Matthewt egy szobába az emeletre, ahol Anitával virrasztottunk. Másnap reggelre állapota rosszabbodott. A magas láz, kiszáradás és influenza tünetek mellett hólyagok lettek a szájában. A kezén és a lábán kezdett lehámlani a bőr. Ami még rosszabb volt, megváltozott a viselkedése. Úgy viselkedett, mint egy vadállat. Egy dührohamában kitépte az infúzióját, és teljes erővel belerúgott Anita várandós hasába. Míg Anitát ellátták a sérülésével a sürgősségin, az ápolószemélyzet ráccsal elzárta Matthew kiságyát. „Uram, mi van vele?!” Anitával már az első tünet megjelenése óta imádkoztunk érte, de ez idáig csak egyre rosszabb lett az állapota. Kértük Istent, adjon bölcsességet és útmutatást az orvosnak. Másféle gyógyszeres kezelést is kipróbált, de semmi sem segített. Másnap a főorvos elmagyarázta Matthew diagnózisát. „Fiuknak Kawasaki-kórja van” – magyarázta. „Ez egy olyan kór, amely az öt év alatti gyermekeket érinti.” Megtudtuk, hogy ha nem kezelik, súlyos szövődményeket okozhat, különösen a szívben. Megnagyobbíthatja a szívartériákat, és egyes Kawasaki-kóros betegek szívrohamban meghalnak. Okoz viselkedési változásokat, bőrhámlást, hólyagokat és magas lázat. Voltak gyermekek, akikben izületi gyulladás, szívizomgyulladás, szívburokgyulladás, szívszélhűdés, agyhártyagyulladás, szívkoszorúér tágulás, vérrögök és lyukas szívbillentyű alakult ki.
A minden név felett álló név
Miután az orvos elment, Anita rám nézett nagy kék szemeivel, melyek csordultig teltek könnyel. „Most már pontosan tudunk imádkozni” – mondtam. A Biblia szerint Jézus neve felette áll minden névnek. Ez azt jelentette, hogy Jézus neve felette áll a Kawasaki-kór nevének is. Most hogy már tudtuk a nevét, megparancsolhattuk a betegségnek, hogy hajtson térdet Jézus neve előtt. Vadászpuska imák helyett éles bombákkal támadtunk. Precíz pontossággal kimondtuk Isten Igéjét, és egyenesen arra a betegségre céloztuk, amelyet az ördög ellenünk hozott. Imádtuk az Urat, és dicsértük őt, amiért meggyógyította Matthewt 2000 évvel ezelőtt a kereszten. Hittel megragadtuk a gyógyulását. Emlékeztettük az Urat, hogy Igéje azt mondja, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében, Ő ott van. Hit alapján tudtuk, hogy imáink célba találtak. Tudtuk, hogy Isten ereje és jelenléte ott volt abban a szobában, és hogy Jézus szolgált a fiunknak. Akkor is hittük azt, amikor Matthew még dühöngött. Hittük, amikor láza felszökött. Hittük, amikor hámlott a bőre. Hittük sokkal előbb, minthogy egyetlen tünet is elhagyta volna a testét. De el is hagyták. A Kawasaki-kórnak nem volt esélye Jézus nevével szemben. Meg kellett futamodnia. Matthew teljesen meggyógyult, és soha egyetlen szövődményben sem szenvedett. Ma erős, egészséges, és imád kosárlabdázni, de szívesen hokizik és focizik is. Jézus neve minden név felett áll. Felette áll bármely aljas betegségnek, amelyet az ördög ellenünk hozhat. Ez az a név, amelytől minden démon reszket, és amely emlékezteti az egész pokolt, hogy 2000 évvel ezelőtt meggyógyultál a Kereszten. Szívedben hittel, és ajkaidon ezzel a névvel, a betegségnek nincs esélye.
