Látva a láthatatlant

„Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön, a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz. Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönad, dolgait pedig igazán végzi. Mivelhogy soha nem ingadozik: örök emlékezetben lesz az igaz. Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz. Osztogat, adakozik a szegényeknek, igazsága megmarad mindvégig, az ő szarva felemeltetik dicsőséggel. Látja ezt a gonosz és dühöng, fogait csikorgatja és eleped. A gonoszok kívánsága semmivé lesz.”
112. Zsoltár

Share
Read more

UA-6786688