Mennyei Édesanyánk: az Egyház
Ki gondolná, hogy nekünk, Isten gyermekeinek (akik hisszük, hogy Jézus a Krisztus, és újjászülettünk víztől és Szent Szellemtől), nemcsak mennyei Édesapánk van, hanem édesanyánk is, „aki” a magasságos Jeruzsálem, vagyis a (látható és láthatatlan szférában tartózkodó) Egyház, a Jézus Krisztus által (a világból) kihívottak közössége:
Gal 4:26 De a magasságos (magas(-an), fent) Jeruzsálem (Jeruzsálem = ” kétszeres békét állíts”) szabad [nincs fogva tartva, korlátozva (mint állampolgár) nem rabszolga], ez mindnyájunknak anyja.
Az Egyház célja pedig nem más, mint hogy a szenteket tökéletesítse, eljuttassa a célig úgy, hogy nevel, táplál, tanít – hogy eljussunk a felnőtt férfiúságra Krisztusban!
Ezért adott az Egyházba az Úr (Ef 4:11) némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
Ef 4:12 A szentek tökéletesbítése [teljesen befejez, megjavít, hozzáigazít, tökéletes (-sé tesz, -en csatlakoznak egymáshoz), helyreállít (helyrehoz)] céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
Ef 4:13 Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
4:14 Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
Ef 4:15 Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban.