HIT EGY CSODÁÉRT – Josiah története
A tikkasztó oklahomai hőség reszketve csillogott a járdán, ahogy Anitával a Tulsai Bibliai Főiskola kampuszán ballagtunk, és beiratkozni készültünk. Még mindig hiányzott a gyönyörű Torontó, de az Úr világosan értésünkre adta: Torontó a múltunk; Tulsa a jövőnk. Noha fiunk, Josiah csak pár hetes volt, összecsomagoltuk cókmókunkat, engedelmeskedtünk az Úrnak, és megtettük a lépést. Mint mindig, Isten most is hűségesen irányította lépéseinket. Megérkezésünkkor, csodálatosan lehetővé tette számunkra, hogy házat vegyünk. Találtunk egy hölgyet is a közelben, aki gyermekfelügyeletet vállalt. Noha számos más gyermeket is gondozott, Josiah és Matthew szépen gyarapodtak az ő gondozásában. Szeptember és október gyorsan elröppent a Biblia kurzusok, házi feladatok és családi kötelezettségek pörgésében. Az órák között Anita átrohant, hogy megszoptassa Josiaht. Minden jól ment, amíg egy novemberi napon Anita észrevette, hogy Josiah csak az egyik oldalán fekve szopott. Fürdetés közben pedig azt vette észre, hogy kis fejének egyik oldala puha és lágy, miközben a másik oldal szilárd és erős. Megkérdeztük a testvérét, hogy Josiah nem sérült-e meg valahogy. Matthew szerint Josiah csecsemőszékében ült egy konyhai pulton, amikor a gondozónő egy pillanatra kilépett. A többi gyermek futkosott, és felügyelet nélkül játszott. Egyikük felmászott a pultra, és véletlenül lelökte Josiah csecsemőszékét. Fejjel a köves padlóra esett!
Sérült fej
Anitával rohantunk vele az orvoshoz. Amikor az orvos megvizsgálta Josiah fejének puha oldalát, arca elfehéredett. Felkapta a telefont, és röntgenvizsgálatot rendelt. Áthajtottunk a városon a koponya vizsgálatra, és mire végeztünk az orvosi rendelő bezárt. Nem kellett ahhoz a röntgenfelvételt látnunk, hogy tudjuk, komoly a helyzet. Hazaérve, rátettük kezünket Josiahra, és hittel Istenhez fordultunk, hogy gyógyítsa meg. Másnap reggel az orvos telefonált. „Megkaptam a röntgenfelvételeket, és sajnos, rossz hírem van” – mondta. „Azonnal hozzák be Josiaht!” Az orvos becsúsztatta Josiah röntgenképeit a megvilágított dobozba, és rámutatott a sérülésre. Nem kellett ahhoz orvosi diploma, hogy lássuk a károsodást. Mielőtt az orvos felvethette volna a kórházi beutalást vagy az agyműtétet, feltettem neki egy kérdést. „Doktor úr, volna szíves újra megvizsgálni Josiah sérülését?” „Természetesen” – mondta, és ujjait Josiah koponyájára helyezte. „Látják, itt …” Megállt a mondat közepén, és finoman végigtapogatta. Megerősítette azt, amit Anita és én már tudtunk. Már nem volt semmilyen károsodás, nem volt puha, lágy rész, sem hiányzó csont. Josiah fejének mindkét oldala tökéletesen formált koponya volt. És Josiah ismét normálisan szopott. Az orvos, aki keresztény volt, alig tudta visszafogni izgatottságát. „Isten természetfeletti módon meggyógyította ezt a gyermeket!” – közölte. Mindhárman dicsértük Istent, Neki adva minden dicsőséget és tiszteletet egy újabb csodáért. Ma Josiah kitűnő tanuló, aki focizik, sakkozik, zongorázik, és fuvolázik. Ha Anita és én nem tudtuk volna, hogy hogyan kell csodáért imádkozni, nem tudom, milyen állapotban lenne ma Josiah. De, Isten kegyelmével, tudtuk. Azt akarjuk, hogy te is tudd. Istennek számodra is van egy csodája. Fordította: Horváth Lídia
