2 Timótheus levél


2 Tim. 1,1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola (aposztolosz: valahova hivatalosan, konkrét megbízással elküldött, kiküldött személy, aki az Úr Jézus hatalmával szól és cselekszik; teljhatalmú megbízott. hírvivője, küldötte), Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint,

2 Tim. 1,2 Timótheusnak (jelentése: valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő), az én szeretett fiamnak: kegyelem (kharisz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt;az emberért, az emberen, és az emberben), irgalmasság [könyörület, gyengéd, szerető, irgalom], békesség [’tökéletes, sértetlen’ = az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] az Atya Istentől (Istentől, a mi Atyánktól) és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.

2 Tim. 1,3 Hálát adok az Istennek, a kinek szolgálok őseimtől fogva (őseimhez hasonlóan) tiszta lelkiismerettel [szellemi együttészlelés, azaz erkölcsi tudat, lelkiismeret], hogy szüntelen (mindig) gondolok reád (megemlékezem rólad) könyörgéseimben (imádságomban) éjjel és nappal,

2 Tim. 1,4 Kívánván [erősen, nagyon kíván, vágyódik] téged látni, megemlékezvén a te könnyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be (hadd teljek el örömmel) (könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el);

2 Tim. 1,5 Eszembe jutván a benned levő (élő), képmutatás (tettetés) nélkül való (őszinte) hit, a mely lakozott (lakott, élt) először a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is (megvan) (és most – biztosan tudom – téged is eltölt).

2 Tim. 1,6 Minekokáért emlékeztetlek téged (ezért figyelmeztetlek), hogy gerjeszd (éleszd, szítsd) fel [újra meggyújt] az Isten kegyelmi ajándékát [(ingyen) ajándék, „karizma” – kegyelmi ajándék, a Szent Szellem megnyilvánulása], a mely benned van az én kezeimnek rád tétele által.

2 Tim. 1,7 Mert nem félelemnek (csüggedtség, gyávaság, félénkség) szellemét adta nékünk az Isten; hanem erőnek (hatalomnak) és szeretetnek és józanságnak [egészséges gondolkodás (a lélek egészére vonatkozik, nem csak a gondolkodásra, törekvés, irányultság az Isten iránt] szellemét.

2 Tim. 1,8 Ne szégyelld hát a mi Urunk bizonyságtételét (ne szégyellj hát tanúságot, bizonyságot tenni Urunk mellett, Urunkról), se engem az ő foglyát (aki érte vagyok fogoly, érte bilincseket hordok); hanem együtt szenvedj az evangyéliomért (vállald az evangéliumért a szenvedéseket, nehézséget (velem együtt) Istennek hatalma (ereje) szerint (által) (bízva az Isten erejében) (Isten erejének segítségével).

2 Tim. 1,9 A ki megtartott (üdvösséget adott) [szódzó = bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] minket és (meg)hívott szent hívással (szent hivatásra), nem a mi cselekedeteink (tetteink) szerint (alapján), hanem az ő saját végezése és kegyelme (kharisz, ld.fentebb) szerint (saját elhatározásából és kegyelméből, kegyelmének következményeképpen), mely adatott nékünk (amelyet nekünk ajándékozott) Krisztus Jézusban (még az) örök időknek (idők kezdete) előtte (óta) (minden idők előtt),

2 Tim. 1,10 Megjelentetett (nyilvánvalóvá lett, kinyilváníttatott) pedig most a mi Megtartónknak (Üdvözítőnknek=gyógyító, szabadító, megváltó, helyreállító, megszilárdító, éppé tevő), Jézus Krisztusnak megjelenése által, a ki eltörölte (megrontotta, legyőzte, semmivé, érvénytelenné, hatálytalanná tette) a halált (megtörte a halál erejét), világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot (romolhatatlanságot) az evangyéliom által (az evangélium által világosságra hozta [láthatóvá tette] az elmúlhatatlan életet) (felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot, az evangéliummal),

2 Tim. 1,11 Amelyre nézve tétettem (lettem) én hirdetővé és apostollá és pogányok (nemzetek, népek) tanítójává (ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul).

