1 Korinthusi levél – Melléklet

1Kor. 2,1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok testvéreim, [atyámfiai] nem úgy érkeztem, [nem azért mentem] mint aki ékesszólás [keresett szavak; magasröptű (fellengző) beszéd] vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten [Krisztus] bizonyságtételét. [misztériumát; szent titkát; tanúságtételét]*

*Pál apostol küldetésének célja: „Mert… .azért küldött engem a Krisztus, hogy …az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje (kínoszlopa) hiábavaló ne legyen” (Kor. 1,17) „Mert nem beszédben áll [szavakon alapszik; szóban nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten királysága, uralma] hanem erőben. [hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]” (1 Kor. 4,20)

1Kor. 2,2 Mert úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek másról, [nem akarok semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról, [még pedig] róla is mint a megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]*

*Pál apostol vallástétele: „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot” (1 Kor. 1,23) De: … én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon” (1 Kor. 15,3) „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat, pedig mint szolgáitokat Jézusért” (2 Kor. 4,5)

1Kor. 2,3 És én erőtlenség, [gyöngeség] »(g: asztheneia): Ebben az igében: a félelem miatti elerőtlenedést jelenti« félelem és nagy rettegés [reszketés; remegés]* között [félve és nagyon elfogódottan] jelentem meg nálatok. [voltam köztetek]**

*Az apostol betöltötte ezt az Igét is: „Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek (vigadjatok) reszketéssel”. (Zsolt. 2,11)
**Az Úr így bátorítja Pált: „Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass; Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban” (Csel. 18,9.10)

1 Kor. 2,4 És az én beszédem és az én prédikálásom [igehirdetésem] nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben [nem a bölcsesség meggyőző (rábeszélő) szavaiból] állott, [nem tudományos szavakkal szólott] hanem Szellemnek és erőnek [hatalomnak; hatóerőnek] »(dünamisz): speciális értelemben: csodatevő erő« megmutatásában: [megnyilvánulásában]*

*Feladatáról így tesz megvallást Pál apostol: „Mert… azért küldött engem Krisztus, …hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus kínoszlopa el ne veszítse erejét” (1Kor. 1,17) És mi: „Ezeket hirdetjük…, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Szellemtől jött tanítással, a szellemi dolgokat a szellemi embereknek magyarázva” (1Kor. 2,13) „Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben” (1 Kor. 4,20) És: „… ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek” (2Kor. 1,12) „az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel” (2Kor. 6,7) „Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen” (Kol. 2,4) „Mert a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is; amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5)

1Kor. 2,5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején [hatalmán] »(dünamisz): – erő – speciális értelemben: csodatevő erő« nyugodjék*

*Tehát: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik”(Kol. 2,8)

1Kor. 2,6 A tökéletesek »az itt szereplő teleioi görög szó jelentése: bevégzett; célba érő; teljességre jutottak; érett korú; nagykorú, férfi; befejezett« között azonban mi is bölcsességet szólunk. [hirdetünk]* de nem e világnak, [ennek a világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó fejedelmeinek »(g: arkhóntes): Jelenti a gonosz angyali-szellemi hatalmakat is« [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész, megszűnik, hatástalanná (eredménytelenné) válik, kudarcba fullad, csődöt mond]

*Mindaddig: „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban”(Eféz. 4,13-15)

1Kor. 2,7 hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett [titokban tartott] bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [előre;az örök korok (a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre. [megdicsőülésünkre]*

*A Szent Szellem kijelentése Isten titkáról: „Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva. Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint. a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván…; Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által” (Róm. 16,25-26; Eféz. 3, 5) Hatalmas titok ez, hogy: „…Isten megjelent (hús)testben…” (1 Tim. 3,16) És most már: „…a Krisztus ti bennetek van…” (Kol. 1,27) Erről a titokról már Dávid is prófétált „…a király ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6)

1Kor. 2,8 Ezt e világ [e világkorszak (aion)] fejedelmei [vezetői; (g: arkhón = uralkodói)]* közül senki sem ismerte fel, [egy sem tudta] mert ha felismerték [ha tudták] volna, a dicsőség Urát** [soha] nem feszítették volna meg. [nem vonták volna kínoszlopra].

*És az ige bizonyságtétele azokról, akiket ő fejedelmeknek nevez: „Akkor egybegyűlnek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, És tanácsot tartanak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék” (Mát. 26,3-4) Péter apostol a Szent szellem kitöltése után így beszél a zsidókhoz „Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai. De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is” (Csel. 3,13-15.17)

**Dávid próféciája a dicsőség királyáról: „Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr (eredetiben az ÚR = JHVH Jehova), az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10) S az Újszövetség válasza Dávid kérdésére: „…dicsőség Ura… a mi Jézus Krisztusunk…” (Jak. 2,1)

1Kor. 2,9 Hanem hirdetjük, [prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [föl nem fogta; meg se gondolt] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek*

*Ézsaiás és Jeremiás így prófétál erről: „Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna Isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. Az Úr ígérete: És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománnyal és értelemmel. És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra. Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak” (Ézs. 64,3; Jer. 3,15-16;Ésa. 65,17) Péter apostol ennek a próféciának a beteljesülését hirdeti és várja: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik” (2Pt. 3,13)

1Kor. 2,10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta [kijelentette; feltárta; megjelentette; mégis leleplezte] Isten a [az Ő] Szellem(e) által* mert a Szellem mindent megvizsgál, [átlát; kikutat; kifürkész] még Isten mélységeit is. [Isten mélységes titkait, dolgait is] »g: bathosz: Isten mélységei = Isten igazi lényege«

*Az Úr Jézus kijelenti, hogy az Övéi érteni fogják Isten országának titkait: „…néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait…” (Mát. 13,10-11) Ahhoz, hogy megértsük Isten terveit, gondolatait, szükségünk van Tőle való kijelentésre: „…a Szent Szellem…mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,26) Mindazok, akik befogadták Őt, meg is kapják: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne” (1 Ján. 2,20.27) Isten titkait az ördög nem tudja megjelenteni: „Felele Dániel a király előtt, és mondá: A titkot, amelyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak. De van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti. És ő tudtára adta Nabukodonozor (prófécia megvéd a szerencsétlenségtől) királynak: mi lészen az utolsó napokban” (Dán. 2,27-28) És hogy ki Ő, aki a kijelentést adja: „Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az ÚR (JHVH = Jehova), a Seregek Istene” (Ám. 4,13) Pál apostol is erről tesz bizonyságot, és egyben arról is, hogy ki a Seregek Ura: „Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által” (Gal. 1,12) „Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által” (Eféz. 3,5) És hogy a kijelentés a Szent Szellemtől, vagyis az Úrtól származik, azt onnan tudhatjuk meg, hogy Ő az Úr Jézusról fog bizonyságot tenni: „…az én rólam tesz majd bizonyságot… és engem dicsőít…” (Ján. 15,26;16.14)

1Kor. 2,11 Mert ki ismerheti [tudhatja; láthatja] meg az emberek közül azt, ami az emberben van? [benső dolgait, lényegét] Egyedül az emberi szellem, amely benne lakik* Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, [titkait; benső, titkos dolgait] csak Isten Szelleme.

Az ember szelleme az Úr ajándéka: „Az Úrtól való szövétnek az embernek szelleme, aki megvizsgálja a szívnek (bensőnek) minden rejtekét” (Péld. 20,27) De az ember bensejét – szívét és szellemét – az Úr ismeri: „Én, az Úr vagyok a szívek vizsgálója, a szellemek megítélője…” (Jer. 17,10) De ahogy a másik emberről beszélsz, az megmutatja, hogy mi van a szívedben: „Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak…. Mint a vízben egyik orca a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat” (Mát. 15,18; Péld. 27,19)

1Kor 2,12 Mi [pedig] nem a világ [világrendszer, kozmosz] szellemét kaptuk* hanem az Istentől eredő [Istenből való] Szellemet hogy megismerjük [megtudjuk azokat] »g: eidó oida = tudatában legyünk annak« amit az Isten a kegyelemben [kegyelme] ajándékozott nekünk**

*Újjászületésünk előtt: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3) „amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a szellemhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik” (Eféz. 2,2)

**Pál apostol megvallása: „Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyám! Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak…” (Róm. 8,15-17) Az Úr Jézus parancsa a tanítványaihoz: „…rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,22) a legfontosabb kérdést tette – és teszi – fel Pál apostol azokhoz, akik hívőkké lettek: „…Vajon vettetek-é Szent Szellemet, minekutána hivőkké lettetek?” (Csel. 19,2) Mert: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6)

1Kor. 2,13 Ezeket hirdetjük [prédikáljuk] is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, [nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel] hanem a Szent Szellemtől jött tanítással a szellemi dolgokat a szellemi embereknek [nyújtva] magyarázva*

*Csak azután lehet mindenki az Úr Jézus hiteles tanúja, amikor beteljesedik rajta az Úr Jézus ígérete: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim …a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8) Az Úr Anániást (az Úr felhő, védelem) azért küldte Saulhoz – aki Pál lett – hogy vegye a Szent Szellemet: „Elméne azért Anániás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda. Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Szellemmel.” Csak ezután értette meg az Írásokat, és hirdette a Krisztust: „És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, bemerítkezett; És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia” (Csel. 9,17.18.20) Így teljesedett be – és ma is így teljesedik be minden hívő életében – az Úr Jézus szava: „…ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem… Mert a Szent Szellem azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Márk. 13,11; Luk. 12,12)

1 Kor. 2,14 Érzéki ember [az itt szereplő pszükh i kosz görög szó jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel; (nem fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki [Balgaságnak tartja; oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára]. meg sem értheti [nem képes megérteni (megismerni)] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg. [kellene megvizsgálni]*

*A (hús)testi ember azért nem értheti Isten dolgait: „Mert a (hús)test szerint valók a (hús)test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira… Minthogy a (hús)test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni” (Róm. 8,5.7). Az Úr Jézus kijelenti, hogy mi az oka ennek: „…Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6) Azok a (hús)testi emberek: „…akikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19) És azok a szellemi emberek, akikben: „…az Isten Szelleme lakik. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9)

1Kor 2,15 Noha a szellemi ember mindent megítél, [alaposan megvizsgál] őt nem ítéli meg senki. [ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik]

*Így figyelmeztet a szent Szellem „A gonoszságban élő emberek [(kakosz): rossz; káros, ártalmas] nem értik meg az igazságot; akik pedig keresik az Urat, mindent megértenek” (Péld. 28,5)

1Kor. 2,16 Mert ki ismerte meg [látta át; érte fel] úgy az Úr gondolatát, [értelmét] hogy őt kioktathatná? [taníthatná]* Bennünk pedig Krisztus értelme van. [g: núsz: értelem, gondolkozás, megértés; gondolkozásmód, vélekedés; Itt szellemi értelem; a szív értelme. A Krisztus értelmét csak az új teremtés részesei birtokolják, de ez nem egy statikus állapot, hanem dinamikus, azaz állandó újulásra van szüksége] [Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]**

*Pál apostol így tesz vallást az Úrról, idézve Ézsaiást: „Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útjai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? Vagy kicsoda volt néki tanácsosa? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” „Kicsoda igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?” (Róm. 11,33-36; Ésa. 40,13-14)

**Krisztus értelme Krisztus gondolatai – értelme pedig – úgy van bennünk, hogy az Ő beszédét hallgatjuk, és befogadjuk: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek” (Ján. 1,1-3.12) Az Úr Jézus imája a minden korban élő tanítványokért: „Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem” (Ján. 17,8)

1Kor 3. A pártoskodás elvetése

1Kor 3,1 Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez. [g.: szarkikosz: jelentése: hús; húsból való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]*

*A Szent Szellem kitöltetése előtt az Úr Jézus is ezt mondta tanítványainak: „Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok” (Ján. 16,12) Mert: „Érzéki /hústesti/ ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14) Ezért el is tévelyíthető: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben… …kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (1 Kor. 14,20; Eféz. 4,14-15) Ennek gyakorlati megvalósítását is megmutatja az Úr: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16)

1Kor. 3,2 Tejjel tápláltalak [g. (potidzó): – itallal ellát, öntöz. Inni ad, megitat, átitat] titeket, nem kemény eledellel, [nem szilárd étellel] mert még nem bírtátok [g. (dünamai): képesnek vagy lehetségesnek lenni, hatalmasnak lenni. (Még nem voltak felruházva a Szent Szellem erejével)] volna el. [nem voltatok még elég erősek] Sőt még most sem bírjátok el [még most sem vagytok elég erősek]

53 Így inti az apostol őket: „Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre” (Zsid. 5,13-14) És azt tanácsolja, hogy mert ez így van, ezért: „mint újszülött csecsemők a hamisítatlan szellemi tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr” (1Pt. 2,2-3) Teljesíthető már a Dávid által mondott prófécia: „Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül” (Zsolt 34,9)

1Kor. 3,3 mert még (hús)testiek* vagytok. Amikor ugyanis irigység [féltékenység; vetélkedés; versengés] és viszálykodás [civódás; vita; visszavonás; (g.(dikhosztásziá): meghasonlás, azaz (átvitt értelemben) széthúzás, ami a tétovázó, bizonytalankodó magatartásból fakad, megosztás] van közöttetek, nem (hús)testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?**

*Testiek vagytok (szarkikosz): : hús; húsból való; földi; Így a még testies gondolkodású újjászületett embernek is csak Isten dolgai alapigazságait szabad elmondani, különben „nem tudja megemészteni” azt, amit hall. Viszont az éretteknek szilárd táplálékot kell adni (bróma), mert már alkalmasak ennek elfogyasztására, sőt táplálkozásukhoz és növekedésükhöz ez szükséges.

**A cselekedeteik mutatják, hogy még testiek: „Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is… Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé (fiatal hajtás) embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek” (1 Kor. 11,18; 1,11) „Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található” (Jak. 3,14-16) Mert a test cselekedetei láthatóak, és szomorú következményei vannak: „…mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Gal. 5,19-21)

1 Kor. 3,4 Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem (hús)testiek vagytok-e?*

*A beszédük bizonyság a testiességüknek: „Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. Vajon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére meittetettek-é be?” (1 Kor. 1,12-13) Hiszen: „Egy a test (szóma = személy) és egy a Szellem, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is” (Eféz. 4,4) Tehát: „…sokan egy test (szóma=személyiség) vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk” (Róm. 12,5) „Azért senki ne dicsekedjék [kérkedjék; hencegjen] emberekkel, mert minden a tietek” (1Kor. 3,21)

1Kor. 3,5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák [g.(diákonosz): Az a személy, aki mások javán vagy jólétén munkálkodik. Itt: a szellemi javak felszolgálását, megosztását jelenti] csupán, [Annak szolgái, akinek hittetek] akik által hívővé lettetek; [akik hitre vezettek titeket] mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr*

*Sokszor megismétli Pál apostol, hogy: „Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus (rab)szolgáit és Isten titkainak sáfárait… Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti (rab)szolgáitokat, a Jézusért” (1 Kor. 4,1; 2 Kor. 4,5) AZ Úr Jézus parancsa is így hangzik a mindenkori tanítványaihoz: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti (rab)szolgátok; És aki közületek első akar lenni, mindenkinek (rab)szolgája legyen” (Márk. 10,42-44)

1 Kor. 3,6 Én plántáltam [ültettem]* Apollós öntözött** de az Isten adja vala [folyamatosan] a növekedést.

*És hogy hogyan és mit plántált Pál apostol, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „… szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket (füszé = életeteket, személyiségeteket, egész lényeteket)” (Jak. 1,21) Ez a beoltott ige pedig az Úr Jézusról szóló örömhír: „Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által” Ezért ismét: „Eszetekbe juttatom,… atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké” (1 Kor. 4,15; 15,1-2)

**És hogy ez mit jelent, arról így szól Isten Igéje: „Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, aki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, akit elválasztottam! Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál” (Ésa. 44,2-4) Ezért Isten ezt kérdezi minden hívőtől: „…Vajon vettetek-é Szent Szellemet, minekutána hivőkké lettetek?…” (Csel. 19,2)

1Kor 3,7 Nem számít sem az, aki ültet, [plántál] sem az, aki öntöz* hanem csak a gyarapodást [növekedést (előmenetelt)] adó Isten.

*És azért nem számítanak: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Fil. 2,13)

1Kor. 3,8 Aki ültet, [plántál] és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga [saját] jutalmát kapja [veszi; nyeri] fáradozásához méltóan. [a maga munkája szerint; (mértékében)]*

* Az Úr Jézus kijelentése: „És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel. 22,12) A cselekedetet és a jutalmat az Úr Jézus egy példázattal világítja meg: „És eljövén aki az öt tálentumot kapta vala, hoza más öt tálentumot, mondván: Uram, öt tálentumot adtál vala nékem; ímé más öt tálentumot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe” (Mát. 25,20-21)

1Kor. 3,9 Mert mi Isten munkatársai vagyunk* ti pedig Isten [művelés alatt álló] szántóföldje, Isten épülete [építése; építkezése] vagytok**

*Ezért: „Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét” (2 Kor. 6,1)

**És így folytatja az apostol: „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)

1Kor. 3,10 Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs [gondos] építőmester, alapot [fundamentumot] vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki [nézze meg; nézzen utána; folyton ügyeljen arra], hogyan [mimódon] épít rá*

*És így folytatja az intést az apostol: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,6-8) „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak” (Kol. 3,16)

1Kor. 3,11 Mert más alapot [fundamentumot] senki sem vethet a meglevőn kívül, [a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint ami már megvan] amely a Jézus Krisztus*

*Már Ézsaiás is prófétál az „alap”-ról: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR: A Sionra (a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet) egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16) Az apostol pedig folytatja a kijelentést: „És nincsen senkiben másban üdvösség (g. szótéria: bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás).: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk (üdvözülnünk)” (Csel. 4,12)

1 Kor. 3,12 Ha pedig valaki aranyat* ezüstöt** drágaköveket, (holt)fát*** szénát, pozdorját**** [szalmából; gabonaszárból] épít rá erre a fundamentumra; (alapra) [Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy ki mit épít erre az alapra]

*A próbában is kitartó – és az Úr Jézusba vetett – hit, az az arany, amely kiállja a tűz próbáját: „hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek (személyiségetek; egész énetek) üdvösségét” (1Pt. 1,7) Ezért a feltámadott dicsőség Ura azt mondja: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy…” (Jel. 3,18) Azért, hogy: „Az Isten …megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való. …akik megtartják …a Jézus hitét!” (Róm. 3,26; Jel. 14,12)

**Akinek szívében és szájában Isten Igéje van, az ezüstöt épít az alapra, mert: „Az Úr szava egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan, hétszer tisztított” (Zsolt 12,7) Mert: „Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy” (Péld. 30,5-6) És aki ehhez tartja magát, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Választott ezüst az igaznak nyelve…” (Péld. 10,20)

***De az emberek inkább választják a láthatókat, és kiábrázolják Istent, aki megmondta, hogy: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (pszühé = életeteket), mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben [pusztaság; sivatag: (a világ)]. Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére.” (5 Móz. 4,15-16) De az emberek: „…nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak” (Jel. 9,20) És ha nincs elég pénze, hogy ezüst vagy arany bálványt készíttessen: „Aki szegény… oly fát választ, amely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, amely nem ingadoz” (Ésa. 40,20)

****A kevélység és a gonosz cselekedeteket nevezi az Úr pozdorjának: „Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat” (Malak. 4,1)

1Kor. 3,13 az a nap [(az Úr) napja] fogja világossá [nyilvánvalóvá; szemmel láthatóvá] tenni, [mert kimutatja; felszínre, (nyilvánosságra, világosságra) hozza] mivel tűzben jelenik meg. [érkezik; jelentetik ki; nyilvánul meg; tűz által fog kinyilatkozni (lepleződni); hull le róla a lepel] és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz. [láthatóvá válik majd] és hogy kinek mit ér [milyen] a munkája, azt [maga] a tűz fogja kipróbálni [majd megmutatja; teszi próbára, vizsgálja meg]*

*Már Ézsaiás prófétán keresztül szól az Úr az övéinek: „Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor (szegénység; nyomorúság; koldusszegénység, átvitt értelemben is) kemencéjében” [kohójában] (Ésa. 48,10) És hogy mit ért kemencén az Úr: „Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemencéből, Egyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképpen e mai napon vagytok” (5 Móz. 4,20) Az Úr kihozott a világból – Egyiptomból – a nyomorúság földjéből – a vas kemencéből – mert: „…magának kiválasztott minket Őbenne (a Krisztusban) a világ teremtetése előtt…” (Eféz. 1,4) A tűzről pedig – amivel, vagy Akivel – megpróbál az Úr, így szól a Szent Szellem. „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr…” (Jer. 23,29) És a testté lett Igéről: „…a mikor megjelenik az Úr Jézus az égből… Tűznek lángjában…”(2 Thess. 1,7-8)

1Kor. 3,16 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?*

*Pontosítja a Szent Szellem, hogy Ő hol is lakik: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma = személyiségetek, legbelső énetek) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,19-20) Pál apostol megvallása: „…Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16) „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22) Ezért „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5) Mert: „ti nem vagytok testben, (szarki = húsban) hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9) Így teljesült be a prófécia: „És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké” (Ezék. 37,26-28)

1Kor. 3,17 Ha valaki az Isten templomát megrontja [lerontja; megszeplősíti; megfertőzteti; lerombolja; elpusztítja] azt megrontja [elpusztítja; elveszti; lerombolja; lerontja] Isten, mert [ugyanis] az Isten temploma szent [(hagiosz): a világtól, és annak szennyétől elkülönített], és ez a templom ti vagytok*

*Dávid így prófétál erről: „A te bizonyságaid igen bizonyosak, Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!” (Zsolt. 93,5) De: „Te, emberfia, mondd el Izráel házának, hogy milyen ez a templom. Ők pedig szégyenkezzenek bűneik miatt, és azután mértékül vehetik ezt a mintát. Ha majd szégyenkezni fognak mindazok miatt, amiket elkövettek, akkor ismertesd velük a templom tervezetét és elrendezését, kijáratait és bejáratait, egész tervezetét és előírásait, egész tervezetét és a rá vonatkozó törvényeket; rajzold le a szemük láttára, hogy jegyezzék meg egész tervezetét és előírásait, és azt valósítsák meg. Ez a templom törvénye. A hegy tetején körülhatárolt egész terület igen szentséges (Isten jelenléte). Íme, ez a templom törvénye” (Ezék. 43,10-12) A prófécia beteljesült, és most azt kérdezi Isten az Ő népétől: „…mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr” (2Kor. 6,15-18)

1Kor. 3,18 Senki meg ne csalja [ne ámítsa; ne vezesse tévútra; nehogy valaki becsapja] önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja [tartja; véli; hiszi] magát közöttetek [közületek] ebben a világban [e világon; a dolgok ezen rendszerében; ebben a világkorszakban (aionban: létkorszak)] legyen bolonddá, [váljék balgává, oktalanná, ostobává)] hogy [csakugyan] bölccsé lehessen*

*Az Úr intése: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól” (Péld. 3,5.7) Mert: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak” (Ézs. 5,21) És újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „…Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint” (Róm. 12,16) Hogy mit tart bölcsnek az Úr: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt” (Jak. 1,22-24) Mert: „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell” (1 Kor. 8,2) Hanem: „az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik” (1Tim. 6,4) Ezért így inti a mindenkori hívőket az apostol: „Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni, [Senki ne becsülje magát (ne gondoljon magáról) a kelleténél többre] hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. [hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul (az Ige szerint), kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta neki]” (Róm. 12,3)

1 Kor. 3,19 Mert [hiszen] e világ bölcsessége bolondság [balgaság; oktalanság; ostobaság] az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban [(pánúrgiá): ügyesség, azaz (rossz értelemben) trükkös csalás vagy mesterkéltség (álokoskodás). KJV: (dörzsölt) ravaszság, körmönfontság]*

*Mert Isten az: „Aki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. Aki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi” (Jób. 5,12-13) Ezért: „Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek” (Róm. 1,22) „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét?” „Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket”(1Kor. 1,20.27) Ezért az apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,8)

1 Kor. 3,20 És ismét: Ismeri az Úr [tárva az Úr előtt; Az Úr tudja] a bölcsek gondolatait [fontolgatásait; érveléseit; okoskodásait; (diálogiszmosz): okfejtés, gondolat. Itt: holtpontra jutottak elgondolásaikkal] hogy hiábavalók [(mátájosz): üres, vagyis haszontalan fölösleges, értéktelen]*

*Már Dávidon keresztül kijelenti a Szent Szellem, hogy: „Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai”(Zsolt. 94,11) A prédikátor pedig a testi emberről, és annak bölcsességéről így beszél: „A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál. De arra is rájöttem, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is. Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghez visznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés” (Préd. 2,15.17)

1Kor. 3,21 Azért senki ne dicsekedjék [kérkedjék; hencegjen] emberekkel, mert minden a tietek*

*Mert: „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róm. 8,32)

1 Kor. 3,22 Akár Pál (kis vagy kicsi), akár Apollós (Apolló által adott), akár Kéfás (kő; szikla), akár világ [g. koszmosz: világegyetem; világmindenség; a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt)] akár élet [g.(dzóé): Itt: a fizikai, vagy biológiai élet] akár halál, akár jelenvalók (jelenlegi), akár következendők, [eljövendők; bekövetkezendők] minden a tiétek*

* Már Dávid erről prófétál, amikor azt kérdezi Istentől: „Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10) És az apostol megismétli a kijelentést: „Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel őróla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, mindent lába alá vetettél”„ Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,5-9)

1 Kor. 3,23 Ti pedig Krisztusé [vagytok]* Krisztus pedig Istené.

*Pál apostol így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29) Ábrahámnak pedig azt ígérte Isten, hogy: „…e világnak örököse lesz…” (Róm. 4,13) És ti vagytok: „…örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak…” (Róm. 8,17) Krisztus örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt jelentette ki az Úr Jézus: „…Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18) És Ő: „Felül (van) minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: Mert Isten: az Ő lábai alá vetett mindeneket, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste (szóma: személyisége), teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel” (Eféz. 1,21-23) „Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma), És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak”(Kol. 2,9-10)

1Kor 4. Az apostol tisztsége és gondja

1 Kor. 4,2 Ami pedig egyébiránt a sáfárokban [gondnokokban; intézőkben, aki a megbízó (tulajdonos) javaival felelősen gazdálkodik, akinek megvan a hatalma, arra, hogy a rábízott ügyekben TÖRVÉNYKEZZEN, pénzügyeit rendezze: gondnoka annak, és számot ad róluk a tulajdonosnak] megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek [megbízhatónak] találtassék. [bizonyuljon]*

A sáfárságról így tanít az Úr: „…Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon” (Lk. 12,42-48) Pál apostol ismerve az ő Ura parancsát, ezt vallja: „Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg” (1 Kor. 9,16-17)

1 Kor. 4,4 Mert semmit sem tudok magamra, (vonatkozólag, ami ellenem szólna) [Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani] de nem ebben vagyok megigazulva; [de ez által még nem igazulok meg]; aki ugyanis engem megítél [(anakrinó): a szó szoros értelmében: alaposan megvizsgál, azaz (közvetve) kivizsgál, kikérdez, megállapít] az Úr az. [Ő az, akinek a vizsgálata alá tartozom]*

*Már Dávid is az Urat kéri, hogy Ő ítélje meg, az Ő igazsága szerint: „Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam!” (Zsolt. 35,23-24) S a Szent Szellem Isten igazságáról így tesz bizonyságot: „Istennek igazsága pedig Jézus Krisztus…” (Róm. 3,22)

1 Kor. 4,5 Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [megvilágítja, fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [rejtekeit, rejtelmeit; titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [földeríti; nyilvánvalóvá teszi; kinyilatkoztatja; nyilvánosságra hozza; láthatókká teszi] a szíveknek [bensőknek] tanácsait; [szándékait, akaratát]* És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete. [majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]

*Az Úr Jézus így figyelmeztet: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek”. „Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel!”. „Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az”.„Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza” (Mát. 7,1-2; Róm. 2,1; Préd. 12;16; Jób. 12,22) Isten ezt az ítéletet az Úr Jézus Krisztus által mondja ki: „Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” (Csel. 17,31) Aki: „…megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején” (Zsolt. 9,9-10) „Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság” (Dán. 2,22)

1 Kor. 4,6 Ezeket (a dolgokat) pedig, atyámfiai, [testvérek] példában [példaképpen] szabtam [alkalmaztam] magamra és Apollósra ti érettetek. hogy rajtunk [a mi példánkon] tanuljátok meg (a szabályt), hogy annakfelette ami írva van. [nem szabad az eszeteket feljebb járatni] nem kell bölcselkedni* hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen [nehogy bármelyikőtök felfuvalkodva kérkedjék az egyik tanítóval a másik rovására] »(phüszioó): a görög szöveg szerint: ne töltsön el szellemi gőg benneteket, az Írásoktól eltérő, idegen – vagyis: a nem a kijelentésen alapuló ismeretet közlő – tanítások /vagy tanítók/ miatt. Ne legyetek ellenséges magatartással az egyik miatt a másikkal szemben«

*Isten véleménye azokról, akik a világi tudományokban való jártasságuk miatt azt hiszik magukról, hogy ők bölcsek: „Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól” (Péld. 3,7) „Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!” (Péld. 26,12) Ezért: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak” (Ézs. 5,21) Így inti a Krisztus népét is az apostol: „A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul (az Ige szerint) gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint” (Róm. 12,3) És: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16) „Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen. Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva:…Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók” (1 Kor. 3,18.20) „Mert meg van írva: Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem” (1Kor. 1,19) Az igazi bölcsességet a Szent Szellem adja: „De mindezt egy és ugyanaz a Szellem munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja” (1Kor. 12,11)

1 Kor. 4,7 Mert kicsoda különböztet meg téged? [Ki ítélhet téged különbnek másoknál] Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?

