3. Zsoltár – Dávid imája
Zsolt 3,1 Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] zsoltára [abból az időből, amikor menekült]; fia, Absolon [héber jelentése: az atya jólét] elől való futásakor
Zsolt. 3,2 Uram! Mennyire megsokasodtak [számosak] ellenségeim [szorongatóim]! Sokan vannak a reám támadók! [Mennyien fordulnak (szorongatnak; gyötörnek, zaklatnak, kelnek föl) ellenem]
Zsolt 3,3 Hányan [sokan] mondják rólam [felőlem]: „Nincs menedéke [nincs számára segítség (szabadulás; oltalom, védelem)] Istenénél!
Zsolt 3,4 De te, [oh] Uram, azért védőpajzsom [oltalmazóm] vagy, te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled. [felmagasztalod]
Zsolt 3,5 Hangos szóval kiáltottam [(kradzó): rikolt, sikít, felkiált, esedezik] az Úrhoz, s ő meghallgatott szent(sége) hegyéről
Zsolt 3,6 Én lefekszem [nyugovóra térek] és elalszom [mély álomban merültem]; felébredek [de fölkeltem ismét], mert az Úr támogat [oltalmaz; megtart; fölkarol] engem [mert az Úr a gyámolom]
Zsolt 3,7 Nem félek [ijedek, rémülök, riadok meg] sok ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott ellenem (ha ellenségesen körülvesznek, rám törnek, mindenfelől megkörnyékeznek)
Zsolt 3,8 Kelj fel Uram, tarts meg engem [állj mellém, adj szabadulást] Istenem, mert te verted [csaptad] arcul minden ellenségemet; a gonoszok [leselkedők, istentelenek, kik ok nélkül ellenkeztek velem] fogait összetörted [kitörted]
Zsolt 3,9 Az Úré [az Úrtól jön] a szabadítás [a segítség, megmentés, oltalom, védelem, az üdvösség]; legyen a te népeden a te áldásod
Szela