2 Tim. 1,12 A miért (ezért, ez okból) szenvedem ezeket is: de nem szégyellem; mert tudom (szó szoros értelmében: lát) kinek hittem, (kiben hiszek) és bizonyos vagyok benne (meg vagyok győződve), hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra (elég hatalmas, erős ahhoz, hogy rábízott kincsemet, javakat megőrizze [képes, meg tudja őrizni] addig a napig).

2 Tim. 1,13 Az egészséges (nem romlott, igaz) beszédeknek példáját megtartsd (legyenek azok a példaképeid), a miket én tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben (hűségben) és szeretetben.

2 Tim. 1,14 A rád bízott (nálad letett) drága kincset (nemes letétet) őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által (erejével).

2 Tim. 1,15 Azt tudod, hogy elfordultak tőlem (cserbenhagytak) az Ázsiabeliek mind, kik közül való (köztük) Figellus és Hermogénes.

2 Tim. 1,16 Az Úr legyen irgalmas (könyörüljön) az Onesiforus házanépének (családja iránt): mert gyakorta (sokszor) megvidámított (vendégül lát, felüdít, megvigasztal, felfrissít) engem, és az én bilincsemet nem szégyellte;

2 Tim. 1,17 Sőt (hanem) mikor Rómában volt, buzgón (szorgalmasan, nagy igyekezettel) keresett engem, meg is talált.

2 Tim. 1,18 Az Úr engedje (adja) meg néki, hogy találjon (nyerjen, leljen) irgalma(sságo)t az Úrnál ama (azon a) napon. És hogy mily(en) nagy szolgálatot tett Efézusban, te jobban tudod (te tudod legjobban).

2 Tim. 2,1 Te annakokáért (azért, tehát), én fiam, (légy erős) erősödjél meg (meríts hatalmat) a Krisztus Jézusban való kegyelemben (kegyelem által),

2 Tim. 2,2 És a miket tőlem hallottál sok bizonyság által (megerősítve) (sok tanú jelenlétében), azokat bízzad (add át) hű (megbízható) emberekre, [1 Tim. 3,2-13.] a kik másoknak a tanítására is alkalmasak (képes, megfelelő) lesznek.

2 Tim. 2,3 Te azért a munkának terhét hordozzad (vállald velem együtt a nehézségeket, szenvedést), mint a Jézus Krisztus jó (hű) vitéze (katonája, harcosa).

2 Tim. 2,4 Egy harcos (bajnok) (aki Istenért harcol) sem elegyedik bele (bocsátkozik) [körülfon, belebonyolódik, belekeveredik] az élet dolgaiba (világi dolgokba) [élet, a létezés jelenlegi állapota; a megélhetés eszközei, javak](aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, gondjaiba); hogy tessék (örömöt okozzon) annak, a ki őt harcossá (harcosává) avatta (választotta).

2 Tim. 2,5 Ha pedig küzd is valaki (a versenyző), nem koronáztatik meg (nyer [babér]koszorút), ha nem szabályszerűen [jogosan, törvény szerint] küzd (versenyez).

2 Tim. 2,6 A ki munkálkodik, a földmívelőnek (fáradozó földműves, szántóvető) kell a gyümölcsökben (termésből) először részesülnie (részt vennie, részesedni).

2 Tim. 2,7 Értsd meg (gondold át jól, gondolkozz azon) a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást [intuitív belátó-, felfogó képesség] mindenekben (megadja majd neked, hogy mindent megérts).

2 Tim. 2,8 Emlékezzél meg (ne felejtsd), hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból (a halottak közül), ki a Dávid magvából való (Dávid utóda, sarja) az én evangyéliomom szerint:

2 Tim. 2,9 A melyért, mint egy gonosztevő, szenvedek [nehézségen megy keresztül, kibírja a megpróbáltatásokat, nehézséget, bajt] mind (egész) a fogságig (bilincsbe is vertek); de az Istennek beszéde (szava, igéje) nincs bilincsbe verve (megbilincselve, megkötözve).

2 Tim. 2,10 Annakokáért (tehát) mindent (állhatatosan) elszenvedek (eltűrök, elviselek) [alatta marad, van lelkiereje, kitart] a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget (szódzó, ld. fent [így pl. menekülés, szabadulás, egészség, megváltás, megmentés)] örök (mennyei) dicsőséggel egyben (az örök dicsőségben).