Mert: „….Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki” (Ján. 3,27) Ezért: „…mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon (Isten Igéje szerint) bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is…” (Róm. 12,3.6) Hiszen: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak. 1,17)

1 Kor. 4,8 Immár beteltetek, [jóllaktatok] immár meggazdagodtatok* nálunk nélkül [is] uralkodásra [királyságra] jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra [királyságra] jutottatok volna, [és adja Isten, hogy uralkodjatok] hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk. [(baszileuó): királynak lenni; királyi uralmat gyakorolni]

*Akik azt hiszik, hogy már meggazdagodtak, azoknak ezt mondja a Szent Szellem: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire. De nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss” (Jel. 3,17) A tűzben megpróbált arany nem más, mint a Jézus hite: „hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre” (1Pt. 1,7) A fehér ruha pedig az Úr Jézus vérében megmosott „ruha”. A mennyei trón előtt álló sokaságról így vall Isten Igéje: „…Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében” (Jel. 7,14)

1 Kor. 4,9 Mert úgy vélem, [látom] hogy az Isten minket, az apostolokat [kiküldötteket; az evangélium nagyköveteit], utolsókul állított [tett szemlére] »g.(eszkhatosz): „Isten minket utolsókként mutatott be, vagy állított elő”«, mintegy halálra szántakul: [halálra ítéltnek, kijelöltnek] mert [színházi] látványossága [csodája] lettünk a világnak [kozmosznak], úgy angyaloknak, mint embereknek*

*Dávid próféciája, és Pál apostol imája: „Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek. Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! Miért rejted el orcádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? Bizony porba hanyatlik életünk, a földhöz tapad testünk. Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!” Mert: „Te voltál támaszom, születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam” (Zsolt. 44,23-27; 71,6-7) „Hiszen meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap, mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (Róm. 8,36-37) És bár: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete (dzóé = örökélet) is láthatóvá legyen halandó testünkben” (szómati = személyiségünkben) (2Kor. 4,8-11) De ez nemcsak az apostolokra vonatkozik, hanem minden Krisztusban hívőre, akiket így bátorít a Szent Szellem: „De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsid. 10,32-39) És azt a gyülekezetet is, amely teljesíti Isten akaratát – azaz: hirdeti a Krisztusról szóló jó hírt – azokat üldözik: És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadván az igét sokféle szorongattatás között, Szent Szellem örömével. Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde. de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk” (1 Thess. 1,6-8)

1 Kor. 4,10 Mi bolondok [oktalanok; ostobák balgák, esztelenek] a Krisztusért, ti pedig bölcsek [okosak; értelmesek; eszesek] a Krisztusban* mi erőtlenek [g. (asztheneia): Ebben az igében: szellemi erőtlenséget, gyöngeséget jelent] ti pedig erősek [g.(iszkhürosz) erős, szilárd, erőteljes, energikus] ti dicsőségesek [megbecsültek; jó hírben állók; dicsőítettek; g. (endoxosz): itt: tisztaságban ragyogó] mi pedig gyalázatosak [megvetettek; lebecsültek]

*És ezért mi: „…örvendünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti meg erősek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért” (2 Kor. 13,9) Mert az apostol mindenütt a Krisztus feltámadását és az Őbenne való hitet, hirdette, ezért azt mondták, hogy: „…Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz” (Csel. 26,24) „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik üdvözülünk, Istennek ereje” (1 Kor. 1,18)

1 Kor. 4,11 Mind ez ideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, [verést szenvedünk; arcul veretünk] bujdosunk is [bizonytalan helyeken, (otthontalanul); hajléktalanok, (hazátlanok) vagyunk]*

*Aki a Krisztust hirdeti, annak fel kell készülnie, hogy üldözéseket is el kell szenvednie a Krisztus nevéért: „Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között. Fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.” „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk” (2 Kor. 11,24-27; 2 Kor. 4,8-9)

1 Kor. 4,12 Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván [kezünk munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk]* ha szidalommal illettetünk, [átkoznak; gyaláznak] jót kívánunk; [áldást mondunk]** ha háborúságot szenvedünk, [üldöznek] békességgel tűrjük; [türelemmel elhordozzuk; helytállunk]

*Az apostol minden gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan vezeti a Szent Szellem: „Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2Thessz. 3,7-9)

**Példaként a hívőknek, akiknek szintén ezt tanácsolja: „Áldjátok azokat, akik titeket üldöznek; áldjátok, és ne átkozzátok”„Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot” (Róm. 12,14; 1 Pét. 3,9-10) Betöltve az Úr Jézus parancsát: „…Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket” (Mát. 5,44) És Dávid szavaival így imádkozzatok: „Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog. Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny!” (Zsolt. 109,26-30) Tudván, hogy: „…,nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12)

1 Kor. 4,13 Ha gyaláztatunk, [becsmérelnek, rágalmaznak; ha szidalmaznak, és mialatt mi másokat bátorítunk, rossz hírünket keltve gonoszul beszélnek, mi jó szóval válaszolunk, és] könyörgünk: [imádkozunk és megvigasztalódunk] szinte [ennek] a világ(egyetemnek) szemetjévé [salakjává] lettünk, mindeneknek söpredékévé [mocskává] egész mostanig. [mind a jelen napig]*

*Beteljesült a prófécia: „Söpredékké és utálattá tettél minket a népek között. Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk” (Siral. 3,45-46) „Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek véget?!” (Jer. 20,18) És az imára az Úr válasza: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd” (Ján. 15,20)

1 Kor. 4,14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes [agapé = Isten szeretetével szeretett] gyermekeimet [fiaimat, óva] intelek. [figyelmeztetlek benneteket; a szívetekre helyezem]*

*És a figyelmeztetés így folytatódik: „Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket (személyiségeteket)” (Jak. 1,21)

1 Kor. 4,15 Mert ha tízezer [számtalan] tanítómesteretek [nevelőtök, mint a gyermeket iskolába kísérő rabszolgátok] lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok [én szültelek (hoztalak létre; nemzettelek) titeket] a Krisztus Jézusban az Evangélium [örömüzenet; jó hír] által*

*Az apostol Korinthusban: „…lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten igéjét” (Csel. 18,11) Mindaddig a gyülekezetekben marad, amíg a Krisztus ki nem ábrázolódik bennük: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus” (Gal. 4,19)

1 Kor. 4,16 Kérlek [buzdítlak] azért titeket, legyetek az én követőim. [utánzóim, akik igyekeznek mindenben lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni, mint én]*

94 Pál apostol minden kor keresztényeinek tanácsolja: „Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé” (1 Kor. 11,1) És hogy hogyan kell őt követni, és az Evangéliumot hirdetni, arról így beszél az Ige: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek”. Mert: „…a mi evangyéliomunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is. Amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5-9) És a mindennapi életben való követésről pedig: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi tőlünk kapott. Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek” (2 Thess. 3,6-12)

1 Kor. 4,18 De mintha el se mennék [nem is készülnék] ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak [elbizakodtak; büszkévé, gőgössé lettek] némelyek*

*Így beteljesedett ez a prófécia is az apostol életében, mert: „így szólt …valamennyi kevély ember…: Hazugságot szólsz te, nem küldött téged az Úr, a mi Istenünk…” (Jer. 43,2)

1 Kor. 4,20 Mert nem beszédben áll [szavakon alapszik; szóban nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten királysága, uralma] hanem erőben. [hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]

*Isten országa akkor nyilatkozik meg, amikor a Szent Szellem erejével hirdetik a Krisztust. Ezért azt mondja az apostol: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten titkát. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem Szellemnek és erőnek megmutatásában: hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (1 Kor. 2,1.4-5)

1Kor 5. Egy botrányos eset felszámolása

1 Kor. 5,1 Általában hallatszik köztetek paráznaság, [Mindenfelé az a hír járja, (beszélik) hogy paráznaság van (fordul elő) közöttetek] méghozzá olyan paráznaság is, amilyen a pogányok [nemzetek] között sem említtetik, [sem fordul elő] hogy valaki atyjának feleségét elvegye. [hogy tudniillik valaki apjának feleségével él]*

97 Meg van írva, hogy: „A te atyád feleségének szemérmét fel ne fedd, a te atyádnak szemérme az” (3 Móz. 18,8) „Ha valaki az ő atyjának feleségével hál, az ő atyjának szemérmét fedi fel: halállal lakoljanak mindketten; vérük rajtok” (3 Móz. 20,11) Ezért: „… előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek” (Gal. 5,21)

1 Kor. 5,4 [Úgy ítéltem, hogy miután] Ti és az én szellemem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, [egyesültünk; egybe fonódott a ti szellemetek és az enyém (szünagó): együttlét; összegyűlni; összegyülekezni] a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával [erejével]*

*Azért, mert azt mondta az Úr Jézus, hogy: „És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Mát. 16,19) És ez minden hívőre vonatkozik: „Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen” (Mát. 18,18) A feltétel, és amit megkötni vagy feloldani kell: „Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szent Szellemet! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak” (Ján. 20,21-23)

1 Kor. 5,6 Nem jó [helyes; szép] a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny [kevés; parányi] kovász* az egész tésztát megposhasztja. [megkeleszti; erjedésbe hozza]**

*kovász: (dzümé): jelentése: Erjedés; kenyér készítéséhez használt ,,savanyított kenyértészta”(a kenyérdagasztás és szakasztás után a tálban visszamaradt nyers tészta, amelyet kis lágy cipóalakban meghagynak, és amit a következő sütésnél, mint erjesztő anyagot használnak, ami a dagasztott kenyértésztát megkeleszti. Képletesen:: magatartás, vagy tanítás, tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a meglévőt valamilyen irányban megváltoztatja, akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban; .a mindent átjáró, megerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai.

**Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok (a szó jelentése: elkülönült, elzárkózó, elválasztó: kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja, akik szembefordultak Jézussal) és sadduceusok (a szó jelentése: igaz, egyenes, őszinte: Jézus ellen fordultak, és harcoltak ellene) kovászától. Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától! Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és sadduceusok tanításától” (Mát. 16,6-12)

1 Kor. 5,7 Tisztítsátok [takarítsátok] el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává* aminthogy kovász nélkül valók vagytok; [hiszen mentesek is vagytok a kovásztól; g. (adzümosz): kovásztalan, azaz (átvitt értelemben) nem romlott, nem megrontott] mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, [pászkaáldozatunk] a Krisztus, megáldoztatott [föláldoztatott; megöletett már] érettünk.

*És: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10)

1 Kor. 5,8 Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak [álnokságnak] és gonoszságnak [(ponéria): gonoszság (romlottság), azaz (speciális értelemben): rosszindulat] kovászával, hanem tisztaságnak [(eilikrineia): egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség; nyíltszívűség] és igazságnak [(aletheia): valóság, Isten Igéje] kovásztalanságában. [(adzümosz): kovásztalan, azaz (átvitt értelemben) nem romlott, nem megrontott (kenyereivel)]*

*Azért: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására+ (Fil. 1,10-11) „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok” (Fil. 4,8)

1 Kor. 5,9 Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal [(pornosz): egy (férfi) prostituált; buja, fajtalan, lányfuttató férfi] ne társalkodjatok. [Ne barátkozzatok (érintkezzetek) romlott emberekkel; ne keveredjetek össze többé egy társaságba a cédákkal; nem szabad kapcsolatot tartani velük]*

*Mert: „Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában” (Eféz. 5,5) Hiszen: „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt” (Gal. 5,24) „Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön” (2 Thess. 3,14)

1 Kor. 5,11 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, [ne érintkezzetek; olyannal ne keveredjetek (többé egy társaságba) össze] ha valaki atyafi létére [akit bár testvérnek neveznek] parázna. [kicsapongó; céda; (pornosz): parázna, fajtalankodó férfi, szerető]. vagy csaló, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonleső; telhetetlen; harácsoló] vagy bálványimádó. [g. (eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt értelemben)], vagy szidalmazó, [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; sértegető; becsmérlő; káromkodó] vagy részeges, vagy ragadozó. [rabló; zsaroló; kapzsi] Az ilyennel még együtt se egyetek. [ne is étkezzetek együtt; ne éljetek közösségben velük]*

*Figyelmeztettünk már benneteket, hogy: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6) Most pedig: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi tőlünk kapott. Magatok is tudjátok, mimódon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül” (2 Thess. 3,6-7)

1Kor 6. A keresztények peres ügyei

1 Kor. 6,1 Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok [(adikosz): igaztalan, hamis, istentelen hitetlenek] előtt törvénykezni, [keresni igazát; pereskedni] és nem a szentek előtt?

105 Már az Ószövetség népét is így figyelmezteti Isten Igéje: „A te (peres)ügyedet végezd el felebarátoddal…”(Péld. 25,9)

1 Kor. 6,7 Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, [már az is hiba közöttetek; veszteség nálatok; hát bizony teljességgel vereséget jelent nektek; teljes kudarc] hogy törvénykeztek [pereskedtek] egymással. Miért nem szenveditek [viselitek el, miért nem hagyjátok] inkább a bántalmazást? [igazságtalanságot; bosszúságot; sérelmet; méltatlanságot; hogy vétsenek ellenetek] Miért nem tűritek inkább a kárt? [károsodást; hogy kifosszanak; hogy csalást kövessenek el veletek szemben]*

1*Az Úr Jézus kijelentése: „Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is” (Mát. 5.40) Már az Ószövetségben erre figyelmeztet Isten Igéje: „Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld. 20,22) És az apostol megismétli a figyelmeztetést: „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó” (Róm. 12,17)

1 Kor. 6,8 Sőt ti okoztok [követtek el] bántalmazást [igazságtalanságot; sérelmet; méltatlanságot] és [okoztok] kárt, [fosztotok ki mást; sőt ti követtek el csalást] még pedig [éppen] atyátokfiainak. [testvéreiteknek]*

*Tehát vigyázzatok: „… hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben” (1Thessz. 4,6)

1 Kor. 6,9 Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok [gonoszok; hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [királyságát]. Ne tévelyegjetek; [ne ámítsátok (csaljátok meg; ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint megvásárolható); parázna (buja, fajtalan), lányfuttató férfi; kicsapongók; cédák] se bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt értelemben)]. Se házasságtörők, se pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; puhák; elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott férfiak; (pederaszta, homoszexuális férfi]. Se férfiszeplősítők, [(arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek; férfiakkal paráználkodó (közösülő; háló)]*

*Már az Ószövetségben így figyelmeztet az Úr: „Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé. Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,18-19)

1 Kor. 6,12 Minden szabad [megengedett] nékem, de nem minden használ. [hasznos; előnyös] minden szabad nékem, [csak ne váljak semminek rabszolgájává; (hatalmába semmi ne kerítsen; ne igázzon le)] de én nem adatom [kerüljek] valakinek [senkinek] hatalma alá [de nem fogom hagyni, hogy bármi is hatalma alá vonjon]*

*Mert bár: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít” (1 Kor. 10,23)

1 Kor. 6,13 Az eledelek a hasnak [az étel a gyomorért van] és a has az eledeleknek [a gyomor az ételért] rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. [(katargeó): teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi, szó szerint vagy átvitt értelemben]* A test [(szóma):a teljes valótok] azonban nem a paráznaságnak [(porneia) fajtalankodás, házasságtörés; kicsapongás; képletesen: bálványimádás] rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek (szóma: egész valótoknak)**

*És így folytatódik a figyelmeztetés: „Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol. 3,2) „Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei; Kiknek végük veszedelem (pusztulás), kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket (szóma: egész valónkat), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szóma: személyiségéhez), amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,18-21). „Azt pedig állítom atyámfiai, hogy (hús)test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot” (1 Kor. 15,50) Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta és alázatoskodásban és a test (szóma: egész valótok) gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való (valójában azonban semmi értéke és haszna nincs), mivelhogy a (hús)test hízlalására valók (és öntelt felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a (hús)testi vágyakat nem tudja megfékezni)” (Kol. 2,20-23) Azok: „Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek Igéje és könyörgés által” (1 Tim. 4,3-5) És az Úr Jézus ezek következményeiről így szól: „Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,8-9) És mert ti: „Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái” (1 Kor. 7,23)

** „Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok” (1 Thess. 4,3)

1 Kor. 6,14 Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, [életre keltette] minket is feltámaszt [életre kelt a halálból] az ő hatalma [ereje] által*

*Hisszük: „Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]” (Róm. 6,5)

1 Kor. 6,15 Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek (szóma: egész személyiségetek):a Krisztusnak tagjai [(melosz): – végtag vagy testrész, a test (szóma = személyiség) egy-egy funkciót végző része]? Elszakítva [leválasztva; elvéve] hát a Krisztus tagjait, paráznának [feslett (parázna; céda; szajha) bálványimádó] tagjaivá tegyem? Távol legyen. [Isten mentsen; szó sem lehet róla]*

*Azért: „Mert az Ő testének (Szóma: személyiségének) tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30)

1 Kor. 6,16 Avagy nem tudjátok-é, hogy aki a paráznával [(porné): tisztátalan; céda; szajha képletesen: egy bálványimádó] egyesül, [(kollaó): ragaszkodik; tapad; tart] egy test (szóma) vele? [Az Írásban ugyanis ez áll] Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. [hússá]*

*Már a teremtéskor kijelentést nyert, hogy: „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté (hússá)” (1 Móz. 2,24) Az Úr Jézus pedig így fejti ki a kijelentést: „… Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, És ezt mondá: Annakokáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté (hússá). Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test (hús). Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6)

1 Kor. 6,17 Aki pedig az Úrral egyesül, [ragaszkodik; tapad; tart] egy szellem Ővele*

*Ha figyelünk az Úr Jézus megvallására, és követjük Őt, akkor bizonyosságunk lehet, hogy Ő él és cselekszik bennünk: „Mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon” (Ján. 6,38-40) És akikben Isten él, és cselekszik: „Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban” (Ján. 14,10-13) „Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában” (Ján. 10,37-38) A legfőbb bizonyság, hogy bennünk él az Úr: „Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és ezt, hogy ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,23-24) Mielőtt földi szolgálatát elvégezte, azt kérte az Atyától: „Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: Én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél” (Ján. 17,21-23)

1 Kor. 6,18 Kerüljétek [Távoztassátok el; Fussatok, meneküljetek] a paráznaságot. [(pornejá): – prostitúció, szajhaság (beleértve a házasságtörést és a vérfertőzést); – képletesen: bálványimádás; Istentől való elesés]. Minden bűn, [(hamartéma): céltévesztés, vétek] melyet az ember cselekszik, [elkövet; tesz] a testen [(szóma): személyiség] kívül van. De aki paráználkodik, [(porneuó):- prostitúciót, szajhaságot művel, azaz (szó szerint) kielégíti törvénytelen (szexuális) vágyát, vagy (képletesen) bálványt imád, paráználkodik, fajtalankodik] a maga teste [(szóma): személyisége] ellen vétkezik. [(hamartanó): – a szó szoros értelmében: eltéveszti a célpontot (átvitt értelemben) hibázik, különösen (erkölcsileg) vétkezik]*

*Mert nézzétek a világiakat: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant” (1Kor. 9,25) Hát: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [(szóma): személyiségetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12) Mert: „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól” (1Thessz. 4,3) Hiszen: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten” (Zsid. 13,4) Mert a paráznaság – akár fizikai, akár szellemi, vagyis bálványimádás, a test cselekedete. Arról pedig azt mondja az Úr: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8)

1 Kor. 6,19 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma: személyiségetek) [amit Istentől kaptatok] a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] akit Istentől nyertetek; [aki Isten ajándékából a tietek] és nem a magatokéi vagytok*

*És újra és újra figyelmezteti az apostol Isten népét: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja [lerontja; megszeplősíti; megfertőzteti; lerombolja; elpusztítja] azt megrontja [elpusztítja; elveszti; lerombolja; lerontja] Isten, mert [ugyanis] az Isten temploma szent [(hagiosz): a világtól, és annak szennyétől elkülönített], és ez a templom ti vagytok” (1Kor. 3,16-17) „… ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé]” (Róm. 8,9)

1 Kor. 6,20 Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szóma): személyiségetekben] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)*

*És így folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19)Azért: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10) Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (phüszé = élet) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30)

1 Korinthus 7. fejezet: Válasz az apostolnak feltett kérdésekre

1 Kor. 7,3 A feleségének [asszonynak] adja meg a férj [amivel tartozik] a köteles jóakaratot; [teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben]* hasonlóképpen a feleség [asszony] is [ugyanazt] a férjének.

*A férfiakhoz így beszél a Szent Szellem: „A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel,az asszonyi nemnek, mint gyöngébb (erőtlenebb) edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak” (1 Pét. 3,7) „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte” (Eféz. 5,25)

1 Kor. 7,5 Ne fosszátok meg egymást, [Ne tartózkodjatok (vonakodjatok) egymástól] hanemha [legföljebb] közös [megegyezéssel, egyenlő] akaratból bizonyos ideig, [egy időre (időszakra)]. Hogy ráérjetek a [böjtölésre] és [időt szentelhessetek] az imádkozásra* azután ismét együvé [egymáshoz] térjetek, [legyetek együtt] hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. [az önmegtartóztatás (önfegyelmetek) hiánya miatt]

*Amikor Izráel népe az Úr jelenlétére várt, így szólt a parancs: „Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek” (2 Móz. 19,14-15)

1 Kor. 7,7 Mert szeretném, [akarnám] ha minden ember [férfi] úgy volna, [olyanok volnátok] mint én magam is; de kinek-kinek tulajdon [saját; külön] kegyelmi ajándéka [(khariszma): a kegyelem megnyilvánulása. Győzelmi ajándék, jutalom (a győztes hadvezértől) a Szellem megnyilvánulása: szellemi ajándék] vagyon Istentől, egynek így [ilyet], másnak pedig úgy [olyat]*

*Mert: „A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Szellem” (1 Kor. 12,4) Az Úr Jézus így beszél erről: „Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be” (Mát. 19,12)

1 Kor. 7,9 De ha magukat meg nem tartóztathatják, [de ha nincs önuralmuk] házasodjanak meg [lépjenek házasságra]: mert jobb [dolog megházasodni] házasságban élni, mint [szenvedélytől] égni [lángolni; (püroomai): izzik, lángol, lobog valamilyen érzéstől, szándéktól, stb. (pl. vágytól; haragtól..)]*

*És: „Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz” (1Kor. 7,35)

1 Kor. 7,10 Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [A feleség ne hagyja el férjét]*

*Az Úr Jézus kijelentése a házasság mindkét szereplőjéről: „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el” (Mát. 5,32) Mert: „…Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el” (Márk. 10,11-12) Hát: „…Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy (hús)testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy (hús)test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6) Az Úr az apostolon keresztül folytatja kijelentést: „Mert a férjes asszony, míg él a férj [férfi] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy. ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy” (Róm. 7,2-3) „És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm (megvetem) azt, aki elválik feleségétől – mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak (gonoszság) tapad ruhájára – mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! (Malak. 2,14-16) Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,17-19)

1 Kor. 7,15. Ha pedig a hitetlen [házastárs; a nem hívő(fél)] elválik, [válni akar; fogja magát és elmegy] ám váljék el; [menjen el] nem vettetett (rab)szolgaság alá [nincs lekötve (kötelezve; rabszolgasorsra ítélve)] a keresztyén férfiú, [a hívő férj] vagy asszony [hívő (asszony) feleség] az ilyen dolgokban. [esetekben] De békességre hívott minket az Isten. [Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk]*

*És így folytatja az apostol: „Azért tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, igyekezzünk elérni azt] amik a békességre [vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és az egymás épülésére valók [megerősítésére szolgálnak]” (Róm. 14,19)

1 Kor. 7,18 Körülmetélten hivatott el valaki? Ne fedezze el azt; [ne tüntesse el körülmetéltségét] körülmetéletlenül hivatott el valaki? Ne metélkedjék körül*

*Azért rendelkezik így az apostol, mert: „Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat (testvéreket): Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1)

1 Kor. 7,19 A körülmetélkedés semmi, [hasonlóképpen] a körülmetéletlenség is semmi; hanem [csak az] Isten parancsolatainak [(entolé): végzés] megtartása. [fontos; ér valamit]*

*És kifejti Isten Igéje, hogy mi az, ami számit: „Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem csak az új teremtés” „… és csak a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 6,15; 5,6) Hiszen: „Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11)

1 Kor. 7,20 Kiki amely hivatásban [(klészisz): hivatás; foglalkozás; társadalmi helyzet. Itt: „ki-ki maradjon meg abban a (társadalmi, emberi) helyzetben, amelyre elhivatott (= amelyre Isten rendelte; amelybe Ő helyezte bele)] hívatott el, abban maradjon. [(menó): – marad (egy adott helyen, állapotban, kapcsolatban vagy várakozásban)]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1) És: „Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor. 7,24)

1 Kor. 7,21 Szolgai állapotban [Rabszolgaként] hivattattál el? [kaptad a meghívást] Ne gondolj [törődj] vele, [ne (bánkódj) aggasszon] sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal [maradj meg abban; azt használd ki]*

*Az Úr Jézus a mindenkori tanítványainak adta az Ő beszédét (Igéjét), ezért azt mondja: „Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek” (Ján. 15,15) Ezért: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28) „Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté (szóma: személyiség) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13) És ha Krisztusba, vagyis a Szent Szellembe bemeríttettünk: „Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11)

1 Kor. 7,22 Mert az Úrban elhívott (rab)szolga az Úrnak szabadosa; [felszabadítottja; szabadon bocsátottja; megszabadítottja] hasonlóképen, aki szabadságban [szabad emberként] hívatott el, Krisztusnak (rab)szolgája*

Az Úr Jézus kijelentése: „… megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (Ján. 8,32) „…Én vagyok… az igazság” (Ján. 14,6) „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Ján. 8,36) S az apostol így folytatja: „Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a (hús)testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Gal. 5,13) „Mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái” (1 Pét. 2,16) Tehát: „Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből (egész lényetekkel)” (Eféz. 6,6)

1 Kor. 7,23 [Nagy] Áron vétettetek meg, [Nagy váltságdíjat fizetett értetek] ne legyetek [ezért] embereknek (rab)szolgái*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,20) „Tudván, hogy nem veszendő holmin (romlandó, múlandó), ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló (értéktelen, üres) életetekből (életvitel, életvezetés, magatartás, életmód); Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen (be nem szennyezett, mocsoktalan) bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19)

1 Kor. 7,26 Úgy ítélem [vélem; azt tartom] azért, hogy jó [hasznos] ez a jelenvaló szükség [küszöbön álló megpróbáltatások (ana(n)gké): kényszerítés, kényszerhelyzet, kényszer; szükségszerűség; szorultság, szorult helyzet, nyomorúság. Itt: „a reánk váró, bekövetkezendő nyomorúság] miatt, [ez az állapot ajánlható] hogy tudniillik jó az embernek úgy [szűzen] maradni [ahogy én vagyok]*

*Az apostol a Jeremiás által mondott próféciára utal: „Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek néked fiaid és leányaid ezen a helyen!” (Jer. 16,2)

1 Kor. 7,28 De ha veszel is feleséget, [megházasodsz] nem vétkezel (hibázol); és ha férjhez megy [házasságra lép] is a hajadon, [szűz] nem vétkezik; [(hamartanó): nem téveszti el a célpontot] de az ilyeneknek háborúságuk [gyötrelmük] lesz a (hús)testben [szorongattatásuk lesz a hústól] Én pedig kedveznék néktek. [s én meg akarlak kímélni benneteket]*

*És így folytatja az apostol: Azért, aki férjhez adja (lányát), az is jól cselekszi, de aki nem adja férjhez (lányát), még jobban cselekszi” (1 Kor. 7,38) „Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Szelleme van” (1Kor. 7,40)

1 Kor. 7,29 Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, [testvérek] mert az [hátralevő] idő(szak) rövidre van szabva [a rendelkezésünkre álló idő korlátozott] ezentúl [(kairosz): – alkalom, vagyis megállapított vagy megfelelő idő. Itt: az Istentől megszabott tartalommal telített időszak (amely el van határolva a többitől), lejár], azért [a jövőben] akiknek van is feleségük, úgy [olyanok] legyenek, [éljen úgy] mintha nem volna*

*Ezért: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben” (Kol. 3,1-3)

1 Kor. 7,31 És akik élnek [a világ javaival] e világgal, [felhasználják (igénybeveszik) a világ dolgait; hasznot húznak a világból] mintha nem élnének: [vele; mint akik azt nem kényük-kedvük szerint használnák; (mintha nem vennék igénybe)] mert elmúlik e világnak ábrázatja. [alakja; formája; pompája; külső arculata; megjelenési formája; mert változik e világ színtere]*

*Hát: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel (a létezés jelenlegi állapotával) való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17) Mert: „Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!” (Zsolt. 39,7) Ezért: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2) „Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké. Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az az evangélium, amelyet hirdettek nektek” (1 Pét. 1,23-25) „Mert sokan járnak másképpen, kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel (földön lévő, a Földhöz tartozó dolgokkal) törődnek. Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3,18-20)

1 Kor. 7,33 Aki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, [a megházasodott azonban a világi dolgokkal törődik; (azokról szorgoskodik melyek e világéi) hogy] mimódon kedveskedhessék a feleségének. [hogyan keresse felesége (asszonya) kedvét ezért meg van osztva élete]*

*És hogy a házasembernek hogyan kell a felesége tetszését keresni, arról így szól Isten Igéje: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, Hasonlókép-pen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket (szómata = énjüket). Aki szereti a feleségét az önmagát szereti. Mert a maga (hús)testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat” (Ef. 5,25-26.28-29)

1 Kor. 7,37 Aki pedig szilárdan [(hedraiosz): – mozdíthatatlan, rendíthetetlen] áll a szívében [bensejébent]. és a szükség nem kényszeríti [(ananké): – kényszer (szó szerint vagy átvitt értelemben); KJV: nyomorúság, muszáj, kénytelen, kényszerűség(-ből), szükség(-es), szüksége van valamire, előfeltétele, velejárója valaminek]. Hatalma (exúszia): – kiváltság, azaz (szubjektíven) erő, képesség, szabadság, vagy (objektíven) uralom, hatalom] pedig van a tulajdon akarata [kívánsága] fölött, és azt végezte el [úgy döntött] szívében, hogy megtartja hajadon leányát, [a maga szüzességét megőrzi] jól teszi. [Akinek azonban szilárd a meggyőződése, (szívében elvégezte) s minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy döntött, (hatalma lévén akarata szerint cselekedni), hogy megőrzi szüzességét, jól teszi]*

*Azért teszi jól, mert: „Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magukat; mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül” (Jel. 14,4)

1 Kor. 7,39 Az asszonyt törvény köti, [le van kötve; össze van kapcsolva] míg férje él, de ha férje meghal, [elaluszik, elhunyt,] szabadon [felszabadul] férjhez mehet, akihez akar, csakhogy [de csak] az Úrban*

*Az apostol több gyülekezetben megismétli a kijelentést: „Mert a férjes asszony, míg él a férj [g. férfi; de jelenti az érettkoru embert is, ellentétben a gyermekkel] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony [g. az asszony szó többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli; de jelenti a nőnemű emberi lényt] a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy, ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy” (Róm. 7,2-3)

1 Korinthus 8. fejezet: Az áldozati hús fogyasztása

1 Kor. 8,1 A bálványáldozatok [a bálványnak áldozott állatból a piacon eladott hús] felől pedig tudjuk (biztosak vagyunk), hogy mindnyájunknak van ismeretünk. [mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk] Az ismeret [(gnószisz: nem a kijelentésen alapuló ismeret, tudás] felfuvalkodottá tesz [(phüszioó): – felfúj, azaz (képletesen) büszkévé (gőgössé) tesz. Szellemi gőg tölti el „üres léggömb” lesz], a [agapé: Isten szerinti] szeretet pedig épít [(oikodomeó): felépít (átvitt értelemben) megerősít. A szellemi építés, megépít, épülésére tesz valamit valakinek]*

*Az apostol így bátorítja a hívőket: „Meg vagyok pedig győződve atyámfiai [testvéreim] én magam is ti felőletek, hogy [szabad akaratotok szerint] teljesek vagytok minden jósággal, [szeretettel; jóindulattal], betöltve minden ismerettel, [a teljes tudással; tudománnyal] képesek lévén [tudjátok] egymást is [óva] inteni. [tanítani; figyelmeztetni]” (Róm. 15,14)

1 Kor. 8,2 Ha pedig valaki azt hiszi, [gondolja; véli] hogy (tökéletesen) tud (teljesen ismer) valamit, [aki tetszeleg tudásában] még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. [még nem értette meg, még nem ismerte fel hogyan kell neki tudnia (mi a helyes ismeret)]*

