Alázatosság és megtestesülés

Kenneth E. Hagin

                                                 alazatossag_es_megtestesules_03RP1284926804

Aki [Jézus Krisztus], mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem Önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. (Fil. 2,6–8.) 

Krisztus mindig is létezett Isten mivoltában. Ő azonban kiüresítette Önmagát, és szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett. Ez a természetes nemzéstől teljesen elkülöníthető, Istentől való műveletre utal: ez csoda. Először, Isten kivette a Krisztust a mennyei Istenségből – majd behelyezte egy szűz méhébe, hogy egyesüljön a hústesttel egy egyedülálló fogantatás során. 

Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem. (Zsid. 10:5) Isten alkotott egy testet — egy különleges testet — ennek a Lénynek, akit Isten Fiának neveznek. A megtestesülés során a Krisztus emberré lett! 

Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige… És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes
volt kegyelemmel és igazsággal. (Ján 1:1, 14)
 

A Webster értelmező szótár a következőképpen határozza meg a megtestesülést: „Az Istenség egyesülése az emberrel a Krisztus Jézusban.” 

A megtestesülés volt az egyedüli megoldás az ember problémájára — az egyedüli remény arra, hogy az emberiség újra egyesülhessen Istennel. Minden olyan vallás,amely tagadja a Názáreti Jézus Krisztus megtestesülését, hamis! 

Ez az örök lény, akit úgy hívnak, hogy Immánuel – velünk az Isten, vagy Jézus a Krisztus – itt az Igének neveztetik. Az Ige létezett kezdetben. Az Ige Istennél volt – Istennel közösségben, együtt munkálták ki az Ő akaratát. Isten a világot az Ige által teremtette. (Zsid. 1,2. Ján. 1,3) 

És ez az örök lény Isten volt! Ugyanazzal a természettel rendelkezett. Ugyanabban a formában létezett, és Istennel egyenlő volt. (Fil. 2,6) És ez a lény testté lett! Az Ige emberré lett, és közöttünk lakozott. 

Ő emberré lett — annyira emberré lett, mintha sohasem lett volna más, mégsem szűnt meg annak lenni, ami azelőtt volt. Az Ige megteremtette otthonát közöttünk, és mi szemléltük Isten dicsőségét. 

Megvallás: 
Jézus azért jött el, hogy hústestben lakozzon, hogy én örökre újra egyesüljek az Atyával. Jézus olyan lett, mint én, hogy én olyan tudjak lenni, mint Ő. Én annak a világosságában fogok járni, amit a megtestesülés hozott el a számomra. Én újra egyesültem az én Atyámmal! 
Köszönöm Neked, Jézus, hogy Te kiüresítetted magadat és az emberekhez hasonlóvá lettél. Ez volt a mi egyedüli reménységünk. Köszönöm, hogy Te megaláztad magad, és engedelmes voltál a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Neked pedig köszönöm Atyám, hogy hatalmasan felmagasztaltad Őt, és ajándékoztál Néki oly nevet, mely minden név felett való. E névre valóban meghajol az én térdem, és az én nyelvem valóban vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére. (Fil. 2,9. 10.)

Tagged on:

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688