2 Tim. 2,11 Igaz beszéd (kijelentés) ez (megbízható az ige). Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is [együtt túlél].

2 Tim. 2,12 Ha tűrünk (szenvedünk, kitartunk vele) [alatta marad, van lelkiereje, kitart], vele együtt fogunk uralkodni (mint király) is: ha (azonban) megtagadjuk [megtagad, elutasít, felad], ő is megtagad minket;

2 Tim. 2,13 Ha hitetlenkedünk (hűtlen, nem hisz), ő hű [megbízható;
bizalomteljes, hisz, hűséges, biztos, igaz] marad: (mert) ő magát (önmagát) meg nem tagadhatja.

2 Tim. 2,14 Ezekre emlékeztess, (ints, figyelmeztess) (erős bizonyságtétellel) kérvén kérve őket az Úr színe előtt [jelenlétében], hogy ne vitatkozzanak haszontalanul (nehogy üres, haszontalan szóharcba, szóvitába bocsátkozzanak) [kötekedőnek (vitatkozósnak) lenni, szavakon lovagol], [nem jó az semmire, csak] a hallgatóknak romlására (tönkretételére, vesztére).

2 Tim. 2,15 Igyekezzél (törekedj, gondod legyen rá, azon légy), hogy Isten (színe) előtt becsületesen (ki[meg]próbált emberként) megállj (megbízható maradj), mint oly munkás, a ki szégyent nem vall (meg nem szégyenül), a ki helyesen hasogatja (fejtegeti, boncolgatja, magyarázza) az igazságnak (valóságnak) beszédét (igéjét [logosz]).

2 Tim. 2,16 A szentségtelen (világias) üres lármákat (hiábavaló, haszontalan, felesleges szócséplés) pedig kerüld (óvakodjál, térj ki), mert mind nagyobb istentelenségre (vezetnek) növekednek (egyre inkább belesodornak az istentelenségbe).

2 Tim. 2,17 És az ő beszédök (fecsegésük) mint a rákfekély (rákos daganat) terjed (pusztít maga körül); közülök való (közéjük tartozik) Himenéus és Filétus.

2 Tim. 2,18 A kik az igazság(tól) [valóság] mellől (az igazság kérdésében) eltévelyedtek (eltértek, az igazságot elhibázták), azt mondván (mert azt állítják), hogy a feltámadás már megtörtént (végbement), és feldúlják némelyeknek (jó néhány embernek) a hitét (ezzel nem kevés embert megzavartak hitében).

2 Tim. 2,19 Mindazáltal megáll [fennmarad, rendíthetetlen] az Istennek erős (biztos, szilárd) fundamentoma (alapköve, alapja), melynek pecséte (melyre ráírva van) ez (de a szilárd alap, amelyet Isten lefektetett, rendületlenül áll, és ez a pecsétje): [teljesen] Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól (hagyja el a gonoszt) [igazságtalant, tisztességtelent, rosszat] minden, a ki Krisztus nevét vallja (aki az Úr nevét hívja segítségül, szakítson a bűnös élettel, hagyjon fel a gonoszsággal).

2 Tim. 2,20 Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüst edények (eszközök) vannak (akadnak), hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra (közönséges célokra) valók (amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók).

2 Tim. 2,21 Ha tehát valaki magát ezektől (az ilyen dolgoktól) tisztán tartja (alaposan meg[ki]tisztítja), tisztességre való (megbecsült) edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának (az Úr számára hasznos, hasznot hozó), minden jó cselekedetre (munkára) alkalmas.

2 Tim. 2,22 Az ifjúkori kivánságokat [érzékiség, vágy, epekedés] pedig kerüld; hanem kövessed [űzd, hajszold, üldözd] az igazságot (megigazultság), a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetemben (azokkal együtt), a kik segítségül hívják [fordulnak, folyamodnak] az Urat tiszta szívből.