*Mert: „… ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát” (Gal. 6,3) És: „Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások” (1 Tim. 6,4) Tehát: „Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen” (1 Kor. 3,18) Mert a soha meg nem szűnő ismeret: „A szeretet (Aki) soha el nem fogy: de legyen …bár ismeret, eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, De mikor eljő a teljesség [(teleiosz): bevégzett; célba érő; érett korú; befejezett; nagykorúság, a férfikor], a rész szerint való eltöröltetik [(katargeó): szó szerint: teljesen működésképtelenné tesz; megszüntet; félretesz; semmissé tesz]. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint engem is megismert az Isten” (1 Kor. 13,8-10.12)

1 Kor. 8,3 Hanem ha valaki [aki azonban] az Istent szereti [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben], ismeri azt az Isten [azt az Isten is (már megismerte), a magáénak tudja; az ilyen ember Istentől megajándékoztatott volt értelemmel (vagyis: ismeretet nyert)]*

*Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek…” (Jer. 1,5) És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés:„Mert akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta] hogy azok az ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek. [Fiának képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformált]. hogy ő legyen az elsőszülött [legelőször előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya] sok atyafi [testvér] között” (Róm. 8,29)

1 Kor. 8,4 Tehát a bálványáldozati hús evése felől [Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását (megevését) illeti] tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon* és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy**

*A bálványokról így szól Isten Igéje: „Ímé, mindnyájan semmik ők, semmit sem érnek tetteik! Szél és hiábavalóság képeik. (A bálványok csak olyanok, mint a puszta szél)” (Ésa. 41,29) Ezért: „Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban szellem. Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésük idején!” (Jer. 10,14-15) És: „Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott” (Zsolt. 96,5) Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy miért ártalmas a faragott képek előtti hódolat és a bálványimádás: „Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek (démonoknak) áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel (démonokkal) legyetek közösségben” (1 Kor. 10,19-20)

**Csak egyetlen Isten van Ő: „… a mindenség alkotója… Seregek Ura az ő neve!” (Jer. 10,16) „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,6) Ő az egyetlen Úr: „Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!” (5 Móz. 6,4)

1 Kor. 8,6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [akiből] van [ered; származik] a mindenség, mi is Őbenne; [s akiért (és aki végett) mi is vagyunk] és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, [akin keresztül támadott a mindenség] mi [magunk] is [rajta keresztül] Őáltala*

*Mert: „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak. Egy Isten teremtett bennünket Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét?” (Malak. 2,10) „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség (a bemerítés)” (Eféz. 4,5) Isten kijelentette, hogy: „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!” (5 Móz. 6,4) És: „Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Ján. 1,3) „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek (trónusok), akár uraságok (uralmak), akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek” (Kol. 1,16) „Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [a dicsőség Neki jár a (világ)korszakokban] Ámen” (Róm. 11,36

1 Kor. 8,7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret [(gnószisz): megismert tudás]. Sőt némelyek a bálványáldozathoz szokott [a bálvány felől való] lelkiismeretük [(szüneidészisz): szellemi ismeret -, együttészlelés] miatt mind mai napig úgy eszik [fogyasztják] a húst [mint bálványáldozatot (mint áldozati eledelt)], és az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtlen, [(asztheneia): szellemi ismeretben és erőben instabil, téves] megfertőztetik. [beszennyeződik; tisztátalanná lesz]*

*Így folytatja az apostol a figyelmeztetést: „Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból. De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete?” (1 Kor. 10,27-29) Mert: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz]. Aki pedig kételkedik, [habozik; tétovázik, meginog; kétsége támad] ha [mégis] eszik, kárhoztatva van, [ítéletet von magára] mert nem hitből eszik. [mert nem meggyőződését követi] Ami pedig hitből nincs, bűn [céltévesztés] az” (Róm. 14,14.23)

1 Kor. 8,8 Pedig az eledel nem tesz minket kedvessé Isten előtt. [Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon], mert ha eszünk is, azzal nem nyerünk [nem lesz előnyünk; akkor sincs érdemünk]; ha nem eszünk azzal sem veszítünk [nem lesz belőle hátrányunk; nem leszünk alacsonyabb rendűek; (rosszabbak)]*

*És azért nem: „Mert az Isten országa [királysága; uralma] nem evés, nem ivás, [nem eszem-iszom; (nem ételben, nem italban áll)]. Hanem igazság, [megigazultság] békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [jókedv, vidámság, boldogság a Szent Szellemben]” (Róm. 14,17) „Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a (hús)test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (Kol. 2,20-23) „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9)

1 Kor. 8,9 De meglássátok, [Arra azonban ügyeljetek; (vigyázzatok)] hogy ez a ti szabadságtok [kiváltságotok; feljogosult voltotok] valamiképpen botránkozásukra ne legyen [(proszkomma): megtorpanás; hibás lépés; megütközés, fennakadás, valamibe való beleütközés; gát, akadály; botláskővé ne váljon] az erőtleneknek [a gyengéknek]*

*És bár: „… ti szabadságra hivattatok atyámfiai (testvéreim); csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a (hús)testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,13-14) „De ha a te atyádfia [testvéred] az ételért [eledeled miatt] megszomorodik [elcsügged], akkor te nem [agapé = az Isten szerinti] szeretet szerint cselekszel. [nem a szeretet szellemében jársz el] Ne veszítsd el [ne okozd annak vesztét; (ne tedd tönkre, ne vidd romlásba] azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt” (Róm. 14,15) „Ezért tehát, ha az étel (eledel) megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam” (1 Kor. 8,13)

1 Kor. 8,10 Mert ha valaki meglát téged akinek ismereted van, [ki értelemmel megékesíttettél] hogy a bálványtemplomnál vendégeskedsz. [Ha tehát valaki a bálványok helyén letelepedni látja azt, akiben megvan a tudás] annak lelkiismerete, mivelhogy erőtlen, [téves; gyönge] nem arra indíttatik-e, [felbátorodik arra] hogy megegye a bálványáldozatot? [vajon a lelkiismerete, miután erőtlen, nem abban az irányban szerez-e „épülést”, hogy a bálványáldozati húst megeheti?]*

*Hát: „Ne rontsd [rombold] le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan [valóban minden tiszta, de gonosz [az étele] annak az embernek, aki sérelmet okozva eszik. az UBS görögszótár magyarázata szerint: “aki olyat eszik meg, ami mást bűnbe ejt (hitét megsérti, megtámadja)], de rossz [gonosszá, károssá, ártalmassá válik] annak az embernek, aki botránkozással eszi [aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára]” (Róm. 14,20)

1 Kor. 8,12 Így aztán, mikor az atyafiak [testvérek] ellen vétkeztek, és az ő erőtlen [gyönge; aggályos] lelkiismeretüket megsértitek [megsebesítitek; azoknak a lelkiismeretét, mely a Krisztussal szemben erőtlen], a Krisztus ellen vétkeztek*

*Maga az Úr Jézus mondja, hogy: „… Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Mát. 25,40)

1 Kor. 8,13 Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg [ha az evés tőrbe csalja] az én atyámfiát, [testvéremet] inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát [testvéremet] meg ne botránkoztassam.[tőrbe ne ejtsem]*

*Ezért: „Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik, [megbotlik] vagy erőtlen. [ami testvéredet tőrbe ejti]” (Róm. 14,21) Én – mondja az apostol – ezt úgy valósítom meg, hogy: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” (1 Kor. 9,22)

1Kor 9. APOSTOLSÁGOM PECSÉTJE TI VAGYTOK AZ ÚRBAN

1 Kor. 9,1 Nem vagyok-e apostol? [(aposztolosz): kiküldött, akit felruháztak hatalommal feladata elvégzésére. Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik]* Nem vagyok-e szabad? Nem láttam-e Jézus Krisztust, a mi Urunkat?** Nem az én munkám [eredménye] vagytok-é ti az Úrban?

*Az apostol megvallása elhívásáról: „Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola…” (1 Kor. 1,1) és annak jeleiről, amely a minden korban élő apostolok felismerését teszi lehetővé a hívők számára: „Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek” (2 Kor. 12,12)

**Hiszen a feltámadott Úr: „… megjelent Kéfásnak (Péternek), majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak (el is aludtak). Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek (idétlennek; elvetéltnek), megjelent nekem is” (1 Kor. 15,5-8) Egyik alkalomról így tesz bizonyságot az apostol: „Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem (visszatértem) és imádkozám a templomban, elragadtatám (eksztaszisz): révületbe/ önkívületbe estem), és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te rólam való bizonyságtételedet” Csel. 22.17-18)

1 Kor. 9,2 Ha egyebeknek [másoknak] nem vagyok apostola, de bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak [küldetésem] pecsétje [(szfrágisz); hitelesítés megerősítés] ti vagytok az Úrban*

*Mert: „… ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által” (1 Kor. 4,15) Ezért: „A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe (bensőnkbe), amelyet ismer és olvas minden ember; Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Szellemével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira” (2Kor. 3,2-3) Hiszen én: „Mert nem merek szólni [beszélni; prédikálni] semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak [nemzeteknek] engedelmességére, [megtéréséért; megnyerésére] szóval [logosz = ami egyszerre jelenti a szót és dolgot is] és tettel. [olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]. Jelek [természetfölötti esemény, jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, [hatalmával] az Isten Szellemének ereje által. Úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől [a béke tanítása, megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig [barátok földje] betöltöttem szétszórtam] a Krisztus evangéliumát. [csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19)

1 Kor. 9,4 Nincsen-e arra jogunk, [szabadságunk (felhatalmazásunk)] hogy együnk és igyunk?*

*Hiszen az Úr Jézus parancsa a tanítványainak: „Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek” (Luk. 10,8)

1 Kor. 9,5 Nincsen-e arra jogunk, [szabadságunk; felhatalmazásunk] hogy keresztyén feleségünket [testvérnőt, mint feleséget] magunkkal vigyük [hordozzuk], mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás [Péter apostol Jézustól kapott neve arámul Kéfa, jelentése: kő, szikla]*

*Az Ige bizonyságtétele szerint Péter a felesége édesanyjával lakott együtt: „Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki” (Mát. 8,14-15) A felesége neve az Ige szerint Mária. Péter kiszabadul a börtönből: „És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala” (Csel. 12,12) Márkkal – aki az ő fia – a későbbiekben együtt szolgál: „Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam” (1 Pét. 5,13)

1 Kor. 9,6 Avagy csak nekem és Barnabásnak [a megnyugtatás, vigasztalás; prófécia fia] nincs-e jogunk, [szabadságunk; felhatalmazásunk] hogy ne dolgozzunk? [mentesülni a kétkezi munkától?(hogy ne végezzünk világi munkát?)]*

*Az apostol szolgálatra való kiküldéséről így tesz bizonyságot Isten Igéje: Az antiókiai vének: „Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szent Szellem: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket. Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. Ők tehát a Szent Szellemtől kiküldve lementek Szeleukiába (fehér fény), onnan pedig elhajóztak Ciprusba (szeretet; virágzás). Amikor Szalamiszba (só) értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János (az Úr megkegyelmezett) is velük volt, mint segítőtárs” (Csel. 13,2-5) Barnabásról szóló bizonyságtétel: „József, … akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita” (Csel. 4,36). Velük ment János, akit Márknak is neveztek (Csel. 12,12): „…Márk (védelem), a Barnabás unokatestvére…” (Kol. 4,10) „Aztán Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból (fövő vagy forró), és eljutottak a pamfiliai (Minden nemzetségből való keverék) Pergébe (földi); János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe” (Csel. 13,13) „Pál …úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfiliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba” (Csel. 15,38-39)

1 Kor. 9,7 Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha [bármikor is] a maga [saját] zsoldján? [költségén] Kicsoda plántál [ültet] szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? [terméséből] Vagy kicsoda legeltet [terelget] nyájat, és nem eszik [issza; élvezi] a nyájnak tejéből?*

*Hiszen: „A fáradozó földművesnek kell a gyümölcsökben először részesülnie” (2 Tim. 2,6) Ezért: „Akit pedig az igére (logosz) tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját (ossza meg tanítójával)” (Gal. 6,6) „Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek” (1 Kor. 9,14)

1 Kor. 9,9 Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel [be] a nyomtató [(aloaó): – kitapossa a gabonát. KJV: csépel, a mag (szem) különválasztása a héjától] ökörnek száját. [ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára; (phimoó): – elhallgattat (elnémít) szájkosarat rak fel] Avagy [talán] az ökrökre van-e az Istennek gondja? [Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten]*

*És: „Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára (bérére)” (1 Tim. 5,18) „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4) Az Úr Jézus parancsa a minden korban élő tanítványaihoz: „Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot (pálcát): mert méltó a munkás a kenyerére (táplálékára)” (Mt. 10,9-10) És: „Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára (bérére)…” (Luk. 10,7) Aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel (megelégedik eledellel), de aki hiábavalóságokat hajszol (követ), az esztelen (bolond)” (Péld. 12,10) Vagyis a rábízott lelkeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja (műveli) az ő földét, megelégedik étellel (annak elég kenyér jut); aki pedig hiábavalóságok után futkos (hajhász), megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19)

1 Kor. 9,12 Ha egyebek [mások] élnek nálatok e joggal [kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással], mért nem inkább mi? [nekünk nincs több jogunk hozzá?] De mi nem éltünk e jogunkkal [szabadsággal; felhatalmazássa; nem használtuk ezt a jogot]; hanem mindent eltűrünk, [elviselünk] hogy valami akadályt ne gördítsünk [gátat ne vessünk] a Krisztus Evangéliuma [örömüzenete; a jó (győzelmi) hír] elé*

*És az apostol újra-és újra megvallja, hogy: „Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34) Csatlakozva Akvillához és Priscillához: „…mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak” (Csel. 18,2) „Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát” (1 Thess. 2,9) „Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, Sem ingyen kenyeret nem ettünk. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,7-9) „és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk” (1Kor. 4,12) „Avagy vétkeztem-e, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem néktek az Isten evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek, mert hiányomat a Macedóniából jött testvérek pótolták, és attól, hogy én terhetekre legyek, minden tekintetben tartózkodtam, és tartózkodni fogok. A Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani” (2 Kor. 11,7-10) „Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek” (2 Kor. 12,14)

1 Kor. 9,13 Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, [akik a templomban (szentélyben) szolgálnak] a szent helyből [templomból (szenthelyből származó eledellel)] élnek, [a szentélyből valókat eszik] és akik az oltár [áldozati hely] körül forgolódnak, [szolgálnak; serénykednek] az oltárral együtt veszik el részüket? [az oltárra vitt adományokból részesednek]*

*Isten a papi szolgálat jutalmáról így rendelkezett: „Szóla azután az Úr Áronnak: Ímé én néked adtam az én felemelt áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai nékem szentelnek, néked és a te fiaidnak adtam azokat felkenetési díjul, örökkévaló rendelés szerint. Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amelyet nekem térítenek meg, legyen a tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány. Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet sátorában való szolgálatokért” „Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát, az állát meg a gyomrot. Add neki gabonád, mustod és olajad első termését is, meg juhaidnak először lenyírt gyapját. Mert őt választotta ki Istened, az ÚR, valamennyi törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon az ÚR nevével áldva, ő és fiai minden időben” (4 Móz. 18,8-9.31; 5 Móz. 18,3-5) És az apostol hivatkozik Isten örökkévaló rendelésére: „Mert azt mondja az Írás: „… Méltó a munkás a maga jutalmára (bérére)” (1 Tim. 5,18)

1 Kor. 9,14 Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot [örömüzenet; jó hír] hirdetik, [prédikálják] az evangéliumból [örömüzenetből; jó hírből] éljenek*

*De mi: „nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit” (1 Thess. 2,6-7) „nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,8-9)

1 Kor. 9,16 Mert ha az evangéliumot [örömüzenetet; jó hírt] hirdetem, [prédikálom; evangelizálok] nem dicsekedhetem, [nem dicsekvés az nekem] mert szükség [kötelesség] kényszerít engem. [mivel kényszer alatt vagyok, nehezedik rám] Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot [örömüzenetet; jó hírt] nem hirdetem. [prédikálom]*

*A damaszkuszi úti találkozásnál az Úr Jézus azt mondta Saulnak, aki később Pál lett: „De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni” (Csel. 26,16) Az Úr Jézus szava a mindenkori tanítványaihoz. „Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt” (Luk. 17,10)

1 Kor. 9,17 Mert ha [szabad] akaratom szerint [jó kedvvel] önként [önszántamból; készségesen] teszem [művelem; cselekszem] ezt, jutalmam van; [bért kapok] ha pedig akaratom nélkül, [nem önszántamból; kényszerűségből; akaratom ellenére] sáfársággal bízattam meg. [csak megbízott intéző, tiszttartó vagyok]*

*És én: „Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Kol. 1,25)

1 Kor. 9,18 Micsoda tehát az én jutalmam? [mi is a bérem?]. Az, hogy amikor prédikálom [hirdetem] az evangéliumot, [örömüzenetet; jó hírt] ingyenessé [viszonzás nélkülivé] teszem a Krisztus evangéliumát, [örömüzenetét] hogy ne éljek vissza a jogaimmal [anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó szabadságommal; és nem kell igénybe vennem az örömüzenettel együtt járó jogomat] az evangélium hirdetésénél*

*Mert az Úr Jézus parancsa így hangzott, és hangzik: „Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Betegeket gyógyítsatok, poklosokat (leprásokat) tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket (démonokat) űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok”(Mát. 10,7-8)

1 Kor. 9,19 Mert én, noha mindenkivel szemben [mindenkitől] szabad [független] vagyok, magamat mindenkinek (rab)szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem*

*Aki követi az Úr Jézust, az hallgat a szavára: „… aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti (rab)szolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mát. 20,27-28)

1 Kor. 9,20 És a zsidóknak zsidóvá lettem, [A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó] hogy zsidókat nyerjek meg. A törvény [uralma] alatt valóknak [élőknek] törvény [uralma] alatt valóvá lettem, [A törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem – noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve (nem élek a törvény «uralma» alatt)] hogy a törvény alatt valókat [élőket, azokat, akik a törvény alárendeltjei] megnyerjem (meggyőzzem)*

*Bízva abban, hogy: „Ha ugyan felingerelhetném [valamiképpen követésre indíthatnám; versengésre serkenthetném] az én atyámfiait, [azokat, akik saját hústestem és vérem] és megtarthatnék [üdvösségre vezethetnék] közülük némelyeket” (Róm. 11,14)

1 Kor. 9,22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, [A gyöngék közt gyönge lettem] hogy az erőtleneket [gyöngéket] megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak [megmentsek; üdvözítsek] némelyeket. [egyeseket]*

*És így folytatja az apostol: „… mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak (üdvözüljenek)” (1 Kor. 10,33)

1 Kor. 9,23 Ezt pedig az evangéliumért mívelem, [mindent megteszek az örömüzenetért (jó hírért)] hogy részestárs legyek abban. [hogy nekem is részem legyen benne; hogy az azzal való közösséget élvezhessem]*

*És így folytatja az apostol: „Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,16)

1 Kor. 9,24 Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak [küzdenek], mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi [nyeri] el a jutalmat? [győzelmi (verseny) díjat] Úgy fussatok, (versenyt) hogy elvegyétek. [elnyerjétek; (katalambanó): – buzgón (mohón) megfog, vagyis megragad, hatalmába kerít, birtokol stb. (szó szerint vagy átvitt értelemben). KJV: felfog, elér (megszerez), megvalósít, megért, (meg) talál, megszerez, hozzájut, észlel (érzékel), elvesz]*

*És arra is figyelmeztet az apostol, hogy mit kell ezért tennünk: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet (kínoszlopot), és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsid. 12,1-2) Hát: „Senki tőletek a pálmát (versenydíjat) el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével” (Kol. 2,18) „És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2)

1 Kor. 9,25 Mindaz pedig aki pályafutásban [küzdésben] tusakodik [versenyben vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai): az igyekezetet gátló akadályok leküzdése; – küzd, szó szerint (díjért versenyez), átvitt értelemben (ellenféllel harcol, versenyez), vagy birtokos esetben (törekedik, hogy valamit elérjen). KJV: harcol, buzgón fáradozik, igyekszik. Itt: „aki versenyen indul, – vagy vesz részt], mindenben [minden (módon, -képpen), mindig (állandóan)] magatűrtető; [(egkrateuomai): uralkodik magán; megtartóztatja magát; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai megfékezésében); tudja türtőztetni magát] azok ugyan, hogy romlandó [hervadó; (phthartosz): mulandó] koszorút [koronát] nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó, örök; halhatatlan]*

*Az apostol így folytatja: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12) Ez a harc a hit harca: „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek” (Jak. 1,12) Tehát ha az én nevemért szenvedsz, mondja a Feltámadott Úr: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,10) Mert én: „Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” (Jel. 3,11) Az apostol is így bátorítja a Krisztus népét: „És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját (koszorúját)” (1 Pét. 5,4) És: „Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges (díszes) koszorúja népe maradékának” (Ésa. 28,5) És amit tennünk kell: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba (dolgaiba), hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta (avatta). Ha pedig küzd (versenyez) is valaki, nem koronáztatik meg (nem nyer koszorút), ha nem szabályszerűen küzd (versenyez)” (2 Tim. 2,4-5)

1 Kor. 9,26 Én azért úgy futok, mint [aki] nem bizonytalanra [céltalanul; nem csak vaktában,]. úgy viaskodom, [öklözök; harcolok; vívok] mint aki nem levegőt vagdos; [az ökölvívásban ütéseimet úgy irányítom, hogy nem a levegőt csapkodom; (nem mintha a levegőt verném)]* (Az itt szereplő görög szó (deró), amelynek jelentései: Bőrrel dolgozik, vagy azzal kapcsolatos tevékenységet végez. Átvitt értelemben: lenyúzza a bőrt valakiről, elpáholja, ütlegeli. Gyötör, megver, megvesszőz, nyúz, megnyúz; ököllel sújt, öklöz (a durva bántalmazás szava)

*És így inti a mindenkori hívőket az apostol: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Szellemben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok” (Fil. 1,27.30) És egyen-egyenként: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt” (1 Tim. 6,12) Hogy amikor a Mester hazahív, megvallhassad: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2 Tim. 4,7)

1 Kor. 9,27 Hanem megsanyargatom* [megzabolázom; állon ütöm; megöklözöm; alávetem] testemet (szóma: egész lényemet ) és szolgává teszem; [és rabságba (rabszolgaságba) vetem (kényszerítem) leigázom] hogy míg másoknak prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat versenybe hívok] magam valami módon méltatlanná ne legyek. [váljak; (magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre; magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát)]**

*Megsanyargatom: (h)üpópiadzó: – behúz a szeme alá (mint egy bokszoló, megüti, vagy megbénítja, harcképtelenné teszi az ellenfelet), azaz (átvitt értelemben) ingerel vagy bosszant, idegesít (hogy beleegyezésre bírjon valakit), legyőz (-i saját indulatait).KJV: valami alatt tart, kimerült (-ítő) kegyetlen ütést mér valakire; kínoz; gyötör; zaklat. Szabadabban. „meggyötröm, és igába töröm a testemet (egész lényemet)”

**És: „Mert noha testben élünk, de nem (hús)test szerint vitézkedünk (hadakozunk). Mert a mi vitézkedésünk (hadakozásunk) fegyverei nem (hús)testiek, hanem erősek az Istennek (kezében), erősségek (erődítmények) lerontására (lerombolására); Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2 Kor. 10,3-5(

1Kor 10. INTŐ PÉLDÁK AZ ÓSZÖVETSÉGBŐL

1 Kor. 10,1 Nem akarom [szeretném] pedig, hogy ne tudjátok, [ha elkerülné figyelmeteket] atyámfiai, [testvérek; nem akarlak titeket tudatlanságban hagyni a felől] hogy a mi (ős)atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek [keltek; vonultak] által*

*Az apostol példaként állítja a krisztusban hívők elé az Úr vezetését, csodáit, kegyelmét, szeretetét, védelmét, szabadítását: „Az Úr pedig megy vala előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől” (2 Móz. 13,21-22) „Elindula azért az Istennek Angyala, aki jár vala az Izráel tábora előtt, és méne mögéjük; a felhőoszlop is elindula előlök s mögéjük álla. Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé, és az a felhő, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka. És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek. És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobbkezük és balkezük felől” (2Móz. 14,19-22) És: „…Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezük felől. És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az Egyiptombeliek kezéből (hatalmából); és látá Izráel a megholt Egyiptombelieket a tenger partján” (2Móz. 14,29-30) De –mondja Mózes: „Ennek ellenére sem hittetek Istenetekben, az Úrban, Aki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, ahol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az utat, amelyen járjatok, és felhőben nappal” (5Móz. 1,32-33) Nehémiás így emlékezteti az Urat – Aki „tegnap, ma és örökké ugyanaz”: „És a tengert kétfelé választád őelőttük és szárazon menének (vonultak) át a tenger közepén; üldözőiket pedig mélységbe borítád (úgy dobtad az örvénybe), mint követ nagy (a hatalmas) vizekbe. És felhőnek oszlopában vezetéd őket nappal s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd nékik az utat, melyen menjenek” (Neh. 9,11-12) Dávid is erről énekel: „Felhőt terjeszte ki (terített rájuk), hogy befedezze őket (oltalmul), és tüzet, hogy világítson éjjel” (Zsolt. 105,39) Az apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy mi tette lehetővé ezt a hatalmas csodát, figyelmeztetve a Krisztus népét: „Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, amit megpróbálván az egyiptomiak, elnyelettek (elmerültek)” (Zsid. 11,29) Dávid örvendező hívása: „Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait (tetteit); csudálatosak (félelmesek) az Ő cselekedetei (dolgai) az emberek fiain (között). A tengert szárazzá (szárazfölddé) változtatta, a folyamon gyalog (száraz lábbal) mentek (keltek) át: ott örvendeztünk Őbenne (Ezért örüljünk neki)” (Zsolt. 66,5-6) „Kihozta onnan (azok közül) Izráelt, mert örökkévaló az ő kegyelme (mert örökké tart szeretete). Hatalmas (erős) kézzel és kifeszített (kinyújtott) karral; mert örökkévaló az ő kegyelme (mert örökké tart szeretete). Kettéhasította (kétfelé választotta) a Vörös-tengert, mert örökkévaló az ő kegyelme (mert örökké tart szeretete), És átvitte (átvezette rajta) Izráelt, annak közepén; mert örökkévaló az ő kegyelme (mert örökké tart szeretete)” (Zsolt. 136,11-14) De Izráel fiai:„Nem őrizték (tartották) meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében (követni tanítását); Sőt elfelejtkeztek az Ő (nagy) tetteiről, csodáiról, amelyeket mutatott (látniuk engedett) nékik. Apáik (őseik) előtt csodát művelt Égyiptom földjén, a Coán mezején (szilárd hely /a föld?/). Kettéválasztotta (vágta) a tengert s átvitte (átvezette) őket; és felállította a vizeket fal gyanánt (a víztömeget gátként állította meg). Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át, tűznek világosságában (fényével)” (Zsolt. 78,10-14) De amikor megtámadta a sátán, és csapás érte őket: „megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, aki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? Hol van, aki belé adá (öntötte) az ő szentséges Szellemét? Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját (Hol van, aki dicső karjával megragadta Mózes jobb kezét), aki a vizeket ketté választá (kettéhasította) előttük, hogy magának örök nevet szerezzen? Ki járatá őket mélységekben (átvezette őket a mély tengeren), mint a lovat a síkon, (pusztán) és meg nem botlottanak! Mint a barmot, amely völgybe száll alá (Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe), nyugodalomba vitte (úgy pihentette meg) őket az Úr Szelleme: így vezérletted (Így terelgetted) népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz! Tekints alá (le) az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed (féltő szereteted) és hatalmad? Szívednek dobogása (megindulása) és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem (miért marad távol tőlem)! Hiszen Te vagy (a mi) Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket (nem ismer bennünket,), és Izráel nem ismer minket (nem törődik velünk), Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva (ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk). Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! Miért keményítéd meg szívünket (Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen), hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért (fordulj szolgáidhoz), örökséged nemzetségeiért (törzseihez)!” (Ézs. 63,11-17) Így prédikál István vértanú is – mint az Úr Jézus előképéről – Mózesről: „Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – ezt küldte el az Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal (keze) által, aki megjelent neki a csipkebokorban. Ez hozta ki őket, ez tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig. Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai (testvéreitek) közül, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek” (Csel. 7.35—36)

1 Kor. 10,3 És mindnyájan egy [ugyanazt a] szellemi eledelt [ételt] ettek*

*A pusztai vándorlás alatt az Úr mannát adott Izráel fiainak enni: „Mikor pedig a harmatszállás megszünék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön. Amint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! Mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül. Az Izráel fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kánaán földének határához jutának” (2 Móz. 16,14-15.35) De a manna csak előképe volt az igazi mennyei kenyérnek, ahogyan ezt az Úr Jézus kijelenti: „Én vagyok az életnek kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle, és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért” (Ján. 6,48-51) „… Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Ján. 6,32-35) És a feltámadott Úr a feltételt is kijelenti: „Térj meg tehát… Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja” (Jel. 2,16-17)

1 Kor. 10,4 És mindnyájan egy [ugyanazt a] szellemi italt ittak, mert ittak a szellemi kősziklából, amely követi [kíséri] vala őket, [velük ment] e kőszikla pedig a Krisztus volt*

*Hogy ki volt a kőszikla, és ki ellen lázongtak Izráel fiai, arról így beszél Isten Igéje: „És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin (az ingovány) pusztájából, az Úr (Jehova) rendeléséhez képest az ő útjuk rendje szerint és tábort ütének Refidimben (nyugvópont, támasz).. De a népnek nem vala inni való vize. Verseng (perbe szállt) vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek (szálltok perbe) én velem? Miért kísértitek az Urat (Jehovát)? És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? (beszűkülés, szorongatás, fogság). Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat? Mózes pedig az Úrhoz (Jehovához) kiálta (segítségért) mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet. És az Úr (Jehova) monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közül; pálcádat (botodat) is, mellyel a folyót megsújtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én oda állok te elődbe a sziklára (ott állok előtted a sziklán) a Hóreben [pusztaságban; sivatagban], és te sújts (üss) a sziklára, és víz jő ki abból (fakad belőle), hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára. És nevezé annak a helynek nevét Masszának (kísértés, próbatétel) és Méribának (viszály, civakodás, pörlekedés, elégedetlenség, ellenszegülés), Izráel fiainak versengéséért (perlekedése miatt), és mert kísértették az Urat (Jehovát), mondván: Vajon köztünk van-e az Úr vagy nincsen? (2 Móz. 17,1-7) És megismétli az Úr a kijelentést: „És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Cin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben (szent, tiszta, felszentelt; szentség), és meghala ott Miriám (keserűség, szomorúság, felkelés, lázadás), és eltemetteték ott. De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlnek azért Mózes és Áron ellen. És feddőzék (perelni kezdett) a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg (Bárcsak elpusztultunk volna) mikor megholtak (elpusztultak) a mi atyánkfiai (testvéreink) az Úr (Jehova színe) előtt! És miért hoztátok az Úrnak (Jehova) gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink (állataink)? És miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok (vezettetek) minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen! Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet (kijelentés) sátorának nyílása (bejárata) elé, és arcukra borulának; és megjelenék nékik, az Úrnak (Jehovának) dicsősége. És szóla az Úr (Jehova) Mózesnek, mondván: Vedd ezt a vesszőt (a botodat), és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia (testvéred), és szóljatok (parancsoljátok meg) ím e kősziklának az ő szemeik előtt (láttára), hogy adjon vizet. és fakaszsz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak (állataiknak).Vevé azért Mózes azt a vesszőt (a botját) az Úrnak (Jehovának) színe elől amint parancsolta vala néki. És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet? És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével (botjával) két ízben; és sok víz ömle ki (fakadt), és ivék a gyülekezet és az ő barmai (állatai). És monda az Úr (Jehova) Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem (bennem), hogy megdicsőítettetek volna (és nem tartottatok szentnek) engem Izráel fiainak szemei előtt: azért nem viszitek (vezethetitek) be e községet (gyülekezetet) a földre, amelyet adtam nékik. Ezek a versengésnek (Meríbá) vizei, amelyekért feddőztek (ahol perbe szálltak) Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennük (de ő megmutatta nekik, hogy szent)” (4 Móz. 20,1-13) Dávid is prófétál erről az eseményről: „Sziklákat hasított meg (ketté) a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett (zúdított): Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest (lázongtak a Felséges ellen) a pusztában” (Zsolt. 78,15-17) „Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki (tört elő), folyóként futott a sivatagon (patakban folyt a pusztán végig). Mert megemlékezett az ő szentséges ígéretéről, amelyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának” (Zsolt. 105,41-42)

