Szeresd az Urat, de hogyan?

 

Márk 12:30  Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből (a fizikai, lelki és a szellemi élet központja), teljes lelkedből (értelem, érzelem, akarat, gondolkozás, gondolkozásmód, szándék, terv, érzület), és teljes elmédből (az elme vagy annak működése, értelem, megértés) és teljes erődből (erő, erőfeszítés, hatalom, képesség). Ez az első parancsolat.


Kimaradt-e valami, ami az ember teljes személyiségéhez tartozna? Nyilvánvalóan nem! Lehet-e így szeretni az Istent? Nyilvánvalóan IGEN! Hiszen az Úr Jézus megerősítette ezt az Ószövetségi kijelentést. És Ő nem kér olyasmit tőlünk, amit ne tudnánk megtenni.


S hogyan? Amikor megérted, hogy Jézus Krisztus mit vállalt és tett meg ÉRTED, porszemnyi emberért, már elegendő ok, hogy minden módon, mindeneddel szeresd Őt. Hogy egyáltalán eljött erre a földre, otthagyva a Menny dicsőségét, hogy vállalta ÉRTED a kínhalált, szenvedést, hogy ne kerülj a pokolba, hanem Isten gyermekévé lehess, ez egy örökkévalóságon átívelő hálát és soha nem múló, nem csökkenő szeretetet kell, hogy ébresszen a szívedben.


Ha nem tette volna meg – te most vajon hol lennél? Mit csinálnál éppen? S mielőtt átlépnéd az örökkévalóság küszöbét  – lenne-e bármilyen reménységed?


Az tehát, hogy szeressem az Urat teljes szívemből, lelkemből, elmémből és minden erőmből – nem tűr kompromisszumot, nem tűr megalkuvást! Kizárja a fölösleges, hiábavaló, csak a testnek fontos vagy kívánatos dolgokat. Kizárja a bűnnel való megalkuvást és a benne maradást, a bűnnel való folyamatos közösséget. 


Nincs két út – CSAK EGY. Nincs a világgal való kokettálás, barátkozás – mert ezzel együtt az Istennel való szembenállást választod, és kizárod az Ő áldásait, jelenlétét. Nincs kétfelé sántikálás – csak megmaradni a hit útján. Nincs „egy kicsit a világ módszerei szerint intézem a dolgomat, egy kicsit meg Istennel is foglalkozom.” Nincs „hétköznap a világ dolgai (hiszen a világban élek) – hétvégén meg dicsérem az Urat a szentek közösségében”. Elfelejted, hogy bár a világban élsz, de nem a világ szerint?


Nincs olyan, hogy „megnézem a kedvenc horror  (vagy pornó) filmemet”! „Még ezt a poharat legurítom, nehéz napom volt!” „A cigarettával kinek ártok…?” Hogy „most nincs időm Bibliát olvasni, imádkozni, nekem most a munkára kell összpontosítanom”. Vagy körülvizslatva, a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel „csak ezt a csokit” lopni el.  Hát még „csak most az egyszer csalom meg a feleségemet (férjemet), nem fogja megtudni senki.” Azt meg végképp: „elhagyom a családomat – elegem van!” (Vagy bármilyen más is az ok.) Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tehetünk meg (ideális esetben fel sem merül ennek a lehetősége) – HA keresztény emberek vagyunk. Illetve megtehetnénk, mert mindent szabad nekünk, de nem minden használ, és vigyázzunk, ne adassunk az ördög hatalma alá – figyelmeztet az Ige.


A keresztény szó azt jelenti: Krisztusi, Krisztus követője, felkent. Tanítvány. A felkenetés nem a világra szól, nem a bűnre. Hanem Isten dolgaira.


Gondolkozzunk el azon: van-e gépkocsinkban riasztó? És a lakásban? A kertben kutya, a gyermekünknél, vagy idős szüleinknél mobiltelefon, hogy megvédje az otthonunkat, biztonságot adjon a csemetének, szüleinknek? Valószínűleg igen, hiszen nem szeretnénk, hogy valami tolvaj behatoljon, és elorozza az értékeinket, kárt okozzon a szeretteinkben!


DE gondoltál már arra, hogy a legfontosabbat megvédd? Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet. Péld 4:23 


Meg kell őrizned, gondoskodnod kell az elmédről, a gondolataidról is: Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. Fil 4:8


A szádról nem kevésbé: Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel. Péld 6:2, Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és [amiképpen] kiki szeret azzal élni, [úgy] eszi annak gyümölcsét. Péld 18:21


Isten Igéjét valld meg minden körülmények között, hogy a körülmények meghajoljanak. Róm 10:8-10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. (S ez nemcsak a megtérésre vonatkozik.) Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz (megvallás, elismerés, igazolás.)


Jézus Krisztus azt mondja: Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Ján 14:21  


Micsoda ígéret! Nem kevesebbet mond itt az Úr, mint hogy kijelenti magát neked, ha szereted Őt! Kijelenti, vagyis megjelenik (világosan), megmutatja (személyesen) vagy felfedi (szavakkal) magát neked, ha ismered, és megtartod az Ő beszédét, az Ő Igéjét!


Istent szeretni – csakis rajtunk múlik. 

Ha valamit elvétettél, elhibáztál volna, van visszatérés, van bűnbocsánat. Térj meg, valld meg az Úrnak, hogy rossz úton jártál, hogy a világ szeretete behatolt a lelkedbe, és szakítsd el magad Egyiptomtól! Fuss ki belőle – fuss a szerető Atya, szerető Megváltód karjaiba. És kérd az első szeretet lángját – Ő be fog tölteni újra!

Nagy a tét. Ne hezitálj! Tedd meg most!

Tagged on: ,

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688