2 Tim. 2,23 A botor (oktalan, ostoba) és gyermekes (éretlen, értelmetlen) vitatkozásokat (szőrszálhasogatásokat) pedig kerüld (előlük térj ki, utasítsd el), tudván, hogy azok háborúságokat (viszályokat, versengéseket) szülnek (veszekedéssé fajulnak).

2 Tim. 2,24 (De) Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni [háborúzik, veszekedik, vitatkozik], hanem (inkább) legyen mindenkihez nyájas [barátságos, szelíd, kedves], tanításra alkalmas (kész, ügyes), türelmes (béketűrő).

2 Tim. 2,25 A ki szelíden [gyengéden] fenyíti (szelídséggel neveli, inti) az (igazságnak) ellenszegülőket; ha talán (hátha) adna (megadja) nékik az Isten megtérést [=megváltoztatja a szándékát, meggondolja magát, megbán valamit] az igazság [valóság] megismerésére (felismerik az igazságot), (hátha Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot)

2 Tim. 2,26 És felocsudnának (feleszmél) [kijózanodnak, magukhoz térnek] az ördög (sátán, vádló) tőréből (csapdájából, kelepcéjéből), (aki foglyul tartja őket, hogy alávessék magukat akaratának) (aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék) foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára [vágy, tetszés].

2 Tim. 3,1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó [legvégső] napokban nehéz (veszedelmes, veszélyes) idők állanak be (következnek, jönnek).

2 Tim. 3,2 Mert lesznek az emberek magukat szeretők (önzők), pénzsóvárgók (kapzsik, fösvények), kérkedők (elbizakodottak, hetvenkedők), kevélyek (gőgösek, büszkék), káromkodók (istenkáromlók, szitkozódók), szüleik iránt engedetlenek [meggyőzhetetlenek, makacsok], hálátlanok, tisztátalanok (istentelenek, szentségtelenek, gonoszok, elvetemültek),

2 Tim. 3,3 Szeretet nélkül valók (szeretetlenek) [keményszívű a családja iránt], kérlelhetetlenek (összeférhetetlenek, békétlenkedők, engesztelhetetlenek), rágalmazók (vádaskodók), mértékletlenek [erőtlen, azaz önkontroll nélküli], kegyetlenek (féktelenek, lelketlenek, irgalmatlanok), a jónak nem kedvelői (jóra nem hajlandók, rosszakarók) [ellene van az erkölcsi tisztaságnak].

2 Tim. 3,4 Árulók, vakmerők [meggondolatlan (szenvedélyes, heves), elhamarkodott, hirtelen], (gőgtől) felfuvalkodottak [elszállt-agyú, önteltek], inkább a gyönyörnek (élvezetnek) [kéjsóvár], mint [istenfélő] Istennek szeretői (keresői).

2 Tim. 3,5 Kiknél megvan (megtartják, megőrzik) a kegyességnek [istenfélelem; az evangéliumi minta, Isten szerint valóság, istenfélelem, szentség] látszata [formája] (istenes életet színlelők ugyan), de megtagadják [ellentmond, azaz megtagad, elutasít, felad] annak erejét (a lényegét) [csodatevő erő (általában közvetve: maga a csoda) képesség, hatalom]. És ezeket kerüld (fordulj el tehát ezektől)

2 Tim. 3,6 Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak (belopakodnak, beosonnak, beférkőznek) a házakba, és foglyul (rabul) ejtik (megnyernek maguknak) a bűnökkel [sérelmekkel] megterhelt [felhalmoz] és sokféle kívánságoktól [érzékiség, vágy, epekedés] űzött (vezetett, hajtott) asszonykákat [nőcske, buta nő],

2 Tim. 3,7 Kik mindenkor (mindig) tanulnak, de az igazság [valóság] megismerésére [felismerés, azaz teljes tisztánlátás, elismerés] soha el nem juthatnak.

2 Tim. 3,8 Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak (ellenszegül, szemben áll, ellenez) Mózesnek, akképen (úgy) ezek is ellene állanak (ellenszegülnek, szemben állnak) az igazságnak [valóságnak]; (végsőkig) megromlott (elpusztult) elméjű [értelem, ész, megértés. A szív értelme, szellemi felfogóképessége], a hitre nézve nem becsületes (ingadozó hitű, megbízhatatlan, a hit dolgában próbát nem álló) emberek.