1 Kor. 10,5 De azoknak többségét nem kedvelé [(eudokeó): meg van elégedve, kedvét (örömét) leli valamiben, vagy valakiben. Itt nem lelte örömét bennük] az Isten, mert elhullának [odavesztek; elpusztultak (katasztrónnümi): Holttesteik szőnyegként terültek el] a pusztában*

*Az Úr figyelmeztet arra, hogy mi a következménye a hitetlen szívnek és beszédnek: „Mondd meg nékik: Életemre mondom – így szól az ÚR -, hogy épen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására! E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, …mert zúgolódtatok ellenem” (4 Móz. 14,28-29) Az apostolok így figyelmeztetik Krisztus népét: „Mindezek pedig példaképen estek rajtok (történt velük); megírattak pedig a mi tanulságunkra (figyelmeztetésül), akikhez az időknek vége elérkezett (akik az utolsó időkben élünk)” (1 Kor. 10,11) „Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok (jóllehet minderről tudtok), hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek (később), elvesztette” (Júd. 1,5) „Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. Mert amikor ezt mondja az Írás: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor. Azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? És kikre haragudott negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt” (Zsid. 3,12-19)

1 Kor. 10,6 Ezek pedig [intő] példáink (tüposz): mintázó („típus”), azaz egy modell (utánzáshoz) vagy példa (figyelmeztetésre). KJV: forma, figura, alak, magatartás, lenyomat, minta. Modell; terv (= előre felvázolt, megrajzolt forma); A görög tüpos szó olyan formát jelent (pl. pecsétnél), melybe a kialakítandó nyersanyagot betöltik, hogy az fölvegye a tüpos formáját. Ez volt az antitüpos; előképként] lőnek, [számunkra] hogy mi ne kívánjunk [(epithümétész): – sóvárgó. KJV: vágyódik (epekedik) valami után. Itt: gonosz, káros kívánságok rabjai] gonosz (rossz értéktelen, káros, ártalmas) dolgokat, [hogy mi ne legyünk olyanok, akik ártalmas dolgokat kívánnak] amiképpen azok kívántak [ráállítja a szívét, azaz szívesen (örömest) vágyódik valami után, megkíván]*

*Így figyelmeztet az Úr a kívánság okára: „De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül” (4 Móz. 11,4-6) Erről énekel Dávid is: „Megdorgálta a Vörös-tengert (rákiáltott), és az kiszáradt, átvezette őket a mély vízen, akár a pusztában (mint egy síkon.). Megszabadította (kisegíté) őket gyűlölőik kezéből, megváltotta (kimentette) az ellenség kezéből. Üldözőiket (Szorongatóikat) víz borította el, egy sem maradt meg közülük. Akkor hittek (beszédeinek) ígéreteiben, és dicséretet énekeltek. De csakhamar (Hirtelen) megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében (nem várták az ő tanácsát). Sóvárgás fogta el (Epekedés epeszté) őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban” (Zsolt. 106,9-14)

1 Kor. 10,7 Se bálványimádók [tisztelők] ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani [(paidzó): játszadozni; szórakozni; zenélni; táncolni; kultikus táncot lejteni a szerelem papnőivel; enyelegni, szerelmi játékot folytatni; tréfálkozni, gyerekeskedni]*

*Izráel pedig így cselekedett: „Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz. Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Ezt látva Áron, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron, hogy holnap az ÚR (Jehova) ünnepe lesz. Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani” (2 Móz. 32,1-6) Pedig az Úr figyelmezteti a mindenkori népét, „Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki megbüntetem (vissza-)fizet(-ést eszközöl), az atyák vétkét (céltévesztését) a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek (megvetnek)” (2 Móz. 20,3-5) Hiszen a bálványok imádása a gonosz szellemek imádását jelenti, és ők azok a „generációs átkok”, betegségek, nyomúságok stb…, amelyek apáról fiúra szállnak. Hiszen: „… tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon…” (1 Kor. 8,4) Hanem a bálvány mögött gonosz szellemek vannak :„A többi emberek pedig…nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, a melyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak’ (Jel. 9,20)

1 Kor. 10,8 Se pedig ne paráználkodjunk [(porneuó): törvénytelen nemi kapcsolatot folytat. Itt képletesen: eltávolodik attól a szellemi egységtől, amit a házasság szimbolizál; hitehagyást, hűtlenséget követ el] mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek [elhullottak; elpusztultak; meghaltak] egy [egyetlen] napon huszonháromezren*

*Ez pedig így történt: „Amikor Izráel Sittimben (akácok) tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Moáb (kívánság) leányaival, mert ezek meghívták a népet isteneik áldozatára. A nép ott evett, leborult azoknak az istenei előtt, és odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz (a nyílás, a szakadék ura). De haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen, és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Fogasd el a nép minden főemberét, és akasztasd fel őket fényes nappal az ÚR előtt, hogy elforduljon az ÚR fölgerjedt haragja Izráeltől. Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az ő embereit, akik odaszegődtek Baal-Peórhoz. És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az ő atyjafiai (testvérei) felé egy midiánbeli (civódás, viszály, küzdelem) asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; ők pedig sírnak vala a gyülekezet (kijelentés) sátorának nyílásánál (bejárata előtt). És mikor látta vala Fineás (vasból vagy. ércből való száj), Eleázár (Isten a segítő) fia, Áron (megvilágosított) papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe. És beméne az izráelita férfi után a sátorba (belsejébe), és általdöfé (hason szúrta) mindkettőjüket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason. És megszünék a csapás Izráel fiai között. De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégy ezeren” (4 Móz. 25,1-9) Dávid is erről énekel: „Majd hozzácsapódtak a Baal-Peórhoz, és ették a holtak (holt bálványoknak szóló) áldozatait. És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult (szakadt) reájok a csapás. Ekkor felállott Fineás és ítélt (végrehajtotta az ítéletet); és a csapásnak vége lőn (megszűnt). És igazságul tulajdoníttaték (dikaioszüné): megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánított) néki firól-fira (nemzedékről nemzedékre) mindörökké” (Zsolt. 106,28-31) Az Úr pedig ezt mondja: „Mint szőlőfürtöket a pusztában, úgy találtam Izráelt; mint a fügefa első termésének zsengéjét, úgy néztem a ti atyáitokat (őseiteket); de bementek Baal-Peórhoz és a gyalázatosnak adták magokat (gyalázatra vetemedtek), és utálatossá váltak (olyan förtelmessé lettek), mint amit szerettek” (Hós. 9,10)

1 Kor. 10,9 Se a Krisztust ne kísértsük, [(ekpeiradzó): próbára tesz] amint közülük kísértették [(peiradzó): – tesztel (objektíven), azaz megkísérel, alaposan megvizsgál, próbára tesz valamivel, hogy a lényeg nyilvánvalóvá legyen; megpróbál rávenni valamire] némelyek, és elveszének [elpusztultak] a kígyók miatt*

*Ez pedig így történt: „És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt utálja a mi lelkünk (bensőnk). Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada” (4 Móz. 21,5-9) Az Úr Jézus így jelenti meg kivégzésének módját: „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján. 3,14-15) De később Izráel fiai már nem az élő és szabadító Istent imádták, hanem a póznára tűzött érckigyót, mindaddig, amíg Ezékiás nem lett a király: „Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték” (2Kir. 18,4)

1 Kor. 10,11 Mindezek pedig példaképpen [(tüposz): előre mutató értelemben: példa, (minta)kép; példa (figyelmeztetésre).. Előre felvázolt, megrajzolt forma); előkép.] estek rajtuk; [történt velük] megírattak pedig a mi tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi)] akikhez az időknek [világkorszakok (aionok)] vége elérkezett. [akik a végső (utolsó) időkben élünk]*

*És az apostol újra és újra figyelmeztet: „Mert amelyek régen [hajdan (korábban; előre)] megírattak, a mi tanulságunkra [tanításunkra; okulásunkra] írattak meg: hogy békességes [reményteljes] tűrés [állhatatosság; kitartás] által és az írásoknak vigasztalása [buzdítása, bátorítása] által reménységünk legyen. [hogy az Írásból származó béketűrés és vigasztalás által türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére]” (Róm. 15,4)

1 Kor. 10,13 Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés [(peiraszmosz): megpróbáltatás; Ez a megvizsgáltságot eredményező folyamat, amely kemény próbára teszi a testi, a lelki és a szellemi erőinket. Próbára tesz valamivel, hogy a lényeg nyilvánvalóvá legyen] esett rajtatok: [Eddig emberi erőt meghaladó kísértés (megpróbáltatás) még nem ért titeket)] de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb [erőtökön felül] kísértetni, [megpróbálni] mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést [szabadulás lehetőségét, kivezető utat] is megadja majd, [el fogja készíteni] hogy elszenvedhessétek. [hogy képesek legyetek elviselni; hogy kitartóan tudjátok tűrni]*

*Azt jelenti ki az Úr, hogy miért hagyja, hogy hamis tanítók, próféták szóljanak az Ő népéhez: „Ha próféta vagy álomlátó támad közötted, és jelet vagy csodát ad tudtodra. És bekövetkezik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, és azt mondta, hogy kövessünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél. Akkor se hallgass annak a prófétának a beszédére, vagy arra az álomlátóra, mert csak próbára tesz benneteket Istenetek, az ÚR, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és egész lényetekkel szeretitek-e Isteneteket, az Urat” (5 Móz. 13,1-3)

1 Kor. 10,14 Azért szerelmeseim, [kedveseim; szeretteim] kerüljétek [távoztassátok el; fussatok; meneküljetek] a bálványimádást(ól). [a bálványok tiszteletétől]*

*Az Úr parancsa: „Ne legyen más istened rajtam kívül” (2Móz. 20,3) Hiszen a bálványok imádása a gonosz szellemek imádását jelenti, hiszen: „… tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon…” (1 Kor. 8,4) Hanem a bálvány mögött gonosz szellemek vannak :„A többi emberek pedig…nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak’ (Jel. 9,20) Ezért az apostol gyűlés a pogányokból lett keresztényeknek így rendelkezik: „hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől” (Csel. 15,20) János apostol is erre inti Krisztus népét: „Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól” (1 Ján. 5,21) Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyernek azok a tisztátalanságok, amikbe ezek a gonosz szellemek beleviszik az embereket: „Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban” (1 Pét. 4,3)

1 Kor. 10,17 Mert egy a kenyér [(artosz): kenyérlepény; vékony, lapos lepényféleség volt, ami hamar megkeményedett és így törhető volt], egy test [egy kenyér, és egy test (szóma): személyiség] vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk [(metekhó): – részesedik, vagy részesül; hozzátartozik, részese valaminek]*

*Hiszen: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai” (1 Kor. 12,27) „Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az ember személyiségének többféle szerepe, helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója; feladata; szerepe; működése, rendeltetése] van. Azonképpen sokan egy test (szóma = személyiség) vagyunk [szómát= testet képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző tagja] vagyunk”. (Róm. 12,4-5) Mert Ő a feje az Egyháznak: „amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben” (Eféz. 1,23) Ez éppen úgy van, mint: „…ahogyan a test egy, bár sok tagja (melosz: egy- egy funkciót végző része)van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból” (1 Kor. 12,12-14)

1 Kor. 10,19 Mit mondok tehát? [mit akarok ezzel mondani] Hogy a bálvány [bálványkép] valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? [Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit?]*

*Dávid megvallása: „Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott” (Zsolt. 96,5) Az apostol megvallása: „Tehát …tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [akiből] van [ered; származik] a mindenség, mi is Őbenne. [s akiért (és aki végett) mi is vagyunk] és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, [akin keresztül támadott a mindenség] mi [magunk] is [rajta keresztül] Őáltala” (1 Kor. 8,4-6)

1 Kor. 10,20 Sőt, hogy amit a pogányok [nemzetek] áldoznak, ördögöknek [démonoknak] áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel [démonokkal] legyetek közösségben. [Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek a gonosz szellemekkel, hogy az ördögök társai legyetek)]*

*Hiszen Isten parancsa így hangzott népéhez: „Ne áldozzák többé véres áldozataikat az ördögöknek ((mataiosz): üres, haszontalan, bálvány), akikkel ők paráználkodnak. Örökkévaló rendtartás legyen ez nékik nemzetségről nemzetségre” (3 Móz. 17,7) De Isten népe nem hallgatott az Úrra: „És meghízott Jesurun (az igaz ember), és rugódozott (kirúgott a hámból). Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá (elvetette) Istent, teremtőjét (alkotóját), és megveté (elhagyta) az ő üdvösségének (szabadító) kőszikláját. Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották. Ördögöknek (szellemeknek) áldoztak, nem Istennek; isteneknek, akiket nem ismertek; újaknak, akik csak most támadtak (kik nemrég jöttek), akiket nem rettegtek (nem féltek) a ti atyáitok. A Kősziklát, aki szült (nemzett) téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, aki nemzett (világra hozott) téged” (5 Móz. 32,15-18) „Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket. És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok (amelyek csapdába ejtették őket). És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek (démonoknak), Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták (fertőztették) meg az országot (a földet öldökléssel). És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben (Beszennyezték magukat), és paráznákká tetteikben” (Zsolt. 106,35-39) A csapások nem indították az embereket megtérésre, sőt a démonok megakadályozták, hogy Istenhez térjenek: „A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket (démonokat) és a bálványokat. Amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem” (Jel. 9,20-21)

1 Kor. 10,21 Nem ihatjátok az Úr poharát [kelyhét is] és az ördögök [démonok] poharát; [kelyhét is] nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök [démonok] asztalának részesei*

*Mert: „… mi egyezsége Krisztusnak Béliállal (értéktelen vagy gonosz)?…” (2 Kor. 6,15) Hiszen: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti…” (Mát. 6,24) „Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen” (1 Kor. 11,27)

1 Kor. 10,22 Vagy haragra ingereljük az Urat? [talán féltékenységre akarjuk ingerelni az Urat]* avagy erősebbek vagyunk-e nálánál?**

*Így szól az Úr az Ő népéről: „Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21)

**Jób megvallása: „Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős…” (Jób. 9,19) „Mert az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten!” (5Móz. 4,24) És az apostol megvallása, Isten nem változott: „Mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid. 12,29)

1 Kor. 10,23 Minden szabad [megengedett] nékem, de nem minden használ; minden szabad [megengedett] nékem, de nem minden épít. [szolgál javunkra (épülésre)]*

*És a kijelentés így folytatódik: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá (de ne váljak semminek a rabjává)” (1 Kor. 6,12)

1 Kor. 10,24 Senki ne keresse, ami az övé, [a maga javát; a maga érdekét; előnyét] hanem kiki azt, [hanem csak] ami a másé [a másikét]*

*És megismétli az apostol a figyelmeztetést: „és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil. 2,4-5) Azt értem ezalatt, hogy: „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [közel levő embernek, szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen, törekedjen szeretetre méltónak lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére) [közülünk mindenki felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]” (Róm. 15,2) „mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33) „Azért tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, igyekezzünk elérni azt] amik a békességre [vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és az egymás épülésére valók [megerősítésére szolgálnak]” (Róm. 14,19)

1 Kor. 10,25 Mindent, amit a mészárszékben [húspiacon; húscsarnokban] árulnak, [eladásra kerül; vásároltok] megehettek, [anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle] semmit sem tudakozódván [ne kérdezgessetek semmit] a lelkiismeret miatt. [anélkül, hogy a lelkiismeretért kutatgatni kezdenétek]*

*Azért ne: „Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal” (1 Tim. 4,4) „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [egyetlen egy dolog)] sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14) Ugyanis: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (szennyes) azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük. (Tit. 1,15)

1 Kor. 10,26 Mert az Úré a föld és annak teljessége. [minden gazdagsága; és minden, ami azt betölti]*

*Dávid éneke: „Az Úré a föld s annak teljessége (és ami betölti); a föld kereksége s annak lakosai” (Zsolt. 24,1) Az Úr kijelentése: „Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene (és ami betölti)” (Zsolt. 50,12) És Dávid válasza: „Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad (te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti)” (Zsolt. 89,12)

1 Kor. 10,28 De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, [ez bálványoknak szentelt áldozat] ne egyétek meg [ne egyetek belőle]; azért, aki megjelentette, [egyrészt a figyelmeztető miatt, amiatt, aki szóvá tette)] és [másrészt] a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége. [gazdagsága]*

*És azért ne egyétek, mert: „… nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik” (1Kor. 8,7)

1 Kor. 10,29 De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. [figyelmeztetőét] Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete? [Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete]*

*Hát: „Ne káromoltassék azért a ti javatok. [Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat; (ne hagyjátok tehát, hogy a jóról, amit tesztek, [szitkozódva, becsmérelve, gonoszul] beszéljenek, úgy hogy az ártson nektek)]” (Róm. 14,16)

1 Kor. 10,30 Ha pedig én hálaadással veszek részt, [eszem;részesedem az ételből] miért káromoltatom [hozzon rossz hírbe (szidjon, becsméreljen) valaki] azért, amiért én hálákat adok?*

*Mert én: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14) „Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal” (1 Tim. 4,4)

1 Kor. 10,31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, [tesztek] mindent az Isten dicsőségére műveljetek. [tegyetek]*

*És így folytatódik a kijelentés: „És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala” (Kol. 3,17)

1 Kor. 10,32 Meg ne botránkoztassátok [(aproszkoposz): – cselekvő igealakban: ártalmatlan, azaz nem vezet bűnbe] se a zsidókat, se a görögöket, [pogányt; helléneket] se az Isten gyülekezetét. [kihívott gyülekezetét; eklézsiáját; Megütközésre ne adjatok okot]*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Aki pedig megbotránkoztat (eltántorít; alkalmat teremt az esésre, botlásra) egyet e kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék” (Mát. 18,6) „Annakokáért egymást [egyik a másikat] többé [ezután] ne kárhoztassuk: [ítélgessük] hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek [okozzatok] megütközést vagy megbotránkozást. (elbotlást; fennakadást; megtorpanást) [hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét (botláskövet vagy olyasmit, ami elgáncsolja) a testvér elé nem fogtok vetni]” (Róm. 14,13) Ahogyan mi: „Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk (semmiféle megütközést nem okozunk), hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék” (2 Kor. 6,3)

1 Kor. 10,33 Miképpen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, [kedveskedem] nem keresvén a magam hasznát, [ami nekem hasznos] hanem a sokaságét, [ami másoknak van javára] hogy megtartassanak. [üdvözüljenek]*

*Hát: „Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is” (Fil. 2,4-5) „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [közel levő embernek, szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen, törekedjen szeretetre méltónak lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére) [közülünk mindenki felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]” (Róm. 15,2)

1 Korinthus 11. fejezet ASSZONYOK AZ ISTENTISZTELETEN

1 Kor. 11,1 Legyetek az én követőim, [utánzóim] mint én is a Krisztusé. [utánzója (követője) vagyok]*

*És az apostol újra-és újra ismétli: „Kérlek azért [tehát] titeket, legyetek az én követőim” (1 Kor. 4,16) „Legyetek én követőim, atyámfiai [testvéreim. Szó szerint: Legyetek együttkövetőim], és figyeljetek azokra, akik úgy járnak [élnek], amiképpen mi néktek példátok vagyunk. Mert sokan járnak [élnek] másképpen, kik felől [akikről] sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy [ők] a Krisztus keresztjének ellenségei; Kiknek végük veszedelem [kárhozat], kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van [és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert], kik mindig a földiekkel [földi dolgokkal] törődnek. Mert a mi országunk mennyekben van [Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk], honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk [üdvözítőül]” (Fil. 3,17-20) És hogy miben és hogyan kell „együttkövetők” lenni, arról így ír az apostol: „Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk [Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk], hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék. Hanem [úgy] ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben [verésekben], tömlöcben [bebörtönzésben], háborúságban, küszködésben [fáradozásban]. Virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudományban [ismeretben]. Hosszútűrésben [türelemben], szívességben [jóságban]. Szent Szellemben, tettetés [képmutatás] nélkül való szeretetben. Igazmondásban [az igazság igéjével], Isten erejében(vel); az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel. Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők [ámítók], és igazak. Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak [halálra váltak], és ím élők; mint ostorozottak [megfenyítettek], és meg nem ölöttek; Mint bánkódók [szomorkodók], noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók [mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden]” (2 Kor. 6,3-10) Tehát: „Amiket tanultatok is, el is fogadtatok [és átvettetek], hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek [tegyétek]; és a békességnek Istene veletek lesz. Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad [meghalad], meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,9.4.7) „Valakik annakokáért [tehát] tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk [így gondolkozzunk]: és ha valamiben másképpen értetek [és ha valamit másképpen gondoltok], az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek” (Fil. 3,15) És még valami: „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról [Ne feledkezzetek meg vezetőitekről], akik szólották [hirdették] néktek az Isten beszédét [igéjét], és figyelmezvén az ő életük végére. [Más értelmezés szerint: magatartásuk következményére], kövessétek hitüket” (Zsid. 13,7)

1 Kor. 11,2 Dicsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, [mivel emlékeztek minden tanításomra] és amiképpen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok. [s rendelkezéseim szerint jártok el; s amit rátok bíztam, úgy tartjátok meg, ahogy átadtam néktek]*

*És emlékezteti az apostol a hívőket, hogy mi az amibet meg kell tartaniok: „Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai [testvéreim], az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek [fogadtatok], melyben állotok is [meg is maradtatok], Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké” (1 Kor. 15,1-2) „Ezért tehát atyámfiai [testvéreim], legyetek állhatatosak [álljatok szilárdan] és tartsátok meg a tudományt [ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz], amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok” (2 Thess. 2,15) És: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük [parancsoljuk] néktek, atyámfiai [testvéreim], hogy vonjátok el [tartsátok távol] magatokat minden [olyan] atyafitól [testvértől], aki rendetlenül [tétlenül] él, és nem ama utasítás [hagyomány] szerint, amelyet mi tőlünk kapott [amelyet tőlünk vettetek át]” (2 Thess. 3,6)

1 Kor. 11,3 Akarom pedig, [Szeretném azonban] hogy tudjátok, [ha megértenétek; tudatában legyetek] hogy minden férfiúnak [(ánér): – férfi (a szó szoros értelmében: a férfi, mint egyed). de jelenti az érettkoru embert is], feje [(kephalé): – fej (mint a legkönnyebben megragadható testrész), szó szerint vagy átvitt értelemben. Valaminek az eredete, forrása; fő; vezető. Itt a közvetlen függőség jelképe] a Krisztus [Felkent]; az asszonynak [(güné): nőnemű emberi lény. A latin Vulgata a mulier szót használja, amelynek jelentése: nő, asszony: mint az emberi nem gyengébbik fele, többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli] feje pedig a férfiú; [a nőnek feje azonban a férj] a Krisztusnak feje pedig az Isten*

*És hogy ez mit jelent a gyakorlatban, arról így szól a Szent Szellem: „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte” (Eféz. 5,22-25) „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák [keserű kedvűek]” (Kol. 3,18-19)

1 Kor. 11,4 Minden férfiú, aki befedett fővel [a fején tart (visel) valamit] imádkozik, avagy prófétál, [Írást magyaráz]* megcsúfolja [szégyent hoz; megrútítja; megszégyeníti] az ő fejét. [a Fejét]

*Prófétál (prophéteuó):- előtte (és előre) állít (Balázs K.) – ihletetten (inspiráltan) beszél – prófétál (Valaki ihletett módon közli Isten gondolatait, tanácsát. A Szent Szellem adja, mint megnyilvánulást, de ez nem állandó, nem hivatal. Nem biztos, hogy próféta az, aki prófétál. Különbség van az ószövetségi és az újszövetségi prófétálás között is. Az újszövetségi prófécia nem feltétlenül a jövőről, személyes dolgokról szól. Az újszövetségi prófétálás célja: a gyülekezet építése, bátorítása, és buzdító intése. A prófécia világos, érthető beszéd, mindig megmutatja a kiutat. Aki a Szent Szellem által szól és igaz, őszinte ember, az nem fél a megmérettetéstől, világosságra megy.)

1 Kor. 11,5 Minden asszony pedig, a ki befedetlen (mezítelen) [(katakalüptosz): letakaratlan, fedetlen, lepel] fővel [fátyol nélkül] imádkozik, vagy prófétál, [Írást magyaráz; (prophéteuó):Isten kijelentését meghirdeti] megcsúfolja [szintén szégyent hoz a fejére; megrútítja; szégyenbe hozza] az ő fejét. Mert egy és ugyanaz, [ugyanolyan] mintha megnyíratott [megberetváltatott] volna*

*Hogy kinek, és miért kell befedni a fejét, azt egy Ószövetségi parancson keresztül jelenti ki a Szent Szellem: „Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, És kezedbe adja azt Istened, az ÚR, és foglyokat is ejtesz. És meglátsz a foglyok között egy szép ábrázatú asszonyt [egy szép termetű nőt], és megszereted azt, úgy hogy elvennéd feleségül. Vidd be őt a te házadba, hogy nyírja meg a fejét [haját], és messe [vágja] le körmeit. És az ő fogoly ruháját vesse le magáról [azt a ruhát, amelyben foglyul ejtették], és maradjon [lakjék] a te házadban, de hadd sirassa az ő atyját és anyját egész hónapig; és csak azután menj be hozzá, és Így légy az ő férje, és legyen ő pedig a te feleséged” (5 Móz. 21,10-13)

1 Kor. 11,7 Mert a férfiúnak [(ánér): érettkoru ember] nem kell [köteles; tartozik] befednie az ő fejét, [lepellel] mivel ő az Istennek képe. [(eikón): Képmás, hasonmás; külső alak, megjelenés] és dicsősége. [(doxa): fény, ragyogás; az, ami meglátszik]. De az asszony [(güné): A latin Vulgata a mulier szót használja, amelynek jelentése: nő, asszony: mint az emberi nem gyengébbik fele, többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli. Átvitt értelemben: férfira alkalmazva: asszony] a férfiú dicsősége. [(doxa): fény, ragyogás; az, ami meglátszik]*

*A teremtés hatodik apján: „… monda Isten: Teremtsünk [Alkossunk] embert a mi képünkre [képmásunkra] és hasonlatosságunkra [hozzánk hasonlóvá]; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon [állatokon], mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1 Móz. 1,26) „Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté [Istenhez hasonlóvá alkotta] azt. Férfiúvá és asszonnyá [nővé] teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevüket Ádámnak [embernek], amely napon teremtetének” (1 Móz. 5,1-2) A Krisztusban teremtett új emberhez így szól a Szent Szellem: „Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó [régi, Ádámi] embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt [aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt]” (Kol. 3,9-10)

1 Kor. 11,8 Mert nem a férfiú van [lett ugyanis] az asszonyból, [nőből] hanem az asszony [nő] a férfiúból*

*Az apostol bizonyságtétele: „Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva” (1 Tim. 2,13) Ádám megteremtése után: „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek [alkotok] néki segítőtársat, hozzá illőt. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá [formálta] az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,18.21-23) És Krisztusról, és az Ő testéről szóló bizonyságtétel: „Mert az Ő testének [(szóma): személyének] tagjai vagyunk, az Ő testéből [(szarx): hús, hús(test)] és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30)

1 Kor. 11,10 Ezért kell [kötelessége] az asszonynak* hatalmi** jelt [annak jelét, hogy hatalom alatt áll; (méltóságának »az alárendeltségének« a fennhatóság jelét)] viselni a fején az angyalok miatt.

*Asszonynak: A latin Vulgata a mulier szót használja, amelynek jelentése: nő, asszony: mint az emberi nem gyengébbik fele, többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli. Átvitt értelemben: férfira alkalmazott: asszony; erőtlen.
**Hatalmi jel: (exúszia): szó szerinti jelentése: hatalom (itt a mondat: „ezért kell az asszonynak…” s itt a fordítás elakad, csak különböző magyarázatok és értelmezések vannak. /lásd: dr. Varga Zsigmond „Újszövetségi görög-magyar szótár” 335. oldal)

1 Kor. 11,11 Mindazáltal sem férfiú nincs asszony [nő] nélkül, sem asszony [nő] férfiú nélkül az Úrban*

*És azért nincs, mert: „És alkotá [formálta] az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.
És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és (hús)testemből való (hús)test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Ezért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy (hús)testté” (1 Móz. 2,22-24)

1 Kor. 11,12 Mert amiképpen az asszony a férfiúból van, [lett; származott] azonképpen a férfiú is az asszony által, [a nőn keresztül születik] az egész [mindkettő] pedig az Istentől*

*Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [a dicsőség Neki jár a (világ)korszakokban]
Ámen” (Róm. 11,36)

1 Kor. 11,16 Ha pedig valakinek tetszik versengeni, [akadékoskodni, ebben a dologban tovább akarna vitatkozni, tudja meg] nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten [kihívott] gyülekezeteinek. [ha azonban valaki valamely más szokásért látszik vitatkozni: nincsen nekünk más, és az Isten gyülekezeteinek sincs]*

*Mert aki szeret vitatkozni, és saját véleményének érvényt szerezni: „Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért [tud], hanem vitatkozásokban és szóharcokban [szóharc betegségében] szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú [gonosz] gyanúsítások” (1 Tim. 6,4)

1 Kor. 11,18 Mert először is, [azt hallom] mikor egybegyűltök [közösségbe gyűltök] a [kihívott] gyülekezetben, [az eklézsiában] hallom, hogy szakadások [hasadások; meghasonlások, összekülönbözés; megosztás; szétválás; visszavonás; hitszakadás] vannak [mutatkoznak] köztetek; és valami részben hiszem is*

*És ez azért van: „Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés [viszálykodás] és visszavonás van köztetek, vajon nem (hús)testiek vagytok-e? És nem ember szerint jártok-e [nem emberi módon viselkedtek-e]? Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”, nem emberi módon beszéltek-e?” (1 Kor. 3,3-4) „Kérlek azonban titeket atyámfiai [testvéreim], a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben [érzéssel] és ugyanazon véleményben [meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz]” (1 Kor. 1,10) És: „Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja!” 1 Kor. 14,26)

1 Kor. 11,19 Mert szükség, [kell is] hogy szakadások [(haireszisz): viszály, pártoskodás, meghasonlás, széthúzás; megosztottság] is legyenek köztetek, [körötökben] hogy a kipróbáltak [állhatatosak, megbízhatóak; hiteles] nyilvánvalókká legyenek [megismertessenek; láthatók; kitűnjenek] ti köztetek. [mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek]*

*Pál apostol így búcsúzik az efézusi (jelentése: a vég) vénektől: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz [dühös] farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak [és nem kímélik a nyájat]. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják” (Csel. 20,29-30) Az Úr már kijelentette, hogy az Ő népének mit kell tenni a hamis tanítókkal: „Mikor te közötted jövendőmondó (próféta), vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked (tudtodra). Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen (más) isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak (prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket (mert csak próbára tesz benneteket Istenetek), hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg (Annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia). Mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen (mert el akart téríteni Istenetektől, az ÚRtól), aki kihozott titeket Egyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson (El akart tántorítani) téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld (takarítsd) ki azért a gonoszt magad közül (köréből)” (5 Móz. 13,1-6) János apostol a hamis tanítókról így szól: „Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt (jelent meg); ahonnan [ebből] tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19) Péter apostol is erre figyelmezteti a Krisztus népét: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek (föllépnek majd) hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni (romlásba döntő tévtanokat terjesztenek), és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, (s ezzel) önmagokra hirtelen való veszedelmet (gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket; //benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban//); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad (De már rég kimondatott //készen van// az ítélet, s pusztulásukat //kárhozatukat// nem kerülik el)” (2 Pét. 2,1-3)

1 Kor. 11,21 Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő [eszi meg előbb] az evésnél; [hogy elfogyassza] és némely [s az egyik] éhezik, [éhen marad] némely [a másik] pedig dőzsöl. [ittas; részeg; lerészegedik]*

*De: „Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül [szemérmetlenül] veletek lakmároznak, magokat hizlalják; [Olyanok, mint a szél sodorta] víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; [ősz végi] elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák” (Júd. 1,12)

1 Kor. 11,22 Hát nincsenek-e házaitok [otthonotok] az evésre és ivásra? [hogy ott egyetek és igyatok]. Avagy az Isten [kihívott] gyülekezetét [egyházát; eklézsiáját] vetitek-e meg, [lenézitek] és azokat szégyenítitek-e [utáljátok-e] meg, akiknek nincsen? [szegényeket; akiknek nincsen mit enniük; semmijük nincsen] Mit mondjak néktek? Dicsérjelek-e titeket ebben? [e dologban] Nem dicsérlek*

*És Jakab apostol folytatja: „Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. De ti megszégyenítettétek (meggyaláztátok) a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé?” (Jak. 2,5-6)

1 Kor. 11,23 Mert én az Úrtól vettem, [kaptam]* amit néktek előtökbe [át] is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, [elárulásának éjszakáján] melyen elárultaték [át is adták], vette [fogta] a kenyeret**

217 Az apostol megvallása: „mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam” (Gal. 1,12)

**Az Úr Jézus golgotai áldozata előtt tanítványaival tartotta meg a pászka vacsorát, és: „Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem” (Mát. 26,20.26) A jeruzsálemi keresztények naponta törték meg a kenyeret: „Akik pedig hittek a beszédének, bemeritkeztek, és azon a napon mintegy háromezer személy csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Napról napra állhatatosan, egy szívvel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben” (Csel. 2,41-42.46) A kenyér megtörésének ideje: „A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította” (Csel. 20,7)

1 Kor. 11,24 És hálákat adván, [(eukhariszteó): hálaadó imádságot mond] megtörte [megszegte] és ezt mondotta: [így szólt] Vegyétek, egyétek! Ez az én testem [(szóma) = lényem, erőm, énem], mely ti érettetek [helyettetek] megtöretik; [adatik] ezt cselekedjétek [tegyétek] az én emlékezetemre. [rólam való megemlékezésül]*

*A kenyér megtöréséről sok mondanivalója van a Szent Szellemnek: az evangélium így ad hírt az utolsó vacsorán megtört kenyérről: „És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván [(eukhariszteó): hálaadó imádságot mond] megszegé, (megtörte) és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Luk. 22,19) Az Úr Jézust hatalmas tömeg hallgatta, éhen szomjan, s a tanítványok szóltak az Úrnak emiatt: „És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. Miután mind ettek, és jól is laktak, összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak” (Márk. 6,39-44) A feltámadott Úr az emmausi (jelentése: (forró (meleg) források) úton megjelenik két tanítványnak: „És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta (eukhariszteó): hálaadó imádságot mond) megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük” (Luk. 24,30-31) Pál apostol a troási gyülekezetben hirdeti Isten igéjét: „A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére [megtörésére], Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig. Vala pedig elegendő szövétnek [fény] abban a felházban, ahol egybe valának gyülekezve. Egy Eutikhus [jelentése: a szerencsés. – szerencsés sorsú] nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rendházból, és halva véteték föl. Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok [zajongjatok]; mert a lelke [(pszükhé) = élet] benne van. Azután fölméne, és megszegé [megtörte] a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el” (Csel. 20,7-11) Pál apostolt hajón viszik a római fogságra, és a hajó nagy viharba kerül: „Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájokat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz. Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál (szótéria =üdvösségeteket; megmeneküléseteket szolgálja). Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről. Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada [(eukhariszteó): hálaadó imádságot mond] Istennek mindnyájuk előtt, és megtörvén, kezde enni. Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot. Valánk pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan” (Csel. 27,33)

1 Kor. 11,25 Hasonlatosképpen a pohárt [kelyhet] is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván [és így szólt]: E pohár [kehely] amaz újtestamentum [újszövetség (diathéké): – a szó szoros értelmében: rendelkezés, azaz (speciális értelemben) szerződés (különösen végakarat). KJV: szövetség, végrendelet; végakarat, amit hivatalos írásban (végrendeletben) rögzítettek] az én vérem által; ezt cselekedjétek, [tegyétek] valamennyiszer isszátok [isztok belőle] az én emlékezetemre. [énrólam való megemlékezésül tegyétek ezt]*

*Lukács, és Máté így ír erről: „Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki” (Luk. 22,20) „Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára” (Mát. 26,28) Márk írása szerint: „Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik” (Márk. 14,23-24) Pál apostolon keresztül érkezik a kijelentés: „És ezért [így tehát] új szövetségnek a közbenjárója [lett] ő [Krisztus], hogy [mert] meghalván az első szövetségbeli [alatt elkövetett] bűnök váltságáért, a hivatottak [elhívottak] elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék. Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező, épen nem érvényes. Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg [léptették életbe] vér nélkül. Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak (bikák) és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt (és meghintette) magát a könyvet is és (utána) az egész népet meghintette, Mondván: Ez azon szövetség vére, amelyet Isten számotokra rendelt. Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket (eszközét) hasonlóképen meghintette vérrel. És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai (képmásait) effélékkel (ezekkel) tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal” (Zsid. 9,15-23) És beteljesült a prófécia, amelyben azt ígérte az Úr: „Eljön az, az idő – így szól az ÚR -, amikor újszövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom (jelentése: beszűkülés, szorongatás, fogság; á.é: e világ) földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre” (Jer. 31,31-34) És hogy ez a kijelentés minden kor hívőinek szól, arról János apostol így tesz bizonyságot: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne” (1 Ján. 2,20.27) Pál apostol tanítása a korintusbeli – és minden – hívőknek: „Mint okosokhoz szólok, [úgy szólok hozzátok, mint bölcsekhez; úgy beszélek veletek, mint akikről tudom, hogy eszeteket használjátok] ítéljétek meg ti, amit mondok. A hálaadásnak pohara, [kelyhe] amelyet megáldunk, [megszentelünk] nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? [nemde a Krisztus vérében való részesülés?] A kenyér, amelyet megszegünk, [megtörünk] nem a Krisztus testével [(szóma):= személyiségével; Lényével] való közösségünk-e? [nemde a Krisztus testében ((szóma):= személyiségében; lényében) való részesedés?] Mert egy a kenyér [(artosz): kenyérlepény; vékony, lapos lepényféleség volt, ami hamar megkeményedett és így törhető volt]. Egy test [egy kenyér, és egy test (szóma): személyiség] vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk [(metekhó): – részesedik, vagy részesül; hozzátartozik, részese valaminek]” (1 Kor. 10,15-17)

1 Kor. 11,26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, [kelyhet] az Úrnak halálát hirdessétek, [(katangelló): – kihirdet, közhírré tesz. KJV: kijelent, kinyilvánít, kihirdet, prédikál, (meg-) mutat, beszél valamiről, tanít] amíg eljövend. [amíg meg nem jelenik]*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti az Őbenne hívőket: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13) Az Úr ígérete az Övéinek: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Ján. 14,3) A szenvedése előtt a főpapnak így szól a kihallgatásán: „… mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben” (Mát. 26,64)

1 Kor. 11,27 Azért aki méltatlanul [(anaxiósz): méltatlan; alkalmatlan; nem megfelelő; illetéktelen; érdemtelen] eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, [kelyhét] vétkezik [(enokhosz): – ki van téve valaminek (körülménynek, büntetésnek vagy gyanúsításnak). Valamibe belekeveredett, belebonyolódott; aki benne van valamiben; rabja valaminek; Valaminek áldozatául esett] az Úr teste [(szóma) = személye] és vére ellen*

*Hogy ki a méltatlan arról a Szent Szellem így szól: „Nem ihatjátok az Úr poharát [kelyhét is] és az ördögök [démonok] poharát; [kelyhét is] nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök [démonok] asztalának részesei” (1 Kor. 10,21)
Mert: „… mi egyezsége Krisztusnak Béliállal (értéktelen vagy gonosz)?…” (2 Kor. 6,15) Hiszen: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát. 6,24) „Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek, És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt” (Zsid. 6,4-6) „Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek (tisztátalannak) tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja (bántalmazza)?” (Zsid. 10,29)

1 Kor. 11,28 Próbálja [vizsgálja] meg azért az ember [mindenki] (ön)magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, [kehelyből]*

*És így folytatja az apostol: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok” (2 Kor. 13,5) „Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval” (Gal. 6,4) „Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló (ostoba) ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt (meddő)? Mert amiképpen holt a test szellem nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül” (Jak. 2,20.26)

1 Kor. 11,31 Mert ha mi ítélnők [megítélnénk; . [(diakrinó): választ; elválaszt; elkülönít, kiválaszt; kiemel, megkülönböztet; megítél: helyrehozza a helytelent] magunkat, nem ítéltetnénk el. [nem vonnánk magunkra ítéletet]*

*És hogy hogyan ítéljük meg magunkat, arról így szól a Szent Szellem: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok (méltatlanok) vagytok” (2Kor. 13,5)

1 Kor. 11,32 De mikor ítéltetünk [(krinó): alapjelentése: elválaszt, megkülönböztet; (ki)válogat, elkülönít, kiválaszt; kiemel, meghatároz valamit; helyrehozza a helytelent, próbára tesz], az Úrtól taníttatunk. [(paideuó): nevel, tanít, oktat; fegyelmez, utat mutat; útbaigazít; helyreigazít], hogy [ezzel] a világgal [(koszmosz) világegyetem; világmindenség; a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt)] együtt el ne kárhoztassunk. [(katakrinó): a görög fogalom mondanivalója: kárt hozó valami (nehogy a kárt hozó, vagyis a sátán hatalma alatt maradjunk)]*

*Az Úr Jézus kijelentése azokról, aki Őbenne hisznek, és a hitetlenség következményéről: „Aki hisz, és bemeritkezik, üdvözül [(szódzó): a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás], aki pedig nem hisz, elkárhozik [(katakrinó): a görög fogalom mondanivalója: kárt hozó (sátán hatalma) alatt marad]” (Márk. 16,16) Dávid így kéri az Urat, kijelentve azt is, hogy mit jelent az Úr ítélete: „Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és (a te ítéleteiddel) döntéseiddel segíts engem!” (Zsolt. 119,175) Már Salamon így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Az Úrnak fenyítését [(paideia): – tanítás, azaz oktatás vagy képzés; nevelés; fegyelmez, utat mutat; útbaigazít; helyreigazít] fiam, ne utáld meg [meg ne vesd]. Se meg ne und [utáld (eklüó): – ellankad, elernyed (szó szerint vagy átvitt értelemben)] az ő dorgálását [(paideuó): – felnevel (kiképez), azaz oktat, vagy (közvetve): megfegyelmez (az Igével)]. Mert akit szeret [(agapaó): magát teljesen odaadja, átadja, eggyé válik vele] az ÚR, azt megdorgálja [(masztigoó): – megkorbácsol (szó szerint vagy átvitt értelemben) 3146 masztigeó: 3123+4643-ból képzett ige: korbácsol, megkorbácsol, intenzíven szurkál. Átvitt értelemben: próbatételeknek vet alá valakit], de mint apa a fiát, akit kedvel [(paradekhomai): akiben örömét leli benne]” (Péld. 3,11-12) A feltámadott Úr kijelentése: „Akit én szeretek [(phileó): – valakinek a barátjának lenni. (egy egyén kedvelése), vagyis vonzódik valaki. (személyes ragaszkodást jelöl, amely érzéseket vagy érzelmeket mozgat meg], megfeddem. [(elenkhó): feltárás, felfedés; a tények napvilágra hozatala, és ennek következményeként: meggyőződés], és megfenyítem. [(paideuó): – felnevel (kiképez), azaz oktat, vagy (közvetve): megfegyelmez (az Igével) int; figyelmeztetés]: igyekezz tehát (légy buzgóságos azért), és térj meg.[(metanoia): az ÉRTELEM (gondolkodásmód) megváltozása, visszatérni, visszafordulni (Isten felé)]! (Jel. 3,19) Az apostol kérdése minden hívőhöz: „És elfeledkeztetek-e az intésről ((paraklészisz): – vigasztalás, buzdítás (jóra serkentő beszéd), bátorítás), amely néktek, mint fiaknak szól. Fiam, ne vesd meg [(oligóreó):- keveset törődik, azaz lenéz] az Úrnak fenyítését. [(paideia): – tanítás, azaz oktatás vagy képzés; nevelés; fegyelmez, utat mutat; útbaigazít; helyreigazít] se meg ne lankadj (ne csüggedj el), ha ő dorgál (megfedd) [(elenkhó): – megcáfol, meggyőz, elmondja a hibát, megszid, megró (feltárás, felfedés; a tények napvilágra hozatala, és ennek következményeként: meggyőződés)] téged. Mert akit szeret [(agapaó): magát teljesen odaadja, átadja, eggyé válik vele] az Úr, megdorgálja (megfenyíti). [(paideuó): – felnevel (kiképez), azaz oktat, vagy (közvetve): megfegyelmez (az Igével) int], megostoroz [(masztigoó): – megkorbácsol (szó szerint vagy átvitt értelemben) 3146 masztigeó: 3123+4643-ból képzett ige: korbácsol, megkorbácsol, intenzíven szurkál. Átvitt értelemben: próbatételeknek vet alá valakit] pedig mindent (mindenkit), akit fiává fogad [(paradekhomai) – bizalmasan elfogad]. Bármely (semmiféle) fenyítés [(paideia): – tanítás, azaz oktatás vagy képzés; nevelés; fegyelmez, utat mutat; útbaigazít; helyreigazít] ugyan jelenleg (pillanatnyilag) nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek [(lüpé): – szomorúság; megszomorodás]. Ámde utóbb (később) az igazságnak (megigazulás) békességes gyümölcsével fizet (a megigazulás békességes gyümölcsét hozza) azoknak, akik általa gyakoroltatnak (megedződtek)” (Zsid. 12,5.6.11) Dávid megvallása: „Boldog ember az, akit te megfeddesz [megfenyítesz] [(paideuó): – felnevel (kiképez), azaz oktat, vagy (közvetve): megfegyelmez (az Igével) int; helyreigazít]. Uram, és akit megtanítasz [(didakhé): leginkább az Úrról szóló megtanított ismeret, tudásanyag], a te törvényedre; Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján [hogy megóvd a rossz napoktól (ponérosz): – káros, ártalmas, azaz gonosz (szó szerint: hatásában vagy befolyásában], míg megásták a vermet [sírját] a hitetlennek!” (Zsolt. 94,12-13) így aztán én: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! Keményen megostorozott (megfeddett) [(paideuó): – felnevel (kiképez), azaz oktat, vagy (közvetve): megfegyelmez (az Igével)] engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak” (Zsolt. 118,17-18)

1Kor 12. A SZENT SZELLEM AJÁNDÉKAI

1 Kor. 12,2 Tudjátok, [emlékeztek] hogy [amikor] pogányok voltatok, [még a nemzetekhez tartoztatok] vitetvén, amint vitettetek, [kényszernek engedve mentetek;] a néma bálványokhoz. [(agó): vezet; visz; űz; A mondat értelme szerint jobb fordítás: hogyan sodródtatok a néma bálványokhoz, amelyek vonzottak titeket; (ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket) a néma bálványok elé; «úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett»]*

*Az apostol minden helyen és korban élő – a pogányokból (nemzetekből) – kihívott Krisztus népét így emlékezteti és figyelmezteti: „Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok. Izráel társaságától (elkülönítve) idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók (és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek). reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok (éltetek) e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által” (Eféz. 2,12-13) „Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak (olyan isteneknek) szolgáltatok, amik természet szerint (lényegüket tekintve) nem istenek” (Gal. 4,8) Hiszen: „A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. Szájuk van, de nem szólanak (nem beszélnek); szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal (nem jön ki hang a torkukon)” (Zsolt. 115,4-7) És ez Izráelen kívül minden nemzetre vonatkozik: „Mert a népek (nemzetek) bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal (baltával). Ezüsttel és arannyal megékesíti (díszítik) azt, szegekkel és pörölyökkel (kalapáccsal) megerősítik (rögzítik), hogy le ne essék (és ne inogjon). Olyanok, mint az egyenes pálmafa (mint madárijesztő az uborkaföldön), és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni (menni) nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!” (Jer. 10,3-5) Mert: „Mit használ a faragott kép (bálványszobor), hogy a faragója kifaragta azt (hiszen csak szobrász formálta)! vagy az öntött kép (az istenszobor) és amely hazugságot tanít (hamis útmutatást ad), hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat? (Bár bízott benne, aki megformálta, csak néma bálványt készített). Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel (ébredj)! Néma kőnek: Ébredj (kelj) fel! Taníthat-e ez (adhat ez útmutatást)? Ímé, borítva van arannyal és ezüsttel, szellem pedig nincs benne semmi (semmilyen)!” (Hab. 2,18-19)

1 Kor. 12,4 A kegyelmi ajándékokban [(kariszma):a kegyelem megnyilvánulása. Győzelmi ajándék, jutalom (a győztes hadvezértől) a Szellem megnyilvánulásában] pedig különbség [változatosság] van, de ugyanaz a Szellem*

*És: „Minthogy azért külön-külön ajándékaink [A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [juttatott] kegyelem szerint, akár írásmagyarázás [prófétálás; prófétai igehirdetés] a hitnek szabálya [mértéke; hitünk helyes aránya] szerint teljesítsük [gyakoroljuk]. Akár szolgálat [mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység] a szolgálatban. [munkálkodjunk (maradjunk; fáradozzunk; forgolódjunk) szenteljük magunkat annak a szolgálatnak] akár tanító, a tanításban; [szentelje magát a tanításnak] Akár intő [segítségül hív (esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel, imádkozik] az intésben. [a buzdító, jóra serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon /nyújtson vigaszt (enyhítést)/]. Az adakozó [aki ad a másiknak egy részt abból, amije van] szelídségben. [szerénységben; egyszerűségben, egyenességben; becsületességgel]; és jószívűséggel; [tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal]. Az elöljáró [aki élen járó (mint követendő példa); vezet, irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatosság-gal [igyekezettel; buzgóságban; serénységgel]. A könyörülő [aki irgalmasságot gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben; örömest; vidáman] művelje. [tegye]” (Róm. 12,6-8) Mert: „Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint” (Eféz. 4,7)

1 Kor. 12,5 A szolgálatokban [(diakónia): mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenységben] is különbség [változatosság] van, [A szolgálatok is különfélék] de ugyanaz az Úr*

*Hiszen: „… Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése céljából (hogy felkészítse a szenteket) szolgálat munkájára (végzésére), a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra (a felnőttkorra), a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére (a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra)” (Eféz. 4,11-13)

1 Kor. 12,6 És különbség van a cselekedetekben [(energéma):erőkifejtés, erő-megnyilvánulás; működés] is, [az isteni erő megnyilvánulásaiban is] de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt [(energeó): – aktívan, hatékonyan eredményesen tevékenykedik, érezteti hatását] mindenkiben. [aki mindenkiben mindent kimunkál (véghezvisz)]*

*Akik az Övéi: „Mely az Ő teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel (aki teljessé tesz mindent mindenekben)” (Eféz. 1,23) „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből (az ő tetszésének megfelelően)’ (Fil. 2,13) Hiszen: „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik (Ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben)” (Eféz. 4,6) „Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [a dicsőség Neki jár a (világ)korszakokban] Ámen” (Róm. 11,36)

1 Kor. 12,7 Mindenkinek azonban haszonra [épülésre] adatik a Szellemnek kijelentése. [A Szellem (látható) megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele]*

*Hát: „Azonképpen (ezért) ti is, minthogy szellemi ajándékokat (a Szellem megnyilvánulását) kívántok (rajongtok a Szellem megnyilvánulásáért /manifesztációjáért), a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok (arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja)” (1 Kor. 14,12) „Hogy van hát atyámfiai (Mi következik mindezekből, testvéreim)? Mikor egybegyűltök (összejöttök), mindeniteknek (kinek-kinek) van zsoltára, tanítása, nyelve (nyelveken szólása), kijelentése (kinyilatkoztatása), magyarázata. Mindenek épülésre legyenek (épüléseteket szolgálja)” (1 Kor. 14,26)

1 Kor. 12,9 Egynek hit [(pisztisz): bizalom; hűség; meggyőző erő; Itt: egy különleges hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében (csodáiban) tud bizakodni; az a hit, amely hegyeket mozdít meg] ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítások [(iama): a megromlott egészség helyreállítása] ajándékai [(khariszma)a Szellem megnyilvánulása] azon egy Szellem által*

*Az Úr Jézus ígérete az Őbenne hívőknek: „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen (ezek a) jelek követik: az én nevemben ördögöket (démonokat) űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl (kezükbe); és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik (teszik rá) kezeiket, és meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18) Az Úr Jézus azoknak adott (és ad) hatalmat és erőt, akik állandóan Ővele vannak: „És előszólítván (magához hívta) tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan szellemek (démonok) felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden(féle) betegséget és minden erőtlenséget” (Mát. 10,1) „Kimenvén azért (a tanítványok pedig elindultak és), prédikálják vala (hirdették az embereknek), hogy térjenek meg. És sok ördögöt (démont) űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala” (Márk. 6,12-13) Az apostol tanítása szerint, ez nem változott, ezért így biztatja a hívőket: „Beteg-e valaki köztetek? Hívja (hívassa) magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette (érte), megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget (megszabadítja a szenvedőt), és az Úr felsegíti őt. És (sőt) ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki (bocsánatot nyer)” (Jak. 5,14-15) A tanítványok keze által sok csoda és gyógyulás, szabadulás történt, de ezután odavittek hozzájuk egy epilepsziás gyereket, és nem tudták a démont kiűzni belőle: „Ekkor a tanítványok magukban (külön) Jézushoz menvén, mondának néki (megkérdezték): Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik (Ő így válaszolt): A ti hitetlenségetek (kishitűségetek) miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a (egy) mustármag, (és) azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne (odamenne); és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat (a hitetlenség szelleme) pedig ki nem megy (nem távozik el), hanemha könyörgés (imádság) és böjtölés által” (Mát. 17,19-21)

1Kor 12. A SZENT SZELLEM AJÁNDÉKAI

1 Kor. 12,10 Némelyiknek [hatalmas] csodatévő erőknek munkái [dünamisz): isteni erővel tett csoda; Isten erejének megnyilvánulása; a csodák cselekvéséhez szükséges erő]. Némelyiknek meg prófétálás [(prophéteia): szó szerinti jelentése: Előtte (előre) állítás; a próféta megnyilatkozása: prófétai szó, igehirdetés]. Némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; [megkülönböztetése (vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül)] másiknak nyelvek nemei. [gené glósszón): a nyelvek fajtái; (nemei); különféle nyelvek] másnak pedig nyelvek magyarázása; [vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását (értelmezését; tolmácsolását; fordítását) kapta]*

*És a Szent Szellem bizonyságtétele: „És mikor a pünkösd napja eljött, (és) mindnyájan egyakarattal együtt valának (ugyanazon a helyen). És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése (hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás), és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek (lángnyelvek, amelyek szétoszlottak és leszálltak) és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más (különféle) nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniok” (Csel. 2,1-4) „Minekutána pedig ez a zúgás lőn (támadt), egybegyűle (összefutott) a sokaság és megzavarodék (nagy zavar keletkezett), mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak (megdöbbentek) pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é (jelentése: csekély, alacsony, megvetett) ezek mindnyájan, akik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? Párthusok (jelentése: harcosok, kivándoroltak). És médek (jelentése: középső föld). És elámiták (jelentése: ifjúság; elrejtve; beláthatatlanul sokáig). És kik lakozunk Mesopotámiában (jelentése: két folyó közt), Júdeában (jelentése: áldott) és Kappadócziában (jelentése: nádas vidék). Pontusban (jelentése: tenger, hullám; nyílt tenger) és Ázsiában (jelentése: mocsár). Frigiában (jelentése: száraz, terméketlen) és Pamfiliában (jelentése: minden nemzetségből való keverék). Égyiptomban (jelentése: szorongatás, fogság) és Líbiának (jelentése: szomjas, száraz föld) tartományiban, mely Cziréne (jelentése: kantár fennhatósága, felsőbbrendűsége) mellett van. és a római (jelentése: hírnév) jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak (jelentése: hazugság, csalás, hús földje) és arabok (jelentése: terméketlen, meddő), halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos (felséges) dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván (kérdezgették egymástól): Vajon mi akar ez lennie? (Csel. 2,6-12) Az Ige bizonyságtétele szerint mindenhol és mindenki, aki megkapta a Szent Szellemet, különböző nyelveken szólt: „Mikor még szólá Péter ez igéket, leszálla a Szent Szellem mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet (az igét). És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Szellem ajándéka. Mert hallják vala (ugyanis), hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele (megszólalt) Péter: Vajon eltilthatja-é (megtagadhatja-e) valaki a vizet, hogy ezek be ne meritkezzenek, kik vették a Szent Szellemet miképpen mi is? És parancsolá (úgy rendelkezett), hogy meritkezzenek be az Úrnak (Jézus Krisztus) nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig” (Csel. 10,44-48) És a pünkösdi csoda folyamatosan történik: „Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván (végigjárva) a felsőbb tartományokat, Efézusba (vég) érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, Monda nékik: Vajon vettetek-e Szent Szellemet, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-e (eljött-e már a) Szent Szellem. És monda nékik (ezután megkérdezte tőlük): Mire (hogyan) meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának: A János bemerítésével. Monda pedig Pál: János megtérésnek bemerítésével merített be (amikor bemerített, megtérést követelt), azt mondván a népnek, hogy aki ő utána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák, bemerikezének az Úr Jézusnak nevére. És mikor Pál reájuk vetette kezét, szálla a Szent Szellem őreájok; és szólnak vala (különböző) nyelveken, és prófétálnak vala. Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten” (Csel. 19,1-7) Az apostol így folytatja, tanítva a korinthusi hívőket: „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen (Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen)” (1 Kor. 14,10)

1 Kor. 12,11 De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, [de mindezek ugyanannak az egy Szellemnek munkájából származnak; (energeó): megmutatja magát, működésben van; tevékenykedik, hat, érezteti hatását; erőt fejt ki] osztogatván mindenkinek külön, amint akarja. [tetszése szerint, amint elhatározza]*

*A Szent Szellem megnyilvánulása pedig a hit mértéke szerint történik: „Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom mindenkinek közöttetek, hogy senki ne becsülje magát (ne gondoljon magáról) a kelleténél többre; ne fölényeskedjen, ne legyen gőgös, hanem [Isten Igéje szerint gondolkodjon], amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. [úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta]” (Róm. 12,3) Ugyanis: „…külön-külön ajándékaink [a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [juttatott] kegyelem szerint.. „(Róm. 12,6) „A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott” (Ef. 4,7)

1 Kor. 12,12 Mert amiképpen a test [(szóma): személyiség] egy és sok tagja [(melosz): egy- egy funkciót végző része] van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is. [mert úgy van a Krisztussal is, mint a testtel, amely egy, azonban tagja sok van: a test valamennyi tagja (funkciót végző része), noha sok, mégis egy testet (személyt) alkot]*

*Mert egy a kenyér, egy test [egy kenyér, és egy test (szóma): személyiség] vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk [(metekhó): – részesedik, vagy részesül; hozzátartozik, részese valaminek]. (1 Kor. 10,17) Az Úr Jézus kijelentése a kenyérről, amelyből részesedünk: „Én vagyok az életnek ama kenyere. Aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Ján. 6,35) Úgy van ez, mint a természetes testnél: „Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az ember személyiségének többféle szerepe, helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója; feladata; szerepe; működése, rendeltetése] van. Azonképpen sokan egy test (szóma = személyiség) vagyunk [szómát= személyt képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző része] vagyunk”. (Róm. 12,4-5)

1 Kor. 12,13 Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [pogányok; hellének] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át]*

*Hiszen: „… akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28) „Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11) Mert: „Egy a test (szóma = személy) és egy a Szellem, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is; Egy az Úr, egy a hit, egy a bemerítés; Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,4-6) Már Bemerítő János erről prédikált: „Én vízbe merítettelek [alá] titeket: Ő majd Szent Szellembe fog titeket (alá)meríteni” (Márk. 1,8) Az Úr Jézus ígérete a Benne hívőknek: „Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek! Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg” (Ján. 7,37-39)

1 Kor. 12,20 Így azonban sok tag (melosz) van ugyan, de egy test [(szóma = személy)]*

*Mert: „Azonképpen sokan egy test (szóma=személy) vagyunk [szómát= személyt képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző része] vagyunk” (Róm. 12,5) Az apostol az ember személye alapján magyarázza a kijelentést: „Mert amiképpen a test (szóma = személy) egy és sok tagja (szerepe, helyzete) van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test (szóma = személy), azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy testté (szóma = személlyé) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a test (szóma = személy) sem egy tag, (melosz = a test egy-egy funkciót végző tagja) hanem sok” (1Kor. 12,12-14) „Ti pedig Krisztus teste (szóma=teljes lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai (melosz = funkciót végző részei)” (1Kor. 12,27) „Mert az Ő testének (szómato = az Ő személyének, teljes lényének) tagjai (melosz) vagyunk, az Ő testéből (szarx = húsából) és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30)