2 Tim. 3,9 De többre nem mennek (sokra nem viszik, nem jutnak messzire): mert esztelenségök (ostobaságuk) nyilvánvaló lesz (válik) mindenek előtt, a miképen amazoké is az lett (nyilvánvalóvá vált).

2 Tim. 3,10 Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat (életcélomat, életutamat), hitemet [meggyőződésemet], hosszútűrésemet (kitartásomat, állhatatosságomat),

2 Tim. 3,11 Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, a melyek (értek) rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában: minémű (milyen) üldöztetéseket szenvedtem (vállaltam, viseltem el) [nehézségen mentem keresztül, bírtam ki], de mindezekből (mindegyikből, mindig) megszabadított (kimentett, kiragadott) engem az Úr.

2 Tim. 3,12 De mindazok is (mindenki), a kik kegyesen (istenfélelemmel, Isten szerint valóan) akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak (üldözni fogják őket).

2 Tim. 3,13 A gonosz [káros, ártalmas (hatásában)] emberek pedig és az ámítók (csalók, hitegetők, szemfényvesztők, varázslók, csábítók) nevekednek a rosszaságban (gonoszságban) (egyre mélyebbre süllyednek, még tovább mennek a rosszban), eltévelyítvén és eltévelyedvén (tévúton járnak és tévútra vezetnek) (tévelyegve és másokat is megtévesztve).

2 Tim. 3,14 De te (azonban) maradj meg azokban (tarts ki amellett, abban), a miket tanultál és a mik reád bízattak (amiről meggyőződtél, megbizonyosodtál), tudván (hiszen tudod) kitől tanultad,

2 Tim. 3,15 És hogy (mivel) gyermekségedtől fogva (gyerekkorod óta) tudod (ismered) a szent írásokat, melyek téged (üdvösségre taníthatnak) bölccsé tehetnek az üdvösségre (képesek bölccsé tenni téged annak a menekülésnek dolgában, amely) a Krisztus Jézusban való hit által (révén lelhető) (megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre).

2 Tim. 3,16 A teljes (minden) írás (amit az Isten sugalmazott) Istentől ihletett és hasznos (jól használható) a tanításra, a feddésre (érvelésre, meggyőzésre), a megjobbításra (helyreállításra), [korrekció] az igazságban (megigazultság) való nevelésre (oktatásra, képzésre),

2 Tim. 3,17 Hogy tökéletes [elkészült] legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre (jótettre) felkészített (kész legyen).

2 Tim. 4,1 (Kérve) Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt [jelenlétében], a ki [szándékozik] ítélni (ítélkezni) fog élőket és holtakat (élők és holtak fölött) az Ő eljövetelekor [múlt- vagy jövőbeni megjelenés] és az Ő országában.

2 Tim. 4,2 Hirdesd az igét (evangéliumot), állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben (akár alkalmas, akár alkalmatlan), ints, feddj (érvelj, kérj, győzz meg), buzdíts (biztass, bátoríts) teljes béketűréssel (türelemmel) és tanítással (hozzáértéssel, tudománnyal).

2 Tim. 4,3 Mert lesz (jön) idő, mikor az egészséges [nem romlott] tudományt (tanítást) el nem szenvedik (nem viselik el, nem hallgatják szívesen, nem tűrik), hanem a saját kívánságaik (ízlésük) [vágyódás (különösen valami tiltott dolog után)] szerint gyűjtenek (szereznek) magoknak tanítókat (mestereket), mert viszket (csiklandoz) a fülök;

2 Tim. 4,4 És az igazságtól [valóságtól] elfordítják az ő fülöket (nem hallgatják meg), de a mesékhez [kitalált történet] oda fordulnak (elfogadják, átadják magukat).

2 Tim. 4,5 De te józan légy [szemmel tart (vigyáz)] mindenekben, szenvedj (viseld el a szenvedéseket, fáradozz), az evangyélista (evangélium hirdetőjének) munkáját (feladatát) cselekedd (végezd, teljesítsd), szolgálatodat teljesen [teljes mértékben] betöltsd.