1 Kor. 12,26 És akár szenved [(paszkhó): kibír (= történik vele valami); megtapasztal; valamilyen helyzetbe kerül; elszenved, eltűr, elvisel; ÉRZELEM vagy érzések töltik el, amelyek ha kellemetlenek, fájdalmasak vagy rosszak: szenved] egy [az egyik] tag [melosz=valamilyen funkciót ellátó rész]. Vele együtt szenvednek [(szümpaszkhó): részvéttel van valaki iránt; együtt ÉREZ valakivel; együtt szenved; közös vagy ugyanolyan jellegű fájdalmat él át (speciális értelemben, üldöztetést] a tagok mind. [valamennyi együtt szenved vele; minden tag egyetembe bánkódik] akár tisztességgel [(doxadzó: megbecsülésben részesül] illettetik [tiszteletben van része; (dicsőségben részesül)] egy [az egyik] tag, vele együtt örülnek [örvendeznek; (szünkhairó): – részt vesz a boldogságban, együtt örülnek] a tagok mind*

*Az apostol egyszerűen így fejezi ezt ki: „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal” (Róm. 12,15)

1 Kor. 12,27 Ti pedig a Krisztus teste [szóma = teljes lénye] vagytok, és tagjai rész szerint [melosz = egy-egy funkciót végző tagja vagyunk, egyenként]*

*Az apostol az ember (teste) személyisége alapján magyarázza a kijelentést: „Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az ember személyiségének többféle szerepe, helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója; feladata. Szerepe; működése, rendeltetése] van: Azonképpen sokan egy test (szóma=személyiség) vagyunk [szómát= testet képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző tagja] vagyunk” (Róm. 12,4-5) És a kijelentés fontossága miatt újra-és újra megismétli: „Mert amiképpen a test (szóma = személyiség) egy és sok tagja (szerepe, helyzete) van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test (szóma = személyiség), azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy testté (szóma = személyiséggé) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a test (szóma = személyiség) sem egy tag, (melosz = a test egy-egy funkciót végző tagja) hanem sok” (1Kor. 12,12-14) És: „Mert az Ő testének (szómato = az Ő személyiségének, teljes lényének) tagjai vagyunk, az Ő testéből (szarx = húsából) és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30) Ahogyan Éva is Ádámnak: „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből (szarx = húsomból) való test (hús): ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23) Mert: „…Ádám …ama következendőnek [Eljövendőnek (Krisztusnak)] kiábrázolása [előképe]” (Róm. 5,14)

1 Kor. 12,28 És pedig némelyeket rendelt [a különböző tagokat elhelyezte] az Isten az anyaszentegyházban [kihívott gyülekezetben; eklézsiában] először apostolokul, [(aposztolosz): Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik]. Másodszor prófétákul [(prophéteuó): Isten kijelentését meghirdeti; megjövendöl]. Harmadszor tanítókul; [(didaszkalosz): másokat oktat, átadja a tudást, mester] azután csodatévő erőket, [(dünamisz): – erő – speciális értelemben: csodatevő erő (általában közvetve: maga a csoda); – képesség, ami képessé tesz bármi megtételére. Erő-megnyilvánulás] aztán gyógyításoknak ajándékait, [gyógyító erőt (iama):- gyógyulás (a hatás); a megromlott egészség helyreállítása]. Gyámolokat, [(antilé(m)pszisz): támogatás; segítség; segítségnyújtás; segítő szolgálat, pártfogolás] kormányokat, [vezetőket; hatalmasságokat; kormányzó képességeket; (kübernészisz): irányító; egy hajó útjának ellenőrzése, irányítása, átvitt értelemben is] nyelvek [(glószsza): beszéd; nyelv (amit beszélnek); idegen, titokzatos, érthetetlen beszéd] nemeit. [(genosz): – fajta, különféle; itt: különféle nyelveken való szólás]

*Mindez pedig Isten ajándéka: „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára (hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére), a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra (a felnőttkorra), a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére (a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra)” (Eféz. 4,11-13) És: „Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége” (Eféz. 3,10)

1 Kor. 12,30 Avagy mindnyájuknak vannak-e gyógyításra való ajándékai [Valamennyien rendelkeznek gyógyító erővel]? Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-e? [Mindnyájan értelmezik (meg tudják magyarázni) a beszédeket]*

*És az apostol válaszol is a kérdésre, nem, mert: „Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki szellemek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását
kapta” (1Kor. 12,10)

1 Kor. 13. A SZERETET DICSÉRETE.

1 Kor. 13,1 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet* pedig nincs énbennem** [a szeretet nincs birtokomban] olyanná lettem [váltam], mint a zengő érc [réz; mint a visszhangzó gongütés] vagy pengő cimbalom [vagy a megzendülő cintányér]

*Szeretet (agapé): az agapaó főnévi alakja, amelynek jelentése: szeret, megszeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja. Aki szeret, abban megvan a szeretet az iránt, akit szeret, vagyis megbecsüli őt, örömét leli benne, vágyik jelenlétére, igyekszik neki örömet szerezni, javát és jólétét elősegíteni; függetlenül attól, hogy a szeretet tárgya ezt bármivel kiérdemelte volna.

**Vagyis nem él benne Isten, hiszen: „… az Isten szeretet. … Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne” (1 Ján. 4,8.16) Isten az Ő Szelleme, vagyis a Krisztus Szelleme által él bennünk: „Ti azonban… Szellemben éltek, ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az
Övé]” (Róm. 8,9) És azoknak azt mondja az Úr: „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot (csodát) a te nevedben? És akkor vallást teszek (kijelentem) majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Mát. 7,22-23)

Kor. 13,4 A (az Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]*

*Sőt a szeretet megmenti azt, akit szeretünk: „A gyűlölség (gyűlölet) szerez (teremt; kelt) versengést (viszályt; veszekedést). Minden vétket (hűtlenséget; hibákat) pedig elfedez (eltakar; fátyolt borít. (Itt: nem enged látni, láthatatlanná tesz, mert elhallgat, magában tart) a szeretet (kedvelés, barátság, az a személyes ragaszkodás, amely érzéseket vagy érzelmeket mozgat meg)” (Péld. 10,12) Péter apostolon keresztül hangzik a kijelentés. Még fontosabb és hathatósabb az Isten szerinti szeretet: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre (az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek); mert a (az Isten szerinti) szeretet sok vétket (céltévesztést) elfedez (befed; eltakar; fátyolt borít; láthatatlanná tesz)” (1 Pét. 4,8)

1 Kor. 13,5 Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a maga hasznát [a maga érdekeit; javát], nem gerjed [lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [nem számítja fel; nem tartja számon] a gonoszt [rosszat; sérelmet; nem gondol rosszra]*

*És a Szent Szellem újra-és újra figyelmezteti a szenteket: „Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely (meg)volt a Krisztus Jézusban is” (Fil. 2,4-5) „Elszenvedvén (viseljétek el) egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek, akképpen (tegyetek) ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele (mert az tökéletesen összefog mindent)” (Kol. 3,13-14)

1 Kor. 13,7 Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]*

249 És az apostol megerősíti a kijelentést: „Tartozunk [kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is] pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van erőnk erre] hogy az erőtlenek [képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik] erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk [elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük], és ne magunknak kedveskedjünk. [az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát (kedvét; tetszését) keressük (kedvére éljünk)]” (Róm. 15,1)

1 Kor. 13,10 De mikor eljő [elérkezik] a teljesség [a tökéletes; a befejezettség; a végcélba jutás], a rész szerint valók eltöröltetnek. [ami töredékes véget ér (elenyészik; elmúlik; a részleges feleslegessé válik)]*

250 És ez a teljesség – a végcélba jutás – mikor, hol és hogyan következik be, arról így beszél Isten Igéje: „És Ő (Krisztus) adott némelyeket apostolokul, némelyeket (másokat) prófétákul, némelyeket (ismét másokat) evangélistákul, némelyeket (vagy) pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára (hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére), a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra (a felnőttkorra), a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére (a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra). Hogy többé ne legyünk gyermekek (kiskorúak), kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele (akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak), az embereknek álnoksága által (csalásától), a tévelygés ravaszságához való csalárdság által (az emberek, tévútra csábító ravaszságától). Hanem az igazságot követvén (az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel) szeretetben, mindenestől fogva (Őhozzá) nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,11-15)

1 Kor. 13,11 Mikor gyermek [kiskorú; éretlen, értelmetlen, tapasztalatlan; együgyű, gyenge] voltam, úgy szóltam [beszéltem], mint gyermek [kiskorú]. Úgy gondolkodtam [éreztem], mint gyermek olyan törekvéseim voltak; úgy járt az eszem, (úgy okoskodtam) mint kiskorú], úgy értettem [úgy ítéltem; számítottam; vélekedtem], mint [a] gyermek [mint kiskorú]: minekutána pedig férfiúvá lettem [De amikor elértem a férfikort], elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. [a gyerek szokásait; (abbahagytam azokat a dolgokat, amik gyermeknek valók); félretettem azt, ami a kiskorúhoz illett]

251 És amíg el nem érjük a felnőttkort, addig: „… Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket (másokat) prófétákul, némelyeket (ismét másokat) evangélistákul, némelyeket (vagy) pedig pásztorokul és tanítókul. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra (a felnőttkorra), a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére (a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,)” (Eféz. 4,11.13) „És (így) megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül (meg)haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig (hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig)” (Eféz. 3,19) Tehát: „Atyámfiai (Testvéreim), ne legyetek gyermekek értelemben (a gondolkozásban); hanem a gonoszságban (a rosszban) legyetek gyermekek (kiskorúak), értelemben (a gondolkozásban) pedig érettek legyetek” (1 Kor. 14,20) És hogy ez bekövetkezhessen: „Mint most született (újszülött) csecsemők, a tiszta, hamisítatlan (szellemi) tej után vágyakozzatok (azt kívánjátok), hogy azon növekedjetek (az üdvösségre)” (1 Pét. 2,2). És: „Hogy levetkezzétek (vessétek le) ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság (és gonoszság) kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint (újuljatok meg szellemetekben és elmétekben), És felöltözzétek (öltsétek fel) amaz új embert, mely Isten (tetszése) szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-24)

1 Kor. 13,12 Mert most (ma még ugyanis) tükör által [Itt: a teljes mondat: „tükörből látunk… és a kép rejtélyes, vagy: tükörből kapunk sejtelmes (rejtélyes, talányos, megfejtésre váró) képet] homályosan [Itt a mondat: tükörből nézünk (mindent) és a kép nem tiszta, vagy nem fejthető meg jól, homályos marad.] látunk. [képes beszédben, talányokban]. Akkor pedig [attól fogva] színről-színre [Itt: színről-szinre = szemközt, úgy hogy a két személy vagy a személy és a látnivaló egymással szemben áll) látni]. most rész szerint van bennem az ismeret [most még csak töredékes a tudásom; (most részt és töredékesen ismerek)], akkor pedig úgy ismerek [Itt: jól megismer, azután megért] majd (a dolgokra rá vagyis tökéletesen), amint én is megismertettem. [ahogy én is ismert vagyok, ahogy énrám ismert az Isten]

252 Ez pedig azért van: „Mert hitben járunk, nem látásban” (2 Kor. 5,7) De már: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha (amikor ez) nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában)” (1 Ján. 3,2) Mózesról pedig így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Szemtől szembe szólok (beszélek) ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által (világosan, nem rejtélyesen), hanem az Úrnak hasonlatosságát látja (az ÚR alakját is megpillanthatja). Miért nem féltetek (hogy mertetek) hát szólani (beszélni) az én szolgám ellen, Mózes ellen?” (4 Móz. 12,8) Azokról. akik Krisztusban újjá születtek ezt mondja a Szent Szellem: „Mi pedig (miközben) az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal (mint egy tükörben) szemlélvén (más értelmezés szerint: tükrözzük vissza), ugyanazon ábrázatra elváltozunk (mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által), dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől” (2 Kor. 3,18) Ha: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt (aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt)” (Kol. 3,10) Mert: „Amilyen ama földi (a földből való), olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei (a mennyből való), olyanok a mennyeiek is. És amiképpen hordtuk (viseltük) a földinek ábrázatját (képét), hordani (viselni) fogjuk (a legrégibb szövegek szerint: úgy vegyük fel) a mennyeinek ábrázatját (képét) is” (1 Kor. 15,48-49) Már az Úr Jézus kijelentette: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mát. 5,8) „És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4) De a feltételről is beszél az Úr: „Az igének pedig megtartói (cselekvői) legyetek és ne csak (csupán) hallgatói, megcsalván (hogy be ne csapjátok) magatokat. Mert ha valaki (csak) hallgatója az igének és nem megtartója (nem cselekszi), az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát (arcát): Mert megnézte (ugyan) magát és/de elment, és azonnal (nyomban) elfelejtette, (hogy) milyen volt” (Jak. 1,23-24)

1 Kor. 13,13 Most azért [így hát, addig] megmarad a hit, (elváró) remény, szeretet [az agapé = Isten szerinti szeretet], e három; ezek között pedig [de közülük] legnagyobb a szeretet [az agapé = Isten szerinti szeretet]*

*És azért a szeretet a legnagyobb, mert az maga az Isten, s ha Ő lakik a mi bensőnkben, akkor lehet elváró reménységgel élni: „A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5)

1Kor 14. AZ ISTENTISZTELET RENDJE

1 Kor. 14,1 Kövessétek [gyakoroljátok] a szeretetet [törekedjetek a(z) Isten szerinti szeretetre (agapéra)], kívánjátok [keressétek buzgón; fáradozzatok, törjétek magatokat] a szellemi ajándékokat [a Szellem megnyilvánulásait], leginkább pedig [különösen azt], hogy prófétáljatok. [de mindennél inkább hogy Isten kijelentését meghirdessétek; Írást tudjatok magyarázni]*

*És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés, kijelentve azt is, hogy miért fontos a prófétálás: „A prófétálást meg ne vessétek” (1 Thess. 5,20). Mert: „… ha mindnyájan prófétálnak [Írást magyaráznak, hogy Isten kijelentését meghirdessék] és bemegy [belép] egy hitetlen, vagy avatatlan [be nem avatott], az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik, [azt mindenki megvizsgálja (megítéli); mindenkitől meggyőzetvén, mindenkitől megcáfoltattatik)]. És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek [rejtett gondolatai (dolgai) felszínre kerülnek (kinyilatkoznak; láthatókká lesznek)]; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén [és megvallva], hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek” (1 Kor. 14,24-25)

1 Kor. 14,2 Mert aki nyelveken [elragadtatás nyelvén] szól, nem embereknek szól [beszél], hanem az Istennek; mert senki sem érti, hiszen a Szellem által szól [beszél; mond] titkokat. [titokzatos dolgokat, azaz hittitkokat]*

*És a kijelentés folytatása: „Azért atyámfiai [testvérek] törekedjetek prófétálásra [buzogjatok azért, hogy prófétáljatok; (arra igyekezzetek, hogy Írást tudjatok magyarázni)], és a nyelveken szólást se tiltsátok. [s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást]” (1 Kor. 14,39)

1 Kor. 14,3 Aki pedig prófétál [Írást magyaráz, hogy Isten kijelentését meghirdesse] embereknek beszél épülésre, intésre [bátorításra; buzdításra] és vigasztalásra*

*Hát: „Ezért ti is, minthogy szellemi ajándékokat kívántok (rajongtok a Szellem megnyilvánulásaiért), a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok (arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja)” (1 Kor. 14,12) És: „A prófétákban lévő Szellem pedig alárendeli magát a prófétáknak” (1Kor. 14,32)

1 Kor. 14,5 Szeretném [akarnám] ugyan, ha mindnyájan szólnátok [beszélnétek] nyelveken [az elragadtatás nyelvén], de még inkább [még jobban], hogy prófétálnátok. [Írást tudnátok magyarázni]* Mert nagyobb a próféta [az Írás magyarázó; aki Isten kijelentését meghirdeti], mint a nyelveken szóló, kivévén, ha [szavait] megmagyarázza [értelmezi is]** hogy a [kihívott] gyülekezet [eklézsia] épüljön [megerősödjön].

*Prófétálni csak kenet alatt, vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása által lehet: „Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét (szavait), és összegyűjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá őket a sátor körül. Akkor leszálla az Úr felhőben, és szóla néki (beszélt hozzá), és elszakaszta (elvett) abból a Szellemből, amely vala ő benne (Mózesben), és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék ő rajtok a Szellem, menten prófétálának, de nem többé (máskor nem). Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád (jelentése: Isten szeretett, akit Isten szeret; Isten barát, vagy rokon; Isten barátja), a másiknak neve Médád (jelentése: szeretet, kedvenc), és ezeken is megnyugodott vala a Szellem; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban. Elfutamodék azért egy ifjú (szolga), és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban. Akkor felele Józsié (Isten szabadítás, segítség, üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít vagy megment), a Nún (folyamatosság; utód, sarj) fia, Mózes szolgája (aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt), az ő választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg őket (nekik)! És felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é (Miért vagy ilyen féltékeny)? Vajha (bárcsak) az Úrnak minden (egész) népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő Szellemét őbeléjük” (4 Móz. 11,24-29) Aki hisz az Úr Jézus Nevének hatalmában, azon keresztül akkor is csodák történnek, ha nem követi az Urat: „Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt (de megtiltottuk neki), mivelhogy téged nem követ mi velünk. És (azonban ezt) monda néki Jézus: Ne tiltsátok el (ne tiltsátok meg): mert aki nincs ellenünk (ellenetek), mellettünk van (az veletek van)” (Luk. 9,49-50) A prófétálás csak a Krisztus Szelleme által lehetett, és lehet: „Amely üdvösség felől tudakozódtak (keresték) és nyomozódtak (kutatták) a próféták, akik az irántatok való (a nektek szánt) kegyelem felől jövendöltek (prófétáltak). Nyomozódván (kutatva), hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak őbennük levő Szelleme…” „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó (prófécia). hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei (az Istentől küldött emberek)” (1 Pét. 1,10-11; 2 Pét. 1,21)

**Hát: „Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza (hogy magyarázatot is tudjon adni)” (1 Kor. 14,13)

1 Kor. 14,13 Azért aki nyelveken [elragadtatás nyelvén] szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza. [értelmezhessen is]*

*Mert: „Mindenkinek azonban haszonra adatik (vagyis: hogy használjon vele) a Szellemnek kijelentése (megnyilvánulása)” (1 Kor. 12,7)

1 Kor. 14,15 Hogy van hát [mi következik ebből]? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek [dicséretet] a szellemmel, de [dicséretet] énekelek az értelemmel is. [hangszert pengetek Szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva is]

*Ne csak nyelveken imádkozzatok, hanem: „mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és szellemi énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak” (Eféz. 5,19) És ezt akkor tudjátok megtenni, ha: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén (hálaadással énekeljetek) a ti szívetekben az Úrnak. És az Istennek (Krisztus) békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok (az) egy testben; és háládatosak legyetek” (Kol. 3,16.15)

1 Kor. 14,16 Mert ha szellemmel mondasz áldást [Ha ugyanis csak szellemben dicsőíted az Istent], az ott lévő avatatlan* miképpen fog [hogyan mondhat] a te hálaadásodra [áldó imádra] Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz [mondasz]?

*Avatatlan (idiótész): a (gyülekezetben) nem otthonos; (a gyülekezet dolgaiban) nem teljesen tájékozott, járatlan; olyan hívőket jelöl, akik a gyülekezet teljes értékű (Szent Szellembe bemerítkezett) tagjai, és a kívülállók között állnak.

1 Kor. 14,20 Atyámfiai [testvérek], ne legyetek [kis] gyermekek értelemben* [a megértésben; a gondolkozásban; eszetek jártatásában]; hanem a gonoszságban [rosszban; gonoszság terén] legyetek gyermekek [maradjatok kiskorúak; kisdedek, naivak, ártatlanok], értelemben [a megértésben] pedig érettek legyetek. [gondolkodásotokban azonban legyetek felnőttek (nagykorúak, férfiak); s az értelemre nézve tökéletesek (bevégzettek; végcélba jutottak) legyetek)]**

*Értelemben (phrén): – a rekeszizom (mint a test felosztó része), azaz (képletesen és közvetve: a szimpátiáé, az együttérzésé) az érzelmek (vagy az érző természet; tágabb értelemben (és többes számban) az elme vagy a megismerő képességek). KJV: értelem (de az egész lélek – értelem, érzelem, akarat – törekvését jelöli)

**Azért: „Hogy többé ne legyünk gyermekek (kiskorúak), kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele (akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak), az embereknek álnoksága által (csalásától), a tévelygés ravaszságához való csalárdság által (az emberek, tévútra csábító ravaszságától). Hanem az igazságot (valóságot, Isten Igéjét) követvén (az igazsághoz /valósághoz/ ragaszkodva) ((agapé): Isten szerinti) szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,14-15) „Mert a ti engedelmességetek [híre] mindenekhez eljutott [minden helyen ismeretes]. Örülök azért rajtatok [örömöm is telik bennetek]; de akarom [mégis szeretném], hogy bölcsek [járatosak] legyetek a jóban, ártatlanok [együgyűek] pedig [járatlanok] a rosszban. (gonoszban) [képtelenek a rosszra, és így sérthetetlenek a gonosszal szemben]” (Róm. 16,19) Tehát: „Különböző (különféle) és idegen tudományok által (tanításoktól) ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív…” (Zsid. 13,9) Vigyázzatok: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz (dühös) farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak (nem kímélik a nyájat). Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják” (Csel. 20,29-30) És azt prófétálja az apostol, amit Izráel történetében – mint előképben – kijelentett az Úr: „És a nép az Urat szolgálta Józsuénak (jelentése /Jósua/ jelentése: Isten szabadítás, segítség, üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít vagy megment) egész életében. És a véneknek minden napjaiban (meg azoknak a véneknek az idejében), akik hosszú ideig éltek Józsué után (akik túlélték Józsuét). akik látták az Úrnak minden dolgait (minden nagy tettét), melyeket cselekedett vala Izráellel (amit Izráelért végbevitt). És (azután) meghalt Józsué, a Nún (sarj) fia, az Úr szolgája, száztíz esztendős korában. És az az egész nemzetség gyűjteték az ő atyáihoz (Az az egész nemzedék is atyái mellé került), és támadott más nemzetség (nemzedék) ő utánuk, amely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit (tetteit), melyeket cselekedett Izráellel (amelyeket Izráelért végbevitt). És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt (azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR), mert a Baáloknak (jelentése: uralkodó, parancsoló, a hatalmas) szolgáltak (tisztelték). És elhagyák az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földéből, és más istenek után jártak, a pogány (a környező) népek istenei közül, akik körülöttük voltak, és azok előtt hajtották meg magukat (azokat imádták), és (így) haragra ingerelték az Urat. És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak /jelentése: (egyesülés; anyajuh). Istennő a kananeusok (jelentése: megalázás, leigázás) vallásában/ (és tisztelték azokat). (Bír. 2,7-8.10-13) Hogy ez ne következhessen be, ezért arra buzdít a Szent Szellem, hogy: „Mint most született (újszülött) csecsemők, a tiszta, hamisítatlan (szellemi) tej után vágyakozzatok (azt kívánjátok), hogy azon növekedjetek (az üdvösségre)” (1 Pét. 2,2)

1 Kor. 14,21 A törvényben meg van írva: Idegen [másféle] nyelveken és idegen [másféle] ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám [de még úgy sem bocsátanak be fülükbe engem], azt mondja az Úr*

*Aki így szól: „Régtől fogva (sokáig) hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám (türtőztettem): most, mint a szülő nő (zihálva) nyögök, lihegek és fúvok!” (Ésa. 42,14-16) És: „… dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez” (Ésa. 28,11)

1 Kor. 14,22 A nyelvek [a nyelveken szólás] tehát jelül vannak [csodajel]* nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás [az Írás magyarázás, Isten kijelentésének meghirdetése jele] pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.

*Jelül (szémaion): jel; ismertetőjel; jelzés; intő jel; figyelmeztető jel. Olya tett, amelynek önmagán túlmutató jelentősége, vagy mondanivalója van. (természetfölötti jel)

1 Kor. 14,23 Azért ha az egész [kihívott] gyülekezet [eklézsia] egybegyűl [összejön egy helyen] és mindnyájan nyelveken szólnak [s mindenki az elragadtatás nyelvén szól], bemenvén az idegenek [avatatlanok; tudatlanok] vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök [hogy elment az eszetek]*

266 Őrjöngtök (mainomai): – tombol, mint egy dühöngő őrült. KJV: magán kívül van (őrült, bolond); nincs eszméletén, Őrültként viselkedik, érzelmileg összezavarodott emberként cselekszik. Nem ura magának.

1 Kor. 14,26 Hogy van hát atyámfiai [Mi következik ebből,
mit kell hát tenni; mi hát a helyes, testvéreim]? Mikor egybegyűltök [összejöttök], mindeniteknek [kinek-kinek] van zsoltára [dicsőítő éneke], tanítása [az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga], nyelve, kijelentése [kinyilatkoztatása; leleplezése], magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. [épülésre szolgáljanak]*

*Mert: „Mindenkinek… haszonra adatik (azért adatik, hogy használjon vele) a Szellemnek kijelentése (megnyilvánulása)” (1 Kor. 12,7) „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik (igéjét kapta) a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde (az ismeret igéje) ugyanazon Szellem szerint (által)… másiknak nyelvek nemei (a nyelveken való szólást); másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi (munkálja), osztogatván mindenkinek külön, amint akarja” (1 Kor. 12,8.10-11) Csakhogy: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván (hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel) és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén (hálaadással énekeljetek) a ti szívetekben az Úrnak (Istennek)” (Kol. 3,16) És: „… intsétek a rendetleneket (tétlenkedőket), bátorítsátok (biztassátok) a félelmes szívűeket (bátortalanokat), gyámolítsátok (karoljátok fel) az erőtleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt” (1 Thess. 5,14) „Beszélgetvén egymás között zsoltárokban (mondjatok egymásnak zsoltárokat) és dicséretekben és szellemi énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak” (Eféz. 5,19)

1 Kor. 14,34 A ti asszonyaitok* hallgassanak [csendben legyenek, ne szóljanak közbe; ne fecsegjenek] a [kihívott] gyülekezetekben [eklézsiákban], mert nincsen megengedve [nem szabad] nékik, hogy szóljanak [közbeszóljanak; fecsegjenek, csevegjenek; belebeszéljenek, kérdezősködjenek]; hanem engedelmesek [alávetettségben] legyenek, amint a törvény is mondja**

*Asszony (güné): nőnemű emberi lény. (A gyülekezetben élő, kíváncsiskodó ember) A latin Vulgata a mulier szót használja, amelynek jelentése: nő, asszony: mint az emberi nem gyengébbik fele, de többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli. Átvitt értelemben: férfira alkalmazott szitokszó: asszony, gyáva.

*És: „Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel (alázatossággal). A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben” (1 Tim. 2,11-12) Mert: „Akarom pedig, [szeretném azonban] hogy tudjátok, [ha megértenétek; tudatában legyetek] hogy minden férfiúnak [(ánér): – férfi (a szó szoros értelmében: a férfi, mint egyed). de jelenti az érettkoru embert is], feje [(kephalé): – Valaminek az eredete, forrása; fő; vezető] a Krisztus [Felkent]; az asszonynak [(güné): nő, asszony: mint az emberi nem gyengébbik fele, többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli] feje pedig a férfiú; [a nőnek feje azonban a férj] a Krisztusnak feje pedig az Isten” (1 Kor. 11,3)

1 Kor. 14,37 Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy szellemi ajándék részese [vagy Szellemtől megragadott ember], vegye eszébe [tudja (értse) meg; ismerjen rá], hogy amiket néktek írok, az Úr rendeletei [akarata; (parancsolatai)] azok*

*Ti: „A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról (meg van győződve arról), hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy amint ő maga a Krisztusé, azonképpen mi is a Krisztuséi vagyunk” (2 Kor. 10,7) Mert: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6)

1 Kor. 14,39 Azért atyámfiai [testvérek] törekedjetek prófétálásra [erőfeszítést tegyetek arra, hogy prófétáljatok, akarjátok a prófétálás (vagyis: hogy Isten kijelentése meghirdetésének) birtokába jussatok], és a nyelveken szólást se tiltsátok. [s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást]*

* „Kövessétek [gyakoroljátok] a szeretetet [Törekedjetek a(z) Isten szerinti szeretetre (agapéra)], kívánjátok [keressétek buzgón; fáradozzatok, törjétek magatokat] a szellemi ajándékokat [a Szellem megnyilvánulásait], leginkább pedig [különösen azt], hogy prófétáljatok. [de mindennél inkább hogy Isten kijelentését meghirdessétek; Írást tudjatok magyarázni]. Aki… prófétál [Írást magyaráz, hogy Isten kijelentését meghirdesse] embereknek beszél épülésre, intésre [bátorításra; buzdítására] és vigasztalásra. „Ezért ti is, minthogy szellemi ajándékokat kívántok (rajongtok a Szellem megnyilvánulásaiért), a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok (arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja)” (1 Kor. 14,1.3.12) Hát: „a prófétálást ne vessétek meg” (1 Thess. 5,20) Mert: „A prófétákban lévő Szellem pedig alárendeli magát a prófétáknak” (1Kor. 14,32)

1Kor 15. FELTÁMADÁS

1 Kor. 15,1 Eszetekbe juttatom [és figyelmetekbe ajánlom; meg akarom ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai [testvérek], az evangéliumot, melyet hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem], melyet be is vettetek [el is fogadtatok], melyben állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben meg is maradtatok); melyet be is vettetek és követtek]*

*Továbbá: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai (testvéreim), hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való (nem embertől származik); Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által (kinyilatkoztatásából kaptam)” (Gal. 1,11-12)
Én pedig: „… úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek másról, [nem akarok semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról, [még pedig] róla is mint a megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]” (1Kor. 2,2) „Mert [ugyanis] nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [hellénnek; pogánynak]” (Róm. 1,16) „Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2) „Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): jelentése: Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (1Kor. 1,18)

1 Kor. 15,2 Amely által üdvözültök* is [elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok [megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel [(logosz): IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába** [elhamarkodottan] lettetek hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hivőkké]***

*Üdvözültök: az itt szereplő görög szódzó; szótéria szavak (amelyek pontosan megfelelnek a héber jásá; jesuá jelentésének) tartalmazzák a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;

**Hiába (eiké): – hanyagul, azaz ok (vagy hatás) nélkül. KJV: hiába (-való, feleslegesen)

***Ugyanis: „Mivel… a világ [koszmosz: világegyetem; világmindenség] a saját [maga] bölcsessége [(szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége] útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében. Tetszett Istennek [úgy látta helyesnek (jónak)] hogy az igehirdetés bolondsága [ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés (prédikálás)] által üdvözítse. [(szódzó): bűnbocsánatot szerez, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] a hívőket. [azokat, akik hisznek]” (1Kor. 1,21)

1 Kor. 15,3 Mert azt adtam előtökbe [erre tanítottalak] főképpen [elsősorban azt hagytam rátok], amit én is úgy vettem [amit magam is kaptam; (melyet én is tanultam)], hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért [(hamartia): céltévesztésünkért] az írások szerint*

*Mert Ő az: „aki halálra adatott [halált szenvedett; ki lett szolgáltatva] bűneinkért [vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]” (Róm. 4,25) Ézsaiás így prófétál az Úr Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról: „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Az ÚR (JHVH = Jahve) akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. Személye, (énje) gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket” (Ézs. 53,4-5.10-11) És azért kellett Neki szenvedni és meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24) „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1) „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21) „és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,15) Mert Ő nemcsak meghalt, hanem: „…Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (1Kor. 15,20) „Erről (Róla) a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi (bűnbocsánatot nyer) az Ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne” (Csel. 10,43)

1 Kor. 15,4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott [életre kelt] a harmadik napon az írások szerint*

*Dávid így prófétál az Úr Jézus feltámadásáról: „Az Úrra néztem (tekintek) szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök (nem tántorodom meg). Azért örül az én szívem és örvendez (ujjong) az én lelkem (lényem); (hús)testem is biztosságban lakozik. Mert nem hagyod lelkemet (engem) a Seolban (a holtak hazájában); nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson (hogy híved leszálljon a sírba)” (Zsolt. 16,8-10) A Szent Szellem kitöltése után az apostol így hivatkozik a próféciára: „Mert Dávid ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam (meg ne inogjak). Annakokáért örvendezett (felvidult) az én szívem, és vígadott (felujjongott) az én nyelvem; annakfelette az én (hús)testem is reménységben nyugszik. Mert nem hagyod az én lelkemet (engem) a sírban (a halottak birodalmában), és nem engeded, hogy a te szented rothadást (elmúlást) lásson. Megjelentetted nékem (megismertetted velem) az életnek útait; betöltesz engem örömmel (örvendezéssel) a te orcád előtt. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról (ősatyánkról), hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust (hús)test szerint. Hogy helyeztesse az ő királyi székibe (hogy véréből valót ültet a trónjára), Előre látván ezt (ezért előretekintve), szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke (lénye) nem hagyatott a sírban (a halottak birodalmában), sem az ő (hús)teste rothadást (elmúlást) nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk” (Csel. 2,25-32) „Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe (elmúlásba) visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait (nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket). Azért mondja másutt (más helyen) is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást (elmúlást) lásson. Mert Dávid, minekutána a saját idejében (nemzedékében) szolgált az Isten akaratának (az Isten akarata szerint), elaludt (meghalt), és helyhezteték az ő atyáihoz (eltemették atyái mellé), és rothadást (elmúlást) látott. De akit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást (elmúlást). Azért legyen néktek tudtotokra (vegyétek tehát tudomásul), atyámfiai, férfiak, hogy ez által (Őáltala) hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből (mindabból), amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által (Őáltala) mindenki, aki hisz, megigazul” (Csel. 13,34-39) Ézsaiás pedig így prófétál az Úr Jézusról: „És az Úr akarta őt megrontani betegség által (az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze). Hogyha önlelkét (saját életét) áldozatul adja (de ha fel is áldozta magát jóvátételül), magot lát (mégis meglátja utódait), és napjait meghosszabbítja (sokáig él), és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz (célhoz jut vele)” (Ésa. 53,10)

1 Kor. 15,5 És hogy megjelent Kéfásnak [Péternek]; azután a tizenkettőnek*

*Az Evangélium így számol be az Úr megjelenéseiről. Az emmausi úton az Úr megjelent két tanítványnak, akik: „És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük valának. Kik ezt mondják vala (ők elmondták, hogy valóban): Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak!” (Luk. 24,33-34) A Márk írása szerinti Evangélium beszámolója: „Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá (vetette) az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták vala, nem hívének” (Márk. 16,14) „Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek (Ikernek) hívtak, (éppen) nem vala ő velük, amikor eljött vala (megjelent) Jézus” (Ján. 20,24)

1 Kor. 15,7 Azután megjelent Jakabnak [jelentése: mást kiszorító]; azután mind az [összes] apostoloknak

*„Kiknek az ő szenvedése után sok jel által (sok bizonyítékkal) meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról” (Csel. 1,3)

1 Kor. 15,8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek [egy elvetéltnek; koraszülöttnek; mint félresikerültnek], nékem is megjelent*

*Az Úr Jézussal való találkozásáról újra-és újra bizonyságot tesz az apostol: „És amint méne (útközben), lőn, hogy (amikor éppen) közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből (hirtelen mennyei fény villant fel körülötte). És ő leesvén a földre, halla szózatot (egy hang így szólt hozzá), mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz (miért üldözöl) engem? És monda (megkérdezte): Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz (üldözöl). Nehéz néked az ösztön ellen rugódoznod” (Csel. 9,3-5) „De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok néked jelenni (amit ezután fogok neked magamról kijelenteni)” (Csel. 26,16) „Lőn pedig (történt azután), hogy mikor Jeruzsálembe megtértem (visszatértem) és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben (révületbe estem), És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be (nem fogadják el) a te tanúbizonyság-tételedet én felőlem” (Csel. 22,17-18) És hogy hová ragadtatott el, arról így beszél: „Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-e (szóma=egész valójában), nem tudom; ha testen kívül-e (szóma= egész valóján kívül), nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. És (én) tudom, hogy az az ember, (ha testben-e, ha testen kívül-e, nem tudom; az Isten tudja), Elragadtatott a paradicsomba, és hallott (olyan) kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie (elmondania)” (2 Kor. 12,2-4)

1 Kor. 15,9 Mert én [ugyanis] a legkisebb [legjelentéktelenebb] vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó [érdemes arra], hogy apostolnak neveztessem [hívjanak], mert háborgattam [üldöztem] az Isten anyaszentegyházát. [eklézsiáját; kihívott gyülekezetét]*

*Az apostol mindengyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban (milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében), hogy én felette igen háborgattam (féktelenül üldöztem) az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban (népem körében) nemzetembeli sok kortársamat (a zsidó hithűségben), szerfelett rajongván atyai hagyományaimért (minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak)” (Gal. 1,13-14) „És ezt a tudományt (ezt az utat) üldöztem mind halálig (e tanítás követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom (tanúm erre) nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz (testvérekhez), Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva (megkötözve) hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek (hogy megkapják büntetésüket)” (Csel. 22,4-5) Mert: „Én bizonyára elvégeztem vala (én egykor elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen (mindent meg kell tennem, és) sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam (és én is ellenük szavaztam). És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem) mind az idegen városokig is” (Csel. 26,9-11) És mégis: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (nemzetbelieknek) hirdessem a Krisztus végére mehetetlen (mérhetetlen) gazdagságát” (Eféz. 3,8) „Ki előbb istenkáromló (rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó, az övéit), üldöző és erőszakoskodó (ember) valék: de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett megsokasodott pedig (és bőségesen kiáradt rám) a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem (énrajtam) mutassa meg legelőbb (elsősorban) a teljes hosszútűrését (végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak, akik (majd) hisznek Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,13-16)

1 Kor. 15,10 De Isten kegyelme által [kegyelméből] vagyok [az], ami vagyok. És az ő hozzám való [rám (belém) árasztott; nekem juttatott] kegyelme nem lőn hiábavaló [nem maradt bennem hatástalan; (nem volt sikertelen); nem lett eredménytelen, (tartalom nélküli, üres; semmit érő; céltalan)]; sőt többet munkálkodtam [keményebben dolgoztam; fáradoztam], mint azok mindnyájan [mindegyiküknél] de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme*

*És így folytatja az apostol: „Mert nem merek szólni [beszélni; prédikálni] semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak [nemzeteknek] engedelmességére, [megtéréséért; megnyerésére] szóval [logosz = Ige, ami egyszerre jelenti a szót és dolgot is] és tettel. [olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]. Jelek [természetfölötti események, jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, [hatalmával] az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől [jelentése: a béke megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig [jelentése: barátok földje] betöltöttem [szétszórtam] a Krisztus evangéliumát. [csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19) De: „Hála pedig az Istennek, aki [a Krisztus ereje által] mindenkor diadalra vezet [győzedelmesekké tesz; diadalmenetben hordoz] minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. [rajtunk keresztül minden helyen érezhetővé (érzékelhetővé; nyilvánvalóvá) teszi] Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek [dicsőségére], mind az üdvözülők [megmenekülők], mind az elkárhozók között” [(apollumenoi): melynek szó szerinti jelentése: Teljes feloldódás (eltűnik, mint a só a vízben) valamilyen állapot vagy helyzet megszűnése; elpusztul, elvész, megsemmisül] (2 Kor. 2,14-15)

1 Kor. 15,14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott [nem kelt életre], akkor hiábavaló [üres; semmit érő; haszontalan; alaptalan] a mi prédikálásunk [nincs értelme a mi igehirdetésünknek], de hiábavaló a ti hitetek is. [s nincs értelme a ti hiteteknek sem]*
*Hiszen Ő az: „aki halálra adatott [halált szenvedett; ki lett szolgáltatva] bűneinkért [vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]” (Róm. 4,25) Ebből következően: „Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló (semmit sem ér) a ti hitetek; még bűneitekben (céltévesztésetekben) vagytok” (Kor. 15,17)

1 Kor. 15,15 Sőt [ráadásul még] az Isten hamis bizonyságtevőinek [tanúinak] is találtatunk [bizonyulunk], mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk [mert Istenről azt tanúsítjuk], hogy feltámasztotta [életre keltette] a Krisztust; akit nem támasztott fel [nem keltett életre], ha csakugyan [egyáltalán] nem támadnak fel [kelnek életre] a halottak*

*Az apostol így beszél a zsidókhoz: „Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai (tanúi)” (Csel. 3,15) „Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai (tanúi) vagyunk” (Csel. 2,32) És ismét: de őt „… az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia” (Csel. 2,24) És ismét hangzik a bizonyságtétel: „Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, [életre keltette] minket is feltámaszt [életre kelt a halálból] az ő hatalma [ereje] által” (1 Kor. 6,14) És mi hisszük, hogy: „… ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]” (Róm. 6,5)

1 Kor. 15,18 Akik a Krisztusban elaludtak [haltak meg; hunytak el; elszenderültek]* azok is elvesztek** tehát.

*A prófétai szó így hangzik: „És sokan azok közül, akik alusznak (Itt a görög szöveg szerint: a felszólítás a hívőknek szól, akik átmenetileg „elszunnyadtak” a hit útján. (Balázs Károly Újszövetségi szómutató szótár 2518. szócikk) a föld porában, felserkennek (felébrednek), némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra (Csúfolás, gúnyolás, szemrehányás) és örökkévaló utálatosságra (utálatra, szégyenre)” (Dán. 12,2) A testté lett Ige pedig kijelenti, hogy: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő (az óra), és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát (hangját), és akik hallják (meghallották), élnek. Ne csodálkozzatok ezen. Mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban (sírban) vannak, meghallják az ő szavát (hangját), és kijőnek. akik a jót cselekedték (tették), az élet feltámadására (az életre támadnak fel). akik pedig a gonoszt (értéktelent, hitványt, haszontalant) művelték, a kárhozat feltámadására (ítéletre /válság, döntés; vélemény, minősítés/ támadnak fel)” (Ján. 5,25.28-29) Az apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Titeket is megelevenített (életre keltett), akik holtak valátok a ti vétkeitek (hibás lépéseitek, botlásaitok és elhajlásaitok) és bűneitek (céltévesztésetek) miatt, Melyekben jártatok (éltetek) egykor e világ (világmindenség) folyása (életmódja) szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint (igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez). Ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik. Akik között forgolódtunk (éltünk) egykor mi is mindnyájan a mi (hús)testünk kívánságaiban, cselekedvén (követtük) a (hús)testnek és a gondolatoknak akaratát (és az érzékek hajlamait). És (emberi) természet(ünk) szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is (éppen úgy, mint a többiek). De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek (hibás lépések, botlások és elhajlások) miatt, megelevenített (életre keltett) együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg, kegyelemből van üdvösségetek)! És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,1-6)

**Elvesztek (apollümi): – 1) elpusztít, tönkretesz, megsemmisít, romlásba visz. 2) elveszít. EGÉSZEN FELOLD; eltűnik, mint só a vízben; egészen teljesen összedől; romba dönt, megsemmisít. Teljes feloldódás, valamilyen állapot, vagy helyzet megszűnése; valami valakinek a tulajdonából elkerül, elvész; valaki valamit elveszít, szó szerint, vagy átvitt értelemben. Elpusztul, megsemmisül, odavész.

1 Kor. 15,20 Ámde Krisztus feltámadott [életre kelt] a halottak közül [halottaiból elsőként], zsengéjük* lőn [lett] azoknak, akik elaludtak [mint az elhunytak (elszenderültek) első zsengéje]**

*Zsengéjük (aparkhé): minden termés első érett gyümölcse. Valaminek a java, kezdete

**Az apostol megvallása: „Ha pedig a zsenge [minden termés első érett gyümölcse; az áldozat kezdete] szent akkor a tészta is; [Ha szent a búza zsengéje szent lesz a belőle készült kenyér is] és ha a gyökér szent, az ágak [hajtás, sarj] is azok” (Róm. 11,16) „… amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni: Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak (nemzeteknek)” (Csel. 26,22-23) János apostol így köszönti a gyülekezeteket, akik még e földön élnek: „János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában (jelentése: mocsár) van. Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és a hét Szellemtől, amely az ő királyiszéke (trónusa) előtt van, És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott (megszabadított) bennünket a mi bűneinkből az ő vére által” (Jel. 1,4-5) „És Ő a feje a testnek (szóma = mint a teljes egésznek), az egyháznak (a kihívottak közösségének): aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben (minden tekintetben) Ő legyen az első” (Kol. 1,18) Péter apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy kikből áll a gyülekezet (eklézsia): „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak (Istene és) Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1 Pét. 1,3) És folytatódik a kijelentés: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk (nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért), hanem az ő irgalmasságából tartott meg (üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által, Akit kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó Jézus Krisztusunk (a mi Üdvözítőnk) által” (Tit. 3,5-6) Mert: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék (onnan) felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél (akiben) nincs változás, vagy változásnak árnyéka (sem fénynek és árnyéknak váltakozása). Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami. (első) zsengéje legyünk” (Jak. 1,17-18)

1 Kor. 15,21 Miután ugyanis ember által van a halál [mivel egy ember idézte elő a halált; vagyis: miután ugyanis emberen át jött a halál a világra]* szintén ember által van a halottak feltámadása is [a halottak is egy ember révén támadnak fel]

*Pál apostol így tesz bizonyságot: „Annakokáért, miképpen egy ember által jött [lépett] be a világra [világegyetembe] a bűn [a céltévesztés]. És a bűn által [a bűnön keresztül] a halál és akképpen a halál minden emberre elhatott, [osztályrésze lett (átterjedt)] mivelhogy mindenek [kiben mindnyájan] vétkeztek [eltévesztették a célpontot]: Úgyde [mégis] a halál uralkodott [jutott uralomra] Ádámtól [h. ‘ádám magában foglalja ÉVÁT is: a kettő együtt teszi ki az ember fogalmát] Mózesig [a vízből kihúzott] azokon is, akik nem az Ádám esetének [elesésének] hasonlatossága szerint vétkeztek. [estek céltévesztésbe] aki ama következendőnek [eljövendőnek] kiábrázolása [előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa modellje]. De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset [A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással, a félre-csúszással, (botlás illetve elhajlással]. Mert ha amaz egynek esete [bukása; (mellélépése)] miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább [bőségesebben] elhatott [kiáradt] sokakra. Mert ha az egynek bűnesete [elbukása; elesése] miatt uralkodott [uralkodóvá lett] a halál az egy [ember] által: sokkal inkább az életben [az élet hatalmával] uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság [megigazulás] ajándékának bővölködésében részesültek. [kapták és (elfogadták)] Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [céltévesztés] a halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság [megigazulás] által az örök életre [A természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára].a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,12.14-15.17-18.21) „Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23) A bűn és a halál pedig azért jöhetett be a világba, mert az ember a sátán szavát hitte el és fogadta be: „És (ezt) parancsolá az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran (szabadon) egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz (nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg fogsz halni)” (1 Móz. 2,16-17) És mert Ádám a sátán szavát hitte el és fogadta be, az Úr figyelmezteti Ádámot ennek következményeire: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert (bizony) por vagy te s ismét porrá leszesz (és vissza fogsz térni a porba)” (1 Móz. 3,19) A Prédikátor az e világi életről így elmélkedik: „És látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál (oktalanságnál), miképpen hasznosabb a világosság a setétségnél. A bölcsnek szemei vannak a fejében (nyitott szemmel jár); a bolond pedig setétben jár (botorkál); de ugyan én megismerém (arra is rájöttem), hogy ugyanazon egy végük (sorsuk) lesz mindezeknek (mindegyiküknek). Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek (mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben): és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is” (Préd. 2,14-15.17) „Mindenik ugyanazon egy helyre megy (kerül); mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. (újból)” (Préd. 3,20)

1 Kor. 15,22 Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. [mindenki életre is kel; vagyis: emberen át jött a halottak feltámadása is)]*

*Mert Krisztus, a mi Urunk: „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén (és magatartásában is embernek bizonyult); És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén (mind)halálig, még pedig a keresztfának (kínoszlopnak) haláláig” (Fil. 2,6-8) „…(hiszen ő) az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. Mert illendő vala (az volt méltó Istenhez), hogy akiért minden (van a mindenség) és aki által minden (van a mindenség), sok fiakat (számtalan fiát) vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé” (Zsid. 2,9-10) Így is van megírva: „Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak (nemzeteknek)” (Csel. 26,23) Az emberről pedig így hangzik a kijelentés: „És miképpen elvégezett dolog (elrendeltetett), hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet (következik). Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett (hogy sokak bűnét elvegye;), másodszor bűn (hordozása) nélkül jelen meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre” (Zsid. 9,27-28) Az Úr Jézus kijelentése, és kérdése: „… Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (Ján. 11,25-26) És az apostol bizonyságtétele: „És titeket, kik holtak valátok a bűnökben (félre-csúszásokban, botlás és eleséseitekben) és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket (félre-csúszásotokat, botlás és eleséseiteket)” (Kol. 2,13) És: „Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelenik, akkor majd ti is, Ővele együtt, megjelentek dicsőségben. Annakokáért ha (tehát) feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben” (Kol. 3,4.1.3)

1 Kor. 15,23 Mindenki pedig a maga rendje szerint [mindenki, amikor sorra kerül]. Első zsenge[ként támadt fel] a Krisztus; azután [attól kezdve; ezt követően majd; közvetlenül azonnal, mindnyájan] akik a Krisztuséi [akik Krisztushoz tartoznak], az ő eljövetelekor. [megjelenésekor]*

* „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen (az is bizonyos hogy) az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele együtt” (1 Thess. 4,14) „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14) És az apostol bizonyságtétele: „A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül (a halálból). És titeket, kik holtak valátok a bűnökben (félre-csúszásokban, botlás és eleséseitekben) és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket (félre-csúszásotokat, botlás és eleséseiteket)” (Kol. 2,12-13) Mert: „Minket, kik meg voltunk halva (halottak voltunk) a vétkek (hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás) miatt, megelevenített (életre keltett) együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg; kegyelemből van üdvösségetek!) És (vele) együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben (a mennyeiek világába), Krisztus Jézusban: (Eféz. 2,5-6) „Annakokáért ha (tehát) feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol. 3,1-2)

1 Kor. 15,24 Aztán [következik; jön] a vég* [végcél] mikor átadja** az országot [uralmat; királyságot] az Istennek és Atyának; amikor [miután; majd] eltöröl*** [megsemmisít; félretesz] minden birodalmat**** [felsőbbséget; fejedelemséget; kormányzatot] és minden hatalmat***** [hatalmasságot; fennhatóságot; vezetőséget] és erőt******

*Vég (telosz): bármilyen dolognak – cselekedetnek vagy időnek – a célba érkezése; de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása értelmében: beteljesülés; tetőpont. Szó szerint: BEVÉGZÉS. Vég: valaminek a kimenetele; cél, végcél; teljesség; tökéletesség; lezár; véget vet. – 1) megvalósulás, beteljesedés, eredmény. 2) cél, határ, vég, befejeződés.

**Átadja (paradidómi): visszaszolgáltat; Itt: „amikor ismét visszaadja a királyi hatalmat Istennek, a mostani világkorszak lezárása – végcélba jutása – után. Leteszi a szolgálatot.1) odaad, átad. 2) kiad, kiszolgáltat. 3) kiszolgáltat, átenged. 4) átad, ráhagy, rábíz. 5) megenged, lehetővé tesz

***Eltöröl (katargeó): szó szerint: teljesen működésképtelenné tesz; megszüntet; megsemmisít, eltöröl, félretesz; semmissé tesz. – 1) elfoglal, elhasznál. 2) megszüntet, megsemmisít, eltöröl, mellőz, hatástalanná tesz, érvénytelenít

****Birodalmat (arkhé): szó szerint: Eredet; kezdet. Uralkodás, uralom, hatalom jelentésében részint földi, részint mennyei „angyali” hatalmasságok jelölésére szolgál a szó. Az angyalvilágra áttéve, úgy, hogy az alapjelentés
földi-konkrét.

*****Hatalmat (exúszia): hatalmasságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői és gyakorlói; hatalmon lévők, hatalmasok. (itt: mndennemű angyali hatalom érvényének lejártáról).

******Dávid így prófétál erről: „… Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon (jobb kezem felől), amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. (míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem)” (Zsolt. 110,1)
Isten mindenható erejéről így szól a Szent Szellem: „Amelyet megmutatott [aktívan, hatékonyan munkált] a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból [életre keltette a halottak közül], és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az egeken túliakon] Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és (ható)erőn és uraságon és minden néven mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak] nemcsak e világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami még KÖRÜL fog venni; az eljövendő (világ)korszakban] is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának (kihívott gyülekezetnek)] fejévé. Mely az Ő teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki [amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,20-23)

1 Kor. 15,25 Mert addig kell néki [királyként] uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti*

*Mert: „Ő… egy áldozattal áldozván (miután egyetlen áldozatot mutatott be) a bűnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára, Várván immár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei (és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá)” (Zsid. 10,12-13) Mert az Úr ezt mondta Neki: „ … Ülj az én jobb kezem felől (jobbomra), míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?” (Zsid. 1,13) A feltámadott Úr kijelentése tanítványainak: „… Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért (menjetek el tehát), tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mát. 28,18-20) A kiküldött hetven tanítvány győztesen tér vissza az Úr Jézushoz: „Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást (villámként) lehullani (leesni) az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat (árthasson) néktek” (Luk. 10,18-19)

1 Kor. 15,26 Mint utolsó ellenség töröltetik el [teljesen működésképtelenné teszi] a halál [utolsó ellenségként teszi félre, szünteti meg majd a halált]*

*Az Úr Jézusról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen (hozzájuk hasonlóan) részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse [teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye, érvénytelenítse] azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15) Az apostol pedig így bátorítja Timóteust, és minden Istent szeretőt: „Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét (a mi Urunkról szóló bizonyságtételt), se engem az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma szerint (Isten ereje által). Aki megtartott (Ő szabadított meg) minket és hívott (el) szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint (alapján), hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek (kezdete) előtt. Megjelentetett (nyilvánvalóvá lett) pedig most a mi Megtartónknak (Üdvözítőnknek), Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte (teljesen működésképtelenné, hatástalanná tette, érvénytelenítette) a halált (megtörte a halál erejét). Világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot (az elmúlhatatlan életet) az evangélium által” (2 Tim. 1,8-10)

1 Kor. 15,27 Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten]* Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló**hogy azon kívül [annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [aki a mindenséget alá rendelte]

*Alá vetett (hüpotaszszó): – 1) alátesz; alárendel; alattvalóvá tesz,

**Nyilvánvaló (délosz): – 1) (szemmel) látható. 2) világos, egyértelmű, nyilvánvaló, érthető; valami az elfogadható, meggyőző bizonyítékok alapján megfelel a valóságnak, tehát igaz. Itt: világos, természetes, nyilvánvaló

1 Kor. 15,28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]*

*És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9) Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó – mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10) Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10)

1 Kor. 15,29 Különben mit cselekszenek azok, akik a halottakért meritkeznek be. [mi értelme van annak], [Ha] a halottak teljességgel [egyáltalán] nem támadnak fel [(holttestek, tetemek) nem kelnek életre]? Miért is meritkeznek be a halottakért? [ha nem volna feltámadás, miért merítkeznének be egyesek a halottakért]*

303 És a Szent Szellem kijelentése világítja meg a fenti kijelenést: „Avagy nem tudjátok-e, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk] Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele. Tudván [biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus, aki [miután] feltámadt a halálból, [halottak közül] többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik” (Róm. 6,3-5.8-9) Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14) A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11) „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14)

1 Kor. 15,30 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat [miért vállalunk veszedelmet mi is] minden pillanatban? [percben; /órában/]*

*Mert az apostol minden helyen veszélyben volt: „Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak (áltestvérek) közt” (2 Kor. 11,26)

1 Kor. 15,31 Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. [naponként halálos veszélyben forgok, ami olyan igaz testvérek, mint az, hogy dicsekvésem vagytok a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban]*

*És ezt azért mondom: „Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai (testvéreim) a mi nyomorúságunk felől, amely Ázsiában esett rajtunk (ért minket rendkívüli mértékben), hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk. Úgy hogy életünk felől is kétségben valánk: Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi (ön)magunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a holtakat: Aki ilyen nagy halálból (ekkora halálos veszedelemből) megszabadított és (meg is fog) szabadít(ani) minket: akiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani” (2 Kor. 1,8-10) És: „Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen” (2 Tim. 4,18) Bár mi: „Mindenkor testünkben (szóma = lényünkben) hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a (feltámadott) Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben (szóma = lényünkben). Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk (Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk) a Jézusért, hogy a (feltámadott) Jézus élete is látható legyen (nyilvánvalóvá /legyen, ismertté váljon; megmutatkozzon) a mi halandó (hús)testünkben” (2 Kor. 4,10-11)

1 Kor. 15,32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal* mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak [nem kelnek életre? Akkor] Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!**

*Viaskodtam a fenevadakkal (thériomakheó, thérion): vadállatokkal harcol, küzd. (Újgörög-magyar szótár /Mohai András) szerint a thério szó jelentései: vadállat, fenevad, bestia; sárkány, ördög gonosz szellem. Balázs Károly Újszövetségi Szómutató Szótár 2342. szócikk szerint: átvitt értelemben: a vadállathoz hasonló természetű, kegyetlen, vérengző személy.

**Az apostol így folytatja: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12) De az Isten nélkül élő ember így gondolkozik: „És ímé (csak) öröm és vígasság; barmok (marhák) ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert (hisz) holnap meghalunk!” (Ésa. 22,12-14) Mert ez jutott neki /ha meg nem tér, mondja a Prédikátor: /„(Rájöttem tehát) Ez azért a jó, amelyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden ő munkájából, amellyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak száma szerint. (és élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül), amelyeket adott néki az Isten; mert ez az ő része (mert ez jutott neki)” (Préd. 5,18)

1 Kor. 15,33 Ne tévelyegjetek [ne hagyjátok magatokat félrevezetni]. Jó erkölcsöt [jellemet] megrontanak [megfertőzik, csábítással romlásba viszik a] gonosz [rossz, romlott, züllött] társaságok. [a gonosz beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas kapcsolat]*

*Hát: „Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő (sújt) az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek (Ne vegyetek tehát részt ezekben)” (Eféz. 5,6-7) Mert: „Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; aki pedig magát társul adja a bolondokhoz (hitetlenekhez), megromol (az ostobák (istentagadók) barátja pedig romlottá lesz)” (Péld. 13,20) Hiszen tudjuk, hogy: „Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9)

1 Kor. 15,34 Serkenjetek fel igazán [legyetek valóban józanok az igazságnak (megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánítottnak) megfelelően] és ne vétkezzetek (ne tévesszétek el a célpontot); mert némelyek nem ismerik Istent [nincs Isten-ismeretük]; megszégyenítésetekre mondom. [a ti pirulástokra mondom ezt]*

*Azért: „Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, Nem kívánság gerjedelmével (szenvedélyével), mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,4-5) „Ezt pedig cselekedjétek, tudván [felismerve] az időt, hogy ideje [jelen van] már [a ti időtök az üdvösség bekövetkezésére]. Hogy az álomból [szellemi kábultságból] felserkenjünk [fölkeljünk]. Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség [a küszöbön áll a bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] mint amikor hívőkké lettünk” (Róm. 13,11) És újra hangzik figyelmeztetés: „Józanok legyetek (mértékletesek, mentesek minden lelki-szellemi szertelenségtől), vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen” (1 Pét. 5,8)

1 Kor. 15,35 De mondhatná valaki: Mimódon [De – kérdezhetné valaki – hogyan] támadnak fel [kelnek életre] a halottak? És minémű [milyen] testtel [(szóma) = személyként] jönnek ki ? [jelennek meg]*

*Az Úr Jézus az: „Akii elváltoztatja a mi nyomorúságos (gyarló) testünket (szóma = egész lényünket, személyiségünket), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szóma = lényéhez, személyiségéhez), amaz Ő hatalmas munkája szerint (azzal az erővel), mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21) Ezért: „Elvettetik érzéki (fizikai, földi] test (szóma = a földi élet megjelenési formája a személyiség), feltámasztatik [életre kel] szellemi test. Van érzéki [fizikai, földi] test, és van szellemi test is (szóma = a személyiség új, mennyei életformája)” (1 Kor. 15,44) Az Úr Jézus kijelentése: „Mert a feltámadáskor… olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben” (Mát. 22,30)

1 Kor. 15,38 Az Isten pedig [tetszése szerint olyan] testet ád annak, amint akarta [amilyet elhatározott], és pedig mindenféle magnak [a neki megfelelő testet] az ő saját [tulajdon] testét*

*Teste ád (szóma): az igében szereplő mindkét test szó: szóma): a személyiség új, mennyei életformája = pneumatikus vagyis: szellemi test.