2 Tim. 4,6 Mert én immár meg(fel)áldoztatom (véremet ugyanis nemsokára kiontják [ital]áldozatul), és az én elköltözésem (eltávozásom) ideje beállott (elérkezett).

2 Tim. 4,7 Ama nemes [gyönyörű, jó] harcot megharcoltam [küzd (díjért versenyez), ellenféllel harcol], futásomat elvégeztem (a pályát végigfutottam), a hitet [bizonyosság, meggyőződés, hitvallás] megtartottam (megőriztem):

2 Tim. 4,8 Végezetre eltétetett nékem (készen vár rám) az igazság [megigazultság] koronája (győzelmi koszorúja), melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz(ságos) Bíró; (de) nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is (mindenkinek), a kik vágyva (örömmel, sóvárogva) várják [szeret (agapaó) = teljes átadás, odaszánás Istennek, eggyé válni vele] az ő megjelenését (eljövetelét).

2 Tim. 4,9 Igyekezz hozzám jönni hamar. (Siess, gyere mielőbb!)
2 Tim. 4,10 Mert Démás (ugyanis) engem (a világ kedvéért) elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván (a világ szeretete miatt) (mivel ehhez a világhoz ragaszkodott), és elment Thessalónikába: Kresczens Galátziába, Titus Dalmátziába.

2 Tim. 4,11 Egyedül (csak) Lukács van velem (mellettem). Márkot magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem (jó szolgálatot tenne) alkalmas (hasznomra van, hasznos) a szolgálatra.

2 Tim. 4,12 Tikhikust pedig Efézusba küldöttem.

2 Tim. 4,13 A felsőruhámat (köpenyemet), melyet Troásban Kárpusnál hagytam, jöttödben (amikor jössz) hozd el, a könyveket is, kiváltképen (főleg) a hártyákat (pergamentekercseket).

2 Tim. 4,14 Az érczmíves (rézműves) Sándor (Alexander) sok bajt szerzett (sokat ártott) nekem (sok rosszat követett el, tett ellenem): fizessen meg az Úr néki cselekedetei szerint (az Úr megfizet majd neki tettei szerint).

2 Tim. 4,15 Tőle te is őrizkedjél (óvakodj tőle, kerüld őt), mert szerfelett (hevesen, nagyon) ellenállott (szembeszegült) a mi beszédeinknek (tanításunknak).

2 Tim. 4,16 Első védekezésem alkalmával (egyáltalán) senki sem volt mellettem (nem állt pártomra, mellém), sőt mindnyájan elhagytak (mindenki cserbenhagyott); ne számíttassék be nékik (bűnül) (ne számítson ez bűneik közé).

2 Tim. 4,17 De az Úr mellettem (mellém) állt, és megerősített engem (erőt öntött belém, erőt adott nekem) [felhatalmaz, feljogosít, képessé tesz]; hogy teljesen be(el)végezzem (maradéktalanul befejezzem) az (evangélium) igehirdetés(é)t, és hallják meg azt (tudomást szerezzenek róla) az összes pogányok (nemzetek) (valamennyien): és (így, azután) meg(ki)szabadultam (megmenekültem) az oroszlán szájából (torkából).

2 Tim. 4,18 És (ezután is) megszabadít (kiragad) engem az Úr minden gonosz [rosszindulat, káros, ártalmas]cselekedettől (cselvetéstől), és megtart [megőriz, megment] az ő mennyei országára (-ba) [királyság, uralom]; a kinek (Övé a) dicsőség örökkön örökké (mindörökké)! Ámen.

2 Tim. 4,19 Köszöntsd Priszkát és Akvilát, és az Onesifórus háznépét (családját).

2 Tim. 4,20 Erástus Korinthusban maradt; Trófimust pedig Milétumban hagytam betegen.

2 Tim. 4,21 Igyekezzél (siess hogy a) tél (beállta) előtt (ideérj) eljőni. Köszönt téged Eubulus és Pudens és Linus és Klaudia, és mind az atyafiak (testvérek).

2 Tim. 4,22 Az Úr Jézus Krisztus (legyen) a te szellemeddel. Kegyelem [kharisz, ld. fentebb] veletek! Ámen.

Tagged on: ,

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688