1 Kor. 15,42 Éppen így [ilyen a] a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban [mulandóság állapotában], feltámasztatik [életre kel] romolhatatlanságban; [nem mulandóban, halhatatlanságban]*

*Jób így elmélkedik: „Ha meghal az ember, vajon feltámad-e (életre tud-e kelni)? Akkor az én hadakozásom minden idejében (egész küzdelmes életemen át is) reménylenék (tudnék várni), míglen elkövetkeznék az én elváltozásom (míg csak be nem következik a fordulat)” (Jób. 14,14) Dániel prófétán keresztül hangzik a válasz: „És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek (felébrednek), némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra (utálatra)” (Dán. 12,2) „azoknak, akik állhatatosan [kitartással] jót cselekedve [jótettekkel; jó munkával] törekszenek [igyekeznek] dicsőségre, megbecsülésre, [tiszteletre; tisztességre] és halhatatlanságra, [romlatlanságra] örök életet ad; [a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját]” (Róm. 2,7) Azoknak: „Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek” (Ján. 1.13)

1 Kor. 15,43 Elvettetik gyalázatosságban [dicstelenségben; szégyenben; megvetés; polgárjogoktól való megfosztottságban], feltámasztatik [életre kel] dicsőségben [tekintélyben, fényességben]; elvettetik erőtlenségben [gyöngeségben; tartósság-, állóképesség hiányában], feltámasztatik [életre kel] erőben. [ható)erőben, hatalomban; hatalomból fakadó erő, tekintély]*

*Mert: elvesztettük a mennyei polgárjogunkat: „Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk), honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (üdvözítőül); Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (gyarló) testünket (szómánkat: egész valónkat), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szómájához: személyéhez). Amaz Ő hatalmas munkája szerint (azzal az erővel), mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21)

1 Kor. 15,44 Elvettetik érzéki* [földi, fizikai] test [(pszükhikosz szóma): lény, személyiség], feltámasztatik [életre kel] szellemi test [(pneumatikósz szóma): a személyiség új, mennyei életformája]. Van érzéki [földi, fizikai] test, és van szellemi test is.

*Érzéki test (az itt szereplő pszükh i kosz görög szó jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják

1 Kor. 15,47 Az első ember földből való [porból formált], földi [és a porból alkották]; a második ember, az Úr, mennyből [égből] való. [mennyei]*

*Erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké (élőlénnyé)” (1 Móz. 2,7) Amikor az ember a sátán szavát fogadta be Isten Igéje helyett, a következményekről ezt mondja az Úr: „Arcod verejtékével eszed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert (bizony) por vagy te s ismét porrá leszesz (és vissza fogsz térni a porba)” (1 Móz. 3,19) És az embernek: „(Ha) Kimegyen (elszáll) a szelleme; visszatér földébe, és aznapon elvesznek (semmivé válnak) az ő tervei (okoskodása, számvetése; kételye)” (Zsolt. 146,4) De: „Aki felülről jött (és jön), feljebb való mindenkinél (az felette van mindenkinek). Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből jött (és jön), feljebb való mindenkinél (az felette van mindenkinek)” (Ján. 3,31) Ő pedig nem más, mint a Krisztus: „mert senki sem ment fel a mennybe, hanemha (csak) az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia (az Emberfia), aki a mennyben van” (Ján. 3,13)

1 Kor. 15,48 Amilyen [volt] ama földi [a földből, porból való (alkotott)], olyanok [lettek] a földiek [porból valók (alkotottak)] is; és amilyen ama mennyei [égi; a mennyből való], olyanok [lesznek] a mennyeiek [égiek] is*

*Hiszen: „… tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol (összeomlik), épületünk (hajlékunk) van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló (mennyei) házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván (vágyakozunk) felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat” (2 Kor. 5,1-2)

1 Kor. 15,49 És amiképpen hordtuk [viseltük; hordoztuk] a földinek [porból alkotottnak] ábrázatát* [képét; képmását, úgy], hordani [viselni; hordozni] fogjuk a mennyeinek ábrázatát [képét; képmását] is**

*Mert az Ádám leszármazottai, már olyanok voltak mint ő, vagyis elvesztették Istenképűségüket: „Élt vala pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze fiat (magához hasonlót) az ő képére és hasonlatosságára (a maga képmására) és nevezé annak nevét Séthnek. (jelentése: kárpótlás; pótlás; elrendelt, odahelyezett)” (1 Móz. 5,3)

**Mert Isten: „… akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta]. hogy azok az ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek [Fiának képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformált]. hogy ő legyen az elsőszülött [legelőször előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya] sok atyafi [testvér] között” (Róm. 8,29) „Azért (tehát) nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is (elpusztul; megsemmisül), a belső (emberünk) mindazáltal (mégis) napról-napra (meg)újul” (2 Kor. 4,16)

1 Kor. 15,50 Azt pedig állítom [és még hozzáfűzöm] atyámfiai [testvéreim], hogy (hús)test és vér nem örökölheti Isten országát [mert hús és vér az Isten királyságát nem kaphatja (nyerheti) örökrészül], sem a romlandóság [rothadó, pusztulás, múlandóság] nem örökli [nem nyeri örökrészül] a romolhatatlanságot [halhatatlanságot]*

*Csak azok: „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek” (Ján. 1,13) Mert: „Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,6) Azok: „akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,23)

1 Kor. 15,51 Ímé titkot mondok néktek [közlök veletek]. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el [nem halunk meg] *de mindnyájan elváltozunk [átváltozunk; mássá leszünk]**

*Alszunk el (koimaó); – 1) elaltat; 2) passzív alak: alszik; nyugszik; participium: halott. Szó szerint: fekszik; inkább az alvás állapotára vonatkozik.

** „Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával (igéjével), hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak ((koimaó): inkább az alvás állapotára utaló szó). Mert maga az Úr riadóval, arkangyal (főangyal) szózatával és isteni harsonával leszáll (alászáll) az égből (mennyből): és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen (így) mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel (igékkel)” (1 Thess. 4,15-18) „Mindenki pedig a maga rendje szerint [mindenki, amikor sorra kerül]. Első zsenge[ként támadt fel] a Krisztus; azután [attól kezdve; ezt követően majd; közvetlenül azonnal, mindnyájan] akik a Krisztuséi [akik Krisztushoz tartoznak], az ő eljövetelekor. [megjelenésekor]” (1 Kor. 15,23) „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen (az is bizonyos hogy) az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele együtt” (1 Thess. 4,14) „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14)

1 Kor. 15,52 Nagy hirtelen [osztatlan időben], egy szempillantásban [egy szempillantás alatt], az utolsó trombitaszóra [a végső harsonaszóra]; mert trombita fog szólni [amikor az megszólal, mert meg fog szólalni a harsona], és a halottak [(nekrosz): holttestek] feltámadnak [életre kelnek] romolhatatlanságban [romlatlanságra; rothadatlanul], és mi [pedig] elváltozunk. [mássá leszünk]*

*És: „Néktek pedig, akik szorongattattok (akiket gyötörtek), nyugodalommal mívelünk együtt, (enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert) amikor megjelenik (kijelentetik, lelepleződik) az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival (követeivel). Tűznek lángjában, ki bosszút áll (igazságot szolgáltat) azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10) Ézsaiás prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél), hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját (rájuk zúdítja lángoló haragját), és megfeddését (fenyítését) sebesen égő lánggal (és lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16). A kard – amivel ítél az Úr – az Ő Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29) „Mert az Istennek beszéde (igéje) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (szándékait)” (Zsid. 4,12) Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde (Igéje)” (Eféz. 6,17) Isten kijelentése Önmagáról: „Most lássátok meg (lássátok be), hogy én vagyok, és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek, és én gyógyítok, és nincs, aki kezemből megszabadítson” (5 Móz. 32,39) Aki Krisztusba bemerítkezett, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben” (Kol. 3,3) Tehát az Úr öl és elevenít: „Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele” (Róm. 6,8) „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (gyarló) testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint (azzal az erővel), mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21) „Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk (és elnyerjük az üdvösséget) a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. Vigasztaljátok azért (tehát) egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek (teszitek) is” (1 Thess. 5,9-11)

1 Kor. 15,53 Mert szükség, hogy ez a romlandó* test romolhatatlanságot** [rothadatlan természetet] öltsön [öltözzön magára] magára, és e halandó test [emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra képes] halhatatlanságot öltsön [öltözzön] magára. [a romlandónak fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot]***

*Romlandó test (phthartosz): romlandó, mulandó; pusztulásra ítélt, veszendő. Itt: sajátosan az emberi természet mulandóságáról beszél az ige. (a test szó a görögben nem szerepel)

**Romolhatatlanságot (aphtharszia): romlatlanság, romolhatatlanság; el nem múlás, múlhatatlanság; véget nem érő létezés; (átvitt értelemben) valódiság; halhatatlanság, romlatlanság, őszinteség. (az Úsz-ben egyike azoknak a szavaknak, amelyek megfelelnek „öröklét, örökkévalóság” általunk többnyire időbeli értelemben használt fogalmának).

***Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halálnak testéből)? (szómából = holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25) „Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4) „Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (lealacsonyított, megalázott) testünket (szóma = egész lényünket), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21) „Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor. 1,22). „Aki záloga [foglalója; (előlege)] a mi örökségünknek s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének dicséretére”(Eféz. 1,14)

1 Kor. 15,54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett*a halál [felbomlás, az élet ellentéte, megszűnése] diadalra [a győzelemben örökre]. »Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött; (Elnyelte a halált a diadal végleg)**

*Elnyelezett a halál diadalra (katapi /n/ ó): belefullad; elmerül, megsemmisül. A győzelem semmivé tette a halált. „Hogy diadalt arasson a halál fölött az élet”

**Mert Isten: „… elveszi (leveszi) e hegyen a fátyolt (leplet), mely beboríta minden népeket (nemzetet), és a takarót, mely befödött (betakart) vala minden népségeket (nemzetet). Elveszti a halált (véget vet a halálnak, megsemmisíti) örökre, és letörli az Úr Isten (én Uram, az ÚR) a könnyhullatást minden orcáról. És népe gyalázatát eltávolítja (leveszi) az egész földről; mert az Úr szólott (ezt ígérte). És szólnak (ezt mondják) ama (azon a) napon: Ímé (itt van a mi) Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart (benne reménykedtünk, hogy megszabadít) minket. Ez az Úr (Itt van az ÚR), akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk (vigadjunk) szabadításában!” (Ésa. 25,7-9) A prófécia beteljesedéséről ad hírt az Evangélium: „Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Mát. 1,23). János apostol ezt így hallja a mennyei látomásában: „És hallék nagy szózatot (hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől), amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem (jaj)kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők (az eredeti, a kezdeti; az ősi, a régiek) elmúltak” (Jel. 21,3-4) És Isten valóban az emberekkel volt van és lesz: „És az Ige testté lett és lakozék ((szkénoó): sátorozik, sátrat vert) mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14) Pál apostol pedig boldogan vallja, hogy megtörtént: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek (korábbi; kezdeti, eredeti) elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2 Kor. 5,17) Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom (kifizetem a váltságdíjat; kiváltom, kiszabadítom) őket a Seol hatalmából (a holtak hazájából, az alvilág torkából)! Megmentem (megváltom) őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed (tövised, mérged), oh halál?! Hol van a te romlásod (fullánkod), oh Seol (holtak hazája, alvilág)?! Megbánás (nincs bennem) elrejtetett én előlem (Elrejtőzött a részvét szemem elől)” (Hós. 13,14) És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szóma): egész valótokban] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20) És így folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy nem veszendő holmin (romlandó, múlandó), ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló (értéktelen, üres) életetekből (életvitel, életvezetés, magatartás, életmód); Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen (be nem szennyezett, mocsoktalan) bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19)

1 Kor. 15,55 Halál! hol a te fullánkod [győzelmed; diadalod]? Pokol* [koporsó; halál]! hol a te diadalmad? [fullánkod; tövised]

*Pokol hol a te diadalmad: (thanatosz): „felbomlás” (analízis); a természeti (biológiai, fizikai) élet ellentéte, megszűnése.

1 Kor. 15,56 A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [(hamartia): a céltévesztés]; a bűn [céltévesztés] (ható)ereje [hatalma] pedig a törvény*

*A törvény azért adatott, hogy a sátántól visszaforduljon az ember Krisztus – vagyis az Isten – felé: „Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál, eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt]” (Róm. 4,15) „A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Távol legyen (Semmiképpen sem)! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni (életet adni), valóban a törvényből volna az igazság (a törvény alapján volna a megigazulás.). De az Írás mindent (mindenkit) bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből (a Jézus Krisztusban vetett hit alapján) adassék a hívőknek (azoknak, akik hisznek). Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké (nevelőnkké) lett, hogy hitből (hit által) igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt (a nevelőnek alávetve)” (Gal. 3,21-25) „Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23)

1 Kor. 15,57 De hála az Istennek, aki a diadalmat [győzelmet] adja [megadta] nékünk [mert ő győzelemre segít minket] a mi Urunk Jézus Krisztus által*

*Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn. 16,33) Pál apostol megvallása: „De mindezekben [mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37) És mindazok győztesek, akik víztől és Szellemtől újonnan születtek: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5) És ezt a hitüket meg is vallják: „És ők legyőzték azt (őt, vagyis a sátánt) a Bárány véréért (a Bárány vérével), és az ő bizonyságtételüknek beszédéért (logoszával: igéjével); és (azok, akik) az ő életüket nem kímélték mind halálig” (Jel. 12,11)

1 Kor. 15,58 Azért szerelmes [szeretett] atyámfiai [testvéreim] erősen álljatok, mozdíthatatlanul [legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók], buzgólkodván az Úrnak dolgában [munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok [fáradozásotok] nem hiábavaló az Úrban*

*És így folytatódik a kijelentés: „Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan (szilárdan) és erősen (egyenesen), és el nem távoztok (tántorodtok) az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23) Mert: „Az istentelen (Isten nélkül élő, hitetlen) munkál (szerez) álnok (hamis) keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos (mert igaz bérhez jut az, aki igazságot vet). Aki őszinte az igazságban (és ragaszkodik az igazsághoz), az életére (az az életre jut) -, aki pedig a gonoszt követi (a rosszat hajhássza), az vesztére (a halálra) műveli azt” (Péld. 11,18-19) Hiszen: „… ezekben az időkben nincs békessége (biztonsága) sem a kimenőnek (az eltávozónak), sem a hazajövőnek, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak (mert sok gyötrelem szakadt mindazokra), akik e földön laknak. Annyira, hogy egy nemzetség (egyik nép) a másik nemzetséget (népet megtámadja) és egyik város a másik várost elpusztítja (szétzúzza); mert az isten (azaz: e világ istene) gyötri őket minden sanyarúsággal (nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,5-7) Az Úr Jézus ígérete: „És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel. 22,12) Ezért: „Nem fáradnak (fáradoznak) hiába, nem (veszedelemre) nemzenek (és nem szülnek) a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velük megmaradnak (mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt). És mielőtt kiáltanának, én felelek (válaszolok), ők még beszélnek, és én már meghallgattam”
(Ésa. 65,23-24)

1Kor 16. AZ ADAKOZÁSRÓL – BEFEJEZÉS

1 Kor. 16,1 Ami a szentek számára [javára, részére] való alamizsnát [rendezett adomány gyűjtést] illeti, amiképpen Galácia [kihívott] gyülekezeteinek [eklézsiáinak] rendeltem [meghagytam], ti is azonképpen cselekedjetek. [úgy járjatok el]*

*Az adakozásról sok mondanivalója van az apostolnak: „A szentek szükségeire [szűkölködés, hiány] adakozók [vagyonotokat közlők] legyetek; [A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben]…” (Róm. 12,13) És a kihívott gyülekezet ezt meg is cselekedte: „Ez időtájban (ezekben a napokban) pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába (jelentése: bosszúálló, üldöző) próféták. Felkelvén pedig (előállt) egy azok közül, névszerint Agabus (jelentése: a szeretett, szenvedélyes szerelem), megjelenté (megjövendölte) a Szellem által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség (éhínség) lesz; amely meg is lőn (be is következett) Klaudius (jelentése: sánta; a megbénult, a síró) császár idejében. A tanítványok pedig (valamennyien) elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak (testvéreknek): Amit meg is cselekednek, elküldvén a vénekhez (a gyülekezet elöljáróihoz) Barnabás (jelentése: a vigasztalás fia, a (prófétai) ígéret fia) és Saulus (jelentése: akit kértek, kívántak, a kikövetelt), keze által” (Csel. 11, 27-30) És az apostol minden gyülekezettel közli, hogy az adakozás Isten kegyelme: „Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai (testvéreim), Istennek azt a kegyelmét, amelyet Macedónia gyülekezeteivel közlött (adott). Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük (a tisztaszívűség) gazdagságává növekedett. Mert, bizonyság vagyok rá (tanúskodom arról), erejük szerint, sőt erejük felett is (önként) adakoznak, Sok könyörgéssel (és erősen sürgetve) kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket (adakozással részt vehessenek)” (2 Kor. 8,1-4) Ezért: „A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom. Hiszen ismerem a ti készségteket amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a múlt esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt. Mindamellett (mégis) elküldöttem az atyafiakat (testvéreket), hogy a mi felőletek (veletek) való dicsekedésünk ebben a részben (ügyben) hiábavaló ne legyen; hogy, amint mondám, készen legyetek. Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban (bizodalmunkban). Szükségesnek véltem azért (tartottam tehát) utasítani az atyafiakat (hogy megkérjem a testvéreket), hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány (hálaáldozat), és nem mint ragadomány (nem pedig mint kényszerű adomány). (2 Kor. 9,1-5) És ismét adakoztak a jeruzsálemi szegények részére, amit: „Ha Hispániába [jelentése: hiányosság, elégtelenség] megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha előbb részben beteljesedem veletek. [ha majd egy kissé felüdülök köztetek] Most pedig megyek [indulok] Jeruzsálembe [jelentése: a béke megalapozása] szolgálván a szenteknek. Mert tetszett [kedvét (örömét) lelte] Macedóniának [jelentése: a nagy] és Akhájának, [jelentése: gyászhely, fájdalom, szorongás] hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei [szűkös anyagi helyzetben lévők] részére némileg adakozzanak. [jónak (helyesnek) látták, hogy (közös) gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára (javára)] Mert tetszett nékik, [Jónak (helyesnek) látták] és tartoznak is vele. [de adósaik is nekik] Mert ha a pogányok [nemzetek] azoknak a szellemi javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a (hús)testiekben. [kötelesek, a hústestet illető dolgokban segítségükre lenni] Ezt azért ha majd elvégezem, [befejezem] és nékik e gyümölcsöt átadom, [és a gyűjtött adományt lepecsételve átadom kezeikbe] elmegyek közöttetek által [titeket útba ejtve a ti segítségetekkel] Hispániába (jelentése: hiányosság, elégtelenség). [utazom]” (Róm. 15,24-28)

1 Kor. 16,2 A hétnek* első napján [az első szombaton] mindenitek tegye félre [és gyűjtse össze] magánál (otthon) [és rakja össze], amit [hétközben] sikerül összegyűjtenie [ami tőle telik; ami neki tetszik], hogy ne akkor történjék [legyen] a gyűjtés, amikor odamegyek. [ha majd megérkezem]**

*A hétnek első napján (szabbaton): szombat; héber sabbát = abbahagyás szóból származik; nyugvást, nyugalmat csak másodlagos értelemben jelent, a szövegösszefüggésnek megfelelően. Az „abbahagyás” időszaka, főleg a hetedik nap és a zsidó naptári év szombatjai. A szombatok egyike – amit a magyar és a legtöbb nemzeti nyelvű fordítás „a hét első napjának fordít – kifejezés utal a hét heti szombat egyikére a Zsenge meglóbálása és a Pünkösd között. Ebben az igében is ilyen értelemben szerepel. – 1) szombat (sabbát), a hét hetedik napja. 2) a hét (hét napból álló időszak). 3) szombatnapon megtehető (ti. távolság) Egy másik fordítás szerint: Hétnek első napján (szabbaton): – a Szábbát (azaz Sabbát), vagy a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás (a rendtartás vagy maga a szokás is); – tágabb értelemben: két Sabbát közti időszak; – többes számban is a fenti értelemben használták

**És így folytatódik a kijelentés: „Azért, miképpen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben (igében), ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való (és a tőlünk rátok áradó) szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek (adakozásban is legyetek bőkezűek)” (2 Kor. 8,7) „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét (kegyelmét), hogy gazdag lévén (létére), szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
Tanácsot is adok e dologban (ebben az ügyben); mert hasznos az néktek, akik nemcsak a cselekvést, hanem (előzőleg) az akarást is elkezdtétek tavaly óta. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe (végezzétek el); hogy amiképpen (amilyen) az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás is ahhoz képest legyen (olyan legyen a véghezvitel is), amitek van. Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem a szerint, amije nincs. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek (fölöslegetek) pótolja amazoknak fogyatkozását (azok hiányát); Hogy amazoknak bősége (fölöslege) is pótolhassa a ti fogyatkozástokat (hiányotokat), hogy így egyenlőség legyen; Amint megvan írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje” (2 Kor. 8,9-15) „Azt mondom (és tudjuk) pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Kiki amint eltökélte (mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte) szívében, nem szomorúságból (ne kedvetlenül), vagy kénytelenségből (kényszerűségből); mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas (van hatalma) arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén (hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek), minden jótéteményre bőségben legyetek (és bőségben éljetek minden jó cselekedetre), Amint meg van írva: Szórt, adott (bőkezűen osztott) a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad. Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád (megadja) és megsokasítja a ti vetésteket (vetőmagotokat) és megnöveli (megszaporítja) a ti igazságtoknak gyümölcsét, Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez (szül) az Istennek. Mert e tisztnek szolgálata (ennek a szolgálatnak az ellátása) nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt (sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt); Amennyiben e szolgálatnak próbája által (eredményességéért) dicsőítik (majd) az Istent a ti Krisztus evangéliumát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségtekért (amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul). Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt (mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok). Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért” (2 Kor. 9,6-15) Tehát: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése (Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd)” (Péld. 3,27) Az Úr Jézus kijelentése: „És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet (dobja a) pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet (dobott) vala abba. És egy szegény özvegyasszony is odajővén, két fillért, azaz egy negyed pénzt (azaz egy krajcárt) vete bele. Akkor előszólítván (odahívta) tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet vetett, hogynem mind a többi, akik a perselybe vetettek vala. Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének (dobtak); ez pedig az ő szegénységéből (mindazt beledobta), amije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát” (Márk. 12,41-44)

1 Kor. 16,5 Elmegyek pedig hozzátok, amikor Macedóniába átmegyek: mert Macedónián általmegyek, [Hozzátok pedig akkor megyek, ha már bejártam Macedóniát, mert Macedónián keresztül utazom]*

*Az apostol Efézusból – ahol komoly támadás érte –indult Macedőniába (jelentése: összezúzás): „Minekutána pedig megszűnt a háborúság (zavargás), magához híván Pál a tanítványokat (bátorította őket) és tőlük búcsút vévén (és elköszönve), elindula, hogy Macedóniába menjen” (Csel. 20,1) A Korinthusiaknak megírja, hogy életveszélyben volt, de Isten megmentette, és ezután is megmenti: „És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet (részesüljetek a kegyelemben); És köztetek (tőletek) általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni (ti bocsássatok útra) Júdeába” (2 Kor. 1,15-16)

1 Kor. 16,9 Mert nagy [és tágas; hathatós és munkában gazdag] kapu [ajtó] nyílott meg előttem és hasznos [kitűnő], az ellenség [ellenkező; ellenszegülő] is sok*

*Az apostol két évig szolgált Efézusban, ahol életveszélybe is került: „Ez pedig lőn (tartott) két esztendeig; úgyannyira, hogy mindazok, kik lakoznak vala Ázsiában, mind zsidók, mind görögök, hallgaták (és meghallották) az Úr Jézusnak igéjét” (Csel. 19,10) De: „Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai (testvéreim) a mi nyomorúságunk felől, amely Ázsiában esett rajtunk (ért minket), hogy felette igen (rendkívüli mértékben), erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk” (2 Kor. 1,8)

1 Kor. 16,10 Hogyha pedig megérkezik [oda jut] Timótheus [jelentése: Istent tisztelő Istennek kedves], meglássátok [legyen gondotok rá], hogy bátorságos [félelem nélküli] maradása legyen [zavartalanul tartózkodhasson] nálatok; mert az Úrnak dolgát cselekszi [végzi ő is], mint én is*

*Mert: „Azért küldtem [bocsátottam] hozzátok Timóteust [jelentése: Istent tisztelő], ki nékem [nagyon] szeretett [kedves, drága] és hű [megbízható] fiam [gyermekem] az Úrban. Aki eszetekbe juttatja néktek [emlékeztet titeket] az én útjaimat [tanításomat; utasításaimat] a Krisztusban [Krisztus Jézussal kapcsolatos módszereimet, emlékeztetni fog titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban], amint mindenütt, minden [kihívott] gyülekezetben [eklézsiában] tanítok [hirdetek]” (1 Kor. 4,17)

1 Kor. 16,11 Senki [se nézze le tehát] azért őt meg ne vesse [ne becsülje le; nehogy valaki őt lekicsinyelje] hanem bocsássátok [kísérjétek] el [indítsátok útnak] őt békességgel [biztonságban; háborítatlanul], hogy hozzám jöhessen [eljusson]; mert várom őt az atyafiakkal [testvérekkel] együtt*

*Az apostol így tanítja Timóteust: „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse (ifjú korod miatt), hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a hitben, a tisztaságban” (1 Tim. 4,12)

1 Kor. 16,12 Ami pedig Apollós atyafit [testvért] illeti, igen [nagyon; ismételten] kértem őt, hogy menjen el hozzátok az atyafiakkal [testvérekkel] együtt: de semmiképpen sem volt kedve, [akar most útra kelni, semmiképpen sem akarta az Isten] hogy most elmenjen; de majd elmegy, mihelyt jó alkalmatossága lészen. [mihelyt ideje engedi, azonnal megy]*

*Mert: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak” (Préd. 3,1)

1 Kor. 16,13 Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]*

*És: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben (szilárdan)…” (1 Pét. 5,8) „Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma (nagysága) szerint minden kitartásra (a teljes állhatatosságra) és hosszútűrésre örömmel” (Kol. 1,11) „Mert szinte megelevenedünk (és egyszerre feléledünk), ha ti erősek vagytok (és szilárdan álltok) az Úrban” (1 Thess. 3,8) Hiszen meg van írva: „Minden istentelen (aki Isten nélkül él) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig (biztosnak érzik magukat), mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1) De ti: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől (rólatok), hogy megállotok egy Szellemben, egy érzéssel (szívvel) viaskodván (együtt küzdve) az evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt (és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől). Ami azoknak a veszedelem (kárhozat: romlás, pusztulás) jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van” (Fil. 1,27-28) „Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,7) „Végezetre, atyámfiai (testvérek), legyetek erősek (erősödjetek meg) az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Eféz. 6,10) Megvallva, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13)

1 Kor. 16,14 Minden dolgotok [(agapé): Isten szerinti] szeretetben menjen végbe! [Minden, amit tesztek, szeretetben történjék)]*

*És az apostolok újra-és újra megismétlik, hogy: „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki (pedig) nem szeret, (az) nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és (viszont) gyűlöli a maga atyjafiát (testvérét), hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát (testvérét), akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát (testvérét) is” (1 Ján. 4,7-8.20-21) Az Úr Jézus búcsúzóul ezt a parancsot adta az övéinek: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint (ahogyan) én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35) És: „Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok] hanem csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (Krisztusi) egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki] A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt] (Róm. 13,8.10) A törvény betöltését – beteljesítését – így magyarázza az apostol: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5) Az igazi (Isten szerinti) szeretet pedig: „A szeretet hosszútűrő (türelmes), kegyes (jóságos); a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül (Nem viselkedik bántóan), nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt (a rosszat), Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr”(1 Kor. 13,4-7) „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez a szeretet” (Péld. 10,12)

1 Kor. 16,20 Köszöntenek [üdvözölnek] titeket az atyafiak [testvérek] mindnyájan. Köszöntsétek [üdvözöljétek] egymást szent [megszentelt, tiszta] csókkal (a szeretet csókja, a testvéri szeretet kifejezése; a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső jele)*

*A Szent Szellem tanácsa a Krisztusban lévőknek vagyis parancsa a Krisztusban testvéreknek: „Köszöntsétek egymást szent (megszentelt, tiszta) csókkal [szeretet csókja, a testvéri szeretet kifejezése; a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső jelével] Köszöntenek titeket a Krisztus (kihívott)gyülekezetei. [eklézsiái]” (Róm. 16,16) „Köszöntsétek egymást szent (megszentelt, tiszta) csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan” (2 Kor. 13,12) „Köszöntsétek az összes atyafiakat (minden testvért) szent csókolással” (1 Thess. 5,26) „Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok” (1 Pét. 5,14)

1 Kor. 16,21 A köszöntés(t) a saját kezemmel [írtam], a Páléval. [Ez a sajátkezű üdvözletem: Pál]*

*A gyülekezetekhez írott levekben a köszöntést saját kezűleg írja az apostol: „A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, a mi ismertető jegye (hitelesítő jele) minden levelemnek. Így írok” (2 Thess. 3,17) „A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval, van írva…” (Kol. 4,18) „Látjátok (nézzétek), mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!” (Gal. 6,11) És teszi ezt a hamis tanítók miatt, ahogyan erről több gyülekezetnek is ír: „Mert hogyha az, aki jő (valaki odamegy hozzátok), más Jézust prédikál (hirdet), akit nem prédikáltunk (hirdettünk). vagy más szellemet vesztek (fogadtok be), amit nem vettetek (nem akit kaptatok), vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek” (2 Kor. 11,4) Ahogy ezt a Galaták tették: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok (más evangéliumhoz pártoltok). Holott nincs más; de némelyek (egyesek) zavarnak (megzavartak) titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi (magunk), avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit (evangéliumot) azon kívül, amit néktek (mi) hirdettünk, legyen átok (átkozott legyen). Amint előbb (korábban is) mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit (más evangéliumot) azon kívül, amit elfogadtatok, átok (átkozott) legyen” (Gal. 1,6-9)

1 Kor. 16,22 Ha valaki nem szereti* az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott** Maran atha*** [Ha valakinek nem kedves az Úr, legyen átok! Maran Atha = Ó urunk jöjj!]****

*nem szereti (phileó): – valakinek a barátjának lenni. ((egy egyén vagy tárgy) kedvelése), vagyis vonzódik valaki,/valami iránt. (személyes ragaszkodást jelöl, amely érzéseket vagy érzelmeket mozgat meg; – speciális értelemben: megcsókol (a gyengédség jeleként). KJV: megcsókol, szeret; kedvel; szeret, baráti érzésekkel van valaki iránt; szívesen lát; szeretget, becéz valakit;

**Átkozott legyen: (anathema): ami fel van téve (t.i. az oltárra); ami Istennek van szentelve; átvitt értelemben: az Úrnak életre-halálra odaszentelt élet. A héber chérem = (halálra) odaszánt szó visszaadására használják, ami az Istennek visszavonhatatlanul odaszánt dolgokra vonatkozott. Megjegyzés: meg kell különböztetni az általunk is használt „átok, átkozni, megátkozni) fogalmaktól, amelyekre a héberben és a görögben is külön szó szerepel. (katara; katraomai)

***Maran atha: az Úr eljött! vagy: az Urunk eljön. Vagy: Jövel, Urunk!

****És: „A kegyelem legyen mindazokkal, akik (el nem múló szeretettel) szeretik a mi Urunk(at) Jézus Krisztust romlatlanságban. Ámen” (Eféz. 6,24) „Mi szeressük őt; mert Ő előbb szeretett minket!” És: „Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt (azt, aki szülte), azt is szereti, aki attól született” (1 Ján. 4,19; 5,1)

Tagged on: Bővített Biblia

• ← 1. Zsoltár – Amplified Bible fordítás
• 91. Zsoltár – Bővített Biblia →

Vélemény, hozzászólás?